﻿ALAPÍTOTTA: PETHÓ SÁNDOR
Végvárah
Washingtoni szenátusi vita az Öböl-válságról
Sorsdöntő szavazásra készül a Biztonsági Tanács
Jugoszlávia jövőre felbomlik — jósolja az amerikai hírszerzés
A külpolitikai helyzet
„PUSZTÍTÓ HÁBORÚBA viszi a világot" George Bush — ezzel vádolja Irak az amerikai elnököt a Biztonsági Tanács ultimátumos határozatának körvonalazását látva. A bagdadi kormány első miniszterelnök-helyettese fogalmazott így még azon a szerdai sajtóértekezletén, amelyen ismételten párbeszédre szólította fel az Egyesült Államokat, mondván „nincs más választása, mint észre térni”. Ramadan ez alkalommal sem hagyott semmi kétséget afelől: Irak ragaszkodik Kuvaitra vonatkozó „történelmi jogaihoz", s el van szánva arra, hogy „legyőzze a gonosz erőit és győzedelmesen kerüljön ki” egy esetleges összecsapásból. Miiközben az iraki sajtó is kemény hangnemben adja ország-világ tudtára, hogy a bagdadi vezetőt semmi sem kényszerítheti meghátrálásra, New Yorkban gyülekeznek a Biztonsági Tanács tagállamainak külügyminiszterei. A legutóbbi szovjet diplomáciai erőfeszítések arról győzték meg Moszikvát, hogy politikai eszközökkel aligha lehet jobb belátásra bírni Szaddám Huszeint. Pekingből való elutazása előtt a kínai külügyminiszter jóval kisebb eltökéltségről tett tanúbizonyságot, kijelentvén, országa nem fog megszavazni olyan határozatot, amely felhatalmazást adna Irakkal szemben az erőszak alkalmazására. James Baker, az amerikai külügyek irányítója szóvivője útján jelezte, hogy még a BT csütörtöki ülése előtt a testület minden tagállamának első számú diplomatájával szerét szeretné ejteni egy-egy találkozónak, olyannyira, hogy Washington hivatalosan felajánlotta Havannának: harmincéves szünet után kerüljön sor amerikai-kubai külügyminiszteri megbeszélésre. Baker persze bajosan vehetné rá kubai kollégáját az amerikai. elképzelések támogatására: Havanna több ízben kategorikusan leszögezte, ellenez bármiféle katonai beavatkozást az öbölben. A Fehér Ház némi ellenállásba ütközik otthon is, a szenátus katonai bizottságának meghallgatásain mindkét párt képviselői megfontoltságra intették az elnököt, s inkább az Irakra nehezedő nyomás, fokoaásárg helyezték a hangsúlyt, mert a háború — mini Kennedy demokrata szenátor megállapította — katasztrofálisan hatna az Egyesült Államok érdekeinek érvényesülésére a térségben A The Washington Times értesülése szerint egyébként az amerikai hírszerzési intézmények „közös értékelése" tudni véli, hogy Irak már hat hónapon belül képes lehet atomfegyver előállítására. Kezdetleges bombáról lenne ugyan szó, ám az is megváltoztatná a katonai erőviszonyokat az övezetben. A CIA szóvivője egyszersmind sietett cáfolni azt a feltételezést, hogy a jelentés közzétételét s még inkább következtetéseit belpolitikai számítások indokolnák.
GORBACSOV MÉGSEM UTAZIK december elején Oslóba a No-bel-békedí) átvételére, mivel — így a szovjet elnök magyarázata —, a Szovjetunió számára sorsdöntő időszakban rendkívüli mértékben elhalmozták a tennivalók. Gorbacsov visszakozásába netán az is belejátszhatott, hogy hazájában e nemzetközi elismerés vegyes fogadtatásra talált: a mind súlyosabb napi gondokkal viaskodó Szovjetunióban a közvélemény nem elégszik meg a külpolitikai sikerekkel. A gazdasági válság mélységét jellemezve Nyikolaj Smeljov, a moszkvai Amerika-kutató intézet igazgatója, Tokióban egyenesen úgy vélekedett, hogy a szovjetunióbeli helyzet még az öböl-válságnál is kiterjedtehb globális következményekkel járhat, amennyiben az ország képtelen lesz megbirkózni a nehézségekkel. A jeles reformközgazdász szerint a Szovjetunió döntő 18 hónap előtt áll, amelynek átvészeléséhez mintegy 20-25 milliárd dolláros nyugati segítségre lenne szükség. Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának frissen publikált jelentéséből egyébiránt kiderül, hogy kivétel nélkül valamennyi kelet-európai országban komoly gazdasági visszaesés tapasztalható és az utóbbi hónapokban csökken a lakosság életszínvonala. A régió egyik legsúlyosabb problémája a gyorsuló infláció, amelyet a munka-nélküliek számának emelkedése kísér; ráadásul mind nyomasztóbbá válik a külföldi adósságteher. A bajokat tetézi, hogy a régi gazdasági rendszert szinte mindenütt elvetették ugyan, ,de a politikai konszenzus hiánya 'miatt az új bevezetése késlekedik — mutat rá az ENSZ-tanulmány.	fV. L.)
Tudósítónk R'lrxjrlcnipw
A BT-dünfés küszöbén ellentmondó tanácsok Husiinak
Ijahb Baker-Kcvardnad/r találkozó
Arra — a hatalom és a sajtó viszonya kapcsán felmerült — máig eldöntetlen „politikai találós kérdésre”, mely szerint Magyarországon az elmúlt hónapokban vértelen forradalom ment végbe, vagy csak egyszerűen békés átmenetnek örülhettek a politikába amúgy kissé belefásult polgárok, a lehetséges válasz kulcsát egy tragikomikus színezetű per adta a kezembe. A kefebajuszos, megfáradt őrnagy jogi „kálváriája” nem elsősorban a tárgyalóteremben lezajlott közjátékok miatt „érdemelte ki” e korántsem hízelgő jelzőt.
Végvári József tettének — mint már oly sokszor a történelemben — alapvetően érzelmi, morális megfontolásai voltak. Az önmagának is bizonyítani vágyó őrnagy kockázatoktól sem mentes lépése valószínűleg bekerül majd a történelemkönyvekbe. Még akkor is, ha az egykori rádiófelderítő magánemberi mivoltában első pillantásra nehéz felfedezni a heroikus személyiség idealizált, gyarlóságoktól, kisszerűségek-től mentes jegyeit. A titkos-szolgálat volt tábornoka tanú-kihallgatása után, a tárgyalás végén hiába átkozta el „árulóvá vált” egykori beosztottját, mindez jottányit sem változtat azon a tényen, hogy a hatalom ellen forduló kisember egymagában megásta a hírhedt belső biztonsági szolgálat sírját.
Egy pillanatig eljátszhatunk a gondolattal: milyen sors várt volna az őrnagyra egy győztes forradalom esetén? A diadalmas revolúció minden bizonynyal tenyerén hordozza a hőst, a gyűlölt intézmény, a rettegett tabu ledöntőjét. Eltiport, vérbe fojtott forradalom után pedig Végvári József osztályrésze a dolgok könyörtelen logikája szerint — zárt tárgyalás és alighanem egészen más ítélet...
Az egykori titkosszolgálati tiszt a tárgyaláson többször elmondta: tettével veszélyes akadályt akart eltávolítani a békés átmenet útjából. Paradox módon a siker az őrnagy vesztét okozta, ő vált a békés átmenet egyik első „áldozatává”. A szabályok, a fennálló intézmények ugyanis, ha jócskán megváltozott hangsúllyal is, de megőrizték érvényességüket, játékszabályjellegüket. Attól a pillanattól kezdve, hogy a Belügyminisztérium — számára kétségkívül szokatlan szerepkörben — feljelentőként kereste fel dr. Kámán Józsefet, az akkori katonai főügyészt, a bűnüldözés nehézkes, ormótlan gépezete megállíthatatlanul mozgásba lendült.
A hetek alatt, feltűnő sietséggel „összeeszkábált” nyomozást megszüntető határozat talán csak készítőit nyugtatta meg. A politika — más esetben méltányolható szempontjai — már későn, a büntetőeljárás megindítása után merültek fel. Kiszámítható volt:	jogállam-
ban nem lehetnek hosszú életűek ezek — a jogi szempontból is súlyosan kifogásolható — elkésett kompromisszumok. Ha valamin sajnálkozni lehet a Végvári-ügy kapcsán, úgy az semmiképpen sem az ügyészi megrovás hatályon kívül helyezése és az azt követő vádemelés, sokkal inkább az eljárás év eleji megindítása.
A törvényes vád alapján, a processzuális formaságok mesz-szemenő betartásával folyó per mégis alaposan kikezdte a jog tekintélyét. Többek között erről árulkodik az egyre értet-lenebbé váló közönség hangulata éppúgy, mint a katonai ügyész feltűnő passzivitása, szinte „statisztaszerepe”. A jog —! kénytelen-kelletlen — megpróbálta a lehetetlent: átlépni saját árnyékát, s így vált —
kis túlzással — önmaga karikatúrájává.
Ettől függetlenül, a per ma folytatódik. Ebben a helyzetben a bíró számára egyetlen lehetőség maradt: akárhogyan is, de dönteni. Aligha vitatható: az őrnagy tette formálisan megsértette a büntető törvény-könyv paragrafusait, de az efféle pozitív-jogias színezetű okoskodás egy tapodtat sem visz közelebb az igazi kérdés megválaszolásához.
A törvény szó, betű szerint szemlélő, öncélú jogászkodással legfeljebb morbid és rém-ségesen igazságtalan ítéleteket lehet kifundálni. Ugyan, kinek jutna eszébe a nagy francia forradalom eseménytörténetét lapozgatva, hogy a derék párizsiak, amikor lerombolták a Bastille-t,	tulajdonképpen
„megvalósították a rongálás törvényi tényállását”?
Szerencsére, bár a jogot főként az életben leggyakrabban előforduló, tipikus helyzetekre találták ki, a hatályos rendelkezések alapján sem kell feltétlenül a társadalmi tudattal merőben ellentétes, a történelmet figyelmen kívül hagyó döntést hozni. A Végvári-per alternatívái, egészen attól kezdve, hogy a jogellenes tettről kimondatik: nélkülözi a társadalomra való veszélyességet, egészen odáig^ terjednek, hogy végül még az is kiderülhet: az őrnagy bűnössége tévedés okán hiányzik!
A jog lehetőségeinek határát feszegető, példaértékű per azért is érdemel különös figyelmet, mert úgy tűnik: a jogászi gondolkodás helyeflként kezd (újra) palitizálódni. A folyamat még a Németh-kor-mány idején, a koncepciós perek felülvizsgálatával kezdődött. A törvénysértő ítéletek többségéről, persze alapos bírói eljárás után, perújítások eredményeként feketén-fehé-ren be lehetett volna bizonyítani : annak idején ártatlan ém-berekkel számolt le a politika. Azt hiszem — a hitbéli dolgokat félretéve — egyetlen jogász számára sem volt meggyőző, amikor a legmagasabb bírói fórum sokszor egy fél délelőtt leforgása alatt, esetenként néhány perces tanácskozás után hirdette ki a felmentő verdiktet. Ha a gyalázatos munkával összefércelt koncepciós ítéletekhez is hetek, hónapok kellettek, akkor merőben valószínűtlen, hogy az újraértékelésre elégséges volt az a néhány óra. A „reprezentatív” bírói eljárásoknak végül a parlament az egyetlen lehetséges módon vetett véget: törvény mondta ki az akkori ítéletek semmisségét.
Azóta időről időre felbukkannak a legkülönfélébb el- és leszámolásokat sürgető elképzelések. Csak a legelvakultab-bak hihetnek abban, hogy a jogi mezbe burkolt politikai felelősségre vonásoknak valóban helye lehet a békés átmenet viszonyai között.
A jog funkciói körüli szerepzavar a taxisblokád után is érezhető volt. A legnagyobb kormánypárt jogászai akkurátusán kigyűjtötték azokat a törvényi tényállásokat, amelyeket azon a hétvégén egy fél ország valóban megszegett. Aggódó kérdések záporoztak a legfőbb ügyész felé, miért nem tesz végre valamit. Eközben fel sem merült: a jog nem csodaszer, sikerrel csak alapvetően konszolidált élethelyzetekben használható.
A titkosszolgálat őrnagyának esete — egyebek mellett ___ arra figyelmeztet: politika és jog nemcsak bonyolult ok-okozati kapcsolatban, kölcsönhatásban, hanem — kívánatos esetben — harmóniában is áll egymással.
Bállá Péter
Washington, november 28.
Lapzártakor és a csütörtökre várt BT-szavazás előestéjén ismét találkozott New Yorkban a szovjet és amerikai külügyminiszter, miközben Washingtonban vezető demokrata politikusok óva intik a kormányt a sietségtől, Kissinger pedig „valószínűsiti” a háborút.
Ha Irak úgy kerülne ki ebből a válságból, hogy helytállt a világkoalícióval szemben, az súlyos veszélybe sodorná a térség mérsékelt kormányait — figyelmeztette Henry Kissinger a szenátus katonai bizottságát, amelynek demokrata tagjai az előző kihallgatásokon úgy támogatták Bush elnök „eddigi" politikáját, hogy kérdéseik megfogalmazásával sorra hangot adtak kételyeiknek a támadó akcióval kapcsolatban, és több időt kértek a szankcióknak. S szerdán a rangban harmadik demokrata politikus, Richard
Cephardt képviselőházi többségi vezér nyíltan is óva intette a kormányt a „sietségtől". Még nincs itt az ideje az erő bevetésének — mondita, hivatkozva az eddigi politika sikerére és széles körű támogatására.
Holott a kormány immár egyértelműen az iraki atombomba — vártnál jóval előbbi — veszélyével indokolja ezt a „sietséget”.
A szerdai The Washington Times szalagcímben tálalja azt az értesülést, hogy Bagdadnak „hat hónapon belül” meglesz a „kezdetleges" nukleáris bombája. A lap szerint ez az amerikai hírszerző ügynökségek, közte a CIA közös véleménye. S noha ezt az iraki fegvert még sem rakétán, sem repülőgépen nem lehetne bevetni, megjelenése módosítaná a katonai képletet: Szaddám Húszéin például elhelyezné a bombáját Kuvaitban, és megfenyegetné a világot, hogv felszabadítá-
si kísérlete esetén felrobbantja. Mi több, ezek a kormányügynpk-ségek állítólag utalnak az izraeli hírszerzés ama véleményére, hogy ezt a bambát már Bagdad össze is szerelte volna. Mindenesetre a CIA egyik szóvivője kedden „abszurdnak" minősítette a kormány bírálóinak azt a vádját, hogy holmi politikai okokból készült — és szivárgott ki —, ez a hírszerzési értékelés.
Ha Kissinger — Edward Kennedy szenátor vádló szavai szerint — a háború „valószínűségét" emlegetve valójában tanácsolja is Bush elnöknek az erő bevetését (a volt miniszter kifejezetten tart attól, hogy a márciusi ra-madap ünneppel vége is az „alkalomnak”), akkor a szerdán előtte és együtt meghallgatott két vezérkari főnök, Dávid Jones tábornok és William Crowe admirális szintén a szankciók melletti kitartást ajánlotta. Furcsa lenne, ha a mi türelmünk előbb fogyna el, mint a hozzánk képest aprócska Iraké — mondta Crowe, aki a háborút ellenzőkhöz hasonlóan hangoztatta, hogy ha negyven évig eltűrtük a szovjetek bombáját, Sza'ddámétöl sem kell túlzottan tartanunk. Jones is tart „új Szaddámók" feltűnésétől, ám ő globális atomkortótozást sürget, és nem hagyná, hogy az iraki bomba „befolyásolja" a kormány döntését az Öböl-válságban.
Nem csoda, ha néhány republikánus szenátor immár amiatt aggódik, hogy e meghallgatások éppenséggel Szaddám kezére játszanak. Kissinger komoran fel Is tételezte, hogy a BT-ultimátum határidejének lejárta közeledtével a bagdadi diktátor „bizonyosan új manőverbe kezd", persze
Belgrádból jelenti az MTI:	A
köztársaság napja, november 29. alkalmából Boriszav Jovics, a Jugoszláv Államelnökség elnöke nyilatkozatában meggyőződését fejezte ki, hogy az ország szét-forgácsolása nem szolgálja egyetlen nép érdekeit sem, s a széthullás katasztrofális, következményekkel járna. Jovics reményét fejezte ki, hogy a türelem és a józan ész háttérbe szorítja majd a bizalmatlanságot.
Jugoszláviában idén négynapos lesz az állami ünnep, amely szintén nemzetek közötti vitára adott okot. Horvátországban ugyanis munkanappá nyilvánították a fel-szabadulási ünnepet, amit viszont lögtön erélyeseit bíráltak Szerbiában. Az igazságügyi és köz-igazgatási minisztérium ezzel kapcsolatos közleménye leszögezi, hogy a csütörtöki és pénteki nap az ország egész területén munkaszüneti nap, ettől senki sem foszthatja meg a dolgozókat.
Az amerikai hírszerzés szerint Jugoszlávia jövőre felbomlik és polgárháború is fenyeget az or-
Leköszön
Szófiából jelenti a BTA: Bizonytalanság uralkodik Bulgáriában Andrej Lukanov miniszterelnök lemondásával kapcsolatban. A korábbi hírektől eltérően maga Lukanov szerdán kora este újságírók kérdésére —, akik lemondásáról faggatták —, szűkszavúan annyit válaszolt: „nem most”. Majd hozzátette: „nem tudja pontosan, mikor fog lemondani' .
„sem elfogadni, sem elvetni nem fogja a Biztonsági Tanács határozatát”. S a volt külpolitikacsináló nem titkolja a saját aggályát:	mire kiderül, hogy a
szankciók nem érték el céljukat, „netán, sőt valószínűleg túl késő lesz katonai akciót indítani". Márpedig — intette ő is óvá a demokrata kétkedőket — a katonai lépés még mindig kevésbé veszélyes, mint a dolgavégezetlen távozás a térségből. Úgyhogy a csapatlétszám megkétszerezésével Bush valójában „már átlépte a Rubicont".
Avar János
*
Algírból jelenti az AFP: Hetven olasz állampolgár hagyhatta el szerdán Bagdadot. Irak Algéria kérésére beleegyezett abba, hogy elengedi az összes belga túszt. Az iraki vezetés a nap folyamán megígérte azt is, hogy szerződésük lejártával az ott dolgozó szovjet munkások elhagyhatják az országot.
Valószínűleg a növekvő szovjet elégedetlenség ellensúlyozására az iraki kormány szerdán megerősítette azt, hogy minden olyan szovjet munkás, akinek lejárt a szerződése, elhagyhatja az országot. A szovjet külügyminisztérium hétfőn figyelmeztette Irokot arra, hogy Moszkva keményebb álláspontot fog elfoglalni Irakkal szemben, amennyiben az megakadályozná a szovjet állampolgárok hazatérését. Vitalij Csurkin szovjet külügyi szóvivő elmondása szerint 3315 szovjet állampolgár vár hazautazásra.
Szíria és Nagy-Britannia szerdán diplomáciai kapcsolataik azonnali felújításáról döntöttek — jelentették be Damaszkuszban.
Viták a felszabadulási ünnepe körül
Jugoszlávia széthullása katasztrofális lenne
— íi^elme/íeleil Jovics államfő
Továbbra is általános sztrájk Bulgáriában
szágban. Ezt az előrejelzést osztja Lawrence Eagleburger, a külügyminiszter első helyettese is, jelentette szerdán a The New York Times.
A lap idézte a CIA bizalmas tanulmányát, amelyben arra a következtetésre jut, hogy „a jugoszláv kísérlet kudarcot vallott és az ország ffei fog bomlani. A folyamatot feltehetően a nemzetiségek közötti erőszak kíséri majd. ami polgárháborúhoz is vezethet". Az amerikai értékelés sze-lint a helyzetért Szlobodan Mi-losevics szerb elnököt terheli a fő felelősség, amiért felszította a szerb nacionalizmust és elnyomja a koszovói albánokat. E helyzetben a jugoszláv hadsereg is kezd széttöredezni.
A CIA borúlátó elemzését az ameiikai külügyminisztérium illetékeseinek többsége nem osztja. de egyetért azzal a miniszter első helyettese: Eagleburger két időszakban dolgozott diplomataként Belgrádban, másodszor nagykövetként.
Lukanov?
Andrej Lukanov miniszterelnök újságíróknak kijelentette: „nemzeti egyetértés kormányát kell megalakítani a köztársasági elnök felhívása jegyében. Az egypárti kabinet nem a megfelelő formula Bulgária számára, ám csak az olyan párbeszéd szolgálhat a megegyezés alapjául, amelyben a politikai erők mindegyike lemond a másik fölötti dominá-