﻿tt,5*
forint
igái Nemzet
Pestek
1990.
október 19.
Lili. évfolyam
ALAPÍTOTTA: PETHÖ SÁNDOR
Utruvuió
Őszintén szólva, nem tudom eldönteni, hogy most bekövetkezett-e a rendszerváltozás vagy sem. Ha hinnem kellene az önkormányzati választásokat megelőzően elhangzott kormánypárti nyilatkozatoknak, akkor természetesen pillanatokig nem lenne kétségem, s e fejtegetés helyett legfeljebb azt hoznám nyilvánosságra, akár fizetett hirdetés formájában is, hogy természetesen bekövetkezett. Békésen (?), vér-áldozat nélkül, ahogyan azt egy ideje mondani szokás.
Csakhogy a dolog nem ilyen egyszerű. Pontosabban szólva, valamilyen oknál fogva komplikáltabb lett. Alig értek ugyanis véget a helyhatósági választások, a hatalom sáncain belülről máris azt hallhattuk, hogy valójában nem történt meg a rendszerváltozás. Az ugyanis csak akkor történt volna meg, ha a nép, mint áprilisban tette, új fent a kormánykoalíció pártjai mellett voksol. Márpedig, ha ez így van, akkor itt állunk a legnagyobb bajban, s talán még maga az úristen sem tudná nagy hirtelenjében megmondani, hogy mi is legyen valójában a következő lépés, ha Európa felé baktató országunk végképp szakítani akar történelmi közelmúltjával.
Vitatkozni persze lehetne a választások veszteseivel, hogy állításuk enyhén szólva meggondolatlan s csupán a nem várt vereség mondatja velük, mert hiszen a rivalizálásban ugyanolyan demokratikusan létrejött, legitim pártok jelöltjei bizonyultak a nagyobb városokban és Budapesten — mondjuk így — többségükben népszerűbbeknek az ő jelöltjeiknél. Vagyis, ha kizárólag a kínkeservesen túlélt helyhatósági választásokon múlna, akkor csakugyan bekövetkezett a rendszerváltozás. A történelmi hűség kedvéért: szerény részvétel mellett, több emlékmű avatásával, szegényellenes hétvégével. Ennek megfelelően az eufória — népben, sajtóban — elmaradt. A győztesek igyekeztek kellő önuralommal elviselni sikerüket, feltehetően annak tudatában, hogy a neheze még csak ezután jön számukra. mert költségvetés és az önkormányzatok működéséhez nélkülözhetetlen törvények nélkül aligha boldogulhatnak. Belekóstolhatnak viszont a hatalom gyakorlásának tehetetlenségeibe. ami mint útravaló — az ilyenkor szokásos jókívánság helyett — már ott van minden önkormányzat tarisznyájában. A kormányt — hallhattuk egyik reprezentánsát — nem izgatja különösebben a helyi közigazgatásokban létrejött. papírformától jócskán eltérő változás, pedig hát az állam polgárai okkal hihetnék, hogy valamilyen rangú-rendű összefüggés, együttműködés mégiscsak lehet a településeik parlamentjei és az ország parlamentje között.
Nincs épeszű ember e hazában. aki feltételezné, hogy a kormány az önkormányzatok működéséhez nélkülözhetetlen törvények beterjesztésével eleve azért késlekedett, mert arra gondolt, hátha mégsem a koalíció kerül többségbe a kétfordulós megméretésen. Az ilyen stratégia felért volna egy öngyilkossági kísérlettel, de mert nem az volt. reménykedhetünk. hogy a kormány és az Országgyűlés ezután már csak a professzionista tevékenységére koncentrál, vagyis hiteles, használható törvényeket terjeszt be, illetve alkot. Ami persze nem változtat az alapvető dilemmán, hogy végül is a nyárias október 14. óta új rendszerben élünk-e vagy sem.
A falvakban aligha, mivel úgy tűnik, az ott élők nem
kérnek a többpártrendszerből, vagy legalábbis ainnak az eddigi megnyilvánulásaiból. A tízezernél kisebb lélekszámú települések	döntő	többségében
független polgármesterek kísérlik meg a lehetetlent, olyan emberek, akik közül számosán tanácselnökök voltak, s tagjai az áillampártnak, ám mindezek ellenére	élvezik	földijeik bizalmát.	Ebből	következően
mégiscsak valami új van kibontakozóban, mert korábban senki nem kerülhetett közakaratból a	helyi önkormányzat
élére. Ami praktikusan azt jelenti, hogy úgy is végbemehet a rendszerváltozás, ha nem söprik ki a vezetői posztokról az utolsó szálig az egy vagy két évvel ezelőtt is pozícionál-talkat. Ezt látszik igazolni a nagy csinnadrattával és elég széles körű ellenérzéssel keresztülvitt vállalati tanácsok választása is, aminek eredményeként többségükben a régi igazgatók kaptak újra bizalmat. Vagyis a nép valójában nem annyira vérszomjas, mint egyesek szeretitek volna, s azt a gyakorlatot látszik folytatni, amire a kormány maga is buzdít, hogy tudniillik a szakértelmet kell mindenek elé helyezni. Tisztességes szakértők pedig eddig is voltak (vélhetően) az országban, csak éppen olytan kordátok vették körül őket, kibonu
Gyanítom hát, hogy a rendszerváltás aligha érzékelhető pillanatát nem eseményekhez kell kötni. Nyilvánvalóan „nincs lebontva a régi rendszer”, ha nem kiáltjuk ki a köztársaságot, ha nem választunk demokratikusan parlamentet, köztársasági elnököt, önkormányzatokat, ám mindezek áltál csak a lehetőségei teremtődnek meg annak a rendszerváltozásnak, amely valójában a gondolkodásiban, lelkekben játszódik le. Ez a f lyamat pedig törvényileg nem szabályozható. Mert hiába mondják bárkinek is, hogy ne féljen, ha változatlanul szorong, tart valamitől. A i gyarországi cigányságra ugyanúgy vonatkozik az alkotmány valamennyi paragrafusa, mint a miniszterekre, ebből azonban niem következik az, hogy az éppen intézkedő rendőr is így gondolkodik.
Mert sokan félnek még ebben az országban: a munka-nélküliségtől, a létbizonytalanságtól éppen úgy, mint az antiszemitizmustól, a kommunistáktól, a kirekesztéstől, s még sok mindentől. Ezt pedig nem lehet azzal elintézni, hogy arra illetékesek kijelentik: egyszerűen hisztériakeltésről van szó. Minden félelmet komolyan kell venni! Különben frázis a- demokrácia, s korlátlan lehetőség1 kínálkozik arra, hogy az éppen hatalmon levők közül bárki is hitelesebbnek, legitlmebbnék tudhassa magát másoknál. Pedig nincs hitelesebb és legitimebb — csak hiteles és legitim van. Mégis: a kormánykoalíció pártjai, mintegy közös platformot alkotva a szociálliberálisokkal, a mai napig is csak eltűrik a szocialisták képviselőit az ország házában, ahová egyébként mindenki demokratikus választást követően juthatott csak be. Gyanakvás veszi körül a szocialistákat, kirnondva, bevallatlanul az állampárt túlélőinek tartják őket, akikkel nem kis politikai kockázat bármivel kapcsolatban azonos véleményen lenni, s ha ilyen elvétve mégis előfordul, bármelyik legitim pártot szekértolónak aposztrofálhatják mások.
Ami hát egy igazából megváltozott rendszerben elképzelhetetlen.
Kertész Péter
Bush köszöntötte Antalit a Fehér Házban
Magyarország a szabad világ megbecsült tagja
Az Egyesült Államok segítséget ígért az aszálykár és az energiagondok enyhítésére
A külpolitikai helyzet
A KÖZEL-KELET VÁLSÁGGÓCAI és a párizsi európai csúcs kapcsán az európai biztonsági rendszer kidolgozásával összefüggő kérdések szerepelnek majd a francia és a szovjet államfő most bejelentett találkozójának napirendjén. Az Elysée-palota hivatalosan is megerősítette, hogy Mihail Gorbacsov október 28-án kezd kétnapos látogatást Párizsban, amelynek előkészítéséről csütörtökön Bécsben folytatott megbeszélést a két ország külügyminisztere. Osztrák kollégájával találkozva egyébként Eduard Sevardnadze újólag leszögezte azt a szovjet álláspontot, miszerint Iraknak mindenképpen ,ki kell vonulnia Kuvait-ból, és a válság nincs közvetlen összefüggésben a palesztin problémával. Alois Mock egyetértését kifejezve fontosnak tartotta szorgalmazni az ENSZ égisze alatt megtartandó Közel-Kelettel foglalkozó nemzetközi értekezlet megrendezését.
Miközben az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja az jakkal szembeni jóvátételt igényekről rendelkező határozattervezetben egyezett meg, a hírügynökségek már a brit diplomácia irányítójának kudarccal végződött jeruzsálemi tárgyalásait elemezték. Douglas Hurd-nak ugyanis nem sikerült elérnie, hogy az izraeli kormány beleegyezzék a jeruzsálemi véres eseményeket kivizsgálni hivatott ENSZ-,küldöttség fogadásába. Maga Pérez de Cuéllar főtitkár pedig visszautasította azt az izraeli döntést, hogy a delegáció tagjai csak turistaként utazhassanak be a zsidó államba.
JELENTŐS SZÁRAZFÖLDI ERŐKET telepített Kuvaitba Bagdad — fedte fel az AP-nek adott interjújában a CIA vezetője, aki az amerikai hírszerzésnek arról a meggyőződéséről is beszámolt, hogy Szad-dám Húszéin nagy népszerűségnek örvend hazájában a szegényebb néprétegek és a hadsereg alsó- és középszintű vezetőinek körében. l|l-távolításának eshetőségeiről ily módon William Webster meglehetősen borúlátóan nyilatkozott. Az ugyancsak Párizsban járt Jevgenyij Pri-makov, Gorbacsov különmegbízottja viszont óvatos optimizmussal ítélte meg az Öböl-válság kimenetelét. Irak csütörtöki ajánlata, miszerint hordónként 21 dollárért bárkinek elad olajat, valóban a Párizsból Washingtonba tovább utazott Primakov derűlátását támasztja alá annyiban, hogy Irak szorultságáról tanúskodik. Egy vezető kuvaiti gazdasági szakértő becslése szerint az olajexport elmaradása Bagdadnak napi 54 millió dollár veszteséget okoz, nem csoda hát, ha a 34 dollár körüli világpiaci ár alatt kínálja bármely országnak, még az Egyesült Államoknak is a fekete aranyat. A Nemzetközi Energiaügynökség csütörtökön egyébiránt elvetette az OPEC-nek azt a javaslatát, hogy a nyugati államok stratégiai tartalékaik felszabadításával járuljanak hozzá az olaj árának stabilizálásához.
A NÉMET KANCELLÁR közvetve amellett foglalt állást, hogy a nyugat-európai gazdasági és pénzügyi unió második szakasza — központi bank felállításával — 1994. január elsején kezdődjék. Helmut Kohl az FR—3 francia tévéállomásnak nyilatkozott, s ebben az ugyanezt az időpontot szorgalmazó spanyol .,kompromisszumos” indítvány mellett tette le a voksot. Emlékezetes, hogy a német pénzügyminiszter és a Német Szövetségi Bank elnöke szeptember elején az Európai Közösségek római tanácskozásán még vonakodott a pontos dátum meghatározásától. Kohl mostani bejelentése ennek ellenére aligha oszlatta el a bonni fenntartásokkal kapcsolatos brüsszeli aggodalmakat.
Moszkvai tudósítónk telexe
Orosz pánikhangulat, ukrán győzelmi mámor
Moszkva, október 18.
Az orosz parlament végül is úgy döntött, hogy nem foglalkozik egyelőre Grigorij Javlinszkij min iszterelnök-hely ettesnek.	az
ötszáz napos program „atyjának” lemondási kérelmével, tudomásul veszi, de elnapolja a döntést. Éneikül is meglehetősen nagy zavart okozott a bejelentés, Buszlan Haszbulatov orosz elnökihelyettes egyenesen politikai válságot emlegetett. Am Javlinszkij a Kom-szomolszkaja Pravdának megerősítette, hogy mindenképpen távozni készül a vezetésből: „Gondolom, a képviselők megértik, hogy jobb lesz. ha én és kollégáim fél év múlva, az új realitásokból kiindulva új gazdasági stabilizációs programot tudunk ajánlani".
A célzás nyilvánvaló: fél évet adott Jelcin a gorbacsovi gazdasági tervnek, amely szerinte eny-nyi idő alatt katasztrofálisan tovább rontja a helyzetet. Oroszországnak tehát készenlétben kell állnia, megvédenie lakosságát a káros következményektől. Jelcin kijelentéseit csaknem minden központi tömegtájékoztatási eszköz közölte, többnyire — a jelenlegi sajtó és hatalmi struktúra ismeretében ez aligha meglepő — bíráló felhanggal. Az orosz parlamenttel egyébként is hadilá-
bon álló Szovjetszkaja Rosszija például egy szövetségi képviselő véleményét idézte, aki szerint az ötszáz napos terv kidolgozói már látják a megvalósítás nehézségeit, s mér előre bűnösöket keresvén a kudarcért, támadják a központi elképzeléseket, Egy másik szovjet honatya a TASZSZ-nak nyilatkozva egyszerűen pániknak nevezte Javlinszkij lemondási szándékát. Ábel Aganbegjan akadémikus pedig, aki ezúttal magára vállalta a gorbacsovi terv védelmét, kifejtette, hogy szerinte Jelcin fellépése politikai célokat szolgált, bármivel állt volna elő a központ, ő így reagált volna. „Minden ilyen fellépés után elveszítünk néhány milliárd dollár kölcsönt" — hányta az orosz elnök szemére.
Az elnöki programból egyébként — amelyet a csütörtöki Pravda részleteiben is közölt — védelmezői azt emelik ki, hogy lehetőséget biztosít a köztársaságoknak sajátosságaik figyelem-bevételével a piaci áttérés önálló útját kidolgozni. Ezért is volt figyelemre méltó, hogy önnön hagyományaitól jelentősen eltérői eg, a TASZSZ nem igazodott ehhez a kórushoz. Andrej Orlov szemleíró úgy ítéli meg. hogy a stabilizációs program ugyan véget vet a vitának és tudtul adja*
a Szovjetunióban nem lesz kapitalizmus — ám nem válaszol egyértelműen' a kérdésre:	lesz-e
piac? Á látványosan romló gazdasági helyzet hátterében fölyó egy hónapos politikai harc érez-hetőleg megváltoztatta Gorbacsov álláspontját — írja a TASZSZ — s most a kormány variáns felé hajlik. Az elnök a — meglehet, csupán ideiglenes — politikai stabilitás mellett döntött. Más kérdés., hogy a program elvezet-e a gazdaság megszilárdításához? — mutat rá az alapvető dilemmára Orlov.
További homályos pont, hogy miután Jelcin elvetette a kockát, az általa ajánlott három variáns közül melyiket követi majd Oroszország? A Rabocsaja Tri-bum szerint még a harmadiknak van a legtöbb esélye, vagyis hogy az orosz törvényhozás minden központi döntést felülvizsgál. Javlinszkij szerint a lehető Legjobb az lenne, ha létrejönne a Jelcin által szorgalmazott koalíciós kormány, vagyis Rizskov távozna. S az elnöki tervben vannak is óvatos utalások arra — a megszokott gorbacsovi körültekintéssel megfogalmazva —, hogy Rizskovékat talán a háttérbe lehet szorítani. Mint Aganbegjan is felhívta a figyelmet, a
Tudósítónk Jelenti
program egyik újdonsága az irányítási rendszer átszervezése: a Szövetségi Tanács szerepének a megnövelése, amelynek a köztársaságok között egyeztetett döntéseket kell kidolgozniuk és megvalósítaniuk a szövetségi és köz-társasági szervek közreműködésével. S a tanács létrehozna egy köztársaságok közötti gazdasági bizottságot, amelynek megalakulásával még inkább nyilvánvalóvá lenne a szövetségi kormány felesleges volta.
Mindez esetleg az emelt fővel való visszavonulás útját készítheti elő Rizskovnak. De hajlik-e Jelcin az olajág elfogadására, különösen, hogy Ukrajnában bebizonyosodott: a kormányfőt a tömegnyomás hatására is lehet meneszteni? Ukrajnában. Kijevben egyébként csütörtökön több ezer ember ünnepelte az utcákon az éhségsztrájkot folytató diákok győzelmét. Mint a Komszomolsz-kaja Pravdából kiderül, valóban válsághelyzetet oldott meg a törvényhozók engedékenysége: az október eleje óta éhező, körülbelül kétszáz diák közül többnek az állapota súlyosra fordult. Am kitartásuk talán más fordulat kezdetét jelentheti, mint Tienan-mén téri társaiké.
Larabert Gábor
Washington legfőbb gazdasági támogatónkká válhat
— jelenlrtte ki a magyar kormányfő
Washington, október 18.
Magyarország demokrácia, a szabad világ megbecsült tagja — nyilvánította ki George Bush, aki Antal! József fogadásakor komoly amerikai és nemzetközi segítséget ígért hazánk aszály-és energiagondjai áthidalására. Kormányfőnk pedig jelezte tervét katonaorvos-csoport küldésére az Öböl-térségbe.
A magyarok álma teljesült, Magyarország immár nem csupán kialakuló, hanem igazi demokrácia, amely 1990-ben elfoglalta természetes helyét a szabad világ megbecsült tagjaként — közölte az Antall József kormányfőt üdvözlő beszédében a Fehér Ház kertjében George Bush amerikai elnök, aki vendégével együtt többször is joggal utalt a történelmi pillanatra. S a magyar mi-| niszterelnök visszamenőlegesen és '*re is megköszönte „Amerika jóindulatát”, hiszen — reagált rögvest Antall az előtte elhangzott elnöki bejelentésekre — Bush „mindent felsorolt, amit én elmondhattam volna panaszként vagy kérésként”. Amikor már ott ültek az ovális iroda híres kandallója előtti karosszékekben, kormányfőnk a fotózás közben a sajtó előtt köszönte meg az elnöki ígéretet a támogatásra, és kijelentette: „Elérkezett az az idő, amikor — a szabadság kivívása után — az Egyesült Államok legfőbb gazdasági támogatónkká válhat.” Ezt követően kettejük (Brendt Scrowcroft és Kodolányi Gyula tanácsadók jelenlétében folytatott) eszmecseréje a tervezettnél jóval hosszabb ideig tar-
Tfljcs pompával
Először fogadtak „teljes pompával” magyar miniszterelnököt a két ország nemzeti színű lobogóival körbedíszített Fehér Házban, s minden szó, gesztus érzékeltette: ez az új Magyarország szabadon választott kormányfőjé-
nek szólt. Felsorakoztak tehát a négy fegyvernem zászlós díszegységei, ott voltak az elnök kulcsemberei, Baker külügyminiszter, Scrowcroft nemzetbiztonsági tanácsadó és az első számú katona, Powell vezérkari főnök, s persze Antall miniszterei Jeszenszky, Kádár, Módi, Boross, valamint Zwack Péter és Charles Thomas nagykövetek.
Az amerikai elnök felidézte, hogy hét éve ő volt (még alel-nökkénl) az addigi legmagasabb rangú washingtoni látogató Budapesten, s lám most itt üdvözölheti a demokratikus magyar kormány fejét. Egybevetette a pillanat rendkívüiiségét Kossuth Lajos hajdani diadalmenetével, s ekként summázta a történelmi fordulatot, mintegy ezennel és ünnepélyesen „befogadva” hazánkat a szabad népek családjába. Bush utalt az amerikai gazdasági érdeklődésre Magyarország iránt, megemlítve a General Electric és a General Motors nagyberuházásait, s példájuk követésére biztatta a pódiumról is országa cégeit. Hiszen a szerdai lapzártánk táján tartott fehér házi háttértájékoztatón egy magas rangú kormánytisztviselő „számított rá”, hogy Antall kéri majd e befektetések buzdítását „amennyire csak lehetséges”.
Fökonzuláíus L«w Angelesben
Ecsetelve hazánk gazdaság: gondjait tette Bush azokat a nagy fontosságú bejelentéseket, amelyeket Antall azon nyomban, melegen megköszönt. Az elnök közölte, hogy kormánya 47,5 millió értékben új (kedvezményes) hitelt és kölcsöngaranciát kínál Magyarország aszálykárainak enyhítésére, s ez az 500 ezer tonna a Fehér Ház számítása szerint kiesett takarmánygabonánk több mint felét pótolja. Majd Bush megállapította:	„Magyarország