﻿Ára:
<»,50
forint
Mai mellékletünk: A NÉMET EGYSÉG
Hétfő
1990
nuvfmbt r Lili. évfolyam 259. szám
j\ hatok
A harmincötök párizsi csúcstalálkozója előtt
A Varsói Szerződés megegyezett a fegyverzetek megosztásáról
A katonai akció esélyeit mérlegeli a Közel-Keleten az amerikai külügyminiszter
A külpolitikai helyzet
NINCS MESSZE AZ A NAP, amikor megszűnhet a Varsói Szerződés egyesített főparancsnoksága és törzse — jelentette ki a Die Welt-nek adott interjújában Mihail Gorbacsov katonapolitikai tanácsadója. Batenyin tábornok nyilatkozata éppen akkor látott napvilágot a bonni lapban, amikor Budapesten a hatok, vagyis az egyelőre a Varsói Szerződés keretein belül együttműködő országok megbízottai aláírták azt a megállapodást, amely szerves részét képezvén a két hét múlva Párizsban megkötendő európai fegyverzet-csökkentési szerződésnek, meghatározza az érintett államok hagyományos haderőinek a jövőben lehetséges maximális szintjét. A VSZ novemberi csúcs-találkozóján — jelezte a szovjet elnök szakértője — már az együttműködés új mechanizmusáról kell a részvevőknek megegyezniük. Az új szerkezetnek meg kell felelnie a szövetségesi kapcsolatok új tartalmának, valamint az európai történelmi fejlődésnek — hangsúlyozta a szovjet tábornok, aki kifejezte ama meggyőződését, hogy a VSZ új szerepében, politikai szervezetként hozzájárulhat a keleteurópai térségben zajló „rendkívüli folyamatok” stabilizálásához.
AZ ÖBÖL-VÁLSÁGRÓL szólván Batenyin a Die Welt tudósítójának elmondta: a Szovjetunió egy Irak elleni katonai megelőző akciót csak akkor támogatna, ha ezt a világ országai is elfogadnák az ENSZ-ben, ez sem jelentené azonban, hogy szovjet egységek részt vállalnának a hadműveletekben. A tábornok megemlítette, hogy az Irakban található szovjet fegyverekről az Egyesült Államok általános jellegű információval rendelkezik, s beható felvilágosítást is kapna, amennyiben ENSZ-védernyő alatt katonai beavatkozásra kerülne sor. A Bűd am Sonntagban a szovjet államfő egy másik tanácsadója, Bogomolov akadémikus, ugyancsak azt fejtegette, hogy a Szovjetunió a válság esetleges katonai megoldásában legfeljebb jelképesen működne közre, s figyelmeztetett: „Nálunk még mindig igen erős az Afganisztán-szindróma". Miközben a TASZSZ közölte, nem Genfben, hanem Moszkvában találkozik november 8-án James Baker amerikai és Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter, hogy megvitassa a Perzsa-öbölben kialakult helyzetet, s a harmincötök párizsi csúcsértekezletének előkészületeit, Dmitrij Volkonogov neves szovjet hadtörténész is nyilatkozatot adott. A Le Figaró bán kategorikusan cáfolta, hogy a szóvjet hadsereg államcsínyre készülődne, mint megjegyezte, az ország egyetlen, még szilárd intézménye nem kíván mást, minthogy rend legyen, befejeződjenek a „véget nem érő gyűlésezések”, megszűnjenek a „torz politikai folyamatok”, a hatalmi űr.
VALÓSZÍNŰ a HÁBORÜ KIROBBANÁSA Irak és az Egyesült Államok között — vélekedett az amerikai képviselőház hadügyi bizottságának elnöke, a CNN műsorában. Aspin szerint elképzelhető, hogy Bush elnök és szövetségesei már ki is tűztek egy végső időpontot, amikor áttekintik egy katonai akció eshetőségeit. E benyomás helyességét támasztja alá James Baker küldetése is: közel-keleti és európai útján azt igyekszik kipuhatolni, hogy Washington szövetségesei milyen körülmények között segítenék az Irak elleni hadműveletet. Baker kőrútjának első állomásáról, Bahrainből Szaúd-Arábiá-ba, onnan Egyiptomba, majd a Szovjetunióba, Nagy-Britanniába, majd Franciaországba látogat. A válsággal 'kapcsolatos kérdésekről folytatott megbeszéléseket Mitterrand francia, és Mubarak egyiptomi elnök is Alexandriában. Jól tájékozott kairói források szerint Mitterrand Gorbacsovnak azt a múlt heti kezdeményezését is felvetette, amelyet mind Egyiptomban, mind az öböl menti országokban elutasítottak, s amely arabközi konferencia összehívásában látná a békés rendezés esélyét. A válságövezetben egyébként élénk a hivatalos és nem hivatalos diplomáciai tevékenység. A kínai külügyminiszter előtt hétfőn érkezik Bagdadba Willy Brandt, ugyanott tárgyalt Nakaszone volt japán kormányfő és Heseltine volt brit védelmi miniszter — ez utóbbiak a külföldi túszok szabadon bocsátásáról. A „túszkártyával” Bagdad továbbra is ügyesen játszik; szombaton az iraki parlament elnöke célzott arra, hogy esetleg készek lennének elengedni az országban visszatartott külföldieket, arneny-nyiben az általa megnevezett öt állam — Szovjetunió, Franciaország, Japán, Kína és Németország — közül kettő szavatolná, hogy Irákot nem éri katonai támadás. Az ajánlattal bizonyos értelemben nyomás alá helyezett államok mindegyike valamelyest eltérő, az amerikainál engedékenyebb álláspontot foglal el az Öböl-válság ügyében.	(V. L.)
A in az* var kormányfő fogadta Kvirinwzkijá
A szovjet fél számít Antall mielőbbi moszkvai útjára
Jeszenszky óvta a hatokat attól, hogy új szövetségekben keressék biztonságukat
Korszakunk egyik furcsaságának lehettünk tanúi e hét végén. Budapesten üléseztek a Varsói Szerződét államainak külügyi vezetői anélkül, hogy hivatalosan Varsói Szerződésnek nevezték volna magukat — döntéseket hoztak, amelyek katonai értelemben a Varsói Szerződést érintik anélkül, hogy ezt a Varsói Szerződés nevében tették volna.
Feladatúk az volt, hogy elosszák egymás között azokat a katonai kontingenseket, amelyeket az egyes keleti országok megtarthatnak, miután megegyezés születik majd a NATO-országokkal, az általános európai hagyományos (nem atom) fegyverek erőteljes csökkentéséről. Béosben két esztendeje folynak erről szakértői tárgyalások és most fővárosunkban Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Románia és a Szovjetunió külügyminiszterei, illetve helyettesei véglegesen eldöntötték, menynyi fegyvert tarthat meg egyikegyik a Keletre eső mennyiségből.
Hivatalosan hat ország képviselői írták alá ezt a dokumentumot, akik azonban nem véletlenül a Varsói Szerződés tagjai. A bécsi tárgyalások az európai hagyományos fegyverzet Csökkentéséről úgy indultak, hogy az asztal egyik oldalán a NATO, a másikon a Varsói Szerződés küldöttei ültek, hiszen akkor még egyértelmű volt: a két katonai szervezet megállapodásán múlik, hogy az új európai egyensúly a réginél sokkal alacsonyabb szinten álljon be, és ne a félelem, hanem a barátságos viszony alapján jöjjön létre. Azóta a körülmények szédítő sebeséggel változtak, de a szereplők (az NDK kivételével) megmaradtak.
Egész Európa, benne a nyugati és a keleti országok viszonya átmeneti állapotban van. Mutatja ezt a budapesti ülés is, amelyen a Varsói Szerződés tagjai már csak mint „hat állam” írták alá az egyezményt, így kívánják ezt Bécs-ben előterjeszteni, s majd e hó második felében a párizsi csúcstalálkozón. Mint hat, katonailag is önálló állam kívánnak szerepelni abban az Európában, amelyben majd a mostaninál sokkal kevesebb hadosztály állomásozik, és csak védelemre rendezkednek be.
Ezáltal a „hatok” kettős lépést tettek: segítették a haladást egy új európai biztonsági rendszer felé, egyben haladtak a lényegében feleslegessé vált Varsói Szerződés katonai szervezetének teljes felszámolása, magának a szövetségnek megszüntetése, esetleg csak teljes politikai átalakítása irányában. A most folyó bécsi fegyverzet-csökkentési tárgyalások ugyanis egy, a Helsinki szellemében fogant európai biztonsági és együttműködési rendszert szolgálnak. S most, a kelet-európai demokratikus változások közepette valóban feltűnnek a láthatáron az olyan biztonság és együttműködés körvonalai, amely nem két tábor kényes katonai egyensúlyán nyugszik, hanem azonos értékek vállalásán, és közös érdekeken.
Az egymás biztonságát garantáló együttműködés általában feleslegessé teszi a katonai tömböket. Mikor szűnik meg a Varsói Szerződés? Nincs kidolgozott ütemterv, de bizonyos menetrend már felsejlik. Egyöntetűnek látszik a Budapesten járt miniszterek nyilatkozataiból (legalábbis, akik a sajtótájékoztatót megtisztelték), hogy 1991 végére, vagy a rá következő év elejére a katonai rész eltűnik. Mint politikai testület, együtt marad-e? Ez szemmel láthatóan még nem dőlt cl-
A magyar kormány elgondolásai szerint hozzávetőlegesen 1992-re már olyan állapotban lehet a földrészt átfogó új biztonsági rendszer, amely fölöslegessé tesz más, kisebb, egymástól külön álló szövetségeket. Mint Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter mondta, így feleslegessé válik a Varsói Szerződés, és egy jóval távolabbi időben talán a NATO is. Milyen formát ölt majd a jövendő? Ma még valóban nem lehet megmondani.
Joggal kérdezhetjük azonban, hogy a múlt merev, két-táboros állapota és a még bizonytalanul kialakuló jövendő közötti nagyon kényes időszakban, mi a helyzet és mi a teendő. A Budapesten most aláírt okmány — tehát a megmaradó fegyverzetkvóta elosztása a hat fél között — sikerült, ami azt mutatja, hogy a múltak felszámolásában meg tudjuk találni a közös hangot. De így lesz-e, így van-e más vonatkozásokban? A lengyel külügyminiszter szerint például ezzel a hagyományos fegyverzetcsökkentéssel katonai vákuum, keletkezik Európa keleti felén. Nyugaton a hadieszközeit ugyancsak leépítő, mégis jól szervezett^ érintetlen NATO áll, Európa keleti szélén a pillanatnyilag széthullóban lévő, de változatlanul nagy haderővel rendelkező Szovjetunió. És e két erő között a Varsói Szerződés kötelékeit magukról ledobó, a saját lábukra álló, volt szocialista kis államok. Lengyel vélemény szerint vigyázni kell, hogy ezt a vákuumot a demokrácia töltse ki és ne a nacionalizmus. Jeszenszky Géza egyetértett ezzel a felfogással, mondván, a kelet-európai államok nem szándékoznak egymással szövetségeket kötni, de együtt kell működniük, mert a problémák nem ismernek határokat.
Bármily fontos legyen is csatlakozásunk Európához, tagságunk nyugati szervezetekben, szándékunk minél szorosabb kapcsolatteremtésre a fejlett demokratikus államokkal és közösségekkel — a magyar küloolitikának meg kell találnia a rendszeres kapcsolattartás módját szomszédaival. Ha a problémák nem ismernek határokat, akkor itt Kelet-Közép-Európában van egy — gazdasági, politikai, emberi, erkölcsi — kör, amelyen belül közös, azonos vagy hasonló problémák kavarognak. Részben a több száz esztendős, részben a negyvenéves múltból adódóan. S ennek feloldása csak együtt lehetséges. A mostani budapesti összejövetelen — például a magyar és a román külügyminiszter higgadt és barátságos nyilatkozataiban, amelyeket négyszemközti megbeszéléseikről tettek — felvillant valamilyen konstruktív eszmecsererendszer, a válságkezelés módja, biztató lehetősége. Derűlátóbban kifejezve: az együttes jövőépítés készsége.
Európa az Atlanti-óceántól az Urálig terjed, mondta hajdan De Gaulle, s ez az igazság megmaradt, sőt az idők folyamán még csak erősödött. Kis ország vagyunk, mégis minden tőlünk telhetőt meg kell tenni, hogy azok a demokratikus normák, amelyekért a földrész nyugati felét tiszteljük, a keleti részen is uralkodóvá legyenek. Ehhez itt, a szomszédságunkban is szükség van partnerekre. Mint a budapesti tanácskozás jelezte, alkalomadtán találni is. A demokratikus normákat szomszédainkkal összefogva kell áttelepíteni ide. Mi nem költözhetünk át az Atlanti-partokhoz.
Tatár Imre
Szombaton Budapesten aláírták azt a megállapodást, amely a bécsi hagyományos fegyveres erőkről és fegyverzetekről folyó tárgyalásokon részt vevő államok hatos csoportjának nemzeti fegyverzeti szintjeit rögzíti. Az egyezmény részes államai — Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Románia, és a Szovjetunió.
A hatos csoport szombati budapesti tanácskozásán az újságírók körében némi meglepetést okozott, hogy az előzetes tervek-
kel ellentétben a C9eh és Szlovák Szövetségi Köztársaságot, illetve a Szovjetuniót nem a diplomácia első emberei képviselték. A házigazda magyar Külügyminisztérium szóvivője, Hermán János arról tájékoztatta a magyar és a nemzetközi sajtó nagy számban összegyűlt tudósítóit, hogy Eduard Sevardnadze „belpolitikai problémák miatt” nem látogathatott Magyarországra, míg Jlri Dienstbier külügyminiszter látogatását egészségügy! problémák akadályozták. így a tanácskozáson a Szovjetuniót Julij Kvicinsskif kül-
ügyminiszter-helyettes, Csehszlovákiát pedig Róbert Harencár első külügyminiszter-helyettes képviselte. A bolgár küldöttséget Ljuben Gocev, a lengyel delegációt Krzysztof Skubiszewski vezette. Romániát Adrián Nas-tase képviselte.
Kedvező rlőjel
A kormány Béla király úti vendégházában összeült külügyminiszterek és a kíséretükben levő szakértők még szombaton is hosszas vitát folytattak a nemzeti haderők plafonjait rögzítő megállapodástervezet részleteiről, ezért némileg csúszott az aláírási ceremónia időpontja. Az aláírás ünnepi aktusa alkalmából a vendéglátó Magyarország - nevében beszédet mondott Jeszenszky Géza külügyminiszter.
Jeszenszky . Géza megítélése szerint az a hatékony, megegyezésre törekvő együttműködés, amely a nemzeti fegyverzeti szintek elosztását jellemezte, kedvező előjel a térség jövőjét illetően. A most aláírt megállapodás eredményeként nem csupán nagymértékben csökken a leginkább támadó jellegű fegyverzetek mennyisége a térségben, hanem olyan fegyverzeti arányok alakulnak ki az egyes államok között, amelyek mindenki számára nagyfokú biztonságot garantálnak. A hatos csoportban képviselt államok kompromisszumkészsége meggyőzően demonstrálja, hogy tisztában vanak azzal: a jövő Európájában nem elsősorban a fegyvereknek, hanem a biztonság nem katonai tényezőinek kell garantálniuk az egyes államok biztonságát.
(■yó&vír a demokrácia
Jeszenszky Géza reményét fejezte ki, hogy a most aláírt megállapodás gyors kidolgozását lehetővé tevő együttműködés a jövőben is folytatódik. A külügyminiszter hangsúlyozta azt is: az összeurópai fegyverzetkorlátozási, valamint biztonság- és biztonságerősítési fórumokon való aktív részvétel mellett a kétoldalú biztonsági együttműködést is új alapokra kell helyezniük a szomszédos államoknak.
Jeszenszky úgy vélekedett: nem lenne helyes, ha a térség államai életképtelen, régi szervezetekben, illetve a helyükön
megszűnik a VSZ
Tudósítónktól
A hatos találkozó befejeztével szombaton nemzetközi sajtótájékoztatót tartott a Hotel Intercontinentalban a magyar, a lengyel és a román külügyminiszter. valamint Meiszter Dávid, a bécsi fegyverzetcsökkentési tárgyalásokon résztvevő magyar küldöttség vezetője. Az újságírók kérdései főképpen a Varsói Szerződés sorsára vonatkoztak.
Mindenekelőtt tisztázódott, miért hat ország egyezményéről van szó, és miért nem a Varsói Szerződés tagjaiéról. A bécsi tárgyalásokon olyan Európa megteremtésére törekszenek, amelyben már nem a tömbszemlélet uralkodik. Eljön a — talán nem is távoli idő — hangoztatta Jeszenszky Géza —, amikor már nem lesz Varsói Szerződés, és jóval messzibb korszakban NATO sem.
Milyen terveik vannak ezzel kapcsolatban? Jeszenszky Géza és Krzysztof Skubiszewski egy-
létrejövő, eredendően instabil új szövetségekben keresnék biztonságukat. Ezzel szemben jó esélyeket látott arra, hogy közösen, egymással konzultálva, együttműködve vegyenek részt az új európai1 biztonsági rendszer kialakításában.
Antall József kormányfő az aláírás után, délután, a Parlamentben fogadta a hatos csoport külügyi vezetőit. A megbeszélésen egybehangzó véleményként fogalmazódott meg, hogy a kelet-közép-európai térség országai rengeteg közös problémával küszködnek, amelyekre a demokrácia hozhat gyógyírt, hiszen csak állandó párbeszéddel, egyezkedéssel oldhatók meg a tennivalók. Biztató a térség országai számára, hogy roppant feladataik közepette maguk mögött tudhatják Európát. A lengyel külügyminiszter ennek kapcsán arról beszélt, hogy a régióban egyfajta hatalmi, katonai vákuum jött létre. Nacionalizmus helyett jó lenne ezt a hiá-tust európaisággal betölteni.
Közös fellépést
Antall József parlamenti irodájában fogadta Julij Kvioinsz-kij szovjet külügyminiszter-helyettest. Hangsúlyozta, hogy a magyar kormány fontos feladatának tekinti a teljesen újszerű, korrekt és realisztikus kétoldalú kapcsolat kialakítását legnagyobb szomszédunkkal. Ebben a Szovjetunió belső átalakulásának irányát tekintve lényeges szerepet szánunk néhány térséggel, illetve köztársasággal való kétoldalú viszonyunk létrehozásának,
Antall megerősítette a Sevardnadze külügyminiszternek szóló budapesti meghívást. Kvicinsz-kij pedig elmondta, hogy a szovjet fél számít a kormányfő mielőbbi moszkvai látogatására.
Antall József fogadta Krzysztof Skubiszewski lengyel külügyminisztert is, aki átadta neki Mazowieczki miniszterelnök szívélyes üdvözletét. A találkozón megvitatták Lengyelországnak a Pentagonale — Olaszország, Ausztria, Jugoszlávia, Csehszlovákia és Magyarország — együttműködésben való részvételi lehetőségét. Állást foglaltak amel-lett, hogy Lengyelországnak, Csehszlovákiának és Magyarországnak célszerű közösen fellépnie a nyugati gazdasági segítségnyújtás összehangolásában.
kulonai szervezete
aránt aláhúzta, hogy a Varsói Szerződés felszámolásának nincs menetrendje. Általános vélemény szerint a katonai szervezet 1991 vége előtt megszűnik. Több ország is úgy vélekedik, hogy 1992 tavaszára olyan új európai biztonsági rendszer alakulhat ki, amely általában is fölöslegessé leheti a Varsói Szerződést. Hasonló hangnemben nyilatkozott a román külügyminiszter. Ezt a kérdést egyébként megvitatja még az idén a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé.
A lengyel külügyminiszter mindezt kiegészítette azzal, hogy a Varsói Szerződés katonai stuk-túrájának ugyan el kell tűnnie, de politikai távlatai a Varsói Szerződés tagállamainak nézeteitől függ. Lengyelország érdekelt az együttműködésben a Varsói Szerződés valamennyi országával, mondotta kollegáival összhangban. Hazája a Szovjetunióval ia minél jobb kapcsola-
SajlóíájékoTiaíó az InírrfonÜnentalban
Általános vélemény: egy éven belül