﻿Mai meUéfcletöBk: MÚZSÁK
Ára:
0.50
forint
Magyar Nemzet
december 10.
Lili. évfolyam
ALAPÍTOTTA: PETHÓ SÁNDOR
A. kisebbik rassz
Szabad rendőrségről — feltéve, ha hiszünk Voltaire-nek
—	a legjobb esetben is Csak a jövő év második felétől beszélhetünk. A francia felvilágosodás géniusza szerint ugyanis „szabadnak lenni annyi, mint csak a törvényektől függeni”. A Belügyminisztériumban másfél esztendei keserves műhelymunka után végre-valahára megszületett, és az alkotók szándéka szerint 1991. július 1-jén hatályba is lép a rendőrségről szóló törvény. A kodifikátor — az előszó tanúsága szerint — imponálóan magas mércét állított önmaga elé: etalonként az Európa Tanács keretében elfogadott nemzetközi normák és ajánlások szolgáltak. A társadalmi és szakmai vitákra egyaránt alkalmas tervezetről mindenfajta apológia nélkül állítható: alapjában véve sikerült korszerű, színvonalas dokumentumban szabályozni a rendőrséggel kapcsolatos alapvető kérdéseket.
A jog szerepe napjainkban, a modernizáció folyamatában, sem lehet alapjában más, mint amit Roscoe Pound a század elején megfogalmazott: a stabilitás és a változás együttes szolgálata. A parlament heti munkaprogramját olvasva, persze sokakban akaratlanul megfogalmazódhat a nehezen cáfolható feltevés: a mérleg nyelve mostanában nem a stabilitás irányába mutat. Mindez korántsem jelenti azt, hogy a múlt rendszer —- néhol kifejezettén silány színvonalú — jogi termékei, történelmi léptékkel mérve különösebben időtállónak bizonyultak volna. A változatlanság iránti természetes vágytól vezérelve akár szörnyűik ödni is lehet a szemünk láttára zajló, szinte „futószalag-technológiájú” kodifi-káción, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül a tudomány megállapítását: eszerint a mögöttünk lévő négy évtizedben
—	nagyjából változatlan társadalmi körülmények mellett — is csak minden harmadik törvény érte meg a rendszerváltást.
A pártállam diktatúrájának összeomlásakor a kapkodás jeleit magán viselő, tűzoltómunkára emlékeztető jogszabálygyártáson kívül a politika számára elméletileg másik alternatíva is volt. A századforduló jogi remekműveit indokolt irigységgel és nosztalgiával szemlélőknek tanulságul szolgálhatott volna az a recept, ami Magyarországon a kiegyezés után egyszer már fényesen bevált. Akkoriban hosszú évekig csak a legszükségesebb, az úgynevezett Ideiglenes Törvénykezési Szabályok voltak hatályban, s ezalatt a tudósok, gyakorlati szakemberek gondos munkával, a jogágak közötti összefüggéseket is figyelembe véve, megalkották az alapvető törvényeket. Olyan kódexek kerültek ki a jog műhelyeiből, amelyek túlzás nélkül több nemzedék számára jelentettek zsinórmértéket.
A jogalkotás mikéntjével kapcsolatos, fent részletezett elvi aggályok ellenére sem halogatható tovább a rendőrségi törvény elfogadása. Szinte közhelyszámba megy annak ismételgetése, hogy a jogállamiság elképzelhetetlen olyan körülmények között, amikor a legfontosabb, az állampolgárokkal mindennapi kapcsolatban álló fegyveres testület működését alacsony szintű, ráadásul a nyilvánosság előtt jószerivel meg-ismerhetetlen, sokszor egymásnak is ellentmondó rendeletek, parancsok szabályozzák. Azon persze lehetne vitatkozni, hogy a rendőrséggel kapcsolatos valamennyi kérdést egyel len alkotmányerejű	törvényben
kell-e összefoglalni, vagy járha-
tóbb út lett volna a többszintű szabályozás, de ezt a meditációt maga az alaptörvény teszi feleslegessé. Mindaddig, amíg az Alkotmány jelenlegi megfogalmazásán nem változtatnak, nem marad más hátra, mint a teljes kérdéskört egyazon kódexbe sűríteni.
1991-ben az ismertté vált bűncselekmények száma, a leg-optimisztikusabb becslések szerint is eléri a félmilliót. A rendőrség elbizonytalanodása, a közbiztonság ijesztő perspektívái mellett a hatályos, bár előreláthatóan gyakori változtatásokra szoruló rendőrségi törvény mindenképpen a kisebbik rossz. Az ideiglenességgel egyébként maga a tervezet is számol, amikor az átmeneti rendelkezések között olyan igazgatásrendészeti feladatokat sorol fel, amelyek előbb-utóbb önkormányzati hatáskörbe kerülnek át.
Szembe kell nézni a realitásokkal: időtálló jogszabályt — még relatív értelemben is — csak a mainál jóval stabilabb társadalmi viszonyok között lehel alkotni. Másfelől: korszerű büntetőeljárási, információs, nemzetbiztonsági, s egyéb törvények hiányában, ha nem akarunk életviszonyokat feleslegesen többszörösen szabályozni, a korábban keletkezett jogszabályt, jelen esetben a rendőrségi törvényt mindenképpen helyenként meg kell majd változtatni.
A kétségkívül európai színvonalú törvénytervezet legnagyobb buktatója nem a stabilitás előrelátható hiányában fedezhető fel. Az elmélet szerint a modernizáció feladatait felvállaló jogi szabályozás lehetséges hatástalansága — többek között — a valóság és a túl ambiciózus célok közötti különbségben gyökerezik. Egyszerűbb, konkrétabb megfogalmazásban : a legnagyobb kérdőjel, a legkomolyabb dilemma a rendőrségi törvényt illetően az, hogy mit tud majd vele kezdeni a felkészültségében, szemléletében a kontinens nyugati feléhez képest — nagyobbrészt önhibáján kívül — lemaradt rendőrségünk?
A korszerű, s éppen ezért fáradságos munkát igénylő bizonyítási rendszerben a gyanúsított beismerése többé nen „bizonyítékok királynője”, modern, lassan már XXI. : zadi bűnügyi technika sok esetben olyan megdönthetetlen tárgyi bizonyítékokat tud produkálni, amelyek mellett a gyanúsított beismerése nem több puszta udvarias gesztusnál, vereség sportszerű vállalásánál. Ehhez a drága berendezéseken kívül többek között felkészült bűnügyi technikusokra van szükség. Magyarországon, ahol a Bűnügyi Technikai Intézet világszínvonalú, egész egyszerűen hiányzik a bűnügyi technikus képzés. Néhányan korábban a Szovjetunióban tanultak, de a többség autodidakta módon szerezte meg ismereteit.
A rendőri szemlélet sem kedvez minden esetben a modern felderítés kívánalmainak. Helyenként még szilárdan tartja magát az a felfogás, mely szerint a legbiztosabb út a gyanúsítottól vezet a bűnhöz, s nem pedig fordítva —, ahogy jogállamban szokás.
A javaslat az előttünk álló néhány hónapban minden bizonnyal még változik, csiszolódik. Ha pedig a parlament egyszer szentesíti a rendőrségi törvényt, maradék bizalmunkkal jogszociológiai könyvek fölé görnyedhetünk. Amelyek többek között — azt állítják: egy új jogszabály, ha nincs túl távol a társadalmi környezeti feltételektől, maga is alakul és hozzájárulhat a környezet változásához.	Bállá Péter
Fölényesen győzött a Sgolidaritás-vezér
Lech Walesa Lengyelország ujj elnöke
A bagdadi rezsim megkezdte a túszok tömeges szabadon bocsátását
A külpolitikai helyzet
KÉT KÖZÉP-EURÓPAI VÁLASZTÁS váltott ki megkülönböztetett érdeklődést vasárnap. Történelmük folyamán első ízben szabadon választhattak elnököt maguknak a lengyelek. A voksküzdelem második fordulója előtt az elemzők Walesának fölényes győzelmet jósoltak. A SzolSdaritás vezére, az egykori Nobel-békedíjas, a Newsweek-nek nyilatkozva azt mondta, „százszázalékosan biztos vagyok a győzelmemben. Nincs más lehetőség, mint a piacgazdaság és a nyitás Nyugat felé." Walesa még hozzáfűzte, „ha nacionalisták, soviniszták, őrültek vagyunk, akikor az ár nagyobb lesz." Ugyanerről a választásról a londoni The Economist azt írta, hogy az bizony „különös", furcsa vokscsata, mégpedig a húsz évet emigrációban töltött Ty-minskí váratlan fölbulkkanása és hidegzuhanyszerű 23 százalékos második helye miatt A londoni lap az egyik neves lengyel professzort idézte arról, hogy „a lengyelek nem eléggé felnőttek a demokráciához”. Mindenesetre a lengyel választások lefolyása és kimenetele, s az új elnök politikája hatással lesz a nacionalista kísértések és a szegénység ellen hadakozó Közép-iEurópára. Elmondható ugyanez a szerbiai választásokra, amelyéken Jugoszlávia-' legnagyobb tagköztársaságának lakói arról dönthetnek a kétfordulós küzdelemben, hogy támogatják-e Milosevics szerb nacionalista politikáját. A szavazók döntése nem kis mértékben befolyásolja Jugoszláviának mint egységes államnak a jövőjét.
AZ ÉGÉSZ TÉRSÉG hatalmas gondokkal küszködik: az egyeduralkodói rendszerek lebontását követő örömüiinep véglegesen lezárult, mondta találóan spanyolországi látogatása előtt Haveí elnök. A csehszlovák államfő az El País című madridi lapnak adott nyilatkozatában azt mondotta, Csehszlovákiában a? új típusú nemzeti öntudatkeresés, az új politikai berendezkedés és a gazdasági rendszer más formáinak kimunkálása korszaka jött el. Szerinte az örömteli „első felvonás” után most a „második felvonás" elhúzódó, sokszor ka-tasztrófahangulatú válságidőszaka kezdődik, s csak ezután jön a katarzis, majd a működőképes rendszer. Szavai valószínűleg nemcsak Csehszlovákiára vonatkoznak.
Külpolitikai sikerrel próbálja erősíteni megrendült helyzetét a gor-bacsovi vezetés. Sevardnadze külügyminiszter ma kezdődő houstoni tanácskozásain elsősorban a hadászati támadó fegyverek csökkentését célzó megállapodásról lesz szó, s nyilván előkészítik a januárra tervezett moszkvai csúcstalálkozót. Bár ennek időpontja erőteljesen függ az öböl-válságtól, amelynek új fejleménye, hogy a bagdadi rezsim megkezdte a túszok szabadon engedését, eközben azonban vita bontakozott ki arról, hogy mikor rendezzék meg az amerikai—iraki külügyminiszteri találkozót.
A SZOVJET HADSEREG vezérkara stabilitásra törekszik és hű Gorbácsovhoz, ezt állítja a NÁTO európai haderőinek főparancsnoka egv amerikai hetilapnak adott nyilatkozatában. Calvin tábornok azt mondotta, Gorbacsov,val folytatott megbeszélésén az elnök világosan értésére adta, tétovázás nélkül igénybe venné a hadsereget, ha ezt az alkotmányos rend megőrzése érdekében szükségesnek látná. Figyelemre méltó szovjet belpolitikai fejlemény, hogy alighanem első ízben megszűnt egy kommunista párt: a Litván KP. a jövőben Demokratikus Munkapárt néven működik tovább. A köztársaságok fokozódó önállóságát érzékelteti, hogy Tallinnban a baltikumiak, valamint Belorusszia, Kazahsztán, Oroszország, Örményország és Ukrajna képviselői külön megállapodást írtak alá az intézményesített gazdasági együttműködésről. S végül a differenciálódó szovjet belpolitika híre, hogy a vártnál jóval kevesebben vettek részt Moszkva belvárosában az emberi jogok világnapjára meghirdetett tüntetésen. A mintegy ötzeres tömeg megemlékezett Andrej Szaharov halálának első évfordulójáról és a résztvevők ortodox istentiszteleten adózták a sztálinizmus áldozatai emlékének.	(M. .1.)
Llénkiiló kapcsolatok
Gorbacsov meghívása Antalinak.
(Munkatársunktól)
Gorbacsov szovjet államfő hivatalos moszkvai látogatásra hívta meg Antall József miniszterelnököt. A tervezett időpont a jövő év februárja.
A Miniszterelnökségi Hivatal rövid szombati közleményéből annyi derül még ki, hogy a meghívót a kormányelnöki hivatalban Aboimov budapesti szovjet nagykövet adta át, s a látogatáson aláírják a két ország kapcsolatait szabályozó politikai egyezményt. A bejelentés arról tanúskodik, hogy fél éves szünet után az Antall-kormány Szovjetunióval kapcsolatos politikája új szakaszba lép. A magyar kormányfő néhány héttel ezelőtt a párizsi csúcsértekezleten találkozott először a szovjet államfővel. Ekkor jelentették be, hogy a két állam olyan egyezményt ír majd alá, amely rögzíti az új típusú kapcsolatokat. Röviddel a párizsi eszmecsere után Bőd Péter Ákos kereskedelmi és iparügyi miniszter Járt Moszkvában, jeléül an-
nak. hogy á miniszteri látogatásoktól még a jelenlegi helyzetben is javuló kapcsolatok várhatók Pillanatnyilag ugyanis sokszor áttekinthetetlenek a szovjet belső viszonyok, tisztázatlanok a kompetenciák. Tanácskozások nagyjából négy szinten képzelhetők el: a legfelső politikai szfé-, rában. köztársasági és regionális] illetve vállalati szinten.
A cégek kapcsolatai igen élénkek voltak az elmúlt hónapokban is, de a legfelső szintről ez egyáltalán nem mondható el: Katona Tamás külügyi államtitkár egyik nyilatkozatában elismerte, a kormányzat nem tett meg mindent a kapcsolatok javításáért. Tény, hogy a magyar—szovjet dosszié igen vastag: a rendszerváltást átélt Magyarországnak és a szomszédos világhatalomnak tisztáznia kell a kölcsönös biztonsági érdekeket: rendezendők a szovjet egységek kivonulásával kapcsolatos anyagi. természetű viták, a konvertibilis elszámolásra történő áttérés pedig nyilván új feje-
zetet nyit a kereskedelmi kapcsolatokban. A februárra tervezett találkozóig tömérdek kihívással kell szembenéznie a szovjet vezetésnek,’de a magyar kormányzatnak is: Hazánk alapvető nemzeti
érdeke, hogy keleti külkapcsola-laink semmilyen viszonylatban ne legyenek fáziskésésben, éppen ezért üdvözlendő a moszkvai út — elsietettnek nem minősíthető — bejelentése.
V álasztások Lengyelországban
Bevált a papírforma, Lech Walesa fölényesen győzött a lengyel elnökválasztáson. A lapzártakor érkezett reprezentatív felmérés szerint a Szolidaritás vezére 77, vetély társa, a kanadai—perui gyáros 23 százalékot kapott.
Varsóból jelenti az MTI:	Va-
sárnap reggel hat órakor kinyitották Lengyelországban a szavazóhelyiségeket. és megkezdődött a lengyel köztársaságlelnök-vá-lasztás második fordulója.
Az előzetes közvélemény-kutatások LechWalesának, a Szolidaritás vezetőjének * fölényes győzelmét jósolták Stanislaw Ty-minski független jelölt fölött.
A kérdést úgy fogalmazták meg varsói politikai körökben, hánvan maradnak távol az urnáktól, illetve hány szavazatot tud elvenni a Nobel-békedíjas népvezértől az ismeretlenség homályából felbukkant ellenjelölt. Nem formális kérdés, hogy hány szavazó aktív támogatásával foglalhatja el Lech Walesa az államfői széket, hiszen mint ő maga többször elmondotta, e nehéz időkben a társadalom minél szélesebb tömegeinek támogatására van szükség a'reformok minél gyorsabb végbeviteléhez.
Vasárnap a kora délutáni órákig a választásra jogosultaknak mintegy 20—30 százaléka jelent meg az urnáknál, vagyis a részvételi arány alacsonyabbnak ígérkezett az első fordulóénál.
Először az úgynevezett zárt szavazókörzetekben, vagyis a börtönökben és a kórházakban fejeződött be a szavazás; most első ízben tették lehetővé, hogy a letartóztatásban levők is szavazhassanak. Lengyelország 130 börtönében és 741 kórházában gyűjtötték össze a szavazatokat.
Még délelőtt leadta szavazatát feleségével és fiával együtt az esélyes elnökjelölt, Lech Walesa, aki — mint az első fordulóban — egyenesen a vasárnapi miséről sietett a szavazóhelyiségbe Ugyancsak leadta szavazatát az ellenjelölt Stanislav Tyminski.
A kampánycsendet tiszteletben tartva egyik elnökjelölt sem nyilatkozott az újságíróknak, és Wojciech Jaruzelski, a távozó államfő is csak annyit volt hajlandó mondani: sok sikert kíván utódjának felelősségteljes és nehéz küldetéséhez, amelyben legfontosabb feladata az egész nemzet erőinek egyesítése lesz.
A vasárnap esti első hivatalos jelzések szerint Lech Walesa nyerte meg az elnökválasztást.
A hír alapja az a felmérés volt, amelyet az első fordulóban is alkalmazott módszerrel végeztek, és amely mindössze egy százalékkal tért el a hivatalos végeredménytől. A szavazókat 303 reprezentatív szavazóhelyiség előtt kérdezték meg. hogy kire adták a voksukat Az eredmény: 77 százalék Lech Walesára, 23 százalék Stanislaw Tymir^skire szavazott.
Hatalmas érdeklődés a szerbiai voksküzdelem iránt
Kél litdán Mzavnv.fak
Belgrádból jelenti az MTI: Vasárnap reggel megkezdődött a többpárti szavazás Szerbiában és Crna Górában. A szavazás iránt óriási volt az érdeklődés:	több
száz belföldi és külföldi újságíró kíséri figyelemmel az eseményeket. a választásra rajtük kívül több tucat külföldi megfigyelő is érkezett, többek között Magyar-országról is.
A választáson útlevéllel is lehetett szavazni, nemcsak személyi igazolvánnyal. A visszaéléseket úgy akarták megakadályozni, hogy az igazolványba pecsétet ütnek, ha az illető már leszavazott. A szavázóhelyiségek este hétig t oltak nyitva/
Szerbiában két lista volt: az elnökjelöltek és a képviselőjelöltek választócédulája. Negyvennégy párt indított jelölteket, közülük kiemelkedik a Szerbia Szocialista Pártja, a Szerb Megújhodási Mozgalom, a Demokrata Párt és a Népi Radikális Párt. Az elemzők a szerbiai választókörzetekben nagy küzdelmet jósoltak, azt valószínűsítették, hogy az első fordulóban a körzetek többségé-
ben nem lehet eredménvt hirdetni a szavazatok erős szóródása miatt.
Szerbiában és Crna Gorában vasárnap este hétkor befejeződött a többpárti szavazás első fordulója, amelyen a választási bizottság közlése szerint igen magas volt a részvételi arány. Sok helyütt már délig leadta voksát a szavazók több mint 80 százaléka. A választáson komolyabb incidens nem volt, az ellenzék viszont számos törvénysértésre és szabálytalanságra felhívta a figyelmet.
Az ellenzéki pártok este megtartott közös sajtóértekezletén Vük Draskovics, a Szerb Nemzeti Megújhodás pártjának vezetője részletesen ismertette a különböző választó körzetekből beérkezett észrevételeket, amelyek miatt óvást fognak emelni. Külön kitért Koszovóra,' ahol az albánok bojkottálták a szavazást. Itt a szavazás eredményét az ellenzék nem fogja elismerni — közölte.
A Vajdaságban nem voltak komolyabb szabálysértések
Több „túszgép** indult el Bagdadból
Hírügynökségi jelentések szerint vasárnap délután elindult Bagdadból Rómába egv Olaszország által bérelt iraki repülőgép, több mint kétszáz nyugati tús*-
szal a fedélzetén. Egy másik, amerikaiak által bérelt repülőgép, több mint kétszáz nyugati tússzal a fedélzetén. Egy másik, amerikaiak által bérelt repülő-