﻿Áru:
«..10
forint
HŐ SÁNDOR
Pártok és polgárok
Küszöbön a BT-döntcs a légi embargóról
Az Öböl-válság enyhítése az ENSZ-diplomácia középpontjában
Rendkívüli elnöki felhatalmazást kapott Gorbacsov a szovjet parlamenttől
A külpolitikai helyzet
SZEGÉNYEBB EGY HADSEREGGEL hétfő óta a Varsói Szerződés szervezete, mivel Berlinben az NDK leszerelési és védelmi minisztere és a VSZ egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka aláírta azt a hat cikkelyből álló jegyzőkönyvet, amely rögzíti a keletnémet hadsereg VSZ-ből való kiválásának feltételeit. A megállapodás lényege, hogy az NDK hadserege a német egyesüléssel mentesül a katonai tömbbel kötött egyezmények és a vállalt kötelezettségek alól.
Magyarország ugyancsak kivonja hadseregét a Varsói Szerződés szervezetéből, s ha a VSZ nem szűnik meg, legkésőbb 1991 végéig kilép a katonai szervezetéből — erősítette meg párizsi látogatásának előestéjén a Le Figarónak adott interjújában a magyar kormányfő. Antall József a francia lapban azt is kifejti, hogy Budapest elképzelhetőnek tart egy olyan szervezetet is Európa középső övezetében, amely a Nyugat-európai Unióhoz hasonló lenne, azzal párhuzamosan állna fenn. Aláhúzta azonban, hogy a NATO létét nem lehet megkérdőjelezni, de jelenleg nincs napirenden Magyarország csatlakozása az Atlanti Szövetséghez. A miniszterelnök hangsúlyozta: nem lenne célszerű kinyilvánítani Magyarország semlegességét, hiszen ez még hazánk EK-tagságát is megakadályozhatná. „Az európai biztonsági rendszerben kívánunk részt venni” — jelentette ki Antall, aki szerint a Szovjetuniónak fontos szerepet kell játszania a magyar külpolitikában: „Meg kell őriznünk vele a korrekt kapcsolatot, de az egyenlőség alapján.” Antall József egyebek közt utalt a Pentagonálé együttműködésben rejlő lehetőségekre, miként a Németországhoz fűző gazdasági szálak alapvető fontosságára is, s felhívta a francia beruházókat, vegyenek részt a magyar kabinet privatizációs programjában. Saját politikai elképzeléseiről szólva Antall a német kereszténydemokratákhoz közel állónak váltotta magát, vagyis — francia politikai párhuzammal élvé — „valahol Jacques Chirac és Váléry Óíscard d'Estaing között" áll.
AZ ENSZ-KÖZGYÜLÉS idei ülésszakának általános vitája hétfőn kezdődött meg, s természetesen a tömérdek napirendi pont között elsőbbség jut az Öböl-válság, s általában a Közel-Kelet kérdéseinek, míg a Biztonsági Tanács kedden a várakozások szerint arról dönt majd, hogy kiterjeszti-e az Irak elleni gazdasági embargót a légi utas-és teherforgalomra is. Folytatódik a krízis gazdasági hatásainak elemzése is: a Világbank előrejelzése szerint, amennyiben az események háborúba torkollanának, a kőolaj hordónkénti ára rövid időn belül elérheti a 65 dollárt. Márpedig ez igen nagy megrázkódtatást jelentene annak a több mint hatvan ázsiai, latin-amerikai és kelet-európai államnak, amely importálni kénytelen a nyersanyagot. A pénzügyi szervezet által összeállított listán azok között az országok között, amelyekre „komoly hatással” lehet a tartós áremelkedés, ott találhatjuk Magyarországot, Lengyelországot, Romániát és Jugoszláviát. Washingtoni sajtóértekezletén a csehszlovák pénzügyminiszter máris úgy fogalmazott: „Számunkra az olajválság valóságos katasztrófa, mégpedig az időzítése miatt”. A lakosság ugyanis nehezen tud különbséget tenni az olajválság, illetve a következő hónapokban bevezetendő reformprogram okozta nehézségek között.
SZÉTHULLÁST ÉS KATASZTRÓFÁT emleget a Szovjetszkaja Rosszija vasárnapi számában Abalkin szovjet miniszterelnök-helyettes is. „Bármilyen óvatlan lépés a mélybe taszíthat bennünket”' — óvott a neves közgazdász a radikális gazdasági program elfogadásától. Ugyanezt hangsúlyozta a szovjet tévében vasárnap este sugárzott nyilatkozatában Nyikolaj Rizskov is, aki szerint a piacgazdálkodás megteremtéséhez nem elegendő száz vagy ötszáz nap, ehhez hosszú évekre van szükség. Első olvasatban a szovjet parlament végül az államfő, a kormány és a radikális közgazdászok reformterveit ötvöző kompromisszum mellett foglalt állást. Miközben tehát az oroszországi törvényhozás megszavazta a Satalin-tervet, a Szovjet Legfelső Tanács nem szánta el magát a radikális intézkedésekre. Mihail Gorbacsov a vitában azzal érvelt, hogy e kompromisszum híján aligha tartható fenn az az egység, amely nélkül a piaci átmenet kudarcra van ítélve. E folyamatot gyorsítandó, a szovjet parlament egyébként átmenetileg lemondott több alkotmányos jogáról, s Gorbacsov amúgy is jelentékeny elnöki hatalma ezzel tovább növekedik. Legalábbis papíron, hiszen az orosz parlament elnöksége máris szót emelt a hatalom túlzott összpontosítása ellen.	(V. L).
Jeszenszky ín felszólal az Ii\SÍÍ-ben
Megnyílt a világszervezet
közgyűlésének általános vitája
Különös versenyfutás tanúi lehetünk manapsáfí, ha figyelemmel kísérjük akár a parlamenti munkát, akár a közhangulat és — többé-kevésbé — a közgondolkodás alakulását. Azóta, hogy egyértelműen kiviláglott: a régi módon nem tudunk tovább élni, a régi társadalmi alakzat kifogyott minden tartalékából, „rohanunk a (csöndes) forradalomba”. Rohanunk és időzavarunkban hajlamosak vagyunk rá, hogy rohanás közben a valódi értékek is kihulljanak zsebünkből, és még a legközelebbi múltba sem érünk rá visszapillantani. Még akkor sem, ha az mára és holnapra hasznosítható tanulságokkal szolgál. „Magánbizonyítékom” erre az a beszélgetés, amelyet két jeles társadalom-kutatóval, Szoboszlai György-gyel és Csefkó Ferenccel még régebben folytattam.
Azokról a sorsfordító választások után készült vizsgálatokról volt szó, amelyek egy, egész országra kiterjedő felmérés dokumentumaiként hamarosan kötetben is napvilágot látnak, ámde tanulságai már előbb, főleg most, a hely-hatósági választások küszöbén mindenképpen megfontolan-dók, sőt figyelmeztetők.
Az előző választás vitathatatlanul mint a rendszerváltás nagy és meghatározó erejű aktusa vonult be nemzetünk történelmébe. Am anélkül, hogy jelentőségét csökkentenénk, már akkor fel lehetett figyelni néhány lappangó ellentmondásra, amelyek azóta — a számvetések, felmérések által is alátámasztva —- határozottabb formát öltöttek.
. Az egyik legjellemzőbb ezek közül a pártosodás kétségkívül erős, látványos előnyomulása ellenére a polgári szerveződések és ezzel — remélhetőleg — a polgárosodás folyamatainak kevésbé görögtüzes, mégis egyre többeket vonzó, mind határozottabb térhódítása. Az előző, rendszerváltó választásoknál is sok jel mutatott már ebbe az irányba, pedig akkor — hiszen egy kifejezetten pártállam lebontásáról volt szó — félszáznál is több ilyen jellegű szerveződésből „maradtak talpon” a végül is a választásokon induló pártok.
A különböző lépcsőfokok, „szűrők” következtében létrejött szelekció jóvoltából azonban nem kevesebb, mint 777 ezer választópolgár szavazata „veszett eV, ennyi szavazat nem kapott mandátumot, és . ez az érvényes szavazatok csaknem 16 százaléka. E „szűrők” közül a legvitatottabb a négyszázalékos küszöb volt, amely hat kisebb pártot fosztott meg a listás parlamenti mandátumtól. Ha ehhez hozzátesszük, hogy kis híján 37 százalékot ért el a nem szavazók aránya, akkor talán megállapítható, hogy túl nagyra sikeredett azoknak a száma, akik —'különböző okokból — nem képviseltet(het)ik magukat a parlamentben.
Csefkó Ferenc szerint — megyei vizsgálatai alapján — megállapítható az is, hol húzódnak ma Magyarországon a politizálás színtereinek településszintek szerinti határai. Az „alsó szint" a kisvárosok, községek világa. „Kitűnik az is — mondja —. hogy a községek itt is töbszörösen hátrányos helyzetbe kerültek. Nem biztos persze, hogy kifejezetten előny az, ha a politika szele megcsapja községeink sokaságát, már csak azért sem, nehogy szétütötték legyenek, de félő, hogy ez a jelenség komolyabb és mélyebb összefüggéseket takar, mégpedig a kisemmizett-ség további fennmaradását.”
Mindebből sokféle következtetés vonható le mára is. de
a választások óta eltelt idő főleg ait a — társadalomtudósok által is megerősített — konklúziót erősítette meg, hogy a nem párttípusú szerveződéseknek kell a hatalomgyakorlásban is nagyobb teret engedni.
Érdekes és tanulságos, amit Csefkó Baranya megyei tapasztalatai között említett: egyetlen kis helyi pártnak, a megyei Faluszövetségre épülő „Szövetség a faluért, a vidé-kért”-nek sikerült bejutnia — igaz, szövetségre lépve más szervezetekkel — a parlamentbe. Ez a párt — bár ellentmondásnak látszik — pártpolitikai érdekektől elhatárolva magát, „csak" a faluért, a vidékért szállt síkra. Majd előzetes megállapodásra jutva az SZDSZ-szel, ma már annak frakciótagjaként tartják számon képviselőjét. Azt már a teljes igazság kedvéért e sorok írója teszi hozzá, hogy vitathatatlan érdemeket szerezve eredeti célja, a kistelepülések érdekvédelmében, a valódi önkormányzatok megteremtésében. Kérdés, hogy ezt „egyedül, eredeti színeiben”, az adott választási szisztémában ilyen súllyal képviselhetné-e?
Most, a helyhatósági választásokon összehasonlíthatatlanul nagyobb az esélye a pár-tonkívüli szerveződéseknek, hiszen maguk a pártok is a szakmai tudást, az erkölcsi tisztaságot, a helyi ügyekben kivívott tekintélyt jelölik meg elsődleges követelményként. Ennek ellenére a helyzet korántsem egyértelmű. Különösen a kisebb településeken, de talán a fővárosban sem alakult ki valós kép még talán a legnagyobb pártokról sem. „Nem szavak, tettek” — idézhetném, ha jól emlékszem Szent Pál apostolt, aki leveleiben nem ezt az egy, máig érvényes igazságot fogalmazta meg. Márpedig egyes pártok megnyilvánulásai, illetve az azoknak megfelelő, vagy éppen azoktól homlokegyenest eltérő cselekedetek még magát a tagságot is meg-megingatják, nem beszélve a látszólag csöndes, „pártatlan” többségről.
Ennek ellenére talán remélhető, hogy a társadalmi ön-szerveződés gátjainak átszakadása véglegesen visszaadta a „polgár" szó becsületét. A polgárosodás fogalma ma már nálunk is — a többi között — a maradandó értékek megőrzését, az újjal való ésszerű lépéstartást rejti magában. Képviselői a nemzetfenntartó munkára, a várost-falut gazdagító alkotó-készségre, tenni akarásra és tudásra helyezik a hangsúlyt. Ezt a szükségszerűnek elismert változást, elmozdulást még — paradox módon — a negatív jelenségek is serkentik, sőt sürgetik. Például az olyan beavatkozások is, amelyek e polgári szerveződések-szervezetek függetlenségét úgy értelmezik, hogy azok egyik párt jelöltjét sem támogathatják, vagy éppen pártellenes szervezkedéssel vádolják őket, ha saját, arra érdemes jelöltjüket akarják közéleti tisztségbe juttatni.
Ezeknek a jelenségeknek most, a finisben mindenképpen gátat kell szabni. Különben csak választási fogásként értelmezik, hogy pártállásra való tekintet nélkül az arra leghivatottabbat emeljék a helyi képviselő-testületbe, a polgármesteri székbe. Pedig a „polgármester” elnevezésben, magában a szóban is bennfog-laltatik, hogy a polgárok mestere, olyan ember legyen, aki a helyi társadalom szakavatott alakítója, aki — nem pártérdekek alapján — minden ott élőt, a köz javára igazgat. Mesterfokon.
Komor Vilma
New Yorkból jelenti az MTI: A brazil államfő és a lengyel külügyminiszter az elsők között szólalt fel az ENSZ-közgyűlés idei ülésszakának általános vitájában, amely közép-európai idő szerint hétfőn a késő délutáni órákban kezdődött. A vita a tanácskozás első három hetét veszi igénybe — hiszen a 160 tagállam képviselőinek nagy többsége szót kér.
Francois Mitterrand francia elnök hétfőn az ENSZ közgyűlése előtt kijelentette, hogy az öbölválság megoldására „minden lehetséges mód" elképzelhető, amennyiben Irak visszavonná csapatait Kuvaitból. A francia államfő egy négyszakaszos tervet ismertetett a közel-keleti béke kialakítására.
Szokásosan általában a külügyminiszterek fejtik ki kormányuk álláspontját a világpolitika időszerű kérdéseiben, ám nem rit-
kán kormány- és államfők is felhasználják az ENSZ pódiumát, így idén — október 1-jén — beszédet mond George Bush amerikai elnök, nyilvánvalóan elsősorban azért, hogy a legszélesebb nyilvánosság előtt fogalmazza meg nézeteit az öböl-válságról. Ugyancsak rendhagyó, hogy — évek óta először — kedden külügyminiszteri szinten ül össze a Biztonsági Tanács, napirendjén az Irak elleni újabb rendszabályokkal. A BT elnöke havonta változik, szeptemberben a Szovjetunió a soros, így várhatóan Eduard Se-vardnadze külügyminiszter elnökletével dolgozzák majd ki a határozatokat. Általános várakozások szerint többek között arról döntenek majd, hogy az Irak elleni gazdasági embargót kiterjesztik a légi utas- és teherforgalomra is: azaz, az ENSZ tagállamai leszállásra kényszeríthetik és átvizsgálhatják az Irakba tartó,
vagy onnan érkező gépeket, ha úgv vélik, hogy azok megsértik az áruszállítási tilalmat.
Az idei közgyűlési ülésszak 151 napirendi pontja között nyilván elsőbbség jut az öböl-válság, általában a Közel-Kelet kérdéseinek, de napirendre kerülnék természetesen Európa, a leszerelés, a haderőcsökkentés kérdései. James Baker és Eduard Sevárdnadze találkozói mellett New Yorkban folytatják eszmecseréiket a hadászati, illetve a hagyományos fegyverzet csökkentéséről tárgyaló amerikai és szovjet küldöttség vezetői, hogy erőfeszítéseket tegyenek az álláspontok közelítésére. Közös cél a hadászati támadó fegyverrendszereket korlátozó szovjet—amerikai egyezmény idei aláírása, de még sürgetőbb a bécsi tárgyalások lezárása, hiszen az egyezményt a november 19-i pá-
Teheránból jelenti az AFP: A szíriai elnök hétfőn váratlanul meghosszabbította iráni látogatását — és úgy tűnik azért, mert elakadtak az iráni—szíriai tárgyalások az Öböl-válság ügyében.
A teheráni rádió hétfőn közölte, hogy Háfez Asszad elnök Ali Akbar Hasemi Rafszandzsani iráni államfővel folytatott megbeszélését követően az eredetileg háromnaposra tervezett — és ez már önmagában is példa nélkül álló esemény —, hétfőig tartó teheráni látogatását meghosszabbítja.
Teherán — amely kezdettől fogva elítélte ugyan a kuvaiti inváziót — azt fontolgatja, hogy élelmiszer- és gyógyszerszállítmányokkal emberiességi segítséget nyújt Iraknak. Véleménykülönbségek mutatkoznak abban is, ahogyan a két egykori szövetséges (Szíria az Iraki—iráni háborúban Iránt támogatta) a térségben állomásozó idegen csapatok kivonásának kérdését megítéli. Amíg Teherán a külföldi katonaság azonnali távozását követeli, addig Damaszkusz azt vallja, hogy előbb Iraknak kell kivonnia csapatait Kuvaitból.
Bagdad hétfőn elutasította azt az állítólagos amerikai .ajánlatot”, amely szerint az Irakban fogva tartott amerikaiak elengedéséért cserében Washington lehetővé tenné, hogy New Yorkban leszólhasson az iraki külügyminiszteri különgép. Az INA hírügynökség által közzétett külügyi közlemény szerint már tájékoztatták is az ENSZ főtitkárát: Bagdad szerint nem lehet összekötni ezt a .két kérdést.
Vasárnap este Washingtonba érkezett Turgut özal török elnök. Az október 2-ig tartó látogatás során az államfőt fogadja George Bush elnök, Richard Cheney vé-
Londonból jelenti a Reuter: Már a 40 dollárt is túllépte a kőolaj szabadpiaci ára az iraki elnök hét végén elhangzott vészjósló szavai nyomán. Londonban hétfőn 40,35 dollárért lehetett csak vásárolni az északi-tengeri Brent irányadó kőolajból azonnali szállításra. Ez 3 dollárral volt magasabb a pénteki árnál, s 10 éves csúcspontot jelent.
A szabadpiaci árakkal összhangban hétfőn 3 dollárral 37-re emelte a szerződéses kőolaj árát Egyiptom is,
rizsi európai csúcstalálkozón kívánják aláírni.
Az új közép-kelet-európai demokráciák szabadon választott kormányainak képviselői először szólalnak fel a világszervezet közgyűlésében. Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter, aki szeptember 25-én érkezik New Yorkba. október 3-án beszél. A magyar külügyminiszter egy sor kétoldalú találkozót bonyolít le külföldi kollégáival New Yorkban. Látogatása jó alkalmat ad arra is, hogy megbeszéléseket folytasson Antall József miniszterelnök október közepén esedékes hivatalos amerikai látogatásának előkészítéséről. A kormányfőt az előzetes tervek szerint október 18-án fogadja George Bush a Fehér Házban, a miniszterelnök emellett többek között Bostonba, New Yorkba, Detroitba, Clevelandbe is ellátogat.
delmi miniszter és több más amerikai vezető. A The Washington Fost a látogatás kapcsán rámutatott, hogy Törökország a kuvaiti akció nyomán elrendelt Iiak-ellenes gazdásági-kereskedelmi embargó következtében 12 hónap alatt hétmilliárd dollárnyi veszteséggel számolhat, özal a közelmúltban közölte: egy esetleges katonai fellépés során nem engedélyezné, hogy Törökország területéről indítsanak támadást Irak ellen. A The Washington Post szerint azonban az amerikai tervekben szerepel egy olyan változat is, amely szerint az amerikai csapatok „kénytelenek lennének átkelni a jordániai sivatagon és a törökországi hegyeken, hogy megközelítsék az iraki határt”,
740 millió márkát tesz ki az egymilliárdból azoknak az eszközöknek az értéke, amelyeket az Egyesült Államok keletnémet hadiraktárakból kap — közölte hétfőn Bonnban a kormányszóvivő. Az egy milliárd márka értékű katonai eszközök-műszerek részét képezik annak a 3,3 milliárd nyárka értékű csomagnak, amelyet az NSZK ígért meg az Egyesült Államoknak jó egy héttel ezelőtt, Baker külügyminiszter nyugat-németországi látogatásakor.
Az ötlet a Dér Spiegel szerint Gerhard Stoltanberg védelmi minisztertől származik, mondván, fel kell ajánlani használt keletnémet járműveket, vízszállítókat és gázmaszkokat a sivatagi hadviselésre. Kohl Bakert már tájékoztatta az eszközök-műszerek egy részének eredetéről, s amerikai részről nem volt kifogás ez ellen. A szóvivő azt is fontosnak tartotta kihangsúlyozni, hogy korszerű	eszközök röl -m űszerek-
ről, de nem fegyverekről van szó
A drámai áremelkedés láttán Pierre Beregovoy francia pénzügy-miniszter szorgalmazta, hogy az Egyesült Államok és más orszá-olaj árának stabilizálása céljából, gok kössenek megállapodást a kő-Mint mondta, e javaslatát a hét vezető tőkés ország pénzügyminisztereinek szombati találkozóján is előterjesztette, s noha kollégái figyelmesen hallgatták őt, de nem tudná megmondani, hogy elnyerte-e tetszésüket. Beregovoy szerint bármilyen magas is a kőolaj ára, mindennél fontosabb, hogy az stabil legyen,
Nézetkülönbségek mutatkoznak a szíriai—iráni megbeszéléseken
Bonn krlelnémri harci technikái ín felajánlón ar, üvesethen állomásozó amerikai haderőnek
Drámai áremelkedés az olajpiacokon