﻿Ara:
6,50
forint
Magyar Nemzet
Szerda
1990.
deeember 5.
Lili. évfolyau
285. szám
ALAPÍTOTTA: PETHÓ SÁNDOR
Antall József:
Az 1991-es esztendő a megpróbáltatások éve lesz
Találgatások a moszkvai belügyminiszter menesztéséről
Gorbacsov tovább erősíti az államfői hatalmat
A puccskísérlet leverése után Buenos Airesben folytatja latin-amerikai körútját Bush
A külpolitikai helyzet
NEM LENNE KERTI ÜNNEPSÉG az Egyesült Államok számára egy öböl-iháború, korántsem hasonlítana a grenadai vagy a panamai beavatkozásihoz— írta kedden szerkesztőségi cikkében az iraki kormánypárt lapja, amely egyszerűen hazugnak minősítette Bush elnököt, mivel néhány nappal ezelőtt azt állította, hogy az Irak elleni esetleges hadműveleteik gyorsan véget érnének. Az Asz-Szaura harcias hangnemét támasztotta alá egy Bagdadban járt tunéziai küldöttség vezetőjének megállapítása is, miszerint Irak nem hajlandó a teljes kivonulásra Kuvait területéről és a palesztinkérdést továbbra is az Öböl-válság keretében kívánja rendezni. Szaddám Húszéin mindazonáltal nem hagy fel az Irak-ellenes öthatalmi koalíció meggyengítésére irányuló diplomáciai manőverekkel: az INA hírügynökség útján kedden vált ismeretessé, hogy a bagdadi kabinet engedélyezte az Irakban dolgozó összes szovjet szakértő távozását az országból. A szovjet kormánynak kell azonban vállalnia az Irakkal kötött megállapodások: felbontásának következményeit. Sevardnadze szovjet külügyminiszter a Biztonsági Tanács legutóbbi határozatának meghozatalát követően még úgy nyilatkozott, hogy a Szovjetunió csapatokat küldene a térségbe, amennyiben veszély fenyegetné Irakban tartózkodó állampolgárainak biztonságát. CE kijelentése miatt egyébként nemcsak bagdadi politikai köröktől, hanem a szovjet törvény-hozás konzervatív táborától is szemrehányást kapott.)
AZ AMERIKAI KÖZVÉLEMÉNY mindenesetre továbbra is támogatja George Bush Öböl-politikáját, -beleértve a katonai erő alkalmazásának eshetőségét is. A The Washington Post és az ABC televíziós társaság legfrissebb felmérései szerint az amerikaiak túlnyomó része helyesli a kilátásba helyezett külügyminiszteri tárgyalásokat Washington és Bagdad között, bár többségük nemigen bízik sikerükben. A The Guardian közben azt az értesülést szivárogtatta ki, hogy az ENSZ öt állandó tagja szavatolná Huszeinnek: nem le6Z támadás Irak ellen, ha feltétel nélkül kivonul Kuvaitból; vagyis ily módon jelezné, a Nyugat nem akarja megdönteni uralmát, nem lesz semmiféle „bosszú". A brit lap azt is tudni véli, hogy az iraki alakulatok evakuálása után akár a Kuvaittal szembeni iraki területi követelések némelyike is megvitatható lenne, ha nem is jogos. Dumas francia külügyminiszter mellesleg londoni megbeszélései befejeztével közölte, Bakerhez hasonlóan ő is bagdadi utat tervez, miként hírek szerint Sevardnadze is az iraki fővárosiba készül Baker Bagdadba való indulása előtt egyébiránt a The Guardian szerint az ötök külügyminiszterei találkozni fognak.
A múlt heti BT-döntés, úgy tűnik, újabb lökést adott az arabközi egyeztetési kísérleteknek is. Mubarak egyiptomi elnök kedden fogadta Szaúd-Arábia és Szíria külügyeinek irányítóját, s ez alkalommal állítólag megvitatták a kapcsolatfelvétel lehetőségét az Irakkal jó viszonyt ápoló Algériával és Marokkóval. Az Arab Liga ama nyolc tagállama pedig, amely ellenezte a külföldi erők megjelenését az övezetben, azon van, hogy párbeszéd jöjjön létre Irak és a Perzsa-öböl országai között. Az amerikai—iraki tárgyalásokat megelőzően ugyancsak józanságra és rugalmasságra szeretné rábírni a bagdadi vezetést a kedden az iraki fővárosba érkezett jordániai király és a jemeni alelnök.
A GAZDASÁGI HANYATLÁS MOCSARÁBAN egész Kelet-Európa — ilyen lehangoló képest fest a régióról a Corriere della Sera borúlátó elemzése, amely szerint a fokozódó gazdasági nehézségek, a politikai destabilizálódás árnyékát vetik előre. Az olasz újság arra a következtetésre jut, hogy a lakosság helyzete minden kelet- és közép-európai országban romlik az elkövetkező időszakban „függetlenül attól, hogy a kormányzatok milyen politikai és gazdaságpolitikai erőfeszítéseket tesznek”. A lap fejtegetését a „félelem és reménytelenség” eluralkodó érzetéről azzal zárja, hogy netán „feléled a nosztalgia az előző rendszer társadalmi biztonsága iránt". Miközben lassan megindulnak a Szovjetunióba a nyugati élelmiszersegélyeík, s a szovjet nagyvárosokban egymás után vezetik be a jegyrendszert, Alekszandr Jakovlev — Gorbacsov megfigyelők szerint mostanság kissé háttérbe szorult, viszonylag radikális nézeteiről ismert tanácsadója — a japán Jomiuri Simbunnak adott interjújában úgy vélte, a kritikus helyzet ellenére sem kell nagyobb méretű sztrájkokkal, lázadásokkal számolni, a válság kezelhető. Mégsem lehet véletlen, hogy az Európai Közösségek december közepén esedékes római csúcsértekezletét előkészítő brüsszeli .külügyminiszteri tanácskozáson kedden napirenden kívül szóba kerültek a volt szocialista országoknak nyújtandó támogatásra vonatkozó elképzelések.	(y_ lj
Hloszkvai telexjelentésünk
Az alkotmánymódosítás az elnök szerint nem szorítja háttérbe a parlamentet
A konzervatívok elégedettek Bakatyin leváltásával, de változatlanul „fejeket követetnek”
Az Országgyűlés keddi munkanapjának a délutáni szünete után lépett a mikrofonhoz Antall József miniszterelnök.
—	Mi, egy születő magyar demokrácia harcosaiként, nemcsak megvívtuk — bármelyik oldalon — a múlt rendszerének lebontását, az újnak a megalapozását, hanem egyek kell hogy legyünk abban, hogy kivezetjük az országot e súlyos válságból. Megkíséreljük mindazt megtenni, amit lehetővé tesznek számunkra az eszközeink és a külvilág.
—	Arra törekszem, hogy politikai, gazdasági kérdésekről őszintén szólva megnyerjük a nemzet bizalmát. Ügy érzem, hogy hazánk most válaszút elé érkezik. Recseg, ropog körülöttünk a világ, és az ébredés napjait, az ébredés óráit nemcsak itt, nemcsak a szomszédságban, hanem Nyugaton is most élik. Az elmúlt időszakban sokszor elmondtuk a világnak, a vezető kormányoknak, hogy ha Ke-let-Közép-Európában nem tudjuk megoldani a gazdasági felemelkedést, ha nem tudjuk megállítani a zuhanást, akkor olyan szociális feszültségek, összeütközések lesznek, amelyék a sokszor és sokfe-lől ünnepelt politikai demokráciát, a megszületett parlamentarizmust veszélyeztetik.
Válaszúton
A válaszút itt van, s a kérdés az: merre megyünk, merre halad ez a térség?
Azok, akik az ellenzék padsoraiban vagy a kormányban ülnek és nem olyan rég — még ellenzéki vagy amatőr politikusként —, találkoztak vezető államférfiakkal, tudják, hogy mennyire nem hitték, nem gondolták, hogy ilyen gyorsan fog összeomlani a szovjet birodalom egész belső rendszere, a világkommünizmus, az a politikai struktúra, amely hét évtizeddel ezelőtt, illetve a második világháborút követő esztendőkben kialakult. Mondjuk ki azt, hogy eem ezeknek az országoknak a népe, sem a nyugati világ, sem a korimánytférfiak nem voltak felkészülve arra, hogy ilyen gyors lesz a politikai átalakulás, a gazdasági összeomlás, a struktúrák megszűnése. Egy-másfél esztendővel ezelőtt nem hittek a demokrácia gyors megszületésében, a parlamentarizmus megteremtésében. Nem gondolták azonban azt sem. hogy milyen belső nehézségek, áthatolhatatlan őskorba illő, megmerevedett struktúrák vannak. Nem számoltak azzal, hogy milyen mélyen gyökeredze-nek reflexek, milyen mélyen élnek az emberekben olyan tulajdonságok. amelyek nem alakulhatnak át egyik napról a másikra.
Én azt hiszem: a válaszúihoz érkezve fel kell tenni azt az alapkérdést, hogy van-e más, jobb megoldás? A válaszadásnál azonban figyelembe kell venni: nem a jelszavak idejét éljük. Mindenre lehet igényeket bejelenteni. Nincs olyan magyar társadalmi réteg, nincs olyan foglalkozási ág, amelyik ne mondhatná azt, hogy többet kíván; legyen az kisnyugdíjas, sokgyermekes, továbblépni kívánó vállalkozó, bélből és fizetésből élő. De megemlíthetők egyes ágazatai is az országnak.
Hosszú idő szükséges, mire egyensúlyba kerülünk. Ha csak a Jövő esztendőt vizsgálom: a jelenlegi 21 milliárd dolláros adósságunkból 1991-ben 2,4 milliárd dollár törlesztés, illetve 1,7 milliárd dollár kamatfizetés terhel bennünket. önmagában ez a tény 1991-ben óriási tehertétel. A 21 milliárd dollár adósságunkból körülbelül 4 milliárdot valamivel meghaladó az az összeg, amelyet közvetlen beruházásra használtunk fel; a négyötödét kamatfizetés finanszírozására fordítottuk, és ezt pörgetjük magunk előtt.
De szólhatnék közelebbi kérdésekről is — folytatta a miniszterelnök. — Májusban 700-800 millió dolláros tartaléka volt az országnak, most ez az összeg 1200-1300 millió dollár közötti. Van, aki feasolhatja azt, hogy milyen kri-
tikus állapotok voltak április végén. Most tehát 300-400 millió dollárral állunk jobban e tartalékok tekintetében. De amikor az adósságról beszélünk, és az ország gazdasági helyzetéről, akkor szólni kell arról is, hogy a magyar ipar termelékenysége körülbelül a harmada a fejlett nyugati országok iparának. Magyarország két-háromszor annyi energiát használ, mint a fejlett országok. Ebben benne van elmaradt technológiánk, korszerűtlen gépkocsi-pánkunk, iparunk. Az illetékes tárca felmérése szerint az infrastruktúra fejlesztésében 250 milliárd forintos elmaradásunk van.
Szociális gondok
— A költségvetési deficit a másik alapvető kérdés. Köztudott, hogy ez a jelenlegi költségvetési előterjesztésben 78 milliárd forint. Jó lenne, ha mindenki tisztában lenne azzal, hogy nemcsak a Nemzetközi Valutaalap „kegyetlen” követelése miatt nem léphetjük túl a 78 milliárdos deficitet. Ha ugyanis ezt túllépjük, akkor elszabadul az infláció és a magyar gazdasági élet tönkremegy.
Ha mindezeket a számokat valaki figyelemmel kíséri: 1991 a súlyos megpróbáltatások esztendeje lesz. A Tisztelt Háznak, a kormánypártnak, az ellenzéknek, a függetleneknek össze kell fogniuk a gondok orvoslására, mert itt többről van szó: Megismétlem: a parlamentarizmusról és a parlamenti kormányzásról.
Antall József leszögezte, hogy a gazdasági növekedés forrása nyilvánvalóan csak a liberalizált magángazdaság rohamos fejlődése lehet. A továbbiakban arról beszélt, hogy 20-25 százalékkal csökkent kivitelünk a Szovjetunióba és a KGST-országokba. Egyes becslések szerint jövőre további, ugyanilyen mértékű csökkenéssel számolhatunk. Azt is ki kell mondanunk; a magyar nép, a magyar gazdaság élni akarását jelenti, és biztató jel az, hogy ugyanakkor a külkereskedelmi mérlegünk eredményes volt. Ez természetesen nem állíthatta meg az ország lakossága egészének éietszínvonal-csökkenését, de megállította a magyar gazdaság összeomlását. Természetesen ez az átalakulás, a gazdasági helyzet súlyos szociális problémákat vet fel. Emiatt — és erről majd a költségvetésben is szó lesz — - szociálpolitikai, a szociális védőhálóra vonatkozó intézkedéseket kell hozni, s ugyancsak lépni szükséges a munkaerő-gazdálkodás, átképzés kérdéseiben is. Még így is komoly megpróbáltatás elé kerülünk.
Októberben a munkanélküliek száma Magyarországon 61 ezerre nőtt. A jelenlegi munkanélküliség — bár nagyon nehéz jósolni —, de az előzetes számítások szerint akár a kétszeresére, pesszimistábbak szerint háromszorosára is növekedhet 1991-ben. Ennek elkerülése érdekében is mindent meg kell tenni.
Pozitívum az is, hogy a piac-gazdaság intézményei kialakultak és kialakulóban vannak. Még nem elég alkalmazkodó ehhez bank-rendszerünk, és nem elég alkalmazkodó gazdasági életünk egésze, de az alapok megvannak. Mindehhez hozzáteszem azt, hogy minden belső válság, minden belső vita ellenére a demokrácia intézményrendszere — összehasonlítva bármely kelet-európai országgal — Magyarországon a legszilárdabb.
— Reális esély a nemzetközi pénzügyi intézményektől 1991-ben másfél milliárd dollár hitel folyósítása, amivel biztosítani tudjuk az ország hitelképességét. A legfejlettebb huszonnégy országtól, amelyektől támogatásra számíthatunk, további hitelt kértünk a jövő év biztonságos finanszírozásához. Arra az esetre, ha váratlan események mély válságot teremtenének ebben a térségben vagy a világgazdaságban, akkor nekünk mindenképpen olyan új áthidaló segítségre van szükségünk, amit természetesen csak akkor vehetünk igénybe.
—	Nem mondhatok mást, mint azt, hogy az ország állapota rendkívül súlyos gazdasági szempontból. Az emberek elégedetlensége felfokozott és jogos, de mit mondhatunk mi itt, együtt? Tudunk-e alternatívát biztosítani? Lehet, hogy van, aki azt mondja, hogy tud, de nem hiszem, hogy a fő kérdésekben képes lenne erre bármelyik politikai csoport, bármelyik politikai párt Magyarországon. Ezért csak üdvözölni tudom mindazokat, akik akár a kormánypártban —* bármelyik kormánypártban —, akár az ellenzékben — az ellenzék bármelyik pártjában — annak adtak hangot, hogy egészében nem rendelkeznek alternatív programmal, és hogy a fő kérdésekben nem tudnak jobb megoldást, mint ez a sokat szidalmazott kormány.
—	A magam részéről úgy gondolom, hogy a súlyos megpróbáltatások, amelyek az 1991-es esztendőt fogják jellemezni — és amit nyíltan ki kell mondanunk — 1992 folyamán reményt nyújtanak arra, hogy megállítsuk ezt a folyamatot és elinduljunk a lassú emelkedés útján. Az átállás nehézségei nem kerülhetők ki. És ezt legjobban az jelzi, hogy a fő kérdésekben egyetértünk és hogy nem tud egészében senki mást mondani. Mi lehetne az alternatíva? Ha mi itt nem azzal a felelősséggel végezzük munkánkat, mint amit a kormány megalakulásakor elmondottam, akkor anarchia, szélsőséges ideológiák, demagóg személyiségek előtérbe kerülése, vagy ha úgy tetszik, a csodavárás járhat ezzel együtt
Mi készek vagyunk arra, hogy amikor az ország válaszút előtt áll, amikor súlyos megpróbáltatások előtt áll, akkor a megválasztott Országgyűléssel, az érdekegyeztetésben részt vevő szervezetekkel az ország népe érdekében együttesen munkálkodjunk. Semmit nem érhetünk el, semmit nem tehetünk akkor, ha nem tudjuk összeegyeztetni a részérdekeket. A részérdekekben is igaza van mindenkinek, de soha nem volt más a kormányzás, soha nem volt más a politika, mint az érdekegyeztetés művelete.
—	Van ebből kivezető út, de ehhez nem áshatjuk alá saját hitünket, akaratunkat, hanem csak szolidaritással és együttműködéssel tehetjük mindezt meg az egész ország együttes akaratából!
A kormány átalakítóba
Ha erre mi bizalmat kaptunk, ameddig a bizalom tart, addig kérjük a támogatást, és egyben azt is szeretném bejelenteni — miután itt sokféle várakozás és felröppent hír elhangzott — a kormány részleges átalakítására a megadott időn belül igenis sor fog kerülni, de itt nem egy második kormány alakul, egy teljesen újra bemutatkozó kormány, hanem cserékre és leváltásokra — ha úgy tetszik —, de nem bukásokra fog sor kerülni az elkövetkező időszakban, ahol figyelembe kell vennünk több szempontot is. Nemcsak minisztereket érinthet, nyilván érinthet államtitkárokat is. Ügy gondolom, hogy az első ilyen átalakítási intézkedésekre a jövő héttől folyamatosan sor kerülhet. Mindezt annak érdekében, hogy sikeres programot hajthassunk végre, s itt és most ajánlom fel az együttműködést — a kormánykoalíció megszilárdításának szükségessége mellett —, a korrekt, becsületes együttműködést a politikai ellenzékkel, és azt, hogy a különböző szinteken megtaláljuk azt az együttműködést, amely az ország rendbetételére alkalmas. Bízom benne, hogy ebben elnyerjük, annyi megpróbáltatás után, annak a magyar népnek a bizalmát is, amelyik már oly sokat szenvedett, és amelyik képRs volt mindig újra és újra kezdeni, s ez feltámadást jelentett a romokból, mindabból, ami eddig bennünket sújtott.
Moszkva, december 4.
Maga a parlament akarta, hogy a hatalom hatékonyabban működjék, ne kívánják hát a konkrét javaslatokat „imperátori viselkedésként” beállítani — utasította vissza Gorbacsov kedden a honatyáknak azt a vádját, hogy az elnöki irányítás megerősítésével a törvényhozást kívánná a háttérbe szorítani. Két hetet kapott az államfő, hogy november 17-én előterjesztett és alapjában már jóváhagyott elképzeléseit részleteiben kimunkálja, s tegnap állt a Legfelső Tanács elé, hogy a változtatásokhoz szükséges alkotmánymódosításokat és -kiegészítéseket jóváhagyassa. Minek utá-
na a törvényhozás — meglepőnek ez aligha mondható — rábólin-tott a beterjesztett csomagra, így Gorbacsov még a december 17-i Népi Küldött-Kongresszus előtt nekikezdhet tervei végrehajtásának. Mire tehát a kongresszus a jog szerint megerősítheti a Legfelső Tanács akaratát, addigra már meg is történhet ■» hatalmi struktúrák átalakítása.
Megszűnő
minisztériumok
A legfelső államhatalom letéteményesévé — az elnök mellett — a Föderációs Tanács válik, amely
döntéseit kétharmados többséggel hozza meg, s azok kötelezőek az elnökre nézve. Egyelőre nem világos azonban, hogy hány tagja is lesz a testületnek: csak a szövetségi köztársaságok vezetői, vagy az autonóm köztársaságok képviselői is helyet kapnak-e benne. (Az utóbbi megoldás például lényegesen megnövelné az orosz területek súlyát a tanácsban.) S további kérdés persze, hogy a jelenlegi helyzetben a Baltikum vagy Grúzia vezetői részt vennének-e egyáltalán az egyeztető fórum munkájában.
A parlament szerepének a visz-szaszorulása érzékelhető az elnöknek alárendelt miniszteri kabinet felállításakor is. Ez a végrehajtó szerv — mint a TASZSZ is megállapítja — nem fog állandó jelleggel felhatalmazásokat kapni a törvényhozástól, mint az jelenleg történik. Ez ugyanis „néha dezorganizálja a végrehajtó hatalom munkáját, megnehezíti a kellő határozottság tanúsítását”. Hásonló érvekkel védekezett, saját munkájáról beszámolva, Rizskov kormányfő is, akivel kapcsolatban máris megindultak a találgatások: vajon ő lesz-e Gorbaosov jelöltje az elnöki kabinet napi munkáját irányító első miniszteri posztra? De mint a szovjet hírügynökség megjegyzi, ez esetben a kongresz-szuson elkerülhetetlen lenne a nézetek összecsapásának elfajulása, „megjósolhatatlan eredménnyel”. A kabinetben egyébként a tervek szerint helyet kapnának a köztársaságok kormányfői, s a megmaradó szövetségi főhatóságok vezetői. Ezek száma várhatólag lényegesen lecsökken, hiszen már megkezdődött az ágazati minisztériumok átalakítása a kormánytól független konszernekké és társulásokká. Mint hírlik, a központi tervhivatal és az anyaghivatal is megszűnik, helyüket a gazdasági minisztérium és a szerződéses rendszer veszi át.
Harcoló tábornok
A gorbacsovi ajánlásnak megfelelően bevezetik az alelnöki intézményt, amelynek a betöltője az elnöki rendeletek és törvények végrehajtásának ellenőrzésére létrehozandó szervezetet irányítaná. „Olyasvalakiről van szó, akinek lényegében az elnök jobb kezének kell lennie, a legkülönbözőbb felhatalmazásait kell végrehajtania.”
A találgatások szerint a szóba jöhető jelöltek között szerepel Vagyim Bakatyin, a hét végén leváltott belügyminiszter, akivel kapcsolatban kedden Vitalij lg-natyenko elnöki szóvivő cáfolta, hogy nem birkózott meg a feladattal, s ezért kellett volna távoznia. A nap folyamán Bakatyin találkozott Gorbacsovval — adta tudtul —, és „méltó helyet fog elfoglalni” az államirányítás küszöbönálló „nagy átalakításában”. Mindenesetre igaza lehet a Komszomolszkaja Pravdának, amely úgy vélekedett, hogy Bakatyin jövőjétől függetlenül a belügy új vezetői — a pártfunkcionárius Pugo, és helyettese, Gromov tábornok, az afganisztáni kivonulás parancsnoka — a közeljövőben nem annyira a hivatásos bűnüldözőkre próbál majd támaszkodni, mint inkább a rendőrséggel együttműködő munkásegységekre és munkáskont-rollra, erősödő harcot hirdetve a spekulációnak. A keménylkezű-nek ismert Gromov új megbízatása — hívja fel a figyelmet a lap — növeli a törvény által körül nem határolt lehetőségét annak, hogy a hadsereget a helyzet megszilárdítására használják fel. „Ez egy harcoló tábornok — nyilatkozta róla egy parlamenti képviselő a TASZSZ-nak. — Tapasztalata van a nemzetiségi konf-