﻿Ára:
0.50
forint
HŐ SÁNDOR
Antall József felszólalása a párizsi csúcsértekezleten
Kapcsolataikat és biztonságpolitikájukat újrafogalmazzák a kelet-európai demokráciák
Gorbacsov és Bush Januárban találkozik Moszkvában, Kohl ígérete, magyar—lengve!—csehszlovák egyeztetés
A „MÁSODIK HELSINKIRŐL” készített első értékelések a történelmi pillanatnak kijáró ováció mellett megpróbáltak a jövőbe is tekinteni, ahol új veszélyeket fedeztek fel. Többen Európát „hatalmas építkezési területhez” hasonlították, ahol „túlontúl sók a kőműves”, míg mások a jaltai rend és a hidegháború végét ünnepelték. Chris-toph Bertram, a Die Zeit sztárpublicistája, a ZDF különkidásában leszögezte: aligha hiheti valaki is, hogy az európai biztonsági és együttműködési folyamat, akár intézményesített formában is, feleslegessé teheti a NATO-t. Az, ami Párizsban körvonalazódik, nem biztonsági rendszer, nem biztonsági szerkezet, hanem kommunikációs hálózat. A Frankfurter Allgemeine Zeitung aláhúzza, hogy a siker pillanatában az EBEÉ és a bécsi leszerelési megállapodás márts réginek tűnik. Az EBBÉ sohasem volt képes garantálni a biztonságot és a jövőben sem lesz az, Erre van a NATO. „A világ esendőségét és EBEÉ-múlandóságát mutatja, hogy a Nyugat vezető államférfiai a párizsi ünnepi ülést nem arra használták ki, hogy új európai biztonsági rendszerről beszéljenek, hanem bizalmas eszmecseréket folytattak Gorbacsovval az Öböl-válságról és a Szovjetunió belső nehézségeiről”, írja szemrehányóan a frankfurti lap.
A SZOVJETUNIÓ DESTABILIZÁLÓDÁSÁT a komoly veszélyforrások között említik mind Párizsban, mind a világsajtó hasábjain. A nyugati vezetők, akik aggódnak Gorbacsov gazdasági és más természetű problémái miatt, a párizsi csúcson dicséretekkel halmozták el a szovjet elnököt, és sürgős segélyt ígértek országának. Nyugati diplomaták magánbeszélgetéseken azonban komoran nyilatkoztak Gorbacsov jövőjéről. A NATO új, hidegháború utáni stratégiájának első tervezete szerint pedig még mindig a Szovjetunió jelenti a legnagyobb fenyegetést potenciális ingatagsága miatt.
A kelet-európai gazdasági és társadalmi feszültségek, valamint a nemzetiségi kérdés kiváltotta villongások is aggodalommal töltik el a nyugati világot. A Nürnberger Zeitung kiemeli, hogy a huszonkettek párizsi nyilatkozatával a katonai szembenállás olyan pillanatban zárult le, amikor a kelet-európai gazdasági és szociális konfliktusmező egyre tágabbá válik. A NATO-államok tönkrefegyverkezték a varsói paktum államait, s ez utóbbiaknak nehéz 'helyzetükben még a leszerelés terheit is viselniük kell. Helyzetük nem lett egyszerűbb, bármennyire reménykednek is a gyors javulásban, állapítja meg a nürnbergi lap. Ezt az értékelést támasztja alá Bush elnök vezető gazdasági tanácsadójának nyilatkozata, amelyben kijelenti, hogy é»-tizedekbe telhet, míg Kelet-Európa országai gazdasági teljesítményben, életszínvonalban utolérik a fejlett nyugati országokat. Ennek fényében nem látszik konfliktusmentesnek a párizsi konferencia egyik legfőbb célja, hogy a Szovjetuniót és egykori szövetségeseit bevonják az új európai rendbe, és megtörjék elszigeteltségüket.
A VILÁG VEZETŐ LAPJAI, s kivált a német kommentátorok azt is megjegyzik a konferencia megnyitása kapcsán, hogy Párizsban akartak eredetileg beleegyezni Németország újraegyesülésébe, de a történelem mindenkit megelőzött. Kohl kancellár, a második világháború utáni német vezetők mindegyikénél nagyobb presztízzsel és hatalommal vesz részt az európai biztonsági és együttműködési értekezleten, s megnövekedett szerepéit tanúsítja, hogy ő mondta el a találkozó második napjának fő beszédét. A Frankfurter Allgemeine Zeitung Németország megváltozott szerepével kapcsolatban írja, hogy Hruscsov egykoron az európai biztonsági konferenciáért küzdött, mert attól a „második világháború eredményeinek” elismerését remélte. Az 1990-es konferencia ennek éppen az ellenkezőjével végződik. „A második világháború eredményeit” felülvizsgálták, mindenekelőtt az „eredmények” magvát, a német megosztottságot. (S. G.)
Munkatársaink párizsi jelentése
A magyar kormányfő nemzetközi sajtóértekezlete
Párizs, november 20.
Kétoldalú találkozók sorát bonyolította le a franciafővárosban kedden a magyar kormányfő, ahol a harmincnégyek tanácskozásának plenáris ülésén felszólalásban fejtette ki Magyarországnak az európai fejlődésről való elképzeléseit.
Azoknak a céloknak a megvalósulása révén, melyeket Budapest a leszerelési tárgyalások során követett, illetve az ez év tavaszán a Szovjetunióval megkötött csapatkivonási megállapodással Magyarország rövidesen visz-szanyeri teljes szuverenitását — állapította meg az EBEÉ párizsi csúcsértekezletén elmondott beszédében Antall József. A magyar kormányfő úgy vélte, nem szükségszerű az úgynevezett biztonsági vákuum létrejötte a keleteurópai térségben, még ha megszűnnek is az olyan szervezetek, mint például a Varsói Szerződés. Érzékeltette a magyar vezetés abbéli örömét, hogy a VSZ tagállamai között egyetértés van kialakulóban a katonai szervezet megszüntetéséről, s jelezte: a magyar
kormány bízik abban, hogy Európában 1991 végéig, legkésőbb 1992 tavaszáig megteremtődnek a VSZ felszámolásának feltételei. Az új demokráciák — így hazánk — feladata, hogy újrafogalmazzák kapcsolataikat, biztonságpolitikájukat.
Kétoldalú megbeszélések
A magyar miniszterelnök ama meggyőződésének is hangot adott, hogy Keletnek és Nyugatnak egyaránt érdeke az együttműködés átmeneti időszakra jellemző formáinak a felkutatása. „Nem egyszerűen nyugati segélyekre van szükség, hanem rendkívül fontos a politikai párbeszéd és a gazdasági integrációs folyamatok ki-szélesítése és felgyorsítása” — szögezte le Antall, aki szerint remélhetően 1992. január 1-jével társult tagjává válhatunk az Európai Közösségnek.
A helsinki folyamatról szólván a politikus hangsúlyozta az EBEÉ jelentékeny szerepét a jelenlegi történelmi fordulat elérésében. Kiemelte azoknak a szabad nem-
zeteknek az elévülhetetlen érdemeit. amelyek következetesen kiálltak az emberi jogok védelme mellett. „A demokratizálódás irányába mutató változások ellenére — húzta alá Antall — a nemzeti és nemzeti kisebbségi feszültségek olykor még a korábbiaknál is erőteljesebben jelentkeznek Európában." Szerinte ezeket „csak folyamatos párbeszéddel, az Európa Tanács követelményrendszerének és az EBEÉ keretében vállalt politikai kötelezettségeknek az érvényesítése útján lehet kezelni”. Mindazonáltal a huszonkettek Párizsban aláírt megállapodásaira emlékeztetve a kormányfő derűlátónak mutatkozott: felhívta a figyelmet arra. hogy „a rendszerváltozás súlyos nehézségeivel küzdő új demokráciák nem vallottak szégyent a közös európai erőfeszítésben. A tárgyalások folyamán megnyilvánult kompromisszumkészségük, józan helyzet- és érdekfelismerésük, európai felelősségérzetük.”
Antall József kifejezésre Jutatta ama reményét, hogy az európai korszakváltás küszöbén „nem lesz ország, ahol sértett katonák politikai kalandokba bocsátkoznak és hatalmi ambíciókkal kísérlik meg útját állni a demokrácia kiteljesedésének”. Végezetül pedig az Európát és Észak-Ame-rikát — vagy mint mondta, az Atlanti Közösséget — érintő kihívások miatt indokoltnak minősítette a történelmi egység, a szellemi és erkölcsi szolidaritás helyreállítását.
Találkozó Gorbacsovval
A tanácskozás késő délutáni zárt plenáris ülését megelőzően a magyar küldöttség vezetője nemzetközi sajtótájékoztatót tartott a csúcsnak otthont adó Klóber sugárúti konferencia-központban. Rövid nyilatkozatában Antall József beszámolt arról, hogy hivatalos tárgyalásokat folytatott a portugál és spanyol miniszterelnökkel, a svájci elnökkel, szinte valamennyi állam- és kormányfővel alkalmat talált „rövi-debb-hosszabb” kötetlen eszmecserére. Külön megemlítette a Ta-deusz Mazowiecki és a Václav Havel társaságában lezajlott kedd délelőtti háromoldalú megbeszélést, amelyen megállapodtak a további fokozott együttműködésben. a folyamatos konzultációban. Ennok következő állomásaként a jövő év elején Magyarországon találkozik a lengyel és a magyar kormányfő, valamint a csehszlovák elnök, majd azt követően Varsóban. Minthogy Csehszlovákiát, Lengyelországot és Magyar-országot az OECD is megkülönböztetett módon kezeli, a felek hasznosnak és célszerűnek tekintik a nyugati támogatással és a közös piaci integrációval kapcsolatos álláspontjaik egyeztetését, koordinálását, a káros rivalizálás elkerülésére. Antall megállapította:	javultak az esélyei annak,
hogy a Pentagonálét Lengyelországgal kibővítve Hexagonálóvá alakítsák. E regionális tömörülés azonban semmiképp sem valamiféle elzárkózásra irányul, Budapest szerint éppenséggel a Nyugat-Európához való közeledést mozdítja elő.
Mihail Gorbacsovval is váltott néhány szót Antall, s megegyeztek abban, hogy szerdán — a miniszterelnök hazautazása előtt — „újra találkoznak” a párizsi szovjet nagykövetségen, ahol valószínűleg minden kölosönös érdeklődésre számot tartó témát megvitatnak. Antall ismételten kijelentette: hazánk „korrekt és jó” viszonyra törekszik a Szovjetunióval. Nézeteltérések és nehézségek vannak ugyan, de bajosan lenne elképzelhető másként a keserves múlt után — fűzte hozzá a kormányfő. Kérdésre válaszolva hangsúlyozta, hogy Budapest pártolja a balti államok függetlenségi törekvéseit, igazságtalannak tartja bekebelezésüket, ám „gyakorlatias és mérsékelt megközelítésre ’ intett, utalva arra: Magyar-országnak nem érdeke, hogy a Szovjetunióval retrográd erők jussanak uralomra.
„Nem folytattam Iliescu elnök úrral tárgyalást” — válaszolta a Magyar Nemzet kérdésére Antall József, aki elmondotta, hogy az üdvözlésen kívül nem került sor érdemi megbeszélésre, semmilyen kapcsolatfelvételre a román küldöttséggel. Románia és Magyar-ország között vannak olyan kérdések, amelyeket konkrétan meg kell oldani, s mi ettől nem zárkózunk el, sőt ezt szükségesnek tartjuk — fejtette ki a miniszter-elnök, azt is hozzáfűzve azonban, hogy csak jól előkészített, a siker esélyével kecsegtető tárgyalásoknak van értelmük.
A magyar kormányfő leszögezte:	sohasem törekedtünk arra,
hogy Románia hátrányos helyzetbe kerüljön, meggyőződésünk, ha Bukarest tagja lesz az Európa Tanácsnak és más nemzetközi szervezeteknek, s azok kialakult jogi és szokásrendjét elfogadja, akkor nem lehet semmi probléma a velünk való tárgyalásokon. „Mi jó szomszédságra törekszünk, hiszen Európa legnagyobb nemzeti kisebbsége a Romániában élő magyarság — mondotta Antall —. s ez eleve csak olyan politikát tesz számunkra lehetővé, mely elősegíti Románia fejlődését, hiszen román állampolgárokról van szó, ha a Románia területén élő magyar nemzeti kisebbségről beszélünk.”
Rendszerest
információcsere
Lapunk másik kérdésére, hogy a megbeszélések során; különös tekintettel a délelőtti magyar-csehszlovák—lengyel egyeztetésre, felmerült-e valamilyen új fórum létrehozása, melyen a keleteurópai országok rendezhetnék közös ügyeiket, Antall József azt válaszolta: nem folytattak ilyen témáról tárgyalásokat. Az említett három ország közt rendszeres az információcsere, s hazánk a többi kelet-európai országgal is kapcsolatban van. Kedden este Párizs magas rangú vendégel Versailles-ban ünnepi vacsorán vetlek részt. Szerdán, a csúcstalálkozó utolsó napjának délelőttjén írják alá az európai és az észak-amerikai vezetők a párizsi értekezlet záródumentumát, amely összegzi az új Európa kapcsolat-rendszerének az elveit.
Az Öböl-válság a központi téma
Párizs, november 20. I den valójában az öböl-válság Az európai problémákra vo- állt a párizsi csúcs középpont-natkozó, olykor elvont fejtege- I jában. A szovjet elnök közöltéseket háttérbe szorítva ked- I te: hamarosan, január elején,
Moszkvában sor kerül a következő szovjet—amerikai elnöki
találkozóra.
A sajtóértekezlet elmarad. Hétfőn éjjel Párizsban kétórás eszmecseréjüket követően az előzetes elképzelések ellenére nem jelent meg a türelmesen várakozó újságírók hada előtt Bush amerikai és Gorbacsov szovjet elnök. Nézeteltérés, az összhang megbomlása — latolgatták azonnal a jelenlévők, de a vezetőket helyettesítő szóvivők váltig azt hangoztatták: nincs semmi különleges oka a két ,nagy” távolmaradásának. A keddi francia sajtó azonban mégis olyan véleménykülönbségre gyanakszik, amelyet Bush és Gorbacsov nem kívánt a nagy nyilvánosság elé tárni. Az amerikai nagykövet rezidenciáján rendezett találkozón az öböl-válság volt a téma, s a korábban elhangzott beszédekben is érzékelhető volt: lényeges a különbség Bush és Gorbacsov megközelítése közt.
Csalódon Bush
A francia megfigyelők szerint az amerikaiak Párizsban nem is leplezetten igyekeznek kijárni az ENSZ Biztonsági Tanács jelen lévő tagjainak hozzájárulását ahhoz, hogy Irak ellen, ha továbbra sem vonul ki, Kuvaitból, katonai erőt lehessen alkalmazni. Bush főként az állandó tagókat kívánta megnyerni az ügynek: Thatcher asszony egyértelmű áldását adta az amerikai törekvésekre, a franciák „elvben” szintén egyetértenek, de „szó sincs arról, hogy Washington szabad
központban ellenben „a türelem erejéről” beszélt, hangját megemelve erősítette meg országa eltökéltségét az ENSZ-határozatok mellett. Bush azonban vélhetően többet remélt, de az értesülések szerint Washington nem adja fel tervét, hogy a Biztonsági Tanács még e hónap vége előtt fogadja el a határozatot, amely február elsejei határidőt adna Huszeinnek a kivonulásra, és ezt követően lehetőség lenne akár katonai erők bevetésére is. Az amerikai, a szovjet, a brit és a francia külügyminiszter — tehát a BT öt állandó tagja, közül négy állam diplomáciájának vezetője kedden délután Párizsban külön tanácskozást tartott az erő alkalmazásának lehetőségéről Irak ellen, s az erre felhatalmazást adó jövőbeni ENSZ-d öntésről.
A kedd esti zárt ülésen egyébként a fő figyelem a megoldatlan kisebbségi kérdésekre, a Nyugatot esetleg fenyegető menekült-áradatra irányult, s a korábbi értesüléseket cáfolva az öböl-válságról nem esett szó.
Mintegy pótlandó az előző napi elmaradt sajtótájékoztatót, Mihail Gorbacsov kedd este nyilatkozott a TF I francia tévétársaságnak. Az esetleges nagyhatalmi nézet-különbségeket firtató kérdésre a szovjet elnök kifejtette, hogy a tegnapi tanácskozása Bushsal a pillanatnyi öbölben helyzetre összpontosult. A válság megközelítésében Gorbacsov szerint nincs semmilyen különbség. A nyugati vezetőkkel folytatott eszmecseréin az a közös álláspont alakult ki, hogy különösen akkor, amikor a világ egy új korszakba lép, megengedhetetlen a nemzetközi jog e durva megsértése, amely „nem maradhat büntetlenül". Erre a következtetésre jutottak Bushsal is. Vajon támogatna-e a Szovjetunió az ENSZ jóváhagyása nélkül kezdett 'katonai akciót az Öbölben ? — feszegették a francia riporterék. Gorbacsov kitérő választ adott: mindenki azt vallja,
hogy sürgős megoldásra van szükség, amelynek érdekében minden eszközt — gazdasági blokádot, politikai elszigetelést fel kell használni, beleértve azt a nyomást is, amelyet egy hadsereg felvonulása jelent Irak határainál. Egyben azonban mindneki egyetért — mondotta Gorbacsov —, el kell Jce-rülni a katonai megoldást, s ez a legfontosabb. „Ugyanakkor nem tűrhetjük, hogy Szaddám Húszéin térdre kényszerítse a nemzeték közösségét” — hangoztatta Gorbacsov, aki nem határozta meg mennyi is a türelmi idő, amellyel Bagdad rendelkezhet. Szólt arról, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa hamarosan a helyzetet behatóan elemezve hozza meg döntését.
„Iwmrretlen vizeken**
Az öböl-válság mellett, amely a kétoldalú eszmecseréken, a hivatalos felszólalásokban is szinte megkerülhetetlenül jelen van a párizsi értekezleten, Európa jövőjét illetően a megnyilatkozásokban egyaránt tapasztalható az eseményhez méltó emelkedett hangnem, de az állam- és kormányfők beszédeiből kicseng bizonyos aggodalom is. A keleteurópai változások keltette lelkesedés elmúlt, ma már jól látszanak az új demokráciák gondjai. a gazdasági nehézségek pedig ismét kettészakíthatják a földrészt, előkerülnek régi megoldatlan viták, politikai gondok, erősödik a nacionalizmus, fokozódik a türelmetlenség. A francia lapok is kitérnek ezekre az aggodalmakra, s idézik az amerikai elnököt, aki szerint Európa „ismeretlen vizekre ért”.
A kételyek közül a legnyugtalanítóbb a Szovjetunió kiszámíthatatlan jövője. Gorbacsov — a Le Figaró által óvatosnak, tartózkodónak, sőt időnként feszültnek jellemezhető — beszédében, amely ezúttal nem tartalmazott meglepetéseket, gondosan kerülte az országát megrázó válság elemzését. A szovjet elnök — valószínűleg a szovjet köztársaságokra gondolva — szintén elítélte a harcos nacionalizmust és szeparatizmust — mely Európa „balka-nizálódásához, sőt libanonizáló-dásához vezetne”. Egyes elemzők hidegháborús szovjet megközelítést emlegettek a vendéglátóknak is kínos esemény miatt. A Francia Köztársaság vendégeként Párizsban megjelent lett, litván és észt külügyminiszter Moszkva tiltakozásának következményeként nemhogy megfigyelői helyet nem kapott, hanem még bebocsátást sem nyert a Kléber-köz-pontba, s a francia diplomácia vezetőjének, Dumas-nak a magyarázkodása után a baltiak el is utaztak Párizsból.
A béke sarkköve
A keddi két nyilvános plenáris ülésen, amelyen tizenkilenc állam- és kormányfő kapott szót — s ezzel minden vezető elmondta beszédét —, a legnagyobb érdeklődést Helmut Kohl felszólalása kísérte. Az egész Európára kiterjedő békerend alapjainak tizenöt évvel ezelőtt történt lefektetése nélkül lehetetlen lett volna a német egység és a földrész történelmi egységének megvalósítása — mutatót rá a kancellár, aki Németország névében ünnepélyes ígéretet tett. Eszerint Németország „sarkköve” óhajt lenni az európai békerendszernek, amire egyébként alkotmánya is kötelezi: véglegesnek tekinti határait, ami az európai béke lényeges eleme; visszanyert szuverenitását modern értelemben fogja fel, az-