﻿
Srerda 1990.
szrptembrr 19. MII. évfolyam 220. szám
ALAPÍTOTTA: PETHÓ SÁNDOR
Jk fffi	kriminkMagyar~brit kormányfői tárgyalások
Ha a közelgő helyhatósági választások valamelyik jelöltje netán azt a szépen csengő ígéretet is beleveszi kortesbeszédébe, hogy megválasztása esetén fellép a bűnözéssel szemben, könnyen úgy járhat, mint a vak ember, aki — a lehetetlen szolgáltatásokat magyarázó professzori példabeszéd szerint — felolvasásra szerződik. A legutolsó politikus, aki emlékezetem szerint rendet ígért a Belvárosban, egy független jelölt volt, még tavasszal az országos választások előtt. Az az úr azonban nem jutott képviselői mandátumhoz, így már sohasem derül ki, hogy Szalma Béla miként kívánt úrrá lenni az ötödik kerület kriminális állapotain.
A huszonnegyedik órában elfogadott önkormányzati törvény, a helyi önkormányzatok feladataként említi ugyan a közrend és a közbiztonság fenntartását, de az a leggondosabb szövegelemzésből sem világük ki, hogy ezt a kétségkívül üdvös célt a helyhatós&gok "hogyan, milyen eszközökkel érhetik el. Az e tárgyban konkrétumokat is tartalmazó ellenzéki javaslat viszont nem került be a jogszabályba. A kormánypártok ezzel mintegy utólag igazolták a belügyminiszter markáns nyilatkozatát: e szerint, amíg ö marad a miniszter, addig szó sem lehet az ön-kormányzati rendőrségről. ■.
Az igazsághoz tartozik, hogy a „tiszta” önkormányzati rendőrség koncepciójához képest, a leszavazott javaslat meglehetősen szerény jogokkal kívánta felruházni az önkormányzatokat. A helyi képviselőtestületek egyetértése kellett volna a rendőrkapitány kinevezéséhez, valamint az önkormányzatok bizonyos — a helyi sajátosságokból eredő — feladatokat írhattak volna elő a rend őreinek, számon kérve azok végrehajtását.
A központosított rendőrségbe? vetett, szinte korlátok nélküli törvényhozói bizalom ellenére sem reménykedhetünk abban, hogy Magyarországon az elkövetkező években, évtizedekben a bűnözést sikerrel meg lehet állítani. A kriminalitást jelző nyugat-európai statisztikák szerint ez a negatív társadalmi jelenség mindenütt makacsul tartja hadállásait, s időről időre, ha kisebb mértékben is, de folyamatosan terjeszkedik. Nemcsak a pártállam hőskorában előszeretettel propagált bűnözés-elhalás elméletek bizonyultak alapjaikban véve. hamisnak és tudománytalannak, hanem a felismerés is levonult a kellemetlen evidenciák sorába, hogy a modernizációval, a szélesebb körű társadalmi szabadsággal egy keserves melléktermék — íz emelkedő kriminalitás is együtt jár ...
Az elmúlt évtizedek legnagyobb bűne nem az volt, hogy felkészületlen, hitehagyott és balkáni színvonalon felszerelt rendőrséget hagyott az utódokra, hanem sokkal inkább az a tény: az állam paternalista gondolkozása e vonatkozásban is gyökerestől kiirtotta az állampolgárok kezdeményezőkészségét, elpusztította az egészséges önvédelmi reflexeket. Nemcsak azért, mert az agyonbürokratizált, emberellenes ideölógia alapján működő rendőrség inkább csak a sza-mizdatkészítők megrendsza-bályozásában és a nyomozás-eredményességi mutatók kozmetikázásában jeleskedett, hanem azért, mert az omnipotens rendőrséget feltételező totális cél már eleve teljesíthetetlen volt.
A nyilvánvaló csőd beismerése kapcsán a legnagyobb megrázkódtatás talán nem a bűnözés arányának emelkedése, a mindennapi atrocitások szaporodása volt, hanem a cse-
lekvést bénító tudat: az állam nemcsak becsapta, hanem magára is hagyta polgárait. Egy lassan európai méretű, és á jelek szerint egyelőre csillapíthatatlan étvágyú bűnözéssel szemben magányosan, eszköz-telenül kell az embereknek szembenézniük.
Ma Magyarországon hiányzik egy olyan biztosítási rendszer, amely a bűnözés reális té-nyein alapulna, a hitelkártya bevezetése gyerekcipőben jár, és ha valaki féltve őrzött értékeit egy széfben szeretné elhelyezni, jó esélye van arra, hogy a bank alkalmazottja helyhiányra hivatkozik. Túlságosan drágák még a lakásokat védő riasztóberendezések, s ezzel a beruházással különben sem apad a biztosítási díj, sőt, az adóhivatal sem akceptálja a biztonság oltárán meghozott áldozatokat. A „Csáki szalmája”-szerű társadalmi tulajdont lassan felváltja a magántulajdon, de az őrző-védő tevékenység jogszabályi rendezése még várat magára. Ez a tevékenység egyébként is nehezebbé vált.
A példákat még tovább is lehetne sorolni, de egy dolog e hiányos leltárból is kétségtelen : alternatív megoldások hiányában a hatékony, valóban ütőképes rendőrségre nagyobb szükség van, mint bármikor. Nehezen képzelhető el olyan modern társadalom, amely lemondhatna a központosított rendőrség előnyeiről. A bűnügyi nyilvántartások, a rendőrképzés, a repülőterek védelme, vagy éppen a kábítószer, a szervezett bűnözés elleni küzdelem elképzelhetetlen helyi erőkből, pusztán önkormányzati kivitelezésben. Mint ahogyan a terrorizmus elleni fellépés, a katasztrófahelyzet esetén bevethető nagyobb erő mozgatása, vagy a nemzetközi együttműködés sem oldható meg lokális forrásokból.
Ennek nem mond ellen az a szervezetszociológiai tétel: egy bizonyos határon túl a központosított rendőrség hátrányait a helyi közösség által megszervezett, vagy megerősített rendvédelem előnyei már sokszorosan felülmúlják. Az egyes közigazgatási egységek alapvető rendőri ellátottsága nyilvánvalóan nem függhet az adott régió gazdasági teljesítőképességétől, az adófizetők pénztárcájának vastagságától, de vannak, lehetnek olyan helyi sajátosságok, amelyeket még a leggondosabb központi akarat sem képes előre látni, és figyelembe venni. Egyrészt azért, mert a központilag irányított rendőrség anyagi Jehetőségei is végesek, másfelől azért, mert Budapestről egy íróasztal mellől lehetetlen eldönteni; mi szolgálja jobban egy Nógrád megyei kistelepülés közrendjét, A felülről irányított, központosított rendőrség eleve magában hordja a rugalmatlanság, a lassú, késedelmes akciók veszélyét. Azt hiszem, nem elsősorban attól kell tartani, amit a szabad demokraták hangoztatnak, hogy ti. ez a szisztéma oda is vezethet, hogy a kormánypárti községekbe ezentúl kevesebb egyenruhás jut, hanem az évtizedekkel ezelőtti aránytalanságok továbbörökí-tésétől. A helységeket akkoriban — bűnözési „fertőzöttsé-gük” szerint — osztályokba sorolható előírások teljesen figyelmen kívül hagyták a nagyarányú építkezéseket, a migrációt és az üdülőkörzetek kialakulását.
Ha a politika valóban komolyan veszi az önkormányzatokat, akkor a településeknek többek között „jogot kellene kapniuk, hogy a pénzükért el-dönthessék:	biztonságuk az
„alapellátáson” felül megér-e eggyel több, jól felszerelt, jól képzett rendőrt.
Dalia Péter
London a kelet-európai országok EK-társulását támogatja
Rekordmagasságba ugrott föl az olaj ára
A VIHAR valamelyest az öböl-válság körül, legalábbis a nemzetközi hírösszefoglalók vezető eseményei csak közvetett módon kapcsolódnak az iraki agresszióhoz. Változatlanul tartanak ugyan a nyílt vagy éppen a színfalak mögött zajló diplomáciai erőfeszítések, de egyelőre mindez inkább arra utal, hogy csökken a gyors diplomáciai rendezés lehetősége, és hosszú krízisre kell berendezkedni. Erre utal a piac nyers logikája is hiszen az olaj ára nyolcéves csúcsot döntött. Az Öböl-viszályhoz közvetlen kapcsolódó események közül vezető helyre az a washingtoni bejelentés került, miszerint az amerikai védelmi miniszter menesztette a légierőért felelős tábornokát, amiért az korábban meglehetősen részletesen vázolta a sajtónak egy esetleges Irak-ellenes légitámadás célpontjait. Cheney szerint a tábornok ezzel áthágta a katonai titoktartási kötelezettséget.
AZ ENSZ-KÖZGYÜLÉS jubileumi, 45. ülésszakát kezdte meg New Yorkban. A nyitány előtt a megszállt kuvaiti emírség ENSZ-nagykö-vete levélben kérte a világszervezet főtitkárát, hogy a 150 megvitatandó napirendi pont között kiemelkedő helyen szerepeljen az öbölbeli helyzet. Függetlenül attól, hogy valóban hivatalos napirendi pont lesz-e az iraki agresszió vagy sem, biztosra vehető, hogy a válság uralni fogja a közgyűlés hangulatát, vélhetően állandó témája lesz az ilyenkor megszokott folyosói beszélgetéseknek. Az ülésszak a megszokott kétoldalú találkozóival vélhetően hozzájárulhat az esetleges újabb diplomáciai erőfeszítésekhez. Az egyre elhúzódó öbölbeli patthelyzetben ugyanis változatlanul megannyi kormányzati tisztviselő és szakelemző szól a szilárd kitartásról, a példás büntetésről, Szaddám megleckéztetéséről, de számos óvatosabb kommentár is napvilágot lát, amelyben a szerzők nemcsak egyszerűen a diplomáciai erőfeszítések további folytatását szorgalmazzák, hanem Ölyan formulákat keresnek, amelyek valamiféle kiutat biztosítanak Bagdadnak. A leggyakrabban előforduló elképzelés szerint nemzetközi konferenciát kellene összehívni az iraki—kuvaiti viszonyról azt követően, hogy Bagdad kivonta csapatait a kis Öböl menti emírségből, ahol átmenetileg akár ENSZ-felügyelet is lehetséges. A kiutat keresők rendre azt is hangsúlyozzák, hogy semmi esetre sem kellene személyre szóló feltételeket szabni Szaddám Huszeint illetően, így eltávolításához hiba lenne ragaszkodni, azt az irakiakra kell bízni.
KELET-EURÖPA MEGÍTÉLÉSÉT illetően is ellentétesek az elképzelések. Jól jelzi ezt a brit miniszterelnök prágai látogatása (Thatcher innen érkezett tegnap késő délután Budapestre.) A kormányfő a csehszlovák honatyák előtt elmondott beszédében messzemenő politikai nézetazonosságról beszélt, kifejtve, hogy ő személy szerint támogatja, hogy az új kelet-európai demokráciák a Közös Piac tagjaivá váljanak. Ugyanakkor a nyugati híradások szerint Thatcher elzárkózott a nagyobb pénzbeli támogatástól, valamint attól, hogy a brit beruházókat csehszlovák vállalkozásokra ösztönözze. Mint mondta, erre csak akkor kerülhet sor, ha valóban kialakult a piacgazdaság az országban. Kérdés, a brit miniszterelnök asszony vajon hasonlóan vélekedik-e hazánkról is, hiszen Nyugaton gyakran sorolják egy csoportba Lengyelországot, Csehszlovákiát és Magyarországot, mint fejlettebb újdemokráciákat, ahol már jól láthatóak a gazdasági váltás jelei is. Mégis, maguk a, befektetők különbséget tesznek, és leginkább hazánkat tartják csábítónak. Ezzel párhuzamosan vezető tisztviselők és szakemberek egyaránt arról vitáznak, vajon mi a célszerűbb ezen országok számára: az, hogy együtt fejlődjenek és csatlakozzanak a fejlett Európához, avagy a piacra hagyatkozzanak, aminek politikai káros hatásai is lehetnek.	(T. J.)
Prága után Budapest
I ben emelte ki: a társulási egyezmények már megszülettek, Magyarországnak azonban ennél többre van szüksége, arra, hogy teljes jogú taggá váljon egy olyan Európai Közösségben, amelyen belül mindegyik ország meg tudja őrizni hagyományait és nemzetiségét. Ezt az ajánlatot nyíltan és nemeslelkűen le kell tenni az asztalra — jelentette ki.
A magyar és a brit kormány közötti, 1990. szeptember 18-án létrejött megállapodás értelmében 1990. szeptember l-jétől megszűnik a vízumkötelezettség a két ország állampolgárai számára. Továbbra is előzetes beutazási engedélyt kell beszerezni azoknak, akik hat hónapnál hosszabb tartózkodás vagy munkavégzés céljából kívánnak Nagy-Britanniába utazni.
Prágából jelenti az MTI: Csehszlovákiai látogatásának végén tartott sajtóértekezletén a brit kormányfő azt javasolta a vendéglátó ország illetékeseinek, hogy létesítsenek szoros kapcsolatot a Világbankkal és a Nemzetközi Valutaalappal, lépjenek be mielőbb az Európa Tanácsba, valamint dolgozzanak ki és kössenek társulási szerződést az Európai
Hazánkba érkezett Margaret Thatcher
Magyar-brit vízummentességi megállapodás
Margaret Thatcher, Nagy-Bri-tannia és Észak-lrország Egyesült Királyság miniszterelnöke Antall József miniszterelnök meghívására kedd délután háromnapos hivatalos látogatásra Magyarországra érkezett. A miniszterelnököt útjára elkísérte férje, Denis Thatcher.
A Parlament előtt ünnepélyes külsőségek közötti katonai tiszteletadás után Thatcher a Parlament miniszterelnöki dolgozószobájába ment, ahol Antall József miniszterelnökkel szűk körű megbeszélést folytatott. Az eszmecserén részt vett Jeszenszky Géza külügyminiszter és John Allén Birch, Nagy-Britannia budapesti nagykövete.
A mintegy félórás szűk körű párbeszéd után, a Parlament folyosóján kérték rövid nyilatkozatra Jeszenszky Gézát a magyar sajtó képviselői.
A külügyminiszter elmondta, hogy a kormányfők megbeszélésén elsősorban a magyar parlamenti demokrácia időszerű kérdései kerültek terítékre. A törvényhozás keddi ülése kapcsán — amelynek egyik kulcsfontosságú napirendi pontja volt az úgynevezett előprivatizáció — a kormányfők szót váltottak a tulajdonviszonyok rendezésének jelentőségéről. Antall József beszámolt arról, hogy ennek kapcsán a kor-
mány dilemma elé került: a jog, az igazság szelleme azt kívánná, hogy az eredeti — jogos — tulajdonosok kapják vissza a tulajdont, ám ez a gyakorlatban megvalósíthatatlan, s pénzügyi feltételei sem reálisak. Közép-Európa történelmi viharai szinte kibogoz-hatatlanná tették a tulajdon eredetének szálait. Mind Thatcher asszony, mind Antall József arra a konklúzióra jutott, hogy „meg kell húzni a vonalat”; az igazságtevést szolgáló kompenzáció szükségképpen jobbára csak jelképes, semmint tényleges összeg lehet. Egyetértés volt abban is: biztonságra, stabilitásra van szükség a tulajdonviszonyokban, mert a gazdaság, a vállalkozók ezt igénylik. Margaret Thatcher ehhez még hozzáfűzte: a stabilitás megőrzése mellett a határozott gyorsaság is elkelne a gazdaság felvirágzásához alapot teremtő privát tulajdon helyreállításában.
Antall József és felesége este díszvacsorát adott Margaret Thatcher tiszteletére a Gundel Étteremben. Az eseményen megjelent a magyar politikai, gazdasági, kulturális élet több kiemelkedő képviselője. A díszvacsorán Antall József és Margaret Thatcher pohárköszöntőt mondott.
Az Európai Közösséghez való csatlakozással összefüggésben a brit kormányfő pohárköszöntőjé-
Közösséggel. „A teljes jogú tagság is nyitva áll, de előbb végre kell hajtani a szükséges gazdasági változtatásokat” — tette hozzá.
Thatcher szerint — a feladatok nehézségei miatt — nem várható, hogy Csehszlovákia gyorsan fog integrálódni a Közös Piacba. Bátorította azonban az országot, hogy vegye igénybe brit szakértők tapasztalatait és tanácsait a privatizáció terén. Az egyik kérdésre adott válaszából kiderült, hogy a brit kormányfő a kelet-közép-európai nemzeti, nemzetiségi problémák megoldását is a kommunizmus alatt elnyomott egyéni kezdeményezések, individuális értékek újrateremtésétől várja.
Thatcher szerdán délelőtt először a Szövetségi Gyűlésbe látogatott, ahol találkozott Alexander Dubcekkel, a csehszlovák törvényhozás elnökével. Ezután beszédet mondott a képviselők előtt.
Thatcher asszony délben Pozsonyba utazott, ahol találkozott. Frantisek Mikloskóval, a szlovák parlament elnökével, valamint Vladimir Meciar kormányfővel. Végezetül rövid sajtóértekezletet tartott, és elutazott Csehszlovákiából.
A* Európa Tanács kollokviuma a demokráciához vezelö u lakról
Strasbourgból jelenti az MTI: Strasbourgban kedden reggel Catherine Lalumiére asszony megnyitójával megkezdődött az Európa Tanács kollokviuma a demokráciához vezető utaikról.
Délelőtt Mario Soares portugál köztársasági elnök és Bronislaw Geremek lengyel parlamenti elnök bevezetője alapján tartottak plenáris vitát az európai demokratikus folyamat megerősítésének szükségességéről.
A 23 európai parlamenti demokráciát tömörítő szervezet rendezvényére számos vendég érkezett Európa minden részéből. Ma-gyaroszágot MddI Ferenc, az európai integrációs szervezetekkel való kapcsolatokkal foglalkozó tárca nélküli miniszter, a szerdal vitán pedig, amelynek témája az Európa Tanács szerepe lesz az új európai architektúrában, Jeszenszky Géza külügyminiszter képviseli.
Washingtoni éndósítöak teleiJeleBtéw
Göncz Árpád hazai nduli az Egyesült Államokból
Washington, szeptemberit.
Lapzártakor indult haza a New York-i Kennedy repülőtérről a magyar államfő, akinek „magánlátogatása” az utolsó percig tartó — és fárasztó programú — közszereplés volt.
Éjfélre járt már hétfőn, amikor Göncz Árpád Washington belvárosában limuzinjába ülhetett, s az elnöki kocsikaraván elindult a Dulles repülőtér felé, hogy aztán mór kedd hajnali fél háromkor érkezzen államfőnk Connecticut állam székhelyére, Hartfordba. Ott megtekintette a világ egyik vezető és technikai fejlesztésekben élenjáró cégét, az United Technologiest, majd a közeli New Yorkba repült, hogy a Philip Morris Tröszt székhózában megnézzen egy, a Bili of Rights-nak szentelt kiállítást (a cég esztendeje élénk tévékampányt kezdeményezett a kétszáz éves alkotmány megünneplésére), majd a világváros vezető üzletembereivel találkozott munkaebéden.
Göncz Árpádnak azzal nyújtották itt át ennek a kongresszus által 1949-ben alapított, és 225 ezernél több egyéni, háromezer intézményi tagot számláló legnagyobb amerikai örökségőrző mozgalom (National Trust fór Histo-ric Preservation) James Madison-díját, hogy ő „életét szentelte az alkotmányos rendszer megalapozásának” és tette ezt a Bili of Rights megalkotójának szellemében. Átvéve az indoklást írásba foglaló pergamentekercset, Göncz megköszönte a felé áradó, mindenütt tapasztalt szeretet, amely „hazámnak szól elsősorban, nem személyemnek”. Hiszen „nem állhatnék itt honfitársaimnak a demokrácián folytatott kitartó küzdelme nélkül”. S megígérte hall-
gatóságának, hogy Közép-Euró-pában Madisonék szellemében ápolják a demokráciát, az emberi jogokat. (Más kérdés, hogy éppen a keddi The New York Timesban méltatja a lap budapesti tudósítója Göncz Árpád különleges és ma oly fontos szerepét, ami az amerikai újságíró benyomása szerint megnyerte az embereket, hiszen „Göncz visszafogott bájára melegen és lelkesen reagáltak”, s ő „máris az ország egyik legnépszerűbb alakja”.)
A Virginiából hétfői lapzártánk táján a fővárosba visszaérkezett államfőt este már szmokingban, feleségét hosszú estélyi ruhában láthattuk a Washingtoni Nemzeti Archívumban, ahol törvényhozókkal és más közéleti személyiségekkel, s persze a Zwack nagykövetházaspárral elköltött vacsora után megtekintette a három amerikai alapokmány, a Bili of Rights, a függetlenségi nyilatko- , zat és az alkotmány eredeti példányát a különleges (máskor éjszakára az óvó mélybe süllyesztett vitrinjét, amelyet éjjel-nappal két rendőr őriz). Ezt követően bensőséges hangulatú, Charles Robb virginiai szenátor (Johnson elnök veje, és a demokraták egyik jövendő reménysége) „ceremóniamesteri” közreműködésével tartott ünnepségen köszöntötték a magyar államfőt. Amerika „nemzeti arohivistája” Don Wilson beszélt arról, hogy „most az alkotmány és demokrácia szellemében ünnepeljük egy új demokrácia első elnökét”. Majd Tóm Lantos kaliforniai képviselő nevezte történelminek e pillanatot a nevezetes okmányok kupolacsarnokában, amelynek freskóiról az „alapító atyák” tekintettek le egy közép-európai utódukra, „Göncz Árpád és felesége azt tes-