﻿Ára:
(Í.50
forint
Magyar Nemzet
1000.
Mzeptembrr 21.
1.1 II. évfolyam
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
JLoitcfoft és MtótnaNyilatkozatok az áj Xérnctorszag felelősségéről
Nemes gesztusokban bővelkedett Margaret Thatcher budapesti és Antall József római látogatása. EK-tagságunk és privatizációs programunk lelkes politikai támogatókra lelt, s Anglia — utolsóként az európai hatalmak közül — a vízumkényszert is eltörölte. Szabad az út tehát, s a kibontakozó magyar demokrácia az ösz-szes szóbeli dicséretet learatta, ám a tárgyalóasztalra a Parla-bentbem vagy a Villa Mada-mában az európai diplomáciának olyan elegye került, amelynek vegyelemzése nem egyszerű feladat. Egyrészt a Nyugat értésre adta álláspontját, s a média ezt híven követte, másrészt ismét bebizonyosodott, hogy szép célkitűzés egyensúlyra törekedni a külpolitikában, ám a megvalósítás csak a kölcsönös érdeken alapulhat, azt viszont csak rendkivül kifinomult és érzékeny módszerekkel lehet kialakítani.
Sajátosan csengett egybe az elmúlt napokban Giulio Andreotti és Thatcher vélekedése a magyar közös piaci igényekről. A társulásunkat igyekeznek előmozdítani, sőt majdan a teljes jogú tagságunkat is, ám Budapestnek végre fel kell fognia, hogy az EK 1992-ig elsősorban a maga belső gondjaival foglalkozik, s csak aztán tereli figyelmét igazán az új jelentkezőkre. Az olasz kormányfő azt mondta Antalinak, hogy Spanyolország és Portugália is nyolc évet várt, s Thatcher is hosszabb átmeneti időszakról beszélt, hét esztendőt említett.
A játékszabályokat be kell tartani, hallani e figyelmeztetésből, Magyarország nem támaszthat különleges igényeket az elbírálásban, s el kell fogadnia azt a nyugati véleményt is. hogy nagyszabású mentőakciók helyett meg kell tanulnia — mondjuk, Londontól és Rómától is —, miként kell privatizálni, piacgazdaságot menedzselni, az állami vállalatokat hatékonyan működtetni. Vagyis Mars hali-segélyről szó sem lehet, ezzel az illúzióval végre le kell számolni. Majd az Európai Újjáépítési Bank áramoltatja ide a pénzeket, de csak olyan ütemben, hogy fel ne éljük őket, mint ahogy a hetvenes-nyolcvanas években tettük, iszonyúan felduzzasztva adósságainkat. Hányszor elhangzott az elmiHt hónapokban, hogy Kelet-Eúrópa helyett a Nyugat nem foghat halat, sajátítsák csak el a térségben a halászat fortélyait: majd jönnek a tanácsadók, akik megmutatják. Tény, jönnek, s mi tanulunk pecázni. Nem is ez a zavaró ténvező, hanem az, hogy a második világháború után' Anglia és Olaszország is részesült a Marshall-segélyből — meghatározott, szigorú feltételekkel nersze —. pedig ők akkor iohhan tudtak horgászni, Vnínt mi most.
Ezeket az érveket a politika félresöpri, hiszen Magyarország nem szabhatja meg, hogyan kezeljék őt. Legfeljebb udvariasan kérdezhet. Például akkor, amikor Margaret Thatcher azt hangoztatja, hogy az NDK, az más. Más, mert Németország két fele, a szabad és szárnyaló meg a kommunizmus rabigáját levető egyesül, s a gazdag felkarolja a szegény rokont. Ha felmerült a budapesti tárgyalásokon ez a kérdés, magyar részről bizonyára felvetették, vajon ezen kívül miért más az NDK. Hacsak azért nem, mert az utolsó pillanatig tűrte Ho-neckert, s ott „tartott be” a keleti tömb liberalizálni vágyó országainak, ahol csak tudott. S most, az egyesülés árát mi is fizetjük, az összeomló keletnémet gazdaság hullámverései a mi partunkat is rombolják. De hát az NDK az más.
Üzentek ennél többet is Londonból meg Rómából. Azt történetesen, hogy a magyar kormánykoalíció pártjai a nyugateurópai konzervatív, kereszténydemokrata mozgalmakhoz tartoznak, e családban megtalálták helyüket. S mint Thatcher megfogalmazta a Hilton Szállóban, a sajtóértekezletén, ez a jobbközép kabinet „szilárdan a helyén van”, s Kelet-Európábán neki van a legjobb esélye a privatizációra, következésképp a gyors kilábalásra. Kulcsmondat alighanem e „szilárdan a helyén van”, azt sugallja ugyanis, hogy politikai bizonytalanság esetén még jobban megriadna az amúgy sem túlságosan merész nyugati tőke. De hasonló jelzésértékű volt Antall József meghívása Szardínia szigetére, az olasz kereszténydemokraták országos ünnepségének a színhelyére.
E gesztusok és üzenetek másról is tanúskodnak azonban: Magyarország tiszavirág-életű érdekessége máris a múlté. Van koalíciós kormánya, parlamentje, privatizációs programja, a többit majd az üzleti világ megoldja, s Magyarország — mint Thatcher hangsúlyozta a díszvacsorán — elfoglalja méltó helyét Európa szívében. Persze a mérvadó amerikai, angol vagy francia sajtó nincs tele Dániáról, Norvégiáról, netán Portugáliáról szóló cikkekkel, s ehhez nekünk is hozzá kell szoknunk. Máris kezdhetjük az alkalmazkodást, hiszen a tekintélyes olasz lapok jóformán meg sem említették, hogy Antall tárgyalt Andreotti-val, legföljebb az IRI és a Ganz Elektro megállapodásáról számoltak be, gazdasági hírként. S eligazító erejű volt a BBC tévéhíradójának magyarországi bemutatkozása is. Aki végignézte, láthatta, nem a kormányfő budapesti látogatása volt a vezető anyag. Még csak a második sem, a harmadik sem. Sőt mintha nem is törődtek volna vele, vagy csak egészen más összefüggésben.
A magyar külpolitikának nem szabad megfeledkeznie e jelenségről, máskülönben az önámítás csapdájába esik. Aminthogy Thatohert sem Kelet-Európa iránt érzett elragadtatása vezérli, amikor kiáll, igaz, kemény feltételekkel, e térség EK-tagsága mellett, hanem Angliának az az érdeke, hogy lassítsa a közös piaci integrációt, megnehezítse a pénzügyi és politikai unió létrehozását, a szuverenitás csorbításától félvén. A maga részéről nyilván megérti, hogy létezik Magyarországon továbbra is az igény az angolszász orientációra, de mind ez ideig nem ösz-' tökélte' ónnak megerősödését. Inkább gyanakvóan tekint e Pentagonálérá, vagyis aj
olasz—osztrák—csehszlovák —jugoszláv—magyar	együtt-
működésre, amely — mint a londoni The Economist írta — a Monarchia szemléletét újíthatja fel. Olyan regionális blokk alakulhat ki a szigetország szerint, amely Németországgal egyetemben túlsúlyt képezhet Nagy-Britanniával szemben, márpedig az angol külpolitika is egyensúlyra törekszik, nemcsak a magyar. Talán megmagyarázták Thatchernek, hogy az ötszög éppen a német hegemónia kialakulását kívánja megelőzni, hiszen e római kezdeményezésnek más értelme nem is lehet, ugyanis Olaszország is egyensúlyoz. Miért és kinek üzente Antall t Campidoglión, hogy „hagyományos szövetségi rendszerünket kívánjuk helyreállítani”, voltaképpen mellékes, hiszen érzékeltették vele és velünk, hogy mire számíthatunk. *
Blahó Miklós
Európai válságelhárító központot javasol Genscher
Bagdadba készül a Jordán uralkodó
A külpolitikai helyzet
EURÓPA MEGOSZTOTTSÁGÁNAK FELSZÁMOLÁSA lehetetlen lenne a német egység megteremtése nélkül — hangsúlyozta Eduard Sevardnadze, a szovjet parlament külügyi bizottsága előtt tartott beszámolójában. Genscher nyugatnémet külügyminiszter is méltató szavakkal emlékezett meg a német egyesülés külső feltételeit rögzítő moszkvai szerződésről, kijelentve, hogy a dokumentum „pontot tett a háború utáni időszak végére”. Mindketten hangsúlyozták, hogy a „hatok” által Moszkvában aláírt megállapodások figyelembe veszik a szovjet érdekeket és garanciákat teremtenek arra nézve, hogy német földről ne induljon ki katonai fenyegetés. A német egyesítés méltatása mellett Sevardnadze arra is kitért, hogy a szovjet közvéleményben, de Európában, és a világon másutt is akadnak olyanok, akik fenntartásokkal fogadják e nemzetközi megállapodást. E bírálatokra válaszolva úgy fogalmazott, ha Moszkva elutasítóan fogadta volna a német egységet, akkor a katonai-hadászati egyensúly tekintetében komoly feszültségek keletkeztek volna, s a Szovjetunió eleve összeveszett volna a leendő Németországgal. A szovjet biztonság miatt aggodalmaskodókat arra figyelmeztette, hogy amennyiben nem sikerül megállítani a gazdaság romlását, akkor nincs az a szerződés, amely szavatolná az orzság tényleges biztonságát. A megosztottság nem volt természetes állapot. Erre emlékeztetve Genscher az új Németország különleges felelősségére hívta fel a figyelmet, s hangsúlyozta, hogy az ideológiai falak leomlása után el kell kerülni, hogy Európát az eltérő gazdasági fejlődés és a szociális különbségek fala válassza ketté. Éppen ezért Németországnak felelősséget kell viselnie Kelet-Európáért.
A THATCHER-DOKTRINA lényegesen melegebb fogadtatásban részesült Magyarországon, mint amilyet a miniszterelnök asszony Prágában kapott, ahol üdvözölték privatizációs receptjét, de nem lelkesed-a NATO fenntartásáról és a középjobb politika előnyeiről kifejtett nézeteiért — állapítja meg a liberális színezetűnek tekintett The Guardian. A brit kormányfő budapesti látogatásáról a szigetországi lapok egyöntetűen hangsúlyozzák, hogy a magyar kormányfő Thatcher asszony kedvence a kelet-európai vezetők között. A Financial Times arról tudósított, hogy „Margaret Thatcher kelet-európai bájhadjáratát szerdán Magyarország kapitalista forradalmának szívéhez vitte el. Ez a szív még erőtlenül dobog.” A The Daily Telegraph különtudósítója „A keleti változás szegénységet hoz” címmel arról ír, 'hogy a miniszterelnök -asszony helyelését nyerte el a magyar Kormányfőnek az a próbálkozása, hogy gyorsan vezesse be a privatizációt-és a szabad piacgazdasági mechanizmusokat, de honfitársai mind bizonytalanabbak abban, hogy képes-e keresztülvinni mindezt. A tudósító kifejti, hogy a magyaroknak ismeretlen vagy rég elfeledett kihívásokkal kell szembenézniük, és sokan úgy érzik, hogy nagyobb árat kell fizetniük, mint amekkorára számítottak.
VARSÖ OSTORA kíván lenni Lech Walesa, amennyiben megválasztják köztársasági elnöknek. A lengyel munkásvezér a Stern nyugatnémet magazin legújabb számában fejtette ki nézeteit. Az összes lengyelországi változást a maga érdemének tulajdonítja, az ország átformálását is kizárólag a saját vezetésével tudja elképzelni. Kijelentette, hogy az összes számottevő varsói politikust ő helyezte a tisztségébe, beleértve Mazowiecki miniszterelnököt is, de azok erőtlenekké váltak. Walesa csak akkor volna elégedett, ha az elnökválasztáson a szavazók legalább nyolcvan százalékának a támogatását elnyerné, Amennyiben Mazowiecki is indúl ellenében, az a szavazatok harminc százalékába kerülhet a szakszervezeti vezetőnek. Többet ugyanis nem jósol a miniszterelnöknek. A jelenlegi vezetőknek azt vetette a szemére, hogy nem elég erélyesen számolják fel a régi rendszert. Köz-társasági elnökként „meg akarom rázni Mazowiecki, Geremek és Michnik székét — mondotta —, de úgy, hogy azért ne repüljenek ki onnan”.	(S. G.)
Moszkvai tudósítónk telexe
A Gorbacsov-Jelcin egyezmény próbája lehel a Rizskov-kormány Jövője
Moszkva, szeptember 20.
Egyre nagyobb nyomás nehezedik a Rizskov-kormányra. Csütörtökön az orosz parlament végső formába öntötte azt a határozatát, amely a központi kabinet egészének a lemondását követeli, mivel „nem képes kivezetni az országot a legmélyebb gazdasági válságból”. Az orosz Legfelső Tanácsban 164-en szavaztak a határozat mellett, mindössze egy ellenvélemény volt, és tizenhat tartózkodás. Borisz Jelcin orosz elnök közölte a képviselőkkel, hogy a dokumentumot továbbítja a szovjet törvényhozás felé.
Azt követően, hogy hétfőn Gorbacsov — bár nevének említése nélkül — de megvédte Rizskovot, s elzárkózott a tisztogatástól a hatalom felső rétegeiben, az orosz és a szovjet elnök közötti törékeny egyezmény próbája lehet a kormány jqvője. Kiutat jelenthet persze, ha Rizskov — miként azt programja elutasítása esetén kilátásba is helyezte — maga mond le, ám ez esetben is nyilvánvalóvá válik, hogy pillanatnyilag a kezdeményezés az orosz parlament, illetve Jelcin kezében van.
A Jelcin-csapat egyre komolyabban készül arra, hogy október elsejével beindítsa ötszáz napos programját. Az orosz elnök harmincfős munkacsapatot hozott létre, amely összehangolja az előkészületeket. A hírek szerint a föderáció területén felfüggesztenék a szövetségi törvények érvényességét, moratóriumot jelentenek be a határokra, s készül egy felhívás is az orosz néphez.
Jelcinék a jelek szerint a hadsereg részéről is biztosítani kívánják magukat. Az orosz parlament demokratikus erői körében komoly aggodalmat keltettek az elmúlt heti híresztelések a Moszkva és Moszkva környéki csapat-mozgásokról. Szerdán Iván Szila-jev orosz kormányfő találkozott a fegyveres erők felső vezérkarával, s mint később az Interfax hírügynökségnek nyilatkozta:	a
beszélgetés során Dmitrij Jazov honvédelmi miniszter nem tagadta, hogy a szovjet gazdaság piaci átállítása „komoly gondokat" jelent majd a hadseregnek. Jazov azonban, mint azt a csütörtöki Krasznaja . Zvezda is hangsúlyozta, cáfolta a katonai puccs lehetőségét. Megismételte,
hogy a Rjazanyból érkező egységeket a november 7-i ünnepségekkel összefüggésben vezényelték a fővárosba, más csapatmozgások mögött pedig a betakarításhoz nyújtott segítség áll. Mint a Komszomolszkaja Pravda a múlt héten írta, Jelcin szeptember 11-én az orosz parlamentben komoly kétségét fejezte ki a hivatalos magyarázattal szemben.
A szerdai találkozón egyébként Szilajev megerősítette, hogy Oroszország nem kíván önálló haderőt felállítani, ám a kormányon belül bizottságot hoz létre a Honvédelmi Minisztériummal és a KGB-vel való együttműködésre. Jelcin ennél is továbbment, és a parlamentben bejelentette, hogy Oroszország fontolóra veszi saját állambiztonsági szerv kiépítését, s a kérdést már meg is vitatta Vlagyimir Krjucskovval, a KGB elnökével.
A puccs lehetőségét cáfolva Jazov azt hangoztatta, hogy a hadsereg a népet szolgálja. Megfigyelők sem tartják valószínűnek, hogy a tábornoki kar önálló akcióra vállalkoznék — Gorbacsov ellenében. Nem kizárt viszont,
(Íen«rher:
hogy egy erős elnöki hatalom bevezetéséhez segédkeznének, ha a gazdasági anarchia tovább fokozódik. Karéliát követően, most a Komi Autonóm Köztársaság vezetői fordultak Gorbacsovhoz, s az orosz vezetéshez, s haladéktalan intézkedéseket sürgettek a központi élelmiszer-szállítások betartására, ellenkező esetben kénytelenek lesznek áttérni a naturális termékcserére. Mint a TASZSZ magyarázólag megírta, számos terület és köztársaság egyszerűen beszüntette a központi egyezmények alapján esedékes szállításait.
Moszkovszkije Novosztyi legutóbbi száma is foglalkozik a katonai puccs valószínűségével. Leírja a fiatal demokratikus tisztek Pajzs elnevezésű szövetsége által megszellőztetett tervet a szovjet Távol-Keletről induló, és régióról régióra továbbgördülő katonai hatalomátvételről. A fő veszély, hogy ennek előkészületei egyáltalán nem törvényellenesek, írja a lap. Ez csupán az alkotmány által engedélyezett procedúra szükségállapot bevezetésekor.
Lambért Gábor
A Szovjetunió nélkül nem jöhet létre egységes Európa
Bonnból jelenti az MTI: „Németország újraegyesítésé nagyobb felelősséget jelent, mert különleges felelősséget kell vállalni Közép- és Kelet-Európa fejlődéséért — miután leomlottak az ideológiai ellentétek falai, leomlottak a kőből készült falak, nem akarjuk, hogy Európát az eltérő gazdasági fejlettség és a szociális különbségek fala válassza ketté.” — Ezt mondta csütörtökön a nyugatnémet szövetségi gyűlésben, a Bundestagban Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter. A miniszter a német-német egyesülési szerződés feletti vitában kormánynyilatkozatot ismertetett.
Közölté, hogy jelenleg az egyik legnagyobb európai feladat: a helsinki folyamat megerősítése szilárd intézmények révén. — Ezt határozzák majd el november közepén Párizsban, a helsinki záró-dokumentumot aláíró országok csúcstalálkozóján. Döntenek az államfői és miniszteri szinten tartandó konferenciákról, továbbá fel kívánnak állítani egy európai konfliktusmegelőző központot és állandó titkárságot is — mondta.
Hans-Dietrich Genscher kijelentette, hogy a Szovjetunió nélkül, amely Európához tartozik, nem jöhet létre egységes Európa. A nyugatnémet külügyminiszter egyúttal szorgalmazta, hogy szülessen egy „transzatlanti nyilatkozat” a nyugat-európai közösség és Észak-Amerika államai között, mivel „az Egyesült Államok és Kanada elválaszthatatlanul kapcsolódik az európai sorshoz”.
A német újraegyesítés külső feltételeit rögzítő moszkvai szerződést méltatva kijelentette, hogy a dokumentum „pontot tett a háború utáni időszak végére”.
A külügyminiszter a kormány-nyilatkozattal ünnepélyesen megerősítette, hogy német földről a jövőben csők béke fog kiindulni, és hogy az egyesített Németország a maga nagyobb súlyával nem fog nagyobb hatalomra törekedni. Rámutatott arra, hogy október 3-a utón német földön egymás mellett fogdák állomásozni a Bun-deswehr és a szovjet hadsereg egységei. A szövetségi kormány azt szeretné, ha ebből a helyzetből új partneri viszony, új bizalom születne — közölte.
A Bundestagban a német egység külső feltételeinek megítélésében a legteljesebb egység uralkodott, annál hevesebb szópárbaj zajlott a kormánypártiak és az ellenzékiek között a német egység gazdasági és szociális hatásainak felvázolásakor.
Csütörtökön a nyugatnémet Szövetségi Gyűlés, a Bundestag, nagy többséggel megszavazta az augusztus 31-én Berlinben aláírt német—német egyesülési szerződést, amely jogi-politikai kereteket teremt a két országrész: a mai NSZK és a mai NDK tényleges egybeolvadásához. A Bundestagban 492 képviselő szavazott, 'közülük 442-en a szerződés mellett, 47-en ellene, hárman tartózkodtak. A nap folyamán az NDK' parlamentje is ratifikálta a szerződést. Pénteken a Bundesrat, a, nyugatnémet tartományok képviselete elé kerül a dokumentum.
Washingtoni tudósítónk lelexjefewléae
A BT-döntésre váró Bush „további lépéseket" ígér
Bush elnök először beszélt nyíltan az eddig csupán nem kizárt „további lépések megtételére” való elszántságáról, ha Bagdad nem hátrál meg „feltételek nélkül”. Tovább konkretizálódott a Biztonsági Tanács döntése Irak légi embargójáról. Kampánykörútján Kaliforniában, George Bush egyszerre korteskedett a republikánus kormányzójelöltért és Szaddám Húszéin ellenében. San Franciscó-i
beszédében az amerikai elnök először jelentette ki nyilvánosan; amit a kormányzat persze mái* gyakran kiszivárogtatott és ő maga is közvetve megfogalmazott: „ha Irak nem teljesíti felételek nélkül a követeléseinket, elszigeteltsége nem ér véget, s mi — amint már korábban is jelezte^ — készek vagyunk további lépéseket tenni, ha a szankciók és a politikai megoldásra irányuló törekvések nem járnának ered-