﻿Ár a: 0,50 forint
ALAPÍTOTTA:
Menny9 hdörög
A szovjet közvetítés kudarca Bagdadban
Gorbacsov Párizsban elvetette az Öböl-válság katonai megoldását
Nyugati elemzők szerint súlyos megpróbáltatások várnak Kelet-Európára
A külpolitikai helyzet
HOSSZŰ, KEMÉNY TÉL előtt áll Kelet-Európa, s a mostani konfliktus csak a kezdete a megpróbáltatásoknak, véli a párizsi Libération, amely laptársaival és a távirati irodákkal egyetemben számottevő terjedelemben foglalkozik az elmúlt hétvége magyarországi válságával. A párizsi újsághoz hasonlóan több lap kelet-európai keretbe helyezte a budapesti erőpróbát, amelyet az elemzők jobbára az ország legmélyebb válságának tartanák a tavaszi demokratikus választások óta. A bécsi Kurier szerint a magyarországi blokád csak egyik tünete az egész Kelet-Európát sújtó megpróbáltatásnak, s az a nagy kérdés, hogy a tervgazdaságról a piacgazdaságra történő átállás folyamatában mit képes elviselni a lakosság. A lap arra figyelmeztet, hogy az esetleges nyugati segítségekkel csak egyes lyukakat lehet betömni, igazi megoldást az alapvető reform hozhat. Persze, annak ütemét mérsékelni lehet. A londoni The Guardian ugyanezt a gondolatot pendíti meg, kifejtvén, hogy az Európai Gazdasági Közösség Magyarország segítségére sietett, de a lap hangot ad olyan aggodalmaknak, amelyek szerint a magyar-országi tiltakozások „hasonló megmozdulásokra bátorítanak a gazdasági szigor ellen más kelet-európai országokban”. Figyelemre méltó egyébként, hogy a már ismert bécsi, 'bonni és közös piaci segítségjelzések mellett — egy bukaresti távirati irodai jelentés szerint — a román kormány is megvizsgálja, milyen lehetőségei vannak arra, hogy támogatást nyújtson a nehézségek leküzdésében.
AZ ÖBÖL-VALSAG változatlanul a világpolitika "egyik kulcskérdése, s a helyzet naponként, sőt olykor óránként változik. Az AP idézte föl azt, hogy a hét végén a szovjet delegátus elérte a Biztonsági Tanács ülésének elhalasztását hétfő éjszakára, abban bízva, hogy Primakov elnöki különmegbízott esetleg eredményt ér el Bagdadban. Gorbacsov hétfő délutáni párizsi sajtóértekezletén úgy nyilatkozott, „változás mutatkozik Szaddám Húszéin álláspontjában”, s az iraki elnök „kezdi megérteni", hogy teljesítenie kell az ENSZ határozatait. Mind Gorbacsov, mind Mitterrand elnök a békés megoldást hangsúlyozták, ám néhány órával ezután a szovjet államfő különmegbízottja — hírügynökségi jelentések szerint — dolgavégezetlenül távozott Bagdadból. Arra a kérdésre, hogy borúlátó-e, tömören úgy válaszolt: „Igen." Állítólag a tárgyalásokon semmilyen egyezségre nem jutottak, sőt Primakov kijelentette, Moszkva a továbbiakban nem óhajt tárgyalni az iraki vezetőkkel. Bagdadból a szovjet elnöki megbízott Szaúd-Arábiába utazott.
A ROHANÓ ESEMÉNYEK, félő. túlléphetnek azon a nyilatkozaton is, amelyet egy egyébként reformpárti szovjet politikus adott Tokióban. Moszkva polgármestere azt mondta a japán fővárosban, a Szovjetunió attól tart, hogy történelmi indokokra hivatkozva területi követelésekkel áll elő több ország is, ha a Kreml elismerné a Szahalinra vonatkozó japán igényeket. Gavril Popov szerint Kína vagy akár Törökország is fellépne ilyen igényekkel, de szavaihoz hozzátehetjük több távirati iroda elemző összefoglalását arról, hogy a Szovjetunió peremén levő tagköztársaságokban „egyre magasabbra csapnak a nemzeti érzések". A Reuter és az AP Moldova, Grúzia, Ukrajna mellett azt is (megemlíti, hogy a hét végén Kelet-Szibéria irkutszki területe „egyenlőségi és függetlenségi” nyilatkozatot fogadott el, mondván, a hárommilliós lakosú országrész nem lép ugyan ki az orosz föderációból, de kinyilvánítja autonómiáját.	(M. J.)
Az Európa Tanács főtitkárának levele Anlall Józsefhez
Menny, ha dörög, ha zeng, az ember fedél alá húzódik, s onnan nézi az elemek játékát, miközben szívét egyszerre tölti el a riadtság és a gyönyör. Ha a nyilt mezőn ér utol a tomboló vihar, ha az úton kocsiban ülve takar be átláthatat-lanul sűrű esőfüggöny, az aggódás erősebb, de egy-egy felvillanó villámfénynél a kékesen lobogó táj megdelejezi a szemet és elbűvöli a szemlélőt.
A politika egének színeváltozásai, a tomboló viharok, a csendes esők és a ritka napsütések esztétikai élvezetet hébe-hóba nyújtanak csupán. A menny fenséges dörgései, az ég grandiózus zengései különösképp idegenek a mifelénk honos politika természetétől, a mesterségesen ácsolt színpadokon pedig inkább a mesterkéltség, mintsem a mesterségbeli tudás vonja magára a figyelmet.
Korunkra egyik címeként ráaggatjuk a posztmodern jelzőt, az ipari társadalom, a technikaközpontú modemitás után egy olyan periódust érzékelve-jövendölve, amely a szüntelen gyarapodás, hódítás, rombolva alkotás, a természet (és benne az ember) leigázása, kirablása után és helyett a szerénység és az önkorlátozás jegyében és nevében képzel el és épít fel egy emberibb világot. Mennyire töltheti el ez a posztmodern életérzés a magyar szakmunkást, aki munka után öttől tízig maszekol, a hivatalnokot, aki másodállásban gmk.-k, kisiparosok, butikok költségeit és be nem vallandó adótételeit kör-möli, a művészt, aki egyik nap
111.	Richárd, a másik nap kemény öklű filmfőfelügyelő, a harmadikon kuplékat énekel? A kérdésben a felelet.
Le vagyunk maradva, annyira, hogy azt sem tudjuk pontosan, mitől is. Pontosabban: mi is az, milyen is az valójában, amitől oly messze vagyunk. Legfeljebb hírből ismerjük, hallomásból vagy turistaszemüvegen át. Megélni, átélni nem volt és nincs módunkban. Ebben a mi nem posztmodern, sőt modernnek is csak helyenként modern világunkban miért dörögne a menny, zengene az ég a nagy-, közép- és kispolitiká-ban, amikor efféle félelmes-magasztos tüneményt csupán csak a természet képes errefelé produkálni. Sokan leírták, elmondták már: többé-kevésbé olyan politikusaink, kormánypárti és ellenzéki debattőreink vannak, amilyeneket megérdemlünk. Amilyeneket ez az amolyan századvégi Magyarország kitermelt magából.
Ezen kétségbeesni ugyanúgy nem érdemes, mint örvendezni rajta.
Jobb az egészet úgy felfogni, mint ami van, de nem kell hogy legyen. S jó tudni, hogy — különbségek ugyan vannak köztünk — ha neki búsu-lásra, elkeseredésre hajlamosak vagyunk, akkor mindnyájan vagyunk azok, ha fölösleges vi-tázásra, becsmérelgetésre kaphatók vagyunk, mindnyájan vagyunk kaphatók, ha összefogni, a közös lényegre koncentrálni nem tudunk, ha magyarságunk fogyatékos, az mindnyájunk fogyatékossága. Akkor is, ha én személy szerint kivétel vagyok és te személy szerint kivétel vagy, nem beszélve őróla, aki csak igazán kivétel ez alól. De így együtt, mi, magyarok, tízmillió-egyné-hányan fogadjuk el közös jegyeinket, közös sorsunkat — hogy más tulajdonságaink erősödhessenek, hogy más sorsunk formálódhasson.
Különben, mi, tízmillió-egy-néhányan, nagyszerű képességű, erkölcsű és szellemiségű kivételek úgv vesztjük el minden esélyünket arra, hogy fenségesen dörögjön felettünk az ég és
hétágra tűzzön ránk a nap, mint ahogy sikerült elveszíteni eme felemelő élményeket ez idáig. Ügy maradunk le a nem is olyan makulátlan, nem is olyan tökéletes, de mégis csak messze előttünk járó előttünk járóktól, mint ahogy magyar étterem magyar fizetőpincérének nem maradhat el a semmivel meg nem szolgált borravaló.
Abból a világból — amelyet neveznek mostanság posztszta-linista, monolit, oligarchikus egypártállamnak és halmoznak el kénköves, istennyilás sistergő jelzők garmadájával —, amelyben minden politika volt, tartunk egy olyan világ felé, amelyben a politika csak egy és nem is a legfontosabb a létező dolgok közül. Amelyben a politika a helyére kerül, s vele együtt a helyére kerül minden és mindenki. Még nem tartunk ott, konstatálhatjuk szomorúan, de igazán nem csodálkozva. Még nem vagyunk a helyünkön, vagyis, hogy éppen valahol ott vagyunk, csak sehogy sem akaródzik ezt a helyet a miénkének elfogadni. S jól is tesszük ezt a nem aka-ródzást, mert hol van az megírva, hacsak nem a történelem könyvének eddig lepergetett fejezeteiben nem, hogy innen, erről a helyről aztán nem mozdulhatunk? Hiszen nemcsak új miniszterek, új képviselők, új helyhatóságok jönnek, de jöhet új történelmi író, sőt új történelem is. Amely néha úgy tetszik, mintha itt lenne, vagy legalábbis a félig nyitott ajtó előtt állna, néha meg úgy, mintha csak a régi arcát kozmetikázta volna ki modernre, horribile dictu: posztmodernre.
Abból a világból abba a világba menetelve, araszolva ott tartunk tehát, hogy minden politika. Ami nem az, az is. Any-nyi mindenkinek volt legalább egy (sokaknak több) álma a nyolcvanas évek végének ál-modozós, ábrándos hajnalain, volt álmom nekem is. Arról merengtem, hogy vége a „minden politika” korának. Mea culpa, hogy ezt képzeletem, de nem az én hibám, hogy nem így lett. Hogy hanyatlása, eltűnése helyett mintha virágkorát élné. Persze, ez a politika nem az a politika, ez a hatalom nem az a hatalom, biztosan én sem vagyok, az, aki voltam, s pláne nem, aki leszek (mi is?). Annyi mindenről tudtam, tudom, hogy lassan adja csak át magát az enyészetnek, hiszen a stílus maga az ember, az ember pedig maga a kor, ezen egyesek túltehetik magukat, de globalice nincs menekvés, foglyai vagyunk önmagunknak, nem beszélve azokról a másokról (hű szövetségesek, testvéri barátok, jó szomszédok, emberbarát üzletemberek), akiknek szintúgy édes-kedves rabmadarai szíveskedünk lenni. Bevallom, botor ábrándkergető voltam ebben az egyben, ebben a „minden politika” gyors elmúlását reménylésben.
Eljő persze az a kor is. Csak csendben, csak halkan ... Lehet, hogy éppen így a jó, így lehetséges egyedül. Hogy senki meg nem hallja, hogy senki észre nem veszi. Egyszer csak itt lesz. Olyannyira természetesen, olyannyira magától értetődően, hogy csak nagysokára ocsúdunk fel, jé, hát volt ez másképp is.
Mert éljük szépen vagy éppen csúnyán a magunk életét; együtt is, külön is, mindenki a helyén, a politika is, hiszen miért éppen ő volna kivétel. Fejünk fölött meg fenségesen dörög a menny, wágneriánu-san zeng az ég, s mi félünk meg gyönyörködünk, mint szoktuk volt azokban a régi szép természetközeli időkben, fejünk fölött a tetővel, a biztos fedél alatt.
Javorniczky István
Bonnból jelenti az MTI:	Az
Európai Közösség hét végi római csúcstalálkozójának résztvevői Helmut Kohl kancellár kezdeményezésére nyilvánítottak szolidaritást a magyar kormánynak azon törekvésével, hogy az országban mutatkozó gazdasági nehézségeket megoldja, és Magyarországot a piacorientált gazdaság útjára terelje — hangsúlyozta hétfői sajtóértekezletén a bonni kormány szóvivője, Norbert Schüfer. Az Európai Közöség segítséget is ígért, különösen a magyar energiaproblémák leküzdésében, és a Budapestnek szánt EK-kölcsön második részét is folyósítani kívánják. Bonnban márkában számítva egymilliárdos összegről beszélnek.
Párizsból jelenti az MTI:	Az
Európa Tanács főtitkára azt kí-
A nagy hírügynökségek és a világlapok aránylag részletesen foglalkoztak a magyar kormány és a fuvarozók vasárnap esti egyezségével, most már nem csupán az előzményekre figyelve, hanem a várható fejleményeket is kutatva. A Financial Times szerint megerősödhet a kormány, a bécsi Kurier viszont úgy látja, szinte megoldhatatlan feladatok várnak az Antall-kabinetre.
Az AP a történtek 'kapcsán megállapítja: súlyosan csorbult
vánja, hogy Magyarország nyugalomban és békésen haladjon tovább a demokratizálás útján. Catherine Lalumiere főtitkár hétfőn Antall József miniszter-elnökhöz intézett levelében fejezte ki ezt a kívánságát a budapesti események hírére.
„November 6-án Magyarország az Európa Tanács tagja lesz. Ez is mutatja, hogy szervezetünk 23 jelenlegi tagja mennyire megbízik az Önök országában, abban, hogy megszilárdul a jogok, s különösen az emberi jogok tiszteletben tartására épülő rendszer, s hogy Magyarország egész Európában megbecsült partner lesz” — írta egyebek között az Európa Tanács főtitkára, aki egy ittál gyors felépülést kívánt a magyar miniszterelnöknek.
Magyarország negyven év után első szabadon választott (kormányának a tekintélye, mert ímeg-hátrált az utca nyomása előtt.
A Reuter szerint la (taxisok és a teherfuvarozók 'megnyerték a „benzincsatát” és sikerrel vették az „akaratpróbát” az első „poszt-kommunista” kormánnyal szemben. A brit hírügynökség tudósítója arra hívta fel a figyelmet, hogy a kormány engedett abból a döntéséből, amelyet Horváth Balázs belügyminiszter pénteken még megmásithatatlannak mon-
dott. A tudósító megítélése szerint a közvélemény szilárdon a taxisok oldalán állt. 'Ezt azzal magyarázza, hogy a magyar koalíciós kormány népszerűsége az életszínvonal hanyatlásával párhuzamosan 'csökkent.
A DPA hírügynökség a demokratikus kormány hatalomra jutása óta legsúlyosabb magyarországi belpolitikai válságként írta le a végül 'is kompromisszummal zárult konfliktust.
A kormánypárti tüntetésről beszámolt tudósításában az AFP, az AP és a Reuter is. Az AP szerint a mintegy 10 ezernyi felvonuló plakátokat vitt „Fasizmus, Marxizmus, Taxizmus”, ,,Nem akar runlk proletárdiktatúrát”, valamint „1956: tankok, 1990: taxisok” és hasonló feliratokkal.
Prága
Prágából jelenti az MTI: A csehszlovák sajtó — részben a korai , lapzárta, résziben a kezdeti érdektelenség írnia tt — csak tetemes késéssel számolt be Magyarország drámai hétvégéjéről. A hétfő reggeli prágai lapokbah azonban már részletes tudósítások olvashatóik, a vasárnap esti helyzetet tükrözve.
A kommunista Rudé Právo még azt a kérdést tette föl beszámolója címében, hogy „Lesz-e kompromisszum?”. A Svobodné Slovo, a szocialisták lapja szerint viszont (megállapítható, hogy „a kormány meghátrált”. Ugyanez a véleménye a falusi olvasókat megcélzó Zemedelské Noviny című lapnak: az ebben olvasható írás szerint a imagyar kormány .^meglehetősen elszigetelődött”.
Tokió
Tokióból jelenti az MTI: A kormány a káoszt kockáztatta volna, ha visszaáll a régi árakra, mert ezzel felvásárlási hullámot indított volna el — írja a magyar vezetés szorult helyzetéről a Mtainicsi Simbun című japán lap tudósításában. A magyarországi eseményekről, a benzináremelésről és az előzetes megállapadásról valamennyi hétfői japán lap részletesen baszá-ffnolt, kiemelve a szakértők küldéséről szóló nyugatnémet ajánlatot.
Japánban egyébként a magyar kormány legutóbbi javaslatában szereplő benzinárképzési rendszer knűködik már régóta. A japán energiaügynökség illetékese elmondta az MTI tudósítójának, hogy 1979-ben változtattak az adó mértékén, emelték föl hosszas viták után 43 százalékról az akkori benzinár 53,8 százalékára az adó nagyságát, amely azóta tehát állandó összegű, nem változik a benzin termelői órával együtt. E rendszer 'bevezetéséről a parlament döntött és az ő 'hatásköre, hogy a kormányszervek javaslata alapján határozzon az adózás esetleges módosításáról. Japánban sem látják tisztán az esetek nagy részében, hogy az adóbevételeket pontosan milyen célokra fordítják, de a benzinadó ez alól kivétel: pontosan tudni, hogy az összeget az autóutak építésére, bővítésére költik — mondta az illetékes.
Bonn
Bonnból jelenti az MTI: Antall József konmánya sebesüléseket elszenvedve jutott túl fennállásának legsúlyosabb belpolitikai válságán; a benzinárak drasztikus felemelésétől kénytelen volt elállni, sok magyar véleménye szerint engedve az utca nyomásának — így összegezte a DPA hétfőn a kora délutáni órákban a magyarországi helyzetet.
A DPA véleménye szerint ,bizonyára az volt a kormány hibája, hogy a szükséges áremeléseket a szociális partnerekkel való egyeztetés nélkül egyoldalúan rendelte el”.
—	Gazdasági szakértők mégis felteszik 'maguknak a kérdést: miként lis lehetne a helyzetet 'kézben tartani, miután csökkent a szovjet kőolajibehozatal 'mennyisége, az Ölböl-válság pedig magas világpiaci árakat eredményezett? — írja a német hírügynökség. — A válság után mégis feltűnik egy biztató momentum: a kormány, miután eddig másod-rangú témákkal foglalta le imagát, kénytelen lesz erőteljes lépéseket tenni a gazdasági reformok irányában, hogy Végre javuljon az életszínvonal.
A helyhatósági választásokon tapasztalt alacsony részvétel, a kormánypárt rossz szereplése valószínűleg még nem volt elegendő ahhoz, hogy a kormány szeme felnyíljon, és meglássa az országban uralkodó tényleges helyzetet — állapítja meg a DPA.
A német lapokban megjelent tudósítások zöme is az előkészítés hiányosságait hánytorgatjá fel a hét végi helyzetképet megrajzoló, „kompromisszum van kialakulóban” típusú anyagaikban. — A politikai ellenzék, főleg a szabad-demokraták és a lákosság többsége nem vitatja a 'benzinárak emelésének szükségességét, de bírálják a kivitelezés módját — írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung.
—	Magyarországon elégedetlenség uralkodik a kormány (bejelentett szándéka miatt, hogy a különböző területéken komolyan gondolja az áremeléseket. A hangulatra jellemző az egyik taxis funkcionárius megjegyzése: semmi kifogása nincs az „európai érák” ellen, de akkor már „európai béreket" ís akar. „Európai termelékenységről” azonban nem beszélt — írja a piacgazdaság mellett feltétlenül kiálló frankfurti lap, amely szerint egyébként tisztán kereskedelmi szempontból nézve a benzinár megemelése védhető. — Egy liter (benzin ára Magyarországon nem nagyon tér el a imás országokban érvényben levő áraktól, és ezenkívül Magyarországon a benzin árában 'már benne van a kötelező járműbiztosítás összege is —« jegyzi meg az újság.
London
Londonból jelenti az MTI: A magyar kormány megadta magát a sztrájkolóknak, mindkét fél visszalépett a mélyebb válság szakadékénak széléről. Ezt állapították meg a vasárnap esti megállapodásról tudósító brit újságok.
„Amikor világossá vált, hogy a vita a frissen demokratikussá vált ország stabilitását fenyegeti, mind a kormány, mind pedig a tiltakozók meghátráltak az összecsapástól” — írja hétfői jelentésében a Financial Times tudósítója. Nicholas Denton véleménye szerint „ismét fellángolhat a tiltakozás, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy a szabadár és a nyugati adószint az eredetihez hasonlóan magas árakat produkál”. Tudósítását így zárja: „Az idő múlásával azonban valószínűleg megerősödik a kownány helyzete. Nyugalma máris visz-szatérőben van, hogy erősödött a közvélemény ingerültsége az utcai blokádok miatt.”
„Magyarország visszalépett egy mélyebb válság szakadékénak széléről^ miután a kormány beadta a derekát a sztrájkoló taxi-és tehergépkocsi-vezetőknek” — írja Ernst Beck, a The Times budapesti tudósítója. Idézi Rabár Ferenc pénzügyminiszter kijelentését, hogy a kompromisszum
A „benziwcsafa" világvisszhangja
Konfliktusok megoldásával fejlődhet a demokrácia