﻿<i,50
forint
uaávar IScmzpl
Mai mellékletünk: MÚZSÁK
Hétfő
november 12.
Lili. évfolyam
205. szám
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
beszél, okos ember nem beszél; száj becsukva, szem beszél.
Szók	Baker fölmérő körútja után
az arab államok is mérlegelik az Öböl-válság esélyeit
Göncz Árpád Tokióban a Japán kormányfővel tárgyalt
Szó, szó. szó ...
Bizonyára tudják a Shakes-peare-tudósok, ha nem tudják, vitatják, miféle könyv lehetett Hamlet, dán királyfi kezében, midőn olvasva jött, s Polonius kérdésére: „Mi az, amit olvas, fönséges úr?", így válaszolt: „Szó, szó, szó." Töprenghetni is, valóban olvasott-e vagy csak úgy tett, például azért, mert így beszélgetésbe elegyedni is könnyebb, meg a tartalmatlan, nemkívánatos csevegést elhárítani is. Lám, csakugyan: csavaros észjárással csavargatta a szót az ifjú Hamlet, s a derék, de nem túl okos Poloniust alaposan meg is zavarta. Meg hát üzent is e szókkal a királyfi, üzent az újdonsült királynak, a hatalmával félve élő kényúrnak, mert tudhatta és tudta is, hogy Polonius mindig tudja, hol kell sürögni-forogni, hol lehet hallgatózni, mit lehet besúgni s kinek. Pórul is járt az esztelen, fülelvén a függöny mögött, s a kárpit, amelybe rejtőzött, halotti leple lett.
Szavamat ne veszítsem azonban, hiszen a rég élt királyfi mondása mostanában azért jut eszembe oly gyakran, mert sok mindennek híjával vagyunk, sok minden hiányzik, egy valami biztosan nem:	a szó, szó,
szó. Fékevesztett lett a szó, és szapora, lehet vele szúrni, vágni, döfni, ölni, lehet talán építeni is, csakhogy ráér-e valaki is építeni a szóáradatban, lehet-e szaván fogni valakit is, lehet-e békekötés a szóharcban, van-e szónak foganatja még?
Szememre lehet vetni persze, hogy én is csak játszom a szavakkal, mint — hogy jó forrást idézzek — macska szokott az egérrel; hajtogatom, csűröm-csavarom, forgatom, lesz, aki azt mondja: kiforgatom, szaporítom, ahelyett, hogy szűkre fognám magam is. Tőlem is megkérdezhetik, mint tette volt Polonius Hamlettal: „De a veleje?" És csúfondárosan válaszolhatnám én is: „ ... becsületes lenni, ahogy most jár a világ, annyi, mint egynek kétezerből lenni kiszemelve". Ne tessék fölhorkanni, emelt hangon tiltakozni — erre még Polonius is azt mondta: „Nagyon is igaz, fönséges úr”.
Inkább tessék szavamon fogni, s számon kérni: én is csak mondom a magamét — de van-e veleje csakugyan? Ha egyszer szóban igazán nincs hiány, tartalmas mennyi akad közöttük, és mennyi a szócséplés, a szóvirág, a szófia beszéd? Ami azt illeti, csukugyan játszom a szavakkal, de van-e komolyabb dolog a játéknál? A játék az élet tükre, mása, arca, próbája, iskolája is; s én nem azért hívom játszótársul az olvasót, hogy eltereljem figyelmét valamiről, hanem éppen azért, hogy együttgondolkodásra szólítsam. Szeretném megéreztetni azt a felelősséget, ami mindnyájunkra nehezedik, szeretném rábírni magunkat, hogy egymást is, önmagunkat is szavunkon fogjuk, s amit fogadkoztunk, megtartsuk, amitől ódzkodtunk, mellőzzük.
Erény-e például a szűkszavúság? Az attól függ:	a kevés
szóban van-e sok tartalom. A szószátyárság sosem erény, de ne tagadjuk le: volt idő, nem is olyan régen, amikor sok szó kellett ahhoz, hogy egy-egy igaz, szép, jó, helytálló, útmutató szó is elhangzhassék. Vagy leíródjék. Vagy csak egy szem-villanásban kapjon hangot (zavaros idők képzavarokat szülnek): szótlanul szóltunk, tudván tudva, hogy ha fúj a szem-
egyébként nem csupán a gondolat vagy a mondanivaló hiányáról árulkodhat, hanem az önbizalom, az önérzet, az önbecsülés túlzott voltáról is. Mérlegelni kell bizony a hallott szavakat éppúgy, mint a mondottakat. A kimondott szót is? Mi több: talán már előbb, mielőtt mondanánk, akkor kell mérlegelnünk? Ugyan! Hiszen most már szabad a szó! Csakugyan szabad, mindig szabad? Idejét múlta-e az a szólás, hogy szólj igazat, betörik a fejed? Szó szót követhet bizony, s végül, ha kifogy a szó, jöhet az ököl.
Azon sem árt elgondolkoznunk, hogy mi a helyzet az adott szóval. Az attól függ. Ki adja, kinek, miért. Mi célból, és mi okból. Lehet-e számon kérni az adott szót? Lehet; de nem mindig célravezető. Először is: az adott szót el lehet felejteni. Le is lehet tagadni. Vissza lehet vonni: változnak az idők, változik egyik-másik szó értéke, tartalma, tartama is. Meg mi is változunk az időkkel, finomabb szóval: alkalmazkodunk hozzájuk. Szót váltani úgy is lehet, hogy átváltani egy másikra; vagy másvalamire. Ha valaki szavát adja, nemcsak azt kérdezheti meg, hogy kinek adja szavát, és mire? Néha azt is, hogy mi célból, s mi célra adja, és — bocsánat az újabb szójátékért: — mennyiért adja?
Elszáll a szó, tartja egy szólás, de igaz-e? Megüti olykor fülünket egy-egy szó — máskor azonban szíven üt és sebet ejt; a könnyű szó ejthet súlyos sebet. Felelőtlen szóval még ölni is lehet.
Hátráljunk mégis könnyedebb szavakhoz, bár nem súlytalanokhoz, s azt sem ígérhetem, hogy lelkiismereti terhet nem róhatnak ránk ezek. Sőt. Mert például orozni is lehet szavakat; hozhatnék példát, de idézhet más is, mindenki, hogy kimondott szavak miképp térhetnek vissza más ajkakon, s amire valaha — mert az mondta, aki — legalább megszólás járt, hogyan válik aranyigazsággá, amikor más mondja már, netán épp az, aki korábban kifogásolta. Mintha bizony a szó igazát az, és csak az adná, hogy ki mondja...
Ideje lenne bizony visszaszerezni a szó értékét. Valaha régen tettnek számított a szó, elsősorban azt mondták, tartották, értékelték szónak, ami cselekvést fejezett ki: az ígéret. Igaz, lehet tettek helyett beszélni, beszélni és beszélni, hátha a sok szó között elvész a hiányérzet. Leírni alig merem, hogy építőkő is lehet a szó; nemcsak azért félek, mert a szó is, akár a nehéz kő, repülhet, ki tudja, hol áll meg, s kit hogyan talál meg. Azért is ódzkodom, mert az építő szót is elkoptatták egy időben: az volt az építő, ami egyetértő volt.
Amikor Hamlet, talán játékosan, talán csúfondárosan, talán eszméltetően azt mondta (könyvvel a kezében): „Szó, szó, szó" — akkor nemcsak ezt ismételte meg háromszor. Alapos nyomatékkal. Néhány perccel később, búcsúzva a szószátyár Poloniustól, háromszor ejtett ki ajkán egy másik szót is: „... az életem, az életem, az életem".
Szó, szó, szó? Az életünk, az életünk, az életünk. A többi? Néma csend?
Zay László
A külpolitikai helyzet
A DIPLOMÁCIÁI MEGOLDÁSOKKAL kísérleteznek továbbra is az érintettek, bár George Bush bejelentése, miszerint megkétszerezik az amerikai erőket a szaúdi fronton, nagy visszhangot keltett és fenyegető közelségbe hozta az összecsapás lehetőségét. Erről cikkezett a The New York Times az amerikai kormány egyik vezető személyiségére hivatkozva. Az idézett illetékes szerint semmi jele annak, hogy a gazdasági blokád hatással lenne az iraki vezetésre, ezért Washington nem kíván egy évig vagy még tovább várni, amíg a meghozott rendszabályok hatékonyan érvényesülnek. A hosszú várakozást annál kevésbé látják célszerűnek, mivel az egyiptomi, szíriai, szovjet és más államférfiak bagdadi látogatásai egyaránt azzal a tanulsággal szolgáltak, hogy a szankciók nem gyakoroltak lélektani hatást Szaddám Húszéin iraki elnökre. A lap forrásai szerint a korábbi jelentésekkel ellentétben Bagdadban élutasitottak minden szovjet javaslatot is, a The New York Times ugyanakkor tudni véli, Baker amerikai külügyminiszter csaknem tizenkét órás moszkvai tárgyalásai után ‘is megmaradtak a nézetkülönbségek, és eltér a két fél álláspontja az Irakkal kapcsolatos EiVSZ-lépések ügyében. Egyebek között ez magyarázza, tiniért hangsúlyozza most a Fehér Ház, azt, hogy a Bagdad elleni katonai lépésekhez nincs Szükség a Biztonsági Tanács döntésére.
HANGSÚLYELTOLÓDÁS VA1N Washington és Párizs között is — ezt állapították meg az felső elefnzések Baker franciaországi tárgyalásait kommentálva. Bár mind francia, mind amerikai részről azt húzták alá, hogy az Irak elleni koalícióban nincs törés, sőt, Baker szerint az minden eddiginél szilárdabb, a megfigyelők a véleménykülönbség jelének tekintik, hogy a Washington által egyre határozottabban hangoztatott katonai megoldás körüli vitáról egyik fél sem volt hajlandó szólni. Sőt Dumas francia külügyi államminiszter szükségesnek tartotta külön is aláhúzni, „jelenleg senki sem részesíti előnyben a katonai megoldást”. Baker maga is hangoztatta párizsi sajtó-konferenciáján, hogy Washington továbbra sem zárja ki a tárgyalásos rendezés lehetőségét, de meglehetős határozottsággal utasított el mindenfajta félmegoldást, és olyan tárgyalást, amely egyrészt nem szabná feltételül az iraki csapatök kivonulását Kuvaitból, másrészt engedményeket adna Szaddámnak. Párizs, amely elsősorban az embargóra és a diplomáciára akar támaszkodni, legalább azt fönntartja, hogy a katonai akciót a Biztonsági Tanács rendelje el — írja a Le Journal du Dimanche —, hozzátéve: „Ez Moszkva és Peking álláspontja is. Ha Washington meg akarja őrizni az Irak-ellenes koalíció egységét, olyan határozatot kellene kieszközölnie a BT-ben, amely felhatalmazást ad az erő alkalmazására.” Feltételes módban fogalmazta meg ugyanezt a Bagdadban tárgyaló kínai külügyminiszter, a BT állandó tagjai közül az első, aki Kuvait lerohanása óta fölkereste Ira-kot. Előzőleg Ammanban járva, sajtónyilatkozatában a kérdésre, hogy Peking megvétózna-e egy olyan határozattervezetet, amely felhatalmazást adna a harci cselekmények megindítására, Csien Csi-cseng kijelentette: a kínai kormánynak ebben még nincs kialakult véleménye, mivel a BT elé még nem került ilyen javaslat
SZADDAM ugyanakkor egyszerre fúj hideget és meleget, mert miközben ismét azzal fenyegette meg az Egyesült Államokat, Nagy-Bri-taniát és Izraelt, hogy merényleteket hajt végre ellenük, ha nem hagynak fel a Bagdad-ellenes politikával, vasárnap a londoni tévénézőkhöz fordulva azt hangoztatta, kész „mélyenszántó párbeszédet” kezdeni a térség biztonsági problémáinak a -megoldásáról. Bár hozzátette, a rendezésbe bele kell érteni a palesztin probléma megfelelő kezelését is, mindenképpen tárgyalási készséget mutat. Az előző napon viszont az Al-Dzsumhurija című, kormánylap arra szólította fel a világ embermillióit, hogy nagyszabású tüntetéseken tiltakozzanak Bush elnök tervezett szaúd-arábiai látogatása ellen, és úgy fogalmazott: „Az öböl térségében a gonosz szövetségét elsöpri az özönvíz." Az iraki hadsereg lapja, az Al-Kadisszíjah, pedig azt írta, Bush egyfajta öngyilkosság felé sodródik Irak-ellenes politikájával.	(ZS. E.)
A kínai külügyminiszter az iraki fővárosban
Kairói kiszivárogtatások a csúcsértekezletekről
Bagdadból jelenti a Reuter: Csien Csi-csen kínai külügyminiszter, aki vasárnap érkezett kétnapos látogatásra Bagdadba, megkezdte tárgyalásait Tárik Aziz iraki külügyminiszterrel. Az INA iraki hírügynökség beszámolója szerint a tárgyaló felek hangsúlyozták a két ország közötti baráti kapcsolatok jelentőségét és megvitatták az Öböl térségében kialakult helyzetet. Csien személyében Kuvait iraki lerohanása óta első ízben érkezett az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyik állandó tagjának külügyminisztere Bagdadba.
Az iraki igazságügyi miniszter vasárnap fogadta Ramsey Clark volt amerikai igazságügyi minisztert, aki szombaton érkezett Bagdadba. Clark előzőleg azt nyilatkozta, hogy a békés megoldás lehetőségéről és a túszként fogva
tartott külföldiek jogainak helyreállításáról kíván tárgyalni az iraki illetékesekkel.
Husszein jordániai király szerint néhány arab vezető akadályozta meg az Öböl-válság gyors, békés rendezését. A Le Point című párizsi lap hétfői számában megjelenő — előzetesen közzétett — interjúban az uralkodó azt állítja, hogy Irak kuvaiti bevonulása után rögtön felajánlotta visz-szavonulását, ha rendezik a határkérdést. — Néhány arab vezető ezt megakadályozta azzal, hogy kierőszakolta Irak elítélését az Arab Ligában, s nemzetközivé tette a problémát — nyilatkozta Husszein.
Az MTI jelentése szerint hamarosan szaúdi—sziriai—egyiptomi csúcstalálkozó lesz Kairóban, ahol az Öböl menti válság várható alakulását és a lezárás
utáni időszakban kialakítandó regionális biztonsági rendszer kérdéseit fogják megvitatni — ez vált ismeretessé az egyiptomi fővárosban a hét végén A háimas csúcsot követi egy már korábban beharangozott, eltérő összetételű csúcs: Hoszni Mubarak egyiptomi, Háfez Asszad szíriai elnök és Moamei Kadhafi líbiai vezető észak-egyiptomi találkozója.
Miközben a hét végén Kairóban ismeretessé váltak két küszöbön álló hármas csúcstalálkozó tervei, II Hasszán marokkói királv vasárnap egy héten belül megtartandó, teljes körű, rendkívüli arab csúcsértekezletre hívott fel, hogy, miként mondotta, egy újabb és utolsó esélyt adjanak az Öböl menti válság békés megoldásának.
Amikor Mihail Gorbacsov szovjet elnök nem egész két hete arab csúcsértekezlet összehívását javasolta a háborús: megoldás elfogadhatatlanságát hangsúlyozva, az elképzelést az Irakkal szemben álló arab tábor részéről elutasítás, illetve hallgatás fogadta. Az emigrációban élő ku-
..London nem blöfföl**
vaiti trónörökös mint szükségtelent vetette el a csúcs gondolatát, Egyiptom elnöke pedig kételyeinek adott hangot és az arab megosztottságra utalva kijelentette, hogy egy ilyen találkozó a kölcsönös sértegetések értekezlete lenne
A	szaúdi—szíriai—egyiptomi
csúcstalálkozó terve akkor pattant ki. amikor Bush amerikai elnöknek azzal a bejelentésével, hogy újabb hadosztályokataz eltérő becslések szerint 100, illetve 200 ezer katonát — vezényelnek Szaúd-Arábiába új szakasz nyílt az Öböl-válságban. Amerikai részről megteremtették egy Irak elleni offenzíva feltételeit és minden korábbinál nagyobb a válság katonai megoldásának kockázata. Ezen a hármas csúcson kairói értesülések szerint a Szaúd-Arábiábah állomásozó arab haderők szerépét vitatnák meg és egy olyan, regionális biztonsági rendszer alapjait fektetnék le, amely alkalmas lenné arra, hogy elejét vegye egy Irak Kuvaittal szembeni akciójához hasonló eset megismétlődésének.
A brit védelmi miniszter Szaúd-Arábiába indult
Londonból jelenti az MTI: Tóm King brit védelmi miniszter a szövetségesek megosztására irányuló, megfontolásra érdemtelen próbálkozásnak nevezte Szaddám Húszéin iraki elnök legújabb, vasárnap tett javaslatát az Öböl-térség biztonsági problémáiról való mélyenszántó párbeszédre. King szerint a brit kormány nem blöfföl és az iraki államfőnek semmi kétsége sem lehet: a szövetségesek végső esetben erőhöz folyamodnak ellene. Kijelentette: éppen e fenyegetés hitele az egyetlen, amely — esetleg — előmozdíthatja a békés megoldást.
A brit védelmi miniszter néhány perccel azután nyilatkozott az ÍTV brit kereskedelmi tévé-csatornán, hogy ugyanott elhangzott Szaddám Húszéin ajánlata.
King vasárnap este Szaúd-Arábiába utazott egyeztető tárgyalásokra. Nem cáfolta, hamarosan további brit erőket küldenek Szaúd-Arábiába, hogy elfogadható szintre csökkentsék az Irak elleni támadással járó veszteség kockázatát. Ügy vélekedett, hogy a szövetséges oldalon a várható áldozatok száma messze kevesebb lesz százezernél (ezt a számot a francia védelmi miniszter említette meg augusztus elején). Jelenleg 16 ezer főnyi brit katona tartózkodik a térségben, közülük 9500 Szaúd-Arábiában, szárazföldön. Hírek szerint egyelőre to-
vábbi 5000 katona kiküldéséről
van szó.
A brit védelmi miniszter fölöslegesnek mondta, hogy újabb ENSZ BT-határozatot hozzanak az Irak elleni támadás megkezdésének engedélyezéséről, de ennek lehetőségét nem is zárta ki, mondván, hogy biztosítani kell a legszélesebb nemzetközi egyetértést ebben a kérdésben. — Ha a BT nem lesz képes megfelelő határozatot hozni, akkor is megkezdődhet a támadás, de akkor gondosan fel kell mérni a nemzetközi egyetértés mértékét — hangsúlyozta, nem tagadva, hogy új BT-határozat nélkül elsősorban a szövetségesek arab támogatásával lehetnek gondok. — Ez ügyben okosabb leszek az után, hogy hazajövök Szaúd-Arábiából, bár Szaúd-Arábia eddig maradéktalanul kitartott a szövetséges erők beavatkozása mellett — mondta Tóm King.
Az AFP jelenti: Törökország és Irán azt kérte Bagdadtól, vegye tudomásul a BT Kuvaittal kapcsolatos határozatait és kifejezte azt a kívánságát, hogy az Öböl-válságra békés megoldást találjanak az érintett felek — ezt vasárnap a teheráni rádió az előző napi tárgyalásokról beszámolva közölte. Turgut özal török kormányfő ugyanis úton Tokióba rövid időre megállt Teheránban és találkozott Rafszandzsani iráni államfővel.
Washingtoni tanúsítónk tde*|elentése
A kongresszus ragaszkodik Hadüzenési jogához
Washington, november 11.
Bush csapatnövelési bejelentése és Baker koalíciót fölmérő körútja nyomán, az amerikai közélet komolyan számol a háborúval, ám a törvényhozók nem óhajtják a végső döntést egyedül az elnökre bízni.
Ketyeg az Öböl-óra — írják többen is a vasárnapi lapokban, főleg annak alapján, hogy a Pen-
tagon letett a sivatagba vezényelt csapatok tervezett váltásáról. S amikor valóban komolyra fordul a helyzet, a Közel-Keletről és Európából szombaton este hazatérő külügyminiszter a koalíciós partnerek vonakodásáról, Vagy legalábbis halogatást szándékáról számolhat be elnökének, akinek csütörtökön meghirdetett támadási készségét a törvényhozás demokrata vezetői csak előzetes en.