﻿Ára:
0,50
forint
Gorbacsov; ez az utolsó lehetőség a fordulatra
A szovjet küldöttkongresszus alelnökké választotta Janajevet
A magyar kormány tehetetlensége vákuumot teremtett — véli a Reuter
A külpolitikai helyzet
ELLENTMONDÁSOS NYILATKOZATOK hangzanak el továbbra is Bagdadban és Washingtonban a lehetséges Öböl-háborúról, illetve arról, hogy elképzelhető-e komoly tárgyalás a Biztonsági Tanács által megszabott január 15-i határidő előtt. „Bush elnök a katonai vezetők figyelmeztetése ellenére elrendeli a támadást Irak ellen”, közölte csütörtökön a New York Times kormánytisztviselőkre hivatkozva. Ennek előzménye, hogy néhány napja nagy feltűnést keltett az öbölbeli amerikai parancsnofchelyettes nyilatkozata, amely szerint, a haderőik február közepe előtt nem lesznek képesek komoly hadviselésre. Mint az MTI írja, ezt washingtoni szakkörökben is megerősítették, mások szintén tévényilatkozatban cáfolták a New York Times értesülését. A hírmagyarázatok szerint képtelenség lenne pusztán a légierővel Irak ellen indulni; az offenzívának magában kellene foglalnia a légierő, a szárazföldi egységek és a flotta „össztüzét”. E mellett — bár már háromszázezer amerikai katona van a térségben -r-' még hetekbe telik, amíg Európából és az Egyesült Államokból hajón a helyszínre érkeznek a további egységek. E tények alapján állapítják meg, hogy katonai szempontból február közepe előtt aligha elképzelhető a támadás. Szaddám Húszéin viszont legalább annyira kiismerhetetlen, mint az amerikai hírözön, mert bár az iraki elnök kijelentette, kész komoly építő, és a kölcsönös tiszteleten alapuló párbeszédet folytatni az Egyesült Államokkal, a Pentagon-szóvivő közlése szerint Irak szerdán újabb rakétakísérletet hajtott végre. A katonai szakértők egyidejűleg közölték, hogy Bagdad háromféle rakétával rendelkezik, az egyik szovjet, a másik kettő saját gyártmány. A kilövőállomásokat Bagdadtól nyugatra helyezték el. Az Öbölben tartózkodó amerikai csapatok egyik felderítő tisztje közölte, megfigyeléseik szerint Irak továbbra is nagy számiban küld haderőt és felszerelést Kuvaitba, amiből arra következtetnek, Bagdad nem szándékozik elhagyni a mindállamot.
A NATO JÖVŐJÉT ELEMZIK azt követően, hogy az úgynevezett Újévi határozatban m«gfogalmazták: 1991. döntő év a szövetség életében. A kérdés az, hogy a szövetség megmarad-e továbbra is a nyugati biztonság fő védelmezőjének, vagy a hidegháborúval együtt eltűnik a történelem süllyesztőjében. A megoldandó problémák közé tartozik, hogy szerepet játsszon-e a NATO olyan regionális válságokban, mint az öbölbeli konfliktus; összecsap-e az atlanti Szövetség a védelmi tervek ügyében az Európai Közösségekkel; mi legyen a NATO nukleáris fegyvertárának a jövője. Kérdések merültek föl a hagyományos amerikai vezető szereppel, a transzatlanti kapcsolatokkal, és az európai tagállamoknak a védelemben betöltendő nagyobb szerepével összefüggésben is. A vélemények széles skálán oszlanak meg. Franciaország és több más tagállam ellenzi, hogy a NATO szerepet vállaljon a „műlködésd területén” kívül zajló eseményékben; ők arra hivatkoznak, hogy az Észak-atlanti Szövetség alapító okmánya tiltja az ilyen lépéseket, s hangoztatják, az akciók körének kiterjesztésé a gyarmatosítás visszatérését jelentené. Nagy-Britannia és az Egyesült Államok viszont úgy Véli, hogy a hagyományos szovjet fenyegetés megszűntével, a NATO-nak kiterjedtebb felelősséget kell vállalnia. A kelet-európai forradalmak és a szovjetunióbeli reformok, a jelek szerint fölértékelték a szabadságnak és a demokráciának a NATO-tagállamok által vallott értékeit, és a sors iróniájának látják, hogy a szervezet éppen abban az esztendőben bizonyult a legeredményesebbnek, amikor egyetlen éles lövést sem adott le. Éppen ezért Brüsszel halogatja a tárgyalások megkezdését Moszkvával a rövid hatótávolságú, nukleáris fegyverek számának a csökkentéséről, sajátos európai motívumokra hivatkozva. Ez viszont gondot okoz Washingtonnak, mert a szövetségesek vonakodnak az amerikai légi indítású nukleáris fegyverek új generációjának a hadrendbe állításától. Bonn nem hivatalos formában már közölte: Németország nem fogadja be területére az új fegyvereket. A tagállamok átérzik viszont azt a kettősséget is, hogy bekövetkezhet, amitől a NATO leginkább tart, fölíbomolhat a Szovjetunió, ami egy csapásra véget vetne az Észak-atlanti Szövetség jövőjéről szóló vitáknak, ám egyből égetően szükségessé is tenné e katonai szervezetet.	(ZS. E.)
A brit hírügynökség elemzése:
A kabinet hozzá nem értése miatt is Antall Józsefet hibáztatják
ffofó
Jót tett a három- (négy-, öt-, kinek mennyi) napos ünnep, a főváros népe kilazult egy kicsit. Mosolygó, sót. kedves eladók verték tegnap a kasszát a közértekben, és úgy dél felé próbálták azt a látszatot kelteni, hogy már megérkezett a kenyér és a tej, igyekeztek valamit rámolni az amúgy teljesen lesöpört pultokra. Más üzletekben viszont fel sem húzták a rolót. Igazuk van. Mindent eladtak, amit lehetett, az embereknek meg elfogyott a pénzük, legalább pihennek még egy kicsit az alkalmazottak, és nem fogyasztják a drága áramat.
Hogy ki mit vett erre a karácsonyra, az szerencse kérdése volt. A maga elé bámuló, egymást gyűrő emberáradattal úszva, az utolsó ajándékszerző napok forgatagában kezdtem meggyőződni róla:	tulajdon-
képpen magyar átok, mennyi rengeteg pénzit tudunk elkölteni a semmire. A magunk készítette apró figyelmesség, mondjuk egy góbelinterítő, öl-töztetŐ6 baba, kötött pulóver ideje még nem jöitt el — kinek van türelme és szabad órája a saját kezű meglepetésre? ... Előre gyártott, bohókás, ötletes és nem ezrekbe kerülő ajándékot viszont nálunk lehetetlen beszerezni. A csemegekosár alkotóját magas állami kitüntetéssel kellene díjazni — rajta kívül ugyanis senkinek nem jutott eszébe olyan karácsonyi csomag készítése, ami ízléses, pénztárca szerint alakítható, s különösebb után-csomagqlás nélkül a karácsonyfa alá tehető.
A nép tehát vánszorgott a csatatérré vált utcákon, és igyekezett venni valamit. Akinek nem telt arra, hogy egy BMW-t vagy mosogatógépet vigyen szeretteinek kedvesség gyanánt, a megszokott praktikus ruhadarabokért járt üzletről üzletre. Általában sikertelenül. Aki pulóvert akart, beérte zoknival, mert csak az volt aki mondjuk tíz darab szupertörülközővel akart meglepetést szerezni, az vett egy jóképű ágyneműgarnitúrát, mert a nyolcadik helyen feladta a küzdelmet. Jómagam hét napon át kergettem hiú ábrándként egy dobozra való elegáns férfizsebkendőt, de mert mindenütt azt közölték velem, ez már kiment a divatból, manapság mindenki papír zsebkendőt használ, megtörve vettem egy zöld elefántot, borsóval bélelve. Igazán jól lehet mor-zsolgatni...
Felrémlettek előttem azok a napok, amikor karácsony előtt a fél ország az osztrák határ másik oldalán hűtőszekrényért indult támadásba. Ámultam a szomszédok villámgyors helyzetfelismerésén. Egy nap alatt alkalmazkodtak a várható kereslethez. S azt hittem, ha nálunk is kiejtik azt a szót: piacgazdaság, meg Európa, nálunk is megtáltosodnak a kereskedők. Ügy, mint a határ túloldalán lévők. Hiszen őket is magyar anya szülte — nagyrészt.
Valami lehet nálunk a levegőben, amitől mi mindig mások leszünk. Tartjuk a megszokott formánkat, az utolsó leheletünkig. A Belváros egyik — sőt egyetlen — kesztyűboltjában — ahol amúgy a világhíres pécsi kesztyűt lehet kapni — karácsony előtt természetesen alig volt áru. Az eladókisasszony egyedülálló magyar logikával neheztelt a vevőkre az eléggé el nem ítélhető állapotért. Miért nem vesznek nyáron? Akkor persze, tele vagyunk kesztyűvel, mégsem kell senkinek!
Azért egy halvány jele mégiscsak mutatkozott európai-zálódásunknak. Ugyanezen hölgy angolul és németül is el tudta mondani, hogy: nincs.
Rácz Judit
Politikai nézeteltéréseik ellenére a magyarok egy dologban bizonyosan egyetértenek: a nyolc hónapja tartó demokrácia után az élet egyre nehezebb és rosz-szabb lett, írta elemzésében a Reuter.
Budapest belvárosában a csillogó kirakatok Párizs vagy Róma pompájára emlékeztetnék, a viszonylagos létbizonytalansághoz szokott idősek és átlagemberek számára azonban a szabad piac következményei kiábránditóak. Az idén az árak egyré magasabbra szöktek, s 1091 sem hoz mást, mint vágtató inflációt. A jövő évben a tejtermékek és a húsféleségek például 35 százalékkal lesznek drágábbak, áprilistól a gáz és a szén ára megduplázódik.
A fővárosban minden ötödik család képtelen kifizetni gáz- és villanyszámláját. A kormány legderűlátóbb becslése szerint is Jövőre megháromszorozódik a munkanélküliség. A derűlátóak azt kérdezik, vajon miikor fordulnak jobbra a dolgok, a borúlátóak —
Magyarországon hagyományosan ők alkotják a többséget — arra kíváncsiak, van-e még egyáltalán remény.
A gazdasági nehézségek elkerülhetetlenek, és mindenki előtt ismertek. Kevésbé volt viszont előre látható a politikai válság, amelyet Antall József jobbközép konzervatív kormánya által elkövetet hibák okozták. A kormány tehetetlensége, elszigetelődése és az események alakítására való képtelensége vákuumot teremtett, amelyet mind a hat parlamenti párt veszélyesnek tart a demokráciára nézve. Nemrég maga Antall is elismerte, hogy ha az ország tovább sodródik a gazdasági összeomlás felé, akkor a szociális feszültségek szétrombolhatják a többpártrendszert. Ez a veszély persze nem rövid távon fenyeget, de a miniszterelnök kijelentése letaglózhatta a magyarokat, akik támogatták a kommunista diktatúra fölszámolását, és ódzkodnak a szélsőséges megoldásoktól.
Bíró Zoltán, aki azért hagyta el
az MDF-et, mert a párt jobbra tolódott, csalódottnak nevezte Magyarországot, ahol a „lakosság minden rétege elszegényedett, és tovább szegényedik”. Bíró szerint azonban az emberek megbékélnének a gazdasági átmenet nehézségeivel, ha a kormány újjáélesztene valamifajta pénzügyi biztonságérzetet és reményt. ,„Ha látnák, hogy a nyugdíjak is emelkednek, miközben az árak nőnek, megváltozna a jelenlegi pesszimizmus” — jnondta.
Antall hat hétig várt a kormányátalakítással a taxisblokád után, s ezzel is a kabinet tunyaságát bizonyította. A gazdasági irányítás hiánya és a kormány belső megosztottsága nem túl biztató, Kupa Mihály pénzügyminiszterré történő kinevezése azonban változtathat ezen.
Az MDF-nék mindeddig nem sikerült feloldania a párton belüli liberálisok és konzervatívok közötti megosztottságot, s ez egyszer talán bomláshoz vezethet. Ahogy sokasodnak a problémák, úgy kerül egyré inkább az elemzések középpontjába Antall tevékenysége és jövője. Mind több-
A szovjet ktüdöttkongresszus csütörtökön mégis a Szovjetunió alelnökévé választotta Gennagyij Janajevet. Az 53 esztendős politikus a délelőtti szavazáson ugyan megbukott, de Mihail Gorbacsov ráerőszakolta akaratát a kongresszusra, s újra jelöltette Janajevet.
Mint az MTI jelenti, Gorbacsov valósággal megzsarolta a szuper-parlamentet, s újra jelöltette hívét. ,Azt akarom, hogy olyan ember legyen mellettem, akiben teljesen megbízom e sorsdöntő, nehéz pillanatokban” — mondta az elnök, s azzal érvelt, hogy a küldötteknek csak alig negyede — 583 fő — szavazott Janajev ellen (1089-en támogatták, tehát mindössze 31 szavazatra lett volna még szüksége, 107 szavazócédula nem is került az urnákba, 113 szavazat pedig érvénytelen volt).
Az államfő arról győzködte a kongresszust, hogy „alaposan meg kell vitatni” javaslatát, hiszen még ezen a kongresszuson meg kell választani az alelnököt. .„Nagyon sok káderkérdést kell még megoldanunk a közeljövőben. Cselekednünk kell, hogy ne pazaroljunk sok időt az új csapat kialakítására” —. fejtegette Gorbacsov. Kijelentette: ez az utolsó
Moszkvából jelenti az MTI: A svéd felderítés nem téved, amikor jelentős szovjet csapatátcsoportosításokról számol be. Szó sincs azonban „titkos”, a „rendkívüli állapot bevezetését előkészítő” hadmozdulatokról, hanem csak arról, hogy a tervek szerint folyik a szovjet katonai egységek kivonása Kelet-Európából. Ez pedig azt jelenti, hogy csupán vasúton háromtucatnyi katonai szerelvény mozog állandóan — közölte Vlagyimir Gyenyiszov vezérezredes, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnőkének helyettese.
A szovjet tábornok az Izvesztyijának nyilatkozva egyértelműen cáfolta a svéd Aftonbladet című lapban szellőztetett feltéte-
ször kerül szóba a kormányfő egészsége, s sokan felteszik a kérdést: alkalmas-e hivatalának betöltésére?
Kéri László politológus szerint Antalinak inkább külügyminiszternek kellene lennie. „Kevés ideje van a hazai ügyekre... és csak a külpolitika területén van igazán elemében” — vélte Kéri, és hozzátette:	„A miniszterelnök
olyan, mint egy iskolaigazgató. Nem véletlen, hogy a köztársasági elnök sokkal népszerűbb.”
Komoly kétségek merültek fel Antall kormányának kvalitásait illetően is. A kabinet hozzá nem értése miatt is egyre inkább a miniszterelnököt hibáztatják.
Jelenleg egyöntetű az a vélemény, miszerint az országnak már elege van a választásokból, és a kormány le fogja tölteni négy évre szóló hivatali idejét. Tamás Gáspár Miklós, az SZDSZ vezetőségének tagja szerint azonban az ellenzéknek a jövő év végén vagy 1992 elején kampányt kell indítania az új választások kiírására, ha a kormány nem szerzi vissza a lakosság bizalmát.
lehetőség, s a jövőben, ha ez a vezetés nem tud fordulatot hozni, akkor le kell söpörni a politikai küzdőtérről.
A kongresszus ezt követően rövid vita után alelnökké választotta Gennagyij Janajevet. Az elnök által kierőszakolt újabb szavazáson 1237-en szavaztak mellette (a szükségesnél 117 szavazattal kapott többet), s csak 563-an ellene (az ellenszavazatok száma húsz-szal csökkent a délelőtti voksoláshoz viszonyítva).
A küldöttkongresszus csütörtökön végleges formájában elfogadta a népszavazásról szóló törvényt, s új tagokat is választott a Szovjetunió Legfelső Tanácsába.
Valentyln Pavlov szovjet pénzügyminiszter tájékoztatta a küldötteket a köztársaságok jövő évi gazdasági megállapodásának kidolgozásáról, s felhívta a figyelmet arra, hogy az oroszországi vezetés ellenállása miatt mindeddig nem sikerült megállapodni a költségvetésről. Gorbacsov államfő ezt úgy értékelte, hogy Jelcinék nemcsak a szövetségi költségvetést, hanem az egész szövetséget akarják megtorpedózni, s követelte egyes oroszországi törvények befagyasztását.
lezéséket, a svéd hadsereg főparancsnokának a sajtóban közzétett következtetéseit, miszerint bármely pillanatban rendkívüli állapotot vezethetnek be a Szovjetunióban, hiszen — úgymond — a Kelet-Európából kivont „elit-alakulatok” a belügyi csapatok kötelékébe kerülnek át.
Gyenyiszov nem tagadta a csapatmozgás tényét, hangsúlyozva, hogy az űrfelderítés segítségével már egy-másfél méteres tárgyakat is fel lehet ismerni. Határozottan elutasította viszont, hogy titkos átcsoportosításról lenne szó. Visszautasította a nyugati találgatásokat, feltételezéseket is, „erőltetett” következtetésnek minősítve a katonai hatalomátvétel lehetőségéről szóló híradásokat.
„KATAPULTÁLTAM A CIVILIZÁCIÓBÓL...”
Minden alkotása ugyanarról beszél: az emberre leselkedő veszélyekről, egy új barbárság eljöveteléről. (Beszélgetés Reisenbüchler Sándorral — 4. oldal)
MEGKÖVEZNEK
azok az emberek, akik mint polgármester-jelöltre 94 százalékban rám szavaztak, ha kivetjük az adót. (Ha majd kivetik az adót... r— 5. oldal)
MEGLEHETŐSEN FURCSA
körülmények is közrejátszhattak a hazai telefónia fejlesztésére kiirt versenytárgyalás eredményének megszületésében. (Miért éppen ők? — 5. oldal)
ELVETTÉK AZ ESZKÖZEIMET
Egy évet adtam magamnak ahhoz, hogy határozott intézkedésekkel elfogadható köz-biztonság legyen Budapesten.
(Amikor a főkapitányt szaván fogják — 5. oldal)
Volt szocialista országaik
Rubel helyett dollárért
Alapvetően vállalatközpontú lesz 1991-ben a volt szocialista országokkal folytatott kereskedelmünk — tájékoztatták csütörtökön az MTI munkatársát a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumában.
Mint ismeretes, a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársasággal, valamint Lengyelországgal már kétoldalú megállapodás rögzíti a kereskedelem feltételeit. Ennek lényege: a nemzetközi kereskedelemben szokásos feltételek mellett bonyolódik a forgalom, beleértve a legnagyobb kedvezmény elvének kétoldalú megadását is. A többi volt szocialista országgal folytatott tárgyalások során kitűnt: ezekkel az alapelvekkel általában valamennyi kormány egyetért. Ám a részleteket még több ország vonatkozásában nem sikerült konkrét formába önteni. Ennek számos oka van. Bulgáriával és Romániával például eddig még azért nem írták alá a szerződéseket, mivel nem dolgozták ki azokat a részleteket, amelyek a kétoldalú transzferábilis rubelben folytatott forgalom során keletkezett követelések sorsát rendezné. Szaknyelven szólva nem írták még alá az úgynevezett likvidációs jegyzőkönyveket, amelyekben e kérdéseket rögzítik, azaz nem találták meg a követeléseknek a felek számára elfogadható kiegyenlítési módját. A fejlődő országokkal — Vietnam, Kuba és Mongólia — sincs még teljes mértékben tisztázva, hogy a hazánk által nyújtott különböző kormány- és áruhitelek, valamint műszaki segítség értékét milyen formában ellentételezik.
Drágább lesz a telefon
Valutaelszámolás a távbeszélő-forgalomban
(MTI) Drágul a telefonbeszélgetés a volt szocialista országokba, adta hírül a Magyar Távközlési Vállalat. A tájékoztatás szerint a volt szocialista országok 1991. január 1-jétől a nemzetközi távbeszélő-forgalomban is áttérnek a konvertibilis valutaelszámolásra, s ennek következtében drágulnak a Magyarországról kezdeményezett telefonbeszélgetések. Csehszlovákiába és Romániába, valamint a Szovjetunió kárpátukrajnai területére az egyperces beszélgetés díja az eddigi 25 helyett 32 forint lesz, míg a bulgáriai és lengyelországi telefonálásért percenként 25 helyett 40 forintot kell fizetni. A Szovjetunió Kárpát-Ukrajnán kívüli részébe változatlanul 50 forintot számolnak percenként a telefonálásért, s nem változik a jugoszláviai telefonbeszélgetés percenkénti 32 forintos díja sem.
„Sorsdöntő, nehéz pillanatok'*
Gorbacsov megbízható embert akart maga mellé emelni
Gyenyiszov „eroltetettnek" minősítette a katonai hatalomátvétel lehetőségét
- és megmagyarázta a „titkos" csapatmozgásokat