﻿Áru:
<>,30
forint
Magyar Nemzet
Szombat
október 6.
Lili. évfoljam
235. szám
ALAPÍTOTTA: PETHÓ SÁNDOR
JÓ és drága
GorbafsovHrnscsov párhuzam az SZKP lapjában
A Pravda a reformerőket okolja a gazaasagi
Az elemzők a nagykoalíció fennmaradását várják az osztrák választásoktól
A külpolitikai helyzet
AZ ÖBÖLBELI HÁBORÚS KÉSZÜLŐDÉS ellenére a hírügynökségi jelentések élén az amerikai költségvetési vita állt pénteken. Bush súlyos kudarcaként értékelik Washingtonban, hogy a képviselőház nagy többséggel leszavazta a hiánycsökkentő tervezetet, amelyet az elnök és a kongresszus vezetői négy hónapi kemény csatározások árán öntöttek végső formába, s amely öt év alatt ötszázmii-.liárd dollárt faragna le az amerikai államháztartás hatalmas deficitjéből. Egyelőre nem ismeretes, hogy Bush és a két nagy párt vezetői milyen lépést terveznek a kialakult helyzetben, amely a kormányzati munka megbénulásával fenyeget.
AZ ENSZ-KÖZGYÚLÉSRŐL is csendesen folydogálnak a hírek. Nagy érdeklődéssel várta mindenki Irak képviselőjének felszólalását, de az immár harmadszor is elmaradt. Abdul al-Anbari a tervezett beszéd előtt rádióinterjút adott, s eközben olyan erősen eleredt az orra vére, hogy azt az orvosi szobában kellett ellátni. Az Öböl térségében a felszínen érzékelhető csend azonban komoly feszültségeket takar. Az elkövetkező napok, hetek, hónapok háborúval fenyegetnek. Erre utal az is, hogy Bush már az Öböl-válság katonai megoldásának lehetőségéről tárgyal a kongresszus tagjaival. A The Washington Post értesülése szerint Bush magánjellegű megbeszéléseinek elsődleges célja az, hogy a katonai akció elrendelése esetére előre kivédje a törvényhozás várható ellenállását. Eközben Baker amerikai és Sevard-nadze szovjet külügyminiszter egy héten belül már harmadszor tárgyalt. Az újabb találkozón a hadászati fegyverzetkorlátozási (START-) egyezmény kérdései voltak napirenden.
LENGYELORSZÁGBAN felgyorsultak az események. A közvélemény nagy része megnyugodva vette tudomásul Mazowiecki miniszterelnöknek azt a bejelentését, hogy indulni kíván az elnökválasztáson. „Vagy bölcs elnökünk, vagy pedig bölcs ellenzéki vezetőnk lesz” — kommentálta a hírt Tischner professzor, a neves lengyel pap-tudós. A lengyelek többségének véleményét fejezte ki, mikor aláhúzta, hogy a választások eredményétől függetlenül messzemenő együttműködésre számít Walesa és Mazowiecki között. Hangsúlyozta, hogy Lengyel-országnak legalább annyira szüksége van okos ellenzékre, mint okos vezetésre. A miniszterelnök bejelentésével viszont elszállt azoknak a reménye, akik titkon arra számítottak, hogy Mazowiecki esetleg elfogadja azt az alig burkoltan felajánlott kompromisszumot, hogy vállalja Walesa elnöksége alatt a kormány vezetését. Két ellentétes program áll szemben egymással, így valószínű, ha nem választják meg elnöknek, Mazowiecki ellenzékbe vonul. A közelgő választás mellett a Varsó központjában péntekre virradó éjjel bekövetkezett két robbanás foglalkoztatja még az embereket. Az egymástól távol eső, de időben közeli robbanások a megfigyelők szerint valószínűvé teszik, hogy merénylet történt.	S. Q.)
Moszkvai tudósítónk telexe
Az újból színre lépő Ligacsov a Rizskov-lerveí támogatja
zetése „a társadalmi rend meg- ke, amely .„csupán” a napi gya-
zetése „a társadalmi rend megváltoztatását” jelentené.
Figyelemre méltó, hogy „primitívnek” minősítette a jobboldal, baloldal meghatározást a szovjet társadalomban. Valójában — fejtegette — egyrészt van egy „hatalmas többség”, amely a megújuló, demokratikus szocializmus oldalán áll, s vannak, akik a szociáldemokrata álláspontot képviselik. A peresztrojkával szembenálló fő ellenség tehát így „a nem-zetj.-szeparatista, revizionista erők azok, akik a fejlődés polgári útjára taszítanák az országot, lerombolnák a szovjet föderatív államot”.
A fejtegetés azért is érdekes, mert lényegében összecseng azzal a változatlan lendülettel tartó kampánnyal, amely megpróbálja összemosni a demokratikus erők fogalmát az anarchiával, a társadalmi rend megdöntésére irányuló törekvésekkel. Ennek az időnként igen durva kirohanásokba fajuló — s főként á Pravda, a Rabocsaja Tribunát a Krasznaja Zvezda hasábjain nyomonkövet-hető — iránynak egy árnyaltabb megközelítését adta az SZKP központi lapjának csütörtöki cik-
Gorbacsov üzenete Szaddámnak
Kairóból jelenti az MTI: Mihail Gorbacsovtól származó írásos üzenetet vett át pénteken Bagdadban Szaddám Húszéin iraki elnök a szovjet államfő politikai tanácsadójától, Jevgenytj Prtma-kovtól — jelentette az iraki hírügynökség az üzenet tartalmának felfedése nélkül.
Az INA jelentése szerint a találkozón, amelyen jelen volt Taha Jaszin Ramadan, Irak első számú miniszterelnök-helyettese és Térik Aziz külügyminiszter, Szaddám Húszéin ás Primakov .éttekintették a térséget érintő kérdéseket, és kifejezték a két fél törekvését az országaik közötti baráti kapcsolatok fenntartására, illetve óhajukat a béke elérésére”.
Sevardnadze szovjet külügyminiszter korábbi közlése szerint Gorbacsov tanácsadójának fő küldetése Bagdadban, hogy elérje az Irakban visszatartott szovjet állampolgárok (több mint 5 ezer
Washingtoni tudósítónk telexjelentése
Bush kétfrontos háborúja
mét az államgépezet leállása fe-
korlati munkára való felkészületlenséggel vádolta Moszkva, Le-ningrád, stb. ellenzéki helyi vezetőit, akik hangzatos nyilatkozatokkal vonják el az emberek figyelmét a növekvő ellátási elégtelenségről. Minél nagyobb egy terület ,/szuverén különállása”, annál élesebb a deficit. Mi szükség van az olyan szuverenitásra, amely csak az árak és a sorok növekedésével jár — támadja elsősorban a főváros és Leningrád új tanácsi vezetőit a Pravda.
A felkészületlenségen túl a Pravda azt is kifogásolja, hogy a reformerők elvont politikai vitát folytatnak, ahelyett, hogy a mindennapi gondok megoldásával foglalkoznának. így a lap nemcsak a számos tiltakozó akciókért, de jószerivel az ország gazdasági válságáért is a demokratikus erőket okolja. Az SZKP lapja ugyanakkor támadja az 1964-ben leváltott főtitkár, Hruscsov szellemi örökségét is: jelenleg hasonló a helyzet a hatvanas évek elején uralkodó állapotokhoz, amikor a parancsuralmi rendszer megbuktatta a hruscsovl reformokat.
ember) elengedését, egy ammani szovjet diplomata azonban a héten jelezte, hogy Primakov valószínűleg megismétli Moszkva Bagdadhoz címzett figyelmeztetését, miszerint, ha a diplomáciai és gazdasági szankciók eredménytelennek bizonyulnak, katonai lépések is következhetnek az iraki csapatok kuvaiti távozásának ki--kényszerítésére.
Szaddám Húszéin iraki elnök pénteken, a szovjet államfő kü-lönmegbízottjával folytatott tárgyalásán biztosította a moszkvai vezetést, hogy az Irakban levő szovjet állampolgárok elhagyhatják az országot.
Ez a szovjet televízió bagdadi tudósítója jelentette, hozzátéve: az iraki vezető biztosítékokat adott, hogy a közeli napokban egy jelentős létszámú szovjet csoport indulhat majd vissza hazájába. Irakban jelenleg több mint ötezer szovjet szakember tartózkodik.
A sors keserű fintora, hogy Népjólét óimén — a Nemzeti megújulási program VII. feje-aetében — a nyomorúsággal nézünk farkasszemet: a szegénységgel és az emberi szervezet leromlásával. Azt sejtve, hogy a nincsitelenséggél hamarabb megküzdlhetünik, mint a betegséggel és a korai halállal.
A népesség fogyásának a megállításához sem elég ugyanis „egy minimális, társadalmilag megbatározott lét”, amelynek a jogát a fejezetben elismerik, hanem jókedv, bőség és kultúra kell. Ilyet azonban egy három évre szóló kormányprogram nem ígérhet, csak valamelyest előkészíthet.
Dicséretes ez a vállalás, dicséretes az a szándék, hogy áttörjék a szociális ellátás megmerevedett szerkezetét, és túllépjenek eddigi szolgáltatásain, a helyi társadalmak, egyes csoportok, családok, egyének szükségleteihez igazodva. Rugalmas rendszert vázolnak fel, és számolva új szociális feszültségek keletkezésével, a kihívásokra gyors választ kívánnak adni. Mindazonáltal vannak tisztázatlan kérdések: milyen ellátást adnák állam-polgári és milyent munkavállalói jogon? Csak a létminimum jár mindenkinek, miként megfogalmazták, és vajon jár-e az egyáltalán? Lehet-e a segélyből lakni, enni^ ruház-kodni, stb.? Az sem hámozható ki a programból, hogy a rászorultság elviét csak időlegesen, válsághelyzetben érvényesítik, vagy kiterjesztik-e térben és időben? Kifogásolják ugyanis, hogy a norma szerinti juttatások — például a családi pétiék — nem tesznek különbséget szűkölködők és módosabbak között. Megoldást azonban nem kínálnak, holott a személyi jövedelemadóval a differenciálás elérhető volna. Feltehetően a készülő szociális törvények, amelyeket a program Ígér, tisztázzák az ellátások jogcímét is.
Egyébként a VII. fejezetben megtalálható bizonyos vonatkozásban mindaz, ami „jó es drága”. Jó és drága, mondják német nyelvterületen ígéretekre és programokra. Nem éppen gazdagságukat dicsérve, inkább megvalósításukban kételkedve. Valóban, a népjólét programja dúskál új szervezetekben és intézményekben, azt a gyanút keltve, hogy egyikmásik felesleges, és ily módon a féladatok teljesítése inkább drága — költekező —, mint jó. Az eszközök meghatározzák a célt, és korlátozzák a mozgást, a rugalmasságot.
Ügy tetszik, a szociálpolitika megkettőzte önmagát, ezzel együtt hálózatát és költségeit. Leválasztották róla a család-, gyermek- és Ifjúságpolitikát. Holott szociológusok, szociálpolitikusok évtizedekig küzdöttek azért, míg végre a helyére került. Az elkülönülést azzal is hangsúlyozzák, hogy a szociálpolitika, a család-, gyermek- és ifjúságpolitika alfeje-zetei közé iktatták az Egészségügy elműt. Az nem vitatható, hogy a család hányatott-sága, sok gyerek elhagyatott-sága és számos fiatal távlat-vesztése megkülönböztetett törődést követel —, de a szociálpolitikán belül. Ha kiemeljük onnan, olyan globálissá, szinte személytelenné válik a szociálpolitika, mint a múlt rendszer kezdeti éveiben volt, illetőleg az a látszata, hogy csak az öregek és a hagyományostól (az eszményitettől) eltérő családok és a magányosok tartoznak hatókörébe. S ez nemcsak szemléleti kérdés. A családias ellátás — a rideg intézetek helyett — egyaránt szükséglete öregnek, betegnek és állami gondozottnak.
Elismerem, hogy a család-, gyermek- és ifjúságpolitikának szakosított intézményekre is szüksége van. De aligha párhuzamos szervezetekre, megannyi zűrzavarral, illetékességi' versennyel, felelősségáthárítással, egyes családok ellklé-nyeztetésével — egyik gondozó be, a másik ki —, mások elhanyagolásával. Az is félő, hogy ha a közös szociális alapot szétaprózzák, semmire sem jut.
A megújhodás nem azonos új intézmények telepítésével a régi mellé. A régi is átalakítható. A Családsegítő Központok eddig is egy fedél alatt végezték el azt, amit most különválasztanának. Az efajta szervezeti túlburjánzás — amely nemcsak a népjóléti programra jellemző — növeli a bürokráciát. És ahelyett, hogy .kevesebb állam” legyen, több lesz belőle. Ahol pedig az állapi rátelepszik a társadalomra, ott megbénul az önszerveződés. Holott a népjóléti program számít az egyházi és laikus egyesületekre. Mintha nem tapasztaltuk volna már, hogy állami utasításra nincs társadalmi szolidaritás.
A népjólétiéi foglalkozó fejezet tisztáiban van azzal, hogy személyre, családra szóló szociális ellátást csak az önkormányzat nyújthat.- Az is helyeselhető, hogy törvénybe foglalja az önkormányzatok ellátási kötelezettségét, az Igénybe vehető forrásokat, j. teljesítés ellenőrzésének formáit, intézményeit. Törvény ugyan még nincs, de úgy tetszik, hogy túlzott központosítás készül. A mesterséges különválasztásból eredően a kelleténél több központilag irányított szociálpolitikai és család-, gyermek- és ifjúságvédelmi intézmény, valamint ellenőrző szerv működne az önkormányzat mellett, és nem azon belül. A sok kötelezés — kivált a család-, gyermek- és ifjúság-politika fejezetben — nem serkenti, inkább bénítja a munkát.
Amit hiányolok a programból: az egészségügy alfejezet meghatározza, hogy oélja az egyes országrészek, illetőleg társadalmi rétegek közötti egészségi állapotkülönbségek csökkenése. Vajon a szociális ellátásban nincsenek indokolatlan különbségek? Ugyancsak kifejtik, hogy az orvos van a betegért. A családgondozásban nem hasonló viszony ajánlatos? Sőt míg a beteg nem szólhat bele a gyógyításba^ a gondozottnál más a helyzet, ö vagy a családja választhat az ellátás formái és módszerei között. Demokratikus joga az is, hogy egy új szociális szolgáltatás kialakításáról véleményt mondjon.
Az Egészségügy című alfejezet kiemeli a megelőzés feladatait. Kérdésem : talán a hátrányos helyzetek sem csak megszüntethétőek, hanem megelőzhetőek is. Ezt szolgálná például, ha a családi pótlék elérné a létminimumot. A megelőzés a szociális ellátásban még nem időszerű? Azon is tépelődtem, hogy a szociálpolitikától művi úton elválasztott család-, gyermek- és ifjúságpolitika miért feledkezik meg arról, hogy a fiatalok tanulási, boldogulási esélykülönbségeit is csökkenteni kell?
Talán mentségemre szolgál, hogy egyszerűsítési észrevételeimet nem a Pénzügyminisztériumra, sem a Nemzetközi Valutaalapra sandítva tettem — lévén költségkímélő jellegűek. Ha megfogadnák — és ha maradna pénz —, az a szociális ellátás javítására volna fordítható.
Moszkva, október 5.
A Szovjetunióban jövőre a termékek körülbelül kétharmadánál vállalati szerződések alakítják ki a nagykereskedelmi árakat. Ugyanakkor továbbra Is rögzített állami ára lesz az energiahordozóknak, haditechnikáknak, egyes mezőgazdasági termékeknek: a pontos listát ezekben a napokban állítják össze. Leonyid A balkin miniszterelnök-helyettes és Nylkolaj Petrakov, Gorbacsov gazdasági tanácsadója a pénteki közös sajtóértekezletükön az árreform jelentős összetevőjeként, monopolellenes, s így a piaci viszonyok kialakulását elősegítő lépésként értékelték a sajtóban aznap közölt elnöki rendeletet a szerződéses nagykereskedelmi árak bevezetéséről. A monopolárak és a megalapozatlan árszintnövekedés kialakulását rentabilitási határértékek megállapításával és az extraprofit teljes elvonásával kívánják biztosítani. Az elkövetkező hetekben speciális monopolellenes bizottságot és országos adófelügyeletet kívánnak létrehozni a rendeletben foglaltak biztosítására. Mint Abalkin hangsúlyozta, az intézkedések nem érintik a kiskereskedelmi árakat, ám szavaiból kitűnt, hogy ezt is rövidesen napirendre kell tűzni, mivel az állami dotációk — s persze a költségvetési deficit — növekedését jövöre semmiképpen sem engedheti meg a Szovjetunió..
A közeli napokban, ugyancsak elnöki rendelettel, várhatólag erősen leértékelik a rubel kereskedelmi árfolyamát és készül a vegyes vállalatoknak az eddiginél lényegesen kedvezőbb felté-
teleket biztosító dekrétum Is. Minden jel szerint tehát még október 15. előtt, mielőtt Gorbacsov a parlament elé terjesztené átdolgozott gazdasági programját, annak főbb elemeit már megalapozza rendeletéivel.
Nylkolaj Rizskov egy vidéki lapnak adott nyilatkozatában ismét"1 azt hangoztatta, hogy „vannak elvi kérdések, amelyekben elvi álláspontot” foglal el a saját, valamint a Satolin-terv összeegyeztetésekor. Ezek közé sorolta az árnövekedés adminisztratív szabályozását a közszükségleti cikkek, 6 az élelmiszerek esetében, de mindenékelőtt „az egységes, erős állam” fennmaradásának a biztosítását, vagyis a centrum elsődlegességét a köztársaságokkal szemben.
Tehát változatlanul nehezen Összeegyeztethető politikai koncepciók csapnak össze a különböző gazdasági elképzelések takarásában, mint azt az ismét a politika színpadára lépő Jegor Ligacsov nyilatkozata is egyértelművé tette. A nyári pártkongresszuson az SZKP PB-ből kikerült politikus, aki képviselőségét használja fel „reaktlválósához”, a TASZSZ-nak azt nyilatkozta, hogy a kormányprogramot részesíti előnyben, mivel az „realistább”. Üdvözölte ugyan, hogy az elnök egységes programot dolgoz ki a két tervből, de csak azért, mivel „ellenkező esetben a kormány lemondott volna, s ez szerintem jelenleg csupán károkat okozna”. Ligacsov kifejtette, hogy a Szovjetuniónak saját útját kell járnia, s Ismét azt hangoztatta, hogy a föld magántulajdonának a beve-
Washington, október 5.
Leszavazta a képviselőház a kormány és a kongresszusi vezérkar költségvetési hiányt csökkentő csomagtervét, s így Bush elnöknek a Szaddám Hu-szelnnal folyó idegháború kellős közepén kell csatáznia — saját pártja lázadóival.
Gyönyörű őszi Idő van Amerika keleti partvidékén, ám George Bushnak le kellett mondania új-angliai korteskörúttal egybekötni tervezett kenmebunk-porti víkendjét s mo9t azt sem tudja, merre kapkodja a fejét. Péntekre virradóra kínos, sőt távlatilag súlyos vereséget mért rá pártja képviselőinek többsége, miután — összefogva a maguk vezéreit cserbenhagyó demokrata liberálisokkal — leszavazták az elnök és a kongresszusi vezérek alkucsomagját a költségvetési deficit csökkentésére. Drámai órák kezdődtek Washingtonban, szaladgálás a Capitólium és a Fehér Ház között, ahogy közeledett a magyar idő szerint szombat hajnali öt óra, amikor is — halogató döntés hiányában — lé-
nyegétté a politikusokat, mert csak addig lett volna törvényesen pénz a szövetségi alkalmazottak foglalkoztatására (és mivel Washingtonban ők alkotják a lakosság többségét, a fővárosban ismét pánikhangulat kezdett kialakulni). Csak a szintén a költség-vetésből javadalmazott külügyminiszter, James Baker őrizte meg híres nyugalmát, amikor péntek délben (magyar Idő szerint kora este) újabb tárgyalást kezdett szovjet kollégájával. Eduard Sevardnadzéval: a diplomáciát mégsem érintheti az -- államszünet.
liáiomágl gondok
S közben persze tart az idegek háborúja az Öböl-válságban Is, amelyben igazi gondjai hátországával csak George Bushnak lehetnek. Bagdadban ugyanis nem szavazásokkal szokták a vitákat megoldani. Az amerikai közélet, amint már hosszú hetek óta továbbra is csak találgatja, sor kerül-e vagy sem a valóságos háborúra. A lapok szenzációs érte-
Kovács Judit