﻿Ára:
0,50
forint
Mii iksen
«IVíiiíifi y
Külkereseinknek egyelőre fogalmuk sincs, hogy mit várhatnak jövőre a szovjet piactól (sőt esetenként az érvényes szerződések teljesítése is bizonytalan), ám a közvélemények áthangolása az új viszonyokra már itt is, ott is megkezdődött. S nem éppen a legnemesebb ösztönök felpiszkálá-sával.
A múlt héten például nemcsak azt tudhattuk meg a Pravdából, hogy szovjetelle-nesség tombol Magyarországon, hanem hogy e mögött évszázados antiorosz hangulat bújik meg. Vagyis — gondolhatja a lap hűséges és hívő olvasója — a magyaroknak nem a rájuk erőltetett ideológiával van bajuk, hanem a néppel. Szokatlanul tendenciózus és éles hangvételű volt ez az írás, még akkor is, ha figyelembe vesz-szük, hogy a szovjet központi lapoknak egy jól körülhatárolható köre más kelet-európai országokkal sem bánik kesztyűs kézzel. Főként Lengyelországról, kisebb mértékben Csehszlovákiáról, s persze a most már egységes Németországról jelentek meg olyan cikkek a Pravdában, a Krasz-naja Zvezdában, a Szovjetsz-kaja Rosszijában és máshol, amelyek a negatív jelenségeket általánosítják, egyoldalú következtetéseket vonva le belőlük.
Lehetne persze_&S>n vitatkozni, hogy Magyarországon erősebben „tombol”-e a szovjet (orosz?) ellenesség, mint mondjuk a Baltikumban, Grúziában, Nyugat-Ukrajnában, avagy Moldáviában, ahonnan egyébként — s ez semmiképpen sem követendő példa, de tény — utasítottak már ki Pravda-tu-dósítót elfogultnak, rosszindulatúnak ítélt írásaiért. Minderről tehát lehetne polemizálni, ám felesleges. Érdemesebb azon elgondolkodni, hogy miért most és miért éppen rólunk jelent meg az SZKP KB lapjában ez a minősítés?
A piacgazdasági program elfogadása körül kiélezett csaták dúlnak a Szovjetunióban. Érveket csoportosítanak azok, akik a köztársaságok gazdasági érdekszövetségeként képzelik el a jövendő államot, s azok is, akik nem engednek az erősen központosított, egységes Szovjetunió eszményéből. Utóbbiak szemében a jelenlegi külpolitikai irányvonal sem más, mint a bizonytalanságot, a bomlást erősítő tényező, hiszen — lásd: fentebb — a határok mentén ellenséges társadalmi rendszerek jönnek létre. Ezt az érvelést, amelyet a szovjet sajtó leplezetlenül konzervatív része már jó ideje hangoztat, most átvette az SZKP KB központi lapja is.
A Gorbacsovhoz közel áló Iván Frolov főszerkesztősége idején a Pravda megpróbálta híven szolgálni a centrista irányvonalat Gorbacsov számára is komoly figyelmeztetés, hogy az egykor tízmilliós példányszámú lapot jövőre az előrejelzések szerint legfeljebb ha egymillióan fizetik elő. A „középső út” tábora elapadt. A lap pártbizottsága bizalmatlanságát nyilvánította ki Frolov-val szemben, s a kérdés nyilvánosságot kapott a KB plénumán is, amely egészében tükrözte a párt tossz közérzetét. A keményen konzervatív hangvételű kül- és belpolitikai írások talán stabilizálhatják az olvasói tábort, ám a Pravda ma már nem az igazság monopóliumának letéteményese, mint egyko-
Hasonló esetben újabban rutinszerűen ismételgetik a külügyminisztériumban is, hogy az adott írás a szerző, esetleg a lap véleménye, s nem a hivatalos álláspont. Ez alkalommal ugyancsak gyanítható — már csak a stílus miatt is —, hogy nem felső szintű diplomáciai sugalmazás szülte a cikket, mint inkább a szándék: a Pravda vissza akar találni bizonyos olvasói réteg ízlés- és gondolatvilágához. Riasztó csupán az lenne, ha ezáltal nőne ismét tízmillióra a példányszám.
Ám a belpolitikai fogyasztásra szánt megfogalmazást le-hántva kiolvasható a sorokból egy reális üzenet is. A tudósító azért engedheti meg magának, hogy még keményebben megnyomja a tollát, mintha Varsóban vagy Prágában ülne, mert a szovjet—magyar viszonyban még több tisztázatlan probléma halmozódott fel. Mi azt mondjuk: ’56, ők azt mondják: utolsó csatlós. Roy Medvegyev szerint, a világháború közelsége határozta meg a magyar forradalom elhelyezését a szovjet közgondolkodásban. S valószínűleg ezért is megy nehezebben az erkölcsi jóvátétel, mint a lengyelekkel Katyn ügyében, vagy a csehszlovákokkal szemben a prágai tavasz leverése miatt. Ami lehet ugyan vitatható, de mint szempont nem elhanyagolható. Mindenesetre nem ártana általánosan ^elfogadható kereteket kijelölni a különben parttalanná váló polémiának. Annál is inkább, mert a kapcsolatok újrarendezésének bizonytalan időszakában néha valóban nehéz eldönteni, hogy mi a hivatalos irányvonal és mi a magánvélemény.
Valószínűleg eltart még egy ideig, amíg a „gazdaságtörténeti” vita végére pont kerülhet, mivel jelentős tételek húzódnak át a mába. A Pravda milli-árdokat emleget, ennyit kerestünk volna a Szovjetunió gazdasági „kizsákmányolásán”. Erre legfeljebb hasonló stílusban egy halk sóhajjal érdemes válaszolni: hol tarthatna ma a magyar társadalom, ha nem a korlátozott szuverenitás politikai keretei között kereskedhet csupán Moszkvával, hanem a piaci viszonyok alapján húz hasznot a mind jobban megmerevedő tervgazdaság életképtelenségéből — mint mondjuk a finnek tették? Sokkal kézzelfoghatóbbak azonban azok az összegek, amelyek a dollárelszámolásra és a világpiaci árakra való áttérés kapcsán merülnek fel. E téren kétségtelenül mi húzzuk a rövidebbet — hogy pontosan mennyivel, azon is múlik, sikerül-e elismertetni a nagyhatalmi diktátum felelősségét a kialakult gazdasági és kereskedelmi szerkezetért.
Mindenesetre aligha érdemes megzavarni a folyamatban levő tárgyalásokat az érzelmi húrok túlfeszítésével. Sokkal inkább arra lenne szükség, hogy megfelelő szinten végre közvetlenül is értésre adjuk, hogyan képzeljük el a gyakorlatban korrekt kapcsolatokat, amelyek igényét Antall József többször is megfogalmazta. A felgyülemlett problémák áttekintése kell ahhoz, hogy a valóban meglévő gazdasági és egyéb érdekek érvényesülését ne torzíthassa el egy-egy meghökkentő képviselői megnyilvánulás emitt, avagy egy hajdan teljhatalmú szócső hangos véleményformálása amott.
Lambert Gábor
Nemzetközi vélekedések szerint
a jeruzsálemi véres összetűzések a bagdadi célokat szolgálják
A negyedik győzelem reményében tanácskoznak a brit konzervatívok
A külpolitikai helyzet
A TEMPLOMHEGYI CSATA következményeit boncolgatják az egyes fővárosokban; ezzel foglalkoztak kedden a 'kormányok és nemzetközi szervezetek, valamint a vezető sajtó is. A véres eseményt egybehangzóan úgy értékelik, hogy az összefüggésbe hozható olyan Irak-barát csoportokkal, amelyék szeretnék, ha Szaddám Húszéin háborús kalandja által elterelt figyelem ismét a palesztin problémára irányulna. Ez, részben az izraeli hadsereg túlságosan kemény fellépése miatt, bizonyos mértékig sikerült is nekik. Szaddám sietett is kijelenteni, hogy „az Öböl térsége és a megszállt területek egységes frontvonalat jelentenek az imperializmus és a cionizmus ellen”. Bászam Abu Sarif, a PSZF elnökének tanácsadója az izraeli hadsereg által szándékosan kezdeményezett „véres háborúnak” minősítette a történteket, a Siratófalnál összegyűlt ortodox zsidók tettét pedig „a muzulmán szent hely meg-szentségtelenítésének” nevezte. Roland Dumas francia külügyminiszter úgy vélekedett, „teljesen törvényes a palesztin népnek az a követelése, hogy önálló államban éljen, természetesen figyelembe véve Izrael biztonságának az érdekeit is”. Keddi rádiónyilatkozatában óvakodott attól, hogy egyértelműen elítélje Izraelt a történtekért, de azt fejtegette, hogy „az országban növekszik a veszély”, s nem tartotta kizártnak a még erőszakosabb összecsapások bekövetkeztét sem. A francia külügyminiszter szerint az ilyen események Szaddám Húszéin malmára hajtják a vizet, mert az arab nép bajnokaként tűnhet föl az Izrael elleni küzdelemben. Párizs álláspontja egyébként az, hogy nem lehet szorosan összekapcsolni a kuvaiti válságot a Közel-Kelet egyéb problémáinak megoldásával, de feltétlenül meg kell tenni a szükséges lépéseket a palesztinkérdés és a libanoni helyzet rendezésére is. Dumas azt mondta erről, hogy a Közel-Keleten több puskaporos hordó is van, s ezek között kétségkívül kapcsolat áll fenn.
„A JERUZSÁLEMI MÉSZÁRLÁS” CÍMMEL jelent meg kedden több francia lap is. A Libération vezércikkében leszögezi: a palesztinok ellenállását a „reménytelenség energiája" mozgatja. A huszonhárom éves megszállás, s az azt kísérő mindennapos elnyomás és megalázás készteti az arabokat arra, hogy készek legyenek akár meghalni — írja a lap, amely szintén arra a következtetésre jut, hogy a „második front" megnyitása Izraelben Szaddám céljait segíti elő. Hasonló a Le Quoti-dien de Paris véleménye is; sürgetőnek tartja a palesztinkérdés rendezését, hangsúlyozva; hogy kétségtelen és vitathatatlan az igazságtalanság a megszállt területeken. „Ez azonban nem igazolhat más igazságtalanságokat” — utal a lap Kuvait iraki elfoglalására.
A jeruzsálemi tragédia és az öböl-válság összefüggéseire mutatott rá De Michelis olasz külügyminiszter is; szerinte a véres események nyomán kevesebb támogatás remélhető arab részről az Irak elleni fellépéshez. Az Európai Közösség nevében nyilatkozva — miután Olaszország jelenleg a közösség elnöke — hozzáfűzte, az EK a történtek ellenére is kitart amellett, hogy az öböl-válságot és a palesztinkérdést elkülönítve kell kezelni. Azt azonban szavai szerint nem ellenezné az Európai Közösség, hogy a Biztonsági Tanács bizottságot küldjön a megszállt területekre az eseményeket kivizsgálandó. Az Európa Parlament spanyol elnöke Strasbourgban izraeli palesztin béketárgyalások megkezdését szorgalmazta. Ezt ismételte meg a szovjet külügyminisztérium nyilatkozata is; a kiadott dokumentum szerint Moszkvában úgy vélik, hogy a Biztonsági Tanácsnak ugyanolyan egyöntetűséget és következetességet kell tanúsítania a megszállt területeken történtekkel kapcsolatban, mint amilyennel a testület a Kuvait elleni iraki agresz-szióval szemben fellépett. A szovjet külügyminisztérium szerint a jeruzsálemi események tovább élezik a közel-keleti térség amúgy is robbanásveszélyes helyzetét, és újabb akadályokat gördítenek a békés rendezést célzó erőfeszítések útjába.	(ZS. E.)
Tory nyitány
A Munkáspárt „éke boncolása’’
A brit konzervatív párt történetének legnagyobb létszámú országos nagyaktívája kezdte meg kedden reggel négynapos tanácskozását tízezer részvevővel a dél-angliai Bournemouth-ban.
A kormánypárt idei értekezletének különleges eseményeként közép- és kelet-európai vezetőket várnák a tengerparti üdülővárosba, köztük Antall József magyar miniszterelnököt, aki csütörtökön tiszteleti vendégként lesz jelen a konferencia külpolitikai vitáján.
Mint az MTI jelenti, a család-politikai és iparpolitikai tézisek megvitatásával kezdődött tanácskozás alaphangját Kenneth Baker pártelnök adta meg. A brit párt-értekezleti hagyományoknak megfelelően beszédének -nagy részét a fő ellenfél, a Munkáspárt „élveboncolásának” szentelte. Neil Kinnock munkáspárti vezért „gumiembernek” nevezte, aki szerinte nem ura saját pártjának sem, s nem állja ki az összehasonlítást olyan eltökélt, határozott, minden nemzetközi válságban szilárdan helytálló nemzetközi tekintélyű vezetővel, mint amilyen Margaret Thatcher miniszterelnök-asszony.
„A brit választók nem fognak egy fiúcskát küldeni egy asszony munkájának elvégzésére” — jelentette ki a pártelnök a tory aktivisták nagy derültsége és tapsvihara közepette.
Bevezetőben arról szólt, hogy tavalyi pártértekezletük óta óriási változások mentek végbe a világban, „becsavarták Európa háború utáni térképét, megszűnt a konfrontáció a nyugati országok és a Varsói Szerződés között, elutasították, megdöntötték és meg-futamodásra kényszerítették a szocializmust Kelet-Európábán”.
Kenneth Baker ismételten aláhúzta, hogy Thatcher asszony kulcsszerepet játszott a változások ösztönzésében és immár egész Európa osztja a brit konzervatívok szabadságlátomását. „Nagy titok”-ként elárulta, hogy a következő általános választásokra egy csütörtöki, napon, még 1992. júliusa, vagyis a kormány parlamenti mandátumának lejárta előtt sor fog kerülni. „Addig még 75 csütörtök van, s bármelyik mellett döntsön a miniszterelnök, mi készen fogunk állni a választási küzdelemre és a győzelem .kivívására” — jelentette ki a pártelnök.
Hangoztatta, hogy a brit polgá-
rokat nem tévesztheti meg a Munkáspárt azzal, hogy vörös rózsára cserélte fel a vörös zászlót, sem azzal, hogy a ,szocializmus humánus arcát” kínálja a választóknak. „Egyáltalán nem kívánják látni a szocializmus arcát, hanem csak a hátát” — mondotta Kenneth Baker. Befejezésül azt ígérte, hogy az „Erő a sikerhez" jelszó jegyében meghirdetett programjával a konzervatív kormánypárt „még jobbá teszi a kilencvenes éveket, mint amilyenek a nyolcvanas évek voltak”.
Thatcher asszony még élőző este kiadta a „teljes gőzzel előre
figyelők rámutatnak, hogy ez még nem indulási parancs, hanem csak a' választási készültség elrendelése. Jelenleg a munkáspárt 12—15 százalékkal előzi meg a kormánypártot a közvélemény-kutatói felmérésekben. Bournemouthban azt remélik azonban, hogy a font sterlingnek az európai valutakígyóhoz történt csatlakozásával a kormány elegendő mozgási szabadsághoz jut a közhangulat feljavítására anélkül, hogy a recesszió, vagy az infláció szakadékéba lökné a kényszerpályára került gazdaságot.
A jeruzsálemi összecsapásokat követően
kijárási tilalom és általános sztrájk Izraelben
Az Izrael által megszállt területek nagy részén — a Gáza-ővezet egészében — kijárási tilalom volt" érvényben kedden, egy nappal a kelet-jeruzsálemi összecsapás után, amelynek során huszonegy palesztin halt meg, és több mint száz megsebesült. A feszültség átterjedt Izrael arabok lakta körzeteire is, ahonnan kisebb incidensekről érkeztek jelentések.
Mint az MTI jelenti, az izraeli hatóságok a véres események színhelyét, az El-Aksza és az Omar-mecset terét zárva tartják, és a környező utcákon megerősített járőrökkel igyekeznek elejét venni nagyobb megmozdulásoknak. Kedden könnygázzal oszlattak szét egy kisebb tömeget, amelyik a mecsetek megközelítésének jogát követelte. Jeruzsálem keleti (arab) felében a bojtok zárva tartanak, a hétfői rendőri fellépés elleni tiltakozásként meghirdetett sztrájknak megfelelően.
A jeruzsálemi rádió Galileából, Izrael északi, főleg arabok lakta körzetéből több megmozdulásról számolt be. Názáretben könnyfakasztó gáz bevetésével kergették szét a városba vezető fő utat eltorlaszoló tüntetőket, és tízet közülük letartóztattak. A városban kirakatokat dobáltak be kővel, mint ahogy a délebbre fekvő Umm el-Fahmban is kövekkel támadtak izraeli autókra.
Szintén a jeruzsálemi rádió jelentette, hogy a rendőrséget több oldalról — a biztonsági szervek és a legkülönbözőbb politikai pártok részéről — heves támadások érik a hétfőn történtekért, elsősorban a felkészületlenségért.
Hírek szerint a Sin Bet belbiztonsági szolgálat jó előre tudta, hogy a palesztinok akcióra készülnek. A muzulmán hívőket még múlt pénteken Dzsihadra (szent háborúra) buzdította a nagyima prédikátora, hogy megakadályozzák a „Templomhegy hívei" nevű szélsőséges zsidó szervezet tagjait a hegy tetején levő térre való behatolásban. A szervezet évek óta a zsidó ünnepek — ezúttal a Szukkót — alkalmából megkísérli a behatolást a megszálló hatóságok által muzulmán ellenőrzés alatt hagyott térre, mert azt a zsidó vallásközösség tulajdonának tekinti.
Hétfőn a „Templomhegy hí-vei”-re és a rendőrökre hajított kövekre válaszoltak az izraeli fegyveresek több mint fél órán át tartó lövöldözéssel.
Benjámin Netanjaha izraeli külügyminiszter-helyettes az ENSZ BT hétfői konzultációi után — és még a keddre kitűzött újabb tanácskozás előtt — elutasította egyes BT-tagállamok javaslatát arra, hogy tényfeltáró küldöttséget küldjenek az Izrael által megszállt területekre. „Jeruzsálemben a biztonság szavatolása egyedül Izrael dolga, s arra nem fogad el külső beavatkozást” — mondta Netanjahu.
Az izraeli rendőrség kedden letartóztatta az egyik jeruzsálemi muzulmán méltóságot, Mohamed el-Dzsamalt, a mufti helyettesét azzal gyanúsítják, hogy erőszakra buzdította a hívőket a hétfői összecsapások során. Az izraeli hatóságok a hétfőn történtekért a palesztinokra hárítják a felelősséget.
Kedden még mindig rendőrségi őrizetben volt az a száznegyvennégy ember, akiket az izraeli hatóságok előző nap tartóztattak le, közöttük Feiszal el-Huszeini, az egyik legnevesebb jeruzsálemi palesztin személyiség.
A keddre virradó éjszaka fejbe lőve, holtan találtak egy izraeli taxisofőrt Jeruzsálem mellett, az országúton. A rendőrség abból indul ki, hogy a Jeruzsálemben agyonlőtt palesztinokért akart valaki így bosszút állni.
A Reuter jelenti:	Szaddám
Húszéin újabb, ezúttal Izraelnek címzett fenyegető szavai nyomán kedden első ízben a londoni szabadpiacon 40 dollár fölé emelkedett a kőolaj határidős ügyletekre vonatkozó ára. Ugyancsak 40 dollár körüli magasságba szökött a nyersolaj óra a távol-keleti piacokon és az Egyesült Államokban is.
Üjabb mélypontjára esett viszont a dollár márkához viszonyított árfolyama. Frankfurtban kedden 1,523 márkával jegyezték az amerikai valutát, ami lényegesen elmarrd az előző napi 1,5338-as árfolyamtól, és az eddigi ^ október 4-én felállított — negatív rekord megdöntését jelenti.
A Külügyminisztérium közleménye
A Külügyminisztérium sajtófőosztálya az alábbi közleményt Juttatta el a Magyar Távirati Irodához:
A Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma mély megdöbbenéssel értesült arról a rendkívül súlyos és tragikus összecsapásról, amely október 8-án a kelet-je-ruzsálemi muzulmán kegyhelyen, majd Jeruzsálem óvárosában, több mint 20 palesztin áldozatot
és számos palesztin, illetve izraeli sebesültet követelt.
A Magyar Külügyminisztérium együttérzését fejezik ki az áldozatok és sebesültek hozzátartozóinak, továbbá hangot ad annak a reményének, hogy a térségben felülkerekednek a gyűlölködést visszaszorító, a népek és vallási felekezetek egymás iránti megértését, tiszteletét hirdető józan erők.