﻿Meg nem mondom, már, mikor, annyi bizonyos, hogy a hatvanas évek elején, sorsomért aggódó anyám furcsa nyomtatványt postázott pesti ágyrajáró címemre. A nyomtatványt magyar és német nyelven kellett kitöltenem, s eljuttatnom az Értékforgalmi Bank címére, s cserébe rövid időn belül krözus lehettem volna. Legalább is akkori cifra, ámbátor ifjúságomtól mámoros nyomorúságomat felcserélhettem volna egy belvárosi összkomfortos albérletre, már mintha eleget teszek —, mint afféle deportációt túlélt szerencsés ifjonc —, az említett formaságnak, s német barátom, vagy valamelyik fordítóiroda segítségével részletesen felsorolom, mi mindent cipeltem magammal hétévesen, mikor anyámmal, bátyámmal, rokonaimmal, s a többi karcagi zsidóval együtt elindultam a Holocaust nagyon is véges országútján.
Szóval, mindössze néhány utálatos, túl indiszkrét rubrikát kellett volna kitöltenem, s ezáltal lekvittelhettem volna mindent: a Delatyn közelében megfagyott, munkaszolgálatos apámat éppen úgy —, akiről még csak tíz év múlva kezdtem magamsajnáltató verseket írni —, a láger megannyi szörnyűségét, melyek közül még ma is kisért, amikor kopaszra nyírt nőkkel együtt fertőtlenítettek, vagy, amikor egy stüszikalapos, térdnadrágos pöttömnyi náci lepofozott mindannyiunkat a már Auschwitzba befűtött vonatról, mert valaki krétával ráírt egy „A” betűt, a vagon ajtajára, ami tulajdonképpen az életben maradásunkat eredményezte. De büszlke voltam, rátarti, nyilván olyanokat mondhattam magamban, s fennhangon barátaimnak, hogy engem pár ezer, nyavalyás forinttal ne kárpótoljanak, meg aztán különben sem voltam hajlandó arra, hogy személyi poggyászom részletes nyilvánosságra hozatalával, utólag kiderüljön, hogy abban valójában a meleg felsők és alsók között ezüst étkészlet és természetesen arany gyertyatartó is volt. Így aztán — anyám hiába unszolt —, sem éltem kisebbségi jogommal, s valójában azóta sincs anyagi követelésem, sem a hétköznapi, sem az ünnepnapi fasizmussal szemben.
Ami természetesen nem jelenti azt, hogy nem értem meg mélységesen azokat a szerencsétleneket, magukra maradt túlélőket, akik szerény jövedelmüket még mindig a nagy kártérítéssel szeretnék életük csekély hátralévő részében kiegészíteni, s fűhöz-fához rohannak, hogy őket a törvény most miért nem kárpótolja. Hallhat-tuk-olvashattuk, az életre hívott Kárpótlási Hivatal pillanatnyilag csak az 1945 és 1963 között, bizonyíthatóan, meg-hurcoliakat kárpótolja bizonyos mértékben. Az 1938 és 1945 közöttiek egyelőre várjanak a sorukra, rájuk — így az előzetes ígéret —, majd csak a jövő év során kerül sor ...
Van a Kárpótlási Hivatalnak így is elég baja, hiszen napok leforgása alatt több mint százezer beadvány érkezett címére, s eddig még csak minden második ügyben tudtak intézkedni. Ügybuzgalmuk minden-képpen dicséretes, ám semmiképpen sem lehet magyarázat a diszkriminatív megkülönböztetésre, hogy tudniillik, annak a kárát pótolják majd később, akit előbb hurcoltak meg. Ami legalább annyira érthetetlen, mint az a sajnálatos tény, hogy történelmi közelmúltunkban különbséget tesznek a törvényhozók meghurcoltak és meghurcoltak között.
Kertész Péter
A szovjet törvényhozás jóváhagyta az elnöki rendszert
Wa§hington cáfolja az izraeli lapértesülést Baker bagdadi útjáról
BAKER MÉGIS BAGDADBA UTAZIK január 9-én, hogy tárgyal-jon _Szaddám Huszeinnel — jelentette szerdán az izraeli Maariv című lap diplomáciai forrásokra hivatkozva. Az értesülés meglehetősen nagy figyelmet keltett az iraki elnök minapi, Izraelt megfenyegető beszédét követően, noha a State Department még aznap szükségesnek látta cáfolni a Maariv jelentését. Ez utóbbi szerint Bagdad és Washington között titkos megbeszélések folynaik, s ennek keretében állapodtak volna meg az amerikai külügyminiszter és Húszéin bagdadi találkozójában. Az amerikai fővárosban a külügyi szóvivő árnyaltabban fogalmazva azt állította, hogy az Egyesült Államok bagdadi nagyikövetsége napi kapcsolatban áll az irakii külügyminisztériummal, de semmilyen megegyezés nem született az Öböl-.válság megoldására irányuló kétoldalú tárgyalásokról. Az izraeli újság szerint egyébként Húszéin a parlament következő ülésszakán bejelenti majd, hogy Irak kivonul Kuvaitiból, ha az ENSZ Biztonsági Tanácsa kötelezettséget vállal a palesztinkérdés rendezésére — ennek előmozdítására látogatna két nappal Baker előtt Bagdadba egyik he-helyettese, Dennis Ross. Moszkva mindenesetre már január 10-ig, vagyis a Baker által megszabott határidő előtt öt nappal, szeretné evakuálni Irakból az összes ott dolgozó szovjet állampolgárt, derült ki Vitalij Csurkin sajtótájékoztatóján. A külügyi szóvivő szerint már valamennyi vitás részletet sikerült tisztázni Irakkal, beleértve azokat a konkrét biztosítékokat, amelyeket Bagdad követelt Moszkvától, a szakértők szerződéséinek felbontásából keletkező károk pótlására.
KARÁCSONYI ÜZENETÉBEN HÚSZÉIN maga, nem kevésbé harciasán nyilatkozott, mint nem sokkal korábban, amikor kijelentette: a háború kirobbanása esetén Irak még akkor Is csapást mérne a legnagyobb izraeli városra, ha Izrael nem venne részt a hadműveletekben. Az ünnepre ezért riadókészültségbe helyezték az Öböl-térségében állomásozó amerikai haderőiket is, követve az izraeli hadsereg példáját, miközben Camp David-i rezidenciáján védelmi minisztere és vezérkari főnöke, állítólag,, arra figyelmeztette Bush elnököt, hogy az amerikai csapatok legkorábban február végére lesznek képesek támadást indítani Kuvait visszaszerzésére. A titkos amerikai—iraki egyezség hírének megszellőztetése előtt elhangzott, s a „békeszerető emberek nemzetközi közösségéhez intézett” szónoklatában Húszéin elítélte George Bush „igazságtalan Irak-ellenes kampányát”, és újólag párbeszédre szólította fel az Egyesült Államokat, megint jelezve egyszersmind, hogy a palesztinügytől elválaszthatatlan az Öböl-krízis megoldása. Az ENSZ-ultlmátum' lejártának közeledtével más értesülések szerint Bagdad még egy utolsó diplomáciai offenzívával igyekszik befolyásolni az ellene felsorakozott koalíció vezető hatalmait — némely hírügynökségek tudni vélik, hogy Irak ezért rendelte haza konzultációra Moszkvából, Washingtonból, Londonból, Bécsből és az ENSZ New York-i székhelyéről nagykövetét. Az iraki külügyek irányítója karácsony előestéjén a The Los Angeles Timesnak adott interjújában még azt hajtogatta, hogy kormánya nem enged Washington nyomásának, s ragaszkodik a külügyminiszteri eszmecsere általa javasolt január 12-i időpontjához.
RIZSKOV SZÍVINFARKTUSA ÉS JANAJEV JELÖLÉSE a Szovjetunió alelnökének újonnan létrehozott posztjára — e két váratlan fejlemény vonta szerdán a tanácskozó szovjet „szuperparlamentre” a megfigyelőik érdeklődését. Tragikus jelképnek is tekinthető, hogy Mihail Gorbacsov aznap számolt be a küldöttkongresszus résztvevőinek Rizskov kormányfő nem életveszélyes állapotáról, amikor indítványainak egyikeként a törvényhozás azonnali hatállyal megszüntette a korábbi minisztertanácsot, s a több tucatnyi alkotmány módosítással jelentős mértékben kiszélesítette a szovjet államfő jogkörét. A honatyák lényegében amerikai típusú elnöki rendszer alapjait teremtették meg, Gorbacsovnak és alelnökének rendelve alá a végrehajtó hatalmat. Némi meglepetést okozott, hogy Gorbacsov — aki a tanácskozás egy korábbi szakaszában élesen elutasította a legfelsőbb állami és párttisztség összeférhetetlenségéről szóló vélekedéseket — nem a legközelebbi munkatársai közül ajánlott alelnököt. Elismerte viszont, hogy eredetileg a váratlanul lemondott Sevardnadzét kívánta megnyerni a feladatra, de tagadta, hogy a volt szakszervezeti főnök, Gennagyij Janajev kiválasztása a kurzus megváltozására utalna. Gorbacsov úgy értékelte, hogy Sevardnadze és Janajev nézetei nagyon is közel állnák egymáshoz. Miiként — s ezt már az elemzők fűzik hozzá —, újábban Gorbacsov és Krjucskov megnyilatkozásai is: keddi beszédében a szovjet államfő a szeparatizmust kárhoztatta, ezzel egyidejűleg pedig a KGB elnöke sajtóértekezletén nyugtalanítónak nevezte a Baltikumban és Moldvában „elszaporodó terrorcselekményeket”, s a fennálló államrend megóvása érdekében lehetségesnek tartott bizonyos — a KGB eszközeit és módszereit is felhasználó — rendkívüli intézkedéseket.	(V. L.)
Gorbacsov Janajevet választotta alelnökének
t\ szovjet alkotmánymódosítások nem kevés tisztázatlanságot hagytak
Moszkvából jelenti az MTI: Újból felgyorsult a szovjet küldöttkongresszus munkája. Szerdán .különösebb nehézségek nélkül elfogadták az alkotmánymódosításokat, ezzel pedig megadták Mihail Gorbacsovnak az általa kért széles elnöki jogkört. Gorbacsov a régi vágású politikusként ismert, 53 éves Gennagyij Janajev jogászt, történészt, agrárszakembert javasolta a most
létrehozott alelnöki posztra. Ez általános meglepetést keltett. Arra számítottak, hogy az elnök Sevardnadzét jelöli majd alel-nöknek. Janajev jelölésének lehetőségét még csak meg sem említették.
Az orosz nemzetiségű Janajev 1963-tól az ifjúsági mozgalomban, később különböző társadalmi szervezetekben tevékenykedett. 1986-ban a szovjet szaktanács tit-
kárává választották, három múlva pedig annak elnökhelyettesévé. 1990 áprilisától négy hónapig a szovjet szakszervezetek első számú vezetője volt. Az ez év júliusában tartott kb-ülésen megválasztották az SZKP KB r' tagjává, a kb titkárává, s az apparátusban nemzetközi kérdésekkel foglalkozott.
Aliért nem Sevardnadze?
Gorbacsov, Janajevet ajánlva a kongresszusnak, tapasztalt politikusnak nevezte jelöltjét, aki minden kétséget kizáróan megfelel erre a posztra. Az államfő érett, elvhű politikusnak, az átalakítás cselekvő, elkötelezett hívének és aktív résztvevőjének minősítette Janajevet, és reményét fejezte ki, hogy a .kongresz-szus bizalmat szavaz neki.
Az elnöktől most megkérdezték, hogy miért nem Sevardnadzét jelölte? Gorbacsov válasza úgy hangzott, hogy maga a kialakult helyzet ad választ erre a kérdésre. Az államfő cáfolta azokat az állításokat, hogy Sevardnadze helyett Janajev jelölése a kurzus megváltozását jelzi. Gorbacsov szerint a két politikus mindig is szorosan és gyümölcsözően együttműködött, hiszen Janajev .nemzetközi kérdéseikkel foglalkozott az SZKP KB titkárságában, s nézeteik nagyon is közel állnak egymáshoz bel- és külpolitikai kérdésekben egyaránt.
Janajev a kongresszusi küldöttek előtt mondott beszédében hangsúlyozta, hogy élsőrendű feladatának tekintené a stabilizáció elősegítését, a piacgazdálkodásra való mielőbbi áttérés megkönnyítését, a szociális biztonság megteremtését. Fontos célként nevezte meg a nemzetiségi konfliktusait és feszültségek feloldását, az emberi jogok maradéktalan érvényesítését, az egyes népek önrendelkezési jogának elismerését. Szorgalmazta a különböző erők mielőbbi konszolidációját és ösz-szefogását a közös ügy érdekében.
Kérdésekre válaszolva Janajev hangoztatta, hogy Gorbacsovhoz hasonlóan egyértelműen elutasítja az erőszakos módszereket: Semmiféle diktatúrából nem kérek, csak a törvények tiszteletét várom el — mondotta.
t'j csapattal
Az alkotmánymódosítások amerikai típusú elnöki rendszert ígérnek, mert a kabinetet közvetlenül az elnök alá rendelik. Eduard Sevardnadze külügyminiszter lemondása, Nyikolaj Rizskov miniszterelnök szívinfarktusa után Gorbacsov új csapattal vághat neki az átalakításnak és a Szovjetunió szempontjából sorsdöntőnek tekintett 1991-es esztendőnek.
Az alkotmánymódosítások miatt az új államhatalmi szervek működésével kapcsolatban sok a tisztázatlan kérdés. Nem világos, hogy miként fog tevékenykedni a döntéshozó testületté előlépő Szövetségi Tanács — a köztársasági vezetők fóruma —, és, hogy mi történik abban az esetben, ha ez a testület az elnök véleményével ellentétes döntést hoz majd. Más testületek, de még az alelnök hatáskörét is homály fedi. A szovjet Legfelső Tanácsnak tehát új törvényeket kell hoznia ezekről a testületekről, meg kell határoznia költségvetésüket is.
A végéhez közeledő szovjet küldöttkongresszus eddigi mérlege mutatja, hogy Gorbacsov államfő maradéktalanul érvényesíteni
tudta akaratát. Ez nemcsak alkotmánymódosításokra, hanem az unió jövőjéről és a földtulajdon kérdéséről kiírt népszavazásra is áll.
Kérdéses azonban, hogy menynyit érnek valójában a küldött-kongresszus döntései? A szuverenitásukat deklaráló köztársaságok ugyanis mind kevésbé tekintik kötelező érvényűeknek a szuperparlament határozatait. A .balti küldöttek, Moldva és örmény-ország képviselői egyszerűen otthagyták az üléstermet. Borisz Jelcin oroszországi parlamenti elnök — aki elítélte a hatalom ily nagy mértékű koncentrálását — alig burkoltan megfenyegette az elnököt: Oroszország nem hagyja, hogy átnyúljanak a feje felett, hogy semmibe vegyék a föld magántulajdonát elismerő törvényét.
Jelcin még hétfő este külön találkozott az Oroszországot képviselő küldöttekkel, s e megbeszélésen újólag elutasította „hatalom abszolutizálását”, mivel így a köztársaságok ki lesznek szolgáltatva az erős központnak. A politikus szerint az új szövetségnek horizontális, a köztársaságok közötti szerződésekre kell épülnie. Hangoztatta, hogy Oroszországnak nincs szándékában felbomlasztani a szövetséget, mi több, a megújhódó unió következetes híve, s ezért szeretné megakadályozni a központ és a köztársaságok nyílt konfrontációját. Jelcin bejelentette, hogy nem kívánja jelöltetni magát a Szovjetunió elnökévé, habár — mint elismerte — Mihail Gorba-csovval folytatott egyik megbeszélésén szóba került esetleges részvétele a többjelöltes elnökválasztáson.
Idejétmúlt retorika
Az amerikai külügyminisztérium „tévesnek és megalapozatlannak" minősítette Vlagyimir Krjucskovnak, a szovjet Állam-védelmi Bizottság (KGB) vezetőjének azt a beszédét, amelyben a tábornak arra figyelmeztetett, hogy a szorosabb szovjet—nyugati .kapcsolatok veszélyt rejtenek magukban a Szovjetunió számára. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője „idejétmúlt és szenvedélyeket keltő retorikaként” utasította el Krucskov vádjait, és hangsúlyozta, hogy azok ellentétben állnak a javuló szovjet—amerikai kapcsolatok lényegével és légkörével.
Nem hiszem, hogy polgárháború törhet ki az országban, de mindenképpen nyugtalanító, hogy az utóbbi időben elszaporodtak a terrorcselekmények a Baltikumban és Moldáviában — jelentette ki kedden a Kreml .kongresszusi palotájában tartott sajtóértekezleten a KGB elnöke.
A szovjet tábornok — korábbi kijelentéseit megerősítve — hangsúlyozta: a hatalom megerősítését szorgalmazó sajtónyilatkozatait távolról sem szabad úgy értékelni, hogy a „régi idők” visz-szatértét kívánja. Krjucskov szerint azonban az államfő adott esetben élhet alkotmányos jogával, rendkívüli intézkedéseket tehet a rendteremtés érdekében. A KGB rendelkezik saját kommunikációval, titkos hírközléssel, hozzá tartozik a határőrség és a szigorúan csak belügyi célokra bevethető csapatok. Mindez felhasználható, ha a rendteremtés ezt kívánja, a fennálló államrend fenyegetettsége esetén — jelentette ki Krujcskov.
HOGYAN TOVÁBB FALUN?
Előtérben az Európában alkalmazott megoldások. (Tézisek a szövetkezetek új tagsági és vagyoni viszonyairól — oldal)
SOPRONKŐHIDA, 1944-45
Legyen a magyar a jövőben gerinces. (Egy igazi össznem-zeti „egységfront” emlékére —
4.	oldal)
TEMESVÁR ÖRÖKSÉGE
Erdély népe egy volt az országgal a gyilkos diktatúra elleni harcban. („Tőkés László, visszavárunk!” — 4. oldal)
VANNAK-E ERŐFORRÁSAINK,
tartalékaink? Pszichikaiak, kulturálisak? Alighanem kimerültek. (Ki gyújt világot? -
5.	oldal)
Ruha, élelem
Nemzeti karácsony a Nemzeti Múzeumnál
Idén első ízben állították fel a „mindenki .karácsonyfáját” a Nemzeti Múzeum ikertjében. A több napon át tartó ruha- és ételosztást a fővárosi önkormányzat elsősorban az egyedülállókra, hajléktalanokra és a szegényekre gondolva szervezte meg.
Sajnos, .pont az érintettekhez jutott el legkevésbé az esemény híre, hiszen a hatalmas .karácsonyfa alatt felhalmozott használt ruhák és gyermekjátékok között, az adományozók legnagyobb megdöbbenésére, leginkább „élelmes” használtruha-kereskedő .külsejű egyének és egyéb, megjelenésre kevésbé rászorulóknak tűnő személyek válogattak. A rendezők és az adományozók véleménye szerint az elkövetkezendőkben valamilyen formában ki kell szűrni az ügyeskedőket, hiszen figyelmeztetésük ellenére is, némelyek zsákszámra hordták a ruhákat, hogy egy közeli kapualjban felhalmozott, feltételezhetően bol-hapiacra szánt raktárkészletüket növeljék. Ennek ellenére a segítségre szorulók örömmel fogadták a legkülönbözőbb karitatív szervezetek ajándékait, mint például az Üdvhadsereg hálózsákjait. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat friss kenyérrel és fánkkal, a fővárosi önkormányzat bablevessel és virslivel, míg az Egyházak ökumenikus Tanácsa Segélyszervezete almával és Milka csokoládéval kedveskedett a hajléktalanoknak. Egy .magánszemély „figyelmes kezdeményezésként” 20 darab két decis pálinkát hozott. Tény és való, hogy a hidegben jól jön a lélekmelegítő, de kérdés, hogy nem tudott volna-e az adómányozó hasznosabb módon segíteni, az amúgy is sokszor jogosan alkoholizmussal vádolt hajléktalanokon. Volt olyan, aki használt, de működőképes fekete-fehér televízióját hozta a karácsonyfa alá. Nem .sokba telt,, míg gazdára talált a készülék.
A jelenlevő jóérzésű emberek legnagyobb megdöbbenésére néhány jólszituált idősebb hölgy arra használta fel a szeretet ünnepét, hogy a sokszor önhibájukon kívül fedél nélkül maradt hajléktalanokat szidalmazza, és szépnek nem igen nevezhető szavakkal megpróbálja őket „móresre tanítani”.	(reichert)
★
(MTI) Hajléktalanoknak nyílt nappali melegedő hétfőn Debrecenben. Az értelmi fogyatékosok egykori napközijének helyiségét a városi polgármesteri hivatal bocsátotta a Vöröskereszt rendelkezésére. A SZETA, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a városi szociálisgondozó-hálózat és a Vöröskereszt helyi csoportja jelöli ki azt a harminc nincstelent, aki naponta néhány órát tölthet a melegedőben, s ahol a jó szó mellé zsíros kenyeret és teát is kapnak. Egy hónapig a .szociális ellátásból .kimaradó nyugdíjasok húzódhatnak meg itt naponta 11 és 14 óra között a helyiségben. Ez idő alatt az e célra alakult kuratórium eldönti: kik kaphatnak a melegedő használatára jogosító igazolványt az elkövetkező hónapokban Debrecenben,