﻿0.50
forint
ALAPÍTOTTA: PETHÓ SÁNDOR
Ujstílust
A javaslat igaza, amely szerint az Országgyűlést ne közvetítse a tévé, íme, beigazoló-dott. Ülésről ülésre kopott a festékréteg a parlament arcáról, láthatóvá váltak a tág pórusok, hegek, pörsenések. Ezért sok rajongója kiábrándult belőle. A jósvádájú képviselőnő úgy vélekedett, hogy a tévé (az operatőr) csúfította el a szép modellt. Hála azonban a kormányfő újabb megnyilvánulásainak, bizonyára ráeszmélnek a képviselők is — ha fogékonyak és önvizsgálatra hajlók —, hogy nem az ábrázolás csúfított. A hiba az ábrázolatban van. A rendszerváltás stílus-váltást is követel, az Ország-gyűlésen és a közéletben.
Az új stílus a kormány és az ellenzék, a parlamenti pártok egymáshoz és választóikhoz való viszonyában mutatkozik meg. A kormány és az ellenzék, valamint a pártok együttműködésétől azonban senki se várjon idillt. Ha közöttük lesz is egyezkedés és megegyezés, áll a küzdelem, amelyben az ellenfelek kölcsönös tisztelete is érvényesül. Eddig azt hitték, hogy egyedül a kérlelhetetlen-ség, vagy a dölyf vall erőre. Holott az csak egy diktátor imázsához illik. Az okos szerény, az okos enged. Engedményért cserébe. Kompromisz-szumkészség azonban nemcsak a kisebbségtől várható el. Mert, ha így alakulna, feltámadna a régi munkamegosztás: emitt a diktátum, amott a lojalitás. Egy emberként csak azt kell elfogadni, hogy „salus rei publicae suprema lex esto”. A legfőbb törvény a köztársaság üdve, aminek se pártérdek, se presztízs, sem egyéni hivalkodás nem kerekedhet fölébe. A döntések előkészítésébe az ellenzék bevonandó, az érdekegyeztető mechanizmusok működésbe hozandók. Ám, ha túl sok a kerekasztal, gyengülhet a kormány felelőssége és a parlament kiskorúvá válik.
Az új stílushoz tartozik, hogy az ellenzéket ne minősítsék kisebbségnek, ne tekintsék aka-dékoskodónak, az pedig ne fokozza le revizorrá magát. Ellenzékre minden kormánypártnak szüksége van. Nemcsak azért, mert fékentartja, mert noszogatja, hanem mert megóv a gondolkodás egyoldalúságától, és megrögzöttségétől, Más a látásmódja. Egyazon feladványt más módszerrel, talán egyszerűbben, és gyorsabban old meg. Az új stílus nevében várják el az ellenzéktől, hogy konstruktív legyen. Ez a kormánykoalíciótól is megkövetelhető. Hasznos indítványokat ne torkolljon le csak azért, mert az ellenzék élt velük.
Sokan úgy vélik, hogy az Országgyűlésen a politika felfalta a gazdaságot. Nem egészen így történt. Egyrészt azért, mert a jogállamot megalapozó törvénykezésnek mindenképpen elsőbbsége volt — és van ma is —, másrészt azért, mert azt, ami a jogszabályalkotáson kívül a parlamentben történt, gyakran eufémizmus volna politikának nevezni. A nem kivált magas szintű ideológiai viták nemcsak a gazdaságot falták fel, hanem a társadalom sürgető problémáinak átgondolt kezelését is. Megjelölték ugyan a feladatokat, és azon menten hivatalt és bizottságot mellékeltek hozzájuk. Vagy csak egy kormánybiztost. Tul-burjánoztak a szervezetek és első dolguk mi lehetett más, mint hogy kialakították apparátusukat. Ha így folytatják, akadályozzák egymást, es vakvágányra tolják az ügyet, amelyet szolgálniuk kellene. Felo, hogy általuk nem a demokrácia intézményrendszere erősödött, hanem a bürokráoia. Megint egyszer ötletszerű szervezéssel helyettesítették a politikát. Vagy volt egy mögött* politikai szándék? Netán belső
használatra is körkörös védelem épült megbízható emberekből?
Az új stílus valódi politikát követel és nem viszálykodást. Büszkélkedünk az átalakulás vértelenségével, miközben mély sebeket ejtünk emberek hitén, önérzetén, becsületén. A láthatatlan sérülések is életveszélyesek. A parlamenti viták sok embert felbőszítettek. Talán nem a tárgyuk ingerelt elsősorban, hanem a hosszadalmasságuk. A parlament ráérőssége, amikor a fizetés nem tart ki egy hónapig, a törlesztések elmaradnak, és halmozódnak a kifizetetlen számlák. Nemcsak hajléktalanokból és ingyen levest kanalazókból áll a szegénység. Ha jól emlékszem, Szelényi Iván nevezte annak idején „előregyártott slum"-oknak a lakótelepeket. Nos, jóslata bevált, de másként. Ö gazgadogásra számított a panelházak, lakások értékvesztésére a piacon. Hiszen korszerű és szép lakónegyedek, tágas lakások épültek. Ám nem a lakótelepek piaci értéke csökkent, hanem a lakók szegényedtek el. S lakásuk, lakóházuk fenntartása már-már luxusnak számít. Nem bírják.
Ma már nem vár a lakosság csodát a parlamenttől. Megelégedne néhány biztató lépéssel, amelyből inflációellenes stratégia bontakozhat ki. Megnyugtatná valamelyest, ha látná, hogy menedzselik a válságot. Való igaz. őszinte beszédre, a gondokba való beavatásra szüksége van az állampolgároknak. De ne a bibliai Lázárral példálózzanak, ne a csapások elviselésére szólítsanak fel, hanem részvételre, cselekvésre. Közbevetőleg:	meglátogatott
egy külföldön élő, idős magyar. Pilóta volt a második világháborúban, az ifjú Horthy harcostársa. 1956-ban Maiéter oldalán fogott fegyvert. Katona volt, nem politizált soha. Hazajött örülni, de nem értette az emberek tespedtségét és bénultságát, „most, amikor végre demokrácia van”. Negyvenötben úgymond, sokkal rosszabbak voltak a körülmények, és tudtunk újjáépíteni. Most miért nem tudunk?
Az új stílust a szakszerűség jellemzi. Ez nemcsak a kontraszelekciós mechanizmús megállítására vonatkozik, hanem az Országgyűlés munkájára is. A sürgető gazdasági feladatok megtárgyalását azok is késleltették, akik nem készültek belőlük. Megjegyzendő: a képviselők sorában elég szakember van; pártállásuktól eltekintve több teret kaphatnának. Nem mindenki érthet mindenhez. Bár ha hivatásos politikus, megtanulhatja azt, amit nem tud. Információkat szerezhet, tanácsadókat hallgathat meg, szakirodalmat olvashat. Ellenzéki képviselő-közgazdász panaszolta el a rádióban, hogy baráti alapon szerez információkat. Tanulság:	meg kell
nyitni minden információs csatornát a képviselők előtt. Az országgyűlési könyvtár helyben van és kéznél a szakértő is.
Ha a szakszerűség hatja át, az Országgyűlés imázsa ismét megszépül. A választók bizodalma megerősödik. Stílus kérdése az is, hogy ne csak hivatkozzanak a népre, hanem foly-tassandk párbeszédet vele; fogadják meg a tanácsait.
Talán észrevették, hogy a Fidesz mindig jól felkészül az országgyűlési ülésekre. Bizonyára azért, mert a képviselői még emlékeznek egyetemi éveikre. Lehetőleg az vesz részt a vitában, aki értője a tárgynak. De az ifjú képviselőknek van annyi muníciójuk, hogy kapásból is tudnak reagálni. Egyébként a fegyvert is újra kell tölteni, ha üres a tára. Töltés nélkül csak a pesti viccben lehet lőni.
Kovács Judit
Lezárult a múlt fájdalmas fejezete
Gorbacsov és Kohl együttműködési szerződést írt alá Bonnban
Bush megkétszerezi az amerikai haderőt a szaudi frontokon
A külpolitikai helyzet
IRAKNAK VÁLASZTANIA KELL: vagy kivonul Kuvaitból, vagy megindul ellene a támadás. Így értékelik katonai szakértők Bush elnök bejelentéseit, megállapítva, az amerikai haderők máris olyan szintet értek el az Öböl térségében, hogy döntésre kerülhet sor. A CBS szerint 1991 elején kitűnhet, sikerül-e a békés megoldás, vagy kitör a háború. Az amerikai csapaterősítések méreteiből mindenesetre Washington elszántságára következtetnek, különösen, hogy Cheney amerikai védelmi miniszter részletesen ismertette, Bush milyen újabb erőket küld az Öbölbe. A védelmi miniszter közlése szerint oda irányítanak három további repülőgéphordozót, kísérő hajójukkal együtt, valamint a Missouri nevű csatahajót. A lölvonulás után összesen hat amerikai repül,őgéphordozó tartózkodik majd a térségben, és ezeken a hajókon több mint négyszáz harc' repülőgép vár majd bevetésre. Németországból az ott állomásozó egységeknek mintegy a felét küldik az Öbölbe, köztük két páncélos hadosztályt, egy páncélos zászlóaljat, és más parancsnoki és hadtáp egységeket Az Egyesült Államokból egy gépesített lövész-hadosztályt és a ten gerészgyalogosok két expedíciós alakulatot, irányítanak át. Megfigyelők rámutatnak, a vietnami háború óta ez a legnagyobb szabású amerikai csapatfelvonulás, miután az Öbölbe várhatóan 350 ezer katonával jelennek meg, az indokínai háború csúcspontján pedig e létszám valamivel túllépte a félmilliót.
BALJÓSLATÚNAK ÉRTÉKELIK Baker azon nyilatkozatát is, miszerint másokhoz hasonlóan a Szovjetunió sem derűlátó a válság békés megoldását illetően.,Az amerikai külügyminiszter pénteki televíziós nyilatkozatában azt is hangoztatta: a hidegháború utáni első nemzetközi válságot annál inkább rendeZhf kell, mivel az iráki agresz-sziő következményéi az egyes ameriká polgárok életszínvonalát I* fenyegetik. Baker azonban nem volt hajlandó válaszolni azokra a kérdésekre, hogy valóban várnak-e még két-három hónapot az Irak elleni katonai föllépéssel, mint azt Mubarak egyiptomi elnök javasolta. Jogilag nincs szükség további ,ENSZ-határozatokra a katonai megoldáshoz, de politikai szempontból nagyon hasznoé lenne egy ilyen közös döntés — fogalmazta meg Baker is. Szerinte az Iíak-ellénes jelenlegi koalíció legtöbb tagja kész lenne fegyveresen harcolni, s hajlik erre — mim fejtegette — Moszkva is, azt követően, hogy érthetően csalódott, amiért különmegbízottjának bagdadi tárgyalásai nem jártak eredménnyel. Hasonló értesülést ismertetett a The New York Times pénteken, azt írva, Kína és a Szovjetunió lényegében megígérte, hogy nem vétózza meg a Bagdad elleni harcászati kezdeményezésekre vonatkozó esetleges határozatot a Biztonsági Tanácsban. A láp diplomáciai tudósítója egv meg nem nevezett európai miniszterre hivatkozott, de egyúttal közölte Pellnek, az amerikai szenátus külügyi bizottsága elnökének nyilatkozatát is. ö azt hangoztatta, a katonai lépéseket el kell halasztani addig, amíg nem adtak megfelelő időt a gazdasági embargó „működésére”. „Bush elnök nem tenné helyesen, ha háborúba menne a kongresszus világos, előzetes egyetértése nélkül”, jelentette ki a befolyásos demokrata párti politikus, utalva rá, hogy Bush ismételten jelezte, adott esetben a törvényhozás megkérdezése nélkül kíván dönteni.
AZ EURÓPAI PARTNEREK közül Franciaország ismételten megerősítette, a maga részéről feltételeket kivan szabni Washingtonnak, mielőtt beleegyezését adná egv esetleges Irak elleni támadáshoz. Ezt az International Héráid Tribüné közölte Baker szombati párizsi megbeszéléseinek a küszöbén, Mindazonáltal a francia közvéleménynek több mint ,a fele úgy véli, elkerülhetetlen a fegyveres konfliktus az Öböl térségében. A pénteken közzétett fölmérési adatok szerint a megkérdezettek 51 százaléka állította ezt, ám ugyanennyien amellett voltak, hogy Franciaországnak távol kellene magát tartania az ösz-szecsapásoktól. Csaknem háromnegyed részük ugyanakkor támogatta, hogy Párizs csapatokat küldött Szaúd-Arábiába és részt vesz az Irak elleni blokádban. Baker egyébként szombaton Mitterrand elnökkel és Dumas külügyminiszterrel azt is megvitatja, hogy az esetleges iraki rendezés milyen módon kapcsolódhat a Közel-Kelet más válsággócainak a felszámolásához, és nemzetközi tárgyalások megkezdéséhez.	(ZS. E.)
1JJ világlátomás diadalmaskodik
— hangoztatta a szovjet elnök bonni vendéglátóinak
Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió elnöke pénteken délelőtt kétnapos hivatalos látogatásra Németországba érkezett.
A Nobel-békedíjas szovjet politikus kíséretében van felesége, Raisza Gorbacsova, Eduard Se-vardnadze külüyminiszter, Sztye-pan Szitarjan miniszterelnök-helyettes és Mihail Moiszejev, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnöke. A szovjet vendégeket szállító különgép a kőin—bonni repülőtéren szállt le.
A hivatalos fogadás, katonai díszegységgel az államfői rezidencia, a Villa Hammerschmidt előtt zajlott a déli órákban, majd Gorbacsov megbeszélést folytatott Richard von Weizsacker köztársasági elnökkel, azt követően pedig Helmut Kohl kancellárral cserélt véleményt, négyszemközt.
A késő délutáni órákban írta alá Gorbacsov és Kohl a húsz évre szóló német—szovjet alap-
szerződést, amely kijelöli a két ország közötti jószomszédi, partneri viszony, valamint az együttműködés kereteit.
A jószomszédi és partneri viszonyról, valamint együttműködésről szóló szerződés egyebek között leszögezi, hogy a két ország minden vitás kérdést békés eszközökkel fog megoldani, és kizárják egymás megtámadását. A béke megőrzését közös feladatnak tekinti, a bókét veszélyeztető helyzetekben azonnal felveszik egymással a kapcsolatot. Csúcsszinten annyiszor konzultálnak évente, amennyiszer jónak látják, a külügyminiszterek pedig évente legalább kétszer fognak találkozni. A szerződés a védelmi miniszterek rendszer találkozóit is előírja.
A szerződés aláírása után Kohl kancellár úgy nyilatkozott, hogy a német—szovjet kapcsolatokat széles alapokra helyező dokumentummal lezárták a múlt fájdal-
mas fejezetét. A szerződés utat nyit az újrakezdéshez Németország és a Szovjetunió között, az Egyesült Németország a jövőben a Szovjetunió legnagyobb kereskedelmi partnere kíván lenni.
Mihail Gorbacsov is véglegesen lezártnak minősítette a konfrontáció korszakát. Ezekben a hónapokban „új világlátomás diadalmaskodik” — mondta az elnök az aláírást követően. A szerződést az Európában és a világban végbemenő változások „erős és egészséges gyermekének” nevezte. — 1990. november. 9-e különleges nap tnindkét ország, de az európai történelem szempontjából is.
Helmut Haussmann német gazdasági miniszter és Sztyepan Szitarjan szovjet miniszterelnök-helyettes ugyancsak pénteken, és szintén húsz évre szóló átfogó gazdasági és műszaki-tudomá-
nyos szerződést írt alá. s aláírták a német—szovjet szociális-munkaügyi megállapodást is. Ilyet a Szovjetunió három évre először köt egy piacgazdálkodást folytató országgal.
Az aláírások előtt rövid plenáris ülést tartott a német és a szovjet küldöttség. A csúcsszintű eszmecserékkel párhuzamosan a szakminiszterek külön tanácskoztak, Genscher és Sevardnadze is. A kétoldalú kapcsolatokon kívül a világ összes fontos kérdése szóba került, kezdve az öböl-válságtól, egészen az európai biztonsági folyamat intézményesítéséig.
A szombati napot a Górbacsov-házaspár Kohlék szőkébb hazájában, Speyerben és Oggersheim-ben tölti, Sevardnadzénak pedig Genscher mutatja meg szülővárosát, Hallét. A szovjet vendégek délután hazautaznak Moszkvába.
„Hálás köszönet, magyarok!*
— íriák á falnj iiáw évfordulóján a nemei lapok
Berlinből jelenti az MTI: A riéméf főváros- lapjartna k többségé kommentárban, riportokban, visszaemlékezésekben idézi fel pénteken az 1989. november 9-i estét, amikor végleg leomlott a berlini fal, és megnyílt a német-német határ minden JVDK-polgár előtt.
A liberális Dér Morger 7. oldalán egész oldalas, politikai reklámmal vegyített összeállítás olvasható, „Hálás köszönet, magyarok feleimmel (magyarul). Genscher és Lambsdorff, valamint a berlini falon ujjongó tömeg fényképe alatt a szöveg arra emlékeztet, hogy „aki ma 1989. november 9-re gondol, annak vissza kell lapoznia a naptárban. Mert a fal megnyitására való emlékezéshez hozzátartozik az, hogy ne felejtsük el 1989, szeptember 10-ét. Ezért ma nem azt énekeljük, hogy »Deutschland, Deutschland, hanem azt mondjuk: ->Hálás köszönet magyarok-. Vielen Dank, Ungarn”. Tavaly szeptember 10-én hozott döntésével a magyar
Tndósítdnk Mese
kormány olyan lavinát indított el, amely megnyitottaaz utat Ke-let-Európa többi szabadságmozgalma előtt, s végül a berlini fal leomlásához vezetett — olvasható a megemlékezésben.
Az 1989-es ősz cezúrái közül a november kilencedikéi volt a legmélyebb:	egy egész országot
rántott magával — írja a Neues Deutschland kommentátora. „Az egykori NDK-vezetők sZekérvár-mentalitása, a saját receptű szocializmus végső soron meggátolta a népet és vezetőit abban, hogy érzékeljék a külvilág realitásait, s azokat összevessék a belföldi valósággal. A vezetés elszigeteltségre kárhoztatta a népet, valóságos áldásként dicsérve azt, amely egyben a vezetők egyetlen életben maradási esélyét jelentette Bár sok minden történt tavaly november 9-e óta, a falat és a fal mögötti vegetálást senkinek sem szabad visszasírnia. Legkevésbé a baloldalnak” — írja a Neues Deutschland.
Sivatagi kard
Fordulatként értékelik Bush bejrlrnléséi
Washington, november 9.
Megkétszerezi a sivatagban bevetett amerikai erőt, és a támadásra is nyíltan felkészül a Bush-kormány, bár még reméli, hogy Bagdad ebből végre megérti: „így vagy úgy” vereséget szenvedne a Baker tárgyalásai során egységet megőrző világkoalíciótól.
Hivatalosan talán sohasem módosítják a „sivatagi pajzs" néven augusztusban megkezdett hadműveletet (nem szokás, meg a cél változatlan: megvédeni a világot az agresszió követkzményei-től), óm George Bush csütörtöki lapzártunkkor elhangzott bejelentése a nagymérvű csapatlétszám növeléséről éppen „az offen-zíva lehetősége végett”, egybehangzó amerikai vélemények szerint fordulatot jelent az Irak-el-lenes felvonulásban, s gyakorlatilag nyíltan karddá formálja a szaúdi fronton levő erőket. A hírt szalagcímekben tálaló vezető lapok csak az elnöki sajtóértekezletet követő pentagoni tájékoztatás, az ott felsorolt egységek alapján találgatják a hamarosan elérendő bevetett létszámot; Cheney védelmi miniszter és Po-well vezérkari főnök rendre kitért a „plafon” megjelölése elől, tudatosan nem óhajtván eleve korlátozni a kormányzatot. Hiszen a katonai vezetés — a Po-well tábornok által közvetlenül is ismert vietnami emlékek alapján
— a várható veszteségeket akarja csökkenteni minél nagyobb erő felvonultatásával. Ügy okoskodnak. hogy ez gyaníthatólag elveszi az iraki hadsereg jó részének a kedvét a reménytelen ellenállástó'. Így aztán a The New York Times a jelenleg már ott levő 230 ezres erő 380 ezerre növelését várja, míg a The Washington Post címe kétszázezer odaküldését hirdeti, ami tehát gyakorlatilag megduplázza a sereget. S e lap ehhez hozzáveszi az arab és egyéb szövetségesek több mint százezres sivatagi erejét. A szerda esti tévéhíradókban is ezért hangzott el, hogy hamarosan egymillió katona áll majd szemben egymással.
Svaddám „rs/.re léríiésr”
A szárazföldi hadsereg nagyobb arányát vonultatják fel, mint akár a koreai, akár a vietnami háborúban — jelezte egy szóvivő: a létszámnövelés nyomán 34 százaléka lesz az Öböl-térségben. Ehhez lényegében meg kell felezni a Németországban levő harci erőket, s azok a legkorszerűbb helikopterekkel, a vegyi hadviselésre alkalmas Abrams tankokkal felszerelve érkeznek a sivatagba. S immár mozgósítanak — a világháború óta először — három tartalékosnak számító nemzeti gárda tankegységet, s a tengerészet is növeli három repülőhor-