﻿Ára:
6,5©
forint
Magyar Nemzet
1990.
derrmber 7.
Lili. évfolyam
297. szóm
ALAPÍTOTTA: PETHÓ SÁNDOR
Melléhes adó
Karácsonykor szabadok a túszok?
Megkönnyebbüléssel fogadták világszerte a bagdadi bejelentést
Csődhangulat után derűlátás a brüsszeli CATT-értekezleten
A külpolitikai helyzet
IRAK ELENGEDI A KÜLFÖLDI TÚSZOKAT területéről — rendelte el Húszéin. Megfigyelők ezt annak a kompromisszumos megoldásnak a részeként értékelik, amely most van alakulóban az Öböl-válság megoldására. Londoni szakértők szerint az első lépés a túszok szabadon bocsátása, s a kivonulás Kuvaitból. Ennek fejében a szövetségesek biztosítékot adtak, hogy ezután nem támadnaik, s nem tesznelk kísérletet Szaddáim Húszéin uralmának a megdöntésére. A következő lépés az iraki—kuvaiti konfliktus egyes elemeinek rendezése, valamint a palesztinproblémával foglalkozó nemzetközi értekezlet megszervezése lehetne. A külügyi szakértők utalnak arra, hogy a túszok elengedésével. Irak „kezdi teljesíteni” a maga részét az íratlan megállapodásból.
Időközben mind hevesebb vita bontakozik ki amerikai körökben a kormány Irakkal kapcsolatos politikájáról. Bush és Baker megnyilatkozásai arra utalnak, hogy a kormány sem az embargó, sem a maga javasolta tárgyalások sikerében nem bízik, s mind valószínűbbnek tartja a háborút. A törvényhozásban ezzel párhuzamosan tovább erősödik a háború ellenzéke. Brzezinski, aki az elnök külső támogatójának számít, szintén aláhúzta, hogy Amerikának nem érdeke a konfliktus elmérgesedése. A tárgyalásoknak is csak akkor van értelmük, véli, ha ott Irak jelzést kap arra, hogy milyen politikai, területi, pénzügyi rendezésre számíthat a kuvaiti kivonulás esetén. A politológus figyelmeztetett, hogy a harcoknak elsősorban amerikai áldozatai lennének, s a háborút Amerika érdekei, is megsínylenék: a fundamentalista Irán és a terrorizmust támogató Szíria kapna vezető szerepet a térségben.
A KELET-EúRÖPARÓL folyó viták sorálban most Jacques Attali, a leendő Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank kijelölt elnöke mondta el véleményét. Elemzésében úgy vélekedett, hogy Kelet-Európa új vezetőinek nem szabad abban az illúzióban ringatniuk magukat, hogy piacgazdaság demokrácia nélkül is megteremthető. Másrészt nem szabad Összetéveszteniük a piacot a feketepiaccal, s úgy gondolni, hogy a piac csak úgy magától működhet. Szerinte kétezer milliárd dollárra becsülhető az az összeg, amelyet a kelet-európai gazdaságok átalakítására kell majd fordítani. A térségben a Közös Piac a Szovjetunión kívül energia- és élelmiszer-küldeménnyel siet Románia és Bulgária nélkülöző lakosságának a megsegítésére is. Magyar-ország más forrásból nem fedezhető fizetésimérleg-hiánya 700 millió dollár lesz jövőre a Nemzetközi Valutaalap becslése szerint, s a hu-szonnégyek erre vonatkozóan dolgoznak ki tervet. Hazánk energiaproblémáit pénzügyi természetűnek tekintik, megoldásukat tehát hitelművelettel próbálják elősegíteni.
NEM VÁRHATÓ TÖMEGES ÉHÍNSÉG fél éven belül a Szovjetunióban, ugyanakkor a gazdasági helyzet stabilizálásának megkezdésére sem lehet számítani ez idő alatt. Egy közvélemény-kutatás adataiból derül ki mindez, amelyet a Moszkovszkije Novosztyi készíttetett. A válaszok csaknem fele számol ezenkívül a szövetségi rendszer összeomlásával, s a félévre előretekintő prognózisok szerint a többség véleménye szerint sem Gorbacsov, sem Jelcin, sem Rizskov kormányfő nem távozik posztjáról. A megkérdezettek 58 százaléka valós veszélynek tartja egy nagy sztrájkhullám kibontakozását.
Nem tudni, hány megkérdezett volt a fenti szondázás során kijevi illetőségű, a Trud munkatársa szerint azonban az ukrán főváros boltjaiban a kenyér kivételével gyakorlatilag mindent csak kuponokért árusítanak. A belváros utcáit ellepték a feketézők, akik minden szégyenkezés nélkül kínálják portékájukat. Szinte nincs olyan szovjet napilap, amelynek ne volna legalább néhány mondata a folyamatosan romló ellátási helyzetről. Az időköziben folyamatosan érkező segélyszállítmányok gyors és szervezett szétosztásában felajánlotta gazdag tapasztalatait a KGB is. A szervezet helyettes vezetője nyilatkozatában azokra a külföldi aggodalmakra reagált, miszerint a szállítmányok a nyerészkedés zsákmányává válva a feketepiacon köthetnék ki.	(S. G.)
Munkatársunk brüsszeli telefon jelentése
Elsimíthatok az ellentétek a GATT-fordulón
A kudarc viszont kereskedelmi háború kirobbanásával fenyeget.
Nem függ össze a GATT-tal, de érdekes brüsszeli fejlemény, hogy a feljett ipari államokat tömörítő huszonnégyek szervezete szerdán este szakértői szinten a közép-európai országók finanszírozási gondjait tekintette át, s mint a csütörtöki közös piaci sajtóérte-
... Keményt keltő Jel**
Első
a békés megoldás felé
Bagdadból jelenti az AFP: Szaddám Húszéin iraki elnök csütörtökön elrendelte valamennyi külföldi állampolgár kiengedését Irakból és Kuvaitból. Az INA iraki hírügynökség jelentése szerint az elnök felszólította a parlamentet: törölje el azokat a utazási korlátozások, amelyek eddig megtiltották a külföldiek távozását. Irakban és a megszállt Kuvaitban több mint 2000 nyugati, illetve japán és mintegy 3300 szovjet állampolgárt tartottak vissza túszként.
A CNN-nek nyilatkozva az iraki nagykövet többször is aláhúzta, hogy karácsonyig szabadon kívánnak engedni minden külföldi állampolgárt.
A NATO brüsszeli központjában azt hangoztatták, hogy amennyiben Szaddám Húszéin valóra váltja a szavát, az „igen jó hír” lesz, bár Bagdadnak teljesítenie kell az ENSZ-határoza-tokban foglalt többi követelést, elsősorban Kuvait kiürítését is. A bonni kormány szintén arra emlékeztetett, hogy Iraknak más feltételeket is teljesítenie kell, viszont az ellenzéki SPD szóvivője szerint a bagdadi bejelentés „reményt keltő jel” arra, hogy lehetséges még a válság békés megoldása.
Kaifu Tosiki japán miniszterelnök is annak a reményének adott hangot, hogy a bejelentés a békés megoldás felé tett első lépés. A tokiói külügyminisztérium egyik illetékese szerint Irak a békés
Washlagloal tuJéaítoak ielesjeleateac
Óvatos optimizmussal bárnak a túszelengedésre
A Buwh-kormány tagadja a „palesztin alkat**
kezleten jelezték, arra a meggyőződésre jutottak, hogy Magyarországnak jövőre hétszázmillió dolláros hiteligénye jelentkezhet a fizetési mérleg hiányának a fedezésére. S megvizsgálják azt is, miként segíthetnének az energia-kiesés és a szárazság okozta gondok enyhítésében.
lépés
megoldás érdekében tett utolsó erőfeszítések hatására dönthetett a békülékenyebb magatartás mellett, bár Bagdad az ENSZ BT két fontos követelése közül így is csak az egyiket teljesítené, a másikat, csapatainak Kuvaitból való kivonását nem.
Szaddám Húszéin bejelentésének hatására a tőzsdéken jelentősen esett a dollár árfolyama, főleg a jenhez képest, de a nyugat-európai valutákhoz viszonyítva is. A japán valuta előnyét a nyersolaj árcsökkenésének tudják be.
Jasszer Arafat, a PFSZ vb-el-nöke csütörtökön lelkes szavakkal méltatta az iraki elnök „bátor kezdeményezését”, amely — mint mondotta — alkalmas arra, hogy „kedvező légkört teremtsen a válság békés, politikai rendezésére”. A nyugat-európai fővárosokban is üdvözölték, de valamivel óvatosabban fogadták a külföldi túszok elengedéséről szóló bagdadi bejelentést.
John Major brit miniszterelnök leszögezte, hogy Iraknak még teljesen és feltételek nélkül ki kell vonulnia Kuvaitból, ahol helyre kell állítani a törvényes kormányzatot. A spanyol külügyminisztérium szóvivője szintén azt fejtette ki, hogy a túszok elengedése — ha valóban sor kerül erre —, pozitív lépés lesz, bár Bagdadnak maradéktalanul teljesítenie kell a Biztonsági Tanács határozataiban foglalt összes feltételeket, vagyis elsősorban ki kell ürítenie Kuvaitot.
Tréfás kedvében lehetett kedden Tárgyán József. A kisgazdák parlamenti vezére ugyanis azt találta mondani: az ország gazdasági bajaira gyors megoldást csak a pártja által kínált mezőgazdasági és élelmiszer-ipari export elősegítése jelenthet. Magyarán, ehhez az árukivitelhez kedvezőbb adókulcsokat alkalmazzanak. Szerencsére ezt a hibát sem a kormánykoalíció többi pártja, sem az ellenzék nem kívánja „beépíteni” az 1991-es adópolitikába. A T. Házban úgy egyébként bizonyára nyilvánvaló: Nyugat-Európa fejlett országai hatalmas pénzeket fektetnek be abba, hogy megakadályozzák a túltermelést, eltüntessék a vajhegyeket.
A kisgazda tréfa ezúttal nem okoz különösebb fejfájást a költségvetés nyolc kötetével bajlódó képviselőknek. Hiszen van elég gondjuk, s a parlamenti kiszólást talán üdítő színfoltnak tekintették, nagyobb kedvet kapva a későbbi komoly munkához. A tét ugyanis nem csekélység: a helyi adók társaságában a három nagy adótípus együttesen 135 milliárd forinttal növeli a költségvetés bevételét — ennyit elvonni a lakosságtól hatalmas felelősség, s nagyon is kockázatos. Pedig az az ennyi sem annyi!
Az elenyésző, kicsiny tételek szinte már fel sem tűnnek. Egyelőre. Pedig a gazdaság működéséhez ezekre is szükség van — méghozzá sürgősen és elengedhetetlenül. Elegendő arra az „apróságra” gondolni, hogy pénz, sok milliárd forint nélkül nem lehet foglalkoztatáspolitikáról beszélni. Mármint arról, hogy miből finanszU rozható 1991-ben a munkanélküliek segélyezése? Miből is? Hát persze, a közpénzekből, abból, az „alapból”, amit az állással rendelkezők befizetnek. Vagy ők, vagy munkáltatójuk — vagy... vagy egyikük sem. Mert a minap például lekerült a napirendről az az ajánlás, hogy a 43 plusz tíz százalékos elvonást toldják meg egy-egy további százaiötkal, úgy, hogy az egyik egy százalékot az adóalapból leírhassa az adófizető polgár. Hál’ istennek ebből nem lesz semmi — de a pénzre, a kormányzat szerint több tíz-milliárdna, mégis szert kell tenni valahonnan. Hovatovább: akárhonnan!
Kap egy újabb lankasztó injekciót a vállalati, és a téesz bérköltség is, az előbbinek másfél, az utóbbinak egy százalékot kell majd befizetni — nem adó címen, persze. De ez is költség, ez is beépíthető az árba, ráterhelhető a végső fogyasztóra. Ráadásul a jogcímre sem érdemes rálegyinteni. A szakképzési hozzájárulás annyit tesz:	baj van a szak-
munkásképzés feltételrendszerével. Jövőre lehúzzák jó néhány gyár redőnyét, tönkre mennek, bezárják őket szakmunkástanuló műhelyestül. De bezárják a „diáküzemeket” azok is, akiknek jól megy, de házasságra lépnek külföldi oé-gekkel. Oldja meg más a szakemberképzést, hát még az átképzést —, ők, a vegyes vállalattá átalakulók új életet, uj gazdálkodást kezdenek: terhek, terhelések nélkül.
Más? Ki? És miből? E harmadik kérdésre talán ad választ a költségvetés: az ő dolga így vagy úgy a finanszírozás. De, hogy ki, mikor, s főleg hogyan oldja meg e sajátos problémát: úgy tetszik, ma még nemigen tudja senki. Azt például, hogy négy-öt év múlva hány kohász, hány villanyszerelő, hány kertész kell? De ha az egy új vasolvasztár is felesleges lesz, akkor ma miért fizessen a bérköltségéből másfél százalékot a csepeli vasgyár?
Akad persze fogóeabb kérdés
is. A helyi adók bizony a kalákában házat építőket is meg-tánooltatják. No nem akkor, amikor a lagziban felkérik a menyasszonyt, s mellesleg teledobják zöldhasú bankókkal a kalapot. Hanem akkor, amikor építményadó címen az ő kalákában épült házuk miatt kénytelenek pénzt leróni. Pedig ők is voltak vőlegények, nekik is adott a család, a fél falu egyszer már megadóztatott összeget, vettek belőle téglát, cementet és most — mégegyszer fizetnek. Ma ők, holnap meg azok, akiknek éppen visszaadják a kalákakölcsönt. És meglehet, ők is annyit szurkolnak majd le a csekk mellé ott észak-keleten, a bodrogközi szegény faluban, mint amennyit a nyugat-magyarországi, jó földeken gazdálkodó, az osztrák turizmusból is szépen kereső honfitársaik. Vagy azok, akiknek nem volt szükségük kalákára, rokoni segítségre, menyasszonytáncra, hiszen a rózsadombi palotákban laknak, s csak dacból nem veszik meg második fo-nyódi villájukat.
A kisgazda nézetrendszerben helye van a vállalkozók segítésének, lehetőségeik javításának — így tehát, gondolnánk, el is vetik a vállalkozók kommunális adóját? Vagy talán mégsem? Torgyán úr a keddi általános vitában csupán a mezőgazdasági export adókulcsának csökkentését tartotta programértékűnek. Azt már nem, hogy ott, Szabolcsban, ahol majdnem egyéni képviselő lett, mit kezdenek a fölösleges munkaerővel. Mert az a helyi vállalkozó, aki eddig úgy gondolta, tán nemcsak neki érdeke felvenni műhelyébe egy-két új munkást, az most bottal veri el a környékről is a jelentkezőt. Bolond lesz fizetni utánuk évenként és személyenként 2-2 ezer forintot. Az ellenzéki képviselők legalább azt mondják, hogy ha mindenáron adóztani kell az iparost, akkor keressenek más módszert, például a helyi iparűzési adót. Azt legalább az önkormányzatok vetik ki aszerint, hogy kit és mire akarnak ösztönözni, a befolyt pénzt pedig helyben használják fel.
Kisgazdáéknak szerencséjük van: az elkövetkezendő napokban nem kell feleleveníteniük azt a vitát, amit a két nagy párt még mint egyformán ellenzéki kezdett és most folytat. Itt is, most is pénzről lesz szó, annyi különbséggel, hogy az első egymásnak feszülés idején még „csak” 50 milliárdról, jövőre pedig 80 milliárd forintról kell dönteniük. A kamatadó csatáját, még a régi parlamentben, az MDF nyerte: akkori képviselői sikerrel ágáltak ellene. Most ők, az ő kormányuk terjeszti elő ezt a költség-vetésből nagyon is hiányzó, jövőre beszedendő „adót”. Annak idején Tamás Gáspár Miklós szólalt fel, és ajánlotta: birkózzon meg_ezzel a teherrel az ország. Kiütötték, lehurrogták őt a szintúgy ellenzéki ellenfelek, az Alkotmánybíróság pedig döntött: nem volt meg a kétharmados szavazati többség a T. Házban, megszüntették a kamatadót. Most vajon hogyan foglalnak állást a következetes MDF-esek? A lakáshitelek e hatalmas összeget kitevő kedvezményét hogyan tüntetik el a költségvetési hiányból, ha nem úgy, hogy azokkal fizettetik meg, akik lakják is az „olcsóbb” otthonokat?
Törvénykezési nagyhét lesz tehát a karácsony előtti. Mert hiszen eldől talán, hogy akkor, amikor tavasszal az igazi nagyhét lesz, vajon marad-e annyi pénz a zemberek zsebében, hogy egy darab ünnepi sonkát vegyenek. De legalább is kenyeret. Vagy ... erre ma még jobb nem is gondolni. Meg hátha mégsem lesz igaz.
Gergely László
Brüsszel, december 6.
Derűlátás váltotta fel a csődhangulatot a GATT brüsszeli értekezletén csütörtökön. Az általános kereskedelmi és vámtarifaegyezmény keretében százhét ország négy éve tárgyal a világkereskedelem szabályozásáról, a megállapodások megújításáról és kiterjesztéséről. Az „uruguayi fordulónak” elkeresztelt tárgyalássorozat ezen a héten sorsdöntő szakaszához érkezett, a résztvevők ugyanis most kívánták végső formába önteni az alkukat.
Hétfőn azonban egyértelművé vált, hogy az Egyesült Államok és az Európai Közösség nézete élesen eltér egymástól a mezőgazda-sági ártámogatások kérdésében. A washingtoni kormányzat, amelyet a kongresszus is sürget, azt követelte, hogy az EK nagymértékben csökkentse a farmerek, s különösen az élelmiszer-kivitel szubvencionálását. A brüsszeli hivatalnokok, akik a tárgyalási megbízást a tagországoktól kapták, semmiképpen nem hajlottak az egyez-.
ségre ezen az alapon, s a hét elején vagy harmincezer nyugat-európai farmer tüntetett a belga fővárosban az árak letörése ellen.
Csütörtökön délután öt óráig szabtak maguknak határidőt a résztvevők, miután a korábbi időpontig, vagyis aznap délig nem tudtak áttörést elérni. Carla Hills, az Egyesült Államok kereskedelmi képviselője azt fejtegette akkor, hogy a tárgyalásokat el kellene halasztani, így az EK újragondolhatná álláspontját. A brüsszeli szakértők azonban rendkívüli ülést tartottak, és úgy döntöttek, máris előállhatnak új ötletekkel, tehát az alkudozást a hét végéig folytatják. Nyilvánvaló, hogy a rendkívül drága közös piaci mezőgazdasági ártámogatási rendszert meg kell változtatni, ám ez mind a tizenkét tagállamban társadalmi feszültségeket okozhat. A GATT-tárgyalásók akkor foglalkoznak csak a többi kérdéssel, a textíliákkal, vagy a pénzügyi szolgáltatásokkal, ha ebben az ügyben létrejön a megegyezés
Washington, december 6.
Bizakodva, „áttörésként” fogadta az amerikai közélet a bagdadi bejelentést a túszok szabadon bocsátásáról, várva annak megvalósulását. Bush és Baker ezt a stratégia sikerének minősítette, és tagadta, hogy „cserében” belemennének a közel-keleti válságok összekapcsolásába, ami a lapzártánkra várt, majd elhalasztott, BT-ülés palesztin szavazásakor kiderülhet.
Hisszük, ha látjuk — mondta egybehangzóan George Bush a chilei Santiagóban, és James Baker a washingtoni Capitoliu-mon, az elnöki szóvivő a távolból „reményt keltő jelnek”, egy névtelen State Department tisztviselő „áttörésének” minősítette az amerikai fővárosba kora reg-Rel érkezett hírt. hogy Bagdad hajlandó szabadon engedni kényszervendégeit. Szinte képtelen helyzet állt elő: mivel az elnök nem vitte magával latin-amerikai kőrútjára kulcsembereit, s mert külügyminiszterének csütörtökön délelőtt (magyar idő szerint délután) ezúttal a képviselőház illetékes bizottságában kellett megjelennie, magas szintű
kormányegyeztetésre nem volt lehetőség, s Bush úgy tarthatott Santiagóban sajtóértekezletet, hogy legalább három órán át el volt vágva a képviselőknek felel-gető jobbkezétől. Rutinos államférfiak lévén, persze, megoldották e leckét is. ám aligha sikerült megfékezniük a találgatások áradatát, amelyet egyaránt tápláltak az iráki kiszivárogtatások és az immár nyílttá vált, Washington címére érkező izraeli bírálat. Hiszen lapzártánk tájára volt kitűzve a Biztonsági Tanács újabb ülése, és szavazása a palesztinügyben, benne egy utalással a közel-keleti nemzeti értekezletre, ami — ha rá voksolna — Washington fordulatát, s ekként bizonyos beállításokban ..cserealkut” tükrözne. Mi több: néhány ENSZ-képviselőtől meg az szivárgott ki. hogy az amerikai kormány maga szorgalmazná a nemzetközi értekezletet, ami ismeretesen tabu téma az USA és Izrael kapcsolatainkban (Samírt keddre várják Washingtonba). Nem sokkal e BT-ülés kezdete előtt azonban New Yorkban közölték, hpgy — péntekre halasztották a látogatást.
Szó sincs az ir$ki elnöknek