﻿Ötvenesek
Egyeztetések a Biztonsági Tanácsban
Izraelt elítélő határozatot szorgalmaz az Egyesült Államok
Tovább gyengül a dollár, újabb csúcson az olajár
A külpolitikai helyzet
MEGTÖRT AZ A HARMÓNIA, amely az Öböl-válság kezdetétől jellemezte a Biztonsági Tanacs döntésnozataiait. A nagynatalmak nem tudtán dűlőre jutni egy háromtagú vizsgálóbizottságnak a megszállt leruleteKre küldésére vonatkozó, irancia támogatást élvező jemeni natai ozattervezet ügyében. A moszkvai külügyminisztérium pártolta e vizsgálatot, míg Washington kompromisszumra, az izraeli akció elítélésének „felhígítására” törekedett, s hogy ne kényszerüljön a határozat megvétózására, végül saját maga hozakodott elő Jeruzsálemet eiiteló javaslattal. Ennek ellenére a francia szóvivő úgy ítéltevmeg, hogy , az izraeli akció washingtoni, illetve párizsi megítélésében mu-taiKozó eltérés nem kérdőjelezi meg az öböl-válság ügyében fennálló BT-beli összefogást.
A jeruzsálemi tragédia következményeit latolgatják a világ fővárosaiban. Mindenütt megrökönyödéssel fogadták a tragikus eseményt, amely ismét rávilágított a palesztinprobléma igazságos rendezésének szükségességére. A vélemények azonban megoszlanak a templomhegyi gyilkosság és az öböl-válság összekapcsolásának kérdésében. Húszéin élve az alkalommal, arab akciót sürgetett a szent város felszabadítására, és bejelentette, hogy az országa több száz kilométer hatótávolságé új rakétáival .képes a kellő pillanatban csapást mérni Izraelre. Hétfő este óta az irakiak azt erősítgetik, hogy mostantól fogva ugyanaz a harc folyik az öbölben és a megszállt Palesztinában. A Nyugat-elle-nesség fokozódására lehet számítani. Ezt jelzi az is, hogy az Irak iránt táplált szimpátiáját nem titkoló jordániai sajtó egyenesen arról ír, végső soron „nem az izraeliek lőttek hétfőn az elszigetelt palesztinokra, hanem az Öbölbe vezényelt brit és francia katonák”. Bush eközben hátarozotfcan visszautasította a két konfliktus összekapcsolására irányuló iraki törekvést, s bizakodva jelentette .ki, nem hiszi, hogy Szaddám a gyilkosságok következtében éket verhet a vele szemben felállított szövetségesek között. Bush optimizmusát azonban nem bsztják mindenütt. Izraelben a palesztin felkelőket vádolják azzal, hogy ügyük megoldását igyekeznek az öböl-válság rendezésével ösz-szekapcsolni. Eközben valószínűsíthető, hogy a jeruzsálemi események politikai következményei súlyos károkat okozhatnak Izraelnek. Szovjet, francia, brit vezetők ugyanis egybehangzóan ügy nyilatkoznak, hogy az öbölbeli konfliktus megoldása megnyithatja az utat az arab— izraeli rendezéshez. Csakhogy Izrael és a palesztinok minden eddiginél távolabb kerültek egymástól, a Huszeinnek nyújtott palesztin támogatás miatt.
IZRAELT TESZI FELELŐSSÉ és az Egyesült Államok halogató magatartását bírálja a francia sajtókommentárok túlnyomó része a jeru-szálemi véres események és a biztonsági tanácsi döntésének megnehezítése miatt. „Eljött az ideje annak, hogy az Egyesült Állámok ne helyezkedjen szembe Izrael kérdésében az Egyesült Nemzetekkel, mert ha ezt teszi, elveszti annák lehetőségét, hogy legitim módon lépjen fel az öböl válságának kérdésében” — írja a Libération. A lap Dumas külügyminiszterrel összhangban felhívja a figyelmet arra, nem létezhet kétféle mérték a közel-keleti problémák mérlegelésénél. Az ENSZ határozatait egyaránt kell érvényesíteni mind az Izrael által megszállt arab területek, mind az Irak által megszállt Kuvait kérdésében. A he Quotidien de Paris vezércikke azt hangoztatja, hogy a Nyugat álláspontja ellenére a valóságban kapcsolatban van egymással a kuvaiti válság és a palesztin válság rendezése. A Le Echos-val egyetemben amellett foglal állást, hogy haladéktalanul hozzá kell kezdeni a Közel-Kelet valamennyi problémájának megoldásához;'különben az izraeli fejlemények feltétlenül Húszéin javára szolgálnak majd az arab világban.	(s. G.)
Washingtoni tndÓBÍtámk telexe
A Bush-kormány két tűz között maga tett BT-javaslatot
Ezen a nyáron elmaradt az évfolyam-találkozónk. A 25 éves összejövetelen még mindenki ott volt Veszprémben, a 30 éves találkozóra viszont már hiába készült az egykor Ügyes-Jbajos dolgainkat orvosló Hilda néni. Mindössze hatan jeleztünk hajlandóságot a banketten való részvételre s kértünk szállást Almádiban, a többiek miég csak azt sem válaszolták az értesítésre, hogy bakik.
Vajon mi történhetett ezekkel a kedves lányokkal, fiúkkal, akik öt évvel ezelőtt még a találkozó másnapján is kifogyhatatlanok voltak a diákmúlt idézéséből ? Mert azt aztán végiképp nem hiszem, hogy Mócs ingnak, vagy Fülesnek olyan nagyra vitte Isten időközben a sorsát, hogy még csak válaszra sem méltatták az alma mater hívó szavát. Hogy ne írattak volna a titkárnőjükkel néhány hűvös, de udvarias szót, hivatkozva bokros teendőikre, külföldi kiküldetésükre vagy egyebekre... Mi történhetett ezekkel a kedves lányokkal) és fiúikkal, akikről öt esztendeje miég azt írtam, ott vannak mind a magyar vegyipar parancsnoki posztjain. Ilyen tapintatlanok lettek volna ötször tizenkét hónap alatt, vagy még ennél is nagyobb szörnyűség történt velük:	érzéketlenné vátlak a
múltjukkal, az ifjúságukkal szemben. Mert ennél fájóbb betegség nem érhet utol embert, mint az emócióvesztés, ami már-már azt sejteti, hogy aki ezzel megfertőződik, az azt követően már csak úgy él, hogy túléli a halálát.
Gyanítom persze, valójában mi történt velük, mi késztette őket távolmaradásra. Alighanem nemzedékük kórsága, a megszerzetthez való mániákus ragaszkodás, pozícióhoz, jövedelemhez, kiváltságokhoz s mindenhez, ami eddig az életüket jelentette. Aki járt valaha ipari vidéken fintorogva, nitrózus gázoktól elborzadva^ alkalmi környezetvédőként, talán sejt valamit ebből az életből. Vagy olvasott mostanában a szocialista rablógazdálkodás szörnyűségeiről, vagy régebben arról, „hogyan lett az ember óriás”, a József Attila- által megénekelt városok peremén, ahol már csak sivatagi növények dacolnak az elmúlással, s a talajban ismeretlen összetételű mérgek kúsznak kérlelhetetlenül a még fertőzetlen vízbázisok felé.
Mert termelni kellett minden áron, került, amibe került, miközben nem valósult meg egyetlen beruházás, ahol eredetileg a környezet megóvását is kalkulálták volna. Nyilván ehhez kényszerülteik alkalmazkodni az évfolyamtársaim is, legkivált azok, akik vitték valamire, s úgy lettek első emberek, hogy közben funkcionálniuk kellett polgári védelmi parancsnokként, még ha lelkűkben oivilebbek voltak is a legpaaifistáibb civilnél, akit a föld valaha a hátán hordott. Hajnalban keltek, késő este vetődtek haza, tanácskoztak, ko-missiózitak felsőbb hatóságoknál, pártbizottságok kegyeit keresték, patronálták a közeli falusi iskolát, szervezték a szo-cialistabrigád-mozgalmat, szónokoltak termelési tanácskozásokon s közben szinte észrevétlenül elnémult lelkűkben a pacsirtaszó.
Legtöbbjük, gondolom, belépett a pártba, május elsején ott díszelgett a főhivatásúak mellett a virágokkal elárasztott tribünön, de ettől még nem lettek népnyúzó gazemberek. Nem olvasható egyikük fejére sem a múlt rendszer valamennyi bűne, csak mert nem vettek vándorlbotot a kezükbe, s tették, amit tehettek. Leg-
többjük nyilván többet is, mint más, aki a helyükre kerülhetett volna. Most mégis megméretnek, s persze a legrejtettebb banánhéjon is örökre elcsúszhatnak. Talán ezért gondolta úgy az évfolyam többsége, hogy kihagyja a harmincéves találkozót. Mert félték a szembesüléstől, a legfag-gatófob tükrébe nézéstől, amit az egykori iskolatársak eleinte félszeg, majd az elfogyasztott szesz hatására arogánsan feltett kérdései jelentettek volna. Hogy ítéled meg komám az újraválasztásod esélyeit, ha egyszer úgy istenigazából, demokratikusan választanak igazgatói tanácsot. Megma-radsz-e üzemvezetőnek, Iha új diri áll a vállalat élére.
És persze a kérdés visszadobható, mert hiszen ez a generáció — ha nem is nagy generáció — ugyancsak érdekelt keservesen, vagy éppenséggel könnyedén, kapcsolatok révén megszerzett jogai, egzisztenciái féltésében, ötven múltán most minden bizonytalan lett, nincs pótolhatatlan ember, hallani mindenfelé, ám ennek csak akkor lesz meg az igazi próbája, ha adja isten egyszer csak a haza mégis fényre derül. Mégsem hinném, hogy ennek hiátusát az én (barátaim okozták volna. Hogy bármi közük is volna ahhoz, hogy fuldokolnak Százhalombattán a gyerekek, Kazincbarcikán higanygyár létesüli, a föld alatt, s az elfüstölő gázok kipusztítják idővel erdeinket. Nekik termelniük kellett, élüzemmé lenni újra és újra, s átadni április 4-én vagy november 7-én a kiváló dolgozó kitüntetéseket. Nincs egy köztük, aki ne részegült volna meg legalább egyszer nyugaton járva az ottani, környezetkímélő technológiai csodáktól, ne tudná, mi is a szakszervezet feladata valójában, miközben mint gazdasági vezetők végigkínlódták a négyszög mindenkori üléseit.
Megszabadulni lehet tőlük, de ettől még csak formálisan lesznék utódaik, akiknek ugyanúgy nem áll belátható időn belül módjukban az ártalmak kiküszöbölése. Egy kompromisszumokba foelefá-sult ember intézményes félre-állításával semmi nem oldódik meg. Azon túl természetesen, hogy a rendszerváltozásból következően mellőzötteknek darabokra hull az életük. Ha rászolgáltak, ha nem. S azt már megtanulhattuk történelmi közelmúltunkban, hogy mi sem egyszerűbb, mint bárkiről bebizonyítani bármit.
Így aztán van bőven mentségük azoknak, akik miatt 'elmaradt visszatérithetetlen ül a veszprémi vegyipari egyetem 1960-ban végzett hallgatóinak a harmincéves találkozója. Mert mi sem szörnyűbb, mintha az ember önmagával viaskodva próbál elkülönülni egy bűnös korszáktól, amelyben történetesen munkás éléte nagyobbik felét eütöltötte, s most arra kényszerül, hogy tagadjon meg mindent, amiért a megvátloztathatatlant elfogadva lelkesedni mert. Vagy pasztán csak végezte a dolgát, ahogy mondani volt szokás, legjobb képességéi szerint.
Tudom én persze, hogy a nagy, rendszerváltó rostán déklaráltan csak az igazi métely akad fenn, de félek mégis, mert olyan megméretésnek tesznek ki hűséges embereket, akik egyfelől még pótolhatatlanok, másrészt viszont már nem bírják ezt a fajta procedúrát. S nem lehet egy nemzedéket pusztán azért elveszej-teni, mert család- és egzisztenciaalapító női, illetve férfikorát egy kimúlófélben levő rendszerben 'élte meg.
Kertész Péter
Washington, október 10.
Néhány órával azután, hogy Bush elnök — szavait gondosan megválogatva — elmarasztalta Izraelt, számon kérve tőle biztonsági erőinek „nagyobb önmegtartóztatását”, és egy BT-lhatáro-zat szövegezésétől tette függővé Washington voksát a világszervezetben, az amerikai ENSZ-képvi-selő alaposan meglepte nagyhatalmi kollégáit: keddi lapzártánk után maga tette le ötük tárgyalóasztalára Jeruzsálemet elítéld javaslatát. A nagyhatalmak értesülések szerint ezen az alapon egyetértésre is jutottak. A kérdés tehát az volt a szerda hajnalig húzódó biztonsági tanácsi egyeztetések után, hogy mikor ejtik szerét a szavazásnak, s hogy a harciasabb jemeni javaslat mögött álló radikálisabb aráb erők beletörődnének-e a megszerzett amerikai igenbe, .avagy kikényszerítik Washingtontól a nemet, tdhát a vétót is. Ezt elkerülendő, a brit ENSZ-nagykövet közvetlenül lapzártánk előtt olyan harmadik változatot terjesztett elő, amely megkísérel középutat találni a PFSZ álláspontját támogató arab onszágok és az Egyesült Államok elképzelése között.
*’ A szövegezésnél is lényegesebb volt azonban a különbség a két javaslat között a jeruzsálemi vé-
res események kivizsgálásának módjában:	Pickering amerikai
fődélegátus azt terjesztette elő, hogy az ENSZ-főtitkár derítse fel a történteket, míg a PFSZ szorgalmazta egy háromtagú BT-cso-port kiküldését. Az előbbi változatot Jeruzsálem már egyszer elfogadta, amikor tavasszal egy zavarodott izraeli lőtt le több arabot. De az amerikai javaslat is „túlzottnak” minősítette az izraeli karhatalom fellépését, azt „rosz-szul felkészültnek” tartva, amint azt már sajtóértekezletén Bush is kijelentette. Viszont Washington tervezetében mégiscsak akad egy utalás a palesztin kőzáporra: sajnálatos, hogy „ártatlan imád-kozókat szintén megtámadtak”. Ez a „szintén” .gyaníthatóan még vitákhoz vezet a BT-döntést követően. Hiszen nemcsak Izrael ENSZ-nagykövete mondta bele a tévéhíradók kameráiba, hogy országát „áldozati bárányként teszik az Öböl-válság egységfrontjának oltárára”, hanem az amerikai lapok sem mulasztják el megemlíteni: zsidó vallási ünnepen zúdultak a magasból kövek a sirató falnál imádkózókra.
Ahogyan a konzervatív The Wall Street Journal vezércikke gyaníja, „tökéletesen időzítették, kiprovokálandó az erős izraeli választ”, S ezért ír e lap is „for-
gatókönyvről” meg arról, hogy Bagdad és a vele szövetséges PFSZ „tizenéves fiatalokat felfogadva robbantotta ki a zűrzavart”. A The Washington Post vezércikke pedig arról hívja fel a figyelmet, amire Bush elnök is kedden, hogy tudniillik nem lehet összekeverni az iraki s izraeli megszállást (az utóbbi ugyanis „Jordánia agressziójának” következménye). S ami a lap szerint a fő: az Izraelt fenyegető bagdadi diktátor mellé állva, a palesztinok egyelőre eljátszották esélyüket, hogy partnerre leljenek a zsidó államban.
A Bush-kormány azonban egyértelműen két tűz közé került, hiszen Izrael 1982-as libanoni inváziója, és azt megelőzően 1981-ben a bagdadi atomreaktor mindenki által boldogan nyugtázott leibombázása volt az utolsó alkalom, hogy Washington nem vétózott meg Jeruzsálemet elmarasztaló BT-'hotározatot. Most viszont két napja árad a „mérsékelt arab fővárosokból” a jelzések özöne a Fehér Házba és a State Departmentbe: az újabb vé-
A The Eronomisi elemzése
Kairóból jelenti az MTI: A megerősített rendőri és katonai készültség ellenére mind Izraelben, mind a megszállt palesztin területeken — amelyek nagy részén kijárási tilalom van érvényben — szerdán is folytatódtak a tiltakozó megmozdulások a több mint húsz palesztin életét követelő hétfői jeruzsálemi lövöldözés ellen.
Jichak Samir izraeli kormányfő független vizsgálatot rendelt el a hétfőn történtek ügyében. A felállítandó bizottságban a rendőrség nem képviselteti magát. Az ügy háttere, hogy a belbiztonsági szolgálat és a rendőrség egymásra hárítja a felelősséget, amiért a Templomhegy tetején levő rendőri alakulatokat felkészületlenül érte a hétfői incidens, amely lövöldözésbe torkollott, miközben a sajtó tájékoztatva volt arról, hogy valami készül.
Londonból jelenti az AP: Jövő nyár elejéig Irak dacolni tud a nemzetközi kereskedelmi embargóval, ám mivel a Nyugat valószínűleg nem győzi majd kivárni a szankciók eredményét, a katonai összecsapás elkerülhetetlennek tűnik — állapítja meg a The Economist című brit gazdasági hetilap.
Hosszabb távon a szankciók rendkívül súlyos csapást mérhetnek Irakra, ám rövid távon nem. Az arab ország gyenge pontja az élelmiszer-ellátás, s jövő márciusra az iraki gabona rak tárak
Rotterdamból jelenti az AP: Történelmi rekordot döntött szerdán a kőolaj ára: az öbölbeli helyzettel kapcsolatos bizonytalanság, a katonai eszkalációtól való félelem miatt valamennyi jelentős nemzetközi árutőzsdén 41 dollár fölé emelkedett a nyersolaj hordónkénti ára.
A rotterdami szabadpiacon 41,30 dollárral jegyezték az északitengeri Brent fajtájú olajat, ez 1,35 dollárral haladta meg a keddi árát. A New York-1 határidős árutőzsdén is már nyitáskor 41,15 dolláros rekordáron adták-vették a West Texas Intermediate minőségű olajat — ez 2 dollárral volt magasabb a hétfőinél. A
tó végzetesen hathat a Szaddám Huszeinnel szembeni egységfrontra (ezt eleinte akként próbálták volna elkerülni, hogy BT-szava-zás helyett a tanács — soros — brit elnökének nyilatkozatát ajánlotta az amerikai diplomácia.
Amerikai zsidó szervezetek azonban máris értésre adták, hogy több megértést várnának Izrael ostromállapota iránt, főként Bagdadnak a palesztinokat „szent háborúra” ösztönző erőfeszítése nyomán, hiszen annak nyilvánvalóan szerepe lehetett a véres fejleményekben. Magas rangú amerikai kormánytisztviselők nem is titkolták a kínos dilemmát, ami a BT-javaslat előterjesztéséhez, mint remélt salamoni megoldáshoz vezetett. Noha így is komoly a módosulás az elmúlt évek washingtoni politikájában, amit azok az alighanem szándékos kiszivárogtatások is érzékeltetnek, hogy George Bush valójában sokkal jobban „haragszik” az izraeliekre, mint azt keddi óvatos szavai tükrözték.
Avar János
szinte teljesen kiürülnek. Ha humanitárius megfontolásokból a világ ad is gabonát Iraknak, ki fog ezért fizetni? — teszi fel a kérdést a lap.
.Míg a tengeri blokád igen jól működik, szárazföldön lehetetlen ugyanilyen hermetikusan elzárni Irakot a világtól — folytatja az Economist. Irak iráni és jordániai határait képtelenség ellenőrizni, s a lap megfigyelői szerint a csempészforgalom igencsak élénk. A helyzetet bonyolítja az is, hogy számos ország polgára maradt Irakban és Kuvaitban, s ezek kormányai nem biztos, hogy éhezni hagyják őket, vagy ha a kormányok tartják is magukat a nemzetközi embargóhoz, az Irakban maradt külföldiek vállalatai, munkaadói valószínűleg csak-osak becsempésznek számukra szállítmányokat — írja az Economist.
Kairóból jelenti' az MTI: Az Öböl térségébe küldött egyiptomi katonai alakulatok nem vesznek részt semmilyen Irak elleni katonai akcióban — jelentette ki Oszama el-Baz, az egyiptomi elnök politikai tanácsadója. Mint mondta, ezek az erők Szaúd-Ará-bia határainak, biztonságának védelmét szolgálják.
Hoszni Mubarak elnök legfőbb tanácsadója, akinek egy kedden tartott előadásáról a szerdai kairói lapok számoltak be, az első egyiptomi politikus, aki ilyen értelemben nyilatkozik a Szaúd-Arábiába küldött csapatkontingens feladatáról.
nyersolaj így lényegesen többe kerül, mint akár az 1973-as, akár az 1979-es olajválság idején.
A frankfurti tőzsdén a dollár árfolyama a második egymást követő napon ért el „történelmi mélypontot” — adta hírül az MTI. A Majna partján szerdán mindössze 1,5286 márkát adtak egy dollárért — a pénzváltóknál még kevesebbet. A dollár immár az újabb, ezúttal az 1,50 márkás „pszichológiai határ” ellen küzd.
A nemzetközi részvénytőzsdék szerdán erősen elbizonytalanodtak, miután olyan híresztelések terjedtek el, hogy az Egyesült Államok bevonult Kuvaitba. A magas olajárak is lefelé nyomtál;
A Nyugat nem győzi majd kivárni az Irak elleni szankciók eredményét Folytatódnak a zavargások a megszállt területeken
Történelmi rekord az olajpiacon, dollár mély pont a tőzsdéken