﻿ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
Véges végtelen
Leül az ember egy Unamuno nevű úrral, akinek azelőtt (szégyen, gyalázat és történelem!) még a nevét se hallotta, leül vele beszélgetni, mert egyedül van és nem is vágyik élő személlyel eszmét cserélni. Unamuno már rég elmondta a magáét, könyve válaszol, de nem beszél vissza, tökéletesen alkalmas hát az együttgondolkodásra. Olvasom A tragikus életérzést az alkonyodé délutánon, nem gyújtok lámpát, csak zavarná az együttlét meghittségét. A félhomályban még jobban kitetszik a szavak és érzelmek világossága.
Semmi nem tűnt rettenetesebbnek, mint maga a semmi, vall gyerekkoráról Unamuno, aki néhány lappal elébb Spinozáról szólva egyértelművé tette, hogy sohasem akarunk meghalni, ez a mi pillanatnyi lényegünk.
Az írás a semmiről, a halálról, a végesről nem más, mint harc az elmúlni vágyás ellen, küzdelem a bennünk élő heves vonzódással a feledésre.
Ami a leginkább értelmetlenné tesz mindent, annak kell értelmet adni.
A haladás minél nagyobb, annál veszélyesebb is, állapította meg néhány évtizeddel később honfitársa, Ortega y Gas-set, s azóta vqlt alkalmunk bőven meggyőződni e felismerés igazáról. Az ember büszkén és felvetett fejjel céljai (és úgy hitte: boldogulása) szolgálatába állította a természet erőit, dacolva erejével, olykor fity-lyet hányva törvényeire. Folyók vize forgatja a turbinákat, szél a malmok kerekét. Gátszakadás, orkán néha lecsendesíti elbizakodottságunkat. Ür és szolga pillanatokra helyet cserél. De. ha nem feledjük, kik is vagyunk valójában; véges lények a végtelenben, beteljesülhet rajtunk a vesztes győztesek sorsa.
Éppen, mert az ember élettartama véges, vagy éppen, mert az ember halandó, kell legyőznie a tér és idő kiterjedését. Egy Isten számára, akinek léte halhatatlan, az automobilnak nem volna semmi értelme, írja egy lábjegyzetben Ortega, aki rendes szokása szerint a főszöveg alatt, kisbetűs sorokban vet oda az olvasónak tömör és magvas gondolatokat.
Véges és végtelen viszonyáról a Tömegek lázadásában, az ötvenedik oldal alján ismét kiporcióz valami fontosat: Newton világa végtelen volt; de ez a végtelenség nem valami mérték, hanem üres általánosítás, elvont és erőtlen utópia. Einstein világa véges, de teljes és minden részében valóságos; sőt, ez a világ több dolgot tartalmaz, mint amaz, és tényleg, nagyobb méretű.
Kevesebb vitális idő alatt több kozmikus örömet fogyasztunk, összegzi Ortega azt a örömöt, amelyet a teret és időt legyőző, a világból mind többet és gyorsabban habzsoló ember érez. A ma magyar embere, teszem hozzá én, harmadikétól harmadikéig hajszolja az időt, egy hónapig tart az élete, addig tud élni, mert addig van pénze (vagy addig se). Mint a túltermelési válságoknál, amikor a kávét a tengerbe öntik. Az ember ahelyett, hogy őrizné a perceket, kergeti őket — a fizetésre, a nyárra, a gyereknek veendő cipőre, vagy éppen a reggeli tea felhörpintésére gondolva, rabságban és reményben.
Soha nem volt ekkora a szakadék a szellem embere, a kultúra istenítői. és a sivár, nyomorúságos ál'hedonizmus, a zavarosban halászás ból meg tollasodó bunkóságbajnokok kozott, vagy csak a személyes érintett-
ség, az, hogy itt és most élek, s ezért ez a legfontosabb és legfájdalmasabb, érezteti velem így?
Miközben a pénz pór császárai előtt kaszinók, bárok, lokálok, akciófilmszínházak kapui állnak tárva-nyitva, hol egy hely a másívásúak csöndesebb egy fedél alatt létére? Egy kávéház, klub, akármi...
De vissza Unamunóhoz. A természet rejtélyeihez fogható, hogy miért érzek magamhoz, gondolataimhoz közel egy másik embert, egy sohasem lát-hatottat, aki történetesen spanyol, épp egy századdal korábban elmélkedett a világ dolgairól, és úgy vélte, sem embertől, sem néptől (amely bizonyos értelemben szintén ember) nem lehet olyán változást követelni, amely megtöri személyének egységét és folyamatosságát. Másképp: az emlékezet az egyedi személyiség alapja, ugyanúgy, ahogy a hagyomány alkotja valamely nép közösségi személyiségének alapját. Az ember az emlékezésben, az emlékezés által él.
A múlt, ha elhajítják, visz-szatér, jegyzi meg Ortega, ezért az egyetlen elintézése, ha nem hajítjuk el. Ha tekintetünkkel kísérjük, hogy feloldhassuk, hogy elkerülhessük. Mert a múltnak megvan a maga igaza. Ha nem adjuk meg neki, jön és követeli, és követeli ott is, ahol nincs igaza.
A hagyomány isteni voltát hiszem, és keresem mindenben. Többnyire higgadtan és józanul, ám néha magamnak is ijesztő révülettel és fanatizmussal. Az embergolyók guru-lását, ütközését, le-föl mozgását figyelem és a rugókat kutatom. A végtelen változatosságának véges változatait. Talán azért ilyen megátalkodottan, mert egy olyan országba születtem, amelynek sok minden megadatott, sok hősiesség és még több kudarc, de egyvalami nem: a folytonosság és a folyamatosságon belüli változás alapélménye.
Ha mássá válók, ha megtöröm az élet egységét és folyamatosságát, az annyi a számomra, mintha megszűnnék annak lenni, aki vagyok, vagyis egész egyszerűen megszűnnék létezni. Es ezt már nem! Minden mást, csak ezt ne! — kiált fel hevesen Unamuno, — így én szelíden és csendesen bólinthatok neki igazat,
Bizonnyal mosolyogna a spanyol bölcselő, akinek bevallottan szűk a látható világegyetem és többre vágyik, azon a balga igyekezeten, hogy Isten teremtő helyére a hagyományt ültetem (vagyis az Embert), az öröklét vallásos fogalmát pedig a történelmi öröklét véges és profán eszméjével pótolom.
Ami nem örök, az nem is valódi.
Emberi végességhez illő megszorítással magam is ezt vallom. Bocsáttassák meg szegény fejemnek, hogy beérem több ezer év földi örökségével, s hogy a földöntúli élet iránt enyhe közömbösséget érzék, (kétségkívül nem akkorát, mint a mindennapokba ragadó „talajszemlélet” iránt). A tovatűnő világ hívságát nem feledhetjük, de a Létet a földről a mennybe tolni, e „látszatvilágból” a végzetet legyőző „másik világba” vágyakozni — talán nem ez a továbbélés egyetlen reménye.
Ülök egy Unamuno nevű úrral egy rám sötétedő, meleg szobában, s miközben a való világ reklámfényei villódz-nak a távolban, a félhomályban még jobban kitetszik a szavak és érzések világossága.
Javomiczky István
Az EXSZ-íőtitkár nem bízik a békés rendezésben
Az Öböl-válság kezelését vitatja az amerikai kongresszus
Francia kormányintézkedések a közoktatásban a diákmegmozdulások hatására
A külpolitikai helyzet
FÉLTŐ AGGÓDÁS CSENDÜL KI vezető nyugati politikusok hangjából a Szovjetunió állapotait elemezve, noha Manfred Wörner NATO-főtitkár Brüsszelben azt hangoztatta: nem tart attól, hogy ott újra helyreállítható lenne a klasszikus diktatúra. Ám szükségesnek tartotta, hogy Mihail Gorbacsovnak minden támogatást megadjanak reformjai sikeres megvalósításához. „Nem akarunk előnyt szerezni a Szovjetunió meggyengüléséből, hanem a reform erőit támogatjuk”, mondotta. A továbbiakban kijelentette, inkább azon gondolkodik, hogy az észak-atlanti szervezet miképpen segítheti egykori hidegháborús ellenfelét, mintsem azon, mi történjék, ha Gorbacsov megbukna. „Politikai és gazdasági együttműködéssel kell támogatni Moszkvát, hogy beilleszkedhessék az új európai struktúrába, mert a szilárd és demokratikus országok a béke legjobb biztosítékai” — tette hozzá. Wörner ugyanakkor hozzáfűzte, hogy a Szovjetuniót sújtó gazdasági nehézségek és nemzetiségi viszályok ellenére továbbra is Európa domináns katonai hatalma marad. Éppen ezért a NATO-nak elővigyázatosságból tanácsos továbbra is fenntartani védelmi rendszerét, amelybe beletartozik az ott állomásozó amerikai haderő is.
A SZOVJETUNIÓ BIZONYTALAN JÖVÖJE sötét árnyékot vet a béke, a prosperitás és az együttműködés Európájára, amelynek az EBEÉ-országok vezetői a jövő heti párizsi csúcstalálkozójukon új lendületet kívánnak adni. A Reuter értékelése szerint e hatalmas országban a növekvő etnikai feszültség és gazdasági káosz nem csupán Európa keleti felére vetíti előre a konfliktus lehetőségét, hanem a nyugati államokat is visszatartja attól, hogy teljesen megszüntessék a hidegháború idején kialakított biztonsági rendszerüket. A kettősséget fejezik ki a vélekedések, miszerint a nyugati vezetők segíteni akarnak ugyan Gorbacsovnak, de egyáltalán nem biztosak abban, hogy Moszkva máris teljes értékű lakónak tekinthető az általa is hirdetett közös európai házban. Mindebből következik — írja a brit hírügynökség elemzése —, a november 19—22-i párizsi csúcs nem fogja félresöpörni a NATO-t és a Varsói Szerződést, hogy fölváltsák egy összeurópai biztonsági rendszerrel, amiként azt sokan szorgalmazzák. Diplomáciai körökben arra számítanak, hogy ehelyett inkább védelmi döntéseket hoznak, s a gazdasági együttműködést és az emberi jogi kérdéseket érintő kölcsönös jószándékok kinyilvánítása lesz a meghatározó. Ezt kiegészíti majd egy sor, az EBEE-folyamat erősítését szolgáló állandó testület létrehozása. Mindez még elegendő manőverezési szabadságot hagy a Nyugatnak arra az esetre, ha a Szovjetunióban kedvezőtlen fordulatot vennének a belpolitikai folyamatok.
AZ EGYEZTETÉSEKRE helyezik a hangsúlyt továbbra is az Öbölválság kezelésében. Ennek érdekében élénkültek meg az arab konzultációk, amelynek részeként Mubarak elnök váratlanul Líbiába érkezett, hogy Kadhafi ezredessel tárgyaljon az esetleges egyiptomi—Szíriái—líbiai csúcs megrendezéséről. Ugyanakkor Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár meglehetősen sötéten nyilatkozta azt: szerinte már nem nagyon lehet abban bízni, hogy békés megoldás születik e válságban. Mint Kaifu Tosiki japán kormányfőnek Tokióban kifejtette: a világ már minden lehetséges eszközt bevetett, ide értve a közvetlen .tárgyalásokat is, hogy mára nem sok manőverezési lehetőség maradt. Szerinte most még abban lehet reménykedni, hogy összehívják a Marokkó által javasolt összarab csúcsértekezletet, s azon a felek békésen rendezik e konfliktust. A nagyhatalmak felelősségét hangsúlyozta viszont Remsey Clark, egykori amerikai igazságügyi miniszter, aki Bagdadban Szaddám Huszeinnel tárgyalva elmarasztalta Washingtont, amiért nem keresi a tárgyalásos rendezés lehetőségét Irakkal. Hasonlóan bírálta viszont Bagdadot is, amiért külföldi túszokat használ föl céljaira. Szaddám egyébként az amerikai politikusnak kifejtette, hogy ő nem kívánja a háború kirobbanását, de ha az bekövetkeznék, akkor — más választásuk nem lévén — Iraknak és az arab államoknak győzniük kell. Megismételte, a térségbeli válság megoldását össze kell kapcsolni más regionális kérdésekkel, egyebek között a palesztinügy rendezésével is. Ezzel viszont a legtöbb arab fővárosban egyetértenek, s ha létre is jönne a marokkói uralkodó által javasolt csúcs, annak végső döntése feltehetően szintén ez lenne.	<ZS. E.)
Budapest Japán szemmel
Göncz Árpád tokiói találkozói
Tokióból jelenti az MTI: Magyarország a nyugati kapcsolataira, egyben a Szovjetunióban és a keleti országokban szerzett kereskedelmi ismereteire ,is szeretne építeni a japánokkal való kapcsolatépítésben. A japánoktól az ország nem elsősorban segítséget, hanem olyan beruházásokat kér, amelyek a japán befektetők számára is fontosak — ezeket a gondolatokat fejtette ki Göncz Árpád kedden, amikor Tokióban vezető üzletemberekkel találkozott.
A köztársasági elnök a Japán-Magyar Gazdasági Klub vezetőinek, tagjainak, mintegy harminc japán világcég és hitelintézet, kisebb vállalat vezetőinek tartott először rövid bevezető előadást.
Göncz szólt arról, hogy milyen előnyöket nyújthat a japán vállalkozóknak Magyaror-
szág. Azt emelte ki, hogy Magyarország nyitott a Nyugat és a Kelet felé egyaránt. — A nyitottság a tervezett gazdasági rendszer sajátossága — húzta alá —, mert évszázados kapcsolatainkra szeretnénk építeni a nyugati beilleszkedéskor. Ezeket a szálakat szeretnénk újjáéleszteni, ugyanakkor építeni akarunk az elmúlt negyven év alatt a Szovjetunióval és a kelet-európai országokkal kapcsolatban szerzett tapasztalatainkra is. Ami a nyugati kapcsolatokat illeti, Göncz kifejtette:	szeretné, ha
Magyarország három lábon álló gazdasági rendszert építene ki, benne a meghatározó fontosságú Nyugat-Európávai, az Egyesült Államokkal, és Japánnal, amelyhez kiemelkedő fontosságú magyar 'pénzügyi kapcsolatok fűződnek jelenleg is.
Hangsúlyozta, hogy Magyar-
ország fizetőképességének fokozása Japán érdekében áll, ám felhívta a figyelmet arra, hogy Magyarország számára elsősorban azok a beruházások a fontosak, amelyek a japán vállalkozók számára is azok.
Kijelentette, Magyarország a teljes külföldi tulajdonú vállalatok alapításának, nyugati tőketöbbségű vállalatok létrehozásának engedélyezésével, a jelentősebb beruházások tíz évre szóló adómentességének engedélyezésével ösztönzi a befektetéseket.
Ezután a magyar piacot már ismerő japán gazdasági vezetők, üzletemberek osztották meg tapasztalataikat a magyar köztársasági elnökkel. Vatari Szugi-icsiro, a Japán—Magyar Gazdasági Klub elnöke, a Toshiba igazgatótanácsának tanácsadója szerint a jelenleginek többszörösére lehet növelni a japán-magyar áruforgalmat. — Jelenleg ez a forgalom még az egy-tized százalékát sem éri el Japán teljes külkereskedelmének, és jóval alacsonyabb, mint a Magyarországhoz nagyjából hasonló méretű országok (Ausztria és Svájc) Japánnal bonyolított forgalma — tette hozzá.
Szerinte is a piacgazdálkodás, a nyitottság hiányából fakadó és a korábbi rendszerben keletkezett akadályok megszüntetésével lehet eredményeket elérni. Cu-cuci Szeidzsi, a Seibu Saison — a Magyarországon két szállodaláncot is üzemeltető — japán vállalatcsoport képviselője arra hívta föl a figyelmet, hogy a szállodaüzlet ugyan a fogadó ország számára közvetlen jövedelmeket hoz, ám az üzletág mű-
ködése feltételezi a fejlett gazdasági környezet megteremtését.
Tagai Maszato, a Mitsubishi ügyvezető elnökhelyettese kifejtette, hogy a kelet-európai országokhoz képest Magyarországon halad előre a legbiztosabban a piacgazdaság kiépítése, ezért Japánnak itt a legkönnyebb a kapcsolatokat megteremteni.
Felhívta a figyelmet arra, hogy japán szellemi tőkével, jó minőségű magyar munkával előállítandó termékék számára piacot kell teremteni az Európai Közösség országaiban, a környező országokban, vagy az amerikai piacon. Szuzuki Oszamu, a Suzuki elnöke hangoztatta, hogy a magyarországi összeszerelő üzem 30 százalékában magyar vállalatok beszállításaira támaszkodva fog működni, ezek gyártmányainak azonban minőségben, költségben ki kell állniuk a nemzetközi verseny próbáját. Kérte a magyar kormányt: folytasson olyan politikát, amely támogatja ezeket a vállalkozókat a finanszírozási, a hitelezési ügyekben és a külföldi importgépek beszerzési gondjainak megoldásában egyaránt. Végül Hajasi Maho, a Salgótarjáni Üveggyapot vegyes vállalat japán partnere, azt kérte, hogy folytasson a magyar kormány inflációellenes politikát, mert különben az üzemek felépítése előtt és az építések során használhatatlanná válnak a költségtervezések. Megérti, mondotta, azt, hogy a piac liberalizálásával jár bizonyos méretű infláció, de fontos feladatnak tartja a pénzhígulás lassítását.
Jeszenszky Géza Strasbourgba érkezeti
Strasbourgból jelenti az MTI: Kedd este Strasbourgba érkezett Jeszenszky Géza. A magyar külügyminiszter részt vesz az Európa Tanács miniszteri bizottságá-
nak soros, miniszterhelyettesi szintű ülésén, amelyen ünnepélyesen köszöntik Magyarországot a testület tagjai közé történt felvétele nyomán.
Margaret Thatcher szerint
nem hagyhatnak nagy erőket Szaddám kezében
Londonból jelenti az MTI: Félreértés ne essék: Kuvaitot felszabadítjuk — mondotta Margaret Thatcher a londoni City lordmajorjának évi bankettjén.
Megismételte:	„Reméljük,
hogy á szankciók gyorsan Kuvaif elhagyására kényszerítik Irakot. De ha nem, akkor az arab és a nyugati erőknek nem lesz más választásuk, mint katonai eszközökkel felszabadítani Kuvaitot.”
A brit kormányfő határozottan eloszlatott minden olyan elképzelést, hogy Szaddám Húszéin elnök „mélyenszántó párbeszédet” kérő vasárnapi nyilatkozata a legcsekélyebb mértékben is elbűvölte volna a kormányt. — „Ezt a problémát nem lehet tárgyalásokkal elködösíteni, ezzel a problémával szembe kell nézni” — mondotta.
Sőt Margaret Thatcher még tovább is ment: kijelentette, a jövőben nem engedik meg, hogy Irak megtartsa nagy katonai erejét. „Nem hagyhatunk erőhatalmat olyasvalaki kezében, aki nem ismer semmiféle erkölcsi megfontolást.”
Tóm King védelmi miniszter, aki vasárnap az egyik brit tévéállomásnak nyilatkozva mégnem zárta ki az érdemi tárgyalások lehetőséget arra az esetre, ha Irak kivonulna Kuvaitból, Szaúd-Ará-biában ugyancsak megismételte, hogy a háború vagy béke kizárólag az iraki elnök döntésétől függ, és az idő rohan. — A következő néhány hét sorsdöntő időszak lesz —, mondta, és megerősítette, hogy országa további csapatokat küld az Öböl-térségbe.
Jospin kultuszminiszter teljesíti a párizsi diákok követeléseit
Kisebb csoport kihasználta a megmozdulást
Párizsból jelenti az MTI: Pierre Joxe francia belügyminiszter szerint rendzavaró elemek arra használták ki a nagyszabású párizsi diákmegmozdulást, hogy romboljanak és fosztogassanak. A miniszter a nemzet-gyűlésben külön nyilatkozatot
tett kedden az összecsapásokról, amelyek 105 sérültje között csak egy diák van, a többi rendőr. Számos üzletet és gépkocsit megrongáltak, harminc autót pedig felgyújtottak a bandákba tömörült garázdálkodók.
A miniszter az ellenzéki képvl-