﻿ALAPÍTOTTA: PE
NDOR
Miiessdn	m
Irigyeltem és sajnáltam is tíznapos tartózkodásom során a hesseni természetvédőket. Nem annyira a függetlenségükért, vagy a miénknél hasonlíthatatlanul jobb anyagi helyzetükért irigyeltem őket, hanem a társadalomban betöltött helyükért, amelynek fontosságát nemcsak szavakban deklarálják.
Hogy mennyire komolyan veszik Hessenben a természet-védelmet, mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy a természetet, a környezetet érintő minden olyan kérdésben kikérik a véleményüket, ami a tartományi kormányzat hatáskörébe tartozik. Irigylésre méltó helyzet még akkor is, ha ezt a véleményt az eredeti formájában nem mindig fogadják meg. Am az, hogy vita-, netán alkualapnak tekintik, a legtöbb esetben megteremti az olyan kompromisszum lehetőségét, ami kielégíti a fejlesztés igényeit.
Nem ártana és talán még nem késő nálunk is elgondolkodni ezen. A privatizációs és a földtörvény szövegének végleges megfogalmazása előtt még meg lehetne kérdezni a természetvédelem jeles képviselőit, mi az, amit okvetlenül be kéne foglalni e fontos jogszabályokba, hogy kárba ne vesszen évtizedek természetvédő munkája.
S hogy a miénkhez képest jobb helyzetük ellenére is miért sajnáltam a hesseni természetvédőket? Meglehet ugyanazért, amiért meg ők tekintenek sóváran ránk. Megőrzendő természeti értékeinkért, amelyekben mi vagyunk hozzájuk mérten krőzusok.
Láttam az erőfeszítéseiket, hogy elhagyott kavicsbányatavak tükrére, partjára visszavarázsolják az elűzött természetet. Megfigyelhettem igyekezetüket hegyi legelőik megóvásáért. Közvetítésük révén nem kevés pénzzel támogatja a tartományi kormányzat a parasztokat, ha nem műtrágyáznak, és épp csak annyi állatot tartanak, amennyit az eképpen soványított rét elbír. Több mint ezerötszáz kilométert utazva azt is megtapasztalhattam, milyen nehéz és a tetemes ráfordítások ellenére is milyen szerény eredményeket hoz az utólagos természetvédelem.
Vendéglátóink gyakran mentegetőztek is emiatt, mintha bizony rászorultak volna! Emlékszem, egy lápréten tett kirándulásunk alkalmával valaki közülünk	megkérdezte:
„Ugyan mondják már meg, hol van a láp?” Kísérőink csöppet sem 'sértődötten mutattak körbe, hogy ott vagyunk, nálunk ez a láp.
. Kicsi volt és szegényes, szinte teljesen kiszikkasztotta a nyári aszály. Szigetként bújt meg a szemhatárig nyújtózó, tiszta, szép és gondozott tájban, mely hirtelen mesterkéltnek, mérnöki pontossággal megszerkesztettnek tűnt fel. Akkor ott, egy pillanatra megsejtettem, miért nehéz a német természetvédőknek — és nemcsak nekik, hanem mindazoknak, akik ott dolgoznak, ahol a természetet felváltotta a kul-túrtáj —, miért mondják, hogy jó nekünk, mert nálunk vannak még érintetlen területek, még van mit megvédenünk.
Még van. A tőzegtüzes Ecse-di-lápra gondoltam, mely nem tűri meg a nehéz oltókocsikat, a vízi világ megannyi csodájára, a Szigetközre, a Tisza és a Dráva vidékére. Felidéztem a Hanságot, amelyet lecsapoltunk, s most a mocsárvilágának visszaállításán fáradozunk. Képzeletben felmásztam a Prédikálószék köveihez, bejártam a Hortobágyot, a Kiskunságot, a Fertő vidékét és Zemplén tájait.
Nem mondtam, tán meg sem értették volna, miért töpren-
gek azon, hogy képes lesz-e mindezt és még ennél is többet megőrizni a természetvédelem? Nem kerül-e ismét olyan helyzetbe, amikor gazdasági diktátumok söprik el az igényeit, jóvátehetetlen, vagy alig helyrehozható károkat okozva? Sajnos, nem tűntek el, inkább sokasodtak a riasztó jelek. A bősi erőmű, molochja még mindig fenyegeti a Szigetközt. Pozitív példaként a rajnai tapasztalatokra csak azok hivatkozhatnak, akik szándékosan nem veszik észre az ottani erdők pusztulását, akik úgy vélik, titokban maradhat, hogy az utolsó tervezett duzzasztó a franciák és a németek közös elhatározásából épp emiatt nem épült meg.
És nem múlt el a veszély a Prédikálószék felől sem. Ügyes reklámfogás a környezetvédelem érdekeivel érvelni az atomerőmű bővítése mellett. Ha minden ellenérv ellenére mégis megépülne a két új, ezer megawattos blokk, bizony meg kéne építeni a Pilisben is a szivattyús energiatározót, amelynek tervei egy pillanatra sem kerültek le a rajzasztalról. S ki tudja, hogy áll a drá-vai, a félbehagyott csongrádi vízlépcső tervezése. Csak nemrég láthattuk a Hazai tükör adásában, hogy a kormány rendelkezésével ellentétben a vízlépcsőrendszer továbbépítésével nem álltak le a vízlépcső munkálatai a Szigetközben.
Kívülről talán nem is látni, hogy milyen nehéz helyzetbe került a hazai természetvédelem, amelynek eredményeire egyébként joggal lehetünk büszkék. Ha ez Így van, márpedig ezt bizonyítja az európai társszervezetek elismerése, fölmerül a kérdés, mi okozza a válságot?
A válasz egyszerű és kézenfekvő. A hiba nem a „készülékben”, hanem a külső körülményekben keresendő. A gazdasági átalakulás és a rendszer-váltás folyamatában bizony magára maradt a természet-védelem. Sőt egy ideig úgy tűnt föl, hogy szervezeteit magukba olvasztják a saját hatalmukért, identitásukért küzdő régi struktúrák. Volt ilyen szándék, és csak remélni lehet, hogy rövidesen múlt időben beszélhetünk róla. A színfalak mögött vívott kemény küzdelemből — úgy tetszik —. megerősödve került ki a természetvédelem. Megtarthatta, pontosabban: visszaszerezhette az önállóságát. Sőt és ez legalább olyan fontos, visszakapta egykori országos főhatóságát, a korábban megszüntetett, s most újból létrehívott Országos Természetvédelmi Hivatalt.
Ezzel deklaráltan is független, más területekhez hasonlóan önálló státust kapott a természetvédelem. Remélhető, hogy ezután már nem kell, mintegy erőszakot téve önmagán, másféle igényekhez igazítani a sajátját. Ebből a szemszögből nagyon is fontosnak látszik, hogy milyen keretek között, miféle szervezeti rendben működhet az országos hivatal. Meg kell teremteni a szükséges garanciákat ahhoz, hogy mint már annyiszor, ne szoruljon a perifériára a természetvédelem. Rávonatkozó fontos döntéseket ne hozhassanak meg a megkérdezése, szakmai képviselete nélkül.
Meghallgatni és meghállgat-tatni, egyenlőnek lenni a hasonlók között, régi óhaja a természetvédelemnek. A mostani döntéssel talán helyreáll végre az egyensúly. Mindez egy kissé azon is múlik, hogy belátjuk-e. a természet védelme a legbiztosabb környezetvédelem. Nélküle sem magunkat, sem a településeinket nem óvhatjuk meg egész egyszerűen azért, mert mi magunk is a természet része vagyunk.
Sárvári Márta
Államfői meghívás II. Erzsébetnek
Antall és Thatcher eszmecseréje a privatizációról
Az Öböl-válság békés rendezésének kevés az esélye — véli egy moszkvai szakértő
A BRIT KORMÁNYFŐ LÁTOGATÁSÁT beharangozó londoni lapok közül a Daily Mail azt emeli ki jelentésében, hogy Thatcher asz-szony Magyarországra érkezvén, .melegen méltatta hazánk szerepét „a kommunizmus megbuktatásában és a demokrácia felé vezető út kijelölésében”. A The Daily Telegraph arra hívja fel a figyelmet, hogy a brit politikus bátorítani kívánta Magyarország szabadpiaci gazdaságpolitikáját, s ezzel összefüggésben megjegyzi; a Kelet-Európában születő demokráciák közül egyedül hazánkban válasz-' totlak Antall József személyében konzervatív miniszterelnököt az ország élére. A The Daily Telegraph utalva az egységes Európáról szóló, Prágában és Budapesten is elhangzott thatcheri üzenetre, rá-* mutat: nem szabad lebecsülni azokat a nehézségeket, amelyeket a kelet-európai országoknak le kell küzdeniük demokratikus intézményrendszerük kiépítése és a piacgazdaságra való áttérésük során. A The Times ugyancsak kiemeli, Margaret Thatcher mostani középeurópai vizitjeit annak az ismételt kinyilvánítására is felhasználja, hogy ő maga az Európai Közösségek kiszélesítésének a híve. A The Guardian pedig a Pentagonale-csoportosulásra vonatkozó burkolt bírálatot vél felfedezni Thatchernek abban a nyomatékos kijelentésében, hogy mind a Kelet mind a Nyugat számára vonzó közösséget kell teremteni.
ÜJ KÜLPOLITIKAI KONCEPCIÓ kibontakozását emlegette a Szabad Európa Rádió egyik szerdai kommentárja. A szerző szerint az ellenzék „egyesített sortüze” Jeszenszky Géza külügyminiszterre, és rajta keresztül a mai magyar külpolitikára, indokolatlan, s nem igaz, hogy Kádár és Grósz sikeresebb volt a külpolitikában, rhíhi-An-tall, ahogy ezt Tamás Gáspár Miklós állította. A SZER publicistája hangsúlyozza, hogy noha korábban megtörtént a nyitás Nyugat felé, ez elsőbbséget manapság élvez. Hamburger Mihály szerint ez egyszerre eredménye kényszernek és józan belátásnak: a Közép-Európá-ról, a Monarchiáról, vagy a cseh—lengyel—magyar testvériségről szőtt vágyképek illúziók, s ráadásul e gazdaságilag visszamaradott országok összefogása sem kecsegtet biztos felemelkedéssel. A SZER elemzője kényszerpályának és adottságnak minősíti a kormány né-
a magyar óhajokon múlik, s a SZER hivatkozik a geopolitika realitásaira. A kommentátor végkövetkeztetése: a Szovjetunió hagyta űrt térségünkben csak független külpolitikával lehet betölteni, s az An-tall-kormányzat elkövet ugyan ügyetlenségeket ebben, de mindenképpen „jó irányban keresi a külpolitikai kérdések megoldását".
AZ ÖBÖL-VALSAG okozta gazdasági veszteségek, persze, csak tovább növelik a kelet-európai államok kiszolgáltatottságát. A jövőben a kőolaj hordónkénti ára például elérheti az 50 dollárt, még abban az esetben is, ha némely arab országok fokozzák termelésüket — fejtette ki az iraki kőolajipari miniszter a Reuter tudósítójának. .Szerinte hosszú távon nincs lehetőség a kieső iraki olaj helyettesítésére, márpedig az ENSZ által elrendelt embargó óta Irak nem exportált olajat. S mint hozzáfűzte, amennyiben a válság háborúba torkollna, az olajkutak az egész övezetben veszélybe kerülnének. E fenyegetésként is felfogható közlésnek ellentmondani látszik a Nemzetközi Valutaalap egyik illetékesének értékelése, amelyet a The Wall Street Journal szellőztetett meg. Az iraki olajkrízisnek nem lesz nagyobb kihatása a fejlett országok gazdaságára, a jelenlegi, hordónként 33 dolláros olajár 1991 végére 21 dollárra csökken. Ennek feltétele, hogy az emelkedést gyorsan áthárítják a fogyasztókra, s nem engedik meg, hogy a magasabb olajár tartósan gerjessze az inflációt. Az IMF egyébként ösztökélni fogja az olajár-növekedésből most nagyobb hasznot húzó államokat, hogy bocsássanak pótlólagos pénzügyi forrásokat az alap rendelkezésére, amelyekből kedvezményes hiteleket nyújtanának a válságtól súlyosan érintett államoknak. Japán az OECD októberi brüsszeli tanácskozásán ismerteti a kelet-európai országokra vonatkozó támogatási tervét. Ez nemcsak Lengyelországot, Bulgáriát és Romániát érinti — ők egy-egy milliárd dolláros veszteségük kiegyenlítésére kérték Tokiót —, hanem Csehszlovákiát, Magyarországot és Jugoszláviát is. Japán kormánykörökből kiszivárgott, hogy az amerikaiak által is ösztönzött kelet-európai támogatási csomagot a közel-keleti országoknak szóló, hasonló elképzelés végrehajtása után dolgozzák majd ki,	fv, l,j
Margarcl Thatcher budapesti tárgyalásai
A brit vendég cselekvő támogatást Ígért hazánknak
Nagy-Britannia fenntartás nélkül, teljes szívvel támogatja Magyarországnak azt a törekvését, hogy 1992. január 1-jéig kétoldalú társulási szerződést kössön az Európai Közösségekkel — szögezte le Margaret Thatcher brit miniszterelnök vendéglátójával, Antall József kormányfővel folytatott tárgyalásain.
A magyar—brit miniszterelnöki eszmecsere — a keddi rövid ismerkedő megbeszélés után — szerda délelőtt az Országházban folytatódott. Margaret Thatcher, Nagy-Britannia és Észak-íror-szág Egyesült Királysága hivatalos látogatáson hazánkban tartózkodó miniszterelnöke először négyszemközti megbeszélésre ült le vendéglátójával, majd a magyar, illetve a brit tárgyalócsoport tagjainak részvételével ple-
náris tárgyalásokat tartottak. A tárgyalóasztal mellett elhangzottakról László Balázs kormányszóvivő tájékoztatta a magyar sajtó képviselőit.
Magyarország EK-társulási szándékát brit részről cselekvő támogatással segítik — ígérte a brit kormányfő. Magyarország végcélja a teljes jogú tagság az Európai Közösségekben — hangoztatta Antall József, s ezzel kapcsolatban is biztatást kapott a brit kormányfőtől. Nagy-Britan-nia ugyanis támogatja azt a kérést, hogy már a társulási szerződésben is foglaltassák benne, a társult tagság nem végállomás, hanem a teljes jogú tagság egyik lépcsőfoka.
A kormányfői megbeszéléseken tág teret szenteltek a privatizációs folyamatnak, ami Magyarország európai állammá válásának kulcskérdése. Az Európa
közösségébe „újrafelvélelre” jelentkező Magyarország számára ezzel kapcsolatban a brit példát idézte Margaret Thatcher. Antall József a magyar privatizációs terveket ismertetve hangsúlyozta: a kormány egyáltalán nem ellenzi a külföldi tőkebefektetéseket; sem a kis-, sem a közép-, sem a nagy-vállalati szektort nem zárják el a külhoni befektetők elől. Igaz ugyan, hogy a hazai középréteg megerősítése érdekében az úgynevezett előprivatizációból — vagyis a kisvállalkozások magánkézbe adásából — most kirekesztették a külföldi érdeklődőket, a továbbiakban azonban a privatizáció során semmilyen vállalati nagyságnál nem diszkriminálják a befektetőket.
Antall József ezzel kapcsolatban a brit vendégek figyelmébe ajánlotta, hogy az Állami Vagyonügynökség a napokban meghirdette az első húsz magyar vállalat privatizációját, csaknem egymilliárd dollár értékben. A kormány igyekszik a privatizációt a lehető légyorsabban lebonyolítani, és sem elvileg, sem gyakorlatilag nem tervez semmiféle korlátozást a privatizációban, a magyar gazdaság egyetlen szektorában sem. A kormányfő megerősítette, hogy a privatizáció „levezénylésében” Magyarország számít a brit segítségre, szakértelemre.
Brit cégek magyarországi jelenléte kapcsán szóba került a megbeszéléseken az is, hogy a BBC, a világhírű brit tömegtájékoztatási társaság rádióadást szeretne indítani Magyarországon, s
ehhez hullámsávot igényelne. Antall ezzel kapcsolatban türelemre intette a brit médiumot, mivel Magyarországon egyelőre frekvenciamoratórium van érvényben; a rádió- és a televízió-hullámsávok elosztásának ügyét várhatóan a készülő sajtó-, illetve médiatörvény rendezi majd.
A kormányfői eszmecsere után Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke fogadta Margaret Thatchert a Parlamentben.
A találkozón a brit kormányfő arról a szerepről beszélt, amelyet a közép-kelet-európai kis államok játszanak a térség demokratizálódási folyamataiban. Ügy vélekedett, hogy példájuk — amennyiben sikerre vezetnek gazdasági próbálkozásaik, s érezhetően javulnak a nép életkörülményei — mások számára is vonzóvá teheti az átalakulást. Így például a szovjet peresztrojka számára is biztatást adhat a keleti régió kis országaiban folyó demokratizálódás sikere. Brit megítélés szerint a példaadás szempontjából Magyarország kulcsszerepet tölt be a régióban. Göncz Árpád a megbeszélés kínálta lehetőséget felhasználva megerősítette II. Erzsébet királynő magyarországi meghívását.
Margaret Thatcher délutál} a Szabad Demokraták Szövetségének vezetőivel találkozott a Parlamentben. Mint Demszky Gábor, az SZDSZ ügyvivője az MTI munkatársának egyebek -közt elmondta, a brit politikus és az SZDSZ képviselői egyaránt fontosnak ítélték a mielőbbi privatizációt, a bátor válságkezelést.
A* angol és a magvar kormány hasonló nézeteket vall
-mondta Antall és Thatcher a sajtóértekezleten
Nagy-Britannia támogatja Magyarország társulási szándékát az Európai Közösséghez, s később szorgalmazni fogja teljes jogú tagságunkat is — hangoztatta Antall József azon a sajtóértekezleten, amelyet Margaret Thatcherrel együtt tartott a Hilton Szállóban a kétnapos kormányfői megbeszélésekről. A magyar miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy hasznos és tartalmas eszmecseréket folytattak az európai biztonsági rendszer kialakításáról, s benne Magyarország helyzetéről* a Varsói Szerződés jelenlegi állapotáról, s Magyarország ilyen jellegű katonai problémáiról. Szót ejtettek az Öböl-válságról is, s mint Antall József kijelentette, hazánkat igen nagy veszteségek érték, de — szolidaritásunkat kifejezendő az iraki agresszióval szemben felvonuló országokkal — segélyszállítmányokat küldünk a térségbe a menekülteknek. Beszámolt arról is a magyar kormányfő, hogy a magyar-brit kétoldalú kapcsolatokban kézzelfogható eredmények születtek, eltörölték a vízumkényszert, s a privatizációban szerzett óriási brit tapasztalatokat is átvesszük. Remélhetően a brit bankok igyekeznek majd előmbz-dítani az angol tőke vándorlását Magyarország felé. Októberben egyébként — a brit konzervatívok kongresszusán — ismét találkozik Antall József és Margaret Thatcher, miként Párizsban a harmincötök konferenciáján is.
Margahet Thatcher azt hangoztatta, hogy Magyarországon a koalíciós pártok arattaik választási győzelmet, s a kormányzat szilárdan a helyén van. Külön üdvözölte, hogy a magyar vezetés középjobb beállítottságú, ezért nálunk gyorsabban mehet végbe a privátizáció, mint másutt Kelet-Eúrópában. Ez az oka annak is, hogy rendkívül hasonlóak a néze-
tek a gazdaságpolitikát illetően is. Megerősítette, hogy szorgalmazza Magyarország társulását az Európai Közösséghez, amelyhez akkor csatlakozhatunk, ha készek vagyunk rá, vagyis „van miért dolgozni”. ö is kitért arra, hogy az Öböl-válságban csak az ENSZ-ha-tározat alapján lehet megoldást találni, vagyis Szaddám Huszein-nek ki kell vonulnia Kuvaitból.
A kérdésekre válaszolva Margaret Thatcher úgy fogalmazott, hogy legutóbbi látogatása alkalmából, 1984-ben csupán kapcsolatot kívánt teremteni, de amit előre láttak, az bekövetkezett, a kommunizmus összeomlott, s a demokrácia most éppen azt nyújtja, amit a kommunizmus nem tudott, vagyis reményt. A demokráciát az állampolgárok részvétele élteti, az államnak ki kell vonulnia a gazdaságból, s a szabad vállalkozásnak kell teret engedni. Mint megjegyezte, azért nem lehetséges újra megvalósítani a Marshall-tervet, mert a Nyugat most meg akarja tanítani Kelet-Európának a demokráciával járó felelősséget, az igazi gazdaságirányítást. Egyébként az Európai Újjáépítési Bankon keresztül fokozatosan áramlik is a tőke ebbe a térségbe. Az Európai Közösségre visszatérve a brit kormányfő azzal érvelt, hogy az új tagok csatlakozását legalább hétéves időszaknak kell megelőznie. Megismételte azt a véleményét, hogy az egységes piacot létrehozó közösség szuverén államokból áll.
A sajtóértekezleten mind Antall József, mind Margaret Thatcher örömmel nyugtázta, hogy a BBC televíziós híradóját ezentúl a magyar nézők is élvezhetik, s feltehetően rádiós-televíziós együttműködés is kialakul a jövőben.
(b. m.)