﻿r*»t«k
i»»«
november 1H. Lili. évfolyam
269. szám
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
Veszélyérzet
Azokban az óráikban, amikor a múlt ihiét 'keddjén a római Palazzo Barberiniben a magyar diplomódia vezetője Qe-tétbe helyezte az Európa Tanács alapokmányának elfogadásáról szóló okiratot és aláírta az európai emberi jogi egyezményt, Budapesten egy kevésbé ünnepélyes, kisebb jelentőségű, de szellemében az előbbivel rokonítható nyitásra került sor. A belvárosban, az egykori pártközpont tőszomszédságában megkezdte működését a Fehér Gyűrű elnevezésű áldozatsegítő egyesület. Az eseményeket semmiféle erőszakolt gondolattársítással nem kell összekötni: az áldozatokra vonatkozó nemzetközi ajánlásokat 1984-lben éppen az Európa Tanács fogalmazta meg.
Minden bizonnyal a bűnüldözés kritikája is benne foglaltatik abban a körülményben, hogy mind Frankfurtban, mind tavaly, Budapesten egy rendőrtiszt „bábáskodott” az áldozatsegítő egyesület megszületésénél. A nyugatnémet és a magyar rendőrt minden bizonnyal azonos cél vezette: szerettek volna valamit enyhíteni azokon az igazságtalanságokon, nemtörődömségen, amivel e jog a bűncselekmények áldozatait, sérelmeik kompenzációját kezeli. A nyugati kriminológusok által már hosszabb idő óta evidenciaként ismételgetett tudományos tételék >a gyakorlat nyelvére lefordítva, egyszerűen annyit jelentenek:	ideje nagyobb fi-
gyelmet fordítani a bűncselekmény után magára az áldozatra is. A Fehér Gyűrű — a német és többi testvénszervezet-hez hasonlóan — az áldozatok erkölcsi, jogi és részben anyagi megsegítése mellett a gyakorlatban alkalmazható bűn-megelőzési ajánlások kidolgozását tűzte ki céljául.
A közhasznú egyesületnek sajnos semmi oka nincs a mun-kátlanságtól való félelemre: a tendencia világszerte egyértelmű, a bűncselékmények számának ugrásszerű emelkedésével egyre többen válhatnak áldozattá, kerülhetnek kétségbeejtő, kiszolgáltatott helyzetbe. Ijesztő, félmilliós és annál magasabb számok kerültek szóba a jövő évi kilátások kapcsán a minap az egyik tudományos társaság ülésén, önkéntelenül is felvetődhet a kérdés: a lakosság valóban reális, tárgyilagos képet kap a kriminalitás fenyegetéseiről ?
'Erre a kérdésre a válasz — véleményem szerint — több oknál fogva is nemleges. Budapesten 1989-ben 7800 olyan betöréses lopás vált ismertté, ahol a feltört lakások mellé a rendőrség legfeljebb csak képzeletben tudott tettest társítani. Az ilyen ügyek 82,09 százalékában később sem sikerült megtalálni a betörőket.
Mindezeken túl, a jelek szerint a rejtve maradt bűncselekmények száma ennél sokkal magasabb. A szakirodalom megdöbbentő állítása szerint — a példánál maradva — a betöréses lopások mintegy kilenctizedéről (!) a hatóság M-va'talosan sohasem szerez (tudó-mást. Ehhez képest tavaly a fővárosiban a polgároknak a közibiztonságról kialakult, nem túl kedvező image-át gyakorlatilag nem hat és 'fél ezer, hanem további, körülbelül hatvanötezer felderítetlen betörés rontotta.
Talán ezzel is magyarázható, hogy az emberek igencsak erős fenntartásokkal fogadják a rendőrségi vezetők szájából elhangzó — az utóbbi időben nagy valószínűséggel már koz-metik ázat lan — adatokat: saját tapasztalataik, a köznapi praxis mást, rosszabbat sugall ... A bűnözés az emberek tudatában nem válik éle-
sen ketté: ismertté vált és valamilyen Okból a büntető eljárás gépezetén kívül rekedt jogsértésekre. Ördögi kör ez: a latens bűncselekmények magas száma tovább bátorítja a normasértőket, az emelkedő kriminalitás viszont a felderítés esélyeit teszi csaknem kilátástalanná.
Rejtve maradt bűncselekmények persze nemcsak Magyar-országon, hanem külföldön is előfordulnak, hasonlóan nagy vagy még jelentősebb arányban. A tapasztalatok szerint az elmaradt feljelentések egyik oka világszerte a rendőrség működésébe vetett bizalom csökkenése. Veszélyes, ha az állampolgár nem bízik a rend őreiben, mert az intézmény iránti szkepszis végső következményeiben az államszervezetet is destabilizálhatja, aktív megnyilvánulásaiban pedig felélesztheti a lincsbíráskodást.
A tény ettől függetlenül tény marad: a látencia első „szűrője” maga a károsult. A bűncselekmény áldozata az inzultust követően magában „kasszát csinál”. A közgazdaságtanból ismert „költség—haszon” elemzés mérlege alapján dönt arról, hogy a rendőrséghez fordul-e vagy sem. Valószínűleg van egy tűréshatár, amelyen túl a tettes és a tett 'üldözésében való érdekeltség már meghaladja a feljelentéssel együtt járó kényelmetlenségeket, esetleges kínos szituációt, hatósági veg-zatúrát.
A második „szűrő” a rendőrség, amely teljesen függetlenül attól a magasztos törvényi előírástól, amely minden bűncselekmény üldözését előírja, szintén elvégzi a saját ,, ha sznossági	szám Kásáit ”.
Mást nem is tehet, mert erőforrásai — a nálunk gazdagabb országúkban is — végesek, az eredményes működésben pedig szervezeti érdekeinél fogva erősen érintett. A csekélyebb jogsértéseknél — ha teheti — lebeszél a feljelentőt, más esetben szabálysértési vagy egyéb törvényes útra tereli az ügyet.
Büntető eljárási törvényünk a nyomozás megtagadásának okait még a totális államra oly jellemző rendíthetetlen optimizmussal fogalmazta meg: a rendőr, ha akarja sem tagadhatja meg a nyomozást, ha a feljelentés alapján arra jut, a legcsekélyebb esély sincs az ismeretlen gépkocsifeltörő kézre kerítésére. Sajnos, ezt a torz, gyákodattól elrugaszkodott logikát más, a rendőrségen kívüli szervezetek is magukévá tették: a biztosítási összeg például csak az alakszerű, nyomozást megszüntető határozattal lezárt eljárás után illeti meg a károsultat. Bizonyos, nagy számban előforduló bűncselekményeknél ma még utópisztikus kép a számítógép fölé görnyedő kisrendőr, aki adott esetben, az ésszerűség alapján úgy dönt: a társadalom és az áldozat érdekeit a számítógépbe táplált adatok felvétele mellett a gyors, bürokráoia-mentes nyomozást megtagadó határozat szolgálja. Ehhez persze az is szükségeltetne, hogy a biztosítótársaságok a károsultban ne potenciális csalót, hanem vagyoni jogaiban megsértett polgárt lássanak.
Mindebből világosan következik: a közbiztonság állapota és a rendőrség által ismertté vált, felderített bűncselekmények száma két különböző dolog. Egy ország bűnügyi helyzetének megítélésében a politikusok, a rendőrség csak látszólagos kompetenciával bírnak : az adófizetők pénzén működő bűnüldöző apparátust a szervezet önmaga semmiképpen nem minősítheti. Erre csak és kizárólag a működtetők jogosultak.	Bállá Péter
Óvatosság és harciasság az Öböl-diplomáciában
Egyiptom és Szíria elutasítja az arab csúcs összehívását
A magyar államfő Szöulban: Dél-Korea gazdasági támogatást ígér
„GORBACSOVBÓL PAPÍRTIGRIS LETT” — mondta Marshall Goldman, a Harvard Egyetem professzora, Kreml-szakértő, mert szerinte hoz ugyan rendeleteket, ám azokra ügyet sem vetnek Moszkvában. Miközben a Bush-kormányzat olyan vezetőként számít Gorba-csovra, aki segíteni fog egy újfajta világrendszer kialakításában, amerikai elemzők és üzletemberek egyre inkább kérdésesnek tartják, vajon a szovjet elnök képes lesz-e fenntartani otthon a gazdaság működésének a rendjét. Mint mondják, már eddig is mutatkoztak káoszra utaló jelek, de most, amikor egyes szovjet köztársaságok, sőt városok fokozott autonómiára törekednek, mindinkább csökken Gorbacsov esélye arra, hogy megakadályozza a gazdasági zűrzavart. S legborúlátóbb jóslások szerint már az idén télen bekövetkezik az ösz-szeomlás. Hiszen, mint elemzők rámutatnak, számos gyár és mező-gazdasági üzem egyszerűen megtagadja az immár értéktelennek tekintett rubel elfogadását és helyette bartelügyletekhez ragaszkodnak. „Ez a primitív gazdasághoz való visszatérést jelenti”, fogalmazta meg Goldman. A szakértő hozzáteszi még: a pánikszerű fölvásárlás és az árueíosztási rendszer összeomlása az idei rekord nagyságú gabona-termés ellenére csak fokozza az aggodalmat, hogy az elkövetkező hónapokban élelmiszerhiány lesz. Az azzal kapcsolatos bizonytalanság, hogy tulajdonképpen kié a döntő szó Moszkvában, és hogy Gorbacsov csak fél szívvel támogatja a szükséges gazdasági reformokat, még nyugtalanabbá teszi a nyugati üzletembereket a tőkebefektetés ügyében. Egyes amerikai cégek haza is hívják embereiket a Szovjetunióból — közölte Goldman. Hasonló vélemények fogalmazódnak meg Londonban is, brit üzletemberek megjegyzik, munkájukban tehetetlenségre kárhoztatják őket, mert nincs akivel érdemben tárgyalhatnának a Szovjetunióban.
CSÖKKEN A TAMOGATOTTSAGA a háborús megoldásnak a nyugati fővárosokban, s ez komoly gondot okoz azoknak a vezetőknek, akik a katonai erővel való fenyegetést tartják a legjobb eszköznek, hogy Irak kivonuljon Kuvaitból. Az amerikai és brit keményvonalasok a Reuter megfogalmazása szerint elkeseredve figyelték, amint ex-politikusok egész sora utazott Bagdadba, hogy tárgyalást ajánljanak Szaddám Huszeinnek és túszokat menekítsenek haza. „Az irakiak sajnos nagy nyilvánosságot szereztek maguknak ezzel”, vélekedett egy brit tisztségviselő, s a bagdadi vezetők egyetértenek ezzel. Az iraki tájékoztatási miniszter ki is jelentette: az expolitikusok utazása arra utal, hogy „Irak álláspontja lassanként megértésre talál”. Washington és London nézete abban a paradoxban fejezhető ki, hogy minél több szó esik a békéről és a diplomáciai megoldásokról, annál valószínűbb, háborúba torkollik a válság, mivel ez arra bátorítja Szaddám Huszeint, hogy kitartson Kuvaitban. A nyugati országoknak, amelyeknek sikerült egységfrontot kovácsolni Irak ellenében, most lassan szembe keli nézniük azzal, hogy a közvélemény kevésbé támogatja a háborús megoldást. Az USA Today című lap e heti közvélemény-kutatási adatai szerint a megkérdezetteknek mindössze 51 százaléka helyesli Bush elnök öböl-politikáját, ugyanerre a kérdésre augusztus 20-án, még 82 százalék válaszolt támogatóan. Hasonló az arány Franciaországban is; novemberre ott is a megkérdezetteknek 51 százaléka már a háború ellen foglalt állást.
ÉRDEKES BESZÉLGETÉST KÖZÖLT a l’Express című francia hetilap ugyanerről a témáról Jasszer Arafattal, aki azt mondta: Szaddám Húszéin akár három éven át is kitarthat, ezért egy Irak ellen indított háború „katasztrófa" lenne. Ügy gondolja, még mindig van lehetőség a fegyveres konfliktus elkerülésére. A lehetséges kompromisszumot abban jelölte meg, hogy első lépésként Kuvait területén arab erők váltanák fel az iraki csapatokat, és ugyancsak arab katonák kerülnének a Szaúd-Arábiában állomásozó külföldiek helyére. Ezt követően kezdődhetnének meg a tárgyalások a Közel-Kelet valameny-nyi válságának a rendezéséről. De ehhez előbb föl kellene oldani a Bagdad ellen elrendelt embargót, ugyanakkor biztosítani kellene mindenkinek, tehát valamennyi külföldinek is a szabad mozgást Irakban és Kuvaitban. A palesztin vezető hozzátette, ő volt Franciaország „küldötte" Bagdadban, s ennek köszönhető, hogy Irak valamennyi francia túszát szabadon bocsátotta. Párizsban a külügyminisztérium haladéktalanul megcáfolta ezt az állítást, megismételve, hogy semmiféle tárgyalást nem kezdeményezett ez ügyben.	(ZS. E.)
Göncz Árpád és Bio Te Vu szöuli megbeszélése
Fontolgatják a ví*.nmkül»‘l«‘ss«:g mcgszünícícsct
A Magyar és a Koreai Köztársaság közötti gazdasági és politikai együttműködésről tárgyalt Göncz Árpád és Ro Te Vu csütörtökön Szöulban. A pénzügyi kapcsolatok, az import-liberalizálás és a vízumkényszer megszüntetése az a három fő terület, ahol hazánk Szöul támogatására számít.
Göncz Árpád szöuli hivatalos látogatása alkalmából csütörtökön érdemi eszmecserét folytatott Ro Te Vu elnökkel, s felvetette a dél-koreai mezőgazdasági terménybehozatal liberalizálásának fontosságát és azt, hogy a két ország a tudomány és a tudomány-politika terén alakítson ki szorosabb együttműködést. Erről szólva, a COCOM kereskedelmi forgalmat ellenőrző szervezet szabályainak betartására tett ígéretet
Ro Te Vu válaszában elmondta, tudja, hogy Magyarországon a
politikai rendszerváltás után a gazdasági változások véghezvitele van soron, és ígéretet tett a magyar kormány erőfeszítéseinek támogatására. A koreai fél ösztönözni fogja a szakemberek cseréjét, a beruházásokat, vt'gves vállalatok létesítését, mert — mint mondta —, néhány kivételtől eltekintve a Koreai Köztársaság vállalkozói még nemigen ismerik a lehetőségeket. Az építőiparban, hírközlésben, egészségügyi szektorban látja az elnök az együttműködés perspektivikus területeit. Végül jelezte, hogy a közeljövőben az állampolgárok utazásainál a vízumkötelezettség megszüntethető.
Csütörtök délben Kang Jung Hun miniszterelnök adott ebédet Göncz Árpád tiszteletére, majd a Magyar Köztársaság elnöke koszorút helyezett el a szöuli temetőben. ahol a japánellenes felszabadító háború és a koreai háború
hősi halottal nyugszanak. Ezután az államfő és kísérete a magyar és dél-koreai zászlókkal fellobogózott Szöulon át, a nemzetgyűlés épületéhez hajtott, ahol
Pák Dzsung Hu, a nemzetgyűlés elnöke fogadta a vendégeket.
Este Ro Te Vu elnök fogadást adott a magyar köztársasági elnök és kísérete tiszteletére.
Kairói és damaszkuszi vrlcnirnv
Bagdad feltételei lehetetlenné tették az arab csúcsot
Az emigráns kuvaiti kormány sem látja értelmét a találkozónak
Kairóból jelenti az MTI: Az Irak által szabott feltételek nehézzé, ha éppenséggel nem lehetetlenné teszik a marokkói király által javasolt arab csúcsértekezlet összehívását — áll abban a közös közleményben, amelyet Hoszm Mubarak egyiptomi és Háfez Aszad szíriai elnök damaszkuszi tárgyalásairól adtak ki csütörtökön.
A két államfő a válság politikai megoldásának meghiúsításával vádolja Irakot. A közlemény megállapítja. hogy Bagdadban //. Hasz-szán marokkói király felhívását azonnal a javaslatban rejlő célokat megkérdőjelező nyilatkozatot tettek közzé, és hogy az iraki illetékesek azóta elhangzott kijelentései is" megerősítik a kuvaiti kivonulást elutasító iraki álláspontot.
A két elnök a közleményben leszögezi eltökéltségét, hogy „folytatják a konzultációkat egymással és arab testvéreikkel az arab nemzet érdekeinek' és egységének megóvása érdekében”.
Kuvait csütörtökön nyíltan elhárította az arab csúcs gondolatát. Az emigráns kormány ügyvivő tájékoztatási minisztere, Badr Dzsaszem El-Jaakub nyilatkozata szerint Kuvait „nem látja értelmét” a konferencia összehívásának. amíg Irak nem hajlandó a csapatai kuvaiti kivonását követelő biztonsági tanácsi határozat végrehajtására.
A bagdadi elképzelés szerint a csúcsértekezleten a külföldi katonai jelenlét fényében tárgyalják az arab regionális biztonság ügyét.
A napirenden szerepelne a „gazdag és a gazdasági problémákkal
Taha Jaszin Ramadan és Szaa-dun Hammadi iraki miniszterelnök-helyettesek észak-afrikai arab országokban tolmácsolták Szaddám Húszéin válaszát a marokkói uralkodónak. Az RMC francia rádió tudósítója úgy értesült, hogy egyes érintett országok arra kérték Irakot: szerepeltesse konkrétan a napirenden a Kuvaitból való iraki kivonulást. A válasz az volt: ennek feltétele az, hogy akkor szerepeljen Izrael kivonulása is a megszállt arab területekről.
Bagdad javaslatot tett a rendkívüli arab csúcsértekezlet helyszínére is. Azt szeretné, ha az a vele szövetséges Jordánia lenne.
A szintén megtartott egyiptomi-líbiai csúcstalálkozón az RMC helyszíni tudósítása szerint Kadhafi azt az aggodalmát osztotta meg Mubarakkal, hogy az Egyesült Államok nagyszabású katonai akciót fog indítani és az nem csak Irak, de más arab célpontok ellen is irányulni fog. A líbiai vezető kérte az egyiptomi vezetőt, hogy járjon közbe ennek megakadályozására.
Támogatásáról biztosította viszont az arab csúcs összehívására tett marokkói javaslatot csütörtökön Vlagyimir Petrovszkij szovjet külügyminiszter-helyettes, de hozzátette azt is, hogy a konferencián a Biztonsági Tanács határozatainak érvényesítéséről kell tárgyalni. Azaz Irak feltétel nélküli és azonnali kuvaiti kivonulásáról és az invázió előtti állapot visszaállításáról.
Moszkvai tudósítónk telexe
Gorbaesovot akarta megölni a merénylő november 7-én
Teljes az árzavar
Moszkva, november 15.
Tizenkét gépelt oldal terjedelmű az a lista, amelyben a szovjet kormány a november 15-től szabadárasnak minősített termékeket felsorolta. Körülbelül 25 milliárd rubel értékű cikk ára emelkedne tehát mintegy a kétszeresére. A feltételes mód azonban többszörösen is indokolt, mert egyelőre nincs meghatározva a „plafon”, a kormány szándéka szerint a kereslet—kínálat alakítaná ki az árszintet.
Másfelől a legtöbb termék esetében csupán fiktív áremelésről lehet csak szó, a régóta eltűnt hiánycikkek nem térnek vissza egy csapásra az üzletekbe. Csütörtökön a moszkvai boltok kínálata így a szokott képet mutatta. A legtöbb polc üresen állt, ahová viszont áru érkezett, ott talán a szokásosnál is nagyobb sor verődött össze. Ennek az volt az oka, hogy az orosz parlamenthez és kormányhoz hasonlóan a moszkvai városi tanács is dacol a központi minisztertanáccsal, s egyelőre nem változtatott az árakon.
Teljes a zavar az árfronton. Pár nappal korábban a közlekedési minisztériumban jelentették be, hogy január elsejétől a kül-
földre szóló vasúti jegyeket valutával kell fizetnie a szovjet állampolgároknak is, míg — még meg nem erősített hírek szerint —, a belföldi tarifa körülbelül ötven százalékkal emelkednék. Az indok: a tervhivatal nem utalt ki valutát a minisztériumnak a következő évre. Újabb részleteket azonban nehéz megtudni — a Rabocsaja Tribuna újságírói például egész nap hasztalanul próbáltak a közlekedésiekhez telefonálni. „Teljesen egyedülálló államot hoztunk létre — szögezi le a konkrét információk hiányában a lap —, nálunk az egészségügynek nincs szüksége betegekre, a kereskedelemnek vásárlókra, a vasútnak utasokra. Merthogy ezek után aligha tud valaki majd külföldre utazni.”
Az Aeroflot még gondolkozik, egyelőre csak óvatosan emel árakat, így például a New York-i járatra 881 rubelról 943-ra. Az Izvesztyijában megjelentek szerint, január elsejétől a volt szocialista országokba váltott jegyek árai is két-háromszorosára növekednének rubelben. (Persze csak a szovjet állampolgároknak, a külföldieknek valutával kell fizetniük.) így előállhat az a helyzet, hogy repülővel sokkal olcsóbb