﻿ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
ij
Aniall-Lorbacsov találkozó a francia fővárosban
megállapodást készít elő Magyarország és a Szovjetunió
A Párizsi Charta elvei: vége az európai megosztottságnak, a demokrácia vezérló eszme, védelmet élveznek a nemzeti kisebbségek
A külpolitikai helyzet
KULCSMONDATKÉNT idézték világszerte Antall József párizsi fölszólalását, amelyben elhangzott: a VSZ-tagállamok megállapodtak a szövetség katonai struktúráinak felszámolásáról, és ő arra számít, hogy a szervezet 1992-ben teljesen megszűnik. A beszédet közvetítő BBC képein látható volt, amint a rendjelekkel teli zubbonyában egyetlen magas rangú katonatisztként jelenlévő Dmitrij Jazov marsall, szovjet védelmi miniszter, merev arccal hallgatta, amidőn Antall József megfogalmazta, reméli, hogy a „csalódott katonák” nem tesznek a demokrácia letörésére irányuló lépéseket. Gorbacsov viszont — úgy tűnt — „kissé összehúzta szemöldökét” a magyar vélemény hallatán. Ezt a feltételezést eloszlatni látszik, 'hogy a magyar és a szovjet vezető szerdán Párizsban megtartott találkozóján, megfogalmazta, új, kétoldalú megállapodást köt egymással Budapest és Moszkva, s a két ország külügyminisztere rövidesen megkezdi annak előkészítését. A Reuter értékelésében megjegyzi: „A Kelet-Európán végigsöpört marxlstaellenes forradalmak hulláma végzetes csapást mért a kommunista katonai tömbre; frontországát, Kelet-Németországot a Szövetségi Köztársaság és a NATO karjaiba engedte, s annak nyomán sürgető követelések hangzottak el, hogy a Szovjetunió vonja ki csapatait a reformországokból.” „Annák jeleként — folytatja á brit hír-ügynökség,. tt-, hogy véget ért Moszkva totális uralma, amelyet egykor Kelet-Euröpa fölött gyakorolt, Antall József a szovjet katonáknak szóló félreérthetetlen figyelmeztetést fogalmazott meg, mondván, egy esetleges államcsínnyel nem oldhatják meg országuk problémáit.”
VÉGET ÉR ugyan a Varsói Szerződés katonai szerepe, de az érintett országok egyúttal a Nyugathoz fordulnak azzal a sürgős kéréssel: segítsen újjáépíteni romokban heverő gazdaságukat — fogalmazódik meg általában a vélemény. „Ezen országok előtt hatalmas problémák tornyosulnak. A VSZ már nem védi meg őket, az EBEÉ pedig még nem elég fejlett” — mondotta egy NATO-diplomata. „Felénk közelednek, mert mi maradtunk az egyetlen működő biztonsági szervezet, s aggódnak a még mindig nagy szomszédnál, a Szovjetunióban tapasztalható nyugtalanság miatt.” Az Észak-atlanti Szövetség kijelentette, segíteni kíván Kelet-Európán és az érintkezések új csatornáit szeretné kiépíteni, ám a NATO-nak nem áll szándékában garantálni más nemzetek biztonságát, hiszen maga is identitásválsággal küzd. Ugyanakkor a szövetség nem akarja megsérteni Moszkva érdekeit, vagy tovább gyengíteni Gorbacsov bizonytalan helyzetét azzal, hogy kinyitja kapuit új államok előtt, illetve ilyen jellegű kezdeményezéseket bátorítson. Sőt, Wörner NATO-főtitkár többször is kifejtette, hogy a nyugati szövetség olyan közös értékek mellett kötelezte el magát, amelyeket nem minden európai ország oszt.
NÉHÁNY ÓRÁVAL AZUTÁN, hogy a huszonkét vezető hétfőn ellátta kézjegyével az európai hagyományos erők csökkentéséről szóló szerződést, Brant Scowroft, Bush elnök nemzetbiztonsági tanácsadója hangoztatta, gondok vannak a megállapodással és kétségbevonta a Moszkva által szolgáltatott katonai adatok pontosságát. E mellett az is felvetődött, hogy a Szovjetunió feltehetőleg más, a szerződés által nem érintett térségekbe csoportosította át harci eszközeinek jelentős részét. A skandináv államok máris jelezték, aggódnak és attól tartanak, hogy Moszkva a KeletJEurópából kivont korszerű haditechnika egy részét a Szovjetunió északi, tehát hozzájuk közel eső részébe telepíti. Norvégiában például úgy tudják, hogy negyven, Magyarországról haza irányított MÍG—27-es bombázót „átminősítettek" a haditengerészethez tartozó harci eszköznek, és a Kola-félszigeten állomásoztatják őket. Gondok vannak az ellenőrzéssel is, mert Washington arra számított, hogy Moszkva mintegy kétezer helyszínt ajánl majd fel megfigyelésre, ehelyett azonban csak ezer katonai létesítményt említett meg. Moszkva időközben beismerte, hogy még a szerződés aláírása előtt jelentős hadfelszerelést csoportosított át az Uráltól keletre fekvő területekre. James Woolsey, aki a bécsi tárgyalásokon az amerikai küldöttséget vezette, sajtótájékoztatóján azt mondta, a szovjet adatokat még mindig elemzik, és a szerződés értelmében, 90 napon belül módosítani lehet azokat.	(ZS. E.)
Munkatársaink jelfiKéw
A liarminenégvek megegyeztek a rendszeres
kapesolattartásban
Párizs, november 21.
Szerdán délelőtt a francia fővárosban harminckét európai és két észak-amerikai ország vezetője aláírta a Farizs Chartát, amely rögzíti a földrész új kapcsolatrendszerét és a remények szerint megalapozza a tartós béke és gazdasági virágzás korszakát az öreg kontinensen. Utána Mitterrand elnök zárszavával véget ért a harmincnégyek csúcstalálkozója, s szerdán a küldöttek hazaindultak.
Tíz óra után néhány perccel a vendéglátó Mitterrand francia elnök látta el először kézjegyével azt a dokumentumot, amely „az új Európa párizsi chartája” elnevezést viseli. Harminchárom ál-
lam- és kormányfő követte Mit-terrand-t, és az Európai Közösségek részére Jacques Delors is aláírta a dokumentumot. A demokrácia, a béke és az egység új korszaka,, valamint a jövő irányvonalai címet kapta az okmány két fejezete, melyekhez részletes kiegészítés is tartozik.
A megosztottság és az ellenségeskedés korszakának lezárása ez a párizsi egyezmény, amely egyben előretekint, megfogalmazza az új elveket, a kölcsönös tiszteleten és együttműködésen, a szolidaritáson nyugvó kapcsolatokat. Hatalmas esélye e sokat szenvedett földrésznek a mostani megállapodás, amelynek megvalósulásával régi álom teljesülhet, de záróbeszédében Mitterrand ar-
ra is figyelmeztetett, hogy a célok rögzítése sokkal könnyebb a szép eszmények gyakorlati megvalósításánál.
A párizsi dokumentum aláírói hitet tettek az emberi jogokon és szabadságon nyugvó demokrácia mellett, s egyaránt vallják, hogy a felvirágzás csak a gazdasági szabadságon és a társadalmi igazságosságon alapulhat. Az állam-és kormányfők megerősítették a helsinki záróokmány tíz alapelvét, amelyek végül is elvezettek a mostani korszak nyitányához. A Charta kimondja, hogy az emberi jogok biztosítása és tiszteletben tartása minden kormány elsődleges felelőssége. Az aláírók elkötelezték magukat a képviseleti és pluralista demokrácia mellett; tiszteletben tartják ennek egyik legfőbb garanciáját, a véleménynyilvánítás szabadságát,
1 hirdetik a türelmességet a társadalmi kisebbségi csoportok iránt, vallják az emberek közti egyenlőséget, a jogállam tiszteletét, s azt, hogy senki sem állhat a törvények felett. A dokumentum rögzíti, hogy a demokratikus szabadságjogok gyakorlásában senkit sem lehet korlátozni vagy ezért üldözni.
A# identitás ni«‘1*0 r/rsr
A Párizsi Charta mindkét fejezete részletesen foglalkozik a nemzeti kisebbségek kulturális, nyelvi, vallási jogainak védekezésével. Zárszavában a francia elnök is hangsúlyozottan szólt erről a kérdésről, amely Európa jövőjének szempontjából az egyik legalapvetőbbnek tekinthető. A kisebbségekhez tartozóknak minden megkötés nélkül joguk van nemzetiségi identitásuk kifejezésére, megőrzésére és fejlesztésére. Az aláírók elkötelezték magukat, hogy eltökélten küzdenek az etnikai és faji gyűlöletkeltés, az antiszemitizmus és az idegen-gyűlölet minden formája ellen. Megállapították, hogy a nemzetiségi problémák csak demokratikus társadalmi viszonyok között oldhatók meg. Elítélnek bármiféle hátrányos megkülönböztetést ember és ember közt, elutasítják a vallási vagy ideológiai okokból történő üldöztetést, a hatalommal való visszaélést. A probléma fontosságára tekintettel 1991 júliusában Genfben szakértői tanácskozást rendeznek a nemzeti kisebbségek jogainak védelméről. Az emberi dimenziók témáját, az eszmék és állampolgárok szabad áramlását, az ugyancsak jövőre megrendezendő moszkvai .konferencián vitatják meg. 1991 végén Oslo ad majd otthont a jogállam és a demokratikus intézmények megerősítésével foglalkozó eszmecserének.
Iwmét falak kelelkrzhHiiek
A dokumentum kimondja, hogy a felvirágzás elválaszthatatlan a gazdasági szabadságtól, a társadalmi igazságosságtól és a környezethez való felelősségteljes viszonyulástól. Az aláíró fejlett államok, felismerve az új demokráciák nyomasztó gazdasági nehézségeit, amelyek új falat emelhetnek az egyesülő Európában, elkötelezték magukat, hogy a piacgazdaságra való áttérésben segítik ezeket az országokat. A szerdai sajtóértekezleteken konkrét lépésekről is beszámoltak; ezek szerint Németország, Kanada és Olaszország is kész élelmiszer gyorssegélyben részesíteni a Szovjetuniót. A huszonnégyet a
fejlett országok csoportja az Európai Közösségek Bizottságának összehangolásával továbbra is támogatja Magyarország, Lengyelország és Csehszlovákia gazdaságának átalakítását.
Az államok közötti kapcsolatok, az erőszaktól való tartózkodáson, az országok területi épségének sérthetetlenségén, a politikai függetlenség tiszteletben tartásán nyugszanak. A párizsi találkozó egyik új elgondolása, hogy a folyamat résztvevői közt békéltető mechanizmust kell létrehozni, amelynek révén békés úton lehet rendezni a vitás kérdéseket. A jövő év elején La Valettában megvitatják az érintettek egy ilyen nemzetközi „békebírói rendszer" felállításának lehetőségét. A harmincnégyek üdvözölték a NATO- és Varsói Szerződés-tagállamok hagyományos fegyverzetekei csökkentő megállapodását, s támogatják a huszonkettek Bécsben folytatódó leszerelési tárgyalásait, amelyek remélhetőleg 1992-ben. a Helsinkiben rendezendő EBEÉ-csúcson újabb jelentős megállapodásokat eredményeznek.
A bizalomerősítési folyamat sem szakad meg, az egyeztetések szintén folytatódnak, sőt egy állandó intézmény, a bécsi székhelyű „válságmegelőzési központ” a katonai helyzet áttekinthetőségét, a rendszeres információcserét szolgálja majd. Az aláírók kinyilatkoztatták. hogy minden államnak joga van a saját biztonságára, s e célból maga választhatja meg az ezt garantáló megoldásokat. A harmincnégyek egyetértettek, hogy mielőbb be kell tiltani a vegyi fegyvereket világméretekben. s a biztonságot, az ellenőrzést el kell mélyíteni a „nyitott égbolt” megállapodási rendszerrel.
Válság ni egri o/,r s i központ
Az európai egység létrejöttében a résztvevők méltatták a német egyesülés tényét, nagy jelentőségűnek ítélték a moszkvai megállapodást, amely ezt lehetővé tette, s az európai biztonság fontos elemének tekintik Németország egyezményeit szomszédaival. A két észak-amerikai ország részvétele a helsinki folyamatban az elért sikerek egyik alapja — áll a Chartában —, s a jövőben is jelentős szerepet játszik majd az Egyesült Államok és Kanada az európai biztonság megőrzésében és az együttműködés kiszélesítésében. A dokumentum örömmel nyugtázta az ENSZ szerepének erősödését, amit a résztvevők szerint tovább kell fokozni, s ugyanerről beszélt esti, párizsi sajtóértekezletén Mitterrand elnök is az Öböl-válság kapcsán.
A harmincnégyek állam- és kormányfői ezentúl kétévente tartanak csúcstalálkozót. A külügyminiszterek ülései, a diplomáciák vezetői legalább évente egyszer találkoznak — ez jelentené az állandó tanácsot. De sürgősséggel is meg lehet rendezni a rendszeres politikai érintkezés e központjának, tanácskozását. Az állandó tanács, vagyis a harmincnégy külügyminiszter folyamatosan megvizsgálja az európai együttműködés' kérdéseit, foglalkozik az időszerű problémákkal és döntést hozói jogkörrel is bír. Munkáját egy előkészítő bizottság segíti, ez a testület már januárban Bécsben összeül, hogy a jövő évi berlini külügyminiszteri tanácskozást megszervezze.
A prágai titkárság feladata az állandó kapcsolattartás az egyes
országokkal, és a rendszeres tájékoztatás. Varsóban kap helyet egy iroda, amely a demokratikus választások tapasztalataival, azok eredményével foglalkozik. Ezeket összesíti, s szükség esetén az érdeklődőket információkkal, tanácsokkal látja el. A harmincnégy
Párizs, november 21.
Űj, a kétoldalú viszonyt mindenre kiterjedően meghatározó megállapodás megkötéséről egyezett meg a szovjet elnök és a magyar kormányfő párizsi hivatalos tárgyalásán. Antall József, aki az EBEÉ rendkívüli csúcsértekezletén részt vevő magyar küldöttséget vezette, szerdai hazautazása előtt megbeszélést folytatott a török miniszterelnökkel is.
„Üj alapokra" helyezett, szovjet —magyar kapcsolatrendszerre van szükség — idézte fel Antall József a Mihail Gorbacsovval közösen tett megállapítást a magyar tudósítók számára rendezett szűk körű sajtótájékoztatóján a párizsi szovjet nagykövet' rezidenciáján lezajlott, a tervezettnél jóval hosz-» szabb, több mint egyórás csúcs-találkozót követően. A felek megállapodtak abban, hogy megbízzák a külügyminisztereket az érvényben lévő, de a realitásokat immár nem tükröző szovjet—magyar barátsági együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést felváltó, új típusú egyezmény előkészítésével. „Azt hiszem, ez önmagában minta értékű lesz, és új lehetőségeket teremt" — jelentette ki a kormányfő.
„Szó sincs arról, hogy Gorbacsov a szovjet—magyar kapcsolatot rossznak tekintené" — sietett leszögezni Antall, s hozzáfűzte: „minden olyan híresztelés, amely a magyar belpolitikában is lábra kapott” — különösen a Nyugathoz fűződő szálak megerősítése után —, arról, hogy mintha egyoldalú politikát folytatnánk, helytelennek bizonyult. Mindazonáltal a Sevardnadze és Jeszenszky külügyminiszter, valamint Jazov védelmi miniszter jelenlétében lefolyt eszmecserén Antall partnere értésére adta, hogy a magyar diplomáciának elsőként a korábbi időszak aszimmetriáját kellett ellensúlyozná, ám ettől függetlenül Budapest fontosnak tartja a „korrekt és jó” szovjet—magyar viszony megőrzését. Mi sem indokolja ezt jobban, minthogy a Szovjetunió egyszerre szomszédos ország s világhatalom.
í 9.'(i újracríckclcsc
Gorbacsov Antall elmondása szerint meggyőzte őt arról, hogy az energia-szállítási zavarok nem politikai megfontolásokra vezethetők vissza, kizárólag a Szovjetunió belső gazdasági válságának tulajdoníthatók. Ennek ellenére a szovjet elnök kilátásba helyezte a gázexport esetleges növelését, mintegy kárpótlandó az elmaradt olajszállítmányokért.
A szovjet államfő magyar vendége felvetette 1956 újraértékelésének a kérdését is, mivel eleddig a magyar Országgyűlés megkeresésére nem kapott választ a szovjet legfelső tanácstól. Gorbacsov emlékeztetett egy két évvel ezelőtti ide vonatkozó moszkvai állásfoglalásra, s a felek végül arra az egyezségre jutottak, hogy a magyar kormány „olyan formulára" fog törekedni, amely lehetővé te-
ország parlamenti képviselőinek kapcsolatát is rendszeressé kívánják tenni, de ezek az elgondolások még nem kaptak végleges keretet. Valószínűleg rendszeres találkozókról és tapasztalatcséréről lenne szó.
Pósa Tibor
szí a Szovjetunió számára is az 1956-os forradalom „megfelelő’ megítélését. Antall József már most aláhúzta, hogy Magyarország Hősi halottaknak tekinti az akkor elesett szovjet katonákat is; az atrocitások a felkelés kísérő jelenségei Völták csupán, mélyekkel szemben a Nagy Imre-kabi-net is fellépett. „Mindketten úgy véltük, nincs értelme történelmi vitát nyitni, hanem e probléma megoldását kell felkutatni" — közölte Antall, megjegyezve, hogy ez annál is inkább sürgető, mert október 23. a Magyar Köztársaság újrakikiáltásának a napja is, s az egybeesés pillanatnyilag „feszültségeket okoz”.
Önri'ndef krs.ósi jog
Mégsem decemberben lesz Budapesten a VSZ-csúcs, derült ki Antall beszámolójából, mivel sem Moszkvának, sem Varsónak nem kedvező a magyar fél által ajánlott december 9-i időpont. Antall József mindenesetre megismételte a meghívást, s reményét fejezte ki, hogy a jövő év elejére elhárulnak a technikai akadályok, s legkésőbb áprilisig létrejöhet a csúcs-találkozó. A Magyar Nemzet kérdésére válaszolva arról tájékoztatott, hogy alkalma volt a Varsói Szerződésre vonatkozó magyar elképzeléseket Gorbacsov elé tárni; úgy vélekedett azonban, a szovjet vezetéstől egyelőre nem várható el, hogy a VSZ jövőjéről kikristályosodott koncepcióval álljon elő.
Antall József és Mihail Gorbacsov nyugtázta, hogy a szovjet hadsereg alakulatainak Magyarországról történő kivonása az ütemezés szerint halad. Jelenleg még vita tárgya a hátrahagyott objektumok értékének és felhasználhatóságának a felbecsülése, amiről a szakértők folytatják az alkudozást. Mint a miniszterelnök utalt ró, Moszkvának természetesen rokonszenves a szovjet fegyveres erőkkel kapcsolatos német eljárás, ám természetesen Magyarország nincs abban a helyzetben, hogy hasonló gesztusokat tegyen. A szovjet államfő külön kitért az ország belső etnikai-nemzetiségi feszültségeire, amire reagálva Antall vázolta kormánya elvi felfogását:	egyfelől Budapest „a
Szovjetunió egészével kíván tárgyalni”, másfelől viszont tiszteletben tartja és képviseli a népek önrendelkezési jogát. E kérdést a szovjet vezetésnek mielőbb rendeznie kell, mert a hatáskörökben megmutatkozó zavar nehéz helyzetbe hozza a partnerállamokat.
Hl F-csoiiuiij
A nemzetiségek ügye kelet-európai viszonylatban nem vetődött fel Antall és Gorbacsov között, amire már csak azért is kíváncsiak voltak az Antalit faggató újságírók, mert Gorbacsov a magyar kormányfő előtt fogadta Jo-tiics jugoszláv, majd Iliescu román elnököt. Annyit Antall min-
Deremberbei] sem tartják meg a kiad a pesti VSZ-esúcsoí
- inon (Ida a magvar Kormányfő