﻿Ára:
0,50
forint
Magyar Nemzőt
Szerda
november 7. Lili. évfolyam 261. szám
ALAPÍTOTTA: PETHÖ SÁNDOR
Mérlegelve
Nem: ez a szó ritka és gyakori, nem kívánatos és már-már kötelező. Szótárból megállapítható, hogy a magyarban eleve kettő van belőle, kétféle, talán sokféle tartalommal. Az egyik nem főnév, valóban különféleképp érthető. Jelenti az élőlények hím, illetve nő jellegét, de jelölheti az ember — mi több: az emberi nem — és minden más élő valamilyen, ki-6ebb-nagyobb csoportját, de éppenséggel dolgokét is.
Gondoljunk azonban a másik nemre, a határozószóra, amely a tagadás kifejezése és ugyancsak legalább féltucatnyi módon vagy értelemben használatos. Nehéz eldönteni, mennyire ritka vagy gyakori, szükséges vagy nem kívánatos. Bizonyára vannak, akik emlékeznek Kellér Dezső kitűnő konferanszára, arra, hogy a legyakoribb és legváltozatosabb magyar szó a nincs. Be is mutatta, hányféle hangsúllyal, arcjátékkal, örömmel vagy közönnyel lehet mondani valamire, valamiről: nincs. Manapság már megritkult a nincs; boltokban, áruházakban, kirakatokban szinte minden van, legföljebb nem tudja az ember megvásárolni. Nincs miből. Mert, ha a nincs megritkult is, a nincstelen éppenséggel nem.
Volt valaha egy tréfás mondás. Eszerint ha egy úrinő így szól: nem, ez annyit jelent: talán; ha így: talán, azt jelenti: igen; ha azonban így szólna: igen, akkor nem úrinő. Újkori nyelvünkben, a magyar újbeszédben a sor éppen fordított
—	legalábbis olykor: az igen azt jelenti: talán; a talán valójában nem, aki pedig nemet mond, az nem magyar.
Történészek, irodalomtörténészek, esztéták, szociológusok, politológusok, sokféle tudósok vitatták már, s fogják még vitatni Bertolt Brecht életművét teljességében és részleteiben. Ebbe sem beleszólni, sem előzetesen véleményt mondani nem akarok. Csak éppen egyik műve fölött elgondolkozom. Iker-mű ez, „Iskola-operák” a szerzői jelzés (fordította Fáy Árpád), s a cím is kettős: Aki igent mond, és Aki nemet mond. A kereken hatvan esztendeje íródott mű japán példára szerveződik; kettőssége bizonyos értelemben látszólagos, mert csak a két rész együtt érthető vagy értelmezhető. Mivel aligha közismert ez a tanmese, ismertetnem illik, miről esik benne szó. Egy városban járvány tört ki, s a tanító útnak ered, mert a hegyeken túl, más városban nagy orvosok élnek, akiktől orvosság, de legalábbis jó tanács várható. Fölkeresi egyik tanítványát, akinek özvegy anyja ugyancsak beteg; a kisfiú elmenne a tanítóval, hogy gyógyszert hozzon az anyjának. Ám útközben maga is megbetegszik, nem tud tovább menni. A két rész eltérése itt következik. „Jól figyelj!” — mondja a tanító. — Mivel beteg vagy, s így nem jutsz tovább, itt kell hagynunk téged. Ám helyes ilyenkor, ha megkérdezzük azt, aki megbetegedett, hogy őmiatta visszaforduljunk -e. A szokás pedig azt diktálja, hogy aki megbetegedett, azt feleli erre, ne forduljatok vissza.” Az első változatban a kisfiú igent mond, csupán azt kéri, ugyancsak a hagyományokhoz híven, ne hagyják szenvedni, hanem dobják le a mélybe. A második változatban a kisfiú nemet mond, eltér, az ősi szokástól, társai pedig, vitában meggyőzve, visz-szafordulnak vele:	„ ... sem
gúnykacaj, sem gyalázat visz-sza nem riaszt, hogy a tiszta ész szavára hallgassunk; és az ősi szokás a józan érvet többé el nem nyomhatja”. „Nyílt tekintettel vállalták sorsukat”
—	mondja végül a szerző A Nagy Kórus szavával: „Egyik sem gyávább szomszédjánál,”
Meggondolkoztató mindenesetre ez a kényszerű választás — vagy választási kényszer? —, ám előbb arra figyeljünk, amit A Nagy Kórus mindkét rész bevezetőjeként mond: „Minden megtanulandók közt első a beleegyezés tudománya; / Sokan mondják: igen, pedig nincs bennük hajlam a beleegyezésre. / Sokakat meg sem kérdeznek, és sokan a helytelent helyeslik. / Ezért minden megtanulandók közt / Első a beleegyezés, tudománya.” Ez a néhány sor maga is talányos. Ne feledjük: a fasizmus hatalomátvétele előtt íródott ez az ikerdarab, bár, ami azt illeti, nem a náci Vezér volt az első diktátor a történelemben (és sajnos, nem is az utolsó). E sorok tehát a demokrácia hiányáról szólnak, félreérthetetlenül és félremagyarázhatatla-nul, helytelenítik mind azt, ha „sokakat” meg sem kérdeznek, mind azt, ha „sokan mondják: igen, pedig nincs bennük hajlam a beleegyezésre”, kiváltképp pedig, ha „sokan a helytelent helyeslik”.
Ezért gyanakszom arra, hogy „a beleegyezés tudománya” nem arra utal, hogy meg kell tanulni beleegyezni, hanem arra ösztönöz, hogy a beleegyezést megelőzően mérlegelni kell, mibe s miért egyezzék bele az ember, ha beleegyezik egyáltalán. Hiszen ez is megfontolás tárgya, meggondolásra érdemes lehetőség, része a beleegyezés tudományának. Csakhogy ez sem épp könnyű, s nem csupán azért, mert egy-egy döntéshez sok mindent ismerni kellene, vagy mert ehhez is megfelelő gyakorlatra van szükség. Nyíltan kellene most szólnom, persze, akkor a magam beleegyezését vagy nénijét tenném itt közzé, s a más véleményen lévők azonnal tiltakoznának. így viszont ki-ki arra érti a dolgot, amire akarja. Mert ha én most másképp gondolkodom, akkor sok minden kiderülhet rólam: visszakívánom a régit, pogány vagyok, nem magyar, nem haladó ... és így tovább.
A beleegyezés tudományához nélkülözhetetlen annak tudomásulvétele, hogy lehetséges más vélemény is. Az említett iker-iskolaoperában mintha éppen erről volna szó. Különös figyelmet érdemel a második változat, az Aki nemet mond egyik kis részlete, amely kapcsolódik a bevezető kórus szavához. Itt ugyanis A Tanító és az Anya együtt így szól:	„A
helytelent helyeslik sokan, / Ö nem, ő a betegséggel nem ért egyet, / Csak azzal, hogy a betegséget meggyógyítsák.” (Az „ő”, a Kisfiú.) No persze, megint válaszúihoz értünk, hiszen most meg azt kellene pontosan megmondani: mi a betegség?
Az ilyesmitől elszoktak a „sokan” az elmúlt — remélhetőleg csakugyan elmúlt — évtizedekben. Akkor nem volt szükség a beleegyezés tudományára, sőt csak a beleegyezésre volt szükség, kényszerűség. Valljuk be: sokan mondták, igen, pedig nem volt bennük hajlam a beleegyezésre. Most tanulni kell azt, hogy igent és nemet egyaránt mérlegelésnek. kell megelőznie. Hiszen eddig is mindent megkérdeztek: zsarnokság és népfölség között nem az a különbség, hogy kérdezik-e a polgárt, hanem az, hogy válaszolhat-e, választhat-e. Márpedig az nem választás, hogy vagy az én véleményem érvényesül, vagy fölfordulás, csupa merő baj lesz. Voltaképpen minden megtanulandók között nemcsak a válaszadók számára első a beleegyezés tudománya: a tudatosság. A kérdezőknek is van ta-nulnivalójuk. Szabadon kérdezni, szabadon válaszolni, ez a mindenekelőtt első. Igen. Nem?
Zay László
Budapest megfeleli a követelményeknek
Magyarország teljes jogú tagja az Európa Tanácsnak
Megtorlások láncreakcióját válthatja ki a Közel-Keleten Kahane rabbi meggyilkolása
A külpolitikai helyzet
TÖRTÉNELMI PILLANATNAK NEVEZIK a francia lapok Magyar-ország csatlakozását az Európa Tanácshoz. A méltatásokban kiemelik, hogy hazánk elsőnek nyerte el felvételét, a volt kommunista országok közül az Európa Tanácsba, s ez mintegy betetőzése annak a demokratizálási folyamatnak, amely az országban végbement. Ha ez a csatlakozás elsősorban jelképes értékű is, mégis mintegy szentesítése az Európa irányába megindult hosszú magyar menetelésnek — írja kommentárjában a Libération. Amikor Magyarország 1988-ban első kérelmeit intézte ehhez, a még a hidegháborúban létrejött szervezethez, magára vonta Moszkva haragját. A magyarok számára azonban már akkor is s most is eszközül szolgált, annak megmutatására, hogy melyik oldalon találja meg természetes szövetségeseit. Amikor Magyarország a tanács 24. tagja lesz, aláhúzza, hogy a nyugati táborhoz tartozik — emelik ki a lapok. Emlékeztetnek rá, hogy a tanács tagsága kiváló szószéket nyújt ahhoz, hogy az ország védelmet kérjen a romániai és csehszlovákiai magyar kisebbség számára. Ugyanakkor a Le Figaro megállapítja, hogy a magyar kormány számára, amely „bajba került a legutóbbi helyhatósági választásokon, s amelyet kikezdett az elmúlt hetek szociális nyugtalansága, a legjobb időben érkezik a csatlakozás: kulcsfontosságú pillanatban bizonyítja ezzel hatékonyságát”. A hírügynökségek kiemelik, hogy Magyarország példáját Lengyelország és Csehszlovákia kívánja követni, s ahogy Anders Björck, a Parlamenti Gyűlés elnöke 1995-re jósolja, az Európa Tanács 32 tagúvá bővülhet, befogadva talán a Szovjetuniót is.
NINCS ÜNNEPI HANGULAT MOSZKVÁBAN, semmi nyoma a korábban szokásos készülődésnek. Bár a Kremlben és a köztársaságok fővárosainak ‘többségében a hagyományokhoz híven ünnepi üléseken emlékeztek meg a hetvenhárom évvel ezelőtti eseményekről, a szovjet közvélemény ma már rendkívül eltérően ítéli meg november 7-ét. Ezt mutatják a szovjet központi lapok beharangozói is az ünnep előestéjén. Míg a Szovjetszkaja Rosszija szerint bizonyosan állítható, hogy Moszkva kész az ünnepre, s a Pravda a világméretű jelentőségű forradalom kiegyensúlyozott tudományos elemzésének szükségességéről ír, néhány lap, mint a Moszkovszkaja Pravda, olyan véleményeknek is helyt ad, amelyek' szerint a szovjet hatalom csak keserűséget hozott a népnek. Sokan úgy vélik, hogy november 7-én nincs helye az ünneplésnek. Mintegy ennek alátámasztására a Moszkovszkij Komszomolec az ellátás siralmas voltáról, az alacsony életszínvonalról cikkezik az első oldalon. Az ünnep előestéjére a moszkvai városi tanács döntése értelmében, harminc utca és tíz metróállomás kapja vissza régi nevét. A lapok többsége ezt úgy értékeli, hogy „az évfordulón visszatér az, amit éppen ez a forradalom vett el az emberektől”.
GORBACSOVNAK SEM LEHET OKA ünnepelni, hisz — mint az AFP hírül adta — az elnök immár saját tánácsadóinak kereszttüzébe került. Nyi'kolaj Petrakov, Sztanyiszlav Satalin és még tizenegy közgazdász, a liberális ellenzéket visszhangozva azzal vádolták a szovjet vezető piacgazdaságra való áttérésének programját, hogy hibás és inflációs hatást rejt magában. Gorbacsov terve növelni fogja a költségvetés deficitjét és elszakítja a köztársaságok között fennálló gazdasági kapcsolatokat. A jelek szerint a lázadó gazdasági tanácsadók Jelcin nézetei felé közelítenek, s a Komszomolszkaja Pravdában megjelent levelükben azt vetik a szovjet vezetés szemére, hogy „döntésképtelen és következetlen” a gazdasági reformot illetően. Ünneplésre a Reuter azon elemzése sem ad okot, amely amerikai Kreml-szakértőket idézve, elkerülhetetlennek véli a Szovjetunió szétesését. Amerikai szovjet-szakértők nyíltan hangoztatott véleménye szerint, néhány éven belül több tagköztársaság is kiválik a Szovjetunióból. Leggyakrabban Grúziát, Örményországot, Moldovát és Ukrajnát emlegetik a balti köztársaságok .mellett. A szétesés folyamata már jó ideje megindult — vélik a nyugati szakértők, s Moszkva nem tudja feltartóztatni. A szovjet kormányzat gyengesége egykönnyen erőszakba és elnyomásba csaphat át. Ehhez kapcsolódik Grigorij Revenko, a szovjet államfő tanácsadó testületé tagjának bejelentése, miszerint az új szövetségi szerződés tervezetét novemben 15-én nyilvánosságra hozzák, és egyben össznépi vitára bocsátják. „Nincs szükség láncokon nyugvó szövetségre, hisz napjaink is igazolták, hogy az ilyen szövetség természetéből adódóan elemi erővel szakad szét, hiszen a múltban kiölték belőle a barátságot” — jelentette ki a kérdés szakértőjének számító politikus.	(S. C.)
Washingtoni tudósítónk telexjelentése
Politikai gyilkosság a Manhattan szívében
Washington, november 6.
Kahane rabbit ugyan szélsőségesnek tartották, hétfő esti meggyilkolása azonban felzaklatta Amerikát, mert zsidók és arabok egyaránt tartanak a megtorlás! láncreakciótól.
A mosolygó, ám a rabbi közelében állók utólagos elmondása szerint „furcsának” ható közép-termetű és . arab külsejű férfi odalépett a Meir Kahanét körbe-vevőkhöz, előrántotta revolverét, s két lövést adott le a Zsidó Védelmi Liga megalapítójára; az egyik golyó a nyaknál hatolt a fejbe, s alighanem ez okozta a
halált. Pár perccel múlt este kilenc (magyar idő szerint kedden hajnali három), s Kahane nem sokkal azelőtt fejezte be szónoklatát egy cionista szervezet gyűlésén a New York-i Lexington Avenuen, a 48-ik utca sarkán levő Marriott Szálló első emeleti termében. A merénylő tettét követően menekülni kezdett, fegyverrel a kezében, s közben meg is sebesített valakit. Lerohanva az ilyentájt még elég népes és forgalmas manhattani utcára, pisztolyával hadonászva próbált megállítani egy taxit, ám a hotellel szembeni postahivatal fegyveres őre rátámadt. E lövésvál-
tások során kölcsönösen besítették egymást, s így a riasztott mentők Kahanéval együtt őket is a Bellevue Kórházba szállították, ahol tízkor közölték, hogy a rabbi belehalt sérüléseibe. A merénylő szintén a nyakán sérült meg, állapotát kritikusnak, de stabilnak minősítették. A New York-i rendőrség pedig hamarosan bejelentette, hogy El Said Nosairnak hívják, 34 éves, közel-keleti származású, a világvárossal szomszédos New Jerseyben él, s utóbb híre jött, lakott az Izrael által megszállt területen is. S kiderült az is, hogy a rendőrség felajánlotta Katlanénak a biztonsági védelmet amerikai tartózkodása idejére, azonban ő ezt nem óhajtotta igénybe venni.
Meir Kahane 1971-ben hagyta el az Egyesült Államokat, ahol három évvel korábban megalapította szélsőséges, például a New York-i szovjet ENSZ-kép-viseletre többször .figyelmeztető” lövéseket is leadó szervezetét (ekkor ugyanis robbanóanyag gyártására való összeesküvés vádjával egy amerikai bíróság ötéves felfüggesztett börtönt szabott ki rá). Izraelben 1984-ben sikerült bejutnia a Knesszetbe, ám négy esztendővel később — nézeteit rasszistának minősítve — meggátolták az indulásban a parlamenti választásokon. A meg-
ölésekor 58 éves Kahane azt hirdette haláláig, hogy minden, tehát nemcsak a megszállt területeken élő arabot ki kell utasítani Izraelből, s e New York-i gyűlésen pedig felszólította a zsidókat, mindannyian települjenek a közel-keleti államba. S kilátásba helyezte élete utolsó, szokás szerint heves és kérlelhetetlen szónoklatában, hogy ismét be akar jutni a Knesszetbe. A Brooklyn-i ortodox rabbi fia, kit eredetileg Martin Dávid Katlanénak hívtak, s a saját rabbiságakor lett Meir, kora fiatalságától kezdve szélsőséges cionista volt, házukban gyakran megfordult e nézetek fő képviselője, Zev Jabotinsky. Kahane egyébként majdnem ugyanolyan hevesen támadta a mérsékelt zsidó szervezetek vezetőit, „liberálisnak, baloldalinak, elitistának” minősítve őket, mint az arabokat.
Alexander Schindler rabbi, az egyik legtekintélyesebb — és Katlanéval élesen szemben álló — zsidó vezető azonban mélyen sajnálta e hírhedt pályafutás erőszakos befejeződését: most ugyanis mindenki attól tart Amerikában, hogy a bosszúk láncreakciója szabadul el, hiszen Kahane híveinek csoportja már ott, a kórház előtt (amikor még túlélésben reménykedtek) megtorlást emlegetett.
Avar János
Palesztinellenes támadások a megszállt területeken
Kairóból jelenti az MTI: Amint az előre kiszámítható volt, az Izrael által megszállt területeken kedden palesztinellenes támadások követték az ultranacionalista izraeli mozgalmat vezető Meir Kahane New York-i meggyilkolásának hírét.
A hatóságok szerint egyelőre tisztázatlan körülmények között egy ismeretlen tettes automatafegyverrel agyonlőtt egy hatvanöt éves férfit és hatvanéves feleségét a jordánontúli Nablusz környékén. A körzetet lezárták, és megkezdték az izraeli rendszámú autóból kiszálló támadó utáni kutatást. A kettős gyilkosságról a jeruzsálemi rádió valószínűnek tartja, hogy a New York-i merénylet megtorlásának része.
A Jeruzsálemben több arabot ért utcai támadás, és izraeliek kövekkel dobáltak meg jordánontúli (kék színük alapján felismerhető) rendszámú autókat.
Az Izraeli hadsereg és rendőrség az érzékenynek számító körzetekben erősítésekkel igyekszik erejét venni az újabb erőszakos cselekményeknek.
Az országban a fajgyűlölő politikát hirdető Kach mozgalom vezetője, Kahane megöletéséről nyilatkozók valamennyien elítélték a merényletet.
Jichak Samír kormányfőt saját szavai szerint mélyen megrázta a hír. Samír mindamellett önuralomra szólította fel az ország lakosságát.
Elítélte a gyilkosságot az ellenzéki Munkapárt is. Az izraeli rádiónak nyilatkozó egyik munkapárti képviselő megjegyezte: a sors iróniája, hogy egy, a rasz-szizmust, erőszakot hirdető ember az erőszaknak esett áldozatul. Ez nem változtat azon — tette hozzá —, hogy a gyilkosság visz-szataszító. Mihael Barzdar szerint Kahane a palesztinok „halállistáján” szerepelt.
Abdel-Vahhab Dahause arab Kneszet-képviselő ugyancsak élesen elítélte a gyilkosságot, mondván, hogy politikai eszmékkel szemben nem szabad bűntettekkel harcolni.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsának szerdai ülésén várhatóan ismét foglalkoznak az Izrael által megszállt területeken zajló palesztin-izraeli összecsapásokkal — jelentette ki New Yorkban az amerikai ENSZ-képvise-let szóvivője. Az ENSZ-ben csupán megfigyelői státussal rendelkező PFSZ hétfőn rendkívüli ülés összehívását szorgalmazta a megszállt területeken kialakult „robbanásveszélyes helyzet” ügyében.
Jeszenszky írta alá az ET alapokmányát
Rómából jelenti az MTI: Magyarország kedden délelőtt ünnepélyes körülmények között csatlakozott az Európa Tanácshoz, mint a szervezet első kelet-európai tagja. Jeszenszky Géza külügyminiszter a római Barberini-palotában (ahol 1950-ben aláírták az Emberi Jogok európai egyezményét) 23 külügyminiszter és népes küldöttségek előtt aláírta az Európa Tanács Alapokmányát és a szervezet egyik jogi pillérét képező okmányt, az em-
beri jogok európai egyezményét.
Az ünnepélyes aláíráson Gábrielé Gatti, San Marino külügyi államtitkára, az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának soros elnöke elnökölt. Az aláííást követően az emberi jogok és a pluralista demokrácia értékeinek védelmére alakult európai szervezet 87. miniszteri bizottsági ülésén Magyarország már mint teljes jogú tag vett részt. Az ülés fő témája az Európa Tanács és Kelet-Európa viszonya, valamint