﻿Kedd
Ára:
<1.30
fariul
Magyar Nemzőt
november 27. UH. évfolyam
278. szám
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
Mi a SZÖSZ?
A Biztonsági Tanács határozattervezete szerint
Mindjárt elárulom: a Szegények Önsegélyező Szervezete. Székhelye: a Déli pályaudvar érkezési oldalának kijárata, az Alkotás utca felől. Elnöke Makovecz Gyula, szakállas fiatalember; különös ismertetőjele, hogy százszázalékos rokkant, hajléktalan és elkeseredett.
A szervezet programja mindössze öt pont, valamennyi a szegények anyagi helyzetének jobbítását kívánja a nyugdíj-emeléstől, illetve a kiugróan magas nyugdíjak letörésétől a benzinárcsökkentésig. (Félreértés ne essék, ez nem a Porschékbe, nem is a Dáciákba töltendő extrára értendő, hanem a Verolexekhez, Hycomat-Tra-bantokhoz, motoros tolószékekhez szükséges hajtóanyagra.) Az öt pont a SZÖSZ központjában, vagyis a járdaszélen olvasható, stílusosan egy papun-dekli dobozfedélre pingálva, aminőt turkáló és rongygyűjtő honfitársaink szoktak összeszedni a kapualjakban és a közértraktárak előterében. A mozgássérült elnök fekhelye és a plakát között papirláda, ben-be a járókelők adományai: két-, öt- és tízforintosok, de némely jeles ünnepnapon még ötvenesek és százasok is.
A szervezet programját ily módon bárki könnyedén megismerheti, mindössze egy metrójegyet kell váltania, s az aluljáróból felballagni a lakályos Alkotás utcára ... Itt és most csupán a felhívás egyetlen kitételére szeretnénk kitérni, arra, amely a lehető legtömörebben fogalmazza meg a szegények társadalmi-politikai követeléseit: Demokrácia — igen, éhezés — nem.
Ezt nyilván csak a gyengéb-k kedvéért vették föl jelmon-taik közé. Hiszen a kettő — y, mint demokrácia és éhség fogalmilag és gyakorlatilag yaránt kizárja egymást. Vegyünk egy országot, egy málló társadalmi rendszert, íelyben a népesség jelentős nyada éhezik. Jó, nem feltétéül és nem mindennap; de m azt eszi, amit megkíván, m a legújabb józsefvárosi csepeli divat szerint öltözkö-«, gyermekeinek nincs játékká ja, de még egy Marklin-ilanyvasútja sem. Mivel itt m óhajtunk statisztikai elem-sekbe bocsátkozni, nevezzük t a réteget Iksz nagyságren-inek. Na már most, egy em-r létezésének hónapra lebon-tt minimuma ötezer forint írül lehet — tudós közgazdák rilván fillérre megmondják az szeget —, nevezzük ezt a intosság kedvéért ipszilon-,k. Iksszer ipszilon pedig — t a kisegítő iskolások is tud-k, ahová az éhező gyermekek me jár — egyenlő ikszipszi-nnal. Ekkora summára volna üksége iksz tagú lakosságnak, így emberi színvonalon éljen.
És ezt a summát képtelen megszerezni.
Mit tehet? Például gürcöl, hogy legalább megközelítse ikszipszilont. Például mindennap leissza magát abból a pénzből, ami spricoerre elég, de húsra nem, s elkeseredésében szidja a feleségét, veri a kőikéit. Például éhezik, és juszt sem megy el az idei operabálra.
Csak egyet nem csinál. Demokráciát.
Pedig most aztán volna lehetősége rá. Most aztán választhatna az. Isten, haza, család meg a Hejha között, most bizony lehetne liberális, szocialista, nemzeti keresztény, még munkáspárti is, ám ő — ki tudja, miért — nem vonzódik egyetlen mozgalomhoz sem. Valószínűleg nem is ismeri őket: rádióját rég eladta a Bős-
Iraknak január elsejéig ki kell vonulnia Kuvaitiról
Moszkvában tárgyal a bagdadi diplomácia vezetője
A külpolitikai helyzet
„RENDKÍVÜL VESZÉLYES FEJLEMÉNY” lenne, ha a Biztonsági Tanács az Irakkal szembeni katonai erő alkalmazásáról hozna határozatot — mondotta a jemeni elnök, akinek hazája decemberben átveszi a BT soros elnöki posztját az Egyesült Államoktól. Ali Abdullah Szaleh a The Washington Post című lapnak nyilatkozva kijelentette: különben is tudomása van arról, hogy Bagdad kész a párbeszédre, s nem érti, Bush elnök miért nem küldi el személyes megbízottját Bagdadba vagy más arab fővárosba az iraki vezetéssel folytatandó közvetlen tárgyalásokra. Szaleh szerint a katonai lépés az egész térséget végveszélybe sodorná, emellett az amerikai fenyegetés Szaddám Húszéin mellé állítja a Kuvait lerohanását egyébként elítélő arab államokat is. Az amerikai kormányzat szeretné elérni az erő alkalmazását törvényesítő ENSZ-határozatot még mielőtt Jemen kerül a BT elnöki posztjára. A londoni The Times ehhez hozzáfűzi, Washington további célja, hogy az elfogadásra kerülő dokumentum január elsejét jelöli meg az iraki csapatok kuvaiti kivonulásának végső határidejeként.
AZ IDŐPONT LÉNYEGES LEHET ia várhatóan csütörtöki New York-ii határozathozatal előtti Vitában, miután a The New York Times úgy tudja, a BT január végét jelölné meg Bagdadnak. Hétfői amerikai lapjelentések szerint a Bush-kormány bizonyos abban, hogy a Biztonsági Tanács tizenöt tagja közül legalább tíz megszavazza a határozatot, amely lehetővé teszi, hogy a tagállamok „minden szükséges intézkedést” megtegyenek Irak ellen, ha nem teljesíti a feltételeket. A BT öt állandó tagja közül — vélekedik a hivatalos Washington — legfeljebb Kína tartózkodnék a szavazásnál, de ez nem akadályozná meg a tanács döntését. E pontnál a megfigyelők egyébként kitérnek Peking és Moszkva viszonyára is, s mint egy nyugati diplomata megállapította: „a Szovjetunióval való kapcsolatok zavarosak”, miután pénteken Sevardnadze és Csien Csi-csen kínai külügyminiszter megbeszélést folytatott az öbölbeli válságról. A hivatalos jelentések szerint mindketten egyetértettek abban, hogy keresni kell a politikai megoldást, ugyanakkor érzékeltették: nézeteltérések vannak közöttük arról, a Biztonsági Tanács adjon-e felhatalmazást az erő alkalmazására Irak ellen. Szovjet részről 'bizalmatlanok Kína iránt, különösen, hogy az utóbbi időben több bírálat hangzott el a Kínai KP felsőbb szintjéről. Egyes diplomaták szerint ez feltartóztathatja a többi között a kambodzsai békefolyamatot is, amelyre éppen a hét végén dolgozott ki újabb javaslatot Párizsban a Biztonsági Tanács öt állandó tagja.
KÉT VÁLASZTÁS EREDMÉNYE keltett meglepetést. Az egyik, a Csehországban és Szlovákiában lezajlott helyhatósági választások után Havel köre ütközött meg azon, milyen előkelő helyen végeztek a kommunisták, s most az adatok fényében is igazolódik az a korábbi figyelmeztetés, hogy náluk sem történt meg teljes egészében a rendszerváltás. A másik színtér Varsó, ahol élénken elemzik az elnök-választás első fordulóját, s a lapok keresik a magyarázatát Mazowiecki miniszterelnök megdöbbentő vereségének a „semmiből fölbukkant” Stanislaw Tymskivel szemben. A Gazeta Wyborcza a lengyel politikatörténet „szégyenletes részének” minősítette az ügyet. Mint írta, Tyminski a második fordulóban biztosan veszít Walesával szemben, de egy teljesen új ellenzék vezére lehet, s vele sokkal több baja támadhat majd az elnöknek, mint Mazowiecki táborával. Ügy vélik általánosan, hogy a „másik Lengyelország” állt Tyminski mögé; az a rész, amely a Szolidaritás irányítása alatt nem találta helyét, nem értette meg a reformokat, már nem hajlandó tovább elviselni a következményeit és nem támogatja többé a kormányt. Most új helyzet keletkezett; ez a bizonyos másik Lengyelország megszólalt a nyilvánosság előtt, s ezzel összeomlott „a mi államunk" mítosza. A Rzeczpospolita című kormánylap egész Kelet-Európára vonatkoztatható következtetéseket fogalmazott meg, amikor azt írta: nem lehet lebecsülni a választók azon részét, amely Tyminskire szavazott, s az eredményekből Walesa is okulhat. Amit viszont a szerző egyértelműen pozitívnak tart az, hogy végre ténylegesen pluralizálódik a lengyel társadalom, s a Szolidaritásból kiválik, illetve létrejön egv normális, konstruktív, és gondolkodó ellenzék.	(ZS. E.)
„Megakadályozzák a katasztrófát”
Kadhafi alternatív BT-ülést akar összehívni
nyákon vagy a Nagykőrösi úton, az újság meg — ugye — hat forint ötven fillér.
Demokráciát teremteni egy elmaradott gazdaságban, romló életszínvonal, növekvő munkanélküliség, rohamos infláció mellett — képtelenség. A népuralomra hivatkozni ott, ahol a nép éhezik: demagógia. A kevesek demokráciája, az elit egyenlősége persze, megvalósulhat, s nem vitatható el jó szándéka sem, amely a többség fölemelésére irányul, a hamari eredmény azonban kétséges. A demokrácia az éhezők szemében utópia. Szép álom egy szép államról, ahol mindenki jóllakhat egyszer-egyszer. És, ha ételhez jut, nem zabálja halálra magát, mint Móricz Zsig-mond ama gyönyörű-keserves novellájában.
A szegénység: kórokozó. Az éhező: beteg ember. Nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is. Mert igaz ugyan, hogy köny-nyebben ledönti a tüdővész, a gyomorfekély, a sokízületi gyulladás, de szinte ellenállás nélkül deformálja szellemét, erkölcseit is a nincstelenség. Deviánssá válik. Lop, mert pénzre van szüksége. Szép nőkkel erőszakoskodik, mert hitvese már akkor aszott volt és savanyú szagú, amikor megismerte és elvette feleségül. Ha nő, lelkifurdalás nélkül áruba bocsátja testét, hiszen öröme soha nem volt a Szerelemben.
Az éhező gyakorta gyűlölködik. Irigyli azt, akinek van mit a tejbe aprítania. Eleinte maga is megpróbálja bizonyos anyagi magaslatokba feltornászni magát, de ha ez nem sikerül — márpedig erre mind kevesebb az esélye —, életenergiája agresszivitásba csap át. A magányos tömeg: lázad. Ö, nem lélekemelő forradalmakat csihol, mint Marx és Engels megálmodta volt, hanem dühöng és pusztít. Nem tudatosan és nem szervezetten, de amorf célzatossággal, pusztán azért, hogy megmutassa magát.
A Déli közelében lakom, s amikor a maszek pékhez vagy a zöldségeshez igyekszem, esetleg újságot veszek, el kell haladnom az önsegélyező szervezet központja előtt. Örülök annak, hogy a mi szegényeink — a XIX. századi angliai bérrabszolgák tömörülése után százötven évvel — szerveződni akarnak; keserűség fog el, mivel úgy látom, évtizedek óta nincs nálunk mérvadó politikai-gazdasági erő, amely ügyüket fölvállalná, s nemcsak szavakban. (Talán a SZETA-t kivéve.) Magukra maradnak azok, akiknek a legnagyobb támaszra volna szüksége.
Vannak-e emberi jogaink? című, még szamizdatban megjelent tanulmányában Kis János filozófus megkülönböztet abszolút és relatív nélkülözést. Azt írja: „A viszonylagos nélkülözés is lehet olyan súlyos, hogy a nélkülöző ember nem számíthat a mindennel jól ellátott emberekkel morálisan egyenrangú személynek. Ha túlságosan nagy a függőleges társadalmi távolság, hiába vannak meg az alul lévőkben a tiltakozáshoz, a követeléshez és a vitához szükséges testilelki erők: morális lehetetlenséggé válik e képességük gyakorlása.”
E törekvésük most kimerül a SZÖSZ létrehozásában. Egy rokkant férfi fekszik a budai utcán, szakadt hálózsákba és plédbe burkolózva, az ellehetetlenült társadalom és az elesett emberség jelképeként. Néha elalszik. Ilyenkor arról álmodik, hogy éppen nem éhes.
Bálint B. András
A Biztonsági Tanács határidőt kíván szabni Bagdadnak a Kuvaitiról történő csapatkivonásra, különben az iraki vezetés a háborút kockáztatja — vélekedett a BT csütörtökön kezdődő New York-i tanácskozásával kapcsolatban Douglas Hurd brit külügyminiszter.
Ha Irak nem tartaná be a kitűzött határidőt, ez nem jelentene azonnali katonai akciót — tette hozzá a brit diplomácia vezetője. A testület tagjait, akik Kuvait augusztus 2-1 lerohanása óta imár tíz határozatot hoztak Ira'k ellen, ezúttal James Baker amerikai külügyminiszter hívta New Yorkba. A lépéssel kapcsolatban egyébként mély aggodalmát fejezte ki a tanács leendő soros elnöke, Jemen, amely a rótációs rendszer alapján szombaton veszi át a BT elnöki tisztét az Egyesült Államoktól.
A BT rendkívüli ülésének ösz-szehívását sürgette hétffcn Líbia is. Ez azonban líbiai elképzelés szerint az Egyesült Államok által összehívott találkozó alternatívája lenne, mivel Tripoli úgy véli, hogy a Washington kezdeményezte ülés a „háború találkozója” lenne. Líbia ENSZ-nagykövete már kérte is a BT összehívását, hogy „megakadályozzák a katasztrófát’’. Kadhafi líbiai elnök 48 órán belül békekezdeményezéseiről kíván értekezletet tartani.
Szaúd-Arábia, Egyiptom és Szíria külügyminiszterei az Öbölválság ügyében szombaton találkoznak Kairóban. Ez lesz a három ország harmadik találkozója egy hónapon belül.
Jasszer Arafat, a PFSZ V. B elnöke a The New York Times-nak adott nyilatkozatában kijelentette: támogatja Szaddám Húszéin iraki elnök igényét, hogy
Iraknak Kuvaitból való visszavonulását kapcsolják össze az izraeli-palesztin kérdés megoldásával. Arafat szerint a kuvaiti uralkodó család hajthatatlansága vezetett az iraki megszálláshoz, s háború esetén az iraki csapatok soká, akár évekig is képesek lesznek ellenállni.
Jiehak Samir izraeli kormányfő hétfőn leszögezte, hogy országa csupán „megfigyelő” az Öböl menti válságban, és nem tagja az Irak elleni koalíciónak. Kijelen-
' Moszkva, november 26.
Hétfőn Moszkvába érkezett Ta-riik Aziz iraki külügyminiszter, aki a délelőtti órákban megkezdte tárgyalásait Eduard Sevardnadzé-val. A több mint négy órát tartó megbeszéléseken szovjet részről azt hangoztatták, hogy végre kell hajtani a Biztonsági Tanács határozatait, tájékoztatta az újságírókat az eszmecserékről Vitalij Csurkin. (A kora délutáni sajtó-értekezlet idején egyébként még folytak az eszmecserék.) Az új külügyi szóvivő — Gennagyij Ge-raszimov utóda — fölhívta a figyelmet arra, hogy a napirenden szerepel a továbbra is Irakban tartózkodó 3315 szovjet állampolgár sorsa. A kiutazásuk engedélyezésével kapcsolatos eddigi bagdadi álláspont ugyanis „komoly aggodalmakat” vált ki a Szovjetunióban.
A szóvivő közölte, hogy novemberben a korábban egyeztetett grafikon szerint ezer szovjet állampolgár hagyhatta volna el Ira-kot, valójában azonban csak 350-en távoztak. Az ígéretek és a tényleges valóság közötti szakadék „nem természetes, és elfogadhatatlan”. Amennyiben az iraki fél nem szüntet meg haladéktalanul minden mesterséges akadályt, és nem biztosítja a kiutazást Irakból, akkor „ez tovább bonyolítja a szovjet—iraki kapcsolatok légkörét, és arra késztet minket, hogy még keményebb álláspontot foglaljunk el a Perzsa-öbölben kialakult 'helyzettel kapcsolatban”.
Csurkin elmondta, Sevardnadze szerdán New Yorkba utazik, ahol részt vesz a másnap kezdődő Biztonsági Tanács-ülésen. Előtte azonban még kedden találkozik Szaúd al-Fejszal szaúd-arábiai külügyminiszterrel, akit szintén Moszkvába várnak.
<-t -r)
*
Mihail Gorbacsov szovjet elnök hétfőn Moszkvában találkozott Tárik Aziz iraki külügyminiszterrel — jelentette a szovjet tévé.
< M unkatársunktól)
A minap Romániában tett rövid látogatást Ion Iliescu elnök meghívásának is eleget téve Tóm Lantos, az Egyesült Államok kongresszusának demokrata párti képviselője, aki ismételten visszatérve Budapestre, hétfőn sajtótájékoztatón számolt be tapasztala-tiaról a budapesti amerikai nagy-követség könyvtártermében.
Tóm Lantos hétfőn reggel vette kézhez azt a levelet, amelyet a román elnök küldött részére, s amelynek tartalmát a képviselőház magyar származású tagja, a kongresszus emberi jogi testületének társelnöke készséggel osz-
tette: .Eljön majd a nap, amikor meg kell tenni, ami szükséges, e diktatúra, e gyilkos ellen.”
A franciaországi zsidó szervezetek 'képviselő tanácsának (CRIF) népes 'küldöttsége előtt elhangzott beszédben Samir nem fejtette ki bővebben, mire gondol. Annyit tett hozzá: „vonják le maguk a következtetéseket” A miniszter-elnök azt mondotta egyébként, hogy Izrael a világon „az egyetlen igazi szövetségese az Egyesült Államoknak'
Vitalij Csurkin szovjet külügyi szóvivő a nap folyamán ezt megelőzően még csaknem kizártnak nevezte Gorbacsov és az iraki államférfi találkozóját. Tárik Aziz a szovjet fél meghívására hétfőn érkezett Moszkvába, s hosszú órákon át tárgyalt Eduard Sevardnadze 'külügyminiszterrel.
— Amennyiben Irak valóban óhajtja a rendezést, akkor most már nyíltan színt kell vallania Kuvait és a túszok kérdésében. Ellenkező esetben elkerülhetetlen, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa nagyon kemény határozatot hozzon — jelentette ki Gorbacsov.
A szovjet elnök a párizsi csúcs-értekezlet alkalmából folytatott tárgyalásaira hivatkozva figyelmeztette Bagdadot, hogy a nemzetközi álláspont még tovább keményeden a Kuvait elleni agresz-szió ügyében. Gorbacsov elfogadhatatlannak minősítette azokat a bagdadi érveket, hogy Kuvait iraki földnek tekinthető, s az iraki vezetést kényszerhelyzetbe hozták. fenyegették.
Az agressziót mindenképpen fel kell számolni, csak ezt követően kerülhet sor más kérdések áttekintésére — fejtette ki Gorbacsov. s erkölcstelennek minősítette Bagdad „emberkereskedelmét”, amikor csak alkudozások árán engednek vissza hazájukba pár tucat embert. A szovjet elnök felszólította Bagdadot, hogy szavatolják az Irakban dolgozó szovjet szakemberek szabad hazatérését.
Gorbacsov felszólította Szaddám Húszéin iraki elnököt, hogy újra és újra mérlegelje a helyzetet. hiszen kezében van az ország sorsa, s az idő már nem tűr halasztást.
A szovjet tévé jelentése szerint Tárik Aziz semmi újat nem tudott mondani a szovjet államfőnek. csak Bagdad már jól ismert érveit ismételte meg. Az iraki politikus szerint nincs akadálya a szovjet szakemberek hazatérésének, s a nehézkes evakuálásukat „bürokratikus félreértésekkel” magyarázta.
tott meg a sajtó munkatársaival. Iliescu a levélben örömét fejezte ki, hogy Tóm Lantos hozzátesz valamit az amerikai—román viszony javításához, s egyben a magyar-román kapcsolatok jobbításának is szorgalmazója. Tóm Lantost arra kéri, adja át Göncz elnöknek legbarátságosabb üdvözletét. A levélben bejelenti: megfontolta és elfogadja Tóm Lantos javaslatát, miszerint a magyar és a román elnök évente, rendszeresen találkozzék egymással, s folytassanak eszmecserét a problémák rendezéséről, a kapcsolatok fejlesztéséről. Iliescu örömmel tudatja soraiban: 1991 januárjától
Moszkvai tudósítónk íeflexjelentése
Gorbacsov fogadta Tárik Azizf
Tóm Lantos Jószolgálati útja
Iliescu megfontolta a javaslatot a magvar—román államfői találkozókra