﻿Mai mellékletünk: MÍZSÁK
Ara:
0,50
forint
Magyar Nemzet
l»»0.
K/.rptembrr 17. Lili. évfolyam
ALAPÍTOTTA: PETHÓ SÁNDOR
Rejtőzködők
Friss falragaszok díszítik a kapualjakat, már ahová eljutottak az e célra rendszeresített emberek az utolsó napjaikat élő tanácsok jóvoltából. Rendesebb házakban viszonylag jól olvashatóan, verébfejbetükkel rá-körmölték a 'hófehér papírlapra, hogy ezen ház lakóinak szeptember 30-án hová kell menniük leadni voksukat. Kevésbé rendes házakban még nyoma sincs a szavazásra ösztökélő, tájékoztató ragasztvá-nyoknak, de ezeknek a házaknak úgy kell, azért nem lettek soha rendesek, mert hanyag volt a gazda. Irigylem a velünk szemben lévő ház kapualját ezért a fehér céduláért, én ugyanis a sors szeszélyéből a rendetlenebb fajtájúba kerül-
tem.	Falragaszt a kapualjban utoljára akkor láttam, amikor az előző szavazás lehetőségét felcsillantották előttem. Az én kerületemben úgy látszik, elfogyott a papír, mert márciusban a rendszerváltás előtti napokban is csak az MDF és az SZDSZ dobott be szórólapot a postaládámba, a többi versengő párt kortesei az utcakőre fújták spray-vel jelöltjük nevét. A Fideszé egyébként tartásnak bizonyult, legalábbis a villamosmegállóban, ma is megcsodálom, amíg ott állok.
Omladozó és falragasztalan kapualjamat bámulva eszembe jutott a letűnt rendszerben meghonosodott szokás. A beázások helyén többféle cédula is lógott, például a körzeti ügyeletes orvos nevét és telefonszámát feltüntető, a tömbmegbízott és a házmegbízott tartózkodási helyét megjelölő. S ott volt még egy, amin az állt, ki az én képviselőm, mikor tart fogadóórát, s hol lakik. A rendszerrel együtt ezeket a cetliket is lesöpörte az idő. S most itt állok az üres falak mellett, és töprengek: vajon mit csinál az én vadonatúj képviselőm?
Persze, ha nincs is kiírva, tudom, hogy ki ő. Az áprilisi szavazási fordulón a körzetünkben már csak ketten voltak a ringben, s mint törvény-tisztelő, és érdeklődő állampolgár, kivártam a szavazatok megszámlálását, 6 olvastam a győztes nevét az újságokban. Hogy ellene szavaztam-e vagy mellette, maradjon az én választási titkom. A győztes engem képvisel és azt a néhány ezer embert, aki a főváros e körzetének lakosaként jogosult egy képviselőt juttani a parlamentbe. A kormányalakulás pillanatától kezdve ott gubbasztottam a tévé előtt, s vártam, hátha felbukkan ő is. Hogy azonosítani tudjam azzal a fényképpel, amin egyszer egy utcai plakáton feltűnt, még jelölt korában. Azután megláttam a T. Házban. Megnyugodtam, ott van, minden rendben, általa én is részt veszek az új, demokratikus rendszer kialakításában.
Azóta néhány hónap eltelt. Időnként hallom a felszólalását. Időközben megváltozott a frizurája, most, a parlamenti szünet után örömmel láttam, nyaralni volt, szépen lesült. S nem beteg, nem fáj a torka, általában nem hiányzik az ülésekről. Egyébként nem sikerült közelebbi kontaktust teremtenem vele. Fogadóórája, föllel-hetőségi helye titok maradt számomra. Cetli nem érkezett ezekről az adatokról kapualjunkba, s így azt sem tudjuk, tart-e egyáltalán fogadóórát, találkozik-e olykor a választóival, s ha igen, életéből hány
perc igénybevételére vagyunk jogosultak.
Néhány napja azon vettem észre magam, bemászkálok különböző kapualjakba. Vadászok a cetlire, hátha más házakban rend van, csak a miénkből felejtették ki annak dokumentálását, hogy az alulról, demokratikusan általunk delegált parlamenti szószólónkkal hol és mikor teremthet kapcsolatot a köznép. De másutt sem lelem ezeket az iránytűket. A fővárosi kapualjakban sok minden egyéb van, például lakáscserehirdetmény, elveszett kiskutya keresésére felszólító könyörgés — magas jutalom fejében! —, kőművesmunkára vállalkozás és „Butik bent az udvarban” feliratok. Amikor egy helyen megláttam az „E ház lakóinak képviselője” kezdetű papundek-lit kifüggesztve, lelkesedés öntött el, ám az öröm korainak bizonyult. Figyelmesebben elolvasva kiderült, még az előző rendszer maradványa a papír és a képviselő, akit a kerületi Hazafias Népfront székházában egyébként minden szombaton délben meg lehetett találni...
Szóval, mit is csinál az én képviselőm? Több híradást hallgatok meg, mint amennyi egészséges lenne, így szinte minden munkanapját nyomon követem rádión vagy tévén keresztül a T. Házban. Ügy tűnik, a többiekkel együtt a nagypolitikát alakítja. Egy-két hónapig ebbe bele is nyugodtam. Aztán türelmetlenkedni kezdtem. A földtörvény, a privatizáció vitája egyre nyúlik. Miránk, ott a kerületben ránk dől a ház és beszakad alattunk az aszfalt. Persze, tudom én, hogy ilyen magasztos hónapokban nem illik ennyire földhözragadtnak lenni, de jön a tél, napirenden a csőtörés és a gázszivárgás, a piacon az aszály meg az infláció miatt egyre drágább a zöldség, és nem ártana tudnunk valami konkrétumot: mit tesz értünk a képviselőnk?
Ha egyszer meglesném pártjának irodahelyisége előtt és elcsípném néhány sz' biztosan azt mondaná:	neki
most rengeteg a dolga az ország sorskérdéseinek eldöntésével, s az ilyen napi ügyek a helyhatóságra tartoznak, várjam ki a következő, s egyben utolsó választás napját, ami föteszi a pontot az „i”-re. Én meg elszégyellném magam, mit nyafogok ilyen bagatell ügyekkel, amikor negyven év szennyesét kell nekik ott nap nap után tisztára mosni. És visszaír nék bámulni a kapualjba, az üres falat, hátha megjelenik néhány cédula a helyhatósági posztra vágyó jelöltek nevével, vagy legalább egy árva dátummal és helyiségeimmel, ahol élőben megtekinthetném a választékot. Azokat a hölgyeket és urakat, akik közül mind azt ígéri: ha rá szavazok, felelős és jó gazdája lesz ennek a rozoga körzetnek és egymás kezét fogva mászunk ki majd a hepehupás kövezet víztócsáiból.
Nem szeretném, ha a titkosan, demokratikusan, alulról választott és bizalmamba fogadott új kerületgazdám, a polgármester ténykedését is csak a nemzeti médiákból követhetném nyomon. S csak arról a jó oldaláról ismerhetném meg — mint jelenlegi honatyámat —, hogy kiválóan tud érvelni pártja mellett — a másik párt ellenében. Mert a csőtörés, a gázrobbanás közömbös a pártprogramok iránt. Minket viszont agyoncsaphat.
Rácz Judit
Ma fogadja a pápa a magyar kormányfőt
A gazdasági kapcsolatok erősítését szorgalmazta Antall Rómában
A kelet-európai országok társulási irányelveiről tárgyal a Közös Piae
A külpolitikai helyzet
TOVÁBBRA IS VEZETŐ HELYET foglalnak el a világsajtóban az Öböllel kapcsolatos híradósok. A BT vasárnap egyhangúlag elítélte Irakot a Kuvaitban levő diplomáciai képviseletek elleni katonai fellépésért. Ugyanekkor iraki állampolgárokat toloncoltak ki Francia-országból, válaszul arra, hogy Iraki katonák behatoltak Franciaország kuvaiti képviseletére, és innen négy embert elhurcoltak.
A SZOVJETUNIÓBAN fennállása óta nem volt olyan mély gazdasági válság, mint manapság. A drámaivá vált helyzetért egyre többen a Rizskov-kormányzatot teszik felelőssé, azt állítva, hogy az inkább csak halogatja a valóságos gazdasági reformok bevezetését. A szovjet parlament most folyó ülése várhatóan elutasítja a mérsékelt kormányprogramot, és a sokkal radikálisabb Satalin-tervezetet fogadja majd el. Ez utóbbi, amelyet egyébként Borisz Jelcin mellett Mihail Gorbacsov is támogat, a szövetségi köztársaságokra alapozza az új költségvetési és adórendszert. Megvalósítása esetén a moszkvai központi kormány hatáskörében csak a védelem, a gazdasági előrejelzés, valamint a pénz- és a vámügy maradna.
Ha a törvényhozás valóban a Satalin nevével fémjelzett elgondolás mellett teszi le a garast, az egyúttal Rizskov kormányfő karrierjének végét is jelenti. A kérdés csak az, hogy a centristából konzervatívvá vált kormányfő eltávolítása miért húzódik ilyes sokáig. Gorbacsov idegenkedne az újabb vezéráldozattól? Hiszen ki tudja, hogy a társadalmi folyamatok radikalizálódósa később kit billent ki majd a nyeregből.
A SZÉLESEBB ÉS NYITOTTABB EURÓPA gondolatával indult vasárnap Thatcher brit kormányfő három közép-európai országot, köztük Magyarországot érintő körlátogatására. Megfigyelők szerint Thatcher asszony a brit kormány támogatásáról kívánja biztosítani Magyarországot és Csehszlovákiát, az Európai Közösséggel való társulási szerződés megkötése ügyében. Eközben az EK külügyminiszterei hétfői brüsszeli ülésükön jelentést hallgatnak meg, és várhatóan határoznak is a kelet-európai országokkal kötendő társulási megállapodások irányelvéiről.
A kölcsönös bizalom erősítését hivatottak elősegíteni azok a tárgyalások is, amelyeket Göncz Árpád köztársasági elnök az Egyesült Államokban, és Antall József kormányfő Olaszországban folytattak. Míg az államfő amerikai találkozói inkább magánjellegűnek tekinthetők, Antall József útja hivatalos keretek között zajlik. (B. P. R.)
Több százezres tüntetés Moszkvában
Moszkvából jelenti az MTI: „Rizskov miniszterelnök mondjon le!”, „Elég volt az ország kirablásából!”, „Elég volt az SZKP vezette kormányból!”, „Oroszország legyen valóban független!”. Ezek voltak a leggyakrabban olvasható jelszavak a Moszkva szívében vasárnap este kezdődött nagy tüntetés részvevőinek transzparensein. A kellemetlenül hideg, esős, ködös délutánon több százezer moszkvai
tartotta fontosnak, hogy Oroszország és a Szovjetunió reformerői, köztük a moszkvai városi tanács felhívása nyomán részt vegyen a radikális gazdasági átalakítást támogató tömegmegmozduláson.
A szervezők a tüntetést a Gorbacsov és Jelcin kezdeményezésére kidolgozott és Sztanyiszlav Satalin akadémikus nevével fémjelzett gazdasági program parlamenti vitájának kezdetéhez időzítették.
Munkatársunk telefon jelentése
Beruházásokra ösztönzi az olasz vállalkozókat a magyar kormányzat Antall József ma találkozik II. János Pállal
Róma, szeptember 16.
Három varázsszót említett az Ipari Rekonstrukciós Intézet vezetői előtt szombaton délután Antall József, aki hivatalos látogatáson tartózkodik Itáliában: privatizáció, liberalizáció és dereguláció. Az első kettő elhatározás kérdése, hangoztatta az olasz állami ipar vezetőinek, a harmadik azonban nehéz ügy: le kell bontani a bürokráciát, ám remélhetően a helyhatósági választások e tekintetben is új helyzetet teremtenek.
Az IRI óriási állami vállalatokat — például az A1 Italia Légi-társaságot — tömöríti, úgynevezett holdingba. Gyakorlatilag akkora termelési értéket mutathat föl, mint Magyarország. A kormányfő találkozója az üzleti élet eme képviselőivel a Via Veneto nevű székházban tehát jelképes is, a célja az olasz beruházásoknak az előmozdítása. Az IRI egyik tagvállalata, az Ansaldo egyébként megállapodott a Ganz Villamos-sági Művekkel közös vállalat létrehozásáról, s ennek itt igen nagy a visszhangja. Antall Józse-
fet az IRI elnöke, Franco Nobili fogadta, üdvözölvén a magyar miniszterelnököt, aki válaszában arra mutatott rá, Magyarországon szilárd a politikai környezet, békés az átmenet, kedvezőek a feltételek a befektetésekre. Emlékeztetett arra is, hogy mintegy húsz nagyvállalatot kíván az első lépcsőben privatizálni a budapesti kormányzat, hozzávetőlegesen 20 milliárd dollár értékben, s szeretnének a pályázók között olaszokat is látni. (A kormányfőt elkísérő államtitkárok és helyettesek, Matolcsi György, Martonyi János, Manherz Károly, Kovács Ferenc, Botos Balázs sikeres pénzügyi, kereskedelmi, ipari, kutatási és közlekedési megbeszéléseket folytattak.)
Ez volt lényegében Antall József római üzenete is: a kissé lemaradt Itália növelje jelenlétét Magyarországon, ahol Olaszországnak igen nagy jelentőséget, kezdeményezéseinek kiemelt fontosságot tulajdonítanak. Az olasz vezetők egyébként, egyáltalán nem érzéketlenek a hívó szóra, mint Lőrincze Péter kereskedelmi ta-
nácsos elmondta, jövőre elérhető az egymilliárd dolláros forgalom, amely gyorsan emelkedő irányzatot mutat. Sőt, Róma — az egyéb hitelkonstrukciók között, 75 milliárd lírát is felajánlott, igen jó feltételekkel, sajnos ezt az összeget a magyar vállalatok felhasználni mind ez ideig nem voltak képesek. Olaszország azonban kész a kis- és középcégek támogatására, s a menedzserképzésben is nagy segítséget kíván nyújtani.
Igen bátorító tehát az olasz hajlandóság, erről tanúskodott a látogatás első két napja. Antall József vasárnap az MDF elnökeként Szardínia szigetére utazott, hogy a kereszténydemokraták meghívására részt vegyen a DC ünnepségein, politikai szemináriumán.
Szombaton a programot városnézéssel kezdte,- felkereste a főpolgármestert, Franco Carraro szocialista párti politikust, kifejezte reményét, hogy Róma és Budapest hamarosan Igazi vagyis, ahogy mondta, nem mostoha — testvérvárosi kapcsolatot teremt. Carraro eljöhetne fővárosunkba, hogy átadja tapasztala-latait arról, miként kell egy ilyen hatalmas metropolist irányítani. Délben az IRI vezetőivel ebédelt, délután pedig a Római Magyar Akadémián és a Pápai Magyar Intézetben nézett körül. Itt találkozott egyházi személyiségekkel is, köztük Ternyák Csabával, az intézet rektorával. A kérdésekre válaszolva Antall József leszögezte: a tulajdon visszaadásának az ügye igen kényes. A véleménye szerint az egyházak joggal tartanak igényt annyi ingatlanra, amennyit hasznosítani tudnak, de az eredeti tulajdonviszonyok visz-szaállításáról e téren éppúgy nem lehet szó, mint ahogy másutt
sem.	Türelmet kért az egyházaktól, megértést ebben a rendkívül bonyolult folyamatban. (Itt volt egyébként Keresztes Sándor új vatikáni nagykövetünk is, aki szombaton délelőtt adta át megbízólevelét a pápának. Ezzel negyvenöt év után felújultak a magyar-vatikáni diplomáciai kapcsolatok.)
Később találkozott Antall József a Palazzo Magistraléban Ca-talano di Melillivel, a Máltai Lovagrend nagy kancellárjával, akivel a szeretetszolgálat tevékenységéről beszélgetett él.
Andreotti kormányfő — akivel Antall József pénteken este folytatott megbeszélést,' a részletek csak lapzártánk után kerültek nyilvánosságra — érzékeltette, mind Itália, mind a tizenkettek rokonszenvvel figyelik Magyarországot, igyekeznek elősegíteni a társulást a Közös Piachoz. Tudnak a kelet-európai kisebbségi viszályokban rejlő veszélyekről, és azokat enyhíteni próbálják majd Párizsban a Harmincötök értekezletén. Az olasz kormányfő egyébként azt ajánlotta Antall Józsefnek, aki Öböl-válsággal kapcsolatos nagy pénzügyi veszteségeinkre utalt, hogy Budapest vegye fel a diplomáciai kapcsolatokat Szaúd-Arábiával. A magyar miniszterelnök kifejezte készségét, hogy kormánya összehangolja külpolitikai lépéseit az Európai Közösséggel, Olaszország szerepét méltatva megjegyezte, „hagyományos szövetségi rendszerünket” szeretnénk helyreállítani.
Antall Józsefet ma délelőtt 11. János Pál pápa fogadja magán-kihallgatáson, a nyári rezidencián, Castelgandolfóban, majd a kormányfő nemzetközi sajtóértekezletet tart, és azt követően hazautazik Budapestre.
Blahó Miklós
Washingtoni tudósítónk telexfelen lése
Göncz Virginiában
Magyar-amerikai segélyszállítmány indul ma Jordániába
Charlottesville, szeptember 16.
Virginiába, az Uniót alkotó tizenhárom „eredeti állam” történelmi színhelyekben leggazda-gabbikába látogatott vasárnap a magyar köztársaság elnöke, aki feleségével együtt a „Demokrácia Központ” meghívására érkezett — természetesen hivatalos programokkal telis-teli — „magánlátogatásra” Amerikába. Vasárnap délben, magyar idő szerint este, Göncz Árpád az Egyesült Államok negyedik elnökének, James Madisonnak a birtokán köszöntötte a nemzetközi oktatási tanácskozást, amelyen hazánkat Andrásfalvy Bertalan kultuszminiszter képviseli.
Csehszlovák, lengyel és magyar zászló lobogott az amerikai társaságában James Madison mont-pelierei birtokának a mai nemzeti zarándokhelynek a bejáratánál, ahová vasárnap délben, magyar idő szerint este várták köztársaságunk elnökét, a háromnapos szimpózium résztvevői. A közép-európai oktatási vezetőket arra a tanácskozásra hívták, amelynek témája az amerikai alkotmány híres, polgári szabadságjogokat összefoglaló Bili o/ Rights-ának a globális öröksége volt. (Amint lapunknak Andrásfalvy Bertalan elmondta, a szimpózium fő következtetése volt, hogy az alkotmányos jogrendre már gyerekkorban kell felkészíteni az embereket, ö maga a vasárnapi lapzártánk idejére tervezett felszólalásában az érzelmi
nevelés fontosságát óhajtotta kiemelni, hiszen a társadalom javára végzett tevékenység érzelmi döntés eredménye.
Göncz Árpádot Allén Weinis-tein, a Központ a demokráciáért elnöke úgy mutatta be irodalmárként és államférfiként, hogy „ha valaki igazán illetékes a demokráciáért való küzdelemről beszélni, akkor a magyar elnök az”. Az államfő hangoztatta, hogy ezen a — hazaira felettébb emlékeztető — mosolygós, „emberarcú virginiai” tájon úgy érzi, mintha az amerikai alkotmány kidolgozói Madison és Jefferson fognák a kezét. Elmondta, hogy az új magyar alkotmány minden sorában érződik e kétszáz éves, a világ első írott alkotmányának számító amerikai alapokmány hatása. Göncz meggyőződéssel jelentette ki, hogy a Bili of Rights-ban rögzített polgári szabadság-jogok vezérlik a ma még elnyomott népek törekvéseit is. Hiszen jó érzés, hogy ha késéssel is, és két levert szabadságharc után, mi is végre hasonló alkotmányos rendet teremthettünk magunknak. „A kompromisszumkészség, a gyakorlatiasság gyönyörű példájaként az önök alkotmánya teljes joggal vált immár kétszáz éve modellé a világ számára” — mondta Göncz Árpád, hangsúlyozva, hogy — miként ugyancsak az Egyesült Államok példája bizonyítja — milyen szellemben kell megvalósítani a fiatalság nevelését, tehát már az iskolában megtanítani a gyereke-