﻿Áru:
6,5a
forint
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
Kormány és ellenzék között
Érdemes-* vajon minden papírra vetett fél szót is oly alaposan megfontolná —, ha az olvasó könnyedén élsMiik fölötte?
Mostanság több félreolvasalt-ban volt részünk, mint (talán) a lap egész történetében.
Jeles értelmiségi lemondja a lapot, mert .kormánypártiak” lettünk — másik, épp oly jeles értelmiségi olvasónk azért fordít hátat, mert „támadjuk a kormányt”.
Magyarán:	már-már min-
denki azt akarja, hogy a Magyar Nemzet minden sora az ő szent magánvéleményét fejezze ki. Talán a kormány is ezt kívánja. Talán az ellenzék is.
Mintha senki sem értené, hogy ez a lap az országot félti, az ország sorsáért aggódik; ezért e hasábokon minden bírálat és minden dicséret.
A lap korábbi — valamiimő ellenzékiségben összeforrott — olvasótáboráról most mintha csalódottan leválna a „bal”-és a „jobbszárny”: persze, ha egyáltalán még mondanak valamit ezek a szavak. Elfordulnak azok, akik a reformerek oldalán álltak, nekik szurkoltak. Most az a benyomásuk, hogy a lap ma éppúgy elfelejti vagy megtagadja őket, szerepüket, gondolataikat, teljesítményüket, miként a kormány; az ő szemükben tehát a lap mintha jobbra csúszna. Másrészt el berzenkedik tőlünk az az olvasó, akinek a Magyar Nemzet most már nem elég nemzeti; messzi elszomorodnak e hasáboktól azok, akik a kormánykoalíció győzelmében legmeghittebb reményeik diadalát ünnepelték, és ezért kedvenc lapjuktól egyértelmű kormánypártiságot vártak. Hiszen ők azért olvasták, mert hosszú éveken, évtizedeken át épp itt, a napilapok közül főképp vagy csakis itt ismertek rá — olykor persze csak a sorok között — mély nemzeti érzelmeikre, s ez volt az a lap, amely nem bántotta vallásos hitüket. Ellenkezőleg.
A különös — avagy természetes? — az, hogy a csalódás mindkét válfajában alkalmasint korábbi szellemi-politikai szokások működnek. A kritv-kátlan lojalitás igénye egyfelől — s a „mindenkori hatalommal” szembeni ellenszenv másfelől. És mindkét csoport teljes elkötelezettséget követelne meg. A kormányzó koalíció híve sértődötten szisszen fel minden kritikus szótól, fenntartástól, fricskától, különösen, ha abban némi kajánság, rosszmájúság bujkál (vagy tüntet). A három ellenzéki párt s a parlamentből kiszorult pártok hívei, akárcsak mindazok, akik a nagy változástól azonnali bőséget, vagy legalább sorsúik valamelyest jobbulását remélték már, gyermekdeden, most attól csattannak föl, ha a lap ro-konszenwel, megértéssel, jóhiszemű türelemmel kezeli a kormány erőfeszítéseit. Olykor a baklövéseit, a következetlenségeit is.
Több száz levéből készíthetnénk megdöbbentő összeállítást mindkét szélsőség jelzésére.
Közéletünk indulatos túlpár-tosodásának aggasztó tünete, hogy minden ízlésbeli, erkölcsi, gazdasági döntést némelyek szigorúan csakis a kormánypártiság — ellenzékiség függvényében értelmeznek. A Magyar Nemzet törekvését a tárgyilagosságra mindkét (mindhat?, mindnyolc) fél aszerint ítéli meg, értelmezi dühvel-örömmel, hogy a maga igazát véli elkárhozni avagy meg-dicsőülni a lap írásaiban. Vitarovataink közleményei is igy
soroltatnak be, haraggal s lelkesedéssel — tanúság rá sok száz levél. Olykor talán bennünket is túlzottan befolyásolnak a körülöttünk kavargó szenvedélyek, s ebből fakadhat az a néha mértéket nem tartó igyekezetünk, hogy majd’ minden nézetnek helyet adjunk; így kerülhet sor, a vitaszabadság ürügyén, szélsőséges, nemcsak a lap méltóságát, tartását, hanem már-már az alkotmányos szabadságot is sértő „vélemények” közreadására. Holott politikai, szellemi önállóságunkat nem helyettesítheti a szélsőségesek egymás mellé rendelése a lap hasábjain, s még csak nem is merülhet ki az egyenlő távolságtartásban a szélsőségektől. Mint ahogyan függetlenségünk sem szorítkozhat az igazságok, tételek, nézetek statisztikai váltógazdálko-dására: azaz csupán egyensúlyozó cikázásra a szögesen eltérő helyzetértékelések között. A Magyar Nemzetnek csak ak-kof lehet szellemi, erkölcsi, politikai tekintélye, ha markáns, saját álláspontot képvisel a nemzet stratégiai, azaz sorskérdéseiben. Egyrészt a szerkesztéspolitika szavatolta hangütésben, alaphangban, másrészt kifejtett (explicit) módon is: legfőképp vezércikkeiben, vezető publicisztikájában. Csak ha országlátásnak, a jövőrajznak, a világértelmezésnek, az intellektuális habitusnak és erkölcsi érzéknek ez a képlete határozott, egyértelmű, akkor nem okozhat zavart, értetlenséget a vélemények ütköztetése sem — különösen, ha ezek közlésében is érvényesül a politikai jó ízlés. Azaz vita ürügyén sem tűrünk jogsértést, gyűlölséget, uszítást.
Az ország, az olvasótábor és a sajtó sem tanulhatta meg, szokhatta meg a teljes, elfogulatlan tárgyilagosságot. A hiteles, pontos beszámolást mindenről. Mi magunk, javakorabeli vagy idős közírók is legfen-nebb törekedhetünk erre. Ki-ki őszintén szembefordulva örtnön régebbi elfogultságaival és vétkeivel, avagy hivatkozva-épít-ve viszonylagos avagy teljesebb értékű, nem tegnapi keltezésű szókimondására.
Aki viszont csakis saját álláspontja igazolását, helyeslését tekinti tárgyilagosságnak — az előbb-utóbb valaminő, párt-jához-csoportjához közel álló lapot lesz kénytelen olvasni. Máskülönben örökké elégedetlenkedne napi olvasmányával: hol hidegnek, hol melegnek érezné. Mert (érthető) érzelmi okokból is tiltakozik, ha a tárgyilagosság szembefordul vele, pártjával, csoportjával.
Nem a tárgyilagossághoz szoktattattunk. Sem olvasókként, sem szerzőkként; ám arra sóvárogtunk, mert igazából csak az igazságnak szurkoltunk.
Bizonyára nehezen és sokára sikerül kialakítanunk az alapos, elfogulatlan elemzésre támaszkodó, szabatos szákimondást mindezekről — hiszen épp sorskérdéseinkben vagyunk mindannyian érzelmileg is forrón érdekeltek. Végül is sosem leszünk képesek oly hűvösen szólni a nemzet jelenéről és holnapjáról, mint a mélyhűtött norvég tonhalról. Ám a tárgyilagosság nem szemtelenség. Sokkal inkább okos, ésszerű viadal azért, ami politikai szerelmünk tárgya. Eszes küzdelem azért, hogy a hon kedvre derüljön, s ez a nép végre jobb sorsra vergődjék, amire oly régen érdemes.
Kormány és ellenzék szándékaihoz, cselekvéseihez eszerint viszonyulhat tisztességesen a Magyar Nemzet.
Bodor Pál
Szovjet ingadiplomácia a Közel-Keleten
Gorbacsov tanácsadója ismét Magdadba készül
A szlovák parlament feszült légkörben tárgyalt a nyelvtörvényről
. A. \A™0' SZERZŐDÉS november elejére tervezett budapesti, valószínűleg utolsó csúcstalálkozójának elhalasztása továbbra is élénken foglalkoztatja a világsajtót. Az okdk közt elsőként említik, hogy a Szovjetunió és a többi tagországok — elsősorban Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország — nézetkülönbségei már a budapesti ülés után azt okozhatták volna, hogy Gorbacsov jelentős presztízsveszteséggel, s egy megszűnt VSZ-szel a háta mögött kényszerül a párizsi tárgyalóasztalhoz. Ilyen szempontból teljesen érthető, a Szovjetunió meg akarja várni, hogy a helsinki folyamatban részt vevő országok csúcstalálkozójának eredményeként milyen új európai biztonsági struktúra körvonalazódik. Ennek tudatában Moszkva is könnyebben ülhetne le a katonai szervezet jövőjéről dönteni. A Frankfurter Allge-meine Zeitung a további számba jöhető okok között sorolja fel, hogy Gorbacsovnak talán még nem sikerült teljes egészében leszerelnie a szovjet tábornokok ellenállását a VSZ katonai szervezetének feladásával szemben. A szovjet elnök talán annak a vitának a kifejletét is meg akarja várni, amely a központi kormány és Rizskov körül bontakozott ki. Kézenfekvőnek tűnik az a feltételezés is, hogy Gorbacsov nem akarta megterhelni a csúcstalálkozót a kvóták körül zajló éles vitával, amelyben a Szovjetunió teljesen magára maradt régebbi szövetségeseivel szemben.
A lapok egyöntetűen megállapítják, a Varsói Szerződés ma már csak a nevében létezik. Ezt támasztotta alá a Gorbacsov közvetlen külpolitikai tanácsadói közé számító Gracsev is, aki az ABC című spanyol lapnak nyilatkozva kijelentette, „a Varsói Szerződés a német egyesítéssel, de facto megszűnt. A katonai szervezet hivatalosan a jövő esztendőben mondja ki önnön feloszlatását”. Ez is mutatja, Moszkva szeretné levonni a realitásokkal egyező következtetést, s kész arra, hogy a keleti katonai szervezet politikai tanácskozó szervvé alakuljon át. Ehhez azonban még hosszú út vezet, hiszen a VSZ a NATO-val ellentétben szinte kizárólagosan katonai szervként tevékenykedik.
TOVÁBBI SZÁZEZER KATONÁT küldhet az öböl térségébe az Egyesült Államok — közölte Cheney amerikai védelmi miniszter, világossá téve, hogy még nem fejeződött be a felkészülés az esetleges katonai megoldásra. Irak közel félmilliós haderejével szemben eddig 210 ezer amerikai és további 100 ezer arab és európai katona áll. Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter úgy vélekedik, hogy az Egyesült Államoknak az év végéig kell eldöntenie, eredményesek-e az Irak elleni rendszabályok, vagy más eszközökhöz kell folyamadni. Az International Héráid Tribüné szerint Francois Mitterrand francia köztársasági elnök „szinte elkerülhetetlennek’' tartja az Öböl térségében a háború kirobbanását. A Le Canard Enchainé című, politikai kérdésekben általában jól tájékozott lap úgy tudja, hogy a harcok kirobbanásának ideje az elnök szerint az „október 25. és november 6.” közötti időszak lehet. Primakov, a szovjet elnök politikai tanácsadója ezzel szemben annak a véleményének adott hangot, hogy az Öböl menti válság békés rendezésének összes lehetősége egyelőre nem merült ki. A szovjet politikus a Közel-Keleten folytatódó körútja során Kairó és Damaszkusz után Híjádba, majd ismét Bagdadba készül. Eközben Húszéin iraki elnök a Nyugat megosztására törekszik. Meghívta Gen-scher német külügyminisztert és a kanadai kormány képviselőit, hogy országuk túszainak kiengedéséről tárgyaljanak Bagdadban. A meghívást mindkét részről visszautasították.	(S. G.)
Primakov kairói közlése szerint
Moszkva nem köti határidőhöz az Öböl-válság békés rendezését
Kairóból jelenti az MTI: Az Öböl menti válság békés rendezésére kidolgozott szovjet elképzeléseket Moszkva az egyetlen esélynek tekinti a politikai megoldásra. Ha ezek nem vezetnek sikerre, a Szovjetunió nem tervez egyéb megoldást kínálni, és csatlakozik a katonai opció szorgalmazóihoz — jól tájékozott egyiptomi forrásoktól származó csütörtöki értesülés szerint erről tájékoztatta előző este kairói tárgyalópartnereit Jevgenyij Primakov szovjet elnöki tanácsadó.
Primakov Butrosz Gáli egyiptomi külügyi államminiszterrel és Oszama El Bazzal, Mubarak elnök tanácsadójával lezajlott találkozóján az idézett források szerint hozzátette, hogy — bár az általa meglátogatott nyugati fővárosokban a szovjet diplomáciát határidő megállapítására akarták rábírni — Moszkva nem kívánja ilyen módon megkötni magát.
Az említett források szerint a Szovjetunió nemzetközi konferencia összehívását javasolja az öböl-válság rendezésére, olyanét, amelyen Irak és Kuvait előterjesztené a vitatott területekkel kapcsolatos „történelmi jogait’” alátámasztó dokumentumokat, s ha a fórum nem jutna dűlőre, nemzetközi bíróság döntene a két ország viszályában. Ha Irak készségét nyilvánítaná a Kuvaitból való kivonulásra, az Öböl térségébe katonákat küldő országok köteleznék magukat arra, hogy nem
indítanak támadást Irak ellen, és megkezdődne a Bagdad ellen foganatosított nemzetközi embargó feloldása. A nemzetközi konferencia a válság rendezése után az arab—izraeli konfliktust tűzné napirendre, ezzel eleget téve a két válság összekapcsolására vonatkozó iraki követelésnek.
Egyiptomi részről a végső választ a szovjet elképzelésekre Hosznl Mubarak elnök fogja megadni a moszkvai küldöttnek. Mubarak csütörtök este érkezett haza öböl menti körútjáról, A szovjet politikus Közel-Keleten folytatódó körútja során Kairón és Da-maszkuszon kívül Rijádba, majd ismét Bagdadba készül.
Hoszni Mubarak egyiptomi elnök szerint az öböl menti válság rendezése után arabközi védelmi rendszert kell létrehozni a térségben, minden külföldi részvétel nélkül. Az öböl menti körúton levő egyiptomi államfő Maszkáiban, Omán fővárosában nyilatkozott az őt útjára elkísérő újságíróknak. Hírügynökség által idézett nyilatkozat szerint a szóban forgó védelmi rendszer az érintett országokat a jövőben esetleg fenyegető veszélyeket lenne hivatott elhárítani. A külföld nem venne részt benne, legfeljebb a részt vevő országok által kért fegyverek szállításával — mondta Mubarak.
Az AP londoni jelentése szerint a szerdai drágulást követően csütörtökön ismét jelentős mér-
tékben emelkedett a kőolaj ára a világpiacon, s napról napra szerzi vissza a múlt héten és e hét elején elszenvedett árfolyamveszteségét. Londonban az északi-tengeri Brent, decemberi szállításra, szerdához képest 2,64 dollárral drágult, és ára elérte a hordónkénti 32,60 dollárt.
Kereskedők állítják, hogy túlbecsülték az öböl-válság békés rendezésének esélyeit, s szerintük a kérdés csupán az, hogy ismét 40 dollár fölé szökik-e az olajár, vagy pedig a 30 és 40 dollár közötti sávban ingadozik tovább.
Izrael figyelmen kívül hagyja a BIT újabb elítélő határozatát
Washingtonból jelenti az MTI; Az ENSZ Biztonsági Tanácsa szerda este egyhangú határozatban ítélte el Izraelt, amiért nem engedte be az ENSZ-főtitkár bizottságát az október 8-i jeruzsá-lemi események kivizsgálására.
Az MTI jelentette Kairóból, hogy Avi Pazner, az izraeli kormányfő szóvivője a minisztertanács nevében sajnálkozását fejezte ki, amiért az Egyesült Államok nem vétózta meg az országát bíráló újabb BT-határozatot.
Ogy vélte, hogy a Biztonsági Tanács Szaddám Húszéin érdekeit szolgálta, amennyiben „segített neki elterelni a figyelmet az Öböl-válságról”. Pazner közölte, hegy a Samir kormányfő által felállított különbizottság napokon belül elkészíti jelentését a jeruzsálemi Templomhegyen történtekről, s azt az ENSZ-főtitkár rendelkezésére fogják bocsátani, hogy felhasználhassa saját — a BT elé terjesztendő — jelentésének megírásához.
„Figyelmen kívül kell hagyni az ENSZ BT legutóbbi határozatát” — jelentette ki csütörtök reggel az izraeli miniszterelnöki hivatal főigazgatója. Joszef Ben Aharon, akinek szavait a jeruzsálemi rádió idézte, az előző este elfogadott BT-állásfoglalást értékelte így.
Ben Aharon ezútal is elhibázott megközelítéséről beszélt Jeruzsálemmel összefüggésben, és téves helyzetértékeléssel vádolta
az Egyesült Államokat, amely két hét leforgása alatt immár másodszor szavazott meg Izraelt bíráló biztonsági tanácsi határozatot. A BT a határozathozatal előtt haladékot adott Washingtonnak, hogy vegye rá Izraelt az ENSZ-főtitkár küldöttségével kapcsolatos elutasító magatartásának megváltoztatására, George Bush amerikai elnök Jiohaik Samírhoz intézett üzenetére azonban újabb elutasítás volt a válasz.
Csütörtökön már második napja zárva tartották Izraelt a megszállt területek lakói előtt, és gyakori igazoltatásokkal igyekeztek érvényre juttatni a védelmi miniszter kedd este bejelentett intézkedését. Mosé Arensz „a kedélyek lecsillapítása” érdekében tiltotta meg „néhány napra” a palesztinoknak, hogy belépjenek Izrael területére, miután vasárnaptól keddig számos késes merényletet hajtottak végre arabok izraeliek ellen.
A megszállt területeken a jeruzsálemi rádió jelentése szerint megnövelték a katonák számát. A zárt katonai övezetté nyilvánított Gazában, Ciszjordániában és Ke-let-Jeruzsálemben általános sztrájk bénította meg az életet csütörtökön. A munkabeszüntetésre ezúttal a Hamasz iszlám fundamentalista mozgalom szólított fel előző nap terjesztett röplapjain, amelyeken azt hangoztatta, hogy Izrael le akarja rombolni az El-Áksza mecsetét.
A pozsonyi nemzeti tanács kompromisszumos döntése
Pozsonyból jelenti az MTI: Csütörtök délelőtt hallatlanul feszült politikai légkörben kezdődött meg Pozsonyban a Szlovák Nemzeti Tanács (parlament) vitája a szlovák nyelvtörvényről. A képviselők előtt három javaslat fekszik: a Szlovák Nemzeti Párt képviselői által benyújtott, eredetileg a Matica Slovenska által kezdeményezett tervezet, a kormánykoalíció indítványa, valamint az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom közös szövegjavaslata.
A Matlca-verzió súlyosan hátrányos helyzetbe hozná a Szlovákiában élő nemzeti kisebbségeket, köztük a legnagyobb lélekszámú magyart, mivel csak a szlovák nyelv használatát engedélyezné a hivatali kapcsolatokban az ország egész területén.
A koalíciós törvény a vegyes lakosú területeken lehetővé tenné a kisebbség anyanyelvhasználati jogát is, de ezt az egyes településeken élő nem szlovák lakosság bizonyos minimális számarányához kötné. (Egyelőre nem tisztázott, hogy ez hány százalék legyen. 10 és 50 százalék között a legkülönbözőbb elképzelések merültek fel.)
Az Együttélés és az MKDM javaslatának, amely a kisebbségek jogvédelmére helyezi a hangsúlyt, nincs igazán esélye az elfogadásra.
Az ülés kezdetével egy időben a Szlovák Nemzeti Párt Pozsony főterén több ezres tüntetésen követelte a Matica-törvénytervezet elfogadását. A tömeg dühödten kifütyülte Frantisek Miklosko parlamenti elnököt, aki nem átal-
lotta elsőként említeni a verziók között a koalíciós javaslatot.
A parlamenti vita délelőtti részét a diszkriminációs nyelvtörvénytervezet pártolóinak sorozatos felszólalásai és közbeszólásai jellemezték. Az ebédszünetig levonható mérleg azonban mégis a nemzetiségeknek kedvezőbb koalíciós tervezet javára látszik billenni, mert az ezt képviselő felszólalások a tárgyilagosabb érvelés jegyében hangzottak el.
Figyelemre méltó felszólalás hangzott el a szlovák parlament egyik alelnökétől, Olga Keltoso-vétói, aki korábban nyíltan elpártolt a kíméletesebb koalíciós javaslattól, de a csütörtöki tanácskozás kezdetén már kiállt a kormánypártok javaslata mellet. Elmondta azt is, hogy megfenyegették: ha a koalíciós indítvány mellett szavaz, akkor elrabolják a gyermekeit.
Áz ebédszünet után kért szót Jan Carnogursky, a kereszténydemokraták elnöke, a kormány első alelnöke, aki hangsúlyozta: a kormány minden szlovák érdekét képviselni kívánja, de egyetlen állampolgár jogát sem csorbíthatja.
A vita az esti órákig tartott, majd hosszabb szünet következett.
Este fél 8-kor a törvényhozó testület újra összeült és Frantiseflí Miklosko, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke azt javasolta: hogy fejezzék be a vitát és bocsássák szavazásra a kormánykoalíció pártjainak nyélvtörvényjavaslá-tát. Ezt az Indítványt a képviselők minimális többséggel elfo-fogadták.
A Szlovák Nemzeti Tanács csütörtök késő este 82 Igen sza-