﻿Ára:
tt.50
forint
Magyar Nemzőt
november 23. UH. évfolyam
273. szám
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
Búcsú
Elemzések Thatcher pályafutáséról
Az elképzelhetetlen bekövetkezett: Margaret Thatcher lemondott. Szinte hihetetlen, hogy Anglia első nő miniszterelnöke csak úgy félreáll. Pedig makacsságáról, küzdeni tudáskő1 s rendkívüli politikai érzékéről ismerte meg a világ, amelynek az egyik kimagasló személyiségévé vált az elmúlt évtizedben. Valójában mindig is rendíthetetlenebbnek látszott, mint amilyen igazán volt. Hajlíthatatlansága mögött alkura hajló lélek lakozott, a belátás képessége éppúgy benne rejtőzött, mint a megszállottság, hogy az általa képviselt ügyek mellett a végsőkig kitart. Most is így történt.
Előbb csendesen, majd mind hangosabban bírálták a konzervatívok szószólói, sőt közeli munkatársai is, hogy az Európai Közösség folyamatait gátolván voltaképpen elszakítja Nagy-Britanniát a kontinenstől, s nem London tekintélyét növeli, hanem a fontosságát csökkenti az elzárkózásával, a pénzügyi és a politikai unió megteremtésének a folytonos akadályozásával. Thatcher persze visszavágott, előbb remélte, nem mer senki sem szembeszegülni vele a toryk közül. De .tévedett. Michael Heseltine volt hadügyminisztere felvette a kesztyűt, nem rettent meg a kihívástól, s megmérkőzött a kormányfővel, e 'hét keddjén. Vesztett, de nem megalázóan, rengetegen mellé álltak, hiszen mind kevesebben hiszik, hogy Thatcherrel ismét csapást mérhetnek a Munkáspártra a legközelebbi parlamenti választásokon, amelyekre alig másfél évet kell legföljebb várni. A konzervatívok tehát fellázadtak. Nem egy emberként persze, ám Thatcher felismerte, ilyen belső ellenzékkel már nem lehet ereje szembeszállni, jobb ha büszkén távozik, mint ha jövő kedden a második fordulóban esetleg kikap.
Nagy ívű, kiugróan tehetséges politikus lép most a színfalak mögé, olyasvalaki, akit elhasznált az idő, a hatalom. Talán nem is ő bükott meg, inkább a nyugati demokráciák kipróbált játékszabályai működtek jól. A kormányzást szükségképpen fel kell frissíteni, ezért rendeznek négyesztendőnként szavazásokat. Thatcher nem mindennapi sikerét az bizonyítja, hogy — példa nélkül állóan — háromszor is nyerni tudott. S bár most — hatvanöt évesen — visszavonul, alighanem hosszú időre meghatározza a brit gondolkodásmódot.
Népszerűségét, amely csak az elmúlt hónapokban csappant meg, annak is köszönhette alighanem, hogy kisvárosi kereskedőcsalád lányaként a közép-osztály felemelkedési esélyeit testesítette meg, s ez oly jellemző volt a szigetországra a második világháború után. Thatcher Oxfordban tanult vegyészetet, diplomát, majd doktorátust szerzett, s már az egyetemen a konzervatívokkal rokonszenvezett. A jogi tudományokat is tanulmányozta, aminthogy az adópolitika rejtélyeit is. A parlamentbe már 1950-ben megpróbált bejutni, de ekkor még kudarc érte, kilenc évet várakoznia kellett, csak ekkor lett az alsóház tagja. A hetvenes évtized elején, Edward Heath kormányában az oktatásüggyel foglalkozott, majd 1975-ben a toryk vezérükké választották. Az áttörés éveként 1979-et tisztelheti, ekkor fölényesen verte a labouristákat, akik e megsemmisítő csatából csak most kezdenek ocsúdni.
Hárman versenyeznék a brit kormányfői posztért
Gyorsuló Öböl-diplomácia: szovjet—kínai, amerikai—szír egyeztetés
A külpolitikai helyzet
NÉHÁNY ÓRÁRA a nemzetközi hírpiacnak szinte a középpontjává vált London, hiszen Margaret Thatcher csütörtök délelőtti lemondása világszerte nagy érdeklődést váltott ki. A nyugat-európai fővárosokat elsősorban az érdekelte, hogy utódja barátságosabb lesz-e az Európai Közösség, s kivált a fölgyorsuló nemzetek feletti integrációs folyamaté iránt. Érdeméül méltatói jobbára azt említik, ami talán páratlanul sikeres kormányzati működése után a vesztét okozta: az olasz szenátusi elnök például jellemének „hajlíthatatlanságát” emelte ki. Mint az MTI római tudósítója jelentette, hivatalos olasz körökben csakis elismerő méltatások hangzottak el, a színfalak mögött azonban érezhető volt egyfajta megkönnyebbülés, s ugyanezt lehetett tapasztalni az Európai Közösség brüsszeli székhelyén. Emlékezetes, hogy néhány héttel ezelőtt a Közös Piac római csúcsértekezletén Margaret Thatcher elszigetelődött, amiért ellenezte, hogy pontos menetrendet vázoljanak föl az egységes nyugat-európai bank és valuta megszervezésére. A hálaadás ünnepét a szaúd-arábiai sivatagban töltő Bush elnök azt mondta, Thatcher „mindig tudta, mit akar”, s a Fehér Ház lakója kiemelte a tory politikus szövetségesi hűségét. Bárki lesz is utódja, aligha valószínű, hogy a hagyományosan „különleges” brit—amerikai viszony jelentékenyen változnék.
NEM TART MÁR SOKÁ a kuvaiti megszállás, mondta a Fehér Ház gazdája, miután találkozott a szaúdi királlyal és a száműzetésben lévő kuvaiti emírrel. Figyelemre méltó egy szovjet diplomata megjegyzése, aki szerint, akár ultirhátumot is lehetne intézni Bagdadhoz, hogy vonja ki csapatait. AZ Irak-ellenes koalíció és általában a közel-keleti helyzet szempontjából ígérkezik kiemelkedő fontosságúnak Bush és Asz-szad elnök mára tervezett, és váratlanul bejelentett genfi találkozója. A Fehér Ház lakóját nem kevesen bírálják, amiért tárgyalóasztal mellé ül a szíriai vezetővel, akinek terroristabarát politikáját élesen bírálták az amerikai fővárosban. Erre mondta Bush, kissé védekezőn, a szí-riaiak „épp úgy véget akarnak vetni a kuvaiti megszállásnak, mint mi”, és „nem látok problémát abban, hogy tárgyaljak Asszaddal, a közös célról”. Egy izraeli illetékes azt fejtegette „ez egyszer Bush túl messzire ment”. Hírügynökségek megjegyzik, hogy Damaszkusz küldött ugyan katonákat Szaúd-Arábiába, de ellenzi a hadműveletek megindítását Irak ellen.
A PÁRIZSI EURÓPA-CSÜCS különféle vonatkozásaira több hírmagyarázó visszatért. A szovjet sajtó felsőfokban méltatja a párizsi eredményeket, és beszámol Antall és Gorbacsov tárgyalásairól. Ez utóbbiról a Szabad Európa Rádió úgy vélekedett, a párizsi eszmecsere nem növelte a feszültségeket a két ország között, sőt „az atlanti klíma talán inkább enyhítette”, noha megelőzően a barométer „mintha némi feszültséget” mutatott volna. A SZER úgy ítéli meg: általános vélekedés szerint, „igen jól szerepelt” az Antall vezette magyar küldöttség a párizsi tanácskozássorozaton. A Varsói Szerződés felszámolására tett magyar javaslatot kedvezően értékelte a csehszlovák nemzetvédelmi miniszter, aki egy prágai sajtóértekezleten kifejtette, Csehszlovákia és Németország egyaránt úgy értékeli, a NATO pozitív szerepet játszik a földrészünk biztonságának megőrzésében. A nyugat-európai diplomácia nem elhanyagolható fontosságú híre, hogy a pekingi diákmozgalom tavaly júniusi leverése óta, a spanyol külügyminiszter személyében először érkezett magas rangú látogató a kínai fővárosba. A madridi külügyminiszter közölte, az Európai Közösség szeretné helyreállítani a Kínához fűződő kapcsolatokat. Nyilván az elszigeteltségből kitörni óhajtó kínai diplomáciai erőfeszítéseknek is tulajdonítható, hogy Sevardnadze külügyminiszter ma Kínába utazik, s tárgyalásai középpontjában várhatóan az Öböl-válság áll majd.	(M. J.)
Ma fogadja <>önc# és Antalt
A NATO főtitkára Budapesten
jes biztonságukat elérni, csak bi- I tonságát. Éppen ellenkezőleg, va-zonytalanságot teremtenek maguk I lódi biztonságot csak együttmű-körül. Éppen ezért nem szabad ködéssel és a terhek megosztá-újra „nacionalizálni” Európa biz- I sával lehet elérni — hangoztatta.
Thatcher lemondása után
Heseltine, Hurd és Major pályázik a pártelnöki tisztségre
lluv/.onüt ponttal emelkedtek a részvények a tőzsdén
Az elemzők hajlamosak azt feltételezni, hogy Thatcher konzervatív fordulatot hajtott végre az angol közgondolkodásban. S ez a megállapítás alighanem helyes is. Am a változás érett a társadalomban. Annak idején, még 1979-ben Thatcher erélyesen támadta a szakszervezeteket, amelyek sztrájkokkal bénították meg az ország életét. De az nyilvánvalóvá vált, hogy a jóléti berendezkedés munkáspárti elvei elavultak, a gazdaság hanyatlott, mert a technológiai világváltás közepette nem tudott alkalmazkodni, s ragaszkodott hagyományos iparágaihoz. Thatcher a versenyben bízott, az eJkényel-mesedett állami vállalatok privatizálásában, a központi beavatkozás megnyirbálásában, s általában a polgár önerőre támaszkodásában, vagyis a kormányzati gondoskodás visszaszorításában.
A szigorú monetarizmus következtében azonban hirtelen megnövekedett a munkanélküliek száma, s persze az üzleti csődöké is. A bukás fenyegette 1982-ben, de a falklandi háború nagyszerű megvívásával, s ekként a birodalmi nosztalgia felélesztésével hamar visszaszerezte a népszerűségét. S mit sem változott keménysége. Nem riadt meg az IRA bombájától a vészes brightoni éjszakán 1984-ben, soha nem módosította uls-teri elképzeléseit. S a nyolcvanas évek második felében bebizonyította, hogy elérte, amit akart. Az infláció irama lelassult, a foglalkoztatási adatok javultak, az ipar korszerűsödött, s ami még ennél is fontosabb, a konzervatív gondolat hódított, olyan helyzet jött létre, amelyben nem a torykmak kellett felvállalniuk a labouris-ta, jóléti elveket, s voltaképpen szociáldemokrata módon kormányozni, hanem éppen ellenkezőleg: ha a Munkáspárt kerülne hatalomra legkésőbb
1992-ben, a konzervatív eszméket is magáévá téve kellene irányítania, aligha kezdhetné államosításokkal, a társadalmi juttatások kiterjesztésével.
Thatcher pályafutása ekkor érte el csúcspontját, s ekkor gyorsultak fel az események a Közös Piacban. A kormányfő híve volt az egységnek, ami a gazdasági lehetőségeket illeti, de semmiképpen sem akarta alávetni magát a politikai és pénzügyi döntéshozatalnak, amelyből mind nagyobb részt hasíthatott volna ki magának a központ, vagyis Brüsszel. A brit szuverenitást féltette. S hogy az unió kialakulását hátráltassa, élénken támogatta, hogy a kelet-európai új demokráciák is legyenek előbb teljes jogú tagok. Ám sem Párizs, sem Bonn nem értett egyet ezzel, s kettejük taktikai, netán stratégiai szövetsége azzal fenyegetett, hogy Anglia csak a partvonalon kívülről szemlélheti a fontos európai eseményeket. S a gazdaság is megbicsaklott. Az infláció üteme ismét két számjegyű, s mind hosszabbak a sorok a munkaközvetítő irodák előtt is. Nem volt más választása, mint bevinni a fontot az európai árfolyamrendszerbe. De elkésett. A mind türelmetlenebb Európa-párti toryk megelégelték vonakodását, és elégtelen kompromisszumait, ök európai országot és pártot akarnak, amely tényező e régióban. S minél gyorsabban, a közelgő erőpróbák előtt. Megszabadultak hát a kormányfőtől és a vezértől, ám nagy kérdés, mire mennek Thatcher nélkül a thatcherista Angliában.
BUM Mikló*
Az MTI jelenti: Manfred Wörner, a NATO főtitkára csütörtökön délben hivatalos látogatásra Magyarországra érkezett.
Manfred Wörner — akinek személyében első alkalommal látogatott hazánkba az észak-atlanti szervezet főtitkára — négynapos útja során találkozik a magyar politikai élet vezetőivel.
Göncz Árpád köztársasági elnök pénteken a Parlamentben fogadja Manfred Wörnert. Ugyancsak pénteken fogadja a főtitkárt Antalt József kormányfő. A NA-TO-főtitkár emellett megbeszélést folytat Jeszenszky Géza külügyminiszterrel és Für Lajos honvédelmi miniszterrel. Manfred Wörner csütörtökön délután előadást tart a Parlamentben az Ország-gyűlés külügyi és honvédelmi bizottságának meghívott vendégei előtt.
Manfred Wörner, röviddel megérkezése után — tárgyalásokat kezdett Jeszenszky Géza külügyminiszterrel.
Az eszmecsere során a NATO főtitkára megerősítette: az északatlanti szervezet nem tekinti sem ellenségnek, sem ellenfélnek ha-
zánkat. Ellenkezőleg:	szimpátiá-
val tekint Magyarországra, s a hazánkhoz fűződő kapcsolatait is ezen szimpátiára alapozva kívánja ápolni. Ami a magyar felet illeti, a tárgyalásokon megerősítették: Magyarország szövetségi kötelékek nélkül, önállóan keresi a NATO-hoz fűződő kapcsolatok építésének módjait. (Hermán János külügyi szóvivő ezzel kapcsolatban az MTI kérdésére közölte, hogy a mostani megbeszélésen nem került szóba Magyarország és a NATO kapcsolatainak intézményesítése.)
A NATO célja egy olyan Európa megteremtése, ahol a katonai agresszió, illetve az azzal való fenyegetés fizikailag lehetetlenné, politikailag pedig értelmetlenné válik — ezzel a mottóval tartotta meg a délutáni órákban nagy érdeklődéssel kísért beszédét Manfred Wörner az Országgyűlés külügyi és honvédelmi bizottságának meghívott vendégei előtt.
Wörner felhívta a figyelmet: ma egyetlen ország sem képes biztonságát szavatolni egyedül, vagy szomszédaitól függetlenül. Azok az országok, amelyek saját erőfeszítéseik alapján akarják tel-
Tlzenegy évi kormányzás után a 65 éves Margaret Thatcher csütörtökön reggel közölte, visz-szalép a második fordulótól, és ezzel lemond a kormányfői tisztségről. Az új pártvezér megválasztásáig hivatalban marad. Thatcher érdemeit világszerte méltatták, Bush elnök azt mondta, Amerika „kitűnő szövetségese” volt.
Az események filmje csütörtökön reggel kezdődött. Tíz órás híradásában a BBC-rádió még csak annyit közölt, hogy tanácsadói azt mondták a második vezérválasztási fordulóra készülődő Thatchernek, hogy ne induljon. Röviddel ezután hangzott el a közlés arról, hogy a kormányfő — megfogadta a tanácsot. A mindig visz-szafogott rádió szenzációsnak minősítette a kormányfő távozását, s többször megszakította adását. Több mint fél évszázada nem fordult elő, hogy hivatalban lévő brit miniszterelnök saját pártjának kezdeményezésére mondott le.
Csütörtökön a távirati irodák és az elemzők azt kutatták, hogy mi váltotta ki Thatcher magatartásának megváltozását, hiszen a kormányfő a hét első felének szinte minden napján közölte, a keddi „félgyőzelem” ellenére hivatalban kíván maradni.
A CNN amerikai tévéállomásnak adott nyilatkozatában a The Economist szakértője azt mondta: tanácsadói meggyőzték Thatchert arról, hogy veszíthet Heseltine-nal szemben. Minthogy a távozó kormányfő semmiképpen nem akarta, hogy régi vetélytársa kerüljön a pártelnöki és így minden bizonnyal a kormányfői tisztségbe, ezért inkább lemondott, s ezzel megnyitotta az utat más jelölések előtt is. A jövő kedden sprra kerülő második fordulóban az ex-hadügyminiszteren kívül Hurd jelenlegi külügyminiszter és Major pénzügyminiszter kíván részt venni. A The Economist legfrissebb száma — címlapján Thatcher fotójával és azzal a kérdéssel, hogy „A vég?" — azt írta, hogy a hetilap nem annyira Heseltine-t és Hurdöt támogatja, mint inkább a lemondáshoz vezető eseménysorozatot lényegében elindító Sir Geoffrey Howe volt miniszterelnök-helyettest és külügyminisztert. Ö azonban „nem vezető egyéniség”, s nem indul a vezérválasztáson. így a brit hetilap a konzervatívok fiatalabb nemzedékét, köztük Major pénzügyminisztert támogatja. Mások kiegyensúlyozottan diplomatikus stílusa miatt Hurd külügyminiszternek adnak igazán esélyt. Annyi tény, hogy a Közös Piac székhelyén — noha nem hivatalosan, hanem magánbeszélgetéseken — bizonyos megkönnyebbüléssel fogadták Margaret Thatcher távozását, hiszen a brit kormányfő az utóbbi években több ízben szembefordult a szorosabb integrálódási folyamattal. A nemzetközi reagálások között feltétlenül megemlítendő még, hogy Geraszimov szovjet szóvivő is méltatta Margaret Thatcher érde-
meit, hiszen úgy tartják, ő „fedezte fel” a Nyugat számára — Gorbacsovot.
Látogatóban a királynőnél
Mint a Reuter jelentette, a brit kormányfői hivatal csütörtökön közleményt adott ki Margaret Thatcher lemondásával kapcsolatban.
Eszerint a miniszterelnök asz-szony nem kíván indulni azon a szavazási fordulón, amelynek során — másodízben — szavaznak a Konzervatív Párt vezetőjének személyére. Ennek megfelelően, amint ismert lesz a párt új vezérének személye, lemond kormányfői tisztjéről.
Margaret Thatcher döntéséről a délelőtt folyamán tájékoztatta Nagy-Britannia uralkodóját, II. Erzsébet királynőt, s lépéseket tett annak érdekében, hogy azt egy személyes meghallgatás keretében hivatalosan is tudassa vele — tartalmazza a közlemény. .
A miniszterelnök asszony döntésével kapcsolatban maga is közleményt hozott nyilvánosságra: „A kollégáimmal folytatott megbeszéléseket követően arra a következtetésre jutottam, hogy a párt egysége és a következő általános választásokon elérendő sikere érdekében lemondok, ezzel is lehetővé téve kormányom tagjai számára azt, hogy részt vegyenek a párt vezetőjének megválasztásában. Egyidejűleg köszönetemet fejezem ki a kabinet tagjainak, és kormányon kívüli híveimnek azért, hogy támogattak politikám megvalósításában.”
Mint az MTI jelentette, a kormányfő távozását keddi sikerével kikényszerítő Michael Heseltine volt védelmi miniszter megdicsérte Thatcher asszonyt bátor lépéséért, és megállapította, hogy Margaret Thatcher figyelemre méltó módon járult hozzá az elmúlt több mint 10 évben Nagy-Britannia történelméhez. A konzervatív párt 372 parlamenti képviselője a keddi első vezérválasztási fordulón nem szavazott minősített többséget Thatcher asz-szonynak, így vált szükségessé a jövő keddi második forduló.
A részvénypiac 26 pontos emelkedéssel, a font árfolyama pedig fél dollárcentes erősödéssel reagált Thatcher asszony lemondásának hírére. Az elmúlt napokban az elhúzódónak ígérkező bizonytalanság miatt mindenütt áresések voltak.
A jelöllek
„Érdeméül tudható be elhatározásaidé hazudnék, ha azt mondanám, hogy sajnálom” — kommentálta a hírt az ellenzéki munkáspárt vezére, Neil Kinnock. Thatcher asszony politikája az elmúlt évtizedben szinte feledésre ítélte a Munkáspártot, de az utóbbi időben a közvélemény-kutatási adatok azt mutatták, hogy a Munkás-