﻿Ára:
G950
forint _L

Szerda
1990.
szeptember 12.
Lili. évfaljam
214. szám
ALAPÍTOTTA: PETHÖ SÁNDOR
Ki	van a
Mégsem kerül terítékre ezen a héten a szabad demokraták törvényjavaslata a Belügyminisztérium egykori III/III-as ügyosztályához tartozó „szigorúan titkos” állományú tisztek és hálózati személyek adatainak kezeléséről. Az Országgyűlés a múlt héten ugyanis elvetette az ellenzék sürgősségi indítványát, így a helyhatósági választások előtt már aligha lesz törvény a nagy vihart kavart tervezetből. A közélet tisztaságának védelmében fogant törvényjavaslat elsősorban az exügynökök puszta nyilvántartásba vételével kíván elindítani egy öntisztulási folyamatot. A javaslat a kompromittáló névsor nyilvánosságra hozatala előtt még egy utolsó lehetőséget kínál fel mindazoknak az esküre kötelezett személyeknek, akik a múltban elősegítették a politikai rendőrség áldatlan,,tevékenységét. A rendszerváltást követően tisztségükben maradt magas rangú közihivatalnokok, valamint a közeljövőben pártjuk vagy választóik bizalmából mandátumhoz jutók a törvény elfogadásától számított hatvan napon belül önként lemondhatnak, s tetszés szerint megmagyarázhatják választóiknak, kinevezőiknek, hogy miért nem vállalhatják a továbbiakban a közszereplést.
A javaslatból persze korántsem biztos, hogy törvény lesz, de az a tény, hogy a parlament ezt a kérdést napirendre tűzte, az érintettek egy részét bizonyára visszalépésre készteti. Azoknak a számát, akik az elkövetkezendő hetekben, hónapokban megromlott egészségi állapotukra hivatkoznak, a korántsem gondtalan nyugdíjaséveket, vagy valamilyen merőben magánjellegű foglalkozást választanak, ma még igen nehéz megjósolni. Már csak azért is, mert nyilván lesznek, akik azért mondanak le a képviselői mandátumról, hagyják ott a bírói pulpitust vagy utasítják vissza a reménybeli polgármesterséget, mert valóban megfáradtak, megunták a közszerepléssel együttjáró mindennapos vegza túrát.
A törvényjavaslat meglehetősen nagy visszhangja, vegyes fogadtatása nem annyira elvi, mint inkább gyakorlati problémákkal magyarázható. Az egyik leggyakoribb aggály — túl azon, hogy akadnak, akik a titkos listák létét is kétségbe vonják — o hitelesség kérdése. Dr. Demszky Gábor, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának elnöke optimistán úgy nyilatkozott, hogy a listák alapjául szolgáló kartotékok hitelessége, a kriminalisztika mai állása szerint könnyen megállapítható, ellenőrizhető. Sajnos, ebben az esetben nem nagyon lehet figyelmen kívül hagyni azt a sajnálatos tényt, hogy ezeket a kényes dokumentumokat egy olyan szervezet készítette, amelytől sem a mesterfokon kivitelezett hamisítás, sem pedig a félrevezetés szándéka nem volt idegen. A titkosszolgálatoknak — bárhol a világon —, ha meg akarnak felelni megbízóik elemi igényeinek, játszi könnyedséggel kell tudniuk útleveleket, anyakönyvi kivonatokat, iskolai bizonyítványokat hamisítani. Bármilyen tintával, írógéppel és tetszőleges antikvitással.
A másik, ennél súlyosabb gond, inkább tartalmi, ha úgy tetszik: morális színezetű. Az ügynökök beszervezése, különösen, ha a titkosszolgálatok nem akarnak a szolgálatokért horribilis összegeket fizetni, sok esetben nemcsak megközelíti, hanem meg is haladja a fenyegetés, zsarolás legkülönfélébb jogi kategóriáit. Arról nem beszélve, hogy az ügynökök beszervezése, a hálózat kiépítése — a dolgok logikája szerint — a szocialista politi-
kai rendőrségnél is premizált, eredményorientált feladat volt, éppúgy, mint más erőszakszervezetben, például a nyomozáseredményességi mutatók. Egy kartotékból önmagában sem a beszervezés mögött húzódó lehetetlen, embertelen szituációkat, erkölcsi csapdákat nem lehet feltérképezni, miként azt sem lehet megállapítani, hogy a beszervezés dokumentálása az operatív tiszt november 7-i jutalmát alapozta-e meg, vagy az ügynök valóban tett-e valamilyen értékelhető szolgálatot a politikai rendőrségnek. Találkoztam olyan, egykori III/III-as tiszttel, aki elmondta: praxisában olyan eset is előfordult, hogy azért szervezett be valakit, hogy megkímélje őt a titkosszolgálat további, súlyosabb zaklatásaitól. A fenti kérdések megnyugtató eldöntésére kevés támpont adódik, mert nem valószínű, hogy az elbocsátott, a felelősségre vonástól rettegő volt belső el-hárítók, készséges és tárgyilagos partnerek lennének az igazság kiderítésében.
A titkos ügynökökről szóló törvényjavaslat nyilvános fogadtatása nemcsak azt mutatta meg, hogy a sok évtizeden keresztül tabunak számító titkos-szolgálati témák a mai politikai élet botránykövei* hanem azt is jelzi: sem a kormány, sem az ellenzék nem tud még igazából mit kezdeni a titkos-szolgálatok helyével, megváltozott szerepével. Az e körüli bizonytalanság persze, nem a rendszerváltással kezdődött, mert a Duna-gate ügy után a régi parlament — igaz, meglehetősen hiszteroid hangulatban — fogadta el azt a jogszabályt, ami azóta szinte hetente módosítani kell. A titkos-szolgálatokról szóló átmeneti törvény az égvilágon semmit sem oldott meg, s gyakorlatilag lehetetlenné tette a hírszerzést, sőt a rendőrség napi munkáját is. A februárban felállított Nemzetbiztonsági Hivatal egyes feladatait mindazonáltal a jövő igényei szerint fogalmazták meg. Ha valóban sor került volna a titkosszolgálati feladatok között említett előzetes biztonsági ellenőrzésre, akkor mindazokat, ki lehetett volna szűrni, akik a pártállam idején kompromittálódtak. A dolog azon bukott meg, hogy máig sem készült el a végrehajtási utasítás, azóta sem határozták meg: kik számítanak különösen fontos és bizalmas munkakört betöltő személyeknek.
Az úgynevezett különleges titkosszolgálati eszközökkel kapcsolatos, már-már babonás irtózás is jelentős mértékben csökkentette a titkosszolgálatok és a rendőrség hatékony működését, ütőképességét. Tudomásul kéne végre venni: a telefonlehallgatás vagy a levélfelbontás önmagában nem morális kérdés! Ezek az ügyek attól válnak egy állam működésének nem reklámozott, ámde szükségszerű részévé, vagy egyszerűen köztörvényes bűn-cselekménnyé, hogy kik, milyen feltételek között, mely célok érdekében, milyen ellenőrzés mellett alkalmazzák.
Az egykori „eszté’-tisztek és -ügynökök további közszereplése mellett persze igen nehéz lenne érveket találni. Csak reménykedhetünk abban, mire a parlament elfogadja ezt a törvényt, az érintettek zöme önként, csendben lemond tisztségéről. De bárhogyan is lesz: a szabad demokraták javaslatával csak a legkínosabb kérdések egy része rendeződik el. Mindez nem sokat ér, egy korszerű nemzetbiztonsági törvény, és a titkosszolgálatok szerepét következetesen végiggondoló, új, a rendszerváltáshoz igazódó koncepció nélkül.
Bállá Péter
Az utolsó simítások a német egységen
Sevardnadze és Baker eszmecseréje a hatok moszkvai találkozója előtt
Gorbacsov megerősítette: a radikális reformokat támogatja
A HELSINKI CSÜCSTALÁLKOZÖ továbbra is élénken foglalkoztatja a világ közvéleményét. Vezető lapok igen jelentősnek tartják, hogy a hidegháború korszaka után első ízben jött létre a jelek szerint re-pedésmenies egyezség a két nagyhatalom között, a kollektív biztonságot fenyegető nemzetközi válsággal kapcsolatban. Az Öböl menti arab országok elégedettek a Helsinkiben elért eredményekkel. A sajtó-értékelésékből kitűnik, hogy errefelé úgy tekintik, Szaddám Húszéin megkapta az utolsó figyelmeztetést, vonja ki csapatait Kuvaitból. Szaúd-Arábia az Öböl-válsággal kapcsolatos szovjet magatartás láttán meggyorsította a Moszkvával való diplomáciai kapcsolatfelvétel folyamatát. Az iraki sajtó élesen támadja az amerikai, az egyiptomi és a szad-arábiai államfőt, Gorbacsovot azonban kíméli, s beéri annak burkolt jelzésével, hogy a Szovjetuniót nem tekinti önálló akarattal rendelkező világhatalomnak. Amerikai részről már Irak legutóbbi külpolitikai erőfeszítéseit, köztük Tarik Aziz külügyminiszter teheráni látogatását elemzik. Fitzwater, a Fehér Ház szóvivője szerint, az iraki lépések — így az is, hogy kész ingyen olajat szállítani a harmadik világ országainak — azt jelzik, hogy Húszéin ,jkét-ségbeesetten kapkod segítség után". Egyedül az Irakban fogva tartott túszok nem fogadták örömmel a	Bush—Gorbacsov csúcstalálkozó
eredményét. Aggódnak amiatt, hogy még sokáig nem térhetnek haza.
AZ AMERIKAI SZENÁTUS felszólította Bush elnököt, érje el, hogy más országok is „tisztes részt vállaljanak az öböl védelmének költségeiből”. A határozat sürgeti az elnököt, hasson oda, hogy azok az országok, melyek eleve ki vannak zárva bármilyen nyílt katonai akcióból, megfelelő anyagi hozzájárulással vegyék ki részüket az öböl biztonságának védelméből, hiszen a dolognak maguk is nagy hasznát látják. Eközben Baker külügyminiszter a terhek megosztása helyeit a felelősség megosztásának fontosságát emelte ki Brüsszelben, mikor a szövetségesek nagyobb hozzájárulását sürgette az öbölben kifejtett amerikai katonai erőfeszítésekhez. Attól függetlenül ugyanis, hogy melyik szövetséges milyen mélyen hajlandó belenyúlni a kincstárába, Washington számára rendkívül lényeges az, a politikai döntés felelősségét megossza NATO-partnerelvel. Ennek legnyilvánvalóbb formája a szárazföldi erőknek az öbölbe vezénylése lenne, még akkor is, ha mint Baker fogalmazott, csak jelképes erőket érintene. Egyelőre azonban senki sem küldött csapatokat a szövetségesek közül az amerikaiak mellé a sivatagba, még Baker gyengéd unszolására sem.
A SZOVJETUNIÓ VÁLLALJON NAGYOBB SZEREPET az Öböl térségében. A The New York Times értesülése szerint Bush elnök erre hívta fel Gorbacsovot a csúcstalálkozón. Ilyenformán Washington kész együttműködni Moszkvával az arab—izraeli konfliktus rendezésében, Libanon ügyében és abban, hogy megakadályozzák a ballisztikus rakéták regionális elterjedését. Amerikai remények szerint a Szovjetunió segíthet abban, hogy szövetségesei, köztük Szíria és a PFSZ elfogadják a szükséges kompromisszumokat. Ugyancsak napirendre kerülhet a térség békekonferenciájának összehívása, ez utóbbira azonban Washington csak akkor lát módot, ha rendeződött az Öböl-válság.
BAKER MOSZKVAI TÁRGYALÁSAIN is folytatják az öbölbeli helyzet elemzését. A Sevardnadzéval folytatott megbeszélések középpontjában azonban a Németország egyesítésével kapcsolatos 2 j -4-tárgyalások előkészítése áll. Az amerikai külügyminiszter moszkvai látogatásának másik fő célja a kétoldalú gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének ösztönzése. Amerikai részről ismételten kinyilvánították az Egyesült Államok szándékát a kritikus helyzetben lévő szovjet gazdaság megsegítésére.	(S. G.)
Valószínűleg utoljára
A német egység külső feltételeiről alkudoznak Moszkvában
Moszkvából jelenti az MTI: A riémet egyesítés kérdéséről, európai biztonsági és leszerelési kérdésekről, illetve a regionális konfliktusokról, mindenekelőtt az öbölbeli, az afganisztáni és a kambodzsai helyzetről tárgyalt kedden Eduard Sevardnadze szovjet és James Baker amerikai külügyminiszter.
A nap folyamán megérkezett Moszkvába a német egyesítéssel foglalkozó „2 plusz 4” tárgyalások szerdai, feltehetőleg utolsó fordulóján részt vevő Duoglas Hurd brit, illetve Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter, valamint Lothar de Maiziére keletnémet kormányfő. Az esti órákban Moszkvába várják Rónáid Dumas-1, a francia diplomácia vezetőjét is.
A balti államok nevében litván politikai pártok tüntetést tartottak kedden az amerikai, a brit, a francia, a két német külképviselet, illetve a szovjet külügyminisztérium előtt, követelve, hogy a három balti köztársaság képviselője is jelen lehessen a szerdai tárgyalási fordulón. A balti államok úgy vélik ugyanis, hogy nevükben a szovjet szövetségi kormánynak nincs tárgyalási joga.
A keddi Sevardnadze—Baker-találkozón a németkérdés, illetve európai leszerelési kérdések mellett a két külügyminiszter továbbra is kiemelten foglalkozott az öbölbeli válsághelyzettel. A Szovjetunió kész arra, hogy minden rendelkezésére álló lehetőséget és politikai befolyást felhasználjon az öbölbeli válság megoldására — hangsúlyozta a találkozón Eduard Sevardnadze. A két külügyminiszter a helsinki szovjet—amerikai találkozón hozott döntések szellemében folytatja az öbölbeli helyzet részleteinek megvitatását, és ismét deklarálta a rendezés érdekében tett közös erőfeszítések fontosságát.
Akét külügyminiszter összefüggéseiben is megvitatta a közel-keleti helyzetet, és véleményt cseréltek az egész térség stabilitását célzó közös lépések lehetőségéről is.
A szovjet—amerikai külügyminiszteri megbeszélések a szerdai hathatalmi tanácskozást követően csütörtökön folytatódnak.
Munkajellegűnek minősített megbeszélést folytatott egymással kedden Eduard Sevardnadze szovjet, és Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter.
Sevardnadze és Genscher •* a
szerdai hathatalmi tanácskozással, valamint a németkérdés végérvényes rendezését célzó megállapodás mihamarabbi véglegesítésével kapcsolatos kérdéseket vitatta meg. A két külügyminisz-
ter igen nagy figyelmet fordított a szovjet—amerikai kapcsolatok bővítésével foglalkozó júliusi Gorbacsov—.Kohl egyezményben foglaltak gyakorlati megvalósítására.
r»n<örtök«n utazik az elnök a tengerentúlra
A bizalom légkörét óhajtja megteremteni amerikai látogatásával Gönez Árpád
Magyarország nagypapájának érzem magam, akinek az a dolga, hogy megbékítse az egymással veszekedő gyerekeket — jelentette ki a politikai életben betöltött szerepéről szólva Göncz Árpád azon a beszélgetésen, amelyen amerikai újságírók kérdéseire válaszolt, közelgő nem hivatalos amerikai látogatása alkalmából. A Magyar Köztársaság elnöke az amerikai alkotmány 200. évfordulójának ünnepségeire utazik csütörtökön a tengerentúlra. Ven-( déglátója a Központ a Demokráciáért elnevezésű intézet, amely feladatának a demokrácia intézményének erősítését tekinti bélés külföldön. A bicentenáris rendezvényen a magyar államfő beszédet mond.
Göncz Árpád az MTI szerint tájékoztatta az újságírókat arról, hogy hatnapos programja során módot keres arra, hogy találkozzék íróbarátaival, Amerikában élő magyarokkal. Családi találkozót is tervez: a férje munkavállalása miatt néhány hónapja New Yorkban-élő lányával és két unokájával is eltölt egy kis időt.
Az amerikai újságírók számos — nem mindig közvetlenül a lá-
togatással kapcsolatos — kérdést tettek fel az elnöknek, akinek válaszaiból kitűnt: utazását felhasználja arra is, hogy üzletembereket tájékoztasson a magyarországi befektetési lehetőségekről. Mint mondta:	„Az én
dolgom annyi, hogy megpróbáljam megteremteni a bizalom légkörét.” Utalt arra: előző amerikai útján már szóba került, hogy a nyugati parton, Washingtonban üzleti csoportok vállalkoznának magyarországi tőkebefektetésre. Körvonalazódtak magyar főkonzulátus megnyitásának lehetőségei Kaliforniában, ugyancsak az amerikai tőke beáramlását elősegítendő. E célt szolgálná azoknak a törvényeknek a megváltoztatása is — hívta fel a figyelmet az elnök —, amelyek Magyarországot kommunista befolyás alatt álló országként bélyegzik meg. Egy amerikai képviselő erre vonatkozó törvényjavaslat benyújtására tett ígéretet; az indítvány tárgyalása mostanában esedékes — hangsúlyozta Göncz Árpád, hozzátéve: „Büszke lennék, ha tanúja lehetnék a törvényjavaslat aláírásának.”
Antall József Rómába utazik
Rómában tölti a hétvégét Antall József. A magyar miniszter-elnök ugyanis Giulio Andreotti olasz kormányfő meghívására szeptember 14-én Itália fővárosába utazik, ahonnan 17-én tér haza. A magas szintű magyar— olasz politikai és gazdasági tárgyalások mellett Antall József hétfőn találkozik II. János Pál pápával, aki magánkihallgatáson fogadja őt.
Mint külügyi hivatalnokok elmondták, a magyar—olasz kapcsolatok felhőtlenek, s különösképpen a hetvenes évek eleje óta igen dinamikusan fejlődnek. Az árucsere-forgalom is jelentős emelkedést mutat és a római kormányzat igyekszik is előmozdítani, hogy az olasz tőke bekap-
csolódjék a magyarországi gazdasági szerkezetváltásba. Olaszország nagy összegű hitelkeretekkel is serkenteni próbálja vállalatainak az itteni szerepvállalását.
Jelenleg Olaszország tölti be az Európai Közösség elnökségét, s Antall József nyilván szeretné ezt kihasználni arra, hogy konkrét tárgyalások kezdődjenek a társulási szerződésről, s hogy mielőbb teljes jogú tagjává váljunk az Európa Tanácsnak. Itália egyébként a kezdeményezője volt az Adria—Duna együttműködés kibontakozásának, s emlékezetes, hogy első NATO-ország-ként ő adta meg a magyaroknak a vízummentességet.
B. M.
Washingtoni tudósítónk telexjelentése
A State Departmení figyeli a szankciók megtartásai
Washington, szeptember 11.
Cheney védelmi miniszter és Poweil, az egyesített vezérkar főnöke tájékoztatta kedden, nem sokkal az elnök kongresz-szusi beszéde előtt, a törvényhozókat a Bush-kormány elképzeléseiről az öböl-válságban.
Első csapatszemléjére való elindulása előtt, Colin Poweil, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke, tehát az Egyesült Államok legmagasabb rangú katonája, főnöke, Richard Cheney védelmi miniszter oldalán megjelent a szenátus katonai bizottságában, hogy beszámoljanak a tábornok által felkeresendő öböl-térség válságával kapcsolatos pentagon i elképzelésekről. S Cheney úgy fogalmazta meg a „lényeget”, hogy „ha már ennyi amerikai erőt küldtünk oda, akkor fel is vagyunk készülve bármilyen eshetőségre”.
Kedden kisebb izgalmat keltett az amerikai fővárosban az As-
sociated Press hírügynökség beszámolója arról a külügyminisz-tériumi jelentésről, amely állítólag az Irak-ellenes szankciók megsértésével vádol néhány országot. A helyi tévék és rádiók által tüstént „felkapott” AP-hír szerint a hírügynökség betekinthetett abba a State Department-ben készített „felmérésbe”, amelyből kitűnik, hogy Kuba és Románia „olajügyleteket" kötött Bagdaddal, miként „másutt* lévő cégek is” folytatni próbálják a kereskedést Irakkal, megszegve ekként a Biztonsági Tanács-szankciódöntéseit. Ezt a nap folyamán Bukarest itteni nagykövete kereken cáfolta, s értesülések szerint a román külképviselet „felbőszültén” hallotta a hírt. Ám az AP munkatársa által látott „jelentésben” az is ott állna, hogy „némely kelet-eutópai országok szintén fenn próbálják tartani hadi szállásaikat Iraknak”, miközben „1ó néhány nyugat-európai ország verseng a részesedé-