﻿ALAPÍTOTTA: PETHO SÁNDOR
Ára:
<>.5Ö
farint
Osswnó&is
A partneri kapcsolattól, az egyesült Németországhoz fűződő barátságtól, a német gazdaságtól és a magánberuházásoktól azt reméljük, hogy megme-nekedünk a katasztrófától Olyan ozmózisban bízunk, amely lehetővé teszi, hogy német segítséggel visszatérjünk Európába. Nem akárki írta le ezeket a sorokat a hamburgi Dér Spiegel egyik számában: Nyikolaj Portugálon, a Kreml német szakértője még a fentieknél is tovább ment, kifejtvén, hogy a világpolitikai dimenzióhoz elérkező egyesült német állam Kelet és Nyugat között a híd szerepét töltheti be, előmozdíthatja a piaci struktúrák kialakulását Kelet-Európában. És ez egyszersmind a legbiztosabb módja annak, hogy elejét vegyék a Szovjetunió szétesésének tizenöt atomhatalomra.
Rendkívül tanulságos és már-már meghökkentő — legalábbis látszólag — a moszkvai szakértő elemzése. A föltehetően Gorbacsov belső köréhez tartozó Portugalov nem fanyalog, sőt nem is hűvösen mérlegelő, hanem szinte már lelkesedik. Gondolkodását nyilván az a felismerés határozza meg, hogy a hagyományos német érdeklődés a keleti térségek iránt most történelmileg megfelelő formában és végre mindegyik fél valóságos hasznára ölthet testet. Legalábbis két megfontolás Írathatta le az általában nem heb-rencskedéseiről ismert elemzővel azokat a sorokat, amelyekben igazi világpolitikai szerep-vállalásra biztatja Berlint— Bonnt, egyebek között sürgetve, hogy az egyesült Németország váljék teljes jogú tagjává a Biztonsági Tanácsnak.
A megfontolások egyik csoportja szükségképpen azt kutatja, — az elmúlt évszázadok sok keserű tapasztalata alapján ez végül is érthető —, hogy melyik hatalom tudna olyan súllyal részt venni Kelet-Euró-pa gyógyításában, mint Németország. A higgadt elemzés tömören válaszolhat erre a kérdésre: egyik sem. Az Egyesült Államok külpolitikája — mint legutóbb Kissinger írta — folyamatosan hullámzik az elszigetelődés és az európai kötelezettségvállalás két pólusa között; sem Nagy-Britanniának, sem Franciaországnak nincs olyan gazdasági vivőereje, sem olyan kedvező geopolitikai helyzete, hogy a németeket eséllyel tudná megelőzni. Marad még Japán, de a távol-keleti gazdasági óriás mégsem képes teljes mértékben áthidalni a rettentő távolságokat.
A német segítség tehát bármelyik nyugati pályázó ajánlatánál erősebbnek bizonyulhat, a szóba jöhető fővárosok ellensúlyt képezhetnek, kiegészíthetik a rajnai befolyásnövekedést, egyfajta lavírozásra adhatnak módot, de — semmilyen módon nem pótdlhatják. És ha a történelmi előzményekről szóltunk, akkor a német világ és Kelet-Európa évszázados együttélésének nemcsak tragédiáira, hanem napfényes oldalaira is emlékezhetünk. Meg-számlálhatatlanok szinte ezek a lapok, s teljes joggal idézik föl Portugalov Nagy Péter korát, amikor is az oroszok késznek mutatkoztak tanulni német kortársaiktól.
Most is erre van szükség, s ide kapcsolódik a megfontolások második csoportja. Az egyesült Németország úgy tér vissza a világpolitikai porondra, mégpedig nagyhatalomként, hogy státusát nem a túlméretezett fegyverkezésnek köszönheti. Befolyása gazdasági erején alapul, valutájának szilárdságán — a világ pénzei között az egyik legértékállóbb a már-
ka —, egy szinte tökéletes szociális hálón és a megbízható demokratikus intézményeken. Erre a fundamentumra épülhet az új nagyhatalom: most — a korábbiaktól eltérően — nem Németország próbálja megragadni a világhatalmat, hanem a megnövekedett nemzetközi szerep keresi meg a „szerzőt”, a német államot, Portugalov ily módon nem ért egyet azokkal a politikusokkal és publicistákkal, akik német földön egyfajta kisebbrendűségi érzésből vagy (és) bűntudatból óva intik a kormányzatot egy ilyen új világpolitikai státus elfogadásától.
A történelmet, persze, nem lehet elfelejteni; Klió nem engedi meg, hogy évtizedeket kiradírozzanak az emlékezetből, hogy meg nem történtté kicsinyítsenek valóságosan lezajlott folyamatokat vagy éppen katasztrófákat. Klió szigorú intelmének legfeljebb botcsinálta elemzők és politikusok próbálnak olykor ellene mondani, de kísérletük meddő marad mindig, mert a múltat a maga egészében kell vállalni. Nem tér ki ez elől a szovjet szakértő sem, mondván, hogy az európai biztonsági rendszer, a nyugat-európai integráció, sőt a BT-tag-ság is biztosíték lehet arra, hogy az esetleges veszélyes ambíciók nem támadnak föl. A helyzet paradox voltára az utal, hogy a hivatalos német megnyilatkozások szinte egyöntetűen hangsúlyozzák: a bonni politika az Európai Közösség kereteibe illeszkedik, s nem is kíván onnan kilépni. A szovjet szerző eszmefuttatása — szinte szenzációs módon — azt sugallja, hogy Bonn számára ez a mellény szűknek bizonyulhat, s a német nagyhatalmi státus történelmi nyertese a piacgazdaság útjára lépő Szovjetunió lehet.
És Kelet-Európa is, ha jól és ügyesen politizál! Ügy gondolom, a gazdasági mélyponttal és a balkanizálódás rémével szembenéző térségünknek elemi érdeke fűződhet ahhoz, hogy Portugalov mondandóját magára is vonatkoztassa. Magyarán: nem feledve a múlt terheit, föl kellene adni bizonyos hallgatólagos fenntartásokat és jól-rosszul titkolt reflexeket, s a német érdeklődést minden eszközzel o magunk javára fordítani. A Szovjetunió visszahúzódása ehhez reális lehetőséget teremt, s ha az orosz politikai gondolkodásban az az irányzat kerekedik fölül, amelyet a Dér Spiegel szerzője képvisel, akkor egyfajta érdekközösség is kialakulhat a kelet-európai kis államok és a függetlenedő szovjet köztársaságok között. Németország nyugati felét most — érthetően — az új keleti tartományok érdeklik, de a politika eszközeivel is gondoskodni kell arról, hogy az egykori NDK ne kösse le túlzott mértékben a bonni állam pénzügyi, gazdasági és politikai figyelmét. Ezért is helyeselhető, hogy röviddel az egyesülés után a magyar külügyminiszter fölkereste Bonnt.
Németország és Kelet-Európa igazi megbékélését mozdíthatja elő az a bizonyos ozmózis, ha ennek minden feltételével és körülményével tisztában vagyunk a Duna-Tisza közén. A németek iránt hagyományosan bizalmatlan britek lapja, a The Economist írta, hogy visszafogottan és tárgyszerűen készítették elő az egyesülést, és kevésbé nacionalisták, mint szinte bárki más mostanság Európában. Ennek a német államnak a gazdasága a világgazdasági növekedés motorja, s ebbe az autóba minden kelet-európai kérelmező szívesen beülne. Új sorban állás kezdődik térségünkben.
Martin József
A I¥ew Ywrk-i üzleti tájékozódás után
Antall József ma kezdi washingtoni tárgyalásait
Gorbacsov tanácsadója beszámol bagdadi küldetéséről a nyugati fővárosokban
A külpolitikai helyzet
A SAJTÓELEMZÉSEK MEGELŐZTÉK Antall Józsefet az Egyesült Államokban, ahol szintén következtetéseket vontak le a magyar hely-hatósági választások eredményeiből. A The New York Times összefoglalóan írta, hogy az ország hangulata komor, hiszen az infláció meghaladja a harminc százalékot, a munkanélküliség emelkedik és a politikai vitát a kölcsönös vádaskodások jellemzik. Az alacsony választási részvétel arra utal, a szavazók nem olyan ingerültek, hogy tömegesen tiltakozzanak a konzervatív jobbközép kormány ellen, ám az eredmény azt mutatja, hogy nem is elégedettek ennek a kabinetnek az első öt hónapjával. Az előzetes küzdelmekkel összefüggésben a vezető amerikai napilap megállapítja: „Az antiszemitizmussal párosuló defenzív magyar sovinizmus, amely már kísértett a parlamenti választásokon, ismét visszalopta magát a politikai életbe. Az ellenzéket, amelynek sok ismert vezetője zsidó, a kampány röpcéduláin a nemzeti jelképek bepiszkításával, a nemzeti értékek megcsúfolásával vádolták.” Az MDF vezetői — jegyzi meg a The New York Times —, elítélték ugyan az antiszemitizmust, de az ellenzéket vádolták meg, hogy e kérdést politikai eszközként használja. Antall József egyébként a kedden kezdődött New York-i programjának részeként nyilatkozott a The New York Times szerkesztőinek is. A gazdasági vezetőkkel folytatott megbeszélései után pedig amerikai zsidószervezetek képviselőivel is találkozóit.
A VÉGEREDMÉNYEK ISMERETÉBEN bővebb elemzésekbe bocsátkoznak hazánkról a nagy nyugati lapok. A brit sajtó a kormánykoalíció kijózanító vereségéről cikkezett. A Financial Times budapesti tudósítója úgy vélte, a Magyarországot irányító konzervatívok elbuktak a helyhatósági választási vizsgán. Szerinte ez nagy kudarc a koalíció számára, ugyanakkor homályossá tette az eredményt a függetlenek sikere a kormánypártok erősségét jelentő vidéki körzetekben. „Az ellenzék és számos semleges kommentátor attól tartott — fogalmazta meg a Financial Times —, egy túlzott önbizalommal eltöltött fórum arra törekszik majd, hogy az iskolaigazgatóktól és vezérigazgatóktól felfelé valamennyi fontos posztot politikai kinevezettjeivel töltsön be. A liberálisok budapesti győzelme különösen kijózanító a kormány számára, amely természetesnek kezdte tekinteni a fölényét. A főváros fölötti ellenőrzés most ugródeszkát nyújt a liberálisoknak az országos hatalom megpályázására. S végül az eredmény azt mutatta, hogy a fórum bajkeverő koalíciós partnere, a Kisgazdapárt kiégett erő."
A független jelöltek győzelméből indul ki a német Frankfurter All-gemeine Zeitung is, azt írván, hogy többnyire olyan személyek győztek a falvakban akik az előző rendszer utolsó szakaszában, a „reform-kommunisták” idején kerültek a helyükre, és láthatóan beváltak. Feltűnőnek nevezi a lap, hogy Budapest polgári kerületeiben a részvétéi sokkal magasabb volt, mint a munkáskörzetekben. Ebből olyan következtetés adódik, hogy e körök inkább azonosulnak a jelenlegi rendszerrel, mini az egyszerűbb emberek. Valójában eddig egyetlen párt sem nőtte ki magát a munkásérdekek képviselőjévé — jegyzi meg a frankfurti lap.
VITRIOLOSAN ÍR AZ HERSANT VEZETŐ LAPJA, a Le Figaro, amely leszögezi: „Az emberek belefáradtak abba, hogy a televízióban mindennap csak ostobaságokról vitatkozó politikusokat látnak, anélkül, hogy a gazdasági helyzet egy jottányit is javulna.” S úgy vélekedik, hogy a kormányzat „lekéste a vonatot”, jobb lett volna számára ha kihasználva a parlamenti választások utáni mézesheteket, nyíltan kér áldozatokat a lakosságtól. „Ma fizetnie kell az Antall-kor-mánynak a reális megítélés hiányaiért, vagy ahogy egyesek fogalmaznak a hazugságokért." A Demokrata Fórum nem tudta mozgósítani csapatait, húzta alá a Le Figaro budapesti jelentése, amely szerint a konzervatívok a bizalmi tőkéjük és az irántuk érzett rokonszenv lassú föl morzsolódását választották és ez okozta balsikerüket. (Zs. E.)
Moszkvai ludósíiónk telex jelen lese
Primükov újíibb kikldctcse
Moszkva, október 16.
Az év hátralévő két és fél hónapjában Gorbacsov több külföldi látogatást is tesz, derült ki Vitalij Ignatyenko elnöki szóvivő keddi sajtótájékoztatóján. Két héttel ezelőtt még ugyanő azt helyezte kilátásba, hogy a szovjet államfő a közeljövőben országjáró útra indul —erről egyelőre most nincs szó, s egy villanásra ez is feltárja a pillanatnyi belpolitikai helyzetet: Gorbacsovnak, ha a népszerűségét erősíteni kívánja, egyelőre tanácsosabb külföldre utaznia.
Az elnök tehát 25—29. között felkeresi Párizst, Madridot, majd november harmadikén Budapest következik, a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének ülése. Egyelőre bizonytalan, hogy a látogatás alkalmat biztosít-e tartalmasabb magyar—szovjet eszmecserék megtartására. Ignatyenko szavaiból kiderült, hogy általánosságban szovjet! részről nem zárkóznak el a kétoldalú találkozók elől. A szóvivő a csehszlovák „olajcsúcs” javaslattal kapcsolatban emlékezte-
tett arra, hogy a budapesti megbeszélések lehetőséget teremtenek Vacláv Hűvel és Gorbacsov egyeztetéseire is. Ignatyenko szerint egyébként az elnök „nagyon szigorú felhatalmazást” adott a kormánynak, hogy „komolyan dolgozza ki” a Csehszlovákiába irányuló olajszállítások kérdését, s a közeljövőben Moszkvába várják Marian Calfa csehszlovák államfőt.
Az Öböl-válság további éleződése persze akár a diplomáciai menetrendet is felboríthatja, erre utalt, hogy váratlanul, előzetes bejelentés nélkül előbb Rómába, majd Párizsba, s végül várhatólag Washingtonba indult Jevge-nyij Primakov elnöki tanácstag, aki Gorbacsov személyes megbízottjaként a napokban Bagdadban tárgyalt. Iraki megbeszélései eredményéről keveset tudni éppen ezért számos találgatás látott napvilágot. Ezek egyikét cáfolta Ignatyenko, hamis információnak minősítve az egyre öntevékenyebben működő APN hírügynökség értesülését, amely szerint enyhült volna az iraki elnök álláspontja, s haj-
lana csapatok kivonására Ku-vaitból. Sem Primakovnak, sem a külügyminisztériumnak nincs semmi köze ehhez az információhoz, jelentette ki határozottan az elnöki szóvivő, aki szerint az Öbölben a helyzet „rendkívül feszült" és azzal 'fenyeget, hogy „„fegyveres konfliktusba torkollik”. Érezhetőleg a Szovjetunió is egyre inkább belebonyolódik az Öböl-válságba, s félő, hogy változatlanul Irakban tartózkodó több ezer állampolgára is „a vendégszerető iraki nép” túszává válik. Szaddam Húszéin fenyegetésére reagálva Ignatyenko határozottan cáfolta, hogy Moszkva bármiféle titkos katonai adatokat készülne a kedden a szovjet fővárosba érkezett Richard Cheney amerikai honvédelmi miniszter rendelkezésére bocsátani a bagdadi fegyveres erőkről. Nem tagadta azonban, hogy ameny-
Tndósíldnk íelefonjelenlése
nyiben Gorbacsov és Cheney találkozóján felmerül az öböl-válság kérdése — márpedig bizonynyal így lesz — „a szovjet elnök nem fogja azt megkerülni”. Ám a szovjet álláspont valószínűleg csak Primakov .visszatérte után fog kirajzolódni, s nem elképzelhetetlen, hogy Gorbacsov pénteki, a gazdasági programmal foglalkozó parlamenti felszólalásában erre is kitér majd. Se-vardnadze külügyminiszter hétfőn a legfelsőbb tanács hatáskörébe helyezte a döntés jogát katonai kontingens küldéséről, bármilyen szovjet akciót tehát előbb parlamenti vitának kell megelőznie. Ignatyenko mindenesetre azt hangoztatta, hogy „amennyiben a legkisebb esély van a politikai rendezésre, úgy azt a végletekig ki kell használ-
Lambert Gábor
Mermányféi előadás a Eülkapesolaiok Tanácsában
A miniszterelnök találkozói zsidó szervezetek vezetőivel
New York, október 16.
Amerikai látogatása első munkanapján a hétfő este New Yorkba érkező Antall Józsefet zsúfolt program várta: előadás, megbeszélés, interjú, találkozó a helyi magyarok kéviselőivel. Az időkülönbségből adódó átállási nehézség bevált módját választotta Antall József, aki feleségével és több miniszterével együtt hétfőn magyar idő szerint este 10 órakor érkezett New Yorkba; pár lépés séta a szálláshely, a Hotel Intercontinental előtt, majd vacsora Paul Kövi úr híres éttermében, olyan vendégekkel, mint Peter Jennings, az ABC tévéhíradójának vezetője, Rw. Apple, a The New York Times tudósítója, John Lukách, a magyar származású történész és még két tucat helyi magyar és amerikai előkelőség. Vagyis már itteni éjfélhez (és a hazai hajnalhoz) közel járt, mire nyugovóra tért, hogy keddi reggelijét már megbeszélés keretében költse el. Róbert Dánielt, a United Technologies Corporation világcég elnök-igazgatója és vezető munikatár-sai óhajtottak bemutatkozni a miniszterelnöknek, mivel hogy nagy érdeklődést tanúsítanak a magyar gazdaságba való bekapcsolódás iránt.
Érdeklődés
A Zwack Péter nagykövet jelenlétében folytatott majd egyórás eszmecsere után Kádár Béla külgazdasági miniszterünk elmondta: a tröszt komoly együttműködési tervekkel készül novemberben hazánkba küldeni szakértői csoportot. Termékskáláján a gépkocsialkatrésztől a lifteken át a helikopterekig sokminden található, hiszen a United Technologies a műszaki fejlesztés éllovasai közé tartozik. Lapunk értesülése szerint elképzelhető, hogy a léglökéses gépgyártásban vezető és az Otis liftgyárat is birtokló cég szerelőüzemeket létesít hazánkban. . Cégük jelképe, az Antalinak ajándékozott sas is a technológiai magaslatokat kívánja bizonyítani. Róbert Daniell elmondta, mennyire izgatják őket a magyarországi lehetőségek, és szívesen járulnak hozzá fejlődésünkhöz. Ezért akartak annyira találkozni kormányfőnkkel, s elégedettek az eszmecserével. Hiszen, mint lapunknak kijelentet-
te, szerinte Magyarország vezető szerepet játszik a térségben, mindenekelőtt képzett és készséges munkaerejével, valamint egyáltalán nem lebecsülendő technológiai szintjével. Ezért is véli úgy, hogy hazánk „másoknál gyorsabban léphet előre”.
Mindezt a maga tapasztalatával erősítette meg Jack Welch, a Tungsramot megvásároló General Electricnek, az Egyesült Államok egyik legnagyobb cégének elnöke, aki köszönve a miniszterelnöki audienciát, még a sajtó jelenlétében erősítette meg Antalinak, hogy első évi tapasztalatai hazánkban „nagyon, nagyon jók”. Megfelelnek a várakozásaiknak. (A General Electric—Tungsram tévéreklámja különben a tavasz óta csinál pompás hírverést a szabad Magyarországnak az amerikai tévéhálózatokban.) E beszélgetésen Mádl Ferenc is részt vett, s utána a tárcanélküli miniszter elmondta, a világcég európai és közel-keleti stratégiája hídfőállásának tekinti hazánlkat. Ezért is készülnek Welch ék további negyvenmillió dolláros beruházásra, miközben a hasznot sem veszik ki. S a cégvezér elmondta Antalinak, hogy bár jelentős számban képeznek ki tungsramosokat Amerikában, nagyon elégedettek a már ott talált szinttel. így céljuk, a mintavállalkozás teljesen reális, mindkét fél hasznára. Hiszen — hangsúlyozta Welch — ők messzemenően figyelembe veszik a magyar érdeket. Már csak azért is, mert a General Electric—Tungsram — magyar cég.
A bürokrácia szintjei
Welclí el is panaszolta Antalinak, hogy ezt a bürokrácia alsóbb szintjén sem ártana megérteni, mert ott mintha még mindig amerikai vállalatként kezelnék őket. (Kizárták például a céget e címen a nemzetközi környezetvédelmi PHARE-programból, hololt különben a vállalat maga megtízszerezte ilyen jellegű kereteit.) Maga a valóban amerikai anya-vállalat viszont felajánlotta a magyar miniszterelnöknek, aligha lebecsülhető washingtoni és New York-i, valamint nemzetközi gazdasági lobbyzási kapacitását, például bankbefolyásukkal segíteni ákarják hazánk hitelfelvételeit. Antall erre 6zóba hozta, hogy a