﻿(•rint
)hm Nemzet
Vasárnap
1990.
október 21. Lili. évfolyam 248. szám
ALAPÍTOTTA: PETHÓ SÁNDOR
A korszakos tett
Jelcin üdvözölte az alakuló gyűlést
Az SZKP ellenzéke mozgalomba igyekszik tömörülni
A magyar kormányfő befejezte amerikai útját
A külpolitikai helyzet
A BIZTONSÁGI TANÁCS NEM TAGIT, azt kívánja, hogy Izrael vonja vissza döntését, és mégis fogadja az ENSZ főtitkárának tényfeltáró küldöttségét a jeruzsálemi templamhegyen megölt 21 palesztin ügyében. Mindazonáltal a testület hétfőre halasztotta a vitát arról a határozatervezetről, amely a delegációval való együttműködésre szólítaná fel Izraelt. Emlékezetes, hogy a jeruzsálemi kabinet saját hatáskörében nevezett ki egy vizsgálóbizottságot, és hajlandónak mutatkozott annak végső jelentését a BT rendelkezésére bocsátani. Izrael állandó ENSZ-képviselője ugyanakkor megválaszolatlanul hagyta azt a kérdést, hogy továbbra is elutasítja-e kormánya a misszió fogadását. Pérez de Cuéllar ENSZ-főtitkár mindenesetre leszögezte, hogy a küldöttség addig nem indul el, amíg meg nem bizonyosodik arról, hogy Izrael minden szükséges feltételt biztosít munkájához. A BT-nek egyébként az a szándéka, hogy a látogatás sorsától függetlenül a főtitkár a hónap végéig készítse el beszámolóját, amelyet azután annak rendje és módja szerint megvitat. .
A LEGMAGASABB RANGŰ NYUGAT-EURÓPAI POLITIKUS
utazott Bagdadba az Öböl-válság kezdete óta Edward Heath egykori brit kormányfő személyében, aki e cselekedetével a londoni kormányon belül is heves bírálatokat zúdított magára, Londonban ugyanis attól tartanak, hogy vizitjét Irak propagandacélokra használja majd fel. Az egykori miniszterelnök ezért Bagdadba érkezvén külön is kiemelte: küldetése szigorúan humanitárius megfontolásokat szolgál, S Szaddám Huszeinnel folytatandó vasárnapi tárgyalásán nem fog politikai témákról beszélni. Hasonló feladattal kereste fel az Irak déli részén lévő olajmezőket három magas rangú szovjet tisztségviselő, aki azt akarja felmérni, meddig van szükség az ott dolgozó szovjet szakértőkre. Közben Kanada is felfüggesztette kuvaiti nagykövetségének működését, így már csak a brit, a francia és az amerikai nagy-követségen tartanak ki a diplomaták. Ami Gorbacsov elnök külön-megbízottját illeti, Primakovot római, párizsi és washingtoni megbeszéléseit követően szombaton Chequers-i rezidenciáján fogadta Margaret Thatcher brit kormányfő.
A CfiS amerikai televíziós társaság azt a Pentagonból származó értesülést szivárogtatta ki, miszerint a térségben felvonultatott amerikai csapatokat még legalább két harckocsizó hadosztállyal, tehát körülbelül százezer fővel kellene megerősíteni ahhoz, hogy valóban felkészültek legyenek egy Irak elleni támadásra. Ekkora létszám Szaúd-Arábiába vezénylése viszont két hónapig is elhúzódhat. A novemberre negyedmilliósra bővülő amerikai haderő egyelőre csak bizonytalan kimenetelű harcokra elegendő, és szakértői becslések szerint az amerikai veszteségek halottakban és sebesültekben elérnék a húszezres nagyságot is. Számos elemző mégis azt gyanítja, hogy az otthoni zuhanó népszerűsége és külföldi katonai szövetségeseinek habozása miatt egyaránt szorongatott helyzetben lévő amerikai államfő netán az előremenekülést választja... Annál is inkább, mivel a palesztinkérdés előtérbe kerülése, a szélsőséges arab és izraeli politikai áramlatok radikálizálódása Szaddám malmára hajtja a vizet. A TASZSZ a kairói Al-Ahramra hivatkozva mellesleg szombaton közölte: mind több jel utal arra, hogy a palesztin A'bu Nidal terroristái végeztek egy hete az egyiptomi parlament első emberével.
A KELET-EURÓPAI GAZDASAGOK AGÓNIÁJA tükröződik jó néhány hírügynökségi jelentésben. Bulgáriában szombaton életbe lépett az üzemanyag szigorú adagolása, s közben bejelentették, hogy hamarosan komoly energia-áremelések következnek. Csehszlovákiában az év harmadik negyedében átlagosan 14,1 százalékkal emelkedtek a fogyasztói árak, a Világbanknak és a Nemzetközi Valutaalapnak nemrégiben tagjává lett Prága azonban első lépésként máris fél-milliárd dolláros hitelt kap a nemzetközi pénzintézettől ipari szerkezetének átalakítására és a magángazdaság fejlesztésére. A segítség elkel, hiszen mint az International Héráid Tribüné londoni konferenciáján a szovjet kőolaj-exportáló állami nagyvállalat ejnöke közölte, a Kelet-Európába irányuló szállítások a jövő évben 20-22 százalékkal csökkennek majd az idei szinthez képest. Nemhiába állapította meg szombati számában a Pravda: „A szovjet gazdaság mindkét lábára biceg”, irányíthatatlanná vált a népgazdaság, felbomlottak a korábbi vállalati kapcsolatok, s az infláció — hivatalosan is — már majdnem eléri a 10 százalékot. A fogyasztási cikkek termelése ezzel szemben jóval kisebb ütemben növekedett, mint amivel számoltak; az Izvesztyija éppen most adta hírül, hogy Örményországban november elsejétől a kására, a sajtra és a dohányárukra is kiterjesztik a jegy-rendszert. A régió valamennyi országa nagy reményeket fűz Németországhoz, ám az öt legnagyobb német gazdaságkutató intézet jövőre az ideinél mérsékeltebb növekedést ígér: a szakértők — szemben a hivatalból is derűlátóbb bonni kancelláriával — csupán jövő nyárra várnak fordulatot a keletnémet gazdaságban, ahol a bruttó nemzeti termék hanyatlása százalékban kifejezve még jövőre is két számjegyű lesz.	(V. L.)
Tudósítónk Jeleni! Los Angelesből
A magyarság összefogását kérte Antall Kaliforniában
Jeszenszky értókellr a kapcsolatok elmélyülését
„Ismét magyar lett a magyar, Egy szív miijók keblében" — harmincnégy évvel ezelőtt, 1956. október 23-án, a lágy fényű őszi délutánon, amint meneteltünk a Bem-szo-boc felé, ismerőseinket e Pető fá-stró fával	üdvözöltük.
Mindnyájan, akik ott voltunk, majd átéltük a következő napokat, hálával fordulunk azóta is a Gondviseléshez, hiszen kevés nemzedéknek adatott meg, hogy részese legyen egy olyan pillanatnak, amikor egy nép önmaga fölé nő, tisztán, fedd-hetetlenül, bátran —, amikor a történelem fölé nő, amikor sorsfordítóvá lesz.
Mi volt a nagyszerű e tizenkét napban? Elsősorban és visszavonhatatlanul az érzés, hogy mindezt magunk csináltuk, külső támogatás vagy segítség nélkül. Hiába próbálták később a bizonyos négy pontban bemagyarázni nekünk az ellenkezőjét. Nem történt semmiféle „imperialista előkészítés” és ,.ellenforradalmi fel-bújtás”. Nem volt semmiféle terv, központi irányítás, „forgatókönyv”, aminthogy a Pilvax fiataljai sem készítettek^ ilyesmit negyvennyolcban. Budapest népe mozdult meg a fiatalság kezdeményezésére, majd fölkelt az egész ország. És néhány óra alatt összeomlott nemcsak a hatalom, de az egész úgynevezett népi demokratikus rendszer. Párttal, karhatalommal, néphadsereggel, ÁVO-val, közigazgatással, üzemekkel, hivatalokkal, intézményekkel együtt. Még védekezni sem tudott, legfeljébb provokálni, véresen, mint október 25-én a Kossuth téren.
Ott és akkor a legsúlyosabb nemzetellenes bűnt követték el, amely mindmáig fő akadálya a magyar—orosz egyetértésnek, a népi együttműködésnek, Mert a „fratemizálásból” már kibontakozóban volt az új viszony magyarok és oroszok között, elkerülhettük volna a további harcokat és a november 4-í katasztrófát.
A hősi erőfeszítés a XX. században a legnagyobb nemzeti teljesítményünk volt saját erőből és elhatározásból, olyan ösztönösen és önszerveződve, ami azóta is csodálattal tölti el a korszakot tanulmányozó történészeket. A forradalmi csoportok önállóan jöttek létre, majd rövid idő alatt nemzetőrséggé fejlődtek és karöltve az új vezetésű honvédséggel és rendőrséggel képeseik voltak a rend helyreállítására.
A gyors kibontakozást alapvetően biztosíthatta, hogy Nagy Imre személyében olyan államférfi állt az ország élén. akit általános tisztelet és megbecsülés övezett és a nemzeti érdekek védelmében képes volt a társadalom politikai, szellemi egyesítésére. Rendkívül rövid idő, néhány nap alatt megszabadult a pártelőítéletektől és -korlátoktól, tájékozódni tudott a bonyolult, szinte óránként változó helyzetben és november elejére megteremtette a konszolidáció feltételeit. Akkor még nem tudtuk, hogy Hruscsov megszerezte a Varsói Szerződés országainak beleegyezését Magyarország le-rohanásához.
Harminchárom év kellett ahhoz, hogy október ,23-ból nemzeti ünnep, a népköztársaságból köztársaság legyen.
Október 23. monumentalitását mi sem bizonyítja joh£>an, mint hogy egyetlen nap alatt végbement a gyökeres értékrendszerváltás. Az egyén legjobb tulajdonságai törtek a felszínre: a hazaszeretet, az áll— dozatkészség, az önzetlenség, a koakázatvállalás, az okos merészség, az emberség még az ellenséggel szemben is. Ez a tizenkét nap visszaadta a nem-
zet önbecsülését, belső tartását, s bármily különös — jókedvét. Sem azelőtt, sem azóta nem lehetett látni annyi csillogó szemű, mosolygó embert és gyereket az utcákon, amelyeken időről időre végigsöpört a golyózápor. Az ifjú Magyarország mintha csak önmagát biztatta, buzdította volna, miközben fittyet hányva az életveszélyre, olyan gyakorlottan dobta 'a Molotov-koktélt, a benzinespalackot a harckocsikra, mintha egész életében erre készült volna, s pöttömnyi gyerekék álltak sorba kenyérért a családnak, miközben fülüknél sivítottak a Kalasnyiko-vok lövedékei.
A nép nem érezte magát le-
győzöttnek november 4-e után sem, mert a köielesSégteljesi-tés biztos tudatával rejtette el fegyverét, és szilárd meggyőződése volt, hogy olyan korszakos tettet hajtott végre, amelyre büszkén hivatkozhatnak a jövő nemzedékei, olyan példát mutatott, amely a osüg-gedés és reménytelenség idején mindig felemelheti és lelkesítheti az utókor magyarjait. Ezen nem változtatott az a keserű felismerés sem, hogy küzdelmünkben magunkra maradtunk, nem akadt támogatónk, bármerre tekintettünk is a világba. Nagy Imre kétségbeesett segélykiáltását süket csönd vette körül, mintha csak megismétlődött volna Pol-merston száraz üzenete I. Miklós cárhoz 1849-ben: végezzenek velük minél gyorsabban. A hősi bukás sohasem végzetes egy nemzetre. Kedvezőbb körülmények és viszonyok esetén könnyen talpra lehet állni. Az igazi veszély, ha olyan kor következik, amely az egyénék és a nagy közösség, a nép sélejtes, rossz tulajdonságaira építi hatalmát.
Az 1956-ot követő évtizedek igazi nagy vétke, hogy a vezetés a nemzeti tudatból igyekezett kilúgozni a forradalmat, a népfelkelést, sőt a fogalmakat önmaguk ellentétévé változtatva, félrevezette a felnövekvő nemzedéket. így lett a nemzeti küzdelemből ellenforradalmi lázadás, a szabadságharcosból köztörvényes bűnöző, s ennek mélypontján Nagy Im-réékből hazaáruló, imperialista ügynök. Ezzel párhuzamosan
kialakult a furkósbot- és a mézesmadzagmódszer alkalmazásának változatossága. Kezdetben jött a könyörtelen bosszú, a szovjet beavatkozással visszanyert hatalom vérengzése, ideológiailag a rágalmak áradata a sovinizmusról, a horthysta restaurációról, az egyházi nagyibirtokok visz-sza vételéről, a fajgyűlöletről, az antiszemitizmusról, a kommunistákkal való leszámolásról. Azt hirdették, hogy november 5-évél eljött volna a „hosszú kések éjszakája”, annak ellenére, hogy tudjuk, minden üzemben és hivatalban megindult volna a munka. A következő lépés az „agymosó” és gerinctördelő gépezet beindítá-
sa volt. A rafinált megvesztegetések, a korrumpálások, a feljelentések és titkos káderlapok, „aki nincs ellenünk, az velünk van” bibliai mondásának ma-chiavellisztikus eltorzításának összefüggő rendszere. Szerezz frizsidert, autót, nyaralót, háromévente nyugatra is utazhatsz — egyetlen feltétellel: ne lázadj a „gulyáskommunizmus”, a „legvidámabb barakk”, a „tórám T” (támogatás, tűrés, tiltás) szelleme ellen. Ne vedd észre, hogy az egész ország földjével, városaival és falvaival, gyáraival szőröstül-lbőröstül a pártállam hitbizománya.
A méreg hatni kezdett, el-porlasztotta a gerincet, beivódott a vérünkbe, szétmarta erkölcsi tartásunkat. Mintha 56-ból nem maradt volna semmi. De Lincoln mondása a pártállamban is igaznak bizonyult: Becsaphatsz sok embert egy ideig, kevés embert hosszú ideig, de nem csaphatsz be sok embert hosszú ideig.
így a pártállam ismét összeomlott, ha nem is olyan drámaian, mint 1956 októberében. Azóta tekingetünk jobbra-balra, kutatunk hasznosítható külföldi példák után, szeretnénk eligazodni bonyolult világunkban. Pedig nekünk ma legfőbb kötelességünk és feladatunk a visszatérés ötvenhat eszméihez, önzetlenségéhez, bátorságához, emberségéhez. Akkori önmagunkhoz. A bontakozó magyar demokráciának csak ez adhat szilárd alapot.
Los Angeles, október 20.
Amerika nyugati partján a kaliforniai üzletemberektől és a helyi magyaroktól egyaránt kérte Antall a támogatást „gazdaságunk talpra állításához”. A miniszterelnök hazautazása lapzártánk után volt esedékes.
„Én is hiszek a csodában” — jelentette ki Antall József, a Los Angeles-i Bicmore Szálló nagy báltermét zsúfolásig megtöltő helyi magyarság péntek esti díszbankettjén, ahol a kormányfő előtt Teller Ede nevezte igenis reálisnak a „magyar csoda lehetőségét”. A világhírű tudós a biokémiai fejlesztések, az atomenergia alapján képzelte el a gazda-
ság fellendítését, tett egy sajátos javaslatot is: növeljék a hazánkba irányuló turisztikát oly módon is, hogy az amerikai magyarok gyerekeiket rendszeresen anyanyelvi táborozásra küldik Magyarországra. Antall ebben a .körben is hangsúlyozta, hogy „egy nemzethez tartozunk" és Los Angeles-i megnyilatkozásaiban ismétlődően kijelentette, hogy immár nincs szükség az „emigráció” meghatározásra.
Mrghfvó Iteagannek
Los Angelesibe pénteki lapzártánk után érkezett a magyar küldöttség. Antall először a dél-ika-
lifomiai üzleti élet vezetőivel tanácskozott, akiknek — hazánk nyitottságát hangsúlyozva —, taglalta a privatizáció meggyorsítására irányuló törekvéseinket, s ezen az alapon kérte őket nagyarányú befektetésekre. Ezt követően Rónáid Reagan volt elnököt kereste fel irodájában a magyar kormányfő, aki ezzel a találkozóval óhajtotta kifejezésre juttatni, mennyire nagyra értékeli az amerikai államférfi szilárdságát, amely oly sokban járult hozzá a nyolcvanas évek végének világpolitikai fordulatához. (Értesülések szerint Antall jövő tavaszra vagy őszre meghívta hazánkba Rónáid Reagant.) Ezért is volt érthetetlen, hogy a szó szerint rohanva megérkező magyar újságírókat csupán előszobáztatták a volt elnök irodájában, ám — ellentétben az amerikai fotós és rádiós kollégáikkal — nem engedték Reagan és Antall közelébe
Az esti díszbanketten a magyar miniszterelnököt érdemben Dolinszky János üdvözölte a kaliforniai magyarok nevében, és ő hangsúlyozta, hogy „igenis létezik egy nyugati Magyarország is”, amely ,jmost válik a haza részévé”. Dolinszky kérte, hogy legyen minden magyar egy-egy hajszálér ebben a visszaépülő testben.
Ha győznek...
Antall válaszában megállapította, hogy odahaza bizonyos csalódottság, zavarodottság érezhető, ami talán a rendkívüli helyzettel is magyarázható. Végtére is nem tudjuk, hogyan viselkedtek volna 1848 vagy 1956 magyarjai — ha győznek ... Furcsa hajlamunk a borúlátásra, pedig most nekünk mindenekelőtt hitre és bizalomra van szükségünk. És a nyugati magyarság legyen élő kapcsolatban a hazai gazdaság talpra állítási folyamatában. Az 'itteni magyarok adjanak hitet, mutassanak példát arra, hogy azt a bizonyos csodát meg lelhet valósítani Hiszen — fejtegette Antall — a nyugati magyarság hordozója a szabad világ értékeinek, amelyeket segíthet átplántálni hazánkba. A miniszterelnök ezt követően ecsetelte gazdasági gondjainlkat, az örökölt hatalmas adósságterhet, az Öböl-válság következményeit, a német egységből adódó sajátos problémákat, s amikor megemlítette, hogy még a Szovjetunió is igényt tart két és fél milliárd rubelre, a terem felmorajlott.
Antall egyébként a Magyar Köztársaság nevében megköszönte a nyugati magyarságnak, hogy akkor is képviselte nemzeti értékeinket, amikor ez odahaza nem volt megvalósítható. Ismét kijelentette, hogy a határainkon kívül, tehát Nyugaton is élő magyarok miniszterelnökének érzi magát lélekben, ha elfogadnak, ezt továbbra is vallom” — a teremben felállók hatalmas tapssal adták erre jóváhagyásukat.
A több száz magyar jelenlétében a kormányfő visszatekintett az elmúlt évtizedekre és a többi közt megállapította, hogy a 34 év viszonylag enyhültébb körülményeit 1956 emlékével kényszerítette iki a magyarság. A Szovjetunió hajója akkor betömhetetlen léket kapott, állapította 'meg Antall és feltételezte, hogy egykoron világtörténelmi fordulópontként fogják '56 ot felfogni. A miniszterelnök előtt egyébként beszélt az egybegyűltekhez Leó McCartney Kaliforina alkormányzója, aki novemberben a legnagyobb amerikai állam üzleti vezetőinek küldöttsége élén érkezik térségünkbe. így hazánkba is.
Lapunk számára Jeszenszky Géza külügyminiszter külön értékelte a látogatást. Megállapította, hogy rendkívül jó és biztató személyes kapcsolatok alakultak ki egyfelől Antall és Bush, másfelől a két kormány vezető emberei között. Valóban közeli 6a-