﻿mmu mmmMAüé	? r i mn fim *:,$ u	»«.=
ALAPÍTOTTA: PETHÖ SÁNDOR
Lehet*
de nem érdemes
Nem tudom, mi volna a célszerűbb: rikoltó harsonákkal szétkürtöltetni, vagy fölényes „entellektüel” lezserséggel itt-ott elejteni, fülbe súgni és így elterjeszteni a hírt, gyönyörű album jelent meg néhány kortárs festőnkről. Félek, harsonák nélkül is bolondnak néznek sokan, hiszen a „fontos” most nem ez, s e hasábokon más természetű hírek a megszokottak. Értéktelenednek a nyugdíjak, drágább a gáz, a villany, felelősségre vonják-e a besúgókat, erőszakos bűncselekmények fényes nappal a forgalmas utcákon. Ezek a hírek. De, hogy néhány festőről könyvet adnak ki, s műveikből kiállítást szerveznek? Jó nekik, hogy ebből is meg tudnak élni — legfeljebb e reakciót várhatjuk el általánosságban manapság. Hogyan lehetne mégis elmagyarázni nemcsak a potenciális látogató, befogadó nagyközönségnek, amely sok minden más inkább ez idő tájt, mint műélvező, de a talán megszülető mecénásoknak, a ma menedzsereinek, hogy a régi mondás igaz:	művészet
nélkül lehet élni, de nem érdemes.
Menedzser-mecénások? Ajjaj. Hajmeresztő történeteket hallgattam végig éppen minap arról, hányán síbolták ki megfelelő beosztásban, jó fizetéssel összeharácsolt vagyonukat dollárra átforgatva az országból, s hogyan tűnnek fel fnost e pénzek külföldi tőkeként ki-sebb-nagyobb kft.-k, rt.-k tevékenységében, hogy a rövidebb-hosszabb konjunktúrákat meglovagolva a pénz újabb nyereséggel tetézve megintcsak külhoni bankokba meneküljön. Itthon pedig marad az akár duplán is megfizetett áru, és a valóságos üzleti haszon bevallott tört része a kötelező adózásra. Hogy ezek az urak, sokan közülük egykori elvtársak üzleti hasznuk egy részét tehetségesnek feltűnő fiatal vagy akár élemedettebb korú piktorok támogatására fordítsák? Ugyan kérem! Jószerivel azt sem tudják, hogy ilyenek is élnek közöttünk. Vajon ma hány menedzser — ez a divatos szó, ha jól tudom, igazgatókra, vállalkozásirányj-tókra — jár kortárs képzőművészeti kiállításra, modern zenei hangversenyre, magyar filmbemutatóra? Szomorú gyanúm erős, talán egy sem.
Mert mi értelme is van annak a sokat, sokszor csak nagybetűvel emlegetett művészetnek? Nem több, és nem is kevesebb, mint az, hogy támogatva vagy éppen csak eltűrve, de jelenlétével, létezésével hasson ránk, egyszerű, hétköznapi halandókra. Ügy, hogy valójában észre sem vesszük. Csak egy vacsora után egyszerűen eszünkbe jut valami és jólesik otthon tévénézés helyett beszélgetni a párunkkal; hogy újonnan vásárolt ruhadarabunk valahogyan ízlésesebb, harmonikusabban illeszkedik meglévő ruhatárunkhoz; hogy nyaralásunk közben önkéntelenül is a jobb, kevésbé giccses képeslapot vesszük meg és küldjük el szeretteinknek; hogy csupán jólesik sétálni régi, szép házak között. Hogy ez nem sok? Ez minden. Azaz a mindennek a fele, a lélek formálódása, a testtel együtt. Emelkedett, nagy szavak. Felejtsék el. A lényeg ugyanis a műélvezetből megmaradó apró emlékíoszlányokban, véletlenekben van elrejtve.
A találkozásokhoz persze, alkalmak kellenek. Sok kiállítás, reklám, hirdetés, például a képesújságok szembeötlő oldalain. Annak tudatosítása, hogy vannak, élnek, dolgoznak művészek közöttünk. És vannak praktikus élethelyzetekből fa-
kadó kérdések is, amelyeknek a megválaszolása nem a mecénásnak vagy a közönségnek, hanem a művészet munkatársainak, a kiállításrendezőknek, belső épitészeknek, esztétáknak a feladata. Hogy a legegyszerűbbel példálózzam:	milyen
dísztárgyak, festmények díszítik vajon az elmúlt két évtized alatt felépült sok ezer magyar lakás falait? A kínkeservesen felépített, vagy sok pénzből könnyedén felhúzott otthonokban az olasz csempe, a szekrénysor és a bőrgarnitúra társaságában mi lóg a hálószobában az ágy felett? És a nappaliban, a tévé mellett? De ehhez kitől lehet egyáltalán tanácsot kérni?
Például ilyen könyvekét kell lapozgatni, mint ez az itt emlegetett album. Persze, ahhoz valakinek ki is kell adni ezeket a könyveket. Esetünkben — mily érdekes — ,egy francia kiadónak jutott eszébe, hogy Budapesti műtermek címmel olyan albumot jelentessen meg, amely az európai kortárs festészeti irányzatokhoz kötődő műveket és alkotók egy csoportját mutatja be. Tizenhat műterem, tizenhat művész, akiknek egyetlen közös tulajdonsága — fővárosi székhelyükön kívül —, hogy képeik igen magas színvonalú művészetet mutatnak. Ádám Zoltán, Bak Imre, Baranyay András, Bernát András, Gaál József, Hencze Tamás, Jovánovics György, Károlyi Zsigmond, Kőnig Frigyes, Maurer Dóra, Molnár Sándor, Nádler István, Roskó Gábor, Sugár János, Swierkie-wicz Róbert és Tolvaly Ernő művei nem könnyen adják meg magukat. Esztétikai jellemzéseikben a posztmodem, transz-avantgárd, új szubjektivitás, neue wilde, heftige Maierei és hasonló kifejezések, szerepelnek, és maguk a képek is messze állnak a hazánkban megszokott figurális vagy absztrakt „festmény” fogalmától. Barátkozni kell velük, nézegetni, eltenni és újra elővenni a munkákat, és ehhez a gyakorlathoz kitűnő lehetőséget nyújt e könyv. Enrioo Nelvárrá úr, a kiadó — meg kellene őt kérdezni, miért éri meg neki ilyen albumot kiadni — Pácser Attila a színes reprodukciók készítője és Hajdú István, a bevezető tanulmány írója, nagyszerű munkát végzett: azon kívül, hogy okos, szép, élvezetes kötetet adott kezünkbe, egyáltalán egy kortárs magyar képzőművészeti albumot produkált. Tán pirulnunk is illenék, hogy egy olasz születésű, francia vállalkozókedve kellett ahhoz, hogy megszülessék ez az album, hiszen a Rézkarcoló Művészek Alkotó-közösségének néhány évvel ezelőtt megjelent ismertető könyvén és az egy-két, hol megszakadó, hol induló kismonográfia-sorozaton kívül, nemigen volt hol utánanézni, ki is dolgozik ma a műtermekben. De pirulás helyett inkább örüljünk és üdvözöljük a vállalkozást, amelynek főszereplői, a művészek, határainkon kívül bizony sokszor jobban ismertek, mint idehaza: például Jovánovics monumentális szobra Szöulban áll, Nádler és Bak a Velencei Biennálén képviselte hazánkat, Baranyay munkáját a washingtoni Hirshharm Mú-seum is őrzi, Hencze képei megtalálhatók a bécsi Museum des 20 Jahrhundertes gyűjteményében. Talán léphetünk egyet megint, hogy egykor majd magyar bankok és részvénytársaságok, sőt iskolák, egyetemek, és családi otthonok falait is ékesíthetik a ma a Budapesti műtermek című albumban és a Nemzeti Galéria kiállítótermében látható műalkotások.
Hajdú Éva
Sevardnadze; „Fordulat a kapcsolatokban*
Új alapokra helyezik a szovjet—német viszonyt
Tel-avivi értesülések szerint Baker közvetíteni akar Szíria és Izrael között
ÁLTALÁNOS ELÉGEDETTSÉG töltötte el a nyugatnémet tömegtájékoztatást a 2+4-es szerződés moszkvai aláírása után. A Frankfurter Allgemeine Zeitung diplomáciai mestermunkának nevezte a szerződést, amelyet rekordidő, hét hónap alatt készítettek el. A lap szerint valószínűleg további tárgyalási fordulókra lett volna szükség, ha az NDK-beli fejlemények nem siettették volna az aláírást. Döntő volt továbbá, hogy Moszkva a kezdeti taktikázás után belátta: a halogatás politikájával keveset nyerhet, de sokat veszíthet. Az á tény pedig, hogy a német kormányok még a bécsi tárgyalások lezárulta előtt kötelező jellegű nyilatkozatot tettek a jövendő össznémet hadsereg 370 ezres felső határáról, enyhítette az új közép-európai nagyhatalomtól való félelmeket. A Süddeutsche Zeitung szerint „Németország bebocsátása a teljes szuverenitás birodalmába” akár pótbékeszerződésként is felfogható, a megállapodásban rögzített kifizetések pedig jóvátételként. A Westdeutsche Zeitung a felemelkedő nagyhatalom képét összekapcsolja a kelet-európai országok gazdasági helyzetével. Ezek az országok a gazdasági reményeiket a németek gazdasági potenciáljába vetik. Németországnak szembe kell néznie ezzel a feladattal, hisz senki sem hiheti — írja a lap —, hogy Düsseldorfban és Berlinben mindenki úgy élhet tovább, mint eddig, miközben Varsó és Vla-gyivosztpk a káoszba süllyed. Kelet-<Európa országainak gazdasági fel-emelkedése nélkül mindenfajta európai rend homokra épül csupán — szögezi le a düsseldorfi lap.
MIKÖZBEN A NÉMET LAKOSSÁG ÖRVENDEZETT, Genscher és Sevardnadze Moszkvában már parafálta is a szovjet—német kapcsolatokban új nyitányt jelentő, úgynevezett átfogó szerződést. Ez rögzíti a nemsokára egyesülő Németország és a Szovjetunió közötti jószomszédi partneri kapcsolatot és az együttműködés alapelveit. Készen áll a szovjet csapatok fenntartási költségeihez, kivonásához és a szovjet katonák hazai beilleszkedéséhez való bonni pénzhozzájárulást rögzítő megállapodás is. A pár napja még tizenkétmilliárd márkában megjelölt összeghez a nyugatnémet újságírók Gorbacsov szerdai bejelentése alapján további hárommilliárd márkát tesznek hozzá.
EGYHETES VITA UTÁN SINCS MEGEGYEZÉS az Irak elleni szankciók kérdésében. Hiába szögezte le a Biztonsági Tanács e problémával foglalkozó testületének többsége, hogy csak nemzetközi ellenőrzés mellett tartják elképzelhetőnek élelmiszersegélyek küldését, Jemen és Kuba ezt ellenezte. Ezzel a konszenzusos alapon működő testület gyakorlatilag megbénult. Ez ügyben várhatóan ülést tart az ENSZ Biztonsági Tanácsa, hogy döntsön, milyen feltételek mellett lehet Irakba humanitárius célú élelmiszersegélyt küldeni. Eközben iráni lapjelentések cáfolták, hogy Teherán élelmiszert és gyógyszert szállítana kőolaj ellenében. Az AP amerikai hírügynökségtől - származik az az értesülés, miszerint az iráni termékek értékét Irak készpénzzel és napi kétszázezer hordó kőolajjal egyenlítené ki.
A SZOVJET KÖZVÉLEMÉNYT egyre erőteljesebben foglalkoztatja az a kérdés, hogy milyen szerepet fog játszani a hadsereg az elkövetkező, időszakban, reális-e egy katonai hatalomátvétel veszélye. A Moszkovszkije Novosztyi kerekasztal-beszélgetésén elhangzott, hogy a konzervatívok képviselői készek lennének egy hatalomátvételre. Annál is inkább, mert a fegyveres erők irányítása még mindig az S.ZKP KB kezében összpontosul. Volt azonban olyan értékelés is, amely szerint nem szabad bizalommal lenni olyan tábornoki kar iránt, amely páncélosokkal taposta el a „prágai tavaszt”, vérontást rendezett Tbilisziben és Bakut úgy ostromolta meg, mint annak idején Berlint. A véleményeket összefoglalva a lap jogosnak ismeri el a félelmeket, de emlékeztet arra is, egyelőre nincs közvetlen bizonyíték a konzervatívok puccsterveire.	(S. G.)
Göncz Árpád
az Egyesült Államokba utazott
Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke csütörtökön az Egyesült Államokba utazott. Az MTI jelentése szerint a Központ a Demokráciáért elnevezésű intézet meghívásának tesz eleget, s díszelőadóként résztvesz az amerikai
alkotmány 200. évfordulója alkalmából tartandó ünnepségeken. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Jeszenszky Géza külügyminiszter és Charles Thomas, az Egyesült Államok budapesti nagykövete.
Szovjet-német alapszerződést parafáltak Moszkvában
Antall József levélben üdvözölte Kohlt és de Maiziere-t
Bonnból jelenti az MTI: Csütörtökön, a Bonn—Moszkva diplomáciai kapcsolatok felvételének 35. évfordulóján és egy nappal a Németország újraegyesítésének külső körülményeit rendező szerződés aláírása után, Moszkvában Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet és Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter parafál-ta a Szovjetunió és a Németország Szövetségi Köztársaság közötti alapszerződést, amely széles alapokra helyezi a két ország jövőbeni kapcsolatait. A szerződés húsz évre szól, s Mihail Gorbacsov, illetve Helmut Kohl írja majd aló Németország egyesítése
után később meghatározandó időpontban.
A 22 cikkből álló dokumentum egyebek között előirányozza, hogy legfelsőbb politikai szinten olyan gyakran konzultálnak, amilyen gyarkan szükséges, de évente legalább egyszer. A külügyminiszterek évente legalább kétszer találkoznak, a védelmi miniszterek pedig rendszeresen.
Mindkét állam leszögezi, hogy kölcsönösen tiszteletben tartják egymás szuverenitását, és egyenjogúságát, területi épségét és politikai függetlenségét. Hitet tesznek amellett, hogy mindenfajta háborút, legyen az nukleáris avagy
hagyományos fegyverekkel vívandó, meg kell akadályozni, a •békét fenn kell tartani.
Németország és a Szovjetunió kötlezettséget vállal arra, hogy tiszteletben tartja minden európai állam területi, a mai határok között fennálló integritását, az európai határokat ma és a jövőben sérthetetleneknek tekintik. Kijelentik, hogy senkivel szemben sincsenek területi igényeik, ilyeneket a jövőben sem fognak támasztani.
A két állam megerősíti, hogy tartózkodni fog az erőszakkal való fenyegetéstől, erőszak alkalmazásától, vitás ügyeiket kizárólag békés eszközökkel fogják megoldani, semmilyen körülmények kötött sem vetik be fegyveres erejüket egymás vagy harmadik fél ellen. Amennyiben valamelyik szerződő felet fegyveres támadás érné, a másik fél nem nyújt támogatást a támadónak.
A szerződés nagy súlyt fektet a gazdasági, ipari és műszaki-tudományos területen, valamint a környezetvédelemben folytatandó együttműködés kiépítésére, az együttműködésre gazdasági szakemberek és vezetők ki- és továbbképzésében. Mindkét állam kedvező keretfeltételeket kíván teremteni a másik fél polgárai, vállalatai, állami és nem állami intézményei számára a vállalkozói és egyéb gazdasági tevékenység érdekében. A vízumkiadási eljárást — elsősorban gazdasági, üzleti és kulturális célú utazások esetében — jelentősen egyszerűsíteni fogják. Mindkét fél támogatni fogja állampolgáraik nagyszámú találkozóit. A szerződés a kulturális, a nyelvoktatási együttműködés számára is széles kereteket biztosít, annak tudatában, hogy népeik kultúrái évszázadokon át kölcsönösen gazdagították egymást, s felbecsülhetetlen értékekkel járultak hozzá Európa közös kulturális örökségéhez”.
A német nemzetiségű szovjet állampolgárok ápolhatják és fejleszthetik nyelvüket, kultúrájukat, hagyományaikat nemzeti azonosságtudatuk megőrzése érdekében.
A szerződés külön bekezdést szentel a terrorizmus, a szervezett bűnözés, az egyéb bűncselekmények elleni közös fellépésnek. A szovjet és a német fél őrizni és ápolni fogja területén egymás kultúrjavait. Németország Szövetségi Köztársaság kormánya kijelenti, hogy a háború és az önkény szovjet áldozatainak német területen emelt emlékművek a német törvények védelmét élvezik, s ugyanez vonatkozik a szovjet katonasírokra is.
Közös erőfeszítéseinknek köszönhetően szellemét és tartalmát tekintve fordulatot eredményező okmányt írtunk alá — jelentette ki a szovjet—NSZK-szer-ződés parafálásának ceremóniáján Eduard Sevardnadze.
A szovjet külügyminiszter szavai szerint a szerződés évekre meghatározza a két ország kapcsolatainak fejlődési irányát, és minőségileg magasabb szintre emeli együttműködésüket.
Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter válaszbeszédében azt emelté ki, hogy az egyesült Németország és a Szovjetunió kapcsolatai többet jelentenek majd, mint Moszkva és a két német állam közötti viszony egyszerű összegzése.
Antall József,, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke levelet intézett Helmut Kohlhoz, a Német Szövetségi Köztársaság -kancellárjához és Lothar de Maizi-erehez, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökéhez. A német állami egység, a német nép önrendelkezési jogának helyreállítása alkalmából üdvözölte a két politikust, történelmi jelentőségűnek nevezve azt a tényt, hogy a második világháború, illetve az azt követő hidegháború és megosztottság után egy egységesülő kontinens közepén helyreáll a német nép állami egysége. Büszkék vagyunk arra — írta, hogy a moszkvai szerződés aláírásához vezető úton az első lépést a magyar nép tette meg, alig több, mint egy évvel ezelőtt.
Az NDK október 2-án kiválik a Varsói Szerződésből. Az ezzel kapcsolatos magyar állásfoglalás lapunk harmadik oldalán olvasható.
Gorbacsov fogadta Bakert
Hamarosan újabb szovjet—amerikai
CSÚCS?
Moszkvából jelenti az MTI: Szovjetunióbeli tárgyalásait’ befejezve, csütörtökön elutázott Moszkvából James Baker, az Egyesült Államok külügyminisztere. Baker kedden és csütörtökön folytatott tárgyalásokat szovjet kollégájával, és csütörtökön fogadta őt Mihail Gorbacsov elnök is. Szerdán a miniszter részt vett a Németország egyesítésének külső feltételeiről szóló szerződés aláírásán.
A szovjet—amerikai külügyminiszteri tárgyalások középpontjában a leszerelési kérdések álltak, de szó volt a vasárnapi Gorbacsov—Bush találkozó fényében a Perzsa (Arab)-öböl térségének válságáról is.
Áttekintették a nukleáris és az űrfegyverekről Genfben, illetve az európai hagyományos fegyverzet és fegyveres erők csökkentéséről Bécsben folyó tárgyalások útjában álló akadályokat.
Sevardnadze és Baker megállapodtak, hogy következő, New York-i találkozójukon részletesen foglalkoznak a hadászati támadó fegyverek és az európai
hagyományos fegyverek kérdéseivel. Mint kijelentették, törekedni fognak a még tisztázatlan problémák megoldására, mert már kimerítették időtartalékaikat.
A két miniszter úgy vélekedett, hogy a két ország közötti új partneri kapcsolat megfelelő gazdasági alapot is kíván. Ennek konkrét kérdéseiről tárgyalt csütörtökön Konsztantytn Katusév, a külgazdasági kapcsolatok szovjet minisztere és Róbert Mosba-cher amerikai kereskedelmi miniszter.
James Baker kora este Damaszkuszba utazott.
Az év végéig újabb csúcs-találkozó várható, feltéve, ha jól előkészítik — ilyen' értelemben nyilatkozót a Baker külügyminisztert fogadó Gorbacsov újságírók előtt csütörtökön. Az újabb csúcs megrendezését — a Reuter hírügynökség tudósítása szerint — a szovjet és amerikai fél egyaránt javasolta, Moszkva pedig az időpont rögzítésére olyan indítványt tett, hogy a találkozóra az európai biztonsági