﻿Ára:
tt.50
forint
l (fiu-í> időnk?
A tét Kelet-Eiirópa jövője
A párizsi csúcs előtt Prágában tárgyal Bush elnök
A radikális képviselők bírálják Gorbacsov beszédét
A külpolitikai helyzet
PRÁGA: KÖZÉP-EURÓPA LELKE — ezzel a címmel jelent meg a Time magazin legfrissebb száma, amelyet a hetilap Bush elnök prágai látogatására időzített. A beszámoló szerint, ez a főváros látszik u legerőteljesebben összpontosítani a közép-európai változások szellemét, mindazonáltal a riport a régi híres regény címével kérdezi: Quo vadis? 1990 késő őszén persze, nemcsak Prágában, hanem mindegyik kelet-európai fővárosban föl lehet tenni a kérdést, merre tart az adott ország. A Fehér Ház lakója mindenesetre nevezetes napon tárgyal a csehszlovák fővárosban: egy esztendővel az után, hogy Prágában kirobbant a diáktüntetés, amelynek nyomán a csehszlovák kommunista rendszer is fölbömlott.
A hét vége rendkívül élénk csúcsdiplomáciájának egyik központi kérdése, hogy mi lesz Kelet-Európával és a Szovjetunióval. Pénteken erről is tanácskozott Baker amerikai külügyminiszter Brüsszelben, ahol az Európai Közösség miniszterei és vezető amerikai politikusok vitatták meg az Öböl-válság fejleményeit és a kelet-európai viszonylatokat. Ugyancsak szó lesz térségünkről Gorbacsov rövid római látogatásán-is, amelynek keretében a szovjet államfő fölkeresi 11. János Pál pápát. A szovjet elnök Párizs és Bonn után Rómában is a kapcsolatokat magasabb szintre emelő egyezményt ír alá. Helyzetére azonban jellemző, amit egy héttel ezelőtt egy német kommentár írt, a szovjetvezető rendkívül szívélyes fogadtatását méltatván. Bár ugyanolyan népszerű lenne Gorbacsov odahaza, mint Nyugaton — így a német hír-magyarázó —, akkor nem keltene a Nyugatnak annyira aggódnia a gorbacsovi reformpolitikáért.
AZ ÜZLETI VILÁG „TÖBBLELKÜ” a kelet-európai helyzet megítélésekor. Egy párizsi tanácskozáson Magyarországot minősítették az amerikai beruházások szempontjából legalkalmasabb országnak térségünkben. A Reuter egy moszkvai felmérést közölt, amely szerint a Szovjetunióban működő nyugati cégeket egyre erőteljesebben aggasztja az országban kibontakozó káosz. Sokan tartanak a „teljes és mindenre kiterjedő zűrzavar” eluralkodásától — így az üzletember. A hét utolsó munkanapján egyébként a világ Moszkvára is figyelt, mert, Gorbacsov parlamenti beszéde azt jelezte, a szovjet államfő még mindig nem döntötte el, a radikális gazdasági átalakítás ügyében kezet fog-e Jelcinnel. A szovjet vezető nem tagadta, hogy a gazdasági, társadalmi és ellátási helyzet minden tekintetben rosszabbodott, s a nemzetségi feszültségeket sem sikerült enyhíteni. Gorbacsov középutas-ságát többen bírálták és sok képviselő Rizskov miniszterelnök menesztését követelte. A széthulló „szocialista” birodalom óriási gazdasági terheket ró a térség államaira; egy párizsi pénzügyi fölmérés szerint az öböl-válság és a KGST fölbomlása együttesen mintegy tizen-ötmilliárd dollárnyi veszteséggel terheli meg hat kelet-európai állam költségvetését.
A PÁRIZSI EURÓPA-CSÜCSÉRTEKEZLET küszöbén tehát súlyos gazdasági válság, de ugrásszerűen javuló politikai kapcsolatrendszer jellemzi földrészünket. Vasárnap parafálják Bécsben azt az egyezményt, amelynek nyomán földrészünkön a nehézfegyverzetek száma mintegy százezer egységgel csökken. A nagyméretű haderőcsökkentések a szovjet csapatkivonásokkal együtt a minimálisra mérsékelik egy jelentős európai katonai konfliktus lehetőségét, mondta a bécsi tárgyalásokon részt vevő magyai küldöttségvezető. Az AP és az APA egy másik magyar diplomatát idéz, aki a Varsói Szerződés katonai szövetségének megszűnéséről beszélt. Az erre vonatkozó döntést a politikai tanácskozó testület elhalasztott, budapesti ülése hozhatja meg. Persze, ha július elsején meg is szűnik a katonai szövetség, attól még a középeurópai országoknak meg kell találniuk a módját az új típusú kapcsolatok kialakítására. Enélkül aligha lehetnek úrrá katasztrofális gazdasági helyzetükön.	(M. J.l
Dél-koreai nagyvállalatokat keresett fel Göncz Árpád
A hitelfelvételi eljárás meggyorsítására számít a Nemzeti Bank elnöke
Minden kormányok örök gondjáról beszélt a minap egy televíziós interjúiban Jorge Semprun. A világhírű író, a jelenlegi spanyol kulturális miniszter, kicsit szomorkásán említette meg, hogy bizony az már csak úgy van: a pártok és kormányok hatalomra kerülésük pillanatában nagyon is hajlamosak elfelejteni mindazt, amit előzőleg megígértek a kultúrának! Mihelyt birtokon belül érzik magukat, a „nyomasztó gazdasági nehézségek” kényszerítő hatása alatt kurtítanak a kulturális és szociális kiadásokon ... Pedig — így Semprun — mindenki tudja, hogy az efféle befektetések előfeltételei a gazdasági, társadalmi fejlődésnek, s mellesleg a kulturális beruházások, a fogyasztás esetleges növekedése alig gerjesztik az inflációt.
Ismerős érvrendszer, nemde? Ügy látszik, a kultúra és a gazdaság gyakorta ellentmondásos viszonya nemcsak nálunk, hanem a világ más tájain is értelmiségi ellenérzéseket kelt: bizony a szellem embered örök-kön-örökké veszélyeztetve érzik magukat, no meg a kultúra pozícióit.
Magyarországon az elmúlt hónapokban immár folyamatosan konfliktushelyzetek sokasága jelezte, hogy a politikai és gazdasági rendszerváltás folyamata súlyos megpróbáltatásokat okoz az intellektuális szférában is. A személyes életsorsok alakulása, a funkcióvesztések, új arcok feltűnése egyes irányi tó posztokon önmagukban is feszültségeket okoztak volna.de mindezt kiegészítette az egyre érzékelhetőbb pénzügyi válság. Nincs értelme szépíteni a szomorú tényt: az esztendő végére kulturális intézmények tömege került a működésképtelenség határára. A kormányzat	kétségtelenül
próbált segíteni, de legtöbbször csak az „infúziós tűt” tudta elhelyezni. Az alapos terápia még várat magára. Sajnos, már látszik, hogy a jövő évi kilátások, ha lehet, még rosszabbak. A költségvetési tárgyalásokról ki-kiszivár-gó hírek egészen riasztó képet engednek felsejleni. A filmrendező, Gothár Péter vagy Herényi Imre egymástól függetlenül, de egybehangzóan csaknem reménytelennek látják a jövőt. Könyvkiadók állnak a csőd szélén, és ha nagyon hideg lesz télen, múzeumok és kiállítóhelyek tarthatnak majd kényszerszünetet.
Ilyen helyzetben óhatatlanul felmerül a kérdés: vajon a kormány, a parlament csakugyan érzéketlen lenne? Vajon azok a politikusok, akik ma döntenek, netán nem lennének tisztában az ügyek állásával?
Nos, ez nem valószínű. Biztosra vehető, hogy már csak értelmiségi előéletük miatt is — amúgy magánemberként — tökéletesen megértik az aggodalmakat. De más az érzelem és más a rideg gazdasági realitás.
Lehet meditálni azon, hogy vajon az elmúlt évtizedek egy központú kulturális irányítása nem eredményezett-e túlzott állami szerepvállalást a kultúra minden szférájában. Lehet továbbá vég nélküli vitákat folytatni kultúra, piac és fogyasztás dialektikus viszonyáról, de egyet aligha lehet figyelmen kívül hagyni: a meg nem születendő értékek, a le nem forgatott filmek, a meg nem rendezett színművek, a ki nem adott könyvek immáron nagyon is lehetséges vízióját. Márpedig ha ez bekövetkezik, akkor durván leegyszerűsítve
előállhat, hogy a kiműveletlen emberfők egyre nagyobb sokasága értetlenül áll azon átjelzések előtt, amelyek abba a sokat emlegetett Európába vezetnek. És e veszélynek a felemlegetése korántsem nyavalygás, hanem megalapozott aggodalom!
A kultúra finanszírozásának új módszereit és forrásait nem lehet egyik napról a másikra kialakítani. Aki azt várja az új hatalomtól, hogy ezt a feladatot néhány hónap alatt dolgozza ki és valósítsa meg — az irreálisát kér. Ehhez mindenfajta kormánynak évek kellenek, mert az ügynek ezer ága és bc-ga, gazdasági és társadalmi feltételei vannak. Kulturális életünk Augiász istállójához hasonló, ahol képtelenség rendet teremteni pénzügyileg, piacilag úgy, hogy ne keletkeznének konfliktusok.
Az viszont már egyáltalán nem mindegy, hogy az ütközések csillapításának kidolgozható-e valamilyen kölcsönösen elfogadott módszere. Ha valamiben hibáztatható mostanában a kulturális kabinet, akikor ez nem más, mint az együtt gondolkodás elmaradása. Teljesen értelmetlen dolog most már azon meditálni, hogy ki kit sértett meg, értett félre szándékosan vagy az információhiány miatt. Ha a magyar szellemi életben nem indul meg a párbeszéd, akkor rövid időn belül bekövetkezhet a kulturális összeomlás, s ezt a megállapítást senki ne vegye riogatásnak. Ha ugyanis betesszük például a lábunkat közművelődési intézményeink bármelyikébe, akkor aligha lehet kétségünk efelől. Emberek és intézmények élik fel utolsó tartalékaikat, és most már tényleg nincs hova nyúlni. Miközben az ön-kormányzatok működésének pénzügyi keretei kidolgozatlanok, megszületett a döntés arról, hogy a képviselő-testületek a jövőben szabadon dönthetnek: mit, milyen kulturális és oktatási tevékenységéket támogatnak. Ez mind szép, csak éppen a források láthatatlanok.
Ha tehát a kormányzat megértést kér, akkor ne lepődjön meg, ha tőle ugyanezt várják el. Ne lepődjön meg, ha a kulturális ágazat különböző érdek-képviseleti szervei vereségként élik meg, hogy bizony a legutóbbi hetekben nem sikerült elérni: az alapvető intézmények működésének feltételeit parlamenti szinten garantálják. (A Nemzeti Kulturális Alap körüli viták is jól mutatják az érdekellentéteket.)
Sajnos, az is látszik, hogy Magyarországon az elmúlt évtizedekben nem teremhettek olyan szakemberek, akik a kultúra menedzselési, finanszírozási kérdéseiben eligazodnának és reális, megvalósítható ötletekkel segítenék a kulturális kormányzatot.
A mostani vezetés finoman szólva is skizofrén helyzetben van. Egyfelől köti a kezét a saját pártja és kormánya iránti kötelező lojalitás, másfelől szakmai és személyes drámaként éli meg, hogy gazdasági, koncepcionális kérdésekben most már napról napra ütközni kényszerül elvbarátaival. Bizonyára így van ez más országokban is, csakhogy ott ennek a helyzetnek, pontosabban az ebből következő konfliktusok kezelésének kialakult a gyakorlata. Van, ahol több száz esztendeje, másutt csak fél évszázada.
Vajon nálunk mennyit kell szánni erre? S van-e idő egyáltalán?
Dénes D. István
Szöulból jelenti az MTI:	A
Koreai Köztársaságban tartózkodó Göncz Árpádnak és kíséretének pénteken azokat a dél-koreai óriásvállalatokat mutatták be vendéglátói, amelyeket vegyes vállalati kapcsolatok fűznek Magyarországhoz. A köztársasági elnök a Szöul közeli Samsung elektronikai műveket tekintette meg, délután pedig a szöuli olimpiai létesítményeket, illetve a Daewoo autógyárat keresi fel.
Az elektronikai gyárüzemben az idén kezdődött meg a színes televíziók gyártása, amelyben az Orion is érdekelt. A magyar-országi leányvállalat várhatóan mintegy másfél-kétmilliárd forintos értékben fog .különböző szórakoztató eléktronikai cikkeket értékesíteni Magyarországon az idén. Ami a Daewoot illeti, a 17 milliárd dolláros forgalmat cserélő nagyvállalat már 1984 óta áll kapcsolatban magyar üzletemberekkel, pedig akkoriban még politikai akadályok is ne-
hezítették a kereskedést. 1989 végén pedig létrejött 100 millió dollláros alaptőkével a Daewoo Securities és a Hitelbank közös pénzintézete, meglehetősen széles feladatkörrel.
A magyar államfői látogatásról írva, a dél-koreai lapok főleg a tárgyalások politikai tartalmát emelik ki. A The Korea Héráid diplomáciai forrásokra hivatkozva megírja, hogy Göncz Árpád az eredeti tervek szerint beszédet mondott volna a nemzetgyűlésben, de ezt a jelenlegi belpolitikai helyzet nem tette lehetővé (a dél-koreai kormányzó liberális, demokrata pártot alkotó három frakció egyikének képviselői néhány hónapja kivonultak a nemzetgyűlésből és egyelőre nem vesznek részt annak munkájában).
A The Korea Times pénteki számában arról számolt be, hogy Dél-Korea esetleg a tervezettnél hamarabb bocsátja rendelkezésre a korábban megnyitott hitelkeret további 85 millió
dolláros részét. Tavaly óta áll rendelkezésre a 250 millió dolláros szabadon felhasználható hitelkeret — mondta ezzel kapcsolatban Surányi György a Magyar Nemzeti Bank elnöke az MTI tudósítójának. Ebből eddig 165 millió dollárt hívott le Magyarország. A hitel felvétele az
1991—92. évi időszakra szól, a 85 millió dollárhoz azonban még 1991 elején szeretnénk hozzájutni.
Kereskedelmi könnyítésekben sikerült megállapodni a Koreai Köztársasággal, emellett a délkoreai bankárok készségüket fejezték ki Magyarország fejlesztésének finanszírozására — ennyi-
Prágából jelenti az AFP: George Bush amerikai elnök csehszlovákiai látogatása előtt egy nappal Woodrow Wilson névre keresztelték vissza a prágai fő-pályaudvart. A ipénteki ünnepélyes ceremónián részt vett Shirley Temple Black, prágai amerikai nagykövet.
Baracs Dénes, az MTI brüsz-szeli tudósítója jelenti: Mindent egybevetve összesen körülbelül 100 000 egységgel — harckocsival, páncélozott csapatszállító járművel, repülőgéppel, helikopterrel és tüzérségi löveggel — csökkent, illetve csökken az európai térségben a nehézfegyverek száma a vasárnap Bécsben parafálandó, és hétfőn aláírásra kerülő leszerelési megállapodás eredményeként. Ebbőil kilencvenezer a Varsói Szerződés, elsősorban a Szovjetunió erőit csökkenti, felszámolva a VSZ javára korábban fennállt elfogadhatatlan fölényt — fejtette ki pénteken a nemzetközi sajtó képviselőinek a NATO két magas rangú tisztviselője.
A tájékoztatón egyebek között kiemelték azt is, hogy a tárgyalások záró szakaszában Magyarországot a belső központi zónába sorolták át, saját kérésére. Az MTI tudósítóját tájékoztató NATO-források elmondták, hogy a Magyarország által előterjesztett igény nem módosítja a katonai egyensúlyt — tekintettel Magyarország fegyveres erőinek viszonylagos méreteire —, politikai szempontból azonban kétségkívül fontos, mivel érzékelteti, hogy Magyarország Európa központi térségének ré-
ben foglalható össze a Göncz Árpád köztársasági elnök kíséretében levő gazdasági vezetők szöuli megbeszéléseinek ■ eredménye. Államfői delegációhoz ezúttal először csatlakoztak a magyar üzletemberek képviseletében magánvállalkozók: ők szintén ígéretes megbeszéléseket folytattak dél-koreai partnereikkel.
, Nyolc-tíz millió dollárral — vagyis mintegy az egynegyedével — emelkedhet a Koreai Köztársaságba irányuló magyar árukivitel annak a kölcsönös vámcsökkentési jegyzőkönyvnek a jóvoltából, amelyet ezekben a napokban öntöttek végleges formába.
Á Csehszlovákia megalakulását
elősegítő, és á létrejött állammal jó kapcsolatokat ápoló egykori amerikai elnök régi névadója a pályaudvarnak. Csupán az 1948-as kommunista hatalom-átvétel után törölték nevét a homlokzatról, és változtatták az állomást egyszerűen „főpályaudvarrá".
A nyolcvanas évek közepén, amikor a tárgyalási folyamat megkezdődött, összesen mintegy 250 000 nehézfegyver volt a szerződés által érintett, az Atlanti-óceántól az Urálig terjedő térségben. A szerződés a ratifikálási eljárások után várhatólag jövő nyároni lép léletbe, ettől számított negyven hónapon belül, tehát 1994 végéig válik teljessé a fegyverzet fent említett csökkenése: akkorra százötven-ezer marad. A legjobban a középső övezetben csökken majd a fegyverzet sűrűsége: ez többek között Németországot és Magyarországot is magában foglalja.
Hangsúlyozták, hogy a szerződés minden résztvevőjére és ezen belül minden NATO-or-szágra nézve előnyös, mert megteremti azt az egyensúlyt, amely mintegy előfeltétele a tényleges európai együttműködésnek. Megszűnik a Szovjetunió elszigeteltsége, mivel megszűnik az általa képviselt fenyegetés — a tájékoztató egyik résztvevője úgy fogalmazott, hogy az eredményes együttműködési tárgyalásokhoz arra volt szükség, hogy senki se üljön pisztollyal az asztalhoz. A NATO a Szovjetuniót megbízható partnernek tekinti — mondták a NATO-források.
sze.
Meiszter állömtilknr-hrljeties nyilatkozata
Kiiktatott
tömbszcmlélet
Példa nélkül áll a történelemben, hogy 22 ország önként felső határt szab haderejének, az öreg kontinensen, a két világégést követő békerendezés kényszeritette ilyesmire — a veszteseket. A Párizsban hétfőn aláírandó szerződés az európai hagyományos fegyverzetekről nyertesek között köttetett, olyan új erőviszonyokat teremt földrészünkön, hogy ezentúl mindenki nagyobb biztonságban érezheti magát: a NATO hozzávetőlegesen 10, a jelenleg még a Varsói Szerződéshez
Bush érkezése előtt
Woodrow Wilsonról nevezték el a prágai főpályaudvart
Vasárnap parafálás Bmben
Százezer egységgel csökkennek a nehézfegyverek Európában
Senki srm ülhet pisztollyal a tárgyalóasztalnál