﻿<1,5©
forint
iMir Nemzet
Csütörtök
október 25.
Lili. évfolyam
250. szóm
ALAPÍTOTTA: PETHÓ SÁNDOR
MMn Shakespeare születne
Albánia kitör az elszigeteltséffhól
Tiranában a Balbán jövőjéről
Bonn és Párizs nem akar ..kilógni** az Irak-ellenes koalícióból
A külpolitikai helyzet
A VARSÓI SZERZŐDÉS politikai és katonai szervezetét 1992 elejé-r®, ,	számolni, nyilatkozta a Japánban tartózkodó csehszlo-
vák külügyminiszter. Dienstbier úgy véli, hogy az egykori szocialista országok szervezetének felszámolása egybeesnék az európai biztonsági és leszerelési értekezlet negyedik utókonferenciájával. A VSZ konzultatív testületként fennmaradna, s Prága elképzelései szerint új összeurópai intézményt építenének ki az európai hagyományos erőkről folytatott tárgyalássorozat keretében.
A VSZ jövője, pontosabban felszámolásának ütemterve és mikéntje gyakorta szóba került azokban a hírügynökségi jelentésekben, amelyek azt taglalják, miért halasztották el a november elejére tervezett budapesti csúcsértekezletet. Az elemzők egy része szerint a szovjet kérés azzal függ össze, hogy Moszkva a párizsi csúcsértekezlet után kíván tanácskozni a kelet-európai vezetőkkel. Vannak, akik úgy látják, hogy a halasztás mögött a közelmúlt bizonyos katonai vitái húzódhatnak meg, ismét mások szerint a kérés sejteni engedi, hogy a fölbom-lóban levő szövetség tagállamai eltérően ítélik meg a Varsói Szerződés jövőjét.
AZ OKTÓBER 23-1 MEGEMLÉKEZÉSEKRŐL beszámolván a táv irati irodák jelentéseiben egyébként több ízben szerepel hazánk: az AFP a Sportcsarnokban elhangzott Antall-beszédből azt emelte ki hegy a nyugatiak az Öböl-válság idején ne feledkezzenek meg Magyarországról, merthogy 1956-ban a szuezi válság idején — megfeledkeztek. Az .4P úgy vélté, az ünnepet „az általános borúlátás felhőzte be, a társadalom gyors széthullása és a gazdaság állapota, az elégtelen szociális védőháló, a növekvő munkanélküliség, a lakásválság és az elmaradott infrastruktúra miatt”. A távirati irodákkal ellentétben a szerdai International Héráid Tribüné szinte meg sem említi a budapesti ünnepségeket, ellenben hosszabb riportot közöl a hajléktalanokról. :
A BALKÁN TÉRSÉGÉ számos ponton érintkezik Kelet-Európával, s a két régió helyzete sok hasonlóságot mutat. A balkáni országok külügyminiszterei ezúttal második alkalommal találkoznak, s az a tény, hogy Tiranában ültek össze, föltehetően arra utal, Albánia szeretné lezárni az elszigeteltség hosszú időszakát. Közvetve erre utalt Alia albán párt- és állami vezető, fölszólítván a balkáni államokat, „egyenlő partneri alapon fokozzák együttműködésüket a holnap Európájának többi nemzetével”. A tiranai politikus szerint a valaha „Európa lőpo-roshordójának” tartott balkáni térség váljék a biztonság és a béke övezetévé. Ez ugyancsak ráférne a tömérdek gazdasági és etnikai ellentéttől fenyegetett régióra, amit az is érzékeltet, hogy éppen a román diplomácia vezetője indítványozta Tiranában, hogy a hat ország az etnikai kérdések ügyében állítson össze egyfajta „magatartáskódexet”. A bukaresti diplomácia más irányban is aktív: Petre Román miniszterelnök Párizsban is szorgalmazta hazája és a nyugat-európai közösség szorosabb kapcsolatait. Ebből a szempontból egyfajta párhuzamosság figyelhető meg Kelet-Európábán, hiszen Budapest, Prága és a többi főváros is mihamarabb jól megalapozott, intézményes együttműködést szeretne — mindenekelőtt gazdasági segítségben reménykedve — a nyugat-európai integrációs szervezetekkel. (M. J.)
Magyarország megértesse! fogadja a VSZ-csúcs elhalasztását
- jelentette ki a Külügyminisztérium szóvivője
előttünk álló feladatok megoldásában az ország számít a Nyugaton élő magyarság segítségére is.
A tájékoztatón bejelentették, hogy az ukrán kormány felhívása nyomán a Külügyminisztérium saját segélyalapjából 3 millió fo-
A CTK hírügynökség megerősítette: a VSZ tagországaihoz intézett üzenetben Moszkva azt indítványozta, hogy a Varsói Szerződés vezetői a november 19. és 21. között Párizsban sorra kerülő európai csúcsértekezlet után ül-
Elhalasztoüák
izraeli látogatását ■
Az MTI jelenti: Hermán János külügyi szóvivő szerda délelőtt sajtóértekezletén azt érzékeltette, hogy Antall József miniszter-elnök előreláthatólag nem utazik Izraelbe, bár novemberre tervbe vett látogatását izraeli részről már bejelentették, s azt a magyar fél is megerősítette.
Tiranai értekezlet
Előtérben a balkáni együttműködés fokozása
Amerikai üzletemberek olaj után akarnak kutatni Albániában
Tiranából jelenti az AP: A balkáni államok együttműködésénék szorosabbra fűzését szorgalmazták a ténség országainak szerdán Tiranában megnyílt külügyminiszteri értekezletén a részvevők.
A kétnaposra tervezett tanácskozást Ramiz Alia albán párt- és állami vezető nyitotta meg. Beszédében szorgalmazta, hogy a valaha „Európa lőporoShordójá-nak” tartott balkánli ténség váljék a biztonság és a béke övezetévé. Alia azért is síkraszállt, hogy a balkáni országok egyenlő partneri alapon fokozzák együttműködésüket a holnap Európájának többi nemzetével.
Luben Gócét; bolgár külügyminiszter támogatta görög kollégájának azt a javaslatát, hogy hozzanak létre titkárságot az érintett országok együttműködésénék összehangolására. Ennek a testületnek a székhelye Szófia léhet-
A II. világháború óta ez a második ilyen jellegű konferenciája Bulgária, Törökország, Jugoszlávia, Albánia, Görögország és Románia magas rangú képviselőinek, s Tirana először ad otthont külügyminiszteri értekezletnek.
A román és a bolgár külügyminiszter már most javasolta, hogy a jövő évben is rendezzék meg
Munkatársunk jelentése
Párizst nem Húszéin
a balkáni külügyminiszteri értekezletet. Adrián Nastase román külügyminiszter indítványozta, hogy a hat ország „alkosson magatartáskódexet etnikai kérdések tárgyában”.
Az első napi hozzászólók közül Antonisz Szamarasz görög külügyminiszter bírálta egyedül a konferencia házigazdáit. Szemére vetette a tiranai vezetésnek, hogy Albániában még mindig üldözik a vallást.
Mint a Tanjug jelentette, amerikai üzletemberek egy csoportja tartózkodik jelenleg Albániában, hogy tanulmányozza az ottani befektetési lehetőségéket.
A vállalkozók, akiknek vezetője Miöhael Kennedy, a meggyilkolt amerikai elnök unokaöccse, a Citizen European Enterprise vállalattól érkeztek. A küldöttséget kedden fogadta az albán államfő.
Az amerikai cég szeretne jogot szerezeni arra, hogy az albán tengerpart mentén olajmezők után kutathassanak, azaz olyan területen, ahol eddig még semmiféle ilyen jellegű kutatás sem folyt.
Albánia, amely júliusban megújította kapcsolatait a Szovjetunióval, hivatalosan még nem vette föl a kapcsolatot az Egyesült Államokkal.
tántorítja el ajándéka49
rinttal támogatja a csernobili katasztrófa következményeinek felszámolását. A magyar kormány segélygyűjtésre hívja fel az intézményeket és a lakosságot is.
(stier)
jenek össze. A hírügynökség idézte a csehszlovák védelmi minisztert, aki szerint a Szovjetunió „súlyos belpolitikai problémák” miatt kérte a budapesti csúcsértekezlet elhalasztását.
Antall József
Az MTI újabb érdeklődésére Hermán János szóvivő szerdán délután már pontosabb információval szolgált. Eszerint az izraeli féllel történt közös megegyezés alapján Antall József november 6—9-re tervezett izraeli látogatását későbbi időpontra halasztotta.
ősi gyűlölség választja el a kritikust a színháztól — mondogatják. Sohasem hittem benne. Bár tapasztaltam, duzzog a színész, dohog, ha elmarasztalják. Természetes emberi magatartás. Mégis úgy gondolom: ha a színházi társalgóban fennhangon ócsárolják is az ítészt, kiki a lelke mélyén pontosan érzi, mikor jogos a bírálat. Ezért sohasem feszengtem, amikor négyszemközt kerültem azokkal, akiket „lerántottam”. Még kevésbé tartottam „bosszúszomjas” rendezőktől, direktoroktól, hiszen nekik a színészekénél nagyobb rálátásuk lehet a szakmára, s tudtam, hogy tudják: ki írja tulajdon ítéletét — s nem a fensőségekét —, még akkor is az igazat, ha történetesen téved. Szinte véd- és dacszövetséget kötöttünk röpke akciókra, cinkos rebelliókra. Amikor közhírül adtuk egy műsorterv olyan darabját, amelyre tilalom sújtott le, vagy olyan fesztiválnagydíjat, amelyről hallgatni rendeltek. A tájékozatlan szerkesztők „jóvoltából” ki lehetett cselezni a nyilvánosság-szabályozás diktátumát, ha a stúdióba száműzött produkciókat nagyszínházi előadásként tüntettük fel
—	legfeljebb jött azután a fejmosás. A kritikus társadalom szívesen legyezgeti hiúságát azzal — talán nem is önáltalás —, hogy nem maradhatott volna meg Kaposvár, nem születhetett volna meg a világhírűvé lett Katona József Színház sem, ha nem állt volna a művészeik háta mögött szorosan, s konokul a színházi sajtó, akkor már jó ideje.
Nem is oly régen volt. Amikor tizenöt éve e laphoz kerültem, akkor kezdtek a vidékre is figyelni. Az a kritikusnemzedék, amelyikhez Mátrai-Be-tegh Béla is tartozott, még szö-kőévente látogatott a messzi kompániákhoz. A következő generációból egyre többen, s egyre gyakrabban mentek le Kaposvárra, Szolnokra, Kecskemétre. Hogy igazán rendszeressé váljék az utazgatás, ahhoz egy újabb korosztálynak, nagyjából az enyémnek, az akkori huszonéveseknek kellett feltűnniük, akik számára természetes lett a pár száz kilométernyi oda-vissza, télvíz idején is túra, az éjszakai törődés — az esetben is, ha sejteni lehetett, nem éppen „országra szóló” a produkció. A minap döbbentem rá: mindössze tíz-egyné-hány évig tartott az a periódus, amelyben minden honi társulat bizton számíthatott arra, hogy évadonként egyszer-kétszer — jelesebb együttes akár ötször-hatszor is — kap látogatót az országos lapoktól, divatos szóval: visszajelzést. A legutolsó epizodistának sem kellett beérnie a helyi hírharsona méltatásával. Ez a korszak véget ért.
Sem a fityinggé silányuló napidijak, sem a nullára értékcsökkent szerkesztőségi rozogá-nyok — az éjjeli vezetéstől, morcos sofőrökkel — nem szeghették kedvét a portyázó kritikusoknak. Am letérítené útjuk-ról a nekiiramodott történelem. Hódít a politika a napilapok hasábjain is. (Napilapokat emlegetek, mert Magyarországon a kritika — furcsa műfajtörténeti jelenség — a napisajtóban kapta a legnagyobb nyoma-tékot.) A pártkongresszusok, az országgyűlések, a szavazások tudósításai elterpeszkedtek az oldalakon, a belpolitika felrobbantja a lapszerkezetet. S mindig a kulturális rovat az első, amelyik kénytelen helyet adni
—	amint az oldalain belül a kritikák vonulnak vissza az aktualitások javára. Az új, s még újabb napilapokban, a Mai Napban vagy a Kurírban eleve nincs helye már a kritikának.
Szegény kis színikritikus panaszai ... — mondhatnák. Ám a kesergés már a színháziak ajkáról visszhangzik. Az évadnyitó találkozókon a Magyar Nemzetnek szinte mindegyik színházi cikke szóba került — s nem hízelgek magamnak azzal, hogy az opusok kiválósága okán. A magyarázat abban rejlik :	hovatovább könnyedén
számba vehetők, tételesen felsorolhatok azok az írások, amelyek érdemben foglalkoznak az adott művészeti ággal. Gyanúm beigazolódott, amikor a Vígszínház igazgatója nekem szegezte lamentáló szavait: Miért nem számolunk be minden egyes bemutatóról? Miért csak jegyzet, dőlt sorok jutnak egyikmásik előadásnak? Írjunk bármit, csak írjunk, segítsünk! S én jól tudom, soha nagyobb szükség nem volt a közönségcsábításra. Kiparancsolni már a diákokat sem igen lehet. Nincsenek KISZ-csoportok vagy munkabrigádok, amelyeknek kulturális felajánlásában színházlátogatás is szerepel. S a közönségszervező már aligha zsarolhat meg „árukapcsolással” balekot. Úgyis fáradt, fásult a néző, legfeljebb otthon marad! S akit még lázba hozna színielőadás, annak futja-e rá? A gyereknek fontosabb a kenyér, a tej, néha egy kis gyümölcs, mint a festett világ.
A rendületlen színházjárókat, azt a csenevészedő réteget — a szellemi elitet? — majd útba igazítja a szaksajtó! Lesz még ilyen? Hiszen már hónapok óta hallunk a Színház folyóirat küszködéséről, a minap pedig a Film Színház Muzsika megjelenésének felfüggesztéséről. S a mérleg ellenkező serpenyőjében parányit nyom egy-egy új havi- s hetilap. A Magyar Színészt a Magyar Színész Kamara pártolja, nyilvánvaló hát, nem bírálni született. A botladozva induló, s éppen csak fel-tápászkodó Színházi Elet sem arra esküdött fel, hogy szorgalmas krónikása legyen e művészetnek — s nemcsak a művészeknek. Máris féloldalas, inog, omladozik a színházi, de a filmes, a zenei, a képzőművészeti sajtószerkezet is, az egész kulturális sajtóstruktúra. Régebbi s újabb folyóiratainkban alig-alig akad olyan rendszeres kritikai rovat, amelyik egy-egy műfaj áttekintésére vállalkozna. Talán csak az irodalom a szerencsés kivétel. Bár hamarább olvasni recenziót verskötetről, novellagyűjteményről, regényről, mint éppen drámáról. Ha Shakespeare ma születne — ki venné észre?
Halódik a kritika e rendszer-váltó korban, szinte a rendszerrel egyetemben. Zavarba hoz a felismerés: éppen a letűnt éra tartotta életben. Az az ideológia, amely veszedelmet látott a művészetekben, tehát megkívánta az ellenőrzést, vagyis a kritikát. A hatalomból juttatott is neki. (Egy Népszabad-ság-ledorongolás egykor megtörhetett egy pályát.) És meg-megfeddte, amikor egyre sűrűbben engedetlenkedett. (Borsot tört például a színikritikusi díjjal az elvtársi orrok alá.) Bármennyire neheztelt a pártállam, mégis igényelte a működését ... S ha nemcsak hatalomváltás történt, akkor bizonyára a kritika fenntartása éppúgy az önkormányzó társadalomra, a civil mecenatúrára és a fizetőképes publikumra fog hárulni, akárcsak a művészeteké. Megint egy hajóban evezünk! Vagy el vegetál a kritika a jobb kor jöttéig — itt a hírrovatok, ott a pletykaoldalak, amott a kis színesek kegyelemkenyerén —, vagy e műfaj is támogatásért folyamodik. Akkor megeshet: a pénzért szolgálatot kérnek cserébe — megint.
Bogácsi Erzsébet
(Munkatársunktól)
Az elmúlt napok találgatásai, félhivatalos értesülései után, szerdán a Külügyminisztériumban megtartott tájékoztatón hivatalosan is bejelentették, hogy a tagállamok közös elhatározása alapján elhalasztották a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének november 3—4-re Budapestre szervezett ülését. Heirmann János szóvivő közölte, hogy az időpont módosítását a Szovjetunió kérte, s a hat tagállam mindegyike egyetértett az indítvánnyal. A szóvivő elmondta, hogy szovjet részről már korábban is felmerült, célszerű-e a Varsói Szerződés katonai szervezetével és jövőjével kapcsolatos tárgyalásokat az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet novemberben esedékes párizsi csúcstalálkozója előtt megtartani. Hermann János a tyúk és a tojás dilemmához hasonlította ezt a dátumvitát. Egy sikeres budapesti eszmecsere ugyanis termékenyítő-leg hathatna az összeurópai tanácskozásra, mint ahogy Párizs után is jobb esélyek nyílhatnak a VSZ jövőjével kapcsolatos megegyezésre. Magyarország mindenesetre megértéssel fogadta a tanácskozás elhalasztására tett szovjet javaslatot, és nem tett semmiféle ellenvetést.
A szóvivő cáfolta azokat a találgatásokat, hogy a VSZ-csúcs halasztását a leszerelési különbizottságban a kvóták elosztása körül zajló vita indokolná. Elmondta, hogy a hétvégi újabb prágai tanácskozáson jó esély van a megegyezésre e téren is. A diplomata
aláhúzta, hogy hazánk az idő-pontmódosítás ellenére is folytatja a történelmi jelentőségűnek ígérkező VSZ-csúcs előkészítését, s érdekelt annak sikeres lebonyolításában.
A tájékoztatón ismertették az állami vezetők idei és jövő év eleji külföldi utazásainak gyorslistáját is. Eszerint a külügyminsz-ter november 6-án Rómába utazik, ahol átnyújtja hazánk osat-lakozási okmányait az Európa Tanácsnak. Göncz Árpád köztársasági elnök november közepén részt vesz a japán császár beiktatásán, s felkeresi a Koreai Köztársaságot is. Jeszenszky Géza november végén, december elején Ausztráliába, Űj-Zélandra és Thaiföldre utazik, majd december 19-től 21-ig Iránban tárgyal. Katona Tamás államtitkár személyében elnöki különmegbízott látogat Szaúd-Arábiába, hogy a diplomáciai kapcsolatok felvételéről tárgyaljon. Hazánk a térségben egyedül Rijáddal nem létesített még ilyen szintű viszonyt. Végül a terv szerint Antall József miniszterelnök februárban Egyiptomba utazik.
A sajtóértekezleten rövid időre megjelent Jeszenszky Géza is, aki amerikai és németországi útjáról tájékoztatta a jelenlévőket. A külügyminiszter tárgyalásairól szólva aláhúzta, hogy a Nyugat részéről megvan a készség a befektetésekre, s most rajtunk a sor, mennyire tudunk élni a bizalommal. A piacgazdálkodásra való áttérés szemléleti változást igényel minden szinten — emelte ki. Ezután elmondta, hogy az
Párizs, október 24.
A bagdadi döntés ellenére, amelynek értelmében a közeli napokban az összes francia állampolgár, akinek ez szándékában áll, távozhat Irakból, Franciaország nem tesz engedményt Szaddám Huszeinnek, továbbra is kitart az ENSZ-határozatok következetes végrehajtása mellett. A hivatalos párizsi álláspont szerint a francia túszok elengedése semmit sem változtat az Öböl menti válság lényegén, Kuvait megszállásán. A bagdadi lépés csupán egy törvénytelen cselekedet, a túszszedés utólagos kiigazítása — áll a francia külügyminisztérium szerda délutáni közleményében.
Bár a francia fővárosban természetesen az illetékesek is örömüket fejezték ki, hogy közel három hónapos „vendégeskedés”
után háromszázhuszonhét honfitársuk egy-két napon belül hazatérhet, de az is nyilvánvaló: „e váratlan keggyel” Húszéin elnök kényelmetlen helyzetbe hozta a párizsi politikusokat saját szövetségeseik előtt. Nem véletlenül közölte nyomatékkai szerdán Ro-card miniszterelnök, hogy Franciaország nem alkudozott, és nem is fog alkudozni Irakkal a túszokról. Párizs továbbra is követeli az összes „visszatartott” külföldi szabad távozásának biztosítását Irakból.
Az első kommentárok az Irak-ellenes szolidaritás megőrzése mellett szállnak síkra, hiszen minden probléma Kuvait bekebelezéséből ered, ebben jottányit sem engedett a bagdadi elnök. Egybehangzó a vélemény, hogy — mint a Liberation egy címében is írta — ezzel a „mérgezett