﻿Ára:
6,50
forint
Majjvar Nemzet
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
MM&meitakarítás
Ha a pedagógia valóban erős oldala az egyetemi oktatásinak^ akkor a joghallgatók a következő tanévtől már intő példaként és történeti stúdiummá szelídült „holt anyagként” találkozhatnak a büntető törvénykönyv jelenleg még hatályos, a népgazdasági bűncselekményekre vonatkozó paragrafusaival. A parlament néhány hét múlva minden bizonnyal szentesíti azt a törvényjavaslatot, amely — legalábbis alkotóinak szándéka szerint — azt a oéllt tűzte ki, hogy a büntetőkódextből kigyomlálja a tervutasításos gazdasági rendszer maradványait és formailag is változtasson az anakronisztikussá vállt szövegezésen.
Hálás és talán némiképpen a korszellemhez illő, de hazug dolog lenne azt állítani: a gazdasági életbe történő legdur- , válbb, legvégletesebb jogi beavatkozás, a fontosnak vélt üzleti érdekek büntetőjögi körülbástyázása, mint annyi rossz, szocialista találmány. A polgári társadalmak kriminológusai, jogászai ugyan mind a mai napig nem tudtak megegyezni abban, hogy pontosan mit is kell érteni a gazdasági bűnözés, a gazdasági bűncselekmények terminus teohnicu-sai alatt, de az első világháborút követő, praktikus következményekkel járó jogpolitikai szemléletváltozás vitán felül áll. Azokban az években, amikor az egyébként jól működő piacgazdaságok erőteljes állami beavatkozásra szorultak, megszülettek azok a büntetőjogi szabályok, amelyek még bizonyos, korábban igazgatási úton tilalmazott magatartásokkal szélesítették a büntetőijogi felelősség körét. Lehetetlen, volt azonban nem észrevenni ezeknek a cselekményeknek az erkölcsi arany-fedezettel bíró, „eredendő bűnökhöz” viszonyított másságát, éppen ezért a bümitetendőség ideológiája a hagyományos er-kölcséllenesség helyett a közérdek, a közjó személytelen fogalmain' alapult.
Azokban az években, amikor az egyetemi előadótermekben, szemináriumi helyiségekben a bűnözés elhalásának képtelen, és minden ismert társadalmi törvényszerűséggel ellenkező elméletét bizonygatták, Magyarországon — groteszk cáfolatként — éppen tetőzött a gazdasági „bűnözés”. 1952-ben például csak közellátás elleni bűncselekmény miatt majd negyvenezer ember került a vádlottak padjára! A keserves következményekkel járó diktatórikus kísérlet nemcsak azt példázta, hogy a hatalom miként volt képes szinte a semmiből tekintélyes „bűnözést” gerjeszteni, hanem az élet arra nézve is alapos leckét adott a politikának:	a
torz, emberellenes gazdasági modell a legszigorúbb büntető jogszabályok ellenére sem működik.
Ehhez képest a Kádár-rezsim, bár távolról sem vonta le a gazdaság és a büntetőjog alapvető összeférhetetlenségéből származó tanulságokat, valamit enyhített a népgazdaság elleni bűncselekmények addigi kíméletlen jogi szabályozásán. Az állapotok a Rákosi-érához képest paradicsominak tűntek: a forradalom utáni esztendőkben évente „csak” körülbelül tizenhétezer ember ellen indult ilyen címen büntetőeljárás ...
A hatvanas évek eleje jó alkalom lehetett volna a szabályok liberalizálására,_de a büntető" törvénykönyv előkészítése során a szakemberek halk aggályai süket fülekre találtak, némiképpen talán azért, mert akkortájt éppen egy cipész
ült az igazságügy-miniszteri bársonyszékiben. A pénzügyi lobby mindenhatóságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a sajnálatos tény:	a	tervszerű
devizagazdálkodásról szóló jogszabály a kisebb-nagyobb változtatásokat leszámítva meg ma is a reformszelleműnek éppen nem mondható 1950. évi 30-as számú törvényerejű rendéleten alapul. Ahogy módosultak a tervszerű devizagazdálkodásra vonatkozó részletszabályok —, a legtöbbször ez egyik napról a másikra, a szakmai nyilvánosság mellőzésével és szinte kivétel nélkül az éppen hatalmon levő bankkurzus befolyásának megfelelően történt —,_ úgy változtak a büntetőjogi’ felelősség határai is.
Az „error iuris non nocet”, azaz a „jog nem tudása nem mentesít” elvét kiterjesztették a	de viza-bű n cselekmények re
is, így a szabályszegő hiába bizonygatta, hogy a tilalomról fogalma sem volt, a legtöbbször mégis elítélték. Tették ezt annak ellenére, hogy egyetlen olyan büntetőjogászt sem ismerek, aki a devizatörvényt az azt kiegészitő számtalan rendelettel', melléklettel és körlevéllel együtt fejből citálhatná.
A gazdasági büntetőjog másik botrányköve a „meggyma-gos” esettel közismertté vált üzérkedési tényállás. A hatvanas években történt, a bíróság előtt végződő üzleti vállalkozás óta nem világos előttem', hogy az élelmes üzletembert milyen jogértelmezés alapján sikerült börtönbe juttatni. Amennyire emlékszem, a bíróság eleinte nem is tudott mit kezdeni a joghézaggal, de végül a legfőbb bírói fórum — gyaníthatóan némi politikai instrukció hatására — nagynehezen bűnösnek találta a meggymagost.
A politika egyébként a hatvanas évek elejétől csalhatatlan érzékkel ismerte fel azt a lehetőséget, amit a népgazdaság elleni bűncselekmények jogi konstrukciója szinte tálcán kínált a nem kívánatos ellenfelek félreállítására. Devizagazdálkodás megsértése vagy üzérkedés miatt büntető-eljárást indítani, korrektnek tetsző és a hatalom számára simábbnak látszó eszköz volt, mint ugyanezekkel az emberekkel egy esetleg nemzetközi érdeklődéstől kísért politikai perben leszámolni. Természetesen nem állíthatjuk, hogy az elmúlt három évtizedben a g< diasági büntetőjog kizárólag politikai ellenfelek félreátlítá-sának eszköze voüit. Alapvetően az összeomlás szélén álló, működési zavarokkal küszködő, tervgazdaságot védelmezte persze az sem tagadható, hogy az elítéltek között szép szám-mai akadtak olyanok, akik maguk is tisztában voltak ügyleteik törvénytelen és kölostelen jellegével.
A hamarosan elfogadásra kerülő tervezet eleve lemondott az átfogó kodifikáció igényéről, mert abból indult ki: átmeneti gazdasági körülmények között lehetetlen időt álló jogszabályt alkotni. Nyilván akadnak majd, akik vitatják ennek helyességét, de azt hiszem, a radikálisabb megoldások híveinek is el kell ismerniük: a jelen esetben „tűzoltásnál” azért jóval többről van szó. A deviza-bűncselekményeknél például végre megszűnik a törvényesség szempontjából tarthatatlan keret-szabályozás, a büntető törvény-könyv jelöli ki a jogellenesség határait. Aki pedig e körön kivül szegi meg az egyébként átdolgozás alatt álló devizarendelet szabályait, annak legalább a büntetőjogi meghurco-lástól nem kell többé tartania.
Bállá Péter
Szovjet kttlönmegbízoit Bagdadban
Gorbacsov politikai kiutat • •
keres az Öböl-válságból
A francia elnök villámlátogatása a ..frontövezetben”
A külpolitikai helyzet
GORBACSOV SZEMÉLYES KÉPVISELŐJEKÉNT Jevgenyij Prima-kov szerdai ammani tárgyalásait követően csütörtökön az iraki veze-' tőknek fejtette ki áz Öbölben kialakult helyzettel kapcsolatos szovjet álláspontot. A szovjet dilomáciát alighanem az is újabb erőfeszítésekre ösztönözte, hogy Bagdad egyre halogatja a megfelelő engedélyek kiadását az Irakban dolgozó, ám a körülmények miatt hazatérni kívánó szovjet állampolgároknak. E tényt csak az elmúlt napokban fedték fel a szovjet vezetők, a moszkvai külügyi szóvivő mindazonáltal sajtótértekezletén egy kérdésre válaszolva egyelőre elutasította, hogy báT,ki túszoknak minősítse az Irakban rekedt szovjeteket. Primakov, aki egyébként közel-keleti szakértő és Gorbacsov tanácsadó testületének tagja, valószínűleg azt a moszkvai vélekedést adta Husszein jor-dániai király, Jasszer Arafat, majd iraki vendéglátói tudtára, amelyet Gorbacsov az ománi szultán megbízottja előtt hangsúlyozott Moszkvában. A TASZSZ hírügynökség szűkszavú közleménye szerint ugyanis Gorbacsov a közép-keleti állam miniszterelnök-helyettesének arról a reményéről beszélt, hogy a válságövezetben még fel lehet tartóztatni a háború kitörését. Mindezt az ENSZ érvényes határozatainak szellemében, politikai megoldással, békés eszközökkel kell elérni — jelentette ki a szovjet elnök, utalva arra, hogy Moszkva e szándékát jelzi Primakov akadémikus küldetése is.
CSAPATSZEMLÉRE, Franciaország eltökéltségének és koinpromisz-
szumkészségének egyidejű kinyilvánításáképpen érkezett 32 órára az öböl térségébe a francia köztársasági elnök. Kuvait annektálása óta Francois Mitterrand az első államfő, aki a helyszínre látogatott, megtekintette aZ oda vezényelt francia egységek törzskarát, előbb azonban Dzsiddában, a szaúdi uralkodóval folytatott megbeszéléseket. Mint az INA iraki hírügynökség csütörtökön jelentette, egy nappal korábban Szaddám Húszéin is megszemlélte a Kuvait lerohanásában jeleskedő csapatait: fogadta azoknak a katonatiszteknek a képviselőit, akik részt vettek a miniállam megszállásában. Az invázió óta első ízben látogatott az iraki elnök Kuvaitba, hogy ott katonái „életüket és vérüket” ajánlják fel neki. Szaddám egyébként az INA szerint virágzónak minősítette „az anyaországhoz visszatért Kuvaitot”. Ennek ellentmond az a Kuvaitból kicsempészett üzenet, amelyet a CBS tévé-társaság műsorában ismertettek, s amely arról szól, hogy a városban kuvaiti állampolgárokat végeznek ki, éhínség van, több helyen tűz ütött ki, rendszeresek a fosztogatások. A kuvaiti ellenállásnak nincsenek megfelelő fegyverei, bár megpróbálnak tenni valamit —, olvasható a levélben.
AZ EGYSÉGES NÉMETORSZÁG első üzleti napján minden korábbinál magasabbra szökött a márka árfolyama a dollárral szemben, ilyen jegyzésre még nem volt példa az új német márka második világháború utáni bevezetése óta. A piac tehát bizalmat szavazott az új Németországnak, a történelmi fordulatnak azonban tovább gyűrűznek a politikai hatásai is, A szovjet államfő katonai tanácsadója a Neues Deutschlandnak adott interjúban máris célzást tett arra, hogy a Varsói Szerződés .katonai szervezete a közeljövőben, valószínűleg már 1991-ben befejezi tevékenységét. Szergej Ahromejev marsall ugyanakkor úgy vélte, hogy számos állam továbbra is érdekelt a VSZ politikai konzultációs intézményrendszerének fenntartásában. Egy nappal a német egység létrejötte után, az európai biztonsági feltételek látványos javulása nyomán kivonták a szolgálatból a Bundeswehr 72 Pershing—1 A típusú rakétáját, miközben New Yorkban Eduard Se-vardnadze és James Baker elvi megállapodásra jutott az európai hagyományos fegyverek és haderő csökkentéséről aláírandó bécsi szerződés valamennyi fontos kérdésében. (A két világhatalom egyébként a külügyminiszteri tárgyalások eredményeként közös nyilatkozatot publikált ENSZ-beli együttműködéséről.) A bécsi német küldöttségvezető ugyanakkor sajtótájékoztatóján azt .közölte, hogy becslése szerint a tervezett első leszerelési szerződés szövegének jelenleg mintegy fele tekinthető elfogadottnak, óm a Baker—Sevardnadze-fordulé után a hátralévő rész gyorsan elkészülhet.	(V. L.)
Aj. Öböl-válság nem húzódhat túl sokáig
Gorbacsov, De Michelis: meg lehet előzni a háborút
Moszkvából jelenti az MTI: ománi szultántól hozott üzenetet a Szovjetunió elnökének a közép-, keleti állam miniszterelnök-helyettese. Kaisz Abdul Munim az-Zavavit csütörtökön Moszkvában fogadta Mihail Gorbacsov.
A TASZSZ hírügynökség, amely az üzenet tartalmát nem ismertette, úgy értesült, hogy a két politikus megbeszélésének központi témája az Arab(Perzsa)-öböl térségének válsága volt. Mint kölcsönösen megállapították, a felek ezzel kapcsolatos nézetei egymáshoz közel állóak. Gorbacsov arról a reményéről beszélt, hogy fel lehet tartóztani a háború kitörését.
Annak illusztrálására, hogy a Szovjetunió ennek érdekében kész kihasználni a maga lehetőségeit, Ammanba és Bagdadba utazott Jevgenyij Primakov akadémikus, elnöki tanácsadó, a térség alapos ismerője.
Jevgenyij Primakov csütörtök
délután az iraki fővárosba érkezett, ahol egyes vélemények szerint „utolsó figyelmeztetést” intéz az ország vezetőihez az Öbölválság békés rendezése érdekében. Moszkvából és New Yorkból érkezett hírek szerint azonban elsődleges feladata, hogy az Irakban visszatartott szovjet állampolgárok elengedésére bírja rá vendéglátóit.
Miközben a szovjet elnök fő politikai tanácsadója bagdadi tárgyalásaira készült, az iraki miniszterelnök első helyettese csütörtökön Ammanban kijelentette: országa inkább a háborút választja semmint a kapitulálást.
Taha Jaszin Ramadan sajtóértekezletén —, amelyet Kaifu To-siki japán miniszterelnökkel folytatott, mindkét oldalról beismer-ten eredménytelen tárgyalásai után tartott —, azt hangoztatta, hogy „békét akarunk, de ha a háborút ránk kényszerítik, állunk elébe. Inkább a háborút választ-
juk, semmint megadjuk magunkat”. Ügy vélekedett, hogy „ez az álláspontja az összes arab némzetnek az egész térségben". Ramadan elutasított minden „előzetes feltételhez kötött nemzetközi kezdeményezést”, s ezúttal is a palesztin ügyet tette meg az első számú olyan arab problémának, amelyet figyelembe kell venni az Öböl-válság rendezéséhez.
Jasszer Arafat, a PSZF vezetője, aki egyébként még csütörtökre virradó éjjel Ammanban találkozott Primakovval, délután Szaddám Húszéin iraki elnökkel folytatott megbeszélést. Erről érdemi részleteket nem hoztak nyilvánosságra.
Az Öböl-válság kezelését az ENSZ keretében keli tartani. Az Irak ellen életbe léptetett teljes kereskedelmi embargó már kezdi meghozni az első eredményeket, s ez arra indít minden felelős tényezőt, hogy a válság békés megoldását keresse, noha a katonai megoldást sem lehet egyelőre kizárni. Így számolt be csütörtökön a római szenátus külügyi bizottságának Gianní de Michelis külügyminiszter, az Európai Közösség miniszteri tanácsának elnöke az ENSZ székhelyén folyta-
Munkatórsunk jelrnlrwr
tott két- és többoldalú megbeszéléseiről.
A külügyminiszter ugyanakkor kénytelen volt elismerni, hpgy a hét végére Velencébe összehívott euro—arab külügyminiszteri értekezletet (az EK és az Arab Liga országai részvételével) el kellett halasztani az Öböl-válsággal kapcsolatos eltérő vélemények következtében.
Legfeljebb hetekig tarthat ki Irak a nemzetközi erők esetleges támadásával szemben — állapította meg csütörtökön közzétett elemzésében a londoni székhelyű Hadászati Tanulmányok Nemzetközi Intézete (IISS) a világ katonai helyzetét vizsgáló éves jelentésében, a „Katonai erőmérleg
1990—91 "-ben.
Francois Heisbourg, az intézet igazgatója a tanulmány megjelenése alkalmából tartott sajtókonferencián kijelentette, hogy a szankciók hatásait tekintve, az Öböl-válság nem húzódhat el túlságosan hosszú ideig.
Ami Irak esetleges nukleáris kapacitását illeti, az IISS igazgatója erről csak annyit mondott: Irak békeidőben — feltéve akár, hogy hozzáfér a megfelelő külföldi piacokhoz — sokévnyi távolságra van az atombomba előállításától.
Mitterrand nem „kardesörtetésre” utazott az Öböl térségébe
Párizs, október 4.
Miterrand államfő szemleútja az Öböl térségébe vezényelt francia csapatoknál egyszerre fejezi ki az eltökéltséget az iraki ag-resszorral szemben, és a békés megoldás keresését is. Az Egyesült Arab Emírségek fővárosában még szerda este Szőjed sejkkel folytatott megbeszélésen teljes volt az egyetértés: maradéktalanul végre kell hajtani az Irak-ellenes ENSZ-határozatokat. Az abu-dzabi eszmecserét követően az elnök, mint a francia haderők főparancsnoka, a Dup-leix csatahajón haditanácson vett részt. Az RF1 rádióállomás jelentése szerint tizenketten ülték körül az asztalt, a katonai vezetőkön kívül részt vett a tanácskozáson a francia hadügy- és külügyminiszter is.
A párizsi lapok szerint a tengeri haditanács legfontosabb témája valószínűleg az volt, hogy szükséges-e további francia csapatokat küldeni „a frontövezetbe” Eddig mintegy négyezer francia katona, s majd félszáz AMX-10-es harckocsi érkezett
Szaúd-Arábiába, szerdán landolt a sivatagi királyságban a Mi-rage-2000-ekből álló első légi kötelék, míg az emirátusokban föld—levegő rakétákat telepítettek. Az elemzők elképzelhetőnek tartják az erők további növelését, bár az algériai háború óta már így is a francia haderők legjelentősebb külföldi szerepvállalásáról van szó. Mindenesetre Mitterrand a Fadh szaúdi uralkodóval csütörtökön folytatott tárgyalások után megszemlélte az egyik vörös-tengeri kikötőben, hogy a francia katonai kontingens miként fejezi be a kirakodást.
Hogy Mitterrand nem „kard-csörtetésre” utazott az Öböl térségébe, bizonyítja az a levél, amelyet még Bush amerikai elnök hétfői ENSZ-beszéde előtt küldött a Fehér Ház vezetőjének, s amelyről az újságíróknak a villámlátogatásra utazva számolt be. Ebben ismét megerősítette véleményét, hogy az ENSZ keretein kívül semmilyen Irak-ellenes — nyilván katonai — kezdeményezés se történjék.
(pósa)
Tudósítónk jeleni! New Yorkból
Daker és Sevardnadze elvi megállapodása
Jeszenszky „biztatónak" mlnősílelie Illésén ENSZ-beszédének hangneméi
New York, október 4.
Elhárultak az akadályok az európai haderőcsökkentési megállapodás és akként a párizsi csúcs útjából, mivel az amerikai és a szovjet külügyminiszter szerdán „elvi megegyezésre” jutott.
„Persze, mi tettük az összes engedményeket” — mondta széles mosollyal Eduard Sevardnadze, amikor szerdán kora (magyar idő szerint késő) este kikísérte James Bakert a 67-ik utcában levő szovjet ENSZ-képviseletről. S amerikai kollégája kedélyesen vágta rá, „nyilván nem akarja, hogy ezt vitassam". Hogyan is tette
volna éppen azon a napon, amikor Moszkva szövetségi rendszerének kulcsállama „állt át” és hazánk külügyminisztere is a kiválás szándékát hangoztatta a közgyűlési vitában: már régóta nem egyenlő helyzetből alkudozik az európai haderőcsökkentésről a két nagyhatalmi diplomácia, s jószerivel csak formalitás, amivel Baker megindokolta, hogy szerdai alkujuk miért nem tekinthető véglegesnek — mindkettőjüknek meg kell szereznie hozzá a szövetségesei jóváhagyását.
De mert ebben senki sem kételkedik igazán, és mivel Baker és Sevardnadze ezen az újabb