﻿Ára:
<i,50
fór ing
Magyar Memzet
december 0.
Lili. évfolyam
ALAPÍTOTTA: PETHÓ SÁNDOR
As elmaradt beszéd
Kudarc az agrár maratonin?
1991 a megpróbáltatások éve lesz. Ezt a mindnyájunk által tudott, drámai perspektívája ellenére is prózaian csengő mondatot emelte ki főcímként a miniszterelnök beszédéből a tegnapi Magyar Nemzet. Jelezve ezzel is, hogy a nagy érdeklődéssel várt parlamenti felszólalás nem tartalmazott többet ismert tényéknél, és a néphez intézett, szikáran hangzó felszólításoknál az együttműködésre, a bizalom megadására és az áldozatvállalásra. Kivel lehet és érdemes együttműködni, ki méltó a bizalomra, miért, milyen biztatóbb távlatokért vállaljuk az áldozatot, amelyet akár tetszik, akár nem, meg kell hoznunk — ezekre a kérdésekre a kormányfő szónoklata meg sem kísérelt feleletet adni.
Elmondom az igazat, ha belebukik is a kormány — ígérte betegágya mellől néhány hete a miniszterelnök és a nézők egyre csak várták, várták, a hosszú beszéd hányadik percében kerül erre sor. Várták — mindhiába.
Kinek szól ez a beszéd? Ez motoszkálhatott sok százezer hallgatója fejében. Az ország népét felrázni fásultságából és a politika, a politikusok iránti közönyéből, gyújtó hatású, merész, nagyívű szózattal, vagy az átlagember nyelvén elmondott meggyőző helyzetelemzéssel, az áldozatvállalás értelmének megvilágí tásáva 1* érdemes meg-... próbálnj,. Merre megyünk? — erre vagyunk kíváncsiak valamennyien, és az útjelzők kitűzését joggal várjuk az ország választott vezetőitől. A jelek szerint nemcsak az ország lemaradása óriási a fejlett világtól, de jelentős késében van a kormányzat is saját lehetőségeihez képest. A keddi beszéd hallatán érthetően jegyezték meg többen, hogy fél évvel ezelőtt, a kormány hivatalba lépésekor-a válság ilyen általános szintű megrajzolását elfogadta volna a közvélemény. Hat hónap eltelte után viszont már a teendők pontos megjelöléséről, a kormány világos terveiről illene szólni, sokkal konkrétabban, arról, hogy milyen rétegek mire számíthatnak, milyen intézkedések lesznek és azok kit hogyan érintenek.
Az „elmaradt beszéd” okozta csalódást nem érdemes titkolni. A helyzet súlyossága azonban nem engedi meg senkinek, hogy a feldobott labdát, kegyetlenül leüsse. Az elmondottak ugyanis nemcsak az esetleg még létező csodavárásokat oszlatták szét, hanem a politikusainkat illetően táplált illúzióinkat is. A frakcióvezetői válaszok elmaradása jelezte, hogy handaban-dázásukért sokat kárhoztatott, újsütetű politikusaink ezúttal felelősségérzetről és érettségről tettek tanúbizonyságot. Pedig vélhetően sem azt szerették volna hallani, hogy válaszúton van az ország, s hogy milyen súlyos a válság, hanem, hogy miként képzeli a kormány a kivezető utat. A kormány átalakítását sem azért szorgalmazzák sokan, mert mindenáron kellemetlenkedni akarnak a koalíciós pártoknak, hanem, mert úgy érzik, a rendkívüli helyzetben nem engedhető meg annyi tétovaság, átgondolatlanság, hozzá nem értés, amelyet a kormányzattól tapasztalni, és amely nyugodt, konszolidált időkben talán még elviselhető. Nem mintha bárki is csodát remélne egy-egy személycserétől. A kormányzati stílus változtatása, amelynek reményét a miniszterelnök már a taxisblokád után felvillantotta, és amelyre a parlamentben is utalt, már nagyobb hozadékkal kecsegtet. Örvendetes az is, hogy a kormányon és az ellenzékben levők egyaránt hajlandók belát-
ni közös felelősségüket, és a kölcsönös irritáltságból, egymásra mutogatásból kezdenek kigyógyulni. Becsületes és korrekt együttműködésre való Hajlandóságát hangoztatta a kormányfő és hasonlókról beszéltek a legnagyobb ellenzéki párt vezetői is múlt hét végi kongresszusukon.
Ez a bölcs belátás reményekre jogosít. Bizalmat ébreszt az a józanság, amellyel az SZDSZ politikusai beismerték, hogy ebben a helyzetben akárki állna az ország élén, az elkerülhetetlen, drasztikus lépéseket senkitől sem fogadná el tiltakozás nélkül a társadalom. Az is igaz, hogy gyökeresen új programmal, megoldási javaslattal ma nem véletlenül nem áll elő senki. A baj csak az, hogy továbbra sem világos, hogyan is néz ki fő vonalaiban és apró részleteiben az a ' megoldás, amelyet a kormány kíván érvényre juttatni. Bizalomra csak az számíthat, aki jól körülhatárolt programot ajánl, szolidaritás, és áldozatvállalás is csak akkor kérhető, ha nem kitöltetlen csekket tesznek áz emberek elé.
A politizálást és a politikát szakmaként fogják fel a fejlett demokráciákban. Egyik fontos „utolérnivalónk” éppen e tekintetben van. A krízis, a csőd szélén táncolás talán gyorsabb megvilágosodásra kényszeríti a kormányzat tagjait. Annak felismerésére, hogy elodázhatatlan' szakmai válaszok kellenek a gazdaság mégmöntéséhez, annak elkerüléséhez, hogy a növekvő társadalmi feszültségek robbanáshoz vezessenek. A szakapparátusok persze, köztudomásúan, siralmas állapotban vannak. A régi főhivatalnokok jelentős része más kenyérkereset után nézett, s koránt sincs könnyű helyzetben az a miniszter, aki jól felkészült és erkölcseiben is megfelelő gárdát akar maga köré kiépíteni. A kiválasztás szempontjai azonban ilyen körülmények között sem lehetnek mások, mint a szaktudás. Politikai elvbarátok jó tanácsait kikérheti ugyan magának a kormány, vagy egy-egy társa irányítója, de végzetes hibát követ el, ha belőlük csinál kormánytisztviselőket és rájuk bízza szakkérdések eldöntését, fontos politikai és gazdásági intézkedések meghozatalát.
Nagy kérdés az is, hogy a parlamentben elhangzott szónoklatnak és még inkább a helyette várt, másik beszéd elmaradásának milyen hatása lesz a legerősebb párt, a Magyar Demokrata Fórum belső viszonyaira. Felerősödik-e a miniszterelnök belső ellenzőinek hangja, újabb rétegek és jelentős szószólók távolodnak el a mozgalom és párt közötti mezőn imbolygó szervezettől vagy a pártelnök-kormányfő nézeteit teszi magáévá a fórum.
Sokan jósolták a választások előtt, hogy aki győz, az minden bizonnyal veszít is, azaz, hogy az első kormány sorsa óhatatlanul a bukás lesz. Az esélyei ennek a változatnak sajnos, korántsem romlottak az elmúlt időben. Ugyanakkor erősödött az a felismerés, hogy ez a bukás senkinek sem érdeke igazán. Csodákat a kormánytól, a pártoktól nem vár senki. Annál inkább egyszerre szakszerű gondolkodást és szociális érzékenységet, pontos helyzetértékelést, megértést és világos beszédet. Az ország még hiszi és akarja a kivizető utat, de akárhogy ist erre csak felkészült politikusok vezetésével találhat rá. Akik nemcsak általános politikusi kvalitásokkal tűnnek ki, de képességeiket az adott helyzet lehető legeredményesebb megoldására tudják mozgósítani.
Javorniczky István
Kemény alkudozások a brüsszeli GATT-értekezleten
Az új választásokig többpárti ügyvezető kabinet irányítja Bulgáriát
A külpolitikai helyzet
ALKU ÉRLELŐDIK Irak és a nyugati szövetségesek között — feürtölte világgá a hírt a Fehér Ház által nem túl meggyőzően cáfolt The Guardian után szerdán a Sky News brit televíziós hírműsor. Az értesülés szerint Bagdad kész lenne kivonulni Kuvaitiból, ha az emírség lemondana a javára az iraki határhoz közel eső Rumailah olajmezőről, s Húszéin állítólag többször is felvetette már e javaslatát a válságban közvetítő diplomaták, így Primakov szovjet megbízott előtt is. A Reuter kérdésére válaszolva a State Department egv névtelen tisztségviselője ezzel szemben úgy nyilatkozott, hogy az Egyesült Államoknak nincs tudomása ilyen ajánlatról. A brit külügyminisztériumban nem fűztek kommentárt azokhoz a Londonban elterjedt hírekhez, amelyek szerint a nyugatiak megcsillogtatták volna Irak előtt a lehetőséget, hogy a távozás fejében esetleg területeket kaphat Ku válttól. Ugyanakkor a Foreign Office MTI-1 tájékoztató illetékese nem zárkózott el annak megerősítésétől, hogy az iraki-kuvaiti kétoldalú megegyezés — az emírség felszabadulása után — szintén „benne van a csomagban". George Bush uruguayi sajtóértekezletén ismét azt hangsúlyozta, hogy az amerikai részről javasolt külügyminiszteri megbeszéléseken csakis arról lehet szó, miként hajtja végre Irak a Biztonsági Tanács határozatait, ez bármiféle további alku előfeltétele.
A washingtoni képviselőház demokrata párti tagjai mindenesetre úgy döntöttek: elvárják a fohéít Háztól, hogy háború indításához ■ kérje ki a törvényhozás hozzájárulását, s ez talán némiképp csökkenti a konfliktus, kirobbanásának a veszélyét. Jazov szovjet védelmi miniszter is úgy vélte a Jomiuri Simbunnak adott interjújában, hogy Szad-dám nem kockáztat meg egy összecsapást, mert tisztában van vele, a térségben felsorakozott nemzetközi hadseregek ereje sokszorosan felülmúlja az iraki csapatokét. Moszkvában egyébként elégedetten nyugtázták, hogy Bagdad engedélyezte valamennyi Irakban dolgozó szovjet állampolgár kiutazását. Csurkin szovjet külügyi szóvivő sajtó-értekezletén emlékeztetett arra, hogy a kérdés hónapok óta a szovjet-iraki tárgyalások középpontjában állt, nem volt azonban hajlandó taglalni, milyen kártérítési követeléseket támasztott áz iraki fél a kiküldetésük vége előtt távozó szovjetek szerződésszegése miatt.
BUSH TÁMOGATJA GORBACSOVOT abbéli erőfeszítéseiben, hogy megakadályozza a Szovjetunió központi államigazgatásának további fellazulását, annál is inkább, mivel rá van utalva Moszkva együttműködésére az Irak-ellenes koalícióban — állapítja meg szerdai elemzésében Rowland Evans és Róbert Novak. A jeles kolumnista szerzőpáros a The Washington Postbán párhuzamot von az 1956-os szuezi válság és a jelenlegi Öböl-krízis között, mondván, ahogy annak idején a Nasszerrel elfoglalt Nyugat szabad kezet adott a Kremlnek Magyarország vonatkozásában, most ugyancsak kénytelen lehet tétlenül nézni, miként fojtja el a köztársaságok függetlenségi törekvéseit — ürügyként s egyszersmind igazolásként a fenyegető éhínséget felhasználva — Mihail Gorbacsov. Evans és Novak felhívja a figyelmet arra a körülményre, hogy az újonnan kinevezett belügyminiszter személye különösen kihívó a balti államok számára, hiszen a lett Borisz Pugo, a helyi kommunista párt élére tötént 1984-es megválasztása előtt a rigai KGB-t vezette, s korántsem nemzeti elhivatottságáról híres.: Helyettesének, az Afganisztánból — amennyire lehetett — méltósággal hazatért parancsnokot, Gromov tábornokót nevelte ki, aki viszont nyilvánvalóan a nagyszámú és súlyos beilleszkedési gondokkal küzdő afganisztáni veteránnak imponál. Ha Gorbacsov egyszer megkísérelné egy új diktatúrát teremteni a katonai estabilishmentre támaszkodva, a negyvenhét éves Gromov ebben a legideálisabb társa lenne — hivatkozik Evans és Novak amerikai szakértőkre, Az eszme-futtatás szerint mellesleg a szovjet államfő decemben 30-ig mindenképpen jóvá kívánja hagyatni az új szövetségi szerződést, s erre sokkal több esélyt nyújt száméra, ha az ellátási „szükségállapotot" kiaknázva megpróbálja maga mellé állítani a tömegeket, mindenekelőtt látványosan hadat üzenve a korrupciónak és a spekulációnak, mintha az immár a köztársasági parlamentek ellenőrzése alatt álló politikai eliteket győzködné. Az Egyesült Államok óvatos magatartása, vagyis, hogy egyszerre óhajtja segíteni a szovjet elnököt és pártolni a balti önállósági célkitűzéseket, jellemző a kanadai kormányzatra is, amely a legfelső szinten fogadta Ottawában a lett miniszterelnököt és külügyminiszterét. Brian Multoney semmilyen konkrét kötelezettséget nem vállalt, ám általánosságban rokonszenvéről biztosította Rigából érkezett vendégeit. Alighanem ugyanez a sors vár a jövő hétfőn a litván Landsbergisre is, aki akkor a hírek szerint George Bush-sal találkozik.	(V. L.j
Zátonyra futottak, a GATT-tárgyalások?
Brüsszelből jelenti az MTI: Kedd estére zátonyra futottak a brüsszeli GATT-értekezlet tárgyalásai: az Európai Közösségek tárgyaló megbízottai úgy nyilatkoztak, hogy nem hajlandók a már felajánlott 30 százalékos — 1986— 96-ra vonatkozó — aránynál nagyobb mértékben csökkenteni a mezőgazdasági támogatásokat, az Egyesült Államok, a Cafrns-cso-port és más részvevőik pedig jelezték, hogy nem lehetséges előrelépés, amíg a közösség nem változtat ezen az álláspontján. Washington és a Cairns-csoport 75 százalékos támogatáscsökken-
tést. a mezőgazdasági exportszubvenciók tekintetében 90 százalékos leépítést tart szükségesnek 1988—98 távlatában.
Mezőgazdasági megállapodás híján a másik 14 szektorban is hiába jönne létre egyezség, ez már nem mentené meg az értekezletet — de a többi szektorokban is vannak .nehézségek, például ti szolgáltatások és a beruházások szférájában.
Arthur Dunkel, a GATT vezér-igazgatója kijelentette, hogy több szektorban. így a mezőgazdaság szférájában semmiféle haladás
nem történt. Az EK mezőgazdasági és külkereskedelmi miniszterei. akik kedden ülést tartottak Brüsszelben, szerdán reggel ismét tanácskoztak
A brit álláspont reményt ad arra, hogy a brüsszeli GÁTT-tár-gyalások kimozdulnak a holtpontról — jelentette szerdán a BBC-televízió. Eszerint a belső mező-gazdasági támogatásokat 30 százaléknál jobban le kellene faragni. Ezt a véleményt Dánia és Hollandia is támogatja — jelen-
tette a BBC. Nagv-Britannia. mely Németország után a közös piácí költségvetés második legnagyobb nettó befizetője, már régóta követeli a közös mezőgazda-sági kiadások csökkentéséi.
A GATT-értékezlet uruguayi nemzetiségű elnöke szerdán felkérte az Európai Közösséget, hogy csütörtök délig tegyen új, javított javaslatot a mezőgazdasági támogatások leépítésére vonatkozólag. Brüsszelben mindazonáltal kevesen hiszik, hogy a tárgyalóküldöttségek szintjén lehetséges a megoldás, de többen' reménykedtek abban, hogy a szerdai párizsi Kohl—Mitterrand találkozó nyomán a közösség talán hajlandó lesz engedményre. A közösségen belül Párizs ragaszkodik a leginkább a mezőgazdasági támogatások rendszeréhez, Bonn azonban a választások után már könnyebben tehet egy lépést a GATT-paUfcnerek ■ felé.
Magyarország számára igen fontos lenne a mezőgazdasági támogatások jelentős csökkentése és a kereskedelmi korlátozások felszámolása ezen a téren — mutatnak rá a magyar küldöttség köreiben. A magyar mezőgazdaság európai viszonylatban szerény támogatásban részesül és költségvetési okokból ez is csökkenő irányzatot mutat. Ugyanakkor hazánk a GATT-forduló egészének. a többi területeken kidolgozandó megállapodásokban is érdekelt.
MtiíoR kereskedelem — nyitót* határok
„Amerika ezúttal nem fog engedni*'
(Washingtoni tudósítónktól)
Először a második világháború óta. Washington elszánta magát, hogy inkább valljanak kudarcot a \ ilágkereskedelmi tárgyalások, de nem tesz — mint amerikai megítélés szerint korábban mindig — engedményeket, ha vezető partnerei nem hajlandók számottevő kompromisszumokra. Legalábbis így fenekedtek a brüsszeli holtpontról az amerikai sajtónak nyilatkozó, persze névtelen magas rangú kormánytisztviselők, akik szerint az Európai Közösségek képviselői abban a hitben élnek, hogy „a végén az Egyesült Államok meghátrál. Ám ezúttal sajnálatosan tévednek". Már csak azért is, mert a Bush-kormány tisztában van vele: ha nem sikerül kicsikarnia partnerei engedményeit az agrárvitában. a csúcstechnológia, pénzügyi szolgáltatások és beruházások szabadkereskedelmének biztosításában, akkor aligha van esélye a kongresszusi ratifikálásra.
A végső kérdés e brüsszeli alkudozásban, hogy vajon Európa és Japán „képes-e felfogni globális felelősségét?” — állapítja meg a The Washington Post gazdasági szemleírója, Róbert Samuelson.
Besúgó honatyák?
aki csupán névrokona a Nobel-dijas közgazdásznak: Merthogy áz Egyesült Államok, „a háború utáni világgazdasági rendszer keresztapja, immár nem képes egyedül betölteni ezt a szerepet". Persze, mindenkinek engednie kell: Európának és Japánnak az agrártámogatásból, Amerikának kvótarendszeréből, tehát „a1 gazdasági nacionalizmusból". A fejlett világot eddig a kommunista veszély és az a hit tartotta össze, hogy a nyitott világgazdaság biztosítja a jólétét — ezért, „nem szabad kudarcot vallani Brüsszelben". A The Wall Street Journal vezércikke szerint éppen az „uruguay-i forduló" sikerére lenne szükség: az adhatna serkentést — „orvosi rendelvényre" — a bajokkal küszködő gazdaságoknak. S a lap egyik közgazdász szerzője szerint máris veszély a „legionalizmus”, amelyet Bush latin-amerikai útja is jelez, s amit Európa keleti felének bevonásával vél ellensúlyozni. Holott éppen a GATT-keretek biztosíthatnák nemcsak a nyitott kereskedelmet, hanem a nyitott határokat is: a gazdasági'fejlődés veheti csak elejét az új népvándorlásoknak.
(a. j.)
Botrány szagú leleplezés és politikai egyezség Szófiában
Szófiából jelenti a Reuter: A bolgár politikai pártok megegyeztek egy többpárti kormány megalakításában, amely az általános választásokig vezetné az ország ügyeit — jelentette szerdán a bolgár rádió és a BTA hírügynökség.
Georgi Gluskov, a Nagy Nemzetgyűlés elnökhelyettese közöl-
te, hogy a többségben lévő Szocialista Párt és a fő ellenzéki szervezet, a Demokratikus Erők Szövetsége, egyaránt négy kulcstárcát kapna a kormányban, három tárca jutna a Bolgár Földműves Népi Szövetségnek. A párton kívüli miniszterelnöknek három helyettese lenne, a három