﻿0,50
forint
Magyar Nemzet
C»iü*rt«k
1990.
wzeplember 27.
Lili. évfolyam
227. szám
ALAPÍTOTTA: PETHÓ SÁNDOR
Mi kit ffijöa te'?
..Érzékelhető haladás”
Sevardnadze és Baker négyórás találkozója
Az ENSZ-ben az utolsó „békeüzenetként” értékelik Irak légi zárlatát
A külpolitikai helyzet
RENDKÍVÜLINEK nevezte Baker amerikai külügyminiszter a Biztonsági Tanács Irakkal szemben hozott döntését, amelyben a szárazföldi és tengeri szállítás után a légi teherszállításra is embargót rendelt el. Baker kiemelte, hogy Sevardnadze valamennyiük nevében beszélt, mikor arról szólt, hogy az ENSZ-nek megvan a hatalma arra, hogy elfojtson egy agressziót. „Meg kell tennünk azt, amit az igazság, a becsület és a nemzetközi béke követel, vissza kell vernünk Húszéin brutális agresszióját" — mondta —, s ezzel nyíltan utalt az ENSZ alapokmányának a közös katonai fellépést tartalmazó fejezetére. A határozatot megszavazó többi tagállam képviselője ugyanakkor arra helyezte a hangsúlyt, hogy az Irak elleni embargó szigorítása éppen a konfliktus békés eszközökkel történő megoldásának lehetőségét szolgálja.
A döntést egyedül elutasító ország, Kuba képviselője, azzal indokolta nemleges szavazatát, hogy ez a határozat „a katonai gondolkodás logikájába illeszkedik". Szerinte a Biztonsági Tanácsnak tiszteletben kellene tartania az ENSZ alapokmányának alapelveit, amit nem tett meg a palesztinok, Libanon, az apartheid és Ciprus ügyében. Iraki részről a BT szankcióját háborús cselekménynek minősítették. Bagdad ENSZ-képviselője szerint az iraki vezetés „eddig önfegyelmet tanúsított, mert tudja, ha kitör a háború, akkor minden el fog pusztulni a térségben". Az iraki parlament elnöke a légi szállításra elrendelt embargóról úgy vélekedett, hogy az „nemcsak Irakkal, hanem az erkölccsel és a nemzetközi joggal szemben is kihívást jelent”. Egyúttal elismerte, hogy e döntés nyomán súlyosbodnak Irak gazdasági nehézségei. A bagdadi rádió mindeddig nem tájékoztatta az irakiakat az ENSZ BT újabb büntető intézkedéséről. A világsajtó egyöntetűen úgy véli, hogy ez volt az utolsó „békeüzenet” Iraknak.
MOSZKVÁBAN TOVÁBBRA IS sokakat foglalkoztat egy katonai puccs lehetősége. Ügy tűnik, mégsem voltak alap nélküliek szeptember elején a készülő katonai puccsról elterjedt híresztelések. Ezt támasztja alá a rjazanyi katonai iskola volt parancsnok-helyettesének kijelentése, amelyet az Oroszországi Legfelső Tanács előtt tett. A leváltott katonai vezető azt állítja, hogy szeptember elején a Moszkva köré felvonultatott katonai egységeket „rendkívüli eseményre" készítették elő”. Harcra készen érkezett Moszkvához egy ejtőernyős egység, amelynek tagjai különleges kiképzésben részesültek, így a többi között golyóálló mellénnyel is ellátták őket. A parancsnok szerint a rjazanyi egységen kívül jelenleg is Moszkva körül táborozik további négy hadosztály. Ezek az értesülések alátámasztják azokat az elemzéseket, amelyek szerint Gorbacsov egyre növekvő nyomás alatt áll, s e kommentárok többek közt ezzel magyarázzák az államelnöki poszt megerősítésére hozott intézkedést.
SZOKATLANUL ÉLES HANGÚ kommentárban intézett támadást Moszkva és Lening rád vezetői ellen á TASZSZ. Felrója nekik, hogy éppen a nehéz gazdasági helyzetre hivatkozva követelték a szokásos november 7-i felvonulás lemondását. Az 1988-as Nyina Andrejeva-levél hangnemére emlékeztető kommentár az „újsütetű szovjet demokraták” szemére veti, hogy a szenvedélyek szitására törekszenek, s politikai céljaik, a hatalomátvétel érdekében „művészien kihasználják” a jelenlegi nehézségeket, mi több, igyekeznek fokozni a súlyos gondokat. A szemleíró szemt az ellenzék legfőbb törekvése, hogy romboljon, hiszen „a romokon könnyebb felkapaszkodni a hatalom piramisára”, s ezért mindent megtesznek a végrehajtó hatalom gyengítésére.
(S. G.)
Tudósítónk jelenti New Yorkból
Genscher megköszönte a vasfüggöny felemelését
Külügyminiszteri felszólalások a világszervezet közgyűlésén
Mind több Jól képzett szakember hagyja el az országot. Az új agyelvándorlásról szóló hír akkor jutott eszembe, amikor a keletnémet vagyonügynökség nyugatnémet vezetőhelyettese olyan tényre hívta fel a figyelmet a televízió Napzárta című műsorában, amiről itthon mintha vétkesen megfeledkeznének a politikusok. Az egyszerű okfejtéssel magyarázó közgazdász ugyanis nem kevesebbet mondott, mint hogy a Németország nyugati felében élő tőkések felbecsülhetetlen értéknek tekintik a keleti honfitársaikban felgyülemlett szakértelmet, tapasztalatot. A Kelet-Berlinbe, Lipcsébe, Drezdába érkező müncheni, hamburgi, hannoveri üzletemberek elemi érdeke minél gyorsabban és praktikusabban megtalálni azoknak a mérnököknek, közgazdászoknak, kereskedőknek a helyét az átalakított keleti gyárakban, intézményekben, akik mindeddig tudásuk rejtegetésére, beta-pasztására voltak kárhoztatva.
Tudom, azonnal kéznél az ellenérv: könnyű a németeknek, hiszen már az esztendő közepe óta azonos pénzzel mérik az értékeket, ekképpen valóságos helyére került a szaktudás is.
De van távolabbi példa is: Spanyolország. A Franco diktatúráját követő demokratizálódás egyik legfőbb mozgatója az a technokrácia volt, amelyik éppen a falangista vezér egyetemein szerezte a diplomáját. A polgárháború után Spanyolország sem élvezhette különösebben a világ szimpátiáját, a szabad piac korlátlan lehetőségeit. Az ibériai ország legalább any-nyira konzerválódott, magába zárkózott évtizedeken át, mint mi itt, Kelet-Európa pártszempontú értékrendjében. Ma Madrid és az egész spanyol vidék az új gazdagok világa. Elegendő csak egy óráig bámulni a Cervantes-szobor körül kavargó legmodernebb autók áradatát.
Amire tehát éppen ezekben a napokban készülnek az egyesített Németországban, azt megoldották már a spanyolok. A tudás, a szakértelem nem feltétlenül rendszerspecifikus. A profit ugyanis akkor is nyereség, ha párttitkárból átvedlett kereskedő ügyeskedi a konyhára, és a csőd egyaránt a hozzá nem értés, az elhibázott döntések következménye mind a kézi vezérléssel szabályozott gazdaságban, mind a valódi piacon megbukó cégben.
Mielőtt bárki azzal vádolna, hogy általában és korlátlanul hitelt adok minden korábbi vezetőnek, a — mai szlogennel élve — hatalomátmentés bajnokainak, sietek leszögezni: a körültekintő mérlegelés híve vagyok.
Magam is ismerek nem egy vállalatvezetőt, aki egykor az MSZMP Központi Bizottsága apparátusában eltöltött áldásos évtized után ejtőernyőzött jól fizetett vezérigazgatói, elnöki székbe. Hasonlóképpen folyamatos utánpótlásra számíthattak a megyékben a helyi párt-bizottságokból. Szocialista nép-tribunok sokasága hajlította derékba a kvalifikált szakemberek tömegét. Mérnökök százai kényszerültek egyszerű fénymásolásra, a szellemi kor-csosulás megalázó kalodájába. Hogy némelyeknek mégis sikerült megőrizniük, frissen tartaniuk ismereteiket, gyakran annak is köszönhették, hogy rabszolgamunkában diplomadolgozatokat gyártottak a párttagsági könyvbe kapaszkodó direk-
toroknak. Mert ilyen igazgatók is voltak, vannak ...
De ne essünk semmiféle túlzásba! Köztudomású, hogy ebben az országban a vezetői hármas követelmény élén a politikai megbízhatóság szerepelt, ami leggyakrabban egybeesett a párttagsággal. Aki megszerzett tudását és képességét hasznosítani akarta — sok példa volt rá —, belépett a pártba.
Az országgyűlési választások előtt ezt az országot megnyugtatták, hogy a jövőben csak és kizárólag a szakértelem alapján válhat bárki vezetővé. Megnyugtató volt hallani az azóta miniszterelnökké vált MDF-po-litikustól, hogy nem lesz B listázás. A jövő felvázolásából úgy tűnt, hogy a politika végleg elveszti primátusát a gazdaság fölött.
És most mégis elszabadultak az indulatok. A valódi, mérhető értékek helyett, sokan az érdekek újféle kuszaságát vélik felfedezni. Az egyik városban a közvélemény, a sajtó ráront az elbocsátott vezérigazgatóra, a volt megyei párttitkárra, mert keze alatt megbukott a gyár. Tény ez is, az is. A másik városban aláírásokat gyűjtenek a leváltott igazgató visszaállítása mellett. Vajon azonos kategóriába sorolható-e a két vezető?
Mondhatni erre, hogy aki nem hódoló talpnyalókkal és haszonleső mamelukokkal vette magát körül, nincs mitől félnie. Az ilyen ember nyugodtan nézhet az új politikai vezetés szemébe, bátran indulhat az újonnan alakult vállalati tanács ülésére, bizton_ számíthat munkatársai korrekt ítéletére. Mondhatni... legfeljebb nem így történik.
A helyhatósági választások finisében is a leggyakrabban elhangzott óhajtás a szakértelem, a megbízhatóság, a korrekt ügyszeretet. Aztán a mélyben megjelentek a címkék, amelyek mind láthatóbbá váltak a kortesháborúban. Falvak és kisvárosok sorából jöttek a hírek, hogy minden párt leosztotta a kártyáit. Nem csupán a polgármesterjelöltek szaporodtak, mint eső után a gomba, hanem egymást méregették a tantestületben a tanárok, a kórházban az orvosok: kiből legz a következő igazgató? Pártok képviselői vitték a prímet a kizárólag gazdasági töltetű munkásdemonstráción, és közben cetliken járt körbe a tömegben, hogy a kormánypárti és az ellenzéki politikusok külön-kü-lön kit látnának szívesen a vezérigazgatói székben. De hallottam megfélemlítésről, a nem szívesen fogadott vélemény elfojtásáról is. Kicsi, de jellemző példámat egy kisiparostól kaptam, aki megkritizálta a még hivatalban levő tanácstitkárt. A válasz: nincs rá szükség a faluban, majd másnap megjelentek nála a pénzügyi ellenőrök, akiket a remélt győzteseknek udvarló, régi hivatalnok küldött.
Legyőzni akar most mindenki mindenkit ebben az országban? Nem jobb lenne inkább megnyerni egymásnak magunkat?
Így megyünk tehát Európa felé — hogy magam is ehhez a korántsem turistacsalogató szlogenhez nyúljak. Csakhogy közben félek, hogy mind több embernek jut eszébe, hogy nosza, akkor vágjunk neki! És ők nem kempingsátrat, hálózsákot és konzerveket csomagolnak be, hanem csak a tudásukat mentik ki az indulatok tengeréből.
Szendrel Lőrinc
New York, szeptember 26.
Történelmi jelentőségű ülésén a Biztonsági Tanács tovább szigorította az Irak elleni szankciókat, megtiltva immár a légiforgalmat is Bagdaddal. S több külügyminiszter „további lépéseket” is kilátásba helyezett. Roppant Eduard Sevardnadze kezében az elnöki fakalapács, s magyar idő szerint pár perccel kedden éjfél előtt kezdetét vette a Biztonsági Tanács történelminek joggal mondható ülése. Hiszen az ENSZ történetében csupán harmadszor foglaltak helyet a patkó alakú asztalnál (és természetesen telt karzatok előtt) mind az öt állandó tag külügyminiszterei, s ami ennél is fontosabb: 1945 óta először hoztak e magas diplomáciai szinten — Bagdadnak jószerivel utolsó figyelmeztetésnek számító — döntést az agresszor közös akaratú megfékezésére. Mivel a tanács az előző éjszakai zárt ajtók mögötti konzultáción már mindent tisztázott, forgatókönyvszerű, ám kifejezetten jelképesnek szánt két óra következett, amikor is a külügyminiszterek egymást követően Ítélték el Irak tűrhetetlen eljárását. Még a légi embargót 14:1 arányban elfogadó tanács egyet-
len ellenszavazója, Kuba küldötte is elmarasztalta Bagdadot, csak ő helytelenítette a határozat — szerinte „nyilvánvalóan fenyegető célzatú” — utalásait az „egyéb eszközök” alkalmazására, ha a szankciók nem hozzák meg a kívánt eredményt (Havanna képviselője szerette volna, ha külön szavaznak egyes szakaszokról, ami persze jócskán csökkentette volna a döntés világpolitikai értékét). A korábbi Irak-ellenes BT-határozatoknál többnyire tartózkodó Jemen külügyminisztere szintén a voksolás előtt magyarázta el kormánya csatlakozását a szigorító intézkedésekhez: ő így véli most szolgálni az óhajtott békés megoldást.
A nagyhatalmak teljes egységét ismét jelző szavazás után sorra felszólaló külügyminiszterek szintén kívánták e politikai rendezést, hiszen amint Rónáid Dumas fogalmazta, a mostani döntés is „bizonyítja, hogy hiszünk az embargó hatásában”. A francia diplomácia vezetője szerint a blokád ekként „a béke fegyvere”. A hangadó azonban egyértelműen a voksolás után elsőnek szót kérő James Baker volt, aiki fontosnak tartotta, hogy szovjet kollégája pár órával korábban
elhangzott közgyűlési szavaival üzenjen Bagdadnak, hiszen Sevardnadze „mindannyiunk nevében beszélt”. S a State Department főnöke az ENSZ erejének alkalmazására való utalást idézte a szovjet felszólalás írott szövegéből, amelyben Sevardnadze „jogosnak” minősítette ezt az esz. közt, és latbavetését is kilátásba helyezte (a pódiumon viszont átsiklott e félmondat fölött; szovjet diplomaták azonban az írott változatot minősítették „érvényesnek”, utalva főnökük egyéb szövegrövidítéseire is.)
Az amerikai külügyminiszter ismét méltatta a „példátlan világszolidaritást", s megállapította, hogy „Bagdad harcias hangneme nem csökkenti elszigeteltségét”. Irak „karanténba” került, s ha akadna állam, amely rést nyitna azon, ellene is fel fognak lépni. A légi embargó célja „a még megmaradt lyukak betömése”. S Baker szavait megnyomva közölte, hogy a „további akciók”, amelyekre Irak vonakodása esetén kerülhet sor, az .ENSZ alapokmányának hetedik fejezetében foglaltak szerint alakulhatnak. Abban pedig a két kritikus szakasz a 41-ik és 42-ik: az előbbi a nem katonai kényszerítő eszközökkel fenyegeti meg az agresszort, az utóbbi már kifejezetten azok bevetését ígéri. A világszervezet folyosóin úgy vélik, jelenleg már a „negyvenegy és félnél” tartunk ... Baker szintén hangsúlyozta, hogy a „konfliktus békés kifejlete” függ a szankciók hathatóságától, majd ismét Sevardnadze délelőtti fejtegetéseit visszhangozta, amikor — ha ő nem szólt is a BT-erők felállításáról, az „ENSZ újjászületését” ecsetelte, s „béketeremtő” szerepét: „Végre-valahára kezdjük ellenőrzés aló vonni a konfliktusok elterjedését”, használta szándékosan az amerikai külügyminiszter a fegyverkezési sorompóállításnál megszokott kifejezést. A világbéke követeli meg, hogy számoljuk fel Szaddám Húszéin brutális agresszióját — mondta végül, minden szót szinte tagolva ejtve ki James Baker.
Clark kanadai és Hurd brit külügyminiszter is hasonló álláspontot foglalt el, s a londoni diplomácia vezetője hangsúlyozta: „Először fordul elő, hogy az ENSZ úgy működik, ahogyan megalapítói elképzelték." S bár Peking külügyminisztere Irakot elítélve az önmegtartóztatásra biztatta a nagyhatalmakat (vagy. is Washingtont), a teljes elszigeteltség mindenképpen nyilvánvaló. Tükrözik ezt a közgyűlés általános vitájában többnyire szintén külügyminiszterek által elhangzó felszólalások. Kedden a — talán csak egyelőre — nem BT-tag Japán képviselője, Nakaya-ma külügyminiszter fejezte ki Tokió készségét nemcsak Irak megszorongatására, hanem általában is az ENSZ „biztonsági gé-pézetének hatékonyabbá tételére”. Szerdán pedig az utoljára NSZK-külügyerként pódiumra lépett Hans-Dietrich Genscher méltatta a soha korábban nem tapasztalt ENSZ-egységet és eltökéltséget, valamint „a világszervezet új békefenntartó szerepének kibontakozását”. A német külügymimiszer különben — áttekintve az elmúlt év történelmi változásait, és e fórumon is szükségesnek tartva felidézni a félszázada országa nevében elkövetett bűnöket, mindenekelőtt a zsidókkal szemben, mint amiért „vállaljuk felelősségünket” —, ezúttal is külön kiemelte, hogy „köszöni a bátor magyar népnek a vasfüggöny elsőként történt felemelését”.
Az egység a célt tekintve „példátlan serkentés lett a Biztonsági Tanácsnak" — mondta mór szerdai közgyűlési beszédében a brit külügyminiszter, s a kedd esti felszólalások ezt akkor is tükröz-
ték, ha némelyek — amint az iszlám Malajzia diplomáciai vezetője is — elmarasztalták a BT-t. amiért egyéb válsággócokra (ő persze a palesztin problémát emelte ki) nem reagál hasonló eltökéltséggel. S ugyanő indokolta azzal igenlő voksát, hogy így véli kizárni a térségben a tartós nagyhatalmi katonai jelenlétet.
Nastase román külügyminiszter a Kelet-Európának járó BT-tag-ság jelenlegi birtokosaként hangsúlyozta, hogy nem szabad megengedni erő alkalmazását szuverén államok ellen, és felhívta a figyelmet azokra a károkra, amelyek országát és térségében másokat is értek a szankcióhoz való csatlakozás folytán. Hangoztatta
—	nyilvánvalóan a minapi vádakra válaszolva —, hogy Bukarest szigorúan megtartja e kötelmeket. S végül, nem elnökként, hazája nevében, Sevardnadze is azt emelte ki, hogy a világszervezet a jelek szerint kiállja a próbát, megtorolja a „jogrend kihívó megsértését” (a szovjet külügyminiszter Bagdadot megbélyegző kemény kifejezései nagy tálalást kaptak a kedd esti amerikai tévéhíradókban, és a szerdai sajtóban). S Sevardnadze szerint most nem az eltérő hangsúlyok a fontosak, vagy akár Havanna ellen-szavazata, hanem az Irakot elmarasztaló nemzetközi egység e demonstrálása. S ha e lépések nem vezetnek eredményre, akkor a Bagdaddal a párbeszédet most is szorgalmazó Moszkva képviselője is felidézte újfent, „további akciók" lehetőségét. Végül Ku-vait külügyminisztere köszönte meg kollégái megjelenését és voksát, s külön is Sevardnadze szerepét. Szerdán reggel azonban Henry Kissinger úgy vélte a CBS híradójában, hogy nincs már sok „békés lépés” hátra, s olyan kompromisszum semmiképpen sem köthető Szaddámmal, amely számára a legkisebb mértékben is győzelmet jelenthet, mert „akkor kárba veszett az egész nemzetközi mozgósítás és egység”, tehát a példa statuálása.
Kifutottunk az időből — vallotta be szerdán délben, magyar idő szerint este, a Waldorf Astoria Szálló kapujában Baker, aki lekísérte Sevardnadzét a majd négyórás megbeszélés után. így újból kell majd találkoznunk itt, New Yorkban — hangoztatták mindketten, s a szovjet fődiplomata általánosságban szólt „érzékelhető haladásról” bizonyos kérdésekben. Mivel Baker felsorolta, hogy a megvitatott témák közt vezető helyen volt az együttműködés az ENSZ-ben, és a közös cselekvés az Öböl-válságban, valamint az európai és hadászati fegyvertárgyalások ügye, Angola, Afganisztán, lehet találgatni. Baker mindenesetre nem igazította el a csalódott tudósítókat, miként kitért az elől is, hogy véleményt mondjon a Bagdadból Ammanba és onnan visszaszállt iraki gépről, mindjárt a BT-döntés másnapján. A szankcióbizottság majd tüzetesen megvizsgálja a dolgot
—	hárította el a kérdésözömt az amerikai külügyminiszter, ám ez feltehetőleg csak ott, a járdán, sikerült neki.
Avar János
*
Washingtonból jelenti az MTI: Jeszenszky Géza külügyminiszter kedden New Yorkba érkezett, ahol részt vesz az ENSZ közgyűlésének munkájában. Az első szabadon választott magyar kormány külügyminisztere október
3-án szólal fel a közgyűlés általános politikai vitájában.. :
Jeszenszky Géza zsúfolt programot bonyolít le New Yorkban: tanácskozik mintegy 20 külföldi kollégájával, az ENSZ vezetőivel, a hét végén részt vesz a gyermekek jövőjéről rendezett világ-osúc$ találkozói).