﻿Ára:
4K50
forint
Magyar (Nemzet
Péntek
1990.
december 14.
Lili. évfolyam
293. szám
ALAPÍTOTTA: PETHÖ SÁNDOR
Washingtoni kormányhitel Moszkvának
A februári nagyhatalmi csúcson aláírják a START-egyezményt
Kelet-Európa támogatásáról tárgyalnak Rómában a tizenkettek
A külpolitikai helyzet
NAGY NYUGTALANSÁGGAL ír az Európai Közösség római csúcs-értekezletének küszöbén a francia sajtó a közép- és kelet-európai országok helyzetéről. Aligha véletlen, hiszen a találkozó napirendjének élén szerepel a térség államainak, és főként a Szovjetuniónak nyújtandó sürgős segítség, amely mellett persze nem elhanyagolható figyelmet szentelnek a tizenkettek az öböl-válságnak is, valamint — s ennek különös jelentősége van a debütáló új brit kormányfő szempontjából — a pénzügyi, gazdasági és a politikai unió kérdéséinek. A francia lapodé valósággal riadót fújnak: azonnali és hathatós,intézlke-déseket sürgetnek, hogy a volt szocialista onszágok elkerüljék a teljes gazdasági összeomlást, egyes esetekben az éhínséget, no meg, hogy megóvják Nyugat-Európát a gazdasági menekültek várható áradatától. A Libération egyenesen úgy fogalmaz, hogy Nyugat-Európa „önvédelméről” van szó, hiszen a 'keleti gazdasági katasztrófa következményeit nem tudná elhárítani. „Akik új Eldorádót keresnek Nyugaton, azok számára Budapest kiemelt célpont” — állapítja meg az újság helyszíni tudósítása, hozzáfűzve, hogy Magyarország most „ismét elszigetelt” szomszédai menekült-politikája miatt. Bonni értesülések szerint egyébként a tizenkettek az olasz fővárosban másfél milliárd márka értékű élelmiszerosomagot szavaznak meg Moszitovának, kétmilliárd márka értékben pedig két évre szóló műszaki segítséget. Párizs külön tervezetet nyújt be ugyancsak a Szovjetunió megse-gélyezésére, miközben önállóan is cselekszik: egyebeik mellett egymil-liárd dolláros hitelt nyújt a Szovjetuniónak.
A Les Echos-nak adott interjújában a francia külügyi államminisz-ter kifejtette azt a párizsi álláspontot is, miszerint 1994-ig lehetetlen a Közös Piac kibővítése, új tagok felvétele. Elismerte azonban azt, hogy a közép- és kelet-európai országokkal kötendő társulási szerződések nem oldhatnak meg minden problémát, s például az emigrációval kapcsolatban újfent előhozakodott az európai konföderáció kellőképpen még nem tisztázott Mitterrand-i elképzelésével. Jóval derűlátóbban nyilatkozott e tekintetben Jacques Delors, a brit The Independentben. Ama véleményének adott hangot az EK bizottságának elnöke, hogy Európa az ezredfordulóra „vagy 24 országból áll majd az integráció magasabb fokán, vagy haszontalan szövetséggé válik”. Nem kis várakozás előzi meg John Major bemutatkozását a római tanácskozáson, aki londoni források szerint a fő témák mellett — a zsákutcába futott GATT-tárgyalások után —, igyekszik előtérbe helyezni a nemzetközi kereskedelem bajait. Brit megfigyelők korántsem áltatnak azzal, hogy az újdonsült miniszterelnök egy csapásra rábólintana a Thatcher által eleddig mereven elutasított pénzügyi és politikai unióra, ám kétségtelenül London szenvedélyektől mentes kompromisszumkészségének az üzenetét viszi a hét domb városába.
ALÁÍRJAK A START-EGYEZMÉNYT a februári szovjet— amerikai elnöki megbeszéléseken Moszkvában —'■ jelentették be Washingtoniban Eduard Sevardnadze George Bushsal folytatott eszmecseréjét követően. Szintén véglegessé vált, hogy az Egyesült Államok jelentékeny gazdasági támogatásban részesíti a Szovjetuniót:	Moszkva
egymilliárd dollárért vásárolhat gabonát kedvezményes kormány-hitelekre és a Fehér Ház további segítség „kijáráséra” is ígéretet tett az IMF-nél és a Világbanknál. A közvetlen Öböl-diplomácia fejleményeit is háttérbe szorította a szovjet külügyminiszter és az izraeli kormányfő tárgyalása, amely nem kisebb meglepetéssel szolgált, mint hogy a Szovjetunió nem köti többé egy általános közel-keleti békekonferencia megrendezéséhez a kétoldalú viszony teljes normalizálását; mint Sevardnadze szavaiból kitűnt, a teljes körű diplomáciai kapcsolatok felvétele pusztán idő kérdése, noha Moszkva úgymond, erre egyelőre nem lát módot. Közben a kulisszák mögött nem csillapodik a palesztinoknak kedvező BT-határozat körül a taktikai csatározás. Faruk Kaddumi a PFSZ utazó nagyikövete Fidel Castróval találkozott, s némely találgatások szerint a hazafelé tartva útját Ankarában két napra megszakító Sevardnadzénak is alkalma nyílhat véleményt cserélni Jasszer Arafattal. A szovjet külpolitikai nyitás másik fő irányát jelzi a dél-koreai államfő első moszkvai látogatása, amelytől az elemzők mindenekelőtt a két fél közötti üzleti szálak kiépülését várják, nem feledkezve meg ugyanakkor az „egyhelyben topogó” koreai egyesítésről, amelyet a Phenjanra gyakorolt szovjet nyomáson kívül más aligha mozdíthat ki a holtpontról.
ÍV. L.)
WMklatftoBl tméémíÉémh tetcifcksícn
Bush reformmentő segélycsomagja Gorbácsovnak
Áttörés a szovjet-izraeli viszonyban ?
Színjáték
A kislány éjszaka telesírta a zsebkendőjét, majd másnap kilépett munkahelyéről, a kerületi önkormányzati hivatalból. Huszonnégy évesen mondott búcsút volt kollégáinak, s újdonsült-választott feletteseinek, ez utóbbiak közül azoknak is, akik őt a régi rend begyepesedett agyú bolsevik, állampárti bürokratájának bélyegezték. Miért is ne? Volt Ideje ilyenné válni, hiszen amint befejezte az egyetemet, belépett a tanácshoz, s csaknem egy éven át ott is dolgozott. Világos, hogy állampártia-sodott, begyepesedett.
Vagy csupán óvott, figyelmeztetett. De ezt félreértették. Gondolták, aki a jogszabályok betartására szólította fel őket, az a régi rend híve. Talán, mert a törvény is régi, állampárti.
Folyik vígan a szavazósdi, az új hatalom emberei kézfeltartással döntik el, ki a jóhiszemű és ki a rosszlhiszemű lakáshasználó. De fogyóban van a kölcsönös bizalom a régi apparátus, illetve az új polgármester, és annak helyettesei, munkatársai között. Pedig az előadók siserehada — fiatalabbak és idősebbek —, egyáltalán nem bánták, hogy jön az új hatalom. Reménykedtek, hogy együtt, közösen kitalálják, bevezetik a rugalmasabb, hatékonyabb ügyintézést, feloldják a valóban régi kötöttségeket, ök, a depolitizált — a többség olyannak született, úgy nevelkedett, úgy állt munkába — hivatali kisemberek látják is, mit kell már végre felrúgni, örökre elfelejteni.
Látják, de hiába. Mert most őket figyelik, őbennük nem bíznak, ők az önkormányzati hivatal bolsevikjai. Pedig egy-két hete még lelkiismeretesen vitték be a polgármesteri, alpolgármesteri irodákba az aláírandó papírokat. Azt gondolták, ideig-óráig okkal jár a kételkedés, de ha látják rajtuk, hogy törvénytisztelő módon ügyintéznek, hitelük lesz és nyugalmuk.
De nem, az aláínatlan iratok immáron hegyekben állnak. És közben az ügyfél — tegnap még szavazópolgár —, hiába sürget, nem rohanhat az OTP-be, hogy ne veszítse el a lakás-kiutalását, a lakását. Mert így jár, ha nem tartja be a határidőt ...
Csakhogy, ma nem lakások épülnek, hanem várak. A bürokrácia új várai. Amolyan kettős falú erődítmények. Hiszen a meglévő bürokráciára épül rá az új: az ügyintéző apparátusra az apparátust ellenőrző polgármesteri gárda. S még a törvény arról, hogy mi a dolga az önkormányzat első emberének és mi a jegyzőnek, el sem fogadtatott, már léteznek a helyi ön- és önkényes törvények.
A régi és az új csapat macska-egér háborúját szenvedjük el — mi, a választók. Vagy inkább áldozatok? Ügy járunk, mint a tavaszi voksok után? Mert hiszen maga a miniszter-elnök nevezte színjátéknak azt, ami az Országgyűlésben zajlik. A második felvonást az önkormányzatok székházaiban adják elő? Talán csak azt kellett volna megmondani még a jegypénztárban, hogy a tisztelt néző mire is váltott jegyet. A vígjáték már bizonyosan nem igaz, csak ki ne derüljön, az utolsó felvonás végére: gyenge színvonalú tragédiát szenved végig a nagyérdemű.
így ugyanis nem lesz, aki jegyet váltson a második előadásra.
Gergely László
Washington, december 13.
Egymilliárdos élelmiszerhl-telt, a kereskedelmi korlátozások átmeneti felfüggesztését és Moszkva pénzügyi „bekapcsolásának” egyengetését a Gorba-csovval folytatandó START-csúccsal együtt jelentette be a Scvardnadzét fogadó Bush elnök.	1
„Jó ok van most cselekedve segíteni a Szovjetunión, hogy kitartson a demokratizálás mellett, és folytassa piaci reformját” — foglalta össze George Bush a Moszkvának szánt segélycsomagja kormányzati megfontolásait, amikor szerdai lapzártánkat követően Eduard Sevardnadzéval és James Bakerrel együtt megjelent a Fehér Ház „rózsakertjében”. Az amerikai elnök, a várakozások-
nak megfelelően átfogó segélycsomagot jelentett be, amely azonban összegében kevesebb annál, amennyit Moszkva kért, és csak „félig”, és főként feltételesen oldja fel a több évtizedes amerikai kereskedelmi korlátozásokat, híven tükrözve a washingtoni vezető körök dilemmáját.
Maga Baker azt fejtegette Bush távozása után, amikor Sevard-nadzével ottmaradt ,válaszolni a tudósítók kérdéseire, hogy „a stabilitás hiánya a Szovjetunióban semmiképpen sem az Egyesült Államok érdeke”. Ám kormánytisztviselők egyre nyugtalanabbak a Mihail Gorbacsov részéről megnyilvánuló „autoritá-rius" jelek láttán, s másokkal együtt tartanak attól, hogy a vészes élelmiszerhiány kínálhat
ürügyet a KGB-nek és a hadseregnek a „rendőrállami megoldásokhoz” való visszatérésre. Amerikai elemzők utalnak arra is, hogy a húszas években szintén az „éberségi bizottságok” feltűnése vezette be a „rendcsinálást”. Bush tehát éppen ez utóbbit véli megelőzni — Gorbacsovot megsegítve, és a támogatást hangsúlyozottan a reformok folytatásához kötve.
S „lekötve” egyúttal a szovjet elnökkel az újabb, immár ötödik csúcstalálkozóját, február 11—13. között Moszkvában, remélve, addigra a hadászati csökkentések szerződésének aláírhatóságát is. Sevardnadze kormánytisztviselők szerint alapos eszmecserét folytatott a START-ról Bushsal és Bakerrel, ki a sajtóértekezleten azt mondta, hogy még van néhány „nagyon technikai” jellegű vitás kérdés, benne az ellenőrzésé. A csúcsot persze eleve halasztotta a korábban jelzett januárról az Öböl-válság is, amelyben a Fehér Ház olyannyira elégedett Mószk-va „partnerségével”, hogy Bake-réket kötözködve faggatták is, vajon nem „megfizeti-e” a Busti-kormány a segélycsomaggal ezt a folyamatos támogatást. Az amerikai külügyminiszter ezt határozottan (és az esti tévéhíradókban „kiugratva”) tagadta, míg szovjet kollégája szinte sértődötten sorolta fel, mennyire szorossá vált a két nagyhatalom együttműködése már e vláság előtt, a máltai Bush —Gorbacsov csúcs óta. (Kivált a regionális ügyek rendezésében, aminek szerdán példáját az angolai polgárháborúzó felek békí-tésével is bizonyították: Sawim-bi Unita-vezér ragyogó arccal élvezte a fotózást a mellette ülő Sevardnadze oldalán, hiszen megkapta végre a régóta várt politikai elismerést — a State Department emberei pedig utána „nagyon fontos áttörésnek” minősítették e találkozót, amelyet csütörtökön további többoldalú egyeztetések követtek.)
Bush segélycsomagjának leglátványosabb, mert a hidegháborús ellenfelek viszonyában fordulatot jelképező eleme az egymilliárdos hitelnyújtás Moszkva élelmiszer-vásárlásaira, és hozzá az állami—magán gyógyszersegítség. Amint csütörtökön Mosba-cher kereskedelmi miniszter az
Róma, december 13.
Két hónapon belül másodszor ül össze Rómában csúcsértekezletre az Európai Közösség. Az állam- és kormányfők első napirendi pontként Kelet-Európa megsegítését vitatják meg. Az öböl-válság témáját előlegezte Bush elnöknek Andreotti kormányfőhöz írt levele. A kétnapos csúcstalálkozón sorozatos tanácskozásokon egyengetik az utat a gazdasági és pénzügyi, illetve a politikai unió előtt. Erre a hétvégére Róma szinte egész Nyugat-Európa fővárosává vált, a tizenkettek randevúját az elnöklő Olaszország mindenképpen emlékezetessé akarja tenni. Ennek jegyében a délután sorra érkező állam- és kormányfők este a római operában parádés előadásban nézhették meg a Toscát. A La Repubblica értesülése szerint'a gálának János Károly személyében királyi vendége is volt, a Rómában debütáló John Major brit kormányfő pedig a repülőgépen váltott szmokingot, mert parlamenti elfoglaltsága miatt nem tudott korábban elindulni Londonból.
ABC tévében elmagyarázta, „ez nem ajándék” (az adófizetők pénzéből), hanem kölcsön. Hogy netán nem fizetnék vissza? Hát, bizony, ebben van kockázat — ismerte el a miniszter. Bushnak különben fel kellett oldania az agrárhitelhez az 1974-es Jackson— Vanik törvénykiegészítés tilalmát, ám még most sem szünteti meg teljesen az ötvenes évek óta létező amerikai korlátozásokat. Az elnök ezt és a nyári washingtoni csúcs megegyezésének megfelelő egyenlő vámelbánás Kongresszus elé terjesztetését továbbra is a moszkvai emigrációs törvény elfogadásának halogatásával indokolta, s erre ígérte újfent Sevardnadze, hogy „a legközelebbi jövőben” jóváhagyatják a szovjet parlamenttel. Viszont az elnök közölte, hogy pénzügyminisztere, Brady a Valutaalapnál és a Világbanknál (ahol amerikai igazgató) szorgalmazni fogja a Szovjetunió „különleges társulását", magyarán bekapcsolódását a nemzetközi pénzügyekbe. .
Az amerikai közélet vegyesen reagált a fejleményre, megfelelően a szovjet fejlődés eltérő megítélésének. A Samír izraeli kormányfővel tárgyalt Foley képviselőházi elnök mindenesetre sietett tudatni, hogy a jeruzsálemi vendég felettébb támogatja a húzást. Samír ugyanis Foley után Sevardnadzéval találkozott, immár másodszor, ám érzékelhetően jóval szívélyesebb légkörben, mint korábban. A másfél órás eszmecsere után ugyan még most sem jelentették be, amint sokan számítottak rá, a diplomáciai kapcsolatok újrafelvételét, ám kölcsönösen remélték, hogy erre „hamarosan" sor kerül, immár függetlenül a közel-keleti konferencia megrendezésétől. Értesülések szerint a szovjet külügyminiszter jelezte tárgyalópartnerének, hogy kormánya főként az arab reagálástól tart oly időben, amikor Samír ismét elvetette a nemzetközi értekezlet gondolatát. Érdekes módón egyébként, ezúttal Sevardnadze kérésére halasztották el újfent a Biztonsági Tanács ülését és palesztin szavazását: a szovjet fődiplomata, ki szerda este elrepült Washingtonból, előbb Arafattal óhajtott találkozni Ankarában.
Avar János
Való igaz, hogy a Közösség immár megszokottá és rendszeressé vált csúcsértekezletei közül kiemelkedik a római, amit az a rendhagyó döntés is jelez, hogy a főnökeiket elkísérő külügy- és pénzügyminiszterek a csúcs szombat délre tervezett befejezése után nyomban összeülnek, és folytatják a tanácskozást a küi-és gazdaságpolitikáját erőteljesebben összehangoló EK jövőjéről.
A római találkozónak azonban nem kevésbé fontos témája a nemzetközi politika pillanatnyilag két legsúlyosabb „válsága. Mastrobuoni, Andreotti kormányfő szóvivője érezhető elégtétellel állapította meg: az olasz miniszterelnökhöz küldött üzenetében Bush elnök úgy vázolta Washington Öböl-politikáját, hogy az egyetlen ponton sem tér el a Közösség véleményétől. A túszügyben különösen érintett nyugat-európaiak teljes mértékben helyeslik Washington kérlelhetet-lenségét a tekintetben, hogy
(Folytatás a 2. oldalon)
AZ EGYKORI SZAMIZDATOS
Göncz Árpád nyitotta meg a Petőfi Irodalmi Múzeumban a „Tiltott zászlók alatt” című tárlatot. (Múzeumban a sza-mizdat — 4. öldal)
MINDÖSSZE EGY NAPIG
tekinthető meg a világkiállítás tervpályázati anyaga: ma délelőtt 10 órától, a Duna Intercontinentalban. (Expo Budapest, 1995 — 4. oldal)
KILAKOLTATÁS
lehet a Petrasovits-féle szoc-dem párt sorsa, ha továbbra sem fizeti a pártszékház bérleti díját. (Rendezetlenek az állami ingatlanok tulajdonviszonyai — 5. oldal)
A KISGAZDÁK RAGASZKODNAK
az őket megillető miniszteri és politikai államtitkári helyek mindegyikéhes. (Ebből a koalícióból nem lehet kilépni — 5. oldal)
A JÖVŐ RENDŐRSÉGE
önkormányzati rendőrség, azaz minden egyes önkormányzatra rá lesz bízva, milyen eszközöket vet be a bűnözés
ellen. (A lojális spiclik ideje lejárt — 5. oldal)
Az egykori táboriajtó
levele
Megtalálták a halottakat
Ez év tavaszán Hová lettek a halottak? címmel rövid cikkben tájékoztattuk olvasóinkat arról, hogy a tiszalöki hadifogolytáborban 1953. október 4-én tüzet nyitottak a szabadulásukért békés munkamegtagadással tüntető foglyokra; öten a helyszínen meghaltak.
Az esetről Tasnádi Frigyes, a tábor volt lakója tájékoztatott. Azt is elmondta akkor, hogy nem tudják, hová temették öt bajtársukat. Csütörtökön a következő levelet kaptam Tasnádi Frigyestől, amelynek közlését kéri:
„Üjra teljes az egykori tiszalöki ^hadifogolytábor létszáma! Hosszú, kitartó kutatómunka eredményeként fény derült arra, hogy a rossz emlékű tiszalöki hadifogolytáborban az 1953. október
4-én agyonlőtt öt foglyot hová tüntette el az AVH.
Mint az már ismeretes, azon a napon az udvaron tolongó és sza-badonbocsátásukat követelő mintegy ezer fogoly közé egy máig is ismeretlen nevű személy géppus-katüzet vezényelt húsz méter távolságról, melynek eredménye öt halott és huszonkilenc sebesült volt. A sebesültek kórházba, a halottak ez idáig ismeretlen helyre kerültek. Most december elején a Kártérítési Hivatal vezetői, dr. Nagy László, és annak az intézménynek a munkatársai segítségével, akik az eddig ott őrzött, korábban titkos iratokat hozzáférhetővé tették, együttes munkával azonosították a 301-es parcellának egyik, eddig még fel nem tárt részén az öt áldozat eddigi „nyughelyét”. Újratemetésükről a Történelmi Igazságtétel Bizottság gondoskodik majd. Ezért a segítségükért valamennyiüknek köszönetét mondok az egykori, és ma még élő táborlakók nevében.
Tasnádi Frigyes”
Megvan az a nyolcoldalas jegyzőkönyv is, amelyikben annak idején a sortüzet dokumentálták: mármint az előzményeket, az utóintézkedéseket, a halottak és sebesültek névsorát — természetesen ÁVH-s hangszerelésben. A túlélők rövidesen megjelentetik a „szigorúan titkos” jegyzőkönyvet, természetesen a valóságnak megfelelő korrekciókkal, illetve magyarázattal.
(bankó)
Munkatársunk római (eirfonjelentése
A megbékélés csúcstalálkozója az olasz fővárosban
„Thatcher asszony hiányozni főj..."