﻿(•fltttrUtk
Ára:
<>,50
íorinl
y
Magyar Nemzet
1»»0.
szeptember 13.
Lili. évfolyam
213. szám
ALAPÍTOTTA: PETHÖ SÁNDOR
Oszk&r mond jaj
A kormány vagy az ellenzék ismertet egy tervet vagy egy elképzelést. Netán sajtótájékoztatón. A nyilatkozathoz magyarázattal egy félóra, magyarázkodással egy teljes óra elegendő. Az újságok té-pelődése, a mellette és ellene szólók meghallgatása, a következmények latolgatása azonban hosszú ideig eltarthat. Mert amit azelőtt közlésre alkalmatlan társadalmi vitával letudtak, most a nyilvánosság előtt folyik, tömören rendszerezetten, a témához értő szakemberek és újságírók részvételével. Ügy tetszik, előnyös körülmények között. Ez azonban tévedés. Az észrevételek utólagosak. A tervezetek készek. Ily módon, ha meggyőzőek is az ellenvélemények, az előterjesztő kellemetlenkedésnek érzi, belekötésnek minősíti azokat. Kivált felháborodik, ha igaza van. Mert akár a politikusok, az újságírók sem tévedhetetlenek. Akik szidják, akik mentegetik a kormányt, egyaránt gyakorlatlanságára hivatkoznak, azt a látszatot keltve, hogy a feladataikat most elsajátító miniszterekkel, kormányelnökkel egy profi ellenzék és sajtó bocsátkozik vitába. Nos, ez óriási tévedés. Az ellenzék és a sajtó is most tanulja a szerepét. Jó volna, ha ezt kölcsönösen tudomásul vennénk! A politikusok nem sértődnének meg tapintatlan megjegyzésektől sem, amelyek elkerülik a szerkesztők figyelmét. Egy szakszerű elemzést olvasva pedig egyetlen miniszter sem közölné, hogy ennek az újságírónak nem nyilatkozom. Elképzelhető ugyanis, hogy egy polgári demokráciában meghallgatják a lapok közvetítette, kialakította észrevételeket. Ez nem presztízsveszteség, éppen ellenkezőleg, a demokratikus magatartás bizonyítéka.
Most a Justitia-terven rágódik a sajtó. Amit minősíthet akár gumicsontnak is egy túlbuzgó kolléga, de nehéz elsik-lani felette. A bírálatból egy rejtett dicséret is kihallik. Jelesül annak elismerése, hogy a kormány eddig kikerülte Szküllákat és Rharübdiszeket (gazdag ország lévén, nekünk több van belőlük), és megőrizte a forradalom viszonylagos nyugalmát. Akik kifogásolják a Justitia-tervet, azok nem mentőakciót indítottak, nem is a hajszálat keresik a levesben,, hanem a kormány, a kormányfő taktikáját féltik, és egy esetleges robbanástól akarják megvédeni az országot. Egyébként „Fiat Justitia”, de törvénysértés nélkül, jogilag szabályozott és demokratikus keretben. Nem felkavarva, hanem lecsillapítva a kedélyeket.
A Justitia-terv is egyfajta gyakorlatlanságot bizonyít. Nem a kormányzásban való járatlanságra utalok — mert az nem tarthat soká —, hanem arra, hogy nincsenek tapasztalatok a szocializmusból a kapitalizmusba való békés átmenet vezénylésében, a múlt meghaladásában és a jövő alakításában. Nem is lehetnek. A kormány gyakorlatlansága pozitívan is megfogalmazható. Úttörő feladatra vállalkozott. Vállalkoztunk. Annak is, aki nincs tudatában, hogy egy példa nélkül álló társadalomteremtés lett az osztályrésze. Hogy miként, milyen módszerekkel teremtjük, arról senkinek sincs fogalma. Míg eddig a történelem folyamán a polgári fejlődés a magántulajdonra és a szabad piacgazdaságra épült, nálunk megfordult a sorrend. Előbb jött létre a parlamenti demokrácia, s csak ezután következik a tulajdonreform, a privatizálás és a piacgazdaság. Milyen következményekkel jár ez a fordított sorrend? E kér-
désre nincs válasz. Bár szavakban, beszédben nincs hiány. Ezért az Álarcosbál apródjá-val ellentétben azt állíthatjuk: „Oszkár mondja, de nem tudja.”
Valamit azért tudunk. Azt, hogy milyen a szociális piac-gazdaság, milyen a jogállam, milyen a civil társadalom. Azt is tudjuk, hogy van egy sajátos fejlődésünk — amiből nem iktatható ki az elmúlt 45 év
—	és - van nemzeti karakterünk. Azt is tudjuk, hogy békés átmenetet akarunk, ami nemcsak belpolitikai kérdés. Fellépéseink — ha kortesbeszédek is — nem okozhatnak nemzetközi feszültséget, nem ronthatják kapcsolatainkat sem a szomszédos, sem más országokkal. Jó ha ezt nemcsak a kormányzat szíveli meg, hanem a képviselők is, továbbá mindenki, aki politikával lalkózik.
Az ellenzék eddig is i szólalt, ha a fenti igazc pontokat az államférfiak eltévesztették, és érzékeny volt a rögtönzésekre vagy a halogatásokra. Ám az új rendszer megteremtéséhez átfogó koncepcióval nem állt elő. De a hiány nemcsak az ellenzéknek róható fel, hanem a kormánypártoknak is. Most, hogy a politikai rendszerváltás rövidesen befejeződik, remélhetően erősebb hangsúlyt kap majd a gazdasági átalakulás. Mert kiírhattuk volna, hogy „a választások alatt a termelés szünetel”. Vajon összefér-e a mozgalmas (a felszínen mozgalmas) politikai élet a pangó gazdasággal? Nincs-e ellentmondás a jogállam megteremtésének diadala és hárommillió ember nyomora, elnyomo-rodása között? Időbe telik, míg a létbiztonság visszatér. S hol van még az ember morális és szellemi átalakulása? A politikai rendszerváltás nem hozta létre a homo politikust, mert az a civil társadalom nélkül nem életképes. A társadalom önszerveződése épphogy megkezdődött. A folytatás a hely-hatósági választásoktól várható. De jobb megélhetés, önbizalom és a jövőbe vetett hit is kellene hozzá.
Azt tehát, hogy merre akarunk tartani, többé-kevésbé tisztázott. De, hogy mit tegyünk céljaink eléréséért, azt nem tudjuk. Azt sem, hogy mennyi ideig tart az út. Azt sejtjük csak, hogy sokszor kell még módosítani a pályát, pártoknak — azoknak, amelyeknek programjuk van, egymáshoz hasonló programjuk
—	a megoldási módok keresésében kellene versenyezniük. Cselekvési célt, alkotási teret adva az állampolgároknak, ami a polgárosodáshoz nélkülözhetetlen. Mert az emberek egyre inkább érzik, hogy Oszkár mondja, egyre mondja és nem figyelnek rá. Megjegyzendő: nemcsak Szkülla és Kharüb-disz, hanem Oszkár is sok van ebben az országban. Olyan aki a múltat — a két háború között történteket — látja jövőnek. Az időben való eligazodáshoz végre szembe kell nézni a közelmúlttal is. Társadalomkutatók egy furcsa jelenségre hívják fel a figyelmünket: az 1956-os nemzeti felkelés után a szocializmusban kialakultak a kapitalizmus csírái, helyesebben megkezdődött a polgárosodás. Egyrészt második gazdaságban, másrészt állami feladatok társadalmi vállalásában. Ez is fejlődésünk egyik biztató sajátossága.
összegzésül: eljött az ideje egy hosszú távú, a huszonegyedik század kezdetéig tartó cselekvési programnak, mielőtt a sok beszédtől csömört kap a állampolgár.
Kovács Judit
A nemei szuverenitás helyreállításáról
korszakzáró dokumentumot írtak alá Moszkvában
Koalíciós válságkabinet megalakítását szorgalmazza Rizskov
NÉMETORSZÁG ÚJRAEGYESÍTÉSE előtt teljesen szabaddá vált az út azt követően, hogy szerdán Moszkvában a második világháborúban győztes négy nagyihatalom és a két német külügyminiszter aláírta az egyesítés részleteit szabályozó szerződést. Genscher, a nyugatnémet diplomácia vezetője, alighanem teljes joggal nevezte „fontos és történelmi” dokumentumnak ezt a megállapodást, véleményéhez még talán annyit tehetünk hozzá, 'hogy bármily részletes is a húszoldalas szerződés, e pillanatban még aligha mérhető föl, hogy Európa politikai és gazdasági térképére hosszú távon miként hat a nyolcvanmilliós, rendkívüli gazdasági vivőerejű új német állam.
A jelek szerint a Rajna partján könnyen napirendre tértek afölött, hogy az újraegyesítés nem kevés pénzébe kerül a szövetségi államnak, mert Genscher azt mondta, „egy ilyen szerződésért akár pizsamában is elutaztunk volna Moszkvába évekkel ezelőtt”. A megállapodás a többi között rögzíti, hogy az egyesült Németországnak nincsenek területi igényei más államokkal szemben, és a jövőben sem fog ilyen igényekkel előállni. Tekintve az európai határok rendkívül kényes és érzékeny ügyét, ez a világos fogalmazás megnyugtathatja az aggodalmaskodókat. A szovjet csapatokat 1994 végéig vonják majd ki az új német állam területéről, s a megállapodás részletezi, hogy a nyugati szövetségesek az átmeneti idő alatt a mai NDK területére nem küldenek egységeket.
IDŐRE VAN SZÜKSÉG az Irak elleni gazdasági blokád sikeréhez, mondta a kongresszus két háza előtt George Bush, s igen kedvézően minősítette a Gorbacsovval folytatott helsinki találkozót. „Űj partneri viszonyról” beszélt, valamint arról, hogy az együttműködés történelmi korszaka, új világrend felé halad az emberiség. Beszéde s annak fogadtatása megerősítette a polgári demokráciák ama szabályát, hogy a súlyos külpolitikai döntések csakis nemzeti konszenzuson alapulhatnak, meghaladva a pártpolitikai szempontokat. Erre utalt a demokraták vezére, aki a többi között azt mondta, hogy az olajválság ügyében nincsenek republikánusok és demokraták, hanem — amerikaiak vannak. Több vezető nyugat-európai politikus, így Andreotti olasz kormányfő és Delors, az Európai Közösségek vezetője is a szovjet—amerikai egyetértést méltatta. Ami magát a térséget illeti, Irak a diplomáciai elszigeteltségből egykori ősellensége, Irán segítségével próbál kitörni. Baker amerikai külügyminiszter viszont moszkvai megbeszélései után hamarosan Damaszkuszba indul, ami a washingtoni közel-keleti politika érzékelhetően új eleme. A State Department vezetője nyilván úgy szeretné normalizálni a kapcsolatokat a terrorista barátsága miatt igencsak elhanyagolt Szíriával, hogy Irak diplomáciai gondjait tovább növelje.
TART AZ ÉLES VITA MOSZKVÁBAN a szovjet gazdaság átalakításáról. A jelek arra vallanak, hogy Gorbacsov elnök a radikálisabb változást támogatja. Az Independent című londoni lap szerdai száma szerint meglehet, 1945. vagy akár 1917 óta sem folytak a társadalom átformálódásának dolgában „ilyen nagy 'horderejű” viták. Még nem tudni, mikor jut el a Szovjetunió a piacgazdaságig, de egy száztagú tudósítói csoport — a BBC szerint — olyan épületbe léphetett be, amelyet hazaiak és külföldiek évtizedek óta rettegve kerültek. Az angol rádió arról számolt be, hogy az újságírók a Ljubl-jankát, a hírhedt börtönt kereshették föl.	(M. J.)
A gazdasági válság szorításában
Rizskov koalíciós kormány! javasol
Moszkvából jelenti a DPA; Nyikolaj Rizskov szovjet kormányfő szerint egy koalíciós kormány tudná kivezetni a Szovjetuniót a jelenlegi gazdasági válságból.
A Novosztyi sajtóügynökség által szerdán közzétett interjúban a válság megoldásának lehetőségeiről beszélt a szovjet miniszterelnök, akit gazdaságpolitikája miatt az utóbbi időben heves bírálattal illetek, és lemondásra is felszólítottak.
— Véleményem szerint lépésről lépésre haladva koalíciós kormányt kell kialakítani. A külön-
böző társadalmi mozgalmak képviselőit be keli vonni a kormányba — nyilatkozta Rizskov.
A piacgazdasági elvek bevezetésével új gazdasági irányító módszereket kell kialakítani. Megváltozik a kormány felépítése, csökken a szakminisztériumok száma — tette hozzá.
Rizskov megismételte azt a korábbi kijelentését, hogy lemond hivataláról, amennyiben a Legfelső Tanács mostani vitájának lezárásakor olyan határozatok születnek, amelyek ellentétesek a kormány elképzeléseivel.
Kohl; mindenki egyetért
Tízpontos
dokumentum
Az egyesült Németországnak nincsenek területi igényei — a többi között ezt tartalmazza a német egyesítést szabályozó okmány, amelyet szerdán írtak alá Moszkvában. Üj időszámítás kezdődik Európában, hangsúlyozták a moszkvai sajtóértekezleten. Sevardnadze az egyezség katona-politikai vonatkozásait emelte ki.
Bonnból jelenti az MTI: A német egységhez vezető folyamatban kulcsfontosságú dátum 1990.
szeptember 12.	— hangsúlyozta
szerdán Bonnban Helmut Kohl nyugatnémet kancellár. A Németország újraegyesítésének külső feltételeit rendező dokumentum szerdai moszkvai aláírása annak a ténynek a kifejeződése, hogy a német egység „az összes barát, szövetséges és szomszéd egyetértésével” valósul meg. Különösen nagy jelentőségű a két német parlament korábbi állásfoglalása a német—lengyel határ kérdésében. A kettő plusz négy-szerződés
a modern történelemben először teszi lehetővé egy ország egyesülését háború, szenvedés és összecsapások nélkül — mondotta a nyugatnémet kancellár.
A német—szovjet kapcsolatok jövőjére vonatkozóan Kohl megerősítette, hogy hamarosan jószomszédsági és partneri szerződést köt egymással a két fél, készülőben van a gazdasági, ipari és tudományos együttműködésről szóló szerződés, valamint a Ke-let-Németországban maradó szovjet katonák állomásoztatásának. kivonásának és hazai beilleszkedésének a költségeit rendező megállapodás.
A Szovjetunió, az Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Bri-tannia, a Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztere szerdán Moszkvában aláírta a Németország újraegyesítésének külső körülményeit rendező és rögzítő szerződést. A „Szerződés a zárórendezésről Németország vonatkozásában” címet viselő dokumentum előszóból és tíz cikkből Az előszó egyebek között megállapítja: A német nép önrendelkezési jogát szabadon gyakorolva kinyilvánította azt az akaratát, hogy helyreálljon Németország állami egysége, s hogy egy egyesült Európa egyenjogú és szuverén tagjaként a világ békéjét szolgálja. A felek abban meggyőződésben állapodnak meg a Németországra vonatkozó zárórendezésről, hogy Németország egyesítése végleges határokkal rendelkező államként, jelentős hozzájárulás lesz az európai békéhez és stabilitáshoz.
Lemondás
az atomfegyverekről
—	Az első cikk kimondja, hogy az egyesült Németország területe a Német Szövetségi Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság és egész Berlin területét foglalja magába. Külső határai az NDK és az NSZK külső határai lesznek, amelyek a szerződés hatályba lépésének napján véglegesek. Az egyesült Németország és Lengyelország a köztük fennálló határt nemzetközi jogilag kötelező szerződésben erősíti meg. Az egyesült Németországnak nincsenek területi igényei más államokkal szemben és a jövőben sem fog ilyen igényekkel előállni.
—	A második cikk leszögezi: az NSZK és NDK kormánya megerősíti azon nyilatkozatait, amelyek szerint német földről csak béke fog kiindulni. Az egyesült Németország alkotmánya értelmében mindazon cselekedetek, amelyek alkalmasak arra vagy abban a szándékban fogantak, hogy a népek békés együttélését megzavarják, s különösen alkalmasak támadó háború előkészítésére, alkotmányellenesek és büntetendők.
A harmadik cikkben az NSZK és az NDK megerősíti, hogy lemond atom-, biológiai és vegyi fegyverek előállításáról, birtoklásáról a felettük való rendelkezésről. Ezekhez a kötelezettségekhez az egyesült Németország is tartani fogja magát. Az egyesült Németország kötelezi magát arra, hogy fegyveres erejének létszámát három-négy év leforgása alatt 370 ezer főre csökkenti.
—	A negyedik cikkben az NSZK, az NDK és a Szovjetunió kormánya kijelenti, hogy az egyesült Németország és a Szovjetunió szerződéses formában sza--bályozza a szovjet haderő tartózkodásának feltételeit és idejét a mai NDK és Berlin területén, va-
lamint ezen haderő kivonásának lebonyolítását. A szovjet csapatokat 1994 végéig ki fogják vonni.
—	Az ötödik cikk megállapítja, hogy a szovjet csapatok távozásáig a fent említett területen az egyesült Németország haderejeként, a területi védelem erejeként csak olyan német egységek fognak állomásozni, amelyek nincsenek integrálva szö-vetségesi keretekbe. Ezen idő alatt más államok hadereje ezen a területen nem fog állomásozni, vagy valamilyen egyéb katonai tevékenységet gyakorolni. Kivételt képez Berlin, ahol a szovjet csapatok maradásáig a franciák, a britek és az amerikaiak — az egyesült Németország és az érintett kormányok közötti megállapodások alapján — állomásoz-tathatnak erőket.
A szovjet csapatok kivonása után Németországnak ebben a részében állomásozhatnak olyan német erők is, amelyek katonái szövetségi struktúrához vannak hozzárendelve, de atomfegyverhordozó nélkül.
—	A hatodik cikk leszögezi: ez a szerződés nem érinti az egyesült Németországnak azt a jogát, hogy szövetségekhez tartozzon, minden ebből fakadó joggal és kötelezettséggel.
—	A hetedik cikkben Francia-ország, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió lemond Berlinre és Németországra mint egészre vonatkozó jogairól és felelősségéről. Ennek eredményeként a jogoknak és a felelősségnek megfelelő, ezekkel összefüggő négyoldalú megállapodások, határozatok, gyakorlat lezártnak, a négy hatalom által működtetett mechanizmusok fel-oszlatottaknak tekintendők. Az egyesült Németország teljes szuverenitással rendelkezik belső és külső ügyei felett.
A nyolcadik, a kilencedik és tizedik cikk kimondja, hogy a jelen szerződést — lehetőleg gyorsan — ratifikálni kell. A ratifikálás német részről az egyesüli Németország által történik. A ratifikálási, illetve elfogadási okmányokat az egyesült Németország kormányánál kell letétbe helyezni. A szerződés, amely német, angol, francia és orosz nyelven készült, az utolsó ratifikációs illetve elfogadási okmány letétbe helyezésekor lép hatályba.
A szerződéshez csatolt levelekben mondják ki azt, hogy az 1945. és 1949. között a mai NDK területén végrehajtott kisajátítások visszafordithatatlanok, hogy a jövendő német kormányok nem engednek teret a náci ideológiának, s hogy a szovjet háborús emlékműveket ápolni fogják.
A népek akarata
Moszkvából jelenti az MTI: Lezárult a második világháború utáni Európa történelmének egy szakasza. Mától új irányt vesz a szabaddá váló kontinens sorsának alakulása. Űj időszámítás kezdődik. — Ezek voltak a visz-szatérő gondolatai annak a sajtó-értekezletnek, amelyet a Németország egyesítésének külső feltételeit rögzítő hathatalmi szerződés aláírása után tartottak szerdán Moszkvában. A Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, s az NSZK külügyminisztere, valdmíiit ->a? NDK miniszterelnöke és megbízott külügyminisztere, Lothar de Maiaiiere egyforma megindult-sággal és csakis felsőfokú jelzőket használva számolt be a február óta tartó tárgyalások nyomán szerdán végre aláírt, „Szerződés a zárórendezésről Németország vonatkozásában" című