﻿0,50
forint
Magyar Nemzet
Kedd
1990.
december 4. UH. évfolyam 284. szám
ALAPÍTOTTA: PETHÓ SÁNDOR
ín
népi szünet
Bonn, december 3.
Jelképesnek is tekinthető, hogy Bonn központjában — ahol a múltban a választásokat megelőző estéken hevesen vitázó csoportok szócsatái dúltak, most a karácsonyi vásár nyüzsgése tölti be a teret. Nem a felhőtlen béke, hanem az ünnepi szünet szimbóluma ez, hogy azután valóban jöjjenek — mert itt lesznek — a kemény hétköznapok. A politikai ünnepek sorozata a vasárnapi választásokkal befejeződött. Ez a vége felé közeledő esztendő ugyanis a nemzeti megújulásé volt: választások az NDK-ban, az októberi egyesülés, és most az első össznémet parlament megteremtése. Egy szakasz, a könnyebbik, az események sodrától hajtott — lezárult.
Tanulságos volt. Azok az aggodalmak, amelyek számos országban, sokakban ébredtek, amikor a gyors német egyesülés híre felbukkant, nem igazolódtak. A múlt vasárnapi választásokon nyoma sem volt nacionalista kilengéseknek, nagy német jelszavaknak — hogy ezt a szótárunkból szerencsére már eltűnt kifejezést használjuk —, a re-vansizmusnak. A választók higgadtan, kiegyensúlyozottan döntötték el, ki mellé, melyik párt mögé állnak. A szélsőjobbhoz számító republikánusok meg se közelítették azt a szintet, amely a parlamentbe segítette volna őket. Az elűző ttek szövetségei sem szólaltak meg a háború utáni határok s az elvesztett területek miatt.
Bonn valamennyi számottevő pánt egyetértésével még a választások előtt sorozatos nemzetközi tárgyalások során rendezte, végleg lezárta ezt a számlát. Fájdalmas volt a lemondás, de tudta itt mindenki, hogy Nyugat és Kelet csak akkor fogadja el az új Németországot, csak úgy illeszkedhet bele a — minden revíziónál többet és jobbat ígérő új Európába, ha ezt a lépést megteszi. S a vasárnapi választások — a hangulat is, az eredmény is — igazolták:	valóban így
döntöttek, komolyan gondolják ezt a beilleszkedést a jövendő Európába.
Van más belső tanulsága is ennek a választások által hamarosan lezáruló esztendőnek: olyan, amelyik a külső szemlélő számára is sokat mond, elemzésre, töprengésre érdemes. Ki győzött? Az, aki előbb és jobban felismerte a helyzetet, a viharos gyorsasággal alakuló körülményeket — azt, ami elkerülhetetlen volt. És gyorsan alkalmazkodni tudott hozzá. Ügy egy esztendővel ezelőtt még Kohl kancellár tíz pontja is a távolabbi jövőbe helyezte a két német állam egyesítését, ütemtervet irányzott elő, hosszabb lépésekben gondolkozott — korántsem volt a nagy pártok között olyan szemléleti különbség, mint később.
A szociáldemokraták, vagy egyik-másik csoportjuk, olyan elgondolásokat tápláltak, amelyek önmagukban érdekesek lehettek, figyelemre méltó történelmi kísérletekre adtak volna lehetőséget. Ilyen volt egy se kommunista, se kapitalista NDK-változat, vagy a realitásokhoz valamelyest közelebb álló lassú, lépcsőzetes összenövés, de mindez az elmélet az elképzelések fellegeiben lebegett — a valóság dübörögve diktálta a gyors megoldást.
Helmut Kohlnak és Hans-Dietrich Genschernek részben ideológiailag nem voltak túl vonzók a fent vázolt utak, főként azonban gyorsan felismerték a szükségszerűséget, a körülmények parancsát. Az NDK lakóinak nem lehetett
ütemtervet készíteni, különben átköltöztek volna á nyugati térfélre. S miközben az ellenfél — szociáldemokraták és más kisebb pártok, mozgalmak — még különböző változatokat latolgattak, ilyesfajta fordulatokban reménykedtek, időpont javaslatokat tettek —, Kohl kormánya cselekedett: élére állt az amúgy is sodró eseményeknek.
A december másodiki német választásokat tehát az eddigi koalíció nyerte: a Keresztény-demokrata Unió, a Keresztényszociális Unió és a Szabaddemokrata Párt, Helmut Kohl és Hans-Dietrich Genscher nevével fémjelzett együttese. De nem tapasztalható táborukban diadalmámor. Inkább a felelősségvállalás hangzik ki szavaikból, első nyilatkozataikból, és valóban ennek van itt most helye, mert a nehézségek, netán a válságok már előrevetítik árnyékukat. A két német állam tényleges — gazdasági, szociális, társadalmi, környezeti egyesítése még hátravan, s mindezt nem lehet huszárvágásokkal megoldani. A falat egyetlen csapással át lehetett törni, választásokat is viszonylag könnyű rendezni, szerződéseket alá lehet írni — de azok a bizonyos hétköznapok lassabban és nehézkesebben peregnek majd itt. Években kell számolni.
Bírálta az ellenzék a kormány egyesítési sietségét. Még a győztes pártokban, a saját táboron belül is fel-felbuk-kantak jogos aggodalmak. Mondják, a „kemény márka diktátumával” még nem oldódott meg a probléma: itt a részben használhatatlan, részben átalakításra vagy éppen felszámolásra szoruló keleti ipar; sok a lepusztult város; a nyugatiba nehezen beilleszthető szociális rendszer, és szokásvilág is nehezíti az összenövést; elkerülhetetlen elbocsátási hullámok, a társadalmi átrétegződés kíméletlen parancsa is hallik. Hol lesz a tűrőképesség határa: Keleten a szűkösségé, Nyugaton az áldozathozatali készségé? A szociáldemokratáknak s másoknak sok tekintetben igazuk volt, amikor e nehézségekre figyelmeztettek. Csak azt a hibát követték el, hogy amikor nyilvánvaló lett, hogy az események megállithatatlanok, tovább fanyalogtak, borúlátást hirdettek.
De ez a múlt. A most következő években is nyilván lesznek véleményeltérések, parlamenti harcok, de immár a létező egységes Németország alapján. Józan ésszel inkább a nézetek, a javaslatok összevetése, egyeztetése ajánlatos, semmint az összecsapások erőltetése. Berlin mindig a két német állam viszonyának tükre, konfliktusaikat sűrítő gócpontja volt — most viszont jó példával szolgál. Tekintettel a párterők megosztottságára, de főleg a két félváros egyesítésének súlyos feladataira, a győztes unió társulást, „nagy-koalíciót” ajánlott fel a helyi szociáldemokratáknak. S ez utóbbiak elfogadták a kinyújtott kezet.
Országos méretekben ez nem képzelhető el, de valószínűleg szükség lesz arra a bonni parlamentben, hogy kormánypártok és ellenzék konstruktív vitákban keressenek megoldásokat.
A helyzet új, eltér az évtizedek óta megszokottól. Hat párt képviselői ülnek a padsorokban, a „volt kommunistáktól” a keresztényszocialistákig. Teret adhat ez túlszított szócsaták zűrzavarának, de — lévén jobbára riválisok és nem ellenségek — a vitákon alapuló nemzetépítésnek is.
Tatár Imre
CATT-előjáték: paraszt«tilf akozások Brüsszelben
Az agrártámogatások lebontásáról vitázik száztíz ország minisztere
IJjahh puccskísérlet Buenos Airesben
A külpolitikai helyzet
MEGTEREMTŐJÉNEK történelmi győzelme-mrJrVfS?? M V,1*g VezetŐ lapjai Helmut Kohl és a Kereszténydemokrata Párt srkeret a németországi választásokon. A római II Tempó fnánl’^f.a’.ho®y ”K°hl éta® beteljesült”, az egyesült Németország első kancellárja lehet. Kiemeli, hogy a nyugodt erő és bátorság, amellyel ezt az egyesülést végigcsinálta, megragadva a szovjet visszavonulás ad-t'4 lehetőséget, helyet biztosít számára a történelemben. A világlapok egyöntetűen úgy kommentálják a választás eredményét, hogy a né-metek Keleten és Nyugaton egyaránt arra az útra szavaztak, amelyet Kohl kínait nekik a politikai egység megteremtése után a gazdasági es szociális egység korántsem fájdalommentes megvalósítására. A Le Quotidien de Paris szerint „Kohl és Genscher nem csupán arra volt képes, hogy elébe menjen a történelemnek, hanem kiválóan állt helyt annak kihívásával szemben is” — s ez magyarázza sikerüket Rámutat arra is, hogy nem kis habozás után vállalta Willy Brandt és Hel-műt Schmidt keleti politikájának folytatását, s ez is segítette sikerét A bécsi Kurier rámutat: Németország soha nem volt egységesebb! mint a mostani választásokon annak megítélésében, hogy a kérész-’ tény—liberális koalíciónak kell továbbra is kormányoznia, élén Kohllal.
A JÖVŐ NEHÉZSÉGEIRE IS felhívják a figyelmet a lapok. A A Die Presse kiemeli, hogy a német választók a szabaddemokraták helyzetének erősítésével gondoskodtak arról is, hogy a CDU—CSU hatalmi túlsúlya ne erősödjék. Az elemzések a szociáldemokrata párt kudarcát annak tulajdonítják, hegy Oscar Lafontaine „nem volt megfelelő jelölt”, részben pedig anpak, hogy a párt a gyors egyesítés ellen foglal* állást. Mindenütt felhívják a figyelmet, az FDP sikerére, amelyet a Libérgtion például annak 'tulajdonít, hogy, Genscher külügyminiszter „a német egység megvalósulásának kulisszák mögötti építője’’ volt, < „ő nyerte a szépségdíjat a német politikusok 'közül, mindenekelőtt a keletnémet választók között”. A kancellárnak most szembe kell néznie azzal a kihívással — emelik ki a megfigyelők —, amelyet a két országrész gazdaságának harmonizálása jelent. A Le Figaro azt írja, hogy Kohl feladata az elkövetkező négy évre „Németország felépítése” lesz; az egyesítés eufóriája után most konkrét formába kell öntenie az ország újonnan megvalósult egységét.
A NYUGTALANÍTÓ KÉRDÉS is sokakban felmerül ugyanakkor vajon a „vaskancellár” d.iadala a német nemzetközi törekvések kiindulópontja lesz, avagy európai és atlanti keretbe illeszkedik. A Cor-riere Della Sera válasza, hogy Kohl megbízhatóbban európai, mint szociáldemokrata ellenfele Lafontaine, és személye az elkövetkező évekre garancia arra, hogy Németország a közösség és a NATO céljait követi. Az 11 Tempó is „új szuperhatalom” színre lépéséről ír. A lap szerint mégis helytelen „német veszélyről” beszélni, hisz az új Nagy-Németország „szinte akarata ellenére" kerül olyan helyzetbe, hogy az európai és világpolitika egyik résztvevője lesz. A brit lapok különösen nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy kiemeljék: az egyesült Németország ismét a világpolitika nagyon-nagyon erős résztvevője. Helmut Kohlt és Németországot eddig alábecsülte a világ — figyelmeztetett a The Times —, s intette John Major miniszterelnököt, hogy igyekezzék jóban lenni a kancellárral, utalva Thatcher tapintatlan kijelentésére. A Financial Times is aláhúzza, hogy most Németország lett a legnagyobb európai demokrácia, „döntő szava lesz a legtöbb nemzetközi intézményben”. Ez is figyelmeztetés arra — írja a lap —, hogy a brit kormánynak nagyobb kompromisszumkészséggel kell megnyernie a németek jóindulatát. A The Guardian „boldog óriásnak” nevezve Kohlt, szintén arra hívja fel a figyelmet, hogy Európa vegyes érzelmekkel figyeli Németország fejlődését. A lap aláhúzza, hogy Németország — Európa gazdasági motorja — immár akkora körzeti hatalom, mint Japán. Ugyanakkor keserűen elmélkedik azon, hogy erejénél és befolyásánál fogva ma már mind Németországnak, mind Japánnak több joga lenne a biztonsági tanácsi állandó tagságra az ENSZ-ben, mint a II. világháború egyik győztes, de a gazdasági versenyben lemaradt hatalmának, Nagy-Britanniának.	(S. G.)
Munkatársunk ielefonjelentcse
Farmertüntetés Brüsszelben az ártámogatások fönntartására
Brüsszel, december 3.
Nyugat-európai farmerek tiltakoztak hétfőn Brüsszelben a mezőgazdasági ártámogatások várható leépítése ellen. A belga fővárosban megnyílt kereskedelmi tárgyalásoknak éppen ez az egyik fő témájuk. Brüsszelben hétfőn megkezdődött a GATT körtárgyalások sorsdöntőnek ítélt fordulója, s erre időzítették tüntetéseiket a farmerek. Több tízezres tömeg jött ösz-sze az Európai Közösség tizenkét tagállamából, hogy a városon végigvonulva, s ott az életet részben megbénítva tiltakozzék a mezőgazdasági ártámogatások esetleges csökkentése miatt. A megmozdulást hatalmas rendőri készültség kísérte, de nem tudta megakadályozni a kirakatbetöréseket, a kisebb rendzavarásokat.
A száztíz ország részvételével folyó Uruguay-forduló, amelynek nyáron kellett volna véget érnie, a kereskedelmi akadályok megszüntetését tűzte ki céljául, s szabályozni óhajtja az áruknak és a
szolgáltatásoknak a cseréjét, forgalmát a textíliáktól a pénzügyekig. A mezőgazdaság azért kényes kérdés, mert az EK igen nagy mértékben támogatja a parasztokat, bár nem kívánja serkenteni a túltermelést. Az Egyesült Államok viszont azt követeli, hogy a szubvenciókat csaknem teljesen számolják föl a következő tíz évben. Ez rendkívüli nehézségeket okozna Nyugat-Európában, s szociális feszültségeket máris kelt. Ám ha ezen a héten nincs megállapodás a GATTJban, akkor kereskedelmi ellentétek lobbanhatnak föl, s feltűnhet a protekcionizmus veszélye, amely voltaképpen egyetlen résztvevőnek sem lehet érdeke, köztük Magyarországnak sem, amelynek küldöttségét Kádár Béla külgazdasági miniszter vezeti.
(b. m.)
*
Az MTI jelenti: A GATT úgynevezett uruguayi fordulójának záró értekezletén több mint száztíz ország képviselteti magát mi-
niszteri szinten. Az öt napra tervezett konferenciát azonban, mint az Arthur Bünkéinek, a GATT vezérigazgatójának brüsszeli sajtóértekezletén is kitűnt, kudarc fenyegeti, ami kereskedelmi konfliktusokra, vámemelésekre, a világkereskedelem csökkenésére és a gazdasági növekedés lefékeződésére, a munkanélküliség növekedésére vezetne világszerte.
Kádár Béla a hétfő délutáni ülésen felszólalva kijelentette: Magyarország, egy kis és egyre nyitottabb gazdaság számára rendkívül fontos, hogy a GATT történetének ez a — mindmáig a legambíciózusabb — vállalkozása lényegi kérdéseket érintő és kiegyensúlyozott megállapodással érjen véget. E várakozás fényében a tanácskozás helyzete aggodalomra ad okot: a siker érdekében még több területen van szükség politikai áttörésre.
Kádár Béla a GATT-értekezlet kérdései közül a mezőgazdaságot nevezte a Magyarország számára legfontosabb témakörnek. Különösen aggaszt bennünket, hogy itt még ebben a késői szakaszban sincs közös alap a tárgyalásra. A Cairns-csoport többi tagjához hasonlóan megerősítjük — mondotta —, hogy az uruguayi forduló
1987 óta negyedszer
tárgyalásait nem lehet lényeges mezőgazdasági eredmények nélkül befejezni. A mezőgazdasági árak jelenlegi csökkenése különlegesen sürgőssé teszi a határozott fellépést. Feltétlenül közös alapot kell találni a nemzetközi mező-gazdasági kereskedelem átfogó reformjának elindítására — mutatott rá a miniszter.
Az első nap felszólaló 28 küldöttségvezető kivétel nélkül a tárgyalások sikeres befejezése mellett szállt síkra, ám ugyanakkor erőteljesen kifejtette azokat az induló pozíciókat, amelyek között jelenleg túl nagy a távolság több területen is (mezőgazdaság, szolgáltatások, beruházási szabályok) ahhoz, hogy a hét végéig megegyezés születhessen, ha addig nem hidalja át őket a felek politikai döntése, akarata.
Éppen ezért a szakértők már a kulisszák mögött meginduló végső alkudozásra figyelnek. Ameny-nyiben az elkövetkező 48 órában nem születik lényegi kompromisszum, a megfigyelők ketfés esélyt és időt látnak már arra, hogy sikerüljön elkerülni a négy éve folyó tárgyalások kudarcát, és ezzel a világgazdaság helyzetének rosszabbodását, a protekcionista irányzatok megerősödését.
Jobboldali argentin tisztek elfoglalták a hadsereg főhadiszállását
Buenos Airesből jelenti az AP: Katonai puccskísérlet kezdődött hétfőn Argentínában. Szélsőjobb-oldali, nacionajista tisztek ötvenfős csoportja hatalmába kerítette Buenos Airesben a hadsereg főhadiszállását és egy gyalogosez-red laktanyáját. Carlos Menem államfő rendkívüli állapotot hirdetett ki. A hadsereg Menemhez hű vezérkari főnökének közleménye szerint az ország többi részén nyugodt a helyzet.
Humberto Toledo elnöki szóvivő szerint Mohammed Ali Seinel-din ezredes hívei szervezték az államcsínyt. Az ezredes két évvel ezelőtt tett már egy puccskísérletet. Büntetése akkor mindössze annyi volt, hogy elbocsátották a hadsereg kötelékéből. Seineldin és a köreihez tartozó szélsőséges, jobboldali tisztek erőszakos demokráciaellenes fellépéseit főként az ösztönzi, hogy a demokratikusan választott kormányok újra meg újra felvetik: ki kell vizsgálni a katonai diktatúra éveiben elkövetett jogsértéseket, és meg kell büntetni a vétkes katonatiszteket.
A viszonylag fiatal argentin demokrácia már három puccskísérletet vészelt ót, mégpedig 1987-ben és 1988-ban Raul Alfonsin elnöksége alatt. A július óta hivatalban levő Menem-konmány azonban most szembesül először az argentin politikai élet e rákfenéjével.
Carlos Menem argentin köztár-adott a hadseregnek, hogy bőr-adott a hadseregnek hogy bármilyen eszközt igénybe véve fojtsa el a hajnalban kirobbant katonai lázadást, amely eddig három halálos és tucatnyi sebesült áldozatot követelt. Ugyanakkor a zendülők szóvivője azt közölte, hogy nem puccskísérletről van szó, a lázadók elismerik a köztársasági elnököt a fegyveres erők főparancsnokának, az akciójukkal csupán a katonai vezetőség átszervezését és a katonai költségvetés növelését akarják kikényszeríteni.
A déli órákban páncélosokkal és a katonai rendőrség járműveivel erősítették meg a városközpont, illetve a kormányépületek védelmét. A kormányhű alakulatok — támadásra készülve — hardkocsikkal vették körül a zendülők kezére jutott épületeket.
Az argentin államfőnek igen sürgős lenne a katonai lázadás leverése, hiszen két nap múlva — csütörtökön — Buenos Airesbe várják George Bush amerikai elnököt. Bár mindkét részről hangsúlyozták, hogy „a katonák belső civódása” mit sem változtat a terveken, ingatag helyzetben aligha kerülhet sor az elnöki utazás-
„Múló incidensnek" minősítette az újabb argentin katonai zendülést hétfőn Madridban Raul Alfonsin volt argentin elnök.
Washingtoni tudósítónk telexjrlentésc*
Cheney a válság utánra karantént szán Szaddámnak
Washington, december 3.
A Pentagon vezetői zárták a szenátus katonai bizottságában meghallgatottak sorát, szerdától a külügyi bizottság méri fel az Öböl-válság állapotát, különös tekintettel Bush békekez-deményezésére.
Nyilvánvalóan szükség van a válság utáni elrendezésre — felelte a republikánus John Warner kulcskérdésére (vajon mi lesz, ha Szaddám kivonul Kuvaitból, ám — éppen ekként — megtartja arzénálját) Richard Cheney védelmi miniszter a szenátus katonai bizottságában. A Pentagonfőnök. oldalán az első számú —
és a politikai vezetés iránti tökéletes lojalitást hangsúlyozó — katonával. Colin Powell egyesített vezérkari főnökkel a záróta-núja volt a kongresszusi ikulcsbi-zottság kihallgatássorozatának. S Cheney nem tagadta, „sok függ a megoldás mikéntjétől": ha tehát Bush elnök pénteki békekezdeményezése után Baker külügyminiszter azzal biztatta Bagdadot, hogy a Kuvaitból való kivonulás, a BT-]eltételek teljesítése után („egyéb dolgokat” is meg lehet vitatni), ez máris idegesíti a rejtett csapdákra gyanakvókat, a védelmi minisztert láthatóan az foglalkoztatja, hogyan lehet elkerülni Szaddám „újabb próbálkozásait”. A kormányzat nyilván-