﻿1990
november 20. Lili. évfolyam
272. szám
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
lliif.sii a nehézfegyverektől
A párizsi csúcs új korszakot nyit az európai együttműködésben
Aláírták a haderöcsökkentési megállapodást Javaslatok a nemzetiségi viszályok elsimítására Bush és Gorbacsov eszmecseréje
AZ EMBERISÉG a LEGNAGYOBB CSATÁIBAN sem pusztított el ennyi tankot, páncélozott 'harci járművet, tüzérségi üteget és repülőgépet, mint a mostani, az európai hagyományos fegyverzetcsökkentésről szóló tárgyalások során. Ezt fejtegette Oleg Grmyevszkij, szovjet szakértő abból az alkalomból, hogy 'hétfőn Párizsban aláírták a nehézfegyverekről szóló szerződést. Szerinte az teljes egészében megváltoztatja a mindennapi életet, s általa megszűnik a Szovjetuniónak mint államnak a katonai jellege, annak összes gazdasági, politikai és társadalmi következményével együtt. „Ezzel a lépéssel az összes erőforrásunkat az emberiség javára fordíthatjuk, ahelyett, hogy egy költséges, és legyünk őszinték, néha hasztalan háborús gépezetet tartanánk fenn” — mondotta. James Wolsey amerikai fődelegátus pedig az előzetes egyeztetésekről kifejtette, a kelet-európai országok a tárgyalások ideje alatt megváltoztak; a Moszkva parancsát követő államokból értékes, okos és hasznos partnerekké váltak. Az európai hagyományos fegyverzetekről szóló szerződés távolról sem az utolsó lépés a leszerelés terén, különleges jelentősége azonban abbán áll, hogy véget vet egy hatalmas, meglepetésszerű szárazföldi támadástól való félelemnek. A megállapodás egyúttal utat nyit az Európában lévő amerikai és szovjet nukleáris fegyverek megsemmisítése felé is.
EGY KORSZAK LEZARASANAK és teljesen új kor kezdetének nevezte Mitterrand köztársasági elnök az európai biztonsági és együttműködési értekezlet hétfőn Párizsban megkezdődött csúcstalálkozóját, megnyitván a Kiéber sugárúti kongresszusi palotában a harmincnégy európai és észak-amerikai ország állam- és kormányfőinek konferenciáját. Mitterrand valóságos költői heyülettel méltatta a földrész új képét. „Milyen lesz ez az új Európa? Demokratikus, békés és virágzó, amely egy napon,, legalább is remélem, konföderációvá válik.” A francia elnök utalt arra is, hogy a találkozó résztvevői több mint egymilliárd embert képviselnek, de nem szabad megfeledkezni a többiekről, a világ más részein élőkről sem, s elő kell segíteniük, hogy mindenütt érvényre jussanak az emberi jogok, megvalósuljon a demokrácia és a béke.
A Reuter az értékelésében külön kitér a Szovjetunióra, megjegyezve, hogy Mihail Gorbacsov számára a hétfőn megkezdődött találkozó eredetileg annak a négy éve tartó kampánynak a diadalmas csúcspontját kellett volna jelentenie, amelyet annak érdekében folytat, hogy országát befogadják az európai demokráciák családjába. A szovjet elnök azonban olyan súlyos problémákkal küzdő állam vezetőjeként vesz részt a konferencián, akinek saját személyes jövője is igencsak kétséges, az általa vezetett országban pedig nyílt vita tárgya az a veszély, hogy adott esetben visszatérnek a kemény kezű irányításhoz. „Az átlagember a Szovjetunióban még két évvel ezelőtt is örömét fejezte volna ki afölött, hogy vezetőjük olyan megállapodásokat ír alá európai szomszédaikkal, valamint az Egyesült Államokkal és Kanadával, amelyek hivatalosan véget vetnek a hidegháborúnak. Most azonban —, tekintettel arra, hogy olyan gazdasági válság közepette élnek, amilyen az idősebbek véleménye szerint a második világháború alatt volt — a hangulatot kiábrándultság jellemzi. Ezzel párosul, hogy a fegyveres erőkön belül sokan úgy vélik, „túl sokat és túl könnyen adtunk fel és nem vagyunk biztosak benne, hogy nem tévednek azok, akik így gondolkodnak” — mondotta nemrég Ahro-mejev marsall, nyugállományú vezérkari főnök, Gorbacsov jelenlegi katonai tanácsadója.
„IGEN GYORSAN MEGRENDÜLT A BIZALOM a demokráciában” írta a címében a Süddeutsohe Zeitung, amely a hét végén egész oldalon foglalkozott a magyarországi helyzettel. A lap fölidézi, hogy Magyarországon fölülről jövő és igen lassú, több mint két évig tartó forradalom zajlott, amelyet a politikai osztály, a volt állampárt és az ellenzék készen nyújtott át a népnek. A Frankfurter Allgemeine Zeitung gazdasági rovatában cikkezett a privatizálási folyamatról, „A régi és az új rend hiányosságai együtt hatnak” címmel.
Fölhívja a figyelmet arra, hogy a magyar politikusok keveset tesznek a Moszkvához fűződő kapcsolatok normalizálásáért. Rámutat: „A jelenlegi gazdasági helyzetben még azt mondják ugyan a magyarok, igenis akarták és akarják a rendszerváltást, de lassan eljuthatnak ahhoz a gondolathoz, hogy Kádár idején jobb dolguk volt. Ez pedig veszélyes fejlemény lenne az ifjú demokrácia számára” — fogalmaz a szerző. A hamburgi Dér Spiegel pedig portrévázlatot közöl Pozsgay Imréről, aki egy helyütt megjegyezte; „vak voltam a döntő pillanatban”.	(ZS. E.)
Munkatársaink telefonjelentése
A harmincnégyek párizsi nyitánya
Párizs, november 19. „Meg kell valósítanunk szép ígéretet, amelynek Európa a neve” — Mitterrand francia elnök ezekkel a szavakkal nyitotta meg hétfőn délelőtt Párizsban a helsinki folyamat háromnapos csúcsértekezletét, miután 22 ország — köztük hazánk vezetői — aláírták a hagyományos fegyverzetet csökkentő történelmi megállapodást. A délután folyamán az állam-és kormányfők egymást követően megkezdték nézeteik kifejtését a földrész jövőjéről. Bush
amerikai és Gorbacsov szovjet elnök is hétfőn kapott szót s az esti órákban a két „nagy” külön találkozót tartott.
Húsz európai és két észak-amerikai ország vezetője — további tizenkét állam képviselőinek jelenlétében — hétfőn délelőtt az Élysée-palota dísztermében aláírta a történelem eddigi legjelentősebb leszerelési megállapodását, amelynek értelmében az Atlantióceántól az Urálig terjedő térségben levő hagyományos fegyverzetet jelentős mértékben csök-
kenti Ez az ünnepélyes párizsi aktus, mintegy előfeltétele volt annak, hogy a francia fővárosban megkezdődhessen a helsinki folyamat, az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) második csúcstalálkozója.
— A leszerelési egyezmény, amely államosoportok tagjai, s nem a két katonai tömb között jött létre, rendelkezik a hagyományos fegyverzetek (harckocsik, lövegek, páncélozott járművek, harci repülőgépek és helikopterek) mennyiségének csökkentéséről, a jövőbeli korlátozásokról, a megsemmisítés és az ellenőrzés módjairól. A dokumentum országonként és övezetenként felső határt szab az említett fegyverfajtáknak, s összességében az ilyen harci eszközökből mintegy százezerrel lesz kevesebb a jövő Európájában. A szakértők diplomáciai mestermunkának minősítették a 200 oldalas megállapodást, amely azonban csak akkor lép érvénybe, ha mind á 22 aláíró ország parlamentje ratifikálja az egyezményt. A Le Figaro „a mű” egyik gyenge pontjának nevezi ezt, a
derűlátóbbak mégis biztosra veszik, hogy az előirányzott 40 hónap alatt megvalósul a sohasem látott méretű leszerelés. A csökkentés, amely végbemehet a fegyverzetek elpusztításával, a térségből való kivonással vagy polgári célú átalakítással, kilencven százalékban a Szovjetunió arzenálját érinti.
A tömblogika elhagyását, a független és szuverén államok megegyezését, a nemzeti kvóták megszabását az indokolta, hogy egy vagy több ország kilépésével a Varsói Szerződésből az egész megállapodási rendszer ne boruljon fel. Mint a Liberation kifejtette, a VSZ már amúgy is csak papíron létezik, a Szovjetunió kivonul a hajdani NDK, valamint Csehszlovákia és Magyarország területéről, s e két utóbbi állam a számára biztosított kvótákat sem kívánja teljesen kitölteni, ilyenformán a tárgyalássorozat, amely a két tömb erőegyensúlyából indult ki, Párizsban új viszonyok közt ér célba, s emiatt kissé „meghaladottnak”, „ódon illatúnak” tűnik a leszerelési megközelítés.
Nevenincs katonai tömbök
Mindettől függetlenül a megállapodás egy új európai biztonsági rendszer csíráját hordozza magában, hiszen a szerdán aláírandó záróokmány intézményesíti a katonai bizalom és biztonságerősítést egy bécsi központtal, kialakítja az ellenőrzés átfogó rendszerét, s az osztrák fővárosban már e héten folytatódnak a hu-szonkettek eszmecseréi a hadseregek létszámának lefaragásáról. E haderő-leépítést két múlva Helsinkiben újabb csúcsnak kell megpecsételnie, hisz Párizs csak egy köztes, bár áttörést hozó állomás.
Az EBEÉ folyamata azonban nem helyettesítheti a NATO-1 — jelentette ki a Le Figarónak nyilatkozva Manfred Wörner. „Történelmi hiba lenne” az atlanti szövetség feloszlatása — szögezte le a szervezet főtitkára, a jövő Európája együk fő elemének nevezve a NATO-t, amely szorosabbra fűzi kapcsolatait az egykori keleti tömb államaival. „A szovjet fenyegetés megszűnt, de Moszkva erejének ellensúlyozására, mivel ez még mindig a legjelentősebb a földrészen, továbbra is szükség van” — mondotta.
Többé nem tekintik egymást ellenfélnek és új partneri, sőt baráti kapcsolatokat létesítenek egymással a huszonkettők. Az általuk közzétett politikai nyilatkozat legfőbb tartalma, hogy lezárja a hidegháborús ellenségeskedés korszakát a között a két ka-
tonai tömb között, amelyek tulajdonképpen már nincsenek is nevükön nevezve a dokumentumban. Huszonkettő külön-ikülön felsorolt szuverén állam erősíti meg újra a helsinki záróokmányban foglalt kötelezettségeit, s azok közül is kiemelten az erőszaktól és a határok erőszakos megváltoztatásától való tartózkodás elvét. A megfigyelők mégsem győzik hangsúlyozni, hogy a NATO 16, és a gyakorlatilag már csak papíron létező VSZ hat tagországának „kibéküléséről” van szó.
A felek elismerik, hogy a biztonság oszthatatlan; mindegyikük saját biztonsága elválaszthatatlan az EBEÉ valamennyi résztvevőjének biztonságától. Vállalják, hogy csaik olyan katonai potenciát tartanak fenn, amely „a háború megelőzéséhez" és a „hatékony védelem biztosításához” szükséges. A nyilatkozat megemlíti azt az új diplomáciai kommunikációs rendszert, amely magyar kezdeményezésre a jövő évben épül ki a harmincnégyek külügyminisztériumai között. A hu-szonkettek a továbbiakban hitet tesznek a hagyományos haderőcsökkentésnek, az EBEÉ keretein belül történő folytatása mellett. Üdvözlik az Egyesült Államok és a Szovjetunió kilátásba helyezett tárgyalásait a harcászati atomfegyverekről, és újfent aláhúzzák o „nyitott égbolt” légi ellenőrzési mechanizmus fontosságát, amelyről a megbeszéléseket mielőbb be kívánják fejezni.
Közép-Ketet-Európa áj veszélyei
„Európában negyven évig stabilitás uralkodott, szabadság nélkül, most szabadságot akarunk, de stabilitásban” — e gondolattal a francia köztársasági elnök az EBEÉ csúcstanácskozását megnyitó beszédében alighanem a jelenlevők közös óhaját, egyben aggodalmát fejezte ki. Francois Mitterrand, aki házigazdaként köszönte meg vendégei bizalmát, mindenekelőtt a helsinki folyamatra visszatekintve az európai nemzetek közötti — s a legnehezebb időkben sem szünetelő — párbeszéd fórumaként méltatta az EBEÉ-t. Mint mondotta, a harmincötök (akkor még létezett az NDK) a kelet—nyugati viszony elhidegülésekor is hittek a változásban. amely lám. átformálta a
kontinens arculatát. Rámutatott, hogy a politikai átalakulások gyorsasága és a gazdasági reform lassúsága közötti ellentmondás az öröm első percei után Kelet-Euró-pa-szerle szociális feszültségeket okoz. E körül az asztal körül nincsenek sem győztesek, sem vesztesek — húzta alá a francia államférfi, aki szerint ez a csúcs abban különbözik a helsinki folyamat előző állomásaitól, hogy immár nem az erőviszonyok elrendezése a tét, hanem az azonos értékeken nyugvó szolidaritás megalapozása.
Az új Európa kontúrjai felrajzolva Mitterrand nem rejtette véka alá aggályait. A klasszikus katonai fenyegetés enyhült ugyan, de nem tűnt el. A diktatúrák elbuk-
tak, de a helyükbe lépett demokráciák még törékenyek. A szabadságot deklarálták, ám a régi mentalitás sok helyütt túlélte az egyeduralkodókat. A francia államfő nem mulasztotta el újólag figyelmeztetni az összesereglett politikai vezetőket a Közép- és Kelet.-Európában végbement fordulat nyomán kialakult új veszélyekre. Segítségnyújtásra hívta lel a Nyugatot a kelet-európai gazdasági és ökológiai károk felszámolása érdekében. Az új demokráciák legsürgetőbb feladatának azt találta, hogy teremtsék meg a kinyilvánított jogok garanciáit, mert a jog mindenhatósága nél-
kül soha nem lesz egységes Európa.
Ne terheljük az EBEÉ-t olyan elvárásokkal, amelyeknek eszközök híján kevéssé tud megfeleni — jelentette ki Mitterrand és utalt az európai integrációs szervezetek megkülönböztetett szerepére az „egy nap konföderációba tömörülő Európa” felépítésében. Az Európán kívüli francia érdekeltségekhez híven Mitterrand szükségesnek látta leszögezni, hogy a világ más térségeinek, országainak szintén joguk van a biztonságra, az együttműködésre és — fűzte hozzá — a fejlődés-
Fokozódó társadalmi türelmetlenség
Ennek zálogát egyébként ugyancsak a liberális jogállamiságban vélte felfedezni. Az Öböl-válságra célozva kiemelte: a Kelet és a Nyugat szembenállásának vége új távlatokat nyit az Észak—Dél kooperációnak és nem fordítva. „Meg kell valósítanunk ama szép ígéretet, amelynek Európa a neve" — fejezte be szónoklatát a francia elnök, Javier Perez de Cüellarnak adva át a szót. Az ENSZ főtitkára egyebek közt Európának, a Biztonsági Tanács helsinki záródokumentumot aláírt állandó tagjainak a világ sorsáért érzett felelősségét hangsúlyozta, s példaként állította az ókontinenst a nemzetek közössége elé egy olyan átmeneti időszakban, amikor a reményt keltő fejlemények ellenére sincs még olyan régiója a földnek, ahol ki lehetne zárni a konfliktus lehetőségét.
A délelőtti megnyitó után Mitterrand elnök ebédet adott az egybegyűlt politikusok tiszteletére. Délután 14 ország vezetője, valamint Jacques Delors. az Európai Közösségek Bizottságának elnöke vázolta a tervezet és a helsinki folyamat kapcsolatát. A sorsolás szeszélye folytán Bush ame-rilkai és Gorbacsov szovjet elnök is hétfőn délután kapott szót. (A magyar miniszterelnök a kedd délelőtti plenáris ülésen kerül sorra.) George Bush viszonylag
rövid beszéde elején méltatta a helsinki folyamat elindítóinak érdemeit. Külön megemlékezett azokról, akik nemcsak remélték, hanem az üldözést is vállalva, bátran cselekedtek a helsinki elvek érvényesüléséért; akik felismerték, hogy az emberi jogok védelme nemcsak a kormányok ügye. s az amerikai elnök név szerint említette meg Havelt, Mazowieckit és Antalit, akik most országaik vezetőjeként ültek a Kiéber konferencia-központ hatalmas asztalánál.
A közelmúlt forradalmi Változásai, a történelmi fordulat tette lehetővé a fegyverzetkorlátozó megállapodást, amely teljesén átalakítja Európa katonai térképét, s a remények szerint megalapozza hosszú időre a békét — fejtette ki Bush. Az amerikai elnök többször is szólt a nemzetiségek és általában a kisebbségek jogainak védelméről, számba vette az „új demokráciák” gazdasági és politikai nehézségeit, s nem kerülte el figyelmét, hogy egyes országokban erősödik az antiszemitizmus, fokozódik a társadalmi türelmetlenség. Ezért is szükség van a helsinki folyamat továbbvitelére, az elvek cselekedetekké változtatására, hogy segítségével a vitákat békésen lehessen rendezni, biztosítani tudják a kisebbségek jogvédelmét.
Amerikai humanitárius segély a baráti99 Szovjetuniónak
Az EBEÉ intézményesülési elképzeléseit érintve, a titkárság és a válságmegelőző központ mellett megemlítette a demokratikus választások . tapasztalataival foglal-kdzó irodát is, amelynek értesülések szerint a magyar főváros adna otthont. Mindazokat a jogokat, amelyeket Helsinki s mostantól Párizs jelképez, s amelyek nem ismernek földrajzi határokat, súlyosan megsértették az Öbölben — mutatott rá az amerikai elnök, emlékeztetve a legutóbbi szovjet—amerikai csúcstalálkozó közleményére, amely szerint az ENSZ-határozatok maradéktalan végrehajtása lehet elfogadható megoldás az Öböl-válságban.
Moszkva egy-két hónapon belül kész tárgyalásokat kezdeni a harcászati atomfegyverekről — jelentette be felszólalásában Mihail Gorbacsov, akit — mint a párizsi csúcs ötletének felvetőjét — beszédében szinte minden delegációvezető külön is megemlített. A szovjet elnök jelképesnek értékelte. hogy míg éppen öt esztendeje Rónáid Reagannel Genfben a nukleáris katasztrófa elhárításáért kellett erőfeszítésekre elszánniuk magukat; mára a Szovjetunió és az Egyesült Államok egymás partnerévé vált. Gorbacsov is kitért a kelet-európai tör-
ténésekre. s nyilvánvalóan hazabeszélve, óvta a térség népeit a nacionalizmustól és a szeparatizmustól, a libanonizálódás és a helyi konfliktusok rémképét festve hallgatói elé. (Érdemes megjegyezni itt, hogy a francia kormány vendégeként nem hivatalos minőségében Párizsban tartózkodik a három balti köztársaság külügyminisztere is.) Különös nyomatékkai utasította el a szovjet államfő a területi követeléseket, amelyek közül egyetlen egynek a teljesítése is láncreakciót indíthat el.
A Kelet-Európábán megérlelődött forradalmi átalakulások a hidegháború közepette aligha őrizték volna meg békés jellegüket — fogalmazta meg Gorbacsov azt a felismerést, amely az „új gondolkodás” meghirdetésére ösztönözte a Szovjetuniót. Ebbe az összefüggésbe helyezte a két Németország egyesülését is, amit egyébként a csúcstalálkozó zárónyilatkozata szentesít majd. Sejteni engedte, hogy a VSZ még az idén döntést hoz gyökeres reformjáról, s bátorította a NATO-t, jobban igazodjék az új európai realitásokhoz. Egységes, szabad és virágzó Európát — ez az eltökéltség, helsinki szelleme vezeti továbbra is a Szovjetuniót, amely minden gondja ellenére — így