﻿Mai mellékleHinls: A POLGÁROSODÓ
Hétfő
I»»«
november 19. LVH. évfolyam 271. szám
ALAPÍTOTTA: PETHÓ SÁNDOR
Az új közép-európai demokráciák világpolitikai belépője
Ma kezdődik Párizsban az európai biztonsági és együttműködési csúcstalálkozó
Antall József a francia fővárosban,
Bush—Mitterrand-eszmecsere az értekezlet előestéjén
Almok
és ábrúm&
„Corning out party” — ekként jellemezte egy tekintélyes amerikai közéleti személyiség a ma kezdődő párizsi csúcstalálkozót, amivel valami olyasmit akart mondani, hogy a harmincnégyek e legfelső szintű összejövetele sajátos bemutatkozó parti: első ízben lépnek ki térségünk országai — egy ilyen jelentékeny nemzetközi rendezvény nyilvánossága előtt — a szovjet patrónus árnyékából. S éppen ebben rejlik a csúcs hivatalosan is jelzett rendkívülisége. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (csúnya magyar rövidítéssel, az EBÉÉ) többé nem két „békésen együttélő”, amúgy antagonisztikus világ-rendszer, a kapitalista Nyugat és a szocialista Kelet civilizált érintkezésének méltán legrangosabb fóruma, hanem annál jóval több — szuverén és jobb-bára közös értékeket valló európai országok sokoldalú katonai, politikai, gazdasági és kulturális együttműködésének az egyetlen olyan intézménye, amelyben földrészünk mindegyik állama képviselteti magát.
A háromnapos tanácskozás mindenekelőtt azt jelképezi, hogy vége a „kettős hegemónia" Európájának, miként Raymond Áron megfogalmazta volt; Európa megint szembekerül ama kihívással, hogy saját sorsát önmaga rendezze. Az önállósága persze viszonylagos. A két szuperhatalom befolyása az Atlanti-óceán és az Urál közti történésekre legfeljebb csökkent, de korántsem szűnt meg. Az Egyesült Államok jelenlétéhez már nemcsak azok az atlanti szövetségesei ragaszkodnak, amelyek egyszerre örömmel és aggodalommal szemlélik a Szovjetunióban zajló eseményeket, s még a látszatát is igyekeznek elhessegetni annak, hogy netán kiszorítanák Európából. Egy újabb Versailles-szindróma következményei tragikusak lehetnének. Bush és Gorbacsov tehát a francia fővárosban együtt pa-rolázik a többi harminckét állam- és kormányfővel.
Az a tény, hogy Helmut Kohl az egyesített Németország nevében tehet hitet az egységes és szabad Európa mellett, önmagában is látványosan bizonyítja: 1989 annus mi-rabilis-e után talán az európai álmok beteljesülésének korszaka köszönt be. Hiszen már azt hihettük, végképp értelmét vesztette az a fogalom, hogy Európát mint entitást a négyévtizedes megosztottság elsorvasztotta! A tavaly ilyentájt Berlinen, Szófián, Prágán, majd Bukaresten végigsöpört „fogyasztói <lázadás” azonban
megmutatta, van még kontinentális önazonosság, ha manapság már másként képzelik is el imitt-amott ugyanazt a demokráciát.
De vajon alkalmas-e az úgynevezett helsinki folyamat arra, hogy a leszereléssel és a demokratizálással járó új keletű és a régi viszonyok és szellemiség tehetetlenségéből adódó tegnapi feszültségeket eny hítse? Hogy a valóság és a reményeink között most nyíló nehéz átmeneti szakaszban stabilizálja, s az erőszaktól megóvja Európánkat? A különböző országok politikacsinálói eltérően vélekednek erről, abban mindazonáltal egyetértenek, hogy az EBEÉ-re — így vagy úgy — az elkövetkező időkben kiemelkedő szerep hárul. Hasonlóan nagy jövőt jósolhatunk neki, ha pusztán másfél évtizedes működésének mérlegét vonjuk meg.
Nem vitás, az EBEÉ deklarált célja ellenére teljesen kiszolgáltatottnak bizonyult a kelet—nyugati kapcsolatok változásainak. A détente első hullámában kidolgozott helsinki záródokumentum elfogadását, egészen a peresztrojka egyetlen sikeres vonulatának, az „új gondolkodásnak” a meghirdetéséig, hosszas stagnálás követte. Ugyanakkor korántsem mellékes érdeme a helsinki folyamatnak, hogy az állandó kelet—nyugati párbeszéd színtere tudott maradni, otthont adva számos gyümölcsöző tárgyalássorozatnak.
A történelem paradoxona, hogy a páneurópai biztonsági értekezlet ötletét — jóval korábbi nyugati elgondolások után — Molotov is felvetette még 1954-ben, hogy azután a Varsói Szerződés kitartó pró-bálkozásárá szülessék meg a helsinki zárónyilatkozat. A Nyugat kelletlenül bólintott rá a szovjetek javaslatára, s noha cserébe az EBEÉ napirendjét kiterjesztették az immár legendás „harmadik kosárra”, Washingtont és támogatóit némelyek „müncheni megalkuvással” vádolták. A borúlátás nem igazolódott, Moszkva — sportnyelven szólva — a saját pályáján kapott ki. A személyek és eszmék szabad áramlásának, az önrendelkezésnek és az emberi jogok tiszteletben tartásának az elve alapjaiban ingatta meg a Brezsnyev-doktrina posztulátumait. Az EBEÉ fórumain a VSZ-tagor-szágok egyike-másika óvatosan kifejezésre juttathatta nemzeti érdekeit, a helsinki egyezmény pedig mentsvárává válhatott a kelet-európai disszi-denseknek.
A Szovjetunió végeredményben azt a szándékát sem tudta
A külpolitikai helyzet
MINDEN KÉSZEN ALL Párizsban ahhoz, hogy tizenöt év után ismét tárgyalóasztalhoz üljenek a helsinki folyamat országai. A csúcs-találkozóra folyamatosan érkeztek a francia fővárosba az állam- ép kormányfők, s Becsben az európai biztonsági és együttműködési folyamat országainak tárgyalófórumai is befejezték a párizsi csúcstalálkozó előkészítésével összefüggő munkát. Vasárnap délelőtt az európai hagyományos fegyveres erőkről tárgyaló huszonkét állam küldöttségvezetői parafálták a nyugati országcsoport 16, és a keleti államcsoport 6 tagjának első, átfogó haderő-korlátozási szerződését. A harmincnégy állam — 32 európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada — részvételével folyó bizalom- és 'biztonságerősítési tárgyalások küldöttségei szombaton elfogadták az új közös intézkedésekről szóló széles körű megállapodást. Az ugyancsak a „harmincnégyek” képviselőiből álló harmadik fórum, a helsinki folyamat ma kezdődő második csúcsértekezletét előkészítő bizottság is befejezte a találkozón elfogadandó európai charta, valamint a leszerelési tárgyalásokat folytató 22 állam közös politikai nyilatkozatának szövegszerkesztését.
BAR A TANÁCSKOZÁS EURÓPA JÖVŐJÉVEL FOGLALKOZIK
majd, súlyos gondként nehezedik az értekezletre a Perzsa-öbölben kialakult válság. A résztvevők egyik csoportja aktívan kapcsolódik be a blokád végrehajtásának ellenőrzésébe, és katonai erőket is államá-soztat a térségben, nem zárva ki a fegyveres konfliktus egyre növekvő veszélyét sem. A másik csoportban viszont olyan államok vannak, amelyek a válság kárvallottjai. Közép- és Kelet-Európa országai, amelyek a demokratikus rend megteremtésével, a piacgazdaságra történő áttéréssel egy időben amúgy is súlyos gazdasági nehézségekkel néznek majd szembe, amelyeket a válság tovább növel. A plenáris ülésekkel párhuzamosan folyó kétoldalú tárgyalások fő témája ennek megfelelően a válság kezelése, a fegyveres aikció — Washington által erőteljesen szorgalmazott —, lehetőségének megvitatása, valamint a kelet-európai reformok jövője lesz.
A DIPLOMÁCIÁI HÉTVÉGE kétoldalú találkozóinak középpontjában is ezek a 'kérdések álltak. Bush prágai látogatásán is aláhúzta, hogy Közép-Európában nem alakulhat ki politikai vákuumhelyzet, s Kohl kancellárral folytatott megbeszéléseken is Kelet-Európa, elsősorban a Szovjetunió megsegítése állt a tárgyalások középpontjában. Gorbacsov római villámlátogatásán is kiemelt helyen szerepelt o gazdasági segítség. Bush és külügyminisztere, Baker, ugyanakkor a közel-keleti amerikai vállalkozásokhoz keres vállalkozókat, és igyekszik összetartani az Irak elleni frontot. A német politikusok jobbára kerülték a harcias hangot Irakkal szemben, s sorozatban foglaltak állást a békés megoldás mellett. Bush is kinyilvánította érdekeltségét az Öböl-válság békés megoldásában, ám hozzáfűzte, hogy más lehetőségek előtt is nyitva hagyja a kaput. E két kérdésre irányították rá a figyelmet Nonn demokrata szenátor szavai, a The New York Times-ban. Miközben Washington figyelme Irakra irányul — írja —, a keleteurópai energiahiány új, súlyos külpolitikai válsággal fenyeget. A szenátus katonai bizottságának a vezetője azt javasolja, hogy az érintett országoknak, Szaúd-Arábia és más olajtermelők nyújtsanak támogatást. A szaúdiaknak máris 16-20 milliárd dollár többlethaszna van a magasabb olajárakon, s Japán is sokkal hathatósabban .hozzájárulhatna a stabilitáshoz Kelet-Európa támogatásával, mint azzal, hogy esetleg néhány ezer katonát küld a Közel-Keletre. A szenátor javasolta, hogy az Egyesült Államok szállítson élelmiszert a Szovjetuniónak, .hiszen az amerikai biztonságot is fenyegeti, ha egy tízezer atomfegyverrel rendelkező országban káosz uralkodik. (S. G.)
Mnnkatórsnitfc páriisi telefonjeienfése
A hidegháború temetése a „béke fővárosában”
Párizs, november 18.
Világtörténelmi jelentőségű megállapodás aláírásával kezdődik meg hétfőn délelőtt Párizsban a helsinki folyamatban részt vevő 34 állam vezetőinek második csúcstalálkozója. A hidegháború temetéseként és az új Európa megalapozásaként értékelt háromnapos tanácskozásra vasárnap sorban érkeztek a küldöttségek, köztük Antall József vezetésével a magyar delegáció.
Párizs ismét a béke fővárosa — visszhangozzák a francia tájé-
koztatási eszközök: az Élysée-pa-lota dísztermében hétfőn a történelem legjelentősebb leszerelési egyezményét látják el kézjegyükkel huszonkét ország vezetői, s ez az esemény méltó nyitánya az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) második csúcstalálkozójának. A földrész megosztottságának és szembenállásának végét hivatott ünnepélyesen példázni a párizsi nagyszabású összejövetel, amelyen harminckét európai állam, valamint az Egyesült Államok és Kanada vezetői hétfőtől szerdáig
igyekeznek felvázolni a megújult kapcsolatrendszer fő vonalait. A hidegháború temetését az új viszonyok születését jelzi az európai hagyományos fegyverzetek csökkentéséről és korlátozásáról szóló mintegy kétszáz oldalas egyezmény, amely meghatározza a szárazföldi haderők, a harckocsik. páncélozott járművek, löve-gek és a légierő leépítésének mértékét. a jövőben betartandó szinteket. a megsemmisítés és az ellenőrzés különböző módozatait. A dokumentumot a NATO tizenhat és a Varsói Szerződés hat tagországának vezetői mint „államcsoportok független és szuverén tagjai” írják alá, további tizenkét állam képviselőinek jelenlétében, ezzel is kifejezve, hogy nem katonai tömbök, közötti, hanem összeurópai, az Atlanti-óceántól az Urálig terjedő térséget átfogó egyezményről van szó.
A csúcstalálkozót az e célra felújított Kiéber sugárúti nemzetközi konferencia-központban nyitja meg a vendéglátó Francois Mit-terrand államfő. A harmincnégy ország képviselőin kívül a rendezvényen jelen lesz az ENSZ. az Európai Közösség, az Európa Tanács vezérkara is, Albánia pedig megfigyelői helyet kapott.
Az Európában levő hagyományos fegyverzetet óriási mértékben csökkentő egyezményen túl az állam- és kormányfők bizonyos intézményes kereteket is adnak a tizenöt évvel ezelőtt született helsinki folyamatnak. Ezentúl rendszeressé válnak a magas szintű politikai egyeztetések: csúcsértekezletet a „harmincnégyek” kétévente rendeznek, a külügyminiszterek pedig legalább évente egyszer összegyűlnek. Párizsban döntenek arról is. hogy a jövőbeni találkozók, konferenciák előkészítésére prágai székhellyel titkárságot hoznak létre, de minden oldalról hangoztatják: el kell kerülni az „elbürokratizálódást”.
A tervek közt szerepel, hogy időről időre az érintett államok parlamenti képviselői is találkoznak, s a záródokumentumban francia javaslatra távlati elképzelésként rögzítik egy „nemzetközi békebírói rendszer” felállítását, amely az államok közt — egyebek közt nemzetiségi okokból — felmerülő viták elsimítására lenne hivatott. Sokkal gyakorlatibb szerepe lesz a bécsi székhelyű „válságmegelőzési központnak", ez fő-
ként katonai jellegű információ-cserével. a bizalom- és biztonságerősítés technikai kérdéseivel foglalkozik majd.
A leszerelési megállapodás kivételes jelentőségét hangoztatva a francia kommentárok mégis arra intenek, hogy csínján kell bánni a jelzőkkel. Mint a Le Monde rámutatott, a párizsi csúcsot nem lehet abszolút kiindulási pontként, „nulla kilométerkőként” kezelni sem az európai szembenállás megszüntetésében (erről is ünnepélyes nyilatkozatot tesznek hétfőn a NATO és a VSZ-tagállamok, sem az új Európa megalapozásában. Az összmérlegben mindenképpen pozitív előjelű helsinki folyamat semmiképpen sem helyettesítheti a földrész biztonsági rendszerében az Atlanti Szövetséget. még akkor sem, ha a Varsói Szerződés felbomlása már-már ténynek tekinthető. Nincs arról sem szó, hogy gazdasági és politikai téren az Európai Közösség vagy például a demokratikus elvek ellenőrzésében az Európa Tanács vesztenének szerepükből, az európai értekezlet tehát Párizsban még nem alakul át sem „európai házzá”, sem „európai konföderációvá”, hanem megmarad a maga — immár jobban meghatározott — keretei közt.
Természetesen kétoldalú tárgyalások tucatjára is alkalmat ad, a csúcstalálkozó: Párizsban még sohasem, még a forradalom tavalyi 200. évfordulóján sem tartózkodott egy időben ennyi vezető politikus. Tízezer rendőr és csendőr vigyázza a találkozó biztonságát, s az illetékesek már jó előre figyelmeztették a lakosságot, hogy a küldöttségek autókonvojainak közlekedése, valamint a kivételes intézkedések miatt nehéz három nap vár a francia fővárosra. A különtalálkozók sorát vasárnap délelőtt Baker amerikai és Dumas francia külügyminiszter eszmecseréje nyitotta meg. Az Öböl-válság volt a fő téma. s várhatóan ez lesz a központi kérdés Gorbacsov és Bush későbbi randevúján is. Az amerikai elnök, aki vasárnap Mitterand-nal vacsorázott, azonban nem várja meg a párizsi csúcs végét, még a szerda kora délutáni befejezés előtt Szaúd-Arábiába utazik, ahol megszemléli az amerikai katonai kontingenst.
Pósa Tibor
Kor mány kü Idöttségünk a találkozó színhelyén
(Munkatársunktól)
Vasárnap késő délután a Malév különgépével a francia fővárosba érkezett az EBEÉ rendkívüli csúcstalálkozóján részt vevő magyar kormányküldöttség, Antall József miniszterelnök vezetésével. A hivatalos delegáció tagjai: Jeszenszky Géza külügyminiszter. Annus Antal a Honvédelmi Minisztérium közigazgatá-
si államtitkára, Kodolányi Gyula címzetes államtitkár, Meiszter Dávid államtitkár-helyettes. Forrni István a miniszterelnök kabinetirodájának vezetője, Gyarmati István nagykövet, Szávai János nagykövet és László Balázs kormányszóvivő. Este Antall József rövid nyilatkozatot adott az RFI rádióállomásnak.
V. L.
keresztülvinni, hogy mindenkorra szavatolhassa Európa II. világháború nyomán módosult határait, amint a kereskedelmi nyitás is megbukott a tervutasításos bürokrácia ellenállásán. Mintha csak a Kreml nyugat-európai döntésekre gyakorolt hatása nőtt volna, de ez sem azért, mert a szovjet diplomácia éket vert
az atlanti partnerek közé, hanem, mert olyan iszonytatónak tűnik a birodalom összeomlásának a veszélye.
Az EBEÉ fogyatékosságait hangsúlyozó szkeptikus elemzők szerint, továbbfejlesztésé* hez olyan nemzetek feletti elemek (intézményi struktúra, szankcionálási mechanizmus stb.) lennének szükségesek.
amelyektől a hagyományos vezető hatalmak egyelőre ódzkodnak. Igaz, a nemzetközi együttműködés nagy lépései mindig komoly válságokból fakadtak; a hidegháború lezáródása pedig katasztrófaérzetet csupán a szovjet kormányzatban kelthetett.
Félő, ha az EBEÉ részvevői nem összpontosítják figyelmü-
ket immár a biztonság szélesebb összefüggéseire, vagyis főként arra, hogy Európa keleti és nyugati fertályának gazdasági létfeltételei kiegyenlítődjenek, de legalább egymáshoz közeledjenek, nemsokára jólesőn ábrándozhatunk a tömbök Európájának valahai bensőséges nyugalmáról.
Vida László