﻿ALAPÍTOTTA: PETHÖ SÁNDOR
Kos&tpémsí
A cég vezetője nem győzött csodálkozni. A pulóverben megtalálta a kis cédulát, rajta kft.-je nevét: ők forgalmazzák az üzletben kínált portékát. Csakhogy a cégvezető volt az. aki közölte az indiai gyártóval: rossz minőségű a portéka, egyetlen darabot sem vásárol belőle. Mégis megérkezett a fővárosba a szállítmány, árusítják is, s még azt is megengedte magának a másik importőr, hogy idegen toliakkal ékeskedjék. Nem járt szerencsésebben az a vállalkozó sem, aki divatos háztartási gépeket értékesít Magyarországon. Hiába találta meg azt a kereskedelmi csatornát, amelyik révén kikapcsolhat számos közvetítő állomást, * húsz-harminc százalékkal olcsóbban dobhatja piacra a termékeket, mint a piacon már évtizedek óta tevékenykedő nagy cégek. Ez utóbbiak — külföldi partnerek és külkereskedelmi vállalatok segítségével — nemcsak árkartellbe tömörültek, hanem élnek, visszaélnek azzal a gazdasági erőfölénnyel, amelyet a hagyományos állami vállalati struktúrának köszönhetnek.
E két példa is azt sugallja, hogy a hazai üzlet életből hiányzik még az az üzleti tisztesség, az a morál, amelyik a fejlett gazdasággal rendelkező országok legtöbbjének nélkülözhetetlen alapja. Nálunk még a keretek sincsenek meg, hiszen a modern gazdaságok KRESZ-szabályzata, a verseny-törvény ugyan papíron már elkészült, ám mindmáig az asztalfiók mélyén porosodott. A régi parlamentnek már nem volt rá ideje, az új pedig szeptemberig nem is foglalkozott gazdasági törvénykezéssel. Noha a T. Ház most napirendre tűzte a tervezetet, de már hallani lehetett a megjegyzést: gyanúsak ezek a jogszabályok, hiszen a régi éra emberei fogalmazták meg őket.
Vajon ezen múlik egy törvénytervezet sorsa? S mellékes, hogy szakmailag megalapozott, jól előkészített, a nemzetközi gazdasági KRESZ-szabályokra hangolt paragrafusgyűjtemény az, ami a törvényhozók asztalára kerül? Könnyen lehet, egészen másról szól a gyanúsítás, s azt sejteti, hogy a rendszerváltást bekötött szemmel, befogott füllel kísérlik meg sokan véghezvinni. De vajon miért lett alaptörvénye az új hatalomnak a bizalmatlanság? Miért nagyobb az értéke az általánosításnak a konkrétságnál?
A választások előtti med-gyesegyházi falugyűlésen egy bölcs helybéli ennyit mondott: mi most itt általában foglalkozunk a húshelyzettel, a termelők piaci viszonyaival, jól kibeszéljük magunkat a kormány ellen, s közben az orrunk előtt nevetnek rajtunk azok, akik nem akarják a rendszer-váltást, hiszen látják, nem a konkrét, azaz nem a helyi ügyekkel foglalkozunk. Azdk a gazdag itteni téeszvezetők lesznek majd a vállalkozók, akik megszedták magukat és ottfelejtik a „közösben” a veszteségeket. Előttünk csinálták az adósságokat. Mi meg itt általában bírálgatunk ... Tiszta volt és világos ez a bölcselet, helyi és konkrét, utca és házszám szerinti. A megfoghatatlanul általános valóban nem szolgálta a rendszerváltást, hiszen mindenkire sújtott, de senkit sem talált.
Ugyanúgy, mint a „nagypolitikában”, ahol, lám, félelemmel, gyanakvással fogadnak egy törvénytervezetet, csupán azért, mert azt egy évvel ezelőtt készítették. Nem konkrétan rossz, hanem általában. A régi éra emberei időzített bom-
bákat építettek be a paragrafusok közé, s mint a kis Békés megyei falu rendszerváltás-ellenes nacsalnyikjai, ők is nevetnek majd, amikor a robbanószerkezet működésbe lép és szétveri az új rend gazdaságát? Pedig tudjuk, hogy kik és mit fogalmaztak meg, tettek le a képviselők asztalára — csöppet sem általában, hanem nagyon is konkrétan. Valóságos emberek valóságos produktuma vár valóságos elbírálásra, de nem gyanúsításra. Egy magát modernnek mondó parlament az utolsó betűjéig politikamentes törvénytervezetről valamiféle általános ellenségkép felidézése után pedig már csak azért sem ítélkezik, mert akkor úgy jár, mint a magyar Országgyűlés az elmúlt négy évtizedben: visszafogja, eltorzítja, ideológiai alapokra helyezi a gazdaságot.
A versenyről szóló jogszabályokat a világ szinte már türelmetlenül várja tőlünk is. Ugyanolyan vegytiszta állapotokat szeretnének látni nálunk, mint amilyenekkel ők maguk rendelkeznek. Már-már nem is értik, miért teltek el hónapok az új magyar parlament életében úgy, hogy csak most érkezett el a T. Ház a második olyan törvénytervezethez, amelyik a gazdasággal foglalkozik. Ellentétben velük, nálunk itt és most a jelenünk és a jövőnk függ attól, hogy találunk-e kiutat a válságból. S ha valahol, akkor pontosan a Parlamentben ülnek és dolgoznak együtt — főmunkaidőben — azok, akik a legtöbbet tehetik az ösz-szeomlás elkerüléséért.
Normális ésszel szinte elképzelhetetlen, hogy a parlamenti széksorokban helyet foglalna akár csak egyetlenegy olyan honatya, aki a „minél rosszabb az országnak, annál jobb a pártomnak” nézetet képviselné. Az pedig végre-valahára természetes, hogy a gazdaság talpra állítását például más és más módszerekkel, eszközökkel látják megvalósíthatónak. De mindegyik talpra akarja állítani, s ez a lényeg! Nincs abban a helyzetben az ország, hogy sokadrangú pártérdekből bárki is jogot formálhatna a másik véleményének figyelmen kívül hagyására. És abban a helyzetben sincs az ország, hogy a gondos, szakmai számításokon alapuló gazdasági előrejelzéseket — ugyancsak pártérdekből — mellőzze, lesöpörje az asztalról. Márpedig ismertekké váltak a T. Házban olyan, az inflációs nyomásra, a belső és külső pénzügyi egyensúly tendenciájára vonatkozó számítások, amelyek sürgős beavatkozást igényelnek most is, s az 1991-es költségvetés kidolgozása során is. Hiszen a júliusi államháztartást befolyásoló intézkedéseknek csupán az idén, legkevesebb négyszázalékos inflációnövelő hatásával kell számolni, s a jövő évre is jut legalább két százalék. Ráadásul a költségvetési kiadásokat — különösebb „ellensúlyozás” nélkül — szeptemberben is a nyárihoz hasonlóan növelték. S ha a lehető leggyorsabban nem szakítják meg ezt a folyamatot, akkor a nemzetközi pénzügi szervezetekkel gazdaságunk 1991-es finanszírozására roppant nehéz lesz új megállapodásokat kötni.
S ma még mégis jelszó a T. Házban, hogy kikkel ne. Pedig azt kéne már keresni, hogy ki mindenkivel még. Hiszen nincs nyilvánvalóbb ok a közös platformra, mint amit a népi bölcselet hirdet: üres konyhának bolond lesz a gazdasszonya is. Márpedig a konyhakredencben nem a párttagkönyveket szokás tartani, hanem a kosztpénzt!
Gergely László
Az új kdeit—nyugati viszony kialakításáért
világszerte méltatják a Nobel-békedíjas Gorbaesovot
Kereszténydemokrata győzelem a német tartományi választásokon
A külpolitikai helyzet
A PERESZTROJKA ÜGYEKÉNT értékeli Gorbacsov az oslói Nöbel-bizottság döntését, amellyel neki ítélték oda az idei Békedíjat. Mint jelezte, a december 10-i díjátadásra maga kíván a norvég fővárosba utazni. Geraszimov külügyi szóvivő is világpolitikai keretbe illesztette az oslói határozatot, mondván, hogy Gorbacsov hatalomra jutása óta a világ rengeteget változott, a többi között megszűnt a kelet—nyugati szembenállás, s ebben nagy szerepet játszott a szovjet államfő, aki egyébként külföldön összehasonlíthatatlanul népszerűbb, mint odahaza. A rendkívül súlyos gazdasági gondokkal függ össze, hogy különféle reformprogramok megvitatását irányozta elő a szovjet törvény-hozás, és az igen élesnek ígérkező parlamenti eszmecserét hétfőn elhalasztották. Azt nem lehet tudni, hogy ennek pontosan mi az oka, de az bizonyos, hogy a hétfőn nagy lelkesedéssel ünnepelt Gorbacsov ismét taktikai erőpróba elé néz a Kremlben: a radikális Sa-talin-tervet és a Rizskov-koncepciót kellene összegyúrnia, s a vita mögött tulajdonképpen az húzódik meg, hogy a megroggyant tervgazdaságot elhagyva, miként, milyen ütemezésben próbálkozzék a szovjet vezetés a piacgazdaság bevezetésével.
A PENTAGON GAZDA JA Londonból ma érkezik a szovjet fővárosba és tárgyalásainak középpontjába nyilván az Öböl-válság áll. Cheney védelmi miniszter a brit fővárosban arra figyelmeztette Bag-dadot, hogy Washington és szövetségesei továbbra is elképzelhetőnek tartják a katonai akciót. Mindazonáltal az International Héráid Tribüné hétfői értesülése szerint a Busih-kormányzat továbbra is inkább a diplomáciai nyomásra helyezi a hangsúlyt, és egyelőre késlelteti a katonai beavatkozást, mert Bush tanácsadói szerint még egy villámháborúnak is igen sok amerikai áldozata lenne. Hírügynökségek úgy értékelik, hogy Bagdad az elmúlt napokban — világpolitikai síkon — vereséget szenvedett, mert a Biztonsági Tanácsban sikerült olyan határozatot elfogadtatni a jeruzsálemi összetűzések elítéléséről, amelynek nyomán nem. bomlott föl a törékeny Irak-ellenes nemzetközi szövetség.
Mindazonáltal kiterjedni látszik a Közel-Keleten az erőszak, s egyelőre nem megjósolható, hogyan folytatódik a libanoni polgárháború, mi lesz Aun keresztény vezető sorsa. A Reuter úgy látja, a tábornok veresége egyszersmind Szaddam Husszein veresége is, hiszen az iraki vezér fegyverekkel támogatta a keresztény politikust. Megfutamodá-sával Szíria — Irak régi ellensége — nyert további teret Libanonban, s így nagyon is érthető, hogy a hivatalos szír lapok örülnek a libanoni fordulatnak, s lehetőséget látnak a tizenöt éves polgárháború befejezésére. Aun tábornok elmenekülése mögött diplomáciai források szerint az húzódik meg, hogy Kuvait leröhanása óta Bagdad képtelen volt a korábbi mértékben támogatni a libanoni keresztény erőket. Ide kapcsolódik még egy kuvaiti értesülés: e szerint a megszállt országban több szobrot állítottak fel az iraki vezér tiszteletére.
A KERESZTÉNYDEMOKRATÁK NAGY SIKERÉT hozta a Németország keleti felében megrendezett helyi választás. A volt keletnémet kormányfő úgy fogalmazott, hogy az egykori kommunista igazgatású tartományok ezzel „végső búcsút vettek a centralizmustól”. Hírügynökségek biztosra veszik, hogy a vasárnapi siker után Kohl kancellár elsöprő győzelmet is arathat a december 2-re tervezett össz-német választásokon. A bonni belügyminiszter ellen elkövetett merénylet azonban gondokat okoz a Rajna partján. Schauble állapotát hétfőn súlyosnak minősítették. Nem okozott meglepetést a hírügynökségeknek a bajorországi voksküzdelem, amely a keresztényszocialisták hagyományos győzelmét hozta. Viszonylag részletesen foglalkozott a nyugat-európai sajtó a magyarországi helyi választásokkal, s többnyire azt állapították meg, hogy az erőpróbán „komoly kudarc’’ érte a kormányzó jobbközép koalíciót,	(M. J.)
Antall József New Yorkban
A magyar kormányfői csütörtökön fogadja Bush elnök.
Az MTI jelenti: Antall József, a Magyar Köztársaság miniszíer-elnöke hétfőn hivatalos látogatásra az Egyesült Államokba utazott, s a késő esti órákban New Yorkba érkezett.
A kormányfő és kísérete kedd reggeltől kezdi meg a hatnapos látogatás rendkívül zsúfolt programját. '
Antall József New Yorkban tanácskozik több amerikai óriásvállalat, illetve pénzintézet vezetőivel, amerikai zsidó szervezetek képviselőivel, előadást tart a kül-
kapcsolatok tanácsában, találkozik a magyarság képviselőivel. A kíséretében levő szakminiszterek, pénzügyi vezetők külön tárgyalásokat is folytatnak amerikai partnereikkel.
A kétnapos New York-i látogatás után az utazás csúcspontja Washington: csütörtökön délelőtt katonai pompával fogadják a magyar miniszterelnököt a Fehér Háznál; George Bush és Antall József rövid beszéde után négy-szemközti tanácskozásra, utána a két kormányküldöttség tárgyalásaira kerül sor.
A magyar válasriások világvisszhangja
Az AFP szeriül hármas hatalmi tagozódás alakult ki
A rendkívül zsúfolt világpolitikai hétkezdés sem akadályozta meg a nagy lapokat és hírügynökségeket abban, hogy foglalkozzanak a magyarországi helyi választásokkal. A nagy vesztes a jobbközép kormánykoalíció, írták egybehangzóan
a távirati irodák. A Reuter a koalíció jövőjét latolgatta.
Bécsből jelenti az MTI:	Vra-
nitzky osztrák kancellár véleménye szerint nyugtalanítóak az egykori „keleti tömb” országainak olyan jelenségei, mint pél-
dául az alacsony arányú részvétel a magyarországi helyhatósági választásokon, vagy a lengyel elnökválasztási harcban a személyi kérdéseknek a politikai tartalom rovására való előtérbe kerülése. A kormányfő annak a nemzetközi tanácskozásnak megnyitó ülésén beszélt, amely hétfőn kezdődött a bécsi Hofburg-ban „együttműködés a Duna— Adria térségben” témakörben, nagyszámú európai politikai és gazdasági szakértő — köztük magyar szakemberek — részvételével.
„A távolmaradók és a liberális ellenzék pártjai a győztesek a helyhatósági választások második fordulójában" — állapítja meg budapesti jelentésében a Le Monde. A tekintélyes francia lap szerint a távolmaradás „jelzi a választók elégedetlenségét az ország súlyos gazdasági helyzetével, de egyben kifnerültségüket is, mert a liberális demokrácia megteremtése óta már hetedszer szólítják őket az urnák elé”.
A tudósítás úgy véli, hogy a kormánykoalíció, amely csak a szavazatok 27 százalékát szerezte meg, a parlamenti választások 42 százalékához képest, „jelentősen meggyengült”, a liberális ellenzék viszont túllépheti az ötven százalékot is a második fordulóban. A jelentés utal a budapesti, székesfehérvári, veszprémi, szegedi eredményekre, hangsúlyozva, hogy az utóbbi város kivételével jelentősen előretörtek a Fidesz jelöltjei. „A kisgazdapárt nem tudott olyan eredményt elérni, hogy nyomást tudna gyakorolni koalíciós partnereire a föld reprivatizálása kérdésében. Egyes ipari és a gazdasági válság által sújtott körzetekben, például Északon, figyelemre méltó a régi kommunisták, az MSZMP visszatérése” — hangoztatja egyebek között a jelentés.
amelyet az MTI párizsi tudósítója ismertetett.
Az AP kiemelte, hogy a sikeresen szereplő ellenzéki liberális pártok, az SZDSZ és a Fidesz, főleg a városokban értek el jó eredményt, s különösen nagy fegyvertény, hogy a szabad demokraták jelöltje lesz várhatóan a budapesti főpolgármester.
A Reuter tudósítójának véleménye szerint a növekvő infláció és munkanélküliség okozta, hogy az MDF Budapesten a tavaszi parlamenti választásokon elért 42 százalékhoz képest ezúttal csak 27 százalékot szerzett. Az alacsony választási részvétel azt tükrözi: a magyarok elvesztették illúziójukat, hogy a többpártrendszerű demokrácia képes hatékonyan és gyorsan megoldani a nemzeti problémákat.
A UPJ amerikai hírügynökség szerint is nagy a kiábrándultság a rosszabbodó életkörülmények miatt, mert a lakosság azt várta, hogy az új kormány gyorsan megoldja az ország gazdasági, társadalmi bajait. A kormány népszerűsége csökkenésének másik okát a UPI abban látja, hogy a koalíció óvatosan közelít a gazdasági reformokhoz.
Az ellenzék előretörése olyankor következett be, amikor néhány héten belül összeomolhat Antall József miniszterelnök koalíciós kormánya — vélte a Reuter, emlékeztetve arra, hogy a kisgazdapárt a földtörvény körüli huzavonában a koalíció elhagyásával fenyegetőzött.
A mostani választások következtében — írta a francia AFP — hármas hatalmi tagozódás alakult ki: míg a parlamentben a jobbközép koalíció birtokolja a többséget, a nagyvárosokban a liberálisok kezébe került az irányítás. a kis településeken pedig a függetlenek játszanak meghatározó szerepet.
Sfaszkval tadöastönh É^®sa*
A békedíj átvételére Oslóba utazik a szovjet államfő
Moszkva, október 15.
— Ezekben a percekben nehéz szavakat találni. Meghatott vagyok — nyilatkozott a Nobel-ibé-kedíj Bizottság döntésének tudatában Mihail Gorbacsov, amint „véletlenül” újságírókba ütközött a Kremlben. Ót magát egyébként a norvég nagykövet tájékoztatta a jó hírről, a szovjet államfő pedig nem titkolta, hogy december 10-én jelen kíván lenni Oslóban a díj átadásának ünnepségein. S mint hangsúlyozta, nem személyes érdemnek tekinti a kitüntetést, hanem „a peresztrojka hatalmas ügye jelentőségének” elismeréseként.
Udvarias taps
Az első szovjet kommentárok és a parlamentben megszólaltatott politikusok is ebbe az összefüggésbe helyezték az oslói döntést, méltatva ugyanakkor — mint például Eduard Sevardnadze tette — Gorbacsov .személyes hozzájárulását” is az új külpolitikai irányvonal megformálásában. A képviselőket Anatolij Lukja-nov, a Legfelső Tanács elnöke-tájékoztatta az eseményről — szavait udvarias taps fogadta. S hogy ez nem vált ütemes orkánná, az léhet megnyugtató, de egyben figyelmeztető is. Mindenesetre a TASZSZ nemcsak a hozsannákat idézte, de Leonyid Szuhov harkovi munkásképviselő véleményét Is. „Nem tapsoltam, amikor meghallottam a bejelentést, mert az országon belül — és én
éppen ezért viselek felelősséget választóim előtt — egyelőre nem mutatkoznak az életszínvonal javulásának jelei". A maga diplomatikus stílusában árulkodőak Gennagyij Geraszimov szavai is. A külügyi szóvivő, miután megismételte főnöke gondolatát a személyes hozzájárulásról, kifejtette a saját véleményét is, hogy a békedíj „még jobban megerősíti” Gorbacsov, mint államfő tekintélyét mind külföldön, mind pedig a Szovjetunióban.
Mert bár az ünnepi pillanatban tapintatlanság talán emlékeztetni rá, de hazájában a szovjet elnök a népszerűségi listán lemaradt Jelcin mögött, s a moszkvai és leningrádi polgármesterekkel csatázik a további helyekért. Hiába, a békedíj nem pótolhatja azt a 80—120 millió dollárt, amelyre a szovjet pénzügyminiszter szerint a gazdaságnak sürgősen szűk. sége lenne, ám jelenleg ezen ösz-szeg töredékeinek a megadására is kevés hajlandóságot mutat a külföld.
Hangulati háttér
Talán ezen szubjektív tényezőknek is szerepük volt abban, hogy a parlament az előzetes várakozásoktól eltérően hétfőn mégsem tűzte napirendre Gorbacsov gazdasági tervét. Folyik az egyeztetés, közölte a programot számon kérő képviselőkkel Lukjanov. Múlt pénteken a Legfelső Tanács „legfontosabb bizottságai” . már megtették a maguk klegészí-