﻿Szombat
Ára:
0.50
forint
Magyar Nemzet
október 13. UH. évfolyam
341. wznm
ALAPÍTOTTA: PETHÓ SÁNDOR
lel#* ítittlutazás
Kegyes hozzánk a sors — meg a jogalkotó —, így két hét múltával fél esztendővel az országgyűlési választások után, holnap újfent az urnák elé állhatunk, hogy lakóhelyünkön is lebontsuk a régi rend maradványait és felszabadítsuk Magyarország ránk eső darabját. Ha úgy tetszik, ettől akár lelkesedhetnénk is, hiszen a krónikákban az! áll majd, hogy a ma élő nemzedékek példátlan történelmi tettet hajtottak végre, és békésen váltották le a régi rendet. Van (lesz?) hát okunk a lelkendezésre, márcsak azért is, mert erre bíztatnak bennünket felelős politikusak hetek óta. De ki tudja miért, az embereknek nincs kedvük örömünnepet ülni. Túlzottan meggyötörtek ahhoz, hogy illúzióiktól és ami nagyobb baj, jövőképüktől is megfosztották már a közel és a valamivel távolabbi múltban.
Bár semmi kétség — ha tetszik, ha nem —, a történelmi tett akkor is megszületik, mert hála jogalkotónak, a törvény értermében akár egyetlen szavazat is elegendő lehet a képviselő testületi tagság megszerzéséhez. Annyit pedig biztos kapnak a jelöltek. Még a mai elkeseredett időszakban is. Akkor is, ha a helyhatósági választások első fordulója a külhoni megfigyelők megdöbbenésére is kudarccal végződött, legalábbis sokan így mondják. Ügy vélem azonban nem szükséges kudarcról beszélni, meg a vészharangot kongatni, hiszen nem történt egyéb, mint az, hogy a felszínen lévő politikai erőkének csupán a választók kisebb hányadának bizalmát sikerült megnyerniük.
Fölösleges hát dramatizálni a helyzetet, a tény önmagában is elgondolkodtató, és önvizsgálatra kellene késztetnie a politikai pártokat. A jelek azonban azt mutatják, hogy az önvizsgálatra még várnunk kell. Mert magyarázatot hallottunk ezerfélét. Voltak, akik a szüret idejét, meg a „lusta nép"-et okolták a távolmaradásért. Mások pedig mintha csak a pártállamiság idejéből itt maradt buzgólkodá-sukat mentették volna át napjainkra. vezetőiknek azzal magyarázták a választás kudarcát, hogy mi, egyszerű polgárok mindig azt várjuk: felülről nevezzék ki vezetőinket. Még szerencse, hogy nem kívántak bennünket leváltani. A bonyolult, olykor nevetséges magyarázatoknál alighanem egyszerűbb és tisztességesebb lett vol.-na azt mondani: a pártoknak bö esztendős ténykedésükkel csupán a társadalom szűk negyven százalékát sikerült megszólítaniuk. Ennyi.
Ehelyett azonban a politika színpadán forgó erők olykor különös magyarázatokkal hozakodtak elő. Első riadalmukban erőteljesebb kampányt ígértek. Az elmúlt két hét azonban azt igazolta: a kampány változatlanul lagymatagra sikeredett. Mintha a pártok maguk sem hittek volna igazán abban, hogy a választások második fordulójában, igehirdetésük nyomán több polgár járul az urnák elé, mint két hettel korábban. Nyilván anyagi okok miatt is, láthattuk a már többnyire unalomig ismételt reklámokat, láthattunk néhány új plakátot, tudósíthattunk kéttucatnyi ember előtt megtartott „politikai nagygyűléséről. Meg ámuldozva hallottam egyik pártvezetőnek a lelkes beszámolóját — pártjának nevét márcsak a kampánycsönd miatt se írom ide —. arról, hogy viharos sikerrel fogadták szónoklatát. Mind a hatvanan. De ő legalább tudott lelkesedni. Csak azt nem idézte az emlékezetébe senki, hogy csupán párthívei körében aratta ezt a vi-
haros sikert, akik kritika nélkül fogadták mondandóját.
így az elmúlt két hét során gazdagabbak lettünk jó néhány általánosságokban megfogalmazott ígérettel, atyáskodó jótékonykodással — vagy legalábbis annak hangzatos ígéretével — és rögzíthettünk jó néhány manipulációt is. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen a működő demokráciákban ez is része a politikának. Csak éppen arról tudtunk meg keveset, hogy a közvetlen környezetünkben melyik politikus, miként próbálja elviselhetőbbé tenni a napjainkat. Pedig a tíz- és százezrekért kinyomtatott szórólapokra a közhelyek mellé ráfért volna néhány konkrétum is. Csakhát választópolgáronként erről tudhattuk meg a legkevesebbet.
Ezért aligha kizárólag a képviselőtestület jelöltjei okolhatók, hiszen maguk sincsenek még tisztában azzal, miből fog gazdálkodni az önkormányzat, valójában milyen alternatívákat kínálnak a választóknak. Nem is lehet szemükre vetni, hiszen az önkormányzat működéséhez szükséges jogszabályok közül csaknem tucatnyi hiányzik. A történészekre tartozik majd annak eldöntése: a kormányzó pártok vagy inkább az ellenzék terhére róható, hogy az új képviselőház megalakulása után az alkotmánymódosítását és nemzeti jelképrendszerünk módosítását tűzte elsőként napirendjére és nem az állampolgárok életkörülményeit meghatározó kérdések, jogszabályok megalkotását tartotta elsődleges feladatának. Többen aggodalmaskodnak amiatt, hogy ez a késlekedés részlegesen megbéníthatja az újjáalakuló közigazgatást.
A távolmaradás egyik fő okát alighanem abban kell keresni, hogy a választók hétköznapjaikban nemigen élték meg a rendszerváltás élményét. Bizonyára ennek is szerepe van abban, hogy az első jelzések szerint sokhelyütt a korábbi tanácsi vezető teszi ugyanazt polgármesterként, amit korábban éveken, évtizedeken át tett tanácselnökként. Ahogyan sokan nehezen tudják megemészteni azt is, ha régi emberek új mezben — a korábbi hatalmasságok támogatásával — jelentkeznek a bizalomért. Ezért bizonyára jogos az a megállapítás, hogy napjainkban rövid idő alatt újratermelődött a politikával szembeni bizalmatlanság. S ez alighanem egyben komoly figyelmeztetés is a ma politikusainak.
Ahogy az új tisztségviselők helyzetét sem könnyíti, hiszen az első forduló alacsony részvételi aránya miatt csak választóik töredékének támogatását tudhatják maguk mögött. Korántsem lehet hát közömbös, hogy a második fordulóban megválasztandó képviselők és polgármesterek a polgárok hány százalékát hatalmazza fel tisztségének ellátására. A csekély támogatottság ugyanis azzal a veszéllyel jár, hogy eleve legitimációs zavarral küszködő, önbizalom nélküli testületek jönnek létre, amelyeknek aligha lesz erejük és képességük a helyi erőforrások feltárására.
Márpedig az életerős önkormányzatok különösen a mostani időkben nem nélkülözhetik a helyi támogatást. Feladták hát nekünk, állampolgároknak is a leckét, hiszen holnap kell a jelöltek közül kiválasztani a leginkább hiteles személyiséget. Ez adja a felelősségünket is, hiszen eddig megélt csalódásaink ellenére sem lehet közömbös, hogy szereplői vagy csupán szemlélői leszünk a rendszerváltás második lépésének.
Császár Nagy László
A holland királynő fogadta Antall Józsefet
Magyarország mielőbb társulna az Európai Közösséghez
Nagy erőkkel nyomoznak Kairóban a parlamenti elnök gyilkosai után
A külpolitikai helyzet
A JERUZSÁLEMI ÖSSZETŰZÉSEK háttérbe, szorították kissé az Öböl-válsággal összefüggő közvetlen híreket. A Biztonsági Tanács pénteki konzultációjának napirendjére az a brit javaslat kerül, amely megpróbálta áthidalni az ellentétet a korábbi arab—palesztin, illetve amerikai javaslat között. A Biztonsági Tanács tagállamai elvben egyetértettek egy olyan határozat szükségességében, amely elítéli Izraelt. Eközben a bagdadi kormányszóvivő „az arabok elleni összeesküvéssel” vádolta meg Washingtont, amiért az késlelteti az Izraelt elítélő okmány elfogadását a Biztonsági Tanácsban. Ugyancsak bírálta Washingtont Irán, de akár Bagdad, Teherán sem veszi figyelembe, hogy az Egyesült Államok eddigi közel-keleti vonalvezetésében alighanem lényeges változást jelez Washington hajlandósága a tel-avivi túlkapások elítélésére. Az amerikai politikát nyilván az mozgatja, hogy Bush elnök szeretné egybentartani az Irak-ellenes államok „koalícióját”, ehhez pedig szükségesnek látszott, a jeruzsálemi összetűzések megfelelő formában történő bírálata.
Valószínű, hogy az Öbölben Washington a közeljövőben nem számit katonai akcióra; legalábbis erre lehet következtetni abból a híradásból. amely szerint Bush elnök a párizsi, november közepére tervezett csúcsértekezlet után fölkeresi a Szaúd-Arábiában állomásozó amerikai egységeket. A Fehér Ház gazdája egyébként ugyancsak novemberben ellátogat Berlinbe, de idő hiányában nem keresi fel Prágát.
AZ EGYESÜLT NÉMETORSZÁG egyik fontos alkotmányjogi aktusára kerül sor vasárnap, mert a volt NDK területén több mint negyvenévi szünet után ismét tartományi választásokat rendeznek, A voks-küzdelem leglényegesebb kérdése az, hogy a CDU megismétli-e márciusban aratott fölényes győzelmét, illetve, hogy áz SPD legalább egy tartományban győzni tud-e. Az MTI az előzetes közvélemény-kutatások alapján úgy látja, hogy a kereszténydemokraták legalább három tartományban győzelemre számíthatnak.
A MAGYAR DIPLOMÁCIA tanácskozásainak sorát hétfőn Jeszenszky Géza külügyminiszter folytatja, aki az egyesült Németország fővárosát keresi fel, s a berlini tárgyalásokon nyilván szóba kerül a rendkívül kiterjedt magyar—német kapcsolatrendszer sok tényezője. Diplomáciánk prioritásai közé tartozik az Európai Közösségekhez fűződő viszony: efelől Hágában sem hagyott kétséget Antall József, aki egy nappal korábban, Angliában azt mondta, hazánk 1992-re szeretne a nyugat-európai integráció társult tagja lenni. E megbeszéléseken fontos helyet kapnak a hazánknak nyújtandó gazdasági segítség kérdései; a túlzott várakozásoktól óvott Antall közelgő amerikai látogatása előtt a State Department egyik magas rangú munkatársa, jelezvén, nehéz költségvetési helyzete miatt az amerikai kormány nemigen lát módot arra, hogy a korábbi elképzeléseket meghaladó mértékben nyújtson pénzügyi támogatást Magyarországnak.
A nyilatkozó arra hivatkozott, hogy Washington nagy terhet vállal az Öböl-térségben, éppen ezért elvárja, hogy Kelet-Európábán Bonn és Tokió nagyobb szerepet vállaljon. Egy-két híradás arról tanúskodik egyébként, hogy térségünkben a magyar külpolitikai törekvéseket nem mindig elemzik jóindulatúan: egy szlovák lap például Göncz Árpádot bírálta, amiért a magyar államfő Kelet-Szlovákia, Kárpátalja és Észak-Magyarország fokozott gazdasági együttműködésére hívott föl. A szlovák újság egyenesen úgy vélekedett, hogy elnökünk „egy több évszázados eszményről igyekszik lefújni a port”. Ehhez az igaztalan bírálathoz hozzátehetjük a Moszkovszkije Novosztyi írását, amely szerint „a környező országokban viszonylag zárt egységben élő magyarság jelenléte magában hordozza a Magyarország részéről elképzelhető területi követelések veszélyét". A hetilap sérelmezi ugyan, hogy egyes kétértelmű kijelentésektől a hivatalos Budapest nem határolta el magát, de annyit elismer, hogy Magyarországon egyetlen felelős politikai erő spm kívánja a fennálló államhatárok erőszakos megváltoztatását.	(M. J.)
Munkatársunk hágai trlelonjrlpntm
Mag var—holland miniszterelnöki tárgyalások
Hága, október 12.
Angliából érkezett a magyar katonai különrepülőgéppel pénteken délelőtt a rotterdami repülőtérre Antall József, aki előzőleg a brit Konzervatív Tárt kongresszusán vett részt. A zsúfolt program a hágai miniszterelnöki palotában kezdődött, a magyar kormányfőt ezután audiencián rogadta Beatrix királynő. Rövid négyszemközti beszélgetésük német nyelven folyt, tolmács nélkül.
A találkozó szakmai részében Andriessen gazdaságügyi miniszter tájékoztatta Antall Józsefet és a kíséretében levő Bőd Péter Ákos ipari és kereskedelmi. Valamint dr. Surján LásZló népjóléti minisztert. A tiszteletére adott ebéd után a parlament két kamaráját keies te fel a küldöttség. A szűkkörű tárgyalásökon Ruud Liibbers holland kormányfő és Antall József külcsönősen tájékoztatták egymást országuk helyzetéről.
Az egész napos tanácskozásról Antall József és kísérete kora este sajtótájékoztatón számolt
be. Ez volt az első alkalom, hogy magyar kormányfő Hollandiába látogathatott — kezdte Antall József és külön kitért a királynőnél tett audienciára, amely megadta az alaphangját az egész napos tár-gyalásóknak. Beatrix királynő 1986-iban járt Budapesten, akkor már találkozott Antall Józseffel, aki felidézte, hogy négy éve és most is olyan tájékozottságot árult el a holland uralkodó, ami csak nagy odafigyeléssel magyarázható.
„Jó kövei”
„Nagyon sok javaslatot kaptam tőle — mondotta Antall József —, a többi között arról, hogy mit jelent egy kereskedő nép és miként kell megnyerni a hollandokat. örülök, hogy Ilyen jó követünk van Hágában a nagykövetségünk mellett” — tette hozzá humorral a miniszterelnök. A tárgyalásokon egyébként európai kérdések szerepelték, valamint Magyarország és a Közös Piac kapcsolata, mint fő téma, s a magyar kormányfő kérte Hollan-
dia támogatását csatlakozási kérelmünkhöz. A tárgyalópartnerek Hágában is fölhívták a figyelmet az akadályokra, de maximális támogatást ígértek. Elsőként is a diszkriminatív intézkedések eltörléséről, a mennyiségi korlátozások fölfüggesztéséről esett szó. Ennek értelmében egy évre meg-könnyítenék az exportunkat.
A kétoldalú kapcsolatoknál abból indultak iki, hogy Hollandia a tizenegyedik-tizenkettedik helyet foglalja el árucsere-forgalmunkban, miközben Hága a világ negyedik legnagyobb beruházója. A jövőbeni .kapcsolatépítéshez mindenekelőtt a bizalmatlanságot kell eloszlatni — fogalmazta meg Antall József. Ennek legfontosabb eszköae a stabilitás, külső támogatás nélkül viszont — . vezette le a „huszonkettes csapdánkat” a miniszterelnök —, nő a gazdasági bajókból adódó szociális feszültség, ami viszont gyengíti a stabilitást. Az elszegényedés — vetette fel ennek más aspektusát is Antall József, utalva Nyugat-Európa érzékeny pontjára is — ösztönzi a szociális emigrációt. Aminek következménye lőhet, hogy a Nyugat esetleg nosztalgiát érez majd az egykori vasfüggöny iránt — tette hozzá Antall József.
A szakmai tárgyalásokról Bőd Péter Ákos elmondta, főleg az energiakérdést vitatták meg, különösen, hogy jó jósnak bizonyult a holland miniszterelnök, aki már a dublini csúcson figyelmeztetett a leselkedő veszélyekre. Az iraki válság pedig valóban súlyos helyzetet teremtett a gyengélkedő közép-kelet-európai gazdaságoknak. A kétoldalú viszonyról Bőd Péter, Ákos fölidézte, hogy Hollandiában igénylik a közeledést, különös tekintettel arra, hogy bizonyos ágazatokból szívesen látnának vendégmunkásokat is, elsőként o műszeripar területéről. Szintén lehetségesnek tartják a harmadik piacon való együttműködést; e körben mindenekelőtt Afrika jöhet szóba, ahova geológusokat, egészségügyi szakembereket küldhetnének kölcsönösen. Erről a Vállalkozók Országos Szövetségének éppen Hágában tárgyaló képviselői az ipari miniszter jelenlétében egyezményt írtak alá, s annak keretében Hollandia vállalta, hogy szervezésre az ő költségükön képeznek ki magyar szakembereket.
Kö/iit vonások
Dr. Surján László az egészség-ügyi gondokat vitatta meg partnereivel, és bőven akadt közös témájuk, hiszen mindkét országban most akarják átszervezni a társadalombiztosítást. (Cserélnénk — súgta oda Antall József, amikor a magyar népjóléti miniszter azt fejtegette, mennyi közös vonást találtak a két egészségügy között.) A miniszter elmondta, hogy Hágában készséget mutattak az orvosképzés és a továbbképzésben való részvételre.
emellett pedig „szociális munkások” hollandiai kiképzése is szóba került.
Este Lübbers miniszterelnök díszvacsorát adott Antall József tiszteletére, aki pohárköszöntőjében fölidézte: a Németalföld és a Kárpát-medence népei különböző történelmi utakat jártak be. A középkori Magyarország, Kö-zép-Európa egyik jelentős állama 1526-ban Mohácsnál összeomlott, három részre szakadt, míg Németalföldön éppen akkoriban indult el az a fejlődés, amely évszázadokra Európa egyik vezető tényezőjévé, a szellemiség és a tudomány mintaállamává válhatott. E virágzó föld vonzotta a magyar „szellemi zarándokokat” is a XVII-XVIII. században.
Történelmi áttekintésébe Antall József beépítette a közelebbi múltat is, amikor az első világháborúban magyar gyerekek ezreit fogadta Hollandia. Hasonló gesztus volt, hogy a második világháborúban hazánk adott menedéket lengyel és francia menekültek mellett fogolytáborokból szökött hollandoknak is.
Mérföldkő
A jelenből a miniszterelnök mindenekelőtt az Európához való újbóli fölzárkózásunkat emelte ki. Mint mondotta: „Kinyilvánított célunk, hogy országunk még a jelen évtized második felében az Európai Közösség' teljes jogú tagjává váljék. Ehhez a legfontosabb feladat, hogy mielőbb aláírjuk a társulási viszonyt rögzítő megállapodást. Ez a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztése mellett szándékunknak megfelelően megteremti a Közös Piaccal az intézményes politikai együttműködés feltételeit, s egyben a külpolitikánk összehangolásának a lehetőségét. Magyarország küszöbönálló felvétele az Európa Tanácsba történelmi mérföldkő azon az úton, amelyen elindultunk” — hangoztatta Antall József, s hozzáfűzte: „A demokratikus jogállam kialakítása, a piacgazdaság kiépítése, a gazdasági versenyképesség megteremtése felé vezető úton bátorítás számunkra a törekvéseinket kísérő széles körű rokonszenv, az Európa demokratikus országai részéről konkrét tettekben megnyilvánuló segítő szándék.” Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Lübbers miniszterelnök, s megismételte: Hollandia jószán-dékúan támogatja a magyar elképzeléseket.
Szombaton a holland kereszténydemokrata párt kongresszusán vesz részt Antall József és dr. Surján László. A pártértekez-let vendége a csehszlovák miniszterelnök-helyettes is; a kelet-kö-zép-európai hozzászólásokkal bővebben megvilágítják a „Terv-gazdálkodásból a társadalom és a környezetvédelmi szempontból felelősségteljes piacgazdaságba való áttérés’’ címszó alatt szereplő témát.
Zsigovits Edit
Moszkvai tudósítónk telexe
A szeptemberi katonai készültségről Jazov félretájékoztatta a közvéleményt
- állítja az ak«*ió egvik résztvevője
Moszkva, október 12.
A Komszomolszkaja Pravda — amely jelenleg a legnépszerűbb központi napilap a Szovjetunióban,— már eddig is több írással érzékeltette, hogy kétségbe vonja a hivatalos magyarázatokat a szeptember elejei Moszkva-kör-nyéki katonai mozgolódásokról, csapatössaevónásökról. Dmltrtj Jazov honvédelmi miniszter, valamint Vlagyimir Krjucskov, a
KGB elnöke is többször, vissza-térőleg cáfolta, hogy a csapat-mozgásoknak bármiféle politikai jellege lett volna, hol a november 7-i ünnepségek előkészületeire, hol gyakorlatozásra, vagy a betakarításban való segédkezésre hivatkoztak.
A pénteki Komszomolka viszont már nem egyszerűen újságírók vagy parlamenti képviselők közléseire alapozva vonja