﻿Csütörtök
1990. október 4. Lili. éviolyan
szám
Wciz§afkcr államalapító beszéde
Az egységes Németország megtalálja helyét a demokráciák között
Történelmi látásmódról tanúskodtak, a berlini ünnepi köszöntök
a németek nagy napjaként értékelik, hogy a megmá-
sithatatlannak hitt 45 évi kettéosztottság után, október 3-án nulla órától ismét megjelent a világtérképen az egységes Németország. Ezzel véget ért az a történelmi megosztottság, amely a földgolyó két részre szakadását, Keletre és Nyugatra, tükrözte. Üj szakasz kezdődik — fogalmazza meg a francia AFP hírmagyarázata — elsősorban Németország, de Európa, sőt az egész világ számára. A német nemzet eggyé-válásával viszont új fejezet nyílik a nemzetközi kapcsolatokban is. Németország meglelte új útját — folytatódik az elemzés —, amelynek két építőmestere volt, Helmut Kohl és Mihail Gorbacsov. Az előbbi megtervezte, míg az utóbbi megengedte annak kialakítását. Gorbacsov a „történelemmel kötött fogadást”, véli a kommentátor. Egy erős és lecsillapított Németország gyakorlatilag az ingatag szovjet gazdaság lekötelezett partnere lehet. Az egyesített Németország NATO-tagságát pedig fegyveres erejének háromszázezres szinten történő maximalizálása ellensúlyozza. Az Egyesült Államoknak, csakúgy, mint a szovjeteknek, az egyesülés a hidegháború végének kézzelfogható jelképe. Németország megszületése a tengeren túl is új korszakot jelez; ennek bizonyítéka a Washingtonnal szolidáris szovjet álláspont az Öböl-válsággal kapcsolatban.
Egyúttal azonban számos aggály is fölmerül. A többi között az, vajon Németország ugyanazzal az elszántsággal fogja-e képviselni az Európai Közösség iránti elhivatottságát, s a világ harmadik gazdasági hatalmaként meddig marad tartózkodó „újonnan szerzett erejének mámorában”, amelyhez szükségszerűen azonos nagyságú politikai dimenzió járul majd. Az új német állam a Szovjetunió és a Nyugat között helyezkedik majd el, ám az előbbi olyan átalakuláson, megy át, amelynek kimenetele megjósolhatatlan, az utóbbinak pedig saját bizonytalanságán túl. szembe kell néznie a Közel-Keletről leselkedő veszély növekedésével. Németországnak tehát fontos geopolitikai szerep jut a világ egyensúlyát illetően; most már csak az a kérdés, miként vállalja ezt a felelősséget — boncolgatják az elemzők.
AZ EURÓPAI TÁJKÉP MÓDOSULÁSAIT elemzi a brit sajtó is, de a második világháborút átélt nemzedékek félelmeit is tükrözik az állásfoglalások. A The Times vezércikke szerint az egyesült Németország nem lesz a kontinens királynője, ám az elkerülhetetlenség határát súrolja a valószínűség, hogy Európa bankára és vezérigazgatója lesz. Elkerülhetetlen ez, hacsak az Európai Közösség nem tesz lépéseket annak érdekében, hogy ez egységes belső piac létrehozását, tehát 1992 végét követően gyorsan bekapcsolja ebbe a piacba Lengyel-országot, Magyarországot és Csehszlovákiát. „Ez a három ország nem kevésbé érdemes és szorgalmas, mint a keletnémetek, és szükségtelen, hogy több mint öt évig várjanak az EK-ba való bebocsátásra. Ütemtervet és célokat kell nekik adni, nem pedig kifogásokat emelni. Lehet, hogy demokráciájuk még nem bontakozott ki teljes egészében, de ugyanez igaz Kelet-Németország esetében is” — hangoztatja a londoni The Times. A The Daily Telegraph úgy vélekedik, hogy Németország újraegyesülésével talán lezárult az európai háborús évszázadok krónikája, s a lap hangoztatja, céltalan a múltba nézni. Azok a Németországhoz legközelebbi nemzetek, amelyeket megszálltak és leromboltak, megbocsátottak, és elfogadták az új államot. A lap hangoztatja, a fejleményeket őszintén üdvözölni kell, de figyelmeztet, hogy a múltbeliektől teljesen különböző kihívásokat termelhet ki Németországnak egységes nemzetként való megjelenése. Hiszen kísértésbe eshet, hogy túlságosan belemerüljön belső problémáiba, és saját fejlődésére összpontosít. Egy keleti katonai fenyegetéstől megszabadult, „kövér és önközpontú” Németország viszont nagyobb veszély-lyé válhat, mint a harmincas évek „sovány, haragos” nemzete. A Telegraph már ezt a figyelmeztető jelt véli kiolvasni abból is, hogy Németország vonakodot az öböl-válság ügyében fölajánlani a segítségét.	(ZS. E.)
Antall József washingtoni
meghívása
Antall József miniszterelnök I George Bush amerikai elnök I meghívására október 14. és 20. |
Kohl kancellár üzenete a világ kormányaihoz
Jeruzsálembe személyes megbízottja vilié a levelei
„Az egységes Németország a világ békéjét és az európai integráció előmozdítását fogja szolgálni. Német földről csak békés lépések indulnak ki a jövőben” — hangoztatta Helmut Kohl kancellár a világ kormányaihoz intézett szerdai üzenetében.
A kancellár köszönetét mondott mindazoknak, akik síkraszálltak a németek önrendelkezési jogáért és egyengették útjukat az egyesülés felé, jelentette az MTI.
— Az egyesülés nyomán nagyobb felelősség hárul Németországra a nemzetközi színtéren. Az ország kormánya készen áll arra, hogy az érintett partnerekkel megvitassa a volt NDK-val kötött nemzetközi szerződések további sorsát. legyen az megerősítés, mó-
dosítás vagy hatályon kívül helyezés — mondta.
A német kormányfő hitet tett az egységes német állam NATO-tagsága mellett. Hozzátette azonban, hogy a kelet—nyugati viszony fejlődésének függvényében a NATO-na'k is tovább kell lépnie, s át kell alakulnia „egy átfogó, európai biztonsági struktúra pillérévé".
— Németország lemond a nukleáris, biológiai és vegyi fegyverekről, és kötelezettséget vállal az atomsorompó-szerződés betartására — nyilvánította ki. — Egyúttal kész haderőit az ENSZ rendelkezésére bocsátani a béke megőrzése és helyreállítása érdekében.
Kohl, izraeli kollégájának személyes küldött útján eljuttatott üzenetében igyekezett eloszlatni a -nagy Németország feltámadása
fölötti izraeli aggodalmakat.
Helmut Kohl megbízottja, Hey-mo Richter szerdán adta át az üzenetet Jichák Samirnak. A kancellár biztosítja őt arról, hogy „az újraegyesített Németország tudatában van múltjának, valamint az Izrael és a zsidó nép iránti különleges kötelezettségeinek”.
Mint Jeruzsálemben hivatalos helyen elmondták, Jichák Samir
a találkozón kijelentette: „Reméljük, hogy a múltban történtek soha nem ismétlődnek meg az egyesült Németországban, s hogy az küzdeni fog az antiszemitizmus és a nácizmus feléledése ellen.
A kormányfő egyúttal a német —izraeli kapcsolatok fejlesztése mellett szállt síkra.
MmikalársagHk berlini lelvfongvlvnléwc
Egész Európához fordulva
Berlin, október 3.
Első hétköznapját kezdi meg ma reggel a nyolcvanmilliós, egységes Németország, amelynek megalapítását Weizsacker államfő nyilvánította ki szerdán a berlini filmharmónia nagytermében.
Jóformán egész Németország megjelent szerda délelőtt a 'berlini filharmónia káprázatos nagytermében: itt voltak a berlini és a bonni parlamenti képviselők, a keleti és a nyugati vezető politikusok, eljött az egykori keleti politika két nagy öregje, Willy Brandt és Walter Scheel, ott ültek a közönség soraiban az egyházi vezetők. Weizsacker államfő csaknem egyórás beszédében az új raegyesítés belpolitikai, nemzetközi, morális, sőt filozófiai szempontjait vázolta föl, nem elhallgatva a gondokat, kételyeket és aggodalmakat sem. .Komolyan vesszük szomszédaink fenntartásait” — mondta, de örömmel nyugtázta, hogy a történelem folyamán most első ízíben nincsenek viták Európában a németek miatt. Az államfő hitet tett amellett, hogy az egységes Németország foglalja el tartós helyét a nyugati demokráciák között. „Ez számunkra és minden szomszédunk számára alapvető jelentőségű és meg fogja változtatni Európa közepét.” Weizsacker több ízben is visszatért az egyesített . Németország Európa képére. Ebben kiemelt szerepet kaptak a brüsszeli intézményék, s az államfő külön is üdvözölte Delors közös piaci főbizottsági elnököt, mint az egyetlen hivatalban lévő magas rangú külföldi vendéget a meghívottak között.
„A nemzetállamnak nincs vége”, mondta, de tömérdek az olyan feladat, amelyet egy-egy ország külön-külön nem tud elvégezni, s ehhez nyújt jó keretet az európai integráció. Nem maradhat ki ebből Kelet-Európa sem, amelynek forradalmait példa nélkülinek nevezte, hozzátéve, hogy Budapest, Varsó, Prága példája is hozzájárult a német újraegyesítéshez. Köszönet nemcsak őket illeti, hanem mindenekelőtt Gorbacsovot és még mindig veszélyeztetett reformjait, hangsúlyozta a szónok.
Az itteni eufóriát is visszatükrözve, Weizsacker nem rejtette Véka alá az egyesülés gondjait sem. „Az egység formáját megtaláltuk, tartalommal és élettel most kell .megtölteni azt”, hangsúlyozván, hogy az egykori NDK lakosait az átállási folyamat naponta, egészen közvetlenül és egzisztenciálisan is érintheti. Ez olykor emberfeletti követelményeket
támaszt, és a változások az emberek idegeit is kikezdhetik, idézett az államfő egy német asz-szonyt, aki mintha egyes kelet-európai tapasztalatokat általánosított volna.
összességében az igen nagy tetszéssel fogadott beszédet mindvégig a történelmi látásmód, az emelkedett erkölcsiség és a világra nyitottság jellemezte. Az ünnepi aktus mindegyik szónoka beszélt a nácizmus bűneiről: Auschwitz örök memento marad, mondta a népi kamara elnöke, a Bundestag vezetője „európai 'Németországot” kívánt magának és honfitársainak. Beszéde után váratlan incidens következett: egy< világoszöld öltönyt viselő férfi lépett a mikrofonhoz, s a „nép képviselőjeként” zavaros, érthetetlen szöveg fölolvasásába kezdett. A nagyterem egy pillanatra szinte megbénult, majd a közönség kapcsolt gyorsabban, és a hívatlan szónokot elkezdte kitapsolni. Erre a kissé tétova biztonsági emberek is észbe kaptak, és kitessékelték a teremből a szellemileg valószínűleg nem teljesen ép „népképviselőt”. Ezután a berlini polgármester beszélt arról, hogy az egyesült Németország új fővárosának jó esélye van arra, hogy Európa közepén „sokoldalú és életerős” metropolissá váljék (ennék jeleként Berlin bejelentette igényét az olimpiai játék megrendezésére, 2000.-ben). Az ünnepi ceremóniát nagyszerű mu-zsika keretezte: Bach, Haydn és Brahms műveit adták elő a (volt) keleti és nyugati német állam muzsikusai.
Nemcsak a beszédekben hangzott el többször hazánk neve, hiszen szinte egyik szónok sem felejtkezett el említést tenni az „első tégla" kiütéséről. Szó esett erről azon a rögtönzött és szinte csupán pillanatokig tartó párbeszédben, amelyet a filharmónia épülete előtt a ceremónia után Kohl kancellár folytatott Németh Miklóssal és Horn Gyulával. A volt magyar kormányfőnek és külügyminiszternek Horváth István nagykövet tolmácsolt. A budapesti vendégek kifejezték jókívánságaikat, mire a kancellár azt mondta: „Önök többet .segítettek nekünk, mint mások. Mi emlékszünk arra, s nem felejtjük el, amit annak idején mondtunk”
A szerdai „államalapítás” után csütörtökön a Reichstagban először ülnek össze együttes tanácskozásra a keleti és nyugati parlamenti képviselők, s ezzel a gyakorlatban is kezdetét veszi a közös német politika.
Martin József
Falbontás a fejekben
Berlin, október 3.
Oj piros betűs napja van Németországnak:	október 3. Fel-
váltja az addigi két — és egymásnak ellentmondó — régebbi évfordulót: június 17-ét, amikor az 1953-as kelet-berlini felkelésről emlékeztek meg a Nyugaton, természetesen az NDK megala-
pításának szentelt október 7-ét; Ehhez még valami fűződik: szerdától Berlin Németország fővárosa. Az államelnök valóban ide is költözik, de hogy mikor telepszik át állandó munkára a parlament és a kormány, ez a jövő titka. Egyelőre Bonn mindent megr tesz, hogy ő maradhasson a ka-
binet székhelye. E napokra egyébként szünetel a versengés; Bonnban is ünnepeltek, békegalambokat röppentettek a magasba. mint ahogy sok más városból, Weimartól Trierig érkeztek hírek, tévébeszámolók az ünneplésről.
Szerdán még nem vetettek árnyékot a hangulatra az eljövendő hétköznapok. Berlinben folytatódott „az éjek éje”. A város szivén áthúzódó útvonal, az Un-ter den Linden ismét zsúfolásig megtelt sétálókkal, kolbász- és sörárusokkal (sokan talán az éjszaka óta haza sem mentek). Éjfél körül millióra becsült tömeg töltötte meg a városnak ezt a részét, s a szerdára virradó hajnalon tovább duzzadt az áradat, minden rombolási szándék nélkül is kirakatokat törtek be, felborítottak Virsliárus bódékat. Mindenesetre az egyik lap büszkén jegyezte meg: a milliós ünneplésbe általában nem vegyül nacionalista kilengés. Kevés szélsőjobboldali atrocitásról azonban lehetett hallani. A balos ellenzék hangja is beleszólt az ünneplésbe: több ezren gyűltek össze szerdára virradó éjjel Berlin központjától kissé távolabb, a Koll-witz-Platzon, és a tűzijátékot füttyel fogadták.
Szerda reggel az óriás sétálóutcává lett Unter den Lindenen ökumenikus, evangélikus—katolikus misét tartottak, vezető politikusok jelenlétében A Marien-kirche szószékéről a püspöki kar magas rangú képviselői szóltak a megjelentekhez. Johannes Hem-pel szentbeszédében egyebek között önbírálatra intett: a nyugatnémeteknek nem szabad most kioktatóknak és arrogánsnak lenniük.
Az ünnepi sajtó az eseménynek szentelte oldalait. A Berliner Zeitung különkiadását ingyen osztogatták az utcán, terjedelmes mellékletek foglalták össze az egyesülés és a megelőző idők történetét. A lapok — elkerülendő az öröm okozta egyoldalúságot — különböző véleményeket közölnek neves emberektől, járókelőktől. Volt, aki azt várja, hogy most már megkapják (1936 után ismét) az olimpiai rendezés jógát: más túl gyorsnak találja az egyesülés folyamatát. Idős ember hálát ad, hogy ezt megérhette. „csak ne siettek volna eny-nyire". Egy járókelő szerint jó dolog, de sok pénzbe kerül. Ki az álmok megvalósulását látja, de akad, aki a két állam megmaradását szívesebben vette volna. (Úgy látszik, közéjük tartozik a neves író, Günter Grass is.) Fiatal lány bizakodóan néz a jövőbe; örül, ő már „egy nagy országban fog élni". Érdekes cikket közölt a Tribüné Werner Schabowskitól, az állampárt politikai bizottságának egykori tagjától, aki 1989 őszén az átmenet egyik segítője volt. Egyebek között így ír az NDK-ról: „A szociális utópia erőszakos megvalósítása csődöt mondott... A szocializmust, amely 1917 után az elméletből megkísérelt átugrani a gyakorlatba, nem lehet átalakítani, megreformálni."
A politikai élet képviselői tudják, jönnek a hétköznapok. A berlini egyetem egy professzora az esemény méltatása mellett újságcikkében figyelmeztet: a kőből és drótkerítésből emelt fal ledőlt, a fejekben levő fal még sokáig állni fog.
Tatár Imre
Általános kihallgatáson
II. János Pál pápa örömét fejezte ki
Rómából jelönti az MTI: II. János Pál pápa szerdán az általános kihallgatáson örömének adott kifejezést a német egyesülés kapcsán. Reméli, hogy „az európai népek és országok a kölcsönös megértés megkezdett útját folytatják a jövőben is, bizalommal teli egymás mellett élésben”.
A szerdai nyilvános kihallgatáson nagy számban jelentek meg németek. A pápa hozzájuk szólva emlékeztetett rá, hogy „a Kö-
Moszkvai tudósítónk Idexe
zép-Kelet-Európa országaiban lezajlott gyökeres politikai és társadalmi változások, és a szellem szabadságát elnyomó totalitárius ideológiák meghaladása tették lehetővé Németország egyesülését is a teljes önrendelkezés alapján”. Biztos benne, hogy az új Németország eleget fog tenni a rá háruló kötelezettségeknek Európa békés és biztos jövője érdekében — tette hozzá az egyházfő.
Felmondói! baráisági szerződés
Moszkva, október 3.
Érthetően különösebb lelkesedés nélkül, a volt NDK-aok beilleszkedési gondjait is felvillantva, s a történelmi pillanat jelentőségét nem éppen hangsúlyozva számolt be a szovjet tömegtájékoztatás a német újraegyesítés eseményeiről. A hivatalos kommentárok igyekeznék lezárt fejezetnek feltüntetni a múltat, s a jövőre összpontosítanak. Egyedülálló esély nyílik előttünk, hiogy kihasználjuk az együttműködés minden alkotó és konstruktív tapasztalatát, írta például ugyanolyan magasztos stílusban a TASZSZ, mint amelyet régebben a szocialista országok perspektíváinak ecsetelésére tartottak fenn a szovjet kommentáltok. A hírügynökség azt ígéri hogy ezen tapasztalatok tükröződnek majd a hamarosan megkötendő kétoldalú partneri és együttműködési szerződésben is.
Örülök, hogy Gorbacsov elnökkel hamarosan aláírhatom majd ezt a megállapodást — jelentette ki Kohl kancellár a Pravdának adott terjedelmes interjújában, megemlítvén, hogy a tárgyalások erről már be is fejeződtek. Az egyezmény tehát a jelek szerint készen áll. A beszélgetés során a német vezető egyébként megértését fejezte ki, hogy számos országban, különösen az idősebb nemzedék, szkeptikusan viszonyul az egyesítéshez. Ezért is kell majd szavakkal és tettekkel egyaránt bizonyítani: „Ha mi németek élünk a történelmi lehetőséggel, s erre határozottan elszántuk magunkat, úgy hazánk egyesítése Európa minden népének üdvét szolgálja majd és csupán hasznára válik, nagyfokú biztonságot és stabilitást garantál földrészünknek" — ígérte a kancellár. Felvillantva az előzményeket, a kancellár a Pravda hasábjain sem feledkezett meg arról, hogy kulcsfontosságú szerepet tulajdonítson a magyar ha-
tárok megnyitásának 1989 nyarán. S természetesen kiemelkedő jelzőkkel illette Gorbacsovot, akinek reformpolitikája, „az új gondolkodásmód nélkül a szovjet külpolitikában, aligha lehetett volna elképzelni a németek egyesítését a jelen tempóban és összhangban”. Kohl kilátásba helyezte, hogy jövőre meglátogat egy, ideiglenesen még német területen maradó szovjet laktanyát, hogy a tisztek és katonák életével, gondjaival megismerkedjék. Véleménye szerint remélni lehet, hogy az 1994 végéig német földön maradó szovjet katonákkal szemben a viszonyulás „nyugodt” lesz.
Szerdán a szovjet parlament végre elfogadta az NDK-val 1975-ben aláírt barátsági szerződés megszűnéséről szóló határozatot. Ezt egy nappal korábban terjesztette elő a külügyminisztérium, és eredeti formájában több képviselő heves reagálását váltotta ki. A törvényhozás ugyanakkor megbízta a kormányt, hogy az egyesüléssel kapcsolatban folytassa „a Szovjetunió érdekeinek mindenirányú biztosítására” vonatkozó munkáját, különösen, ami az ország biztonságát illeti. Anatolíj Kovaljov, a külügyminiszter el-6Ő helyettese tájékoztatta a képviselőket, hogy másfél év alatt a szovjet—NDK viszony minden „jogi öröksége” átalakul az új Németország és a Szovjetunió között vállalt kötelezettséggé.
A szövetségi parlament bizalmatlanságának kontrasztjaként az orosz törvényhozás azzal nyitotta szerdai ülését, hogy Rusz-lan Haszbulatov első elnökhelyettes „kiemelkedő eseménynek” minősítette az egyesítést. „Üdvözöljük a német népet ezen történelmi alkalomból és meggyőződésünket fejezzük ki, hogy népeink között erősödni fog a gazdasági és kulturális, baráti együttműködés."
Lambert Gábor