﻿Izomba!
i»»0.
december 8. MII. évfolyam 288. szám
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
Centrum
Üj járványt fedeztek fel az Egyesült Államokban. A Newsweek részletesen tudósít a betegségről, amelynek neve: krónikus fáradtság szindróma, rövidítve: CFS. Chronic Fa-tigue Syndrome. Arról van röviden szó, hogy egyébként makkegészséges emberek egyszerre csak bénítóan fáradtnak érzik magukat, legyengülnek, fájnak az izmaik, kihagy az emlékezetük. Egy tizenhárom éves gyerek a délutáni leckekészités közben egymás utón hússzor elalszik. Az orvosok és pszichiáterek az ilyen jelenségeket először depressziónak minősítették, mígnem az alapos vizsgálatok és kutatások kiderítették, hogy valamilyen vírus okozza a krónikus fáradtság szindrómát, csakhogy ezt még nem sikerült elkülöníteni. Az USÁ-ban kettő- és ötmillió közé teszik e járványtól szenvedők számát. Sok kutató szerint a CFS lesz a kilencvenes évek nagy csapása.
ízlésem ellen való, hogy komoly betegséget hírlapírói eszközként használjak. Mindezt azért mondtam el, mert áttételesen hasznos következtetésekre vezet a mi társadalmunkban. Magyarországon sajnos lépten-nyomon találkozhatunk a krónikus fáradtság különféle tüneteivel. Szerencsére nálunk ezt a betegséget nem valamely titokzatos vírus terjeszti, hanem az, hogy az emberek napi 14-16 órát dolgoznak a megélhetésért. A fő munkahelyen kívül gqmba módra élszaporodott kft.-k és egyéb, magánvállalkozások valamelyikében. Emellett — s ez a második tünet — az emberek belefáradtak a politikába, pontosabban az úgynevezett politizáló elit tehetetlenségébe, a tömegtájékoztatás terméketlen vitáiba, a folyamatos áremelésekbe, a közbiztonság romlásába és sok egyéb másba. A tavaszi parlamenti választásokon az állampolgárok úgy vélték, hogy önmaguk és az ország sorsát azokra bízták, akikben bizalmuk van, s akik az egypárti diktatúra hosszú évtizedei után tisztességgel igyekezni fognak az országot a helyes útra vezetni. Kormány-pártiak és ellenzékiek egyaránt — hiszen mindnyájan a nemzet érdekeit szolgálják. A legitim népképviseleti parlament ehelyett fájdalmas, majd bosz-szantó kiábrándulást okozott.
„Beteg a nemzet" — mondták ki ítéletüket egyes társadalomtudósok, írók, publicisták. Pedig a krónikus fáradtság ellenére nem a nemzet mint nagy közösség adta fel a küzdelmet az új, valóban éurópai. állam létrehozásáért, hanem az egymással marakodó gazdaságipolitikai érdekcsoportok szánalmas önzése görcsölte be a tenni akarást. Amíg kezdetben a nagy átalakulási versenyfutásban az élen haladtunk, addig ma mások már előttünk járnak. A politikai vezetőrétegnek — réginek és újnak, kormánypártinak és ellenzékinek — kellett volna idejében felismernie, hogy az átalakulás a rövid táv, a felzárkózás a hosszú táv, amely kitartást, egyenletes és folyamatos erőfeszítést igényel. És ez már egy másik verseny-pálya.
Nem betegség, de a fáradtságból is származhat az előrelátás hiánya és az illúzióker-getés. Mi tagadás, a múlt decemberi romániai események után illúziókat' tápláltunk, azt hittük, hogy most már végre-valahára megnyílik az út a magyar—román együttműködés és általában a közép-kelet-euró-pai országok baráti összefogása előtt. A jövőt rózsás színekben láttuk. AZ előrejelzésekhez szükséges valóságérzékünk mintha eltómpult volna.
És voltak más illúzióink is. A tavaszi parlamenti választá-
sokkal — úgy véltük — megindult az országban nemcsak az alapvető rendszerváltozás, hanem a politikai, gazdasági fölzárkózás is a polgári Euró-, pához. Büszkén hangoztattuk: mi oldottuk meg legjobban a békés rendszerváltást. Az elnökválasztásról tartott nyári népszavazás és az őszi helyhatósági választás azonban megmutatta a tömegek kiábrándultságának meghökkentő mértékét. Az előzetes közvéleménykutatások általában néhány -százalékos tévedést engednek meg maguknak a tényleges eredményekhez képest. Ez esetben a magyar közvéleménykutatók alaposan melléfogtak. Az előrelátás hiánya és előrebecslés hibája tovább kíséri a magyar közéletet. Ki gondolta volna 1990. október 23-án, a megemlékezések és ünnepségek napján, hogy október 26-án a taxisok és fuvarozók blokád alá veszik az egész országot, lezárják az országhatárokat és a hidakat. Ezt még kevésbé lehetett előre látni, mint 1956. október 23-ának reggelén, hogy mi történik majd a nap folyamán.
Joggal feltehetjük tehát a kérdést: mi értelme van a futurológiának, annak, hogy az ezredfordulóra készítsenek előrejelzéseket, ha egy napra sem képesek prognózist adni. Bonyolult számítógéprendszerek sok milliárd kilométer távolságból is irányítják a naprendszer szélén száguldó űrszondákat, de megbénulnak a földi történések félelmetes logikátlanságától, Annak idején á babiloni mágusok, az egyiptomi adeptusok, a delphoi jósok vagy akár Nostradamus legalább olyan biztonsággal jövendölték az elkövetkező eseményeket, mint a szuperkomputerekkel felszerelt jövőkutatók. Illetve, éppen olyan pontatlanul.
Az utóbbi napokban a politikai zsargon legdivatosabb kifejezése a „centrum” lett. Nyilván azért, mert a politizáló elit a kiábrándultságból és a fáradtságból arra a következtetésre jutott, hogy a lakosság nagy többségének — annak a bizonyos hetven százaléknak — egyik párt irányvonala sem felel meg. Az eipberek igazi centrumot keresnek, nem szélsőségeket, nem jobbközépet vagy balközépet, hanem valami ideális centrúmot. Csakhogy a centrum, ma nálunk, különösen összetett fogalom. Ha azt jelentené, amit a fejlett párlamentáris demokráciákban, akkor széles és tekintélyes középrétegre kellene gondolnunk, amely megfelelő szakértelemmel és szilárd erkölcsi tartással hordozza az országvezetés terhét, felelősen dönt a nemzetközi kapcsolatokban, a politikai és gazdasági folyamatokban, szigorúan ellenőrzi a jogállam törvényeit.
Régen ezt a réteget közép-osztálynak neveztük, de negyvenöt után az ideológusok elsöpörték ezt a fogalmat, aminthogy a törvényhozást is „parlamenti kretenizmus”-nak minősítették. Most mindenki az elmaradt polgárosodásról és a hiányzó polgárságról beszél. Kolosi Tamás szociológus két új fogalmat dobott a köztudatba. A „képzettségi polgárságot” és a „tulajdonosi polgárságot”. Az elsőt azelőtt „lateiner értelmiségnek”, a másodikat „nagy-, közép- és kispolgárságnak” nevezték. És ismerjük el, volt nálunk is ilyen polgárság, ha nem is az angol Forsythok vagy a német Buddenbrookok hagyományaival.
Az új középosztály, ha úgy tetszik, új centrum, gyorsan formálódik —, igaz, sok ellentmondással és visszatetsző jellemvonással. De nemzeti és liberális tulajdonságokkal.
Prthfí Tibor
Időzített HT-ülés
Közel-keleti keretekbe helyezik az Öböl-válságot
Lengyelország vasárnap dönt az elnök személyéről
A külpolitikai helyzet
BIZAKODÁS Töl,TI EL a nemzetközi életet azt követően, hogy Száddám Húszéin iraki elnök bejelentette, szabadon engedi az ösz-szes túszt, valamint, hogy Washington, esetleg hozzájárul a palesztinkérdésről tartandó nemzetközi békekonferenciához. Megfigyelők szerint ez azt jelzi, mindkét részről megvan az akarat, hogy sikerrel végződjenek az iraki—amerikai tárgyalások. A legfrissebb jelentések szerint, -Térik. Aziz, az iraki diplomácia vezetője, december 17-én érkeznék Washingtonba, Ezzel összefüggésben bagdadi, részről elhangzott: ha a külügyminiszteri tárgyalásokra még nem is, de karácsqhyig biztosan minden túsz elhagyhatja Irakot. Egyúttal cáfolták azt is, hpgy taktikai lépésről lenne szó. Vagyis, hogy e bejelentéssel engedményekre számítanának Washington részéről. Francia források viszont úgy tudják, hogy a Biztonsági Tanács öt állandó tagja elüt megállapodásra jutott egy, a Közel-Kelet problémáival foglalkozó nemzetközi értekezlet összehívásáról. Az MTI párizsi tudósítója rámutat, ez az értesülés ellentétben van Bush amerikai elnök csütörtöki nyilatkozatával, amelyben azt fejtegette, az Egyesült Államok nem akar ilyen tár-, gyalásokat, s változatlanul az az óhaja: Izrael a szomszédaival maga rendezze a problémáit, s a kuvaiti kérdés vitájában ne vegyen részt. Egyébként erről bővebben is hallhat Samir izraeli miniszterelnök, aki „rendkívül érzékeny pillanatban" érkezett pénteken Washingtonba.
FRANCIAORSZÁG A BÉKÉS MEGOLDÁST KERESI az Öböl-Válságban, Jelentette ki Jean-Pierfe Chevenernent, védelmi miniszter, aki azonban állást foglalt amellett, hogy továbbra ?$ fenn kell tartani a katonái jelenlétéi a térségben. Ezt erősítette még Rlchard Cheney amerikai védelmi miniszter is, aki kifejtette: az Egyesült Államok a túszok szabadon bocsátására vonatkozó bagdadi döntést követően sem csökkenti a szaúdi fronton összevont érőit, és készen áll arra, hogy amennyiben Irak nem teljesíti a Biztonsági Tanács határozatát, nagyszabású csapást mérjen rá. A miniszter rámutatott, Szaddám Húszéin semmiféle köszönetét, elismerést, vagy ellenszolgáltatást nem érdemel azért, hogy véget vet a külföldi állampolgárok törvényellenes visszatartásának. Washington nem fogadhat el semmiféle olyan megoldást, sem,. mondotta, amelynek keretében Irak megtartaná az általa elfoglalt terület bizonyos részét, vagvis akár tíz-harminc százalékát. Hasonlóan vélekednék a francia lapok. A. Le Figaro például úgy fogalmazott: a túszok szabadon engedése még semmit sem old meg, és Száddámnak az elkövetkező öt hétben, vagyis a BT által megszabott január tizenötödike előtt le kel,l vonnia a további konzekvenciákat. A Libération viszont azt hangoztatta, hogy most a „gondolkodás és átértékelés ideje" jött el. Tehát változatlanul jogos követelés Kuvaít függetlenségének a visszaállítása, de a tények indokolják, hogy a Nyugat is hajlandó legyen a 'közel-keleti kérdések átfogó megvitatására, és rendezésére, ahogy Irak is követeli.
VÁLTOZATLANUL VISSZATÉRNEK a rtyugati lapok Antall József parlamenti beszédére, következtetéseket vonva le abból a magyar belpolitika egészére. A Dér Kurier című, osztrák bulvárlap szerint a miniszterelnök mondanivalója még azokat is kijózanította, akik eddig sem vártak csodát. A kormányfő a közeljövőben átalakítandó kabinet ígéretével igyekszik megszerezni a pártok széles körű egyetértését, valamint fölébreszteni a lakosság áldozatkészségét. A Dér Standard szerint a beszédet csalódottság fogadta, mert Antall ugyan sötét képet rajzolt a gazdaságról, de ezúttal sem vázolta, hogy-miként látja a kiutat. Adós maradt a taxisbotrány után ígért kormányátalakítással is, noha az MDF-et, az akkori súlyos hibák miatt sokan. már csaik „dilettáns fórumnak" nevezik. Ám gondok vannak az MDF-ben is, nemcsak a kormányban; Antall, a centrumban foglal helyet — írja a Dér Standard —, de a p,ártot a populista hangadók jobbfelé szorítják. A koalíciót zilálják a földreform körüli ellentétek és ok nélkül húzódnak a sürgős gazdasági döntések. A hat-párti együttműködés sürgetése azonban jelezheti, hogy Antall ' belátta, pártjában nincs meg a szükséges szakértelem. Ellenzéki körökben viszont arra gyanakszanak, hogy ésupán át akarja hárítani a felelősséget a parlamenti pártokra — véli az osztrák'lap. (ZS. E.) .
Washin;{toni tudáwitóak Iflrxe
Túszelengedés és tárgyalások
Washington, december 1 Az öböl-válság „új szakasza” kezdődik Bagdad túszainak szabadulásával. Az amerikai vélemények megoszlanak az alkudozási esélyekről, a Szad-dámmal leszámolni kívánók csapdái látnak.
Halogatták, előbb a már kitűzött csütörtöki időpontról péntek délelőttre (Európában délutánra), majd az utolsó pillanatban még tovább, immár lapzártánk tájára a Biztonsági Tanács szavazását az Izrael által megszállt területeken „veszélyesen romló" helyzetről. A templom-hegyi véres események óta harmadszor foglalkozott a BT e témával, s ezúttal is Washington voksa vagy vétója-váltotta ki az izgalmakat. Valamint a javasolt szöveg ama utalása, hogy a BT állást foglalna — először egyértelműen — egy közel-keleti nemzetközi értekezlet összehívása
mellett. A Jemen, Kuba, Malajzia és Kolumbia által beterjesztett változatban a tanács egyenesen „üdvözölte" volna a Jeruzsálemben hevesén ellenzett konferenciát, s ez amerikai közreműködéssel úgy módosult volna, hogy a BT „megfontolja", vajon „megfelelő időben" nem gyorsítaná-e meg egy ilyen értekezlet áz átfogó közel-keleti rendezést. De már az is vihart kavart, hogy Washington ENSZ-képviselőjé egyáltalán belement ebbe a szövegcsiszolásba, s Baker külügyminiszter sietett kijelenteni: most éppenséggel szó sincs e megfelelő időpontról. ' ■
l.áls/at
Bush és Baker ugyanis éppen azt óhajtaná elkerülni, amire Izraelben és másutt gyanakodnak, s ami sokak szerint Szaddám
„cseretétele" lenne; egybekapcsolni a térség két válságát. Csü törtök este már azt tudatta a State Department, hogy Baker eddig még „nem is látta" a kérdéses határozatjavaslatot. Kínossá tehát nem is csupán a már ismert „vétózni vagy hagyni” (netán meg is szavazni) dilemma tette e BT-döntésl a Bush-kormány számara, még csak nem is Samir ide-érkezése (keddre várják a Fehér Házba), hanem az. ami ellen: mindennél nehezebb küzdeni: a látszat. Ezúttal ugyanis nemcsak az arab és az izraeli szövetsége sek között kellett választani, hanem elkerülni annak a képzetnek a kialakulását, hogy valóban „al-kutétélröl" volna szó, s ekként Szaddámnak máris, még' a „nem-tárgyalás . tárgyalások" előtt megtették az első engedményt Szaddám — a The Wall Street Journal szavaival — „merész, cinikus és ravasz" túszelengedési húzása egybehangzó amerikai vélemények szerint mindenképpen Új szakaszt jelent a válságban. E konzervatív, az Irakra történő katonai csapásmérést szorgalmazó lap hírelemzésekként összegezi a „diplomáciai megoldás" melletti és az ellene szóló érveket: Bagdad kivonul .Ku váltból (más elem zők feltételezik, hogy Szaddám-nak sikerül megtartania két szigetet és az ölajmezőket). Bush megtakaríthatja a politikailag költséges és véres háborút, az iraki diktátor még e „tárgyalásos; rheghátrálással" is tekintelvves?-teséget szenved. Ám az ellentétel: Bagdad megőrzi : katonai erejét, amellyel sakkban tarthatja olajtermelő szomszédait és veszélyezteti Izraelt, míg Amerika tekintélyén is csorba esik, hiszen nem sikerült móresre tanítania Szatl-dámot. A lap vezércikke szerint öi most „első kártyáját" játszotta ki, mert rájött, hogy a túsztartás immár több kárt okoz, mint. hasznot, s így veheti el Bush egyik fő érvét. Mindenesetre Szaddám a lehető legjobban időzítette húzását, látva a „második fronton", vagyis az amerikai belpolitikában kialakult helyzetet. Hiszen a szenátusi bizottságok kihallgatásain nyilvánvalóvá vált a demokraták és republikánusok megösztQttsá-
Arab Hantba
A konzervatív lap nem habozik megvádolni a demokratákat elnökválasztási taktikázással, merthogy e kihallgatásokon „ott parádéztak" elnökvárományosok és potenciális miniszterek. „Nem csoda, ha szegény Bush sikeresebb lehetett á Biztonsági Tanácsban, mert ott senki sem készül ellene indulni az 1992-es kampányban . .Busht a The Will Street Journal (még sok szá-mqnkérést-kiíálásba helyező) gyanúsítása szerint tudatosan fosztanák meg a .„Falkland-tipusú győzelemtől", ami végzetes lenne bárki demokrata elnökjelölt esélyeire. S akarták — a szankciók folytatását sürgetve — a Jimmy Carteréhez hasonló .„túszhelyzetben" tartani. Ezt felismerve lé-
pett Szaddám. ki a végén „az arab világ 'új Rambójaként” tetszeleghet.
A The Washington Post hasonló beállítottságú szemleírója, Charles Krauthámmer „tárgyalási csapdát" lát, amelybe a Bagdadba induló Baker fog belesétálni, hogy aztán (mini hajdan Chamberlain) kezében egy papírral és az átmeneti béke ígéretével térjen vissza. Hiszen „a bazár megnyílt", lám, .az európáiak máris szintén alkudozni készülnek Szaddámmai, akinek „győzelem bármi, ami nem jelent feltétel nélküli kivonulást". Márpedig, ha ekként győz, ő is. mint első kísérlete után Hitler, „vissza fog térni". S elérheti ezt, mert felfedezte: míg	békeoffenzívá javéi
Bush elnök valójában a törvény-hozást kívánta lefegyverezni (látva Nunn szenátor meghallgatásainak bíráiatrizönét), addig az utóbbi demokrata hangadói a Fehér Házat óhajtottak megfosztani a katonai „opciótól". A túszelen-gédéssel (és azt megelőzően a kuvaiti amerikai követség ostromgyűrűjének enyhítésével) elvette Szaddám Bush kél indokát is a katonai akció megindítására.
..I vntlcs íojtogatás"
A tárgyalások elkerülhetetlenségét állapítják meg azok is, akik ugyan hitelt adnak Bush és Baker alkudozást elkerülni ígérő szavának, és — mint a The Washington Post vezércikke is .— bíznak a továbbra is katonai „alternatívával" erőssé tett amerikai diplomáciában. Hiszen e lap elemzője is megállapítja, hogy ebben a várt „intenzív tárgyalási szakaszban" a Fehér Ház és a State Department aligha tud majd mindent a maga ellenőrzése alatt tartani. Hiszen Busht „barátok és ellenfelek fogják javaslatokkal bombázni", s ebben a nagy adok-veszek bazárban Szaddám megmarad kulcsfigurának, szánjanak neki bármilyen egyéb szerepet. Egy kormánytisztviselő is akként okoskodott, hogy az iraki diktátor külügyminisztere Washingtonba érkezése élőit a túszhúzással „akarta magát racionálisként feltüntetni, s egyúttal elhárítani az erő bevetésének lehetőségét". A túszok „tehertételévé" -sáliak, elengedésükkel jócskán lazíthat a világkoalíción, amelyet sokak szerint jórészt a külföldiek fogva tartása tett szilárdabbá. S közben ;az amerikai belső vita „sím ér veget, hiszen alig jött hite Bagdad húzásának, a szankciók folytatásának hívei rögvest magukat látták igazolva, míg a kormánya múlt heti BT-ultiniátómnak és főként a fenyegető kato-mai erőnek tulajdonította a „siket t". A The New York Times vezércikke^ is úgv véli, hogy bál „talán” Bush harciassága is szerepet játszott „az. események meggyorsításában", a fejlemény mégis a ,,csendes fojtogatás" eredményességére vall, azt kell tehát folytatni, s „nem kapkodni mindjárt a fegyver után".
(a. j.)
Kivégezték Irak volt vezérkari főnökét
Állítólag Si-nddám megdöntéstől tervezte
Nicosiából jelenti az AP: Kivégezték Nizan él-Kazradzsi voltiraki vezérkari főnököt, az iraki-iráni háború hősét és más tiszteket is — közölte pénteken egy jól értesült arab diplomata. Az altábornagy leváltását minden
indoklás nélkül november '8-ón adta hírül az iraki hadsereg lapja. A diplomata szerint a vezérkari főnököt és a többi tisztet azzal vádolták, hogy kísérletet lettek Szaddám Húszéin elnök rendszerének megdöntésére.