﻿Ára:
<•.50
forint -L
Szombat
1990.
december 29. Lili. évfoljam
304. szám
ALAPÍTOTTA: PÉTHÓ SÁNDOR
Elsietve További katonai ké szttlődés az Öbölben
Azon a tavaszi napon, amikor Sándor Árpád megunta a hivatal padkázását, és tollat ragadott, még senki nem sejthette, hogy a földrengéslkárosult lenti polgár ügye egy másik — a Richter-skálán nem mérhető, de következményeiben kataszt-rofálisabb —, mozgást indít el. Az Alkotmánybíróság panasza nyomán megállapította: a bél-baltavári tanács lakáskiutaló határozata alkotmányellenes. A kifogásolt döntést visszamenő-leges hatállyal megsemmisítette és kimondta: az államigazgatási eljárási törvény a bírói felülvizsgálatra vonatkozó részében szintén alkotmánysértő, ezért e rendelkezéseket 1991. március 31-i hatállyal úgyszintén megsemmisítette.
A jövő év márciusának utolsó napján tehát — minden korlátozás nélkül — általánossá válik az államigazgatási határozatok bíróság előtti megtámadhatósága.
Ünneprontás volna azt állítani, hogy a magas grémium döntése voltaképpen nyitott kapukat döngetett, bár kétségtelen, hogy az Igazságügyi Minisztériumban már dr. Kulcsár Kálmán idején elkészült a köz-igazgatási bíráskodásról szóló törvény tervezete.
Arról, hogy a javaslatból ez idáig mégsem lett törvény, a kodifikátorok vajmi keveset tehetnek, mert 1989 végén 1990 elején, amikor a Németh-kormány a parlament elé vitte a tervezetet, a honatyák — egyéb fontos elfoglaltságaikra hivatkozva — a javaslatot levették a napirendről.
Az újabb elgondolás szerint a közigazgatási bíráskodásról szóló törvény javaslata, az államigazgatási eljárásról és a közigazgatással kapcsolatos jogszabálytervezetekkel együtt a jövő év második felében nyert volna országgyűlési szentesítést. Az Alkotmánybíróság decemberi határozatával kilenc hónappal előbbrehozta a köz-igazgatási bíráskodást, mert az eredeti szándékok szerint a jogszabály „csak” 1992. január elsején lépett volna hatályba.
Az Alkotmánybíróság sietsége nehezen indokolható, kivéve ha a minisztériumot kívánta ezen a meglehetősen drasztikus módon elmulasztott teendőire emlékeztetni, figyelmen kívül hagyva azt, hogy a jogalkotás ezen a szinten már nem egy tárca belügye... Az esetleges rivalizálási törekvések, sajnos messze eltörpülnek a társadalomnak, az igazságszolgáltatásnak okozott várható zűrzavarhoz képest. Mert — akár tetszik, akár nem — a közigazgatási bíráskodás feltételei a legjobb esetben is csak a ’92-es év elejére teremthetők meg!
A bíróságok jövő évi költség-vetésébe a közigazgatási bíráskodás várható mintegy 1,4 milliárd forintos személyi, dologi költsége nem került bele. Ha minden kötél szakad1, a kormány a tartalékalapból előteremtheti ezt az összeget, de még akkor is erősen kétséges, hogy például Budapesten honnan „varázsolható” elő ennyi idő alatt a 160-180 személy méltó elhelyezésére szolgáló ingatlan. Mindehhez hozzátéve a hiányzó szakembereket, és az ügyek még csak nem is prognosztizálható mértékű növekedését, megállapíthatjuk: a si földrengóskárosult jogos törekvése, akár bumerángnak is bizonyulhat. Ezek után illúzió lenne a bíróságok pártatlan, szakszerű munkájában hinni, kivéve, ha az Alkotmánybíróság időközben nem jut más belátásra a hatályba lépés idejét illetően ...
Bállá Péter
Amerikai törvényhozók békés megoldásra szólítanak
A Szovjetunióban széles körben bírálják Janajev alelnöké választását
NEM FOGADTÁK KITÖRŐ LELKESEDÉSSEL sem a reformerek, sem a konzervatívok Gemnagyij Janajevet, akit Gorbacsov javasolt az újonnan létrehozott szovjet alelnöki tisztségre. A reformerek újabb apparatcsikot látnak benne, a radikálisok pedig attól tartanak, hogy az elnök egyre inkább a jobboldal felé húz. Ennek újabb bizonyítékát vélik felfedezni abban, hogy választása az egykori mindenható politikai bizottság tagjára esett. Ugyanakkor a konzervatív irányzat sem tartja saját emberének Janajevet, noha az lelke mélyéig meggyőződéses kommunistának vallja magát, s Ligacsov is „jó elvtársnak” mondta. A TASZSZ, Poltorinyin, orosz tájékoztatási miniszter véleményét idézte, aki szerint Gorbacsov aligha találhatott volna rosszabb jelöltet Janajevnél. Vitalij Korotics, az Ogonyok című hetilap radikális nézeteiről ismert főszerkesztője, egy brit tévétársaság munkatársának azt nyilatkozta, hogy a mostani időszak Hruscsov korára emlékezteti őt, hiszen „Hruscsov is személyi változtatásokkal kezdte, de aztán visszatért a pártbürokrácia”. A Helsingin Sanomat, a legnagyobb példányszámú finn' lap, felidézte Janajevvel kapcsolatban, hogy az, a 70-es években gyakran megfordult a szomszédos skandináv államban, és a keményvonalasok pártjára állt az euró-kommunistákkal szemben, a finn kommunisták között kialakult vitában. Az egykori szakszervezeti vezető konzervatív nézeteit bizonyító idézeteket közölt a Komszomolszkaja Pravda is. A lap ugyanakkor aláhúzza, hogy Nazarbajev kazah elnök, és Sevardnadze visz-szalépése után Gorbacsovnak nem maradt más jelöltje. A szakértők figyelmeztetnek, hogy a szovjet elnök leghívebb támogatói — Jakov-lev, Sevardnadze, Bakatyin —, távoznak a politika első vonalából, ám helyettük nem talál igazi egyéniségeket Gorbacsov. Mások arra a tényre hívják fel a figyelmet, hogy Janajevet csak második nekifutásra választották meg, s ez az őt jelölő elnök kudarca is. Eközben sokak előtt nem világos még az új tisztség tényleges funkciója sem, s többen úgy vélik, a jelenlegi robbanásveszélyes helyzetben az alelnök legfeljebb Gorbacsov meghosszabbított karja lehet, mintsem saját elképzeléseinek megvalósítója.
GORBACSOV EGYRE TÁVOLABB KERÜLT egykori szövetségeseitől — véli az elemzők nagy része —, s Szaharov özvegyének minapi nyilatkozatát idézik, miszerint nem szabad tovább támogatni Gorbacsovot. Eközben a liberálisok szüntelenül arra igyekeznek rávenni az elnököt, hogy lépjen szövetségre Jelcinnel, mert szerintük ez jelentené az egyetlen kivezető utat az ország gazdasági és politikai válságából. A szovjet elnök azonban azt állította, hogy az Orosz-országi Föderáció függetlenségi politikája katasztrófához vezet. A Kreml és az Oroszországi Föderáció közötti gazdasági háború lényege az, hogy ki ellenőrizze a kulcsfontosságú természeti kincsek, így az olaj, a földgáz, az arany és a drágakövek exportját. Gorbacsov azt akarja, hogy a központi kormány visszaszerezze az ellenőrzést az említett erőforrások fölött. S ezért intézett támadást Jelcin ellen, aki szélesebb jogkört akart biztosítani a nyugtalan köztársaságoknak.
TOVÁBBRA SINCS HALADÁS abban, hogy Washington és Bagdad megegyezzen a januári ultimátum lejárta előtti esetleges tárgyalások időpontjáról. Az iraki tájékoztatási miniszter a BBC-nek nyilatkozva kijelentette, hogy Irak sem a január 15-i határidő előtt, sem utána nem hajlandó változtatni Kuvaittal kapcsolatos politikáján. Az amerikai vezetést pedig azzal vádolta, hogy meggátolja a tárgyalásokat, amelyekre Bagdad komolyan készült. Eközben Bush kijelentette, hogy bízik az amerikai haderő csapásmérő képességében, egyúttal cáfolta azokat a híreket, hogy az amerikai csapatok az Iraknak megszabott ultimátum lejártáig nem tudnak felkészülni a hadműveletek megkezdésére. Brzezinski, volt nemzetbiztonsági tanácsadó, újólag a válság tárgyalásos megoldását szorgalmazta. Nézete szerint a nyilvános propagandaháború helyett a két félnek bizalmasan kellene tárgyalnia, illetve közvetítésre lenne szükség a békében nagyon is érdekelt európai országok vagy az ENSZ-fő-titkár bekapcsolásával.	(S. G.)
Washington készen áll a biológiai háborúra
ITjabb szovjet állampolgárok hagyták el Bagdadot
Washingtonból jelenti az MTI: Beoltják az öbölben állomásozó amerikai csapatokat biológiai fegyverek ellen, jelentette pénteken a The New York Times. A lap szerint a hadsereg a CIA értesülései alapján hozta a döntést, mert a hírszerzés jelentette: Irak jelentős mennyiségű vegyi és biológiai fegyvert halmozott fel, s azokat bevetheti a küszöbönálló háborúba.
Az értesülések szerint Irak többek között tífusz- és kolera-baktériumokat tenyésztett e célokra és felkészült az ivóvizek „hatékony” megmérgezésére is. Az oltóanyag, amelyet néhány héten belül kapnak az amerikai katonák, egyelőre nem elegendő a mintegy 300 000 fős haderőnek, ezért elsőnek a frontcsapatokat oltják majd. Nem jut a védőoltásokból a térségben állomásozó szövetségeseknek, sem a briteknek, sem az arab országok egységeinek.
Az amerikai kormány és a hadsereg pénteken is hallgatott az iraik válságról, miután George Bush elnök csütörtökön eltökélt-
ségét az amerikai haderőknek a háborúra való felkészültségét hangoztatta. A helyszíni jelentések szerint mindenesetre támadáshoz még nélkülözhetetlen, Európából átdobott amerikai hadosztályok csak most kezdik a kirakodást az öböl térségében, így az átfogó hadműveletekre való felkészülés várhatóan még heteket vesz majd igénybe.
Zbigniew Brzezinski volt nemzetbiztonsági tanácsadó pénteki cikkében újólag a válság tárgyalásos megoldását szorgalmazta.
A törvényhozás, amely a jövő héten ül ismét össze, várhatóan ugyancsak ismét tárgyalásokat fog sürgetni. Száznál több demokratapárti képviselő a napokban ismét a békés megoldásra szólította fel Bush elnököt.
A NATO európai haderőnek fő-parancsnoka szerint az Öböl térségében felsorakozott seregek január közepére felkészülnek az Irak elleni hadviselésre — jelentette az AP.
John Galvin tábornok pénteken újságíróknak kifejtette: azokat a korábbi nyilatkozatokat, amelyek
szerint a fegyveres konfliktussal legalább február közepéig várni kell, a tábornokoknak az a természetes vágya. magyarázza, hogy minden lehetséges eszköz a kezükben legyen háború esetére.
Pénteken elutazott Bagdadba Budimir Loncsar jugoszláv külügyminiszter. Loncsar a közelmúltban körutat tett a térség országaiban, de Irakban akkor a látogatás elhalasztását kérték. A jugoszláv külügyminiszter az el nem kötelezették mozgalmának megbízásából próbál közvetíteni Kuvait és Irak között. Mindkét arab állam tagja ennek az államcsoportnak.
Nagy-Britannia negyedszázad óta először hívott be tartalékosokat, hogy kiegészítse az öbölben állomásozó egészségügyi alakulatait, miután nem sikerült elég önkéntest toborozni az egészség-ügyi szolgálatra — adta hírül az AFP. Mint Tóm King védelmi miniszter pénteken bejelentette, az intézkedés 390 embert érint, vagyis többet, mint az 1956-os szuezi válság óta bármikor. Az angolok utoljára 1965-ben hívtak be néhány technikust Aden-
ben, Borneón és Cipruson teljesítendő szolgálatra.
Közben pénteken újabb 250 szovjet állampolgár — köztük a védelmi minisztérium 25 munkatársa — érkezett Bagdadból Moszkvába. Kuvait lerohanása óta így már 6400 Irakban dolgozó szovjet állampolgár települt haza. A TASZSZ jelentése szerint Irakban még 1450 szovjet polgár tartózkodik, beleértve a védelmi minisztérium 90 munkatársát, akik között 37 „katonai szakértő” található.
Egyébként szovjet lap először adott helyet olyan hírnek, amely szerint Irak moszkvail nagykövetségén önkéntesek jelentkeznek Szaddám Húszéin hadseregébe. A Kuranti című hetilap legfrissebb száma a nagykövetség szóvivőjét idézve számolt be arról, hogy „nemcsak mohamedánok, hanem keresztények, sőt zsidók” is számosán támogatni kívánják Irakot az amerikaiak ellen. A cikk szerint a szovjet önkéntesek között különböző nemzetiségűek, kommunisták, ateisták, repülőtisztek, veteránok és diákok egyaránt találhatók.
Washingtoni tndósítónh telexjeleníése
Fokozódó aggodalommal figyelik a moszkvai fejleményeket
Washington, december 28.
Vakációzik az amerikai politikai vezetés, Bush elnök is csupán pár órára repült vissza a Fehér Házba Camp Dávidból. A törvényhozás csak a jövő héten nyitja meg új ülésszakát, így e viszonylagos washingtoni hírhiányban az — óraketyegés miatt — érthetően központi kérdésnek számító Öböl-válság mellett is jut a figyelemből a moszkvai fejleményeknek. Látszólag és egyelőre főleg a sajtóban: pár szót váltván csütörtökön a tudósítókkal, George Bush a Fehér Ház kertjében igyekezett csökkenteni a szaporodó baljós jelek jelentőségét, s védeni Mihail Gorbacsov erőösszpontosítási törekvéseit, mint amelyek megérthetőek egy átmenet során „a totális társadalomból a nyitottba”. Tehette ezt az elnök annak a levélnek a hatása alatt, amelyet Gorbacsovtól hozott néki a külvilág számára váratlan találkozójukra Besszmertnyik szovjet nagykövet, kivel is Bush „megbeszélt' néhány, a Szovjetunióban levő problémát”. S a visszafogott elnöki hangnemet magának a Bagdadhoz intézett ultimátumnak a közeledő lezárta is indokolja: a Bush-kórmány számára kulcskérdés Moszkva lojalitása e válságban, ha semmi egyébért, hát a Nyugat-Európából a szaúdi frontra áttelepített katonai erő okán is. Hiszen éppen Sevardnadze lemondása rémítette meg az amerikai vezetőket: utóda netán fogékonyabb lehet Szaddám „megbékítésének” gondolata iránt, s ez jócskán megnehezítheti az iraki diktátor megfélemlítésének washigtoni taktikáját, amely egyébként immár naponta új kiszivárogtatásokban nyilvánul meg, mint ma is a The Los Angeles Times ama értesülésében, hogy milyen megsemmisítő csapást mérne január 15-ét követően Amerika az iraki erőkre.
Az elemzők és közírók azonban szókimondóbbak. A pénteki The Washington Post moszkvai tudósítójának analízisét címoldalán tálalja: „Az új szovjet keményvonalasok gyűlölettel tekintenek a Nyugatra.” S az összegezés a moszkvai ezredesek, a KGB-főnökök, írók ismert idegengyűlölő, a Nyugatot „az ötvenes évek stílusában” meggyanúsító kijelentéseiből megállapítja, hogy ennek történelmi gyökerei vannak. Már Nagy Péter „nyitása” is beleütközött hasonló ellenállásba, Lenin kifejezetten utálta a nyugati de-
mokráciákat. A furcsa az, hogy még a peresztrojka egyes híveinél is fellelhetők Nyugat-ellenes előítéletek, a nyugati kultúra, termékek iránti ellenszenv. Az ultrakonzervatív The Washington Times pénteki vezércikkében már azt állítja, hogy „nem kell időjárás-szakértőnek lenni ahhoz, az emben tudja, merről fúj a szél a Szovjetunióban”. Ahol is megint „világtörténelmi fejlemények” zajlottak le ezen a héten: „az erőfeszítések a szovjet rendszer békés megváltoztatására összeomlottak”. Egyébként a The Wall Street Journal munkatársával beszélgető Jelena Bonner, Szaharov éppen Amerikában, lányánál levő özvegye is úgy véli: „a puccs már végbe is ment", s Sevardnadze lemondása számára nem volt meglepetés. Bonner elmarasztalja a Nyugatot, amiért „elnézi Goröa-csovnák a hatalom-összpontosítását”, pedig ezzel Amerika is hozzájárul az „átmenethez a diktatúrába”. S kár túl sokat áldozni az Öböl-együttműködésért, amit — a várt segély fejében — Gorbacsov amúgy is folytatni fog.
De a The New York Timesban a liberális Anthony Lewis is aggasztónak tartja a xenofóbia újkeletű moszkvai megnyilvánulásait, mindenekelőtt Krjucskov amerikai köröket felzaklató beszédét. A fő gondja azonban a köztársaságok önállósulási törekvéseit fenyegető gorbacsovi törekvés, s tart tőle, hogy Moldávia lehet a töréspont. A birodalom megmentésének vágyától vezérelve, Gorbacsov a közíró szerint szövetséget kötött a reakciós erőkkel, s egész kérdéskezelése baljós: hiszen immár bizonyított, hogy csak decentralizálással lehet gazdasági megoldásra lelni, a központban „a régi parancsmentalítás hat”. S mit teszünk, ha katonai erővel nyomja el a szeparatizmust Moldáviában, vagy Litvániában, vagy Grúziában? — kérdi Lewis, aki szomorúan állapítja meg, hogy itt már csak az időpont a kérdés. Különben a politikai skála másik szélén, a konzervatív oldalon már egyenesen megtorló intézkedésekre kezdik biztatni a Bush-kor-mányt:	a Heritage-alapítvány
sürgeti a februári moszkvai csúcs lemondását, mint figyelmeztetést Gorbacsovhoz. S a már idézett vezércikkében a The Washington Times komoran még azt is felté-
(Folytatás a 2. oldalon)
SZELES ES AZ MDF
—	kommentár nélkül maradt a kormányszóvivő tájékoztatóján a Magyar Nemzet cikke és kérdése. (Keletre is dollárért utazhatunk ezentúl — 3. oldal)
BORUL-E A DOMINÓ?
—	vetődik fel a kérdés az igennel szavazó képviselőnőben, Remport Katalinban is.
(A három igen mérlege — 5. oldal)
NEMZETKÖZI
ÁTVILÁGÍTÁSRA
lenne szükség a tudományos életben is. (Magyar igazgató Franciaországban — 8. oldal)
A LAKÁSÁN VERTEK AGYON
a nyolcvanegy esztendős nénit, pár ezer forintjáért. (A brutalitás éve — 10. oldal)
Egy felmentés hátterű
A helyettes államtitkár politikusnak képzelte magát
Nincs valami nagy sikerük mostanában a felmentésekkel a „hivataloknak”. Alig ült el a vízlépcsőtitkárság vezetőjének menesztése körül támadt vihar, máris újabb — s az eljárást tekintve meglehetősen hasonló — eset borzolja a környezetvédők kedélyét. Ezúttal dr. Illés Zoltánt állították fel a helyettes államtitkári székből a Környezetvédelmi-és Területfejlesztési Minisztériumban.
A felmentést, egyéb közéleti hírek [kíséretében, tegnap tették közzé a lapok, s a tárca vezetője még aznap sajtótájékoztatót hívott egybe a háttér ismertetésére. Azaz, minit megtudtuk, sem Keresztes K. Sándor miniszter, sem munkatársai nem akartak sajtótájékoztatót tartani, csupán néhány emberrel kívántak eszmét cserélni az ügyben. A dolog mégis valahogy másként sikeredett, a sajtónak ugyanis több munkatársa állította, hogy őket bizony tájékoztatóra hívták a Fő utcai épületbe. S mert a felmentett helyettes államtitkár személye jelentette úgyszólván az egyetlen és napi, élő kapcsolatot a környezetvédő mozgalmak és a környezetvédelmi tárca között, több mint érthető, hogy a mozgalmak képviselői is megjelentek a — nevezzük így — kötetlen beszélgetésen.
Ami a dolog lényegét illeti, a tárca vezetője kijelentette, hogy dr. Illés Zoltán szakmai kvalitását és elkötelezettségét nem vitatja, felmentésének egyedüli oka a szereptévesztés. Bővebb magyarázatként azt fűzte mindehhez, hogy a helyettes államtitkár — úgymond — nem tudott beilleszkedni az államigazgatási munkát végzők munkastílusába, a minisztérium képviselőjeként konfliktusba keveredett más tárcák vezetőivel. Politikusnak képzelte magát, és a környezet ügyeit ily módon próbálta megoldani, nem találta meg azt az eszköz-rendszert, amely ehhez a munkához szükséges lett volna.
Nos. mi lehet, ha lehet egyáltalán summája e se nem sajtótájékoztató, se nem háttérbeszélgetésnek? Az, hogy egy olyan embert menesztenek, aki egész tevékenységét alárendelte a környezet érdekeinek, s akinek az volt a legfőbb hibája, hogy nem tudta eltalálni a bürokrácia hangnemét. Valóban főbenjáró vétek. Csupán indoknak kevés.
(s. m.)
(OS) Tiltakozó üzenetet intézett Antall József miniszterelnökhöz a Zöld Nők, Levegő Munkacsoport, Duna Kör, Magyarországi Zöld Párt, Fauna, Mártírok úti Környezetvédő Egyesület, BME Zöld Klub, TDDSZ. Ebben egyebek közt leszögezik: Megdöbbenéssel értesültünk Illés Zoltán elbocsátásáról. Illés Zoltán az egyetlen felelős beosztású tisztségviselő volt a rendszerváltás után átszervezett Környezetvédelmi Minisztériumban, akinek nemcsak szakmai, hanem mozgalmi tapasztalata is volt,