﻿0.50
íorinl
Magyar Nemzet
november 9.
Lili. évfolyam
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
Modor
Baker—Sevardnadze eszmecsere az Öböl»válságról
Moszkva nem zárkózik el a katonai megoldástól
Még az idén aláírják a német-lengyel határszerződést
A külpolitikai helyzet
MIHAIL GORBACSOV IS FOGADTA a csütörtökön rövid munkalátogatásra Moszkvába érkezett amerikai külügyminisztert, aki pénteken Londonba repül, majd a Közel-Keleten tesz újabb körutat. James Baker mindenekelőtt azt próbálta kipuhatolni a szovjet fővárosban, hogy a Kreml támogatná-e az erőszak ENSZ által szentesített alkalmazását Irakkal szemben. Az öböl-válságon kívül Baker és Edüard Sevardnadze megbeszéléseket folytatott az európai hagyományos fegyverzet és haderő csökkentését célzó megállapodásról, valamint 'á- hadászati támadó fegyverek ötvenszázalékos lefaragásáról. A szovjet diplomácia irányítója egyébként Bakerrel való eszmecseréje előtt újságíróknak nyilatkozva határozottan visszautasította azokat a feltételezéseket, hogy a november 7-i felvonuláson, a Vörös téren lezajlott incidens a szovjet társadalomnak az átalakítás politikájából való kiábrándulását tanúsítaná. A Vörös téri eseményeknek eme első hivatalos értékelésében Sevardnadze nem tért ki az alternatív megmozdulások minősítésére.
AZ ÖBÖL-VALSAG nem terelte el az Egyesült Államok figyelmét Közép-Európáról — bizonygatta a Fehér Ház helyettes szóvivője az MTI tudósítójának, s szavait alátámasztandó, Antall József minapi washingtoni vizitjére és George Bush jövő héten esedékes prágai útjára hivatkozott. Washington tudatában van annak, hogy Csehszlovákiát — akárcsak Magyarországot — súlyosan érintik az Öbölválság kihatásai, és ezzel párhuzamosan a szovjet olajszállítások lemaradása — jelentette ki Román Popadiuk, megerősítve egyszersmind, hogy az Egyesült Államok Csehszlovákia esetében sem vállalkozik közvetlen segítségnyújtásra az energiagondok leküzdéséhez. A Handelsblatt egyébként az OECD elemzéseiből kiindulva, legfrissebb számában megállapítja, hogy csaknem kétharmadával csökkent az egykori szocialista országok szabadpiaci hitelfelvétele. Ennek legfőbb oka, a német gazdasági magazin szerint, hogy a kelet-közép-európai országok ázsiója romlott a hitelezőknél, a magántőke-befektetők számára lényegesen megnőtt a térségben történő beruházások kockázata. Csupán Magyarország és Csehszlovákia számára hozzáférhető még bizonyos fokig a tőke szabadpiaca — írja a Handelsblatt, amely úgy vélekedik, hogy pillanatnyilag a kereskedelmi bankok még a fejlődő országokat is megbízhatóbb adósnak tartják, mint a kelet-európaiakat.
AZ ENSZ BIZTONSÁGI TANÁCSÁBAN az amerikai kormány várhatóan a jövő héten terjeszti elő Kuvaittal kapcsolatos új javaslatait, amelyek feltehetően kiterjednek majd a katonai erő bevetésére is, attól függően persze, miként végződnek Baker e heti tárgyalásai. A BT négy el nem kötelezett tagja ugyanakkor máris közös határozattervezetet dolgozott ki, amely ellenzi az erőszakot Irakkal szemben. Közben változatlanul a külföldi túszok kiszabadítása foglalkoztatja a hírügynökségek tudósítóit. Csütörtökön érkezett haza azoknak a japán túszoknak a csoportja, akiknek elengedését Nakaszone ex-miniszterelnök érte el Bagdadban. Kevésbé elégedett iraki missziójával Willy Brandt, aki a Deutschlandfunk jelentése szerint a tervezettnél tovább időzik az iraki fővárosban, mert a remények ellenére eddig az iraki hatóságok csak száz német és húsz külföldi elutazásához járultak hozzá. Az Irakban és Kuvaitban rekedt németek hozzátartozói mellesleg keresetet a kannak indítani Helmut Kohl kancellár ellen, mivel- véleményük szerint a bonni kormány nem tett meg mindent a németek kimenekítése érdekében. A zöldek pedig azt szorgalmazzák, hogy november közepén a Bundestag is tűzze napirendjére a túszok ügyét.
A túszok miatt a nyugati kormányokra nehezedő belső nyomás egyre nő, ám mind eredményesebbek az Irak-ellenes nemzetközi szankciók is, legalábbis erről számolt be az ENSZ BT illetékes bizottságának elnöke. Mint mondta, Húszéin csupán az elégedetlenségtől tartva vonakodik jegyrendszert bevezetni a benzinre, s az alkatrészhiány hamarosan éreztetni fogja hatását a fegyveres erőknél is. Washington mindenesetre a legrosszabbra készül: további két teljes gépkocsizó-hadosztályt és katonák újabb tízezreit küldi az övezetbe. Mint a CBS jelentette, ezzel immár összesen hat amerikai tankhadosztály állomásozna az iraki fronton — több, mint ameny-nyi Európában maradt.	(V. L.)
Moszkvai tudósítónk telexe
A Biztonsági Tanácsban kell dönteni az erő alkalmazásáról Irak ellen - hangsúlyozta a szovjet külügyminiszter
Az emberi együttélés elképzelhetetlen szabályok nélkül. E szabályok egy részét a törvények jelentik, egy részét az íratlan, de közmegegyezésen alapuló etika, s a harmadik rész a jellem legmélyén munkáló morál. Egyik sem örök.
Például nem szabad embert ölni. Békében. De mihelyt kitör a háború, a törvények kifejezetten büntetik a katonát, ha nem akar az ellenség torkának ugrani. Ha a katona megtagadja a szándékos emberölést, bíróság elé állítják, és örülhet, ha csak futkosóra ítélik és nem bitóra. Mert akár az őrmestere is fejbe durrant-hatja, minden külön magyarázat nélkül. A ikatona éppen ezért „helytáll”. Gyilkol, ahogy kell. Aztán vége lesz a háborúnak, a győztesek törvényt ülnek, és számon kérik a katonától: miért ölt? „Parancsra tettem” — mondja, de nem hiszik el neki. Még jó, iha megússza, a veszteseket sújtó szankciókkal. Ki is végezhetik. Aztán a győzők megint kihirdetik, hogy nem szabad embert ölni.
Még az ateisták is hirdetik, íratlan szabály, hogy nem szabad kívánni a más feleségét. Az ember azonban kívánja. Kivált, ha a sajátjával hasonlítja ösz-sze. Elszereti, hazudó znak ösz-szevissza — mert persze az a másik .asszony is akarja —, már tudja az egész város, csak a férj nem. Elkölcsi pálcatörők — pálcatörnek felettük, a többiek meg irigykednek:	„Juj,
micsoda erkölcstelenség!”
Ülsz a villamoson fáradtan, színevesztetten. Eperajkú vénasszony száll föl. Lehet vagy nyolcvan — plvisz áfa.
Az íratlan szabály szerint fel kellene állnod, és lehetőleg úgy, hogy eperajkúvá keneke-dése teljesen hiábavaló voltát világgá kürtölnéd, át kellene adnod a helyed. Ehelyett kimerengsz az ablakon. „Vegye úgy, hogy sikerült magát bakfissá maszkírozni” — vigasztalod a lelked, pedig tudod, hogy szegénykém, nem sokáig utazik már.
Boldogok azok a közösségek, amelyekben törvény, etika, morál egyazon elvekből fakad.
Azokban a közösségekben nem kell embert enni; nem kell abortuszra menni; nem kell az égre vonítani mosogatás közben: „Már megint csak én!”
A mi közösségünk átmeneti.
Emberhúst ugyan nem eszünk, de még a parlamentben is kitépik a szívét annak, aki másként reformálna.
Nem helyes házasságot tömi, de folyik a csábítás, csak virtusból is.
Ha pedig nem vagy elég fürge, kockáztatod a combnyaktörést még egy villamosról leszállás, felszállás alkalmával is.
A társadalmunk különben humánus.
Ez abból is látszik, hogy védegyletek alakultak a magzatok élethez való jogáért. Az élők, a felnőtten gyengék, a felnőtten is épek viszont még lakáshoz is csak bajosan jutnak.
Hogy kóros betegség ne vigyen a sírba — szabálysértési eljárás súlya alatt kötelező szűrővizsgálatra menned. Bacillu-soktól fertőzött lakásod viszont nem cserélheted egészségesre. Táppénzből? Ki ad rá hitelt?.
Felállasz a prémgalléros öregasszonynak — „üljön le”. Átnéz rajtad, leül, neki ez jár. Nem köszöni meg, pedig az íratlan szabály szerint legalább egy köszönömöt kipréselhetne magából.
Nézem a BBC adásait és úgy tapasztalom, hogy gazdag és szegény, befolyásos és jelentéktelen, hírneves és névtelen embereket állítanak a kamera
elé. Alig is lehet elhinni, hogy a naponta képernyő előtt szereplő bemondónők éppen olyan egyszerűen öltözzenek, mint az Irakból családtagjaikat visszaváró köznépi asszonyok. Pedig éppen olyan piperézetlenek. A mi tévémunkatársaink mondén dámák hozzájuk képest.
Az angolok kérik az interjút, a mieink követelik. Nemcsak a kérdéseik agresszívabbak, hanem az is, ahogyan átértelmezik a nyilatkozók mondatait. És ezt mi természetesnek, a hülye köznépi figura korrekciójának fogadjuk el — simán.
Alig tesz másképp a rádió. Okkal: csak reprodukálja, amit a köztudat a nyilatkozókról tart. A névtelen nyilatkozókról. Mert a nevesekről, a befolyásosakról szólva, bezzeg van riszálkózás. A tévé, a rádió riporterei ilyen megalázók? Nem. A magunkról alkotott modor ilyen.
Ilyen közmorál esetén mi sem lehet természetesebb, mint az, hogy ha bírálatot írtál — mert ez a foglalkozásod — valaki műalkotásáról és az írás nem nyerte el tetszését vagy az alkotónak (bíráltad) vagy az ellenségeinek (dicsérted), akkor gyalázkodó leveleket kapsz, kilyuggatják kocsid kerekeit, megijesztik az iskolából kilépő gyereked, vagy utcára lépve épp téged vágnak fejbe: Ettől ugyan nem lesz jobb a kifogásolt műalkotás, viszont az egész világ láthatja, mit kap az, aki kifogásolni merészel.
Olykor persze elterjed az országban, hogy valami rossz, de nem lehet pontosan tudni, kik is azok, akik a fogyatékosság hírét terjesztik. Nem lehet tudni, mert a kifogásolt valami, tényleg rossz. Akkor a legjobb, ha büntetendő rémhírterjesztőnek az évszázadok óta megszokott „nemzetárulókat” minősítjük. A más fajtájúakat, a más vallásúakat, a más világnézetűeket, a más politikai állá-súakat, egyáltalán: azokat, akik nincsenek benne a pakliban.
Mások.
Bölcs az a másságnyilvánítás, amelyik bűnbaknak a kisebbséget jelöli ki. Naná, majd a többséget! Hogy erősebb legyen.
Vallatom a magánmorálomat : persze, hogy a többséghez akarok tartozni. Az a győző. De kivet az én istenem az ágyamból, ha — kritikusként — a rossz verset remeklésnek mondom, a hitvány regényt reve-lációnak, a makogó zsebmetszőt — már sértettként — megtévedt ifjoncnak, aki elvált szülei miatt kénytelen az én zsebemben kotorászni. Szeretnék a morálom, a közetikánk, a törvényeink szellemében biztosított szabadság szerint élni. Elviselhető emberek között a hétköznapok óráiban — de nem lehet.
Más ideált sugallnak a törvények, mást a parlamentbe delegált képviselőink, mást a közügyek vitelével megbízott hivatalnokok. Mást a polgártársaim, és megint merőben mást az az élethelyzet, amelyben embertársaimmal kapcsolatba kerülök. Választóként népfelség vagyok, adófizetőként csa-| lássál vádolt tejelő. Ha voksolnom kell, mindeneknek tudója, ha a benzinárat emelik, még a holnapi napról se vagyok tájékoztatva. Ha gyermeket szülök — a nemzet hatalmát gyarapítóm; ha keveslem a nemzet támogatását — csalá-dipótlék-csaló. Ha felismerem az érdekeim — elárulom a nemzetet, ha a nemzetre gon--dolok: nacionalista vagyok és rossz anya.
Nem tudom, mi a törvények szelleme. Azt se, hogy a közös morál egységes-e. De mintha a modorral baj volna ...
Berkes Erzsébet
Moszkva, november 8.
Négy és fél órán keresztül tárgyalt csütörtökön Eduard Sevardnadze és James Baker az öböl-válságról és a közel-keleti helyzetről, majd az amerikai külügyminiszter Gorbacsovval is megbeszéléseket folytatott. Miután pedig a szovjet és az amerikai diplomácia vezetője közös sajtóértekezleten számoltak be az eddigi eredményekről, a késő esti órákban még egyszer tárgyalóasztalhoz ültek.
A délelőtti eszmecserék eredményeit Sevardnadze úgy értékelte, hogy az öböl-válság kezelésében magas szintű az együttműködés. A két ország a békés, politikai eszközökkel történő megoldásnak biztosít elsőbbséget.
„s itt nincs különbség a felek álláspontjában”. Ugyanakkor kérdésekre válaszolva megjegyezte, hogy azért „nem lehet teljességgel kizárni" az erő alkalmazásának lehetőségét. Kialakulhat olyan helyzet, amely valóban ezt a megoldást követeli, tette hozzá, ám a döntést a Biztosági Tanácsban, a világszervezet keretein belül kell meghozni. A szovjet diplomata óvatos és körülírt megfogalmazásaival szemben Baker egyértelműen utalt arra, hogy Irakkal be kell tartatni a BT megfelelő határozatát, s nincs mód „részleges megoldásokra” vagyis kompromisszumokra. Nagyra értékelte a két ország együttműködését, a megoldás keresésében, s megerősítette, hogy Washington
is a politikai rendezés mellett van, de nem zárja ki a háború lehetőségét. Feltehetőleg a késő esti megbeszéléseknek kellene tisztázniuk az e kérdésben meglévő nézetkülönbségeket, azt, hogy a két ország ki tudja-e jelölni a közös tűréshatárt.
Sevardnadze közölte, hogy a szokásos munkacsoportok is tárgyalásokat folytattak, s „reményteli” előrehaladás könyvelhető el az európai hagyományos fegyverekkel kapcsolatos kérdésekben, s haladásról számolt be a stratégiai fegyverkorlátozásról szólva is. „Lassan, lépésről lépésre" közeledik a két ifél álláspontja az afgán rendezés megítélésében és
Washington, november 8.
Sajtóértekezletén közvetlen lapzártánk előtt, Bush elnök bejelentette, hogy kormánya megnöveli a szaúdi fronton bevetett erőt, s azok immár támadó hadműveletekre is elegendőek lesznek, ám épp ezért elkerülte létszámplafon megszabását.
„Elszánta magát a háborúra, elnök úr?” — hangzott az első kérdés azt követően, hogy védelmi miniszterével, Dick Cheneyvel az oldalán, George Bush bejelentette, hogy megnöveli az Szaúd-Arábiába vezényelt amerikai erők létszámát, s ekként akár kezdeményező katonai akcióhoz „adekvát" hadsereg kényszerítheti rá Bagdadot a meghátrálásra. A kulcskérdésre válaszolva Bush elnök kijelentette: „Mi nagyon szeretnénk békés megoldást, s ha ez a felvonultatott erő meggyőzi Szaddám Huszeint, hogy helyzete reménytelen, annál jobb.” Ám az amerikai elnök kifejtette, hogy a létrehozott Irak-ellenes koalíció nem fog engedni céljából, egysége töretlen. Elmondta, hogy beszélt James Baker külügyminiszterrel, s tőle tudja, Gorbacsovék-kal „azonos hullámhosszon vagyunk”, bár maga is utalt rá, az erő alkalmazásában talán lehetnek felfogásbeli különbségek. A lényeg a Baker által felkeresett partnerek „szolidaritási frontja”, benne kiemelten a Szovjetunióval. Bush jelezte, hogy kormánya valóban készül az erő bevetését is kilátásba helyező BT-határozatra (világszervezeti körökben tudni vélik, hogy az amerikaiak ennek szövegét el is készítették már, de konzultáció még nem kezdődött róla). „Példátlan szövetséggel” áll szemben, s ezért „ha Szaddám
Londonból jelenti a Reuter: Az Öböl-válság kirobbanása után három hónappal a nemzetközi olajpiac borotvaélen táncol, egyes megfigyelők szerint az energiakorlátozás — akár lesz háború, akár nem — elkerülhetetlen.
Az olajárak tíz év óta a legmagasabbra szöktek, hordónként kerültek már 40 dollárba is. A múlt héten, mivel az Öböl térségéből nem érkeztek drámai hírek, a piacok megnyugodni látszottak, az árak 31 dollár körüli szintre estek vissza.
Az olajtermelő országok — köztük is elsősorban Szaúd-Arábia — növelték termelésüket, hogy kielégítsék az igényeket. Megfigye-
néhány más regionális kérdésben.
Még a tárgyalások megkezdése előtt a szovjet külügyminisztert az újságírók megkérdezték a szerdai Vörös téri incidensről. Sevardnadze szerint semmi komoly dolog nem történt, s szó sincs arról, hogy a lefűrészelt csövű vadászfegyverből • leadott két lövés arról tanúskodna: a szovjet társadalom elvesztette bizalmát a peresztrojka iránt. A tett elkövetője, a 38 éves leningrádi Alekszandr Smonov, munkanélküli lakos ellen megkezdődött a büntetőeljárás, „terrorista akció elkövetése” miatt.
LMBberl Gábor
További százezer amvribai megy az Öbölbe
Bush támadásra elegendő csapainövelésrő! határozott
Pék ing közvetítő
Ellentmondó vélekedések az olajpiac Jövőjéről
szerepet vállalna
bármikor kételkedett a komolyságunkban, sürgősen rá kell jönnie tévedésére” — hangoztatta Bush, aki közölte, hogy szerinte és főként Baker moszkvai jelentése szerint, „szó sincs vegyes jelzésekről” Gorbacsovék részéről.
S az elnök többször is kijelentette, amit már jó hete hangoztat: „nem zárja ki” az erő alkalmazását, éppen azért növeli a létszámot, hogy csapatai „bármilyen feladatra” alkalmasak legyenek. Az elnök távozása után — és mielőtt a Pentagonban a részleteket is kifejtette volna lapzártánk után — Cheney még a Fehér Házban jelezte, hogy szándékosan nem szabták meg a plafont, éppen a „minden lehetőség” érdekében. (A Pentagonból annyi már kiszivárgott, hogy „legalább százezer fővel” növelik a létszámot, mind Nyugat-Eu-rópából, mind az Egyesült Államokból átdobva csapatokat.) A fő: ha úgy adódik, képeseknek kell lennünk támadásra is — hangoztatta a Pentagon főnöke, aki azonban ezúttal is megkerülte a kérdést, mikor jár le a szankcióknak szabott határidő, s következhetnek a katonai lépések.
Avar János
*
Az Öböl menti körúton lévő Csien Csi-csen kínai külügyminiszter Peking közvetítői szolgálatait kívánja felajánlani Bagdadban az Öböl-válság békés rendezése érdekében — közölték jól tájékozott kairói források csütörtökön, a kínai diplomácia vezetőjének előző nap itt folytatott tanácskozásáról tájékoztatva. A kínai elképzelést Kairóban támogatták — jelentette a Reuter.
lök szerint ugyanakkor a biztonsági tartalék kevés, és a piacok nyugalmába egyfajta önelégültség is keveredik. Ráadásul a szovjet olajexport a jövő évben a felére csökken, ami jó hírnek számít az OPEC-tagállamoknak, de annál rosszabbnak a világ többi országa számára.
„Szerintem az árak decemberre újra feltornásszák magukat 40 dollár fölé” — vélte Geoff Pyne, az UBS Phillips and Drew részvénykereskedelemmel foglalkozó cég munkatársa. „És ehhez még a háborúnak sem kell kirobbannia” — tette hozzá.
Ennek ellenére a kép pillanatnyilag sokkal rózsásabbnak tűnik, mint két hónappal ezelőtt.