﻿Ára:
forint
ALAPÍTOTTA: PETHÓ SÁNDOR
tisssaúi nincs
Göncz Árpád újévi köszöntője
Honfitársaim!
Elbúcsúztatván a magunk mögött hagyott sorsfordító óvet, most hadd kívánjak én, Innét, hazánk minden polgárának, « hazánk határain túl minden magyarnak, az új esztendőre erőt, egészséget! Köny-rtyű évet magunknak aligha kívánhatok, menti ha nem is mindenkinek, de nagyon sokunknak igencsak nehéz esztendeje ígérkezik.
Ne áltassuk magunkat: amiben eddig éltünk, s amit sokan, jó ideig, egy igazságosabb társadalom ígéretének véltek, reménytelenül összeomlott. Látszólagos létbiztonságunkért, szerény jólétünkért most kell megfizetnünk, mégpedig drágán. Visszaút nincs. Ebből a helyzetből csak előre menekülhetünk: alkalmazkodnunk kell a világ — sokunk által annyira és oly régóta áhított — gazdasági rendjéhez, hogy jelenlegi gondjainkon mielőbb felül-kerekédjünk.
, A tavalyi év jócskán hozott számunkra meglepetést: kiderült, hogy nem elég jogszabályokból, törvényekből, parlamentarizmusból felhúznunk a demokráciaintézmény falait, attól az épület még nem válik lakályossá. Ha azt kívánjuk, hogy meghitt és lakható legyen, be is- kell rendeznünk, az pedig gazdasági kérdés. De ameddig idáig eljutunk — márpedig biztos, hogy eljutunk —, meg kell tanulnunk békességben együtt élni ebben a szegényes hajlékban is. Et rajtunk ál1: ehhez mástól — kívülről —> hiába várunk segítséget. De valljuk be, ugyancsak sokan megtanultuk már ennek a művészetét. Hadifogságban, táborban, börtönben, társbérletben.
Sült galambot senkitől nem várhatunk. A kormánytól is csak egyvalamit: világosan vessen számot a helyzettel, szabja meg a tennivalók sorrendjét, tárja az ország gondolkodó, s mint több ízben bebizonyította, felnőtt és felelős népe elé, hogy miért és mekkora áldozatot kell vállalnia tulajdon jövője érdekében. fi kinek mekkorát. Mert, ha az ország a jövőjéért lemond a tisztes szegénység egyenlőségéről, azt joggal kívánja, hogy elviselhetetlen teher senkire ne háruljon, s az átmenet árát kl-ki a teherbírása arányában, igazságosan fizesse.
Mert a nép nem statisztikai adat, a nemzet megmaradása nemcsak szellem, de betevő falat kérdése is. Sok mindenről le kell majd mondanunk, sok olyasmiről, amit pótolni évekbe telik. De emberekről lemondanunk nem szabad, s ez nem csupán szociálpolitika, hanem mindenekelőtt tudatos és minden politikai döntést átható értékválasztás kérdése.
A Nyugattól csak egyet várhatunk: döbbenjen rá végre, hogy önmagán segít, ha Kelet-
Közép-Európa keserves jelenén könnyít. Amit mi tettünk az egységes Európa létrejötte érdekében, azt önmagunkért is tettük; amit ők tesznek Európa valóságos egysége érdekében, azt ők sem csak értünk teszik, hanem önmagukért is, hiszen nemcsak a politikai, hanem a gazdasági nyomor is fertőz.
De legtöbbet önmagunktól várhatunk és kell is elvárnunk: társadalmi méretű együttérzést és együttműködést. Háborút, ostromot, forradalmat, árvizet és földindulást, sőt szegénységet is csak társadalmi együttérzés, kölcsönös segítő szándék segít átvészelni. A társadalmat ilyenkor a módosabbak önként vállalt lemondása, a szorosra fűzött családok, a jószomszédság, a sok-sok kisközösség, az egymást el nem engedő kezek sokasága tartja össze. Ez természetes érdekvédelmi szövetség a munkahelyen és lakóihelyen, ez válik utóbb — egy szinttel feljebb —; minden politikai és szakmai érdekvédelem iskolájává, műhelyévé, kemény magjává. Nézzék el, hogy nem mondom el mindazt, amit manapság mondani illik — nem beszélek a múlt bűneiről, a hibákról, amiket elkövettünk —, igenis ma, mindannyian, még ha, a bűnökben, hibákban nem is egyaránt osztozunk, hiszen féltünkben magunk is eltűrtük, tudomásul vettük, ami történt, mert emberek vagyunk, esendők, a történelmet nem mi csináljuk, lianem e történelem fontnál míbénnünket, s mert a történelem jégverése ellen nem kötöttünk biztosítást. Azt hiszem, ami volt, az végérvényesen elmúlt, legfeljebb a csökevénye él már mind-annyiunkban, a gondolkodásunkban, a cselekedeteinkben, s ideje már, hogy végre előre tekintsünk, s magunk vállaljuk a sorsunkért a felelősséget. S kérem, ne higgyék, hogy ha nehéz évet Ígérek, borúlátó vágok: derűs csak az lehet, aki számot vet a valósággal. Hadd mondjam meg: én már átéltem ebben az országban két csodát, negyvenötben és ötvenhatban. Ismérem az országot, tudom, hogy a türelmetlenség színe alatt most is tettvágy, feszül, mint akkor, ráadásul most nem romokból kell az országot felépítenünk, s nem világhatalmakkal állunk szemben, csak a magunk szegénységének és igényeinek feszítő ellentétével, amiit, ha könnyen nem is, de föl lehet oldani.
Igen: 1991 embert próbáló és emberséget próbáló, társadalomkovácsoló esztendő lesz, történelemformáló esztendő — s hiszem, hogy nem közös szégyenünk, hanem mindannyiunk közös büszkesége.
Ehhez adjon az Isten mindannyiunknak erőt, egészséget, türelmet és bölcsességet.
Erős	lél
II. János Pál pápa üzenete
A nemes magyar nemzet szeretett fiainak!
Ennek az 1991-es esztendőnek, vagyis annak az évnek a kezdetén, amelynek során lel-kipásztori látogatást teszek hazátokban, lélekben szeretnék (gyesülni veletek az imádságos várakozásban.
Szeretnék belépni családi otthonaitokba köszöntésemmel és bátorításommal^ hogy biztosítsalak mindnyájatokat atyai sze-retetemről, és buzdítsalak benneteket arra, hogy ebben az új esztendőben egyre jobban mélyed jetek el a keresztény hitben.
Sajátos módo. rok lenni a püsp
pokhoz, a szerzetesekhez és szerzetesnővérekhez, annak a lelkipásztori erőfeszítésnek a tudatában, amelyet az új idők követelnek meg tőlünk.
Az egész magyar népre kérőm, Isten bőséges áldását, hogy bizalommal és erős lélekkel nézhessen szembe az új esztendővel.
A Boldogságos Szűz Mária, a „Magyarok Nagyasszonya” legyen az a csillag, amely utat mutat a magyar katolikusoknak, ebben az egyház és a haza számára egyaránt fontos időszakban.
Mindnyájatoknak boldog új ulönleges após-
Az „utolsó” diplomáciai próbálkozások
felkeresi az Öböl-koalíció fővárosait
Az EK soros elnöke Bagdadba készül
A külpolitikai helyzet
AZ ÖBÖL-VÁLSÁG MARADT a világpolitika homlokterében az óesztendő utolsó napjaiban, s az új elején. A vezető államférfiak ilyentájt szokásos üzenetei is ezt a kérdéskört taglalták, abban bízván, hogy elmúlhat a háborús veszély, A CNN tévétársaság kedden délután azt jelentette, hogy James Baker amerikai külügyminiszter a tér-ségbe utazik, s könnyen elképzelhető, bár az időpontot még nem tűzték ki, hogy Bagdadot is felkeresi. Irak köziben azt jelezte a The Washington Poston keresztül a hivatalos amerikai vezetésnek, hogy kész a tárgyalásokra a Biztonsági Tanács által meghatározott, január 15-t határidő előtt. Nem valószínű azonban, hogy barmadikáig az iraki fővárosba utazhatna az amerikai diplomácia vezetője, Bush ugyanis eddig az időpontig akarta kicsikarni a találkozót Huszeintől. Megfigyelők szerint azonban a rugalmasság jelei fedezhetők fel az amerikai magatartásiban, a Fehér Ház ugyanis már elképzelhetőnek tartja az eszmecserét január harmadika után Is. Dole amerikai szenátor közölte, hogy Irak washingtoni nagykövete szerint Húszéin nem ragaszkodik többé a Baker-látogatás időpontjául szabott január tizenkettedikéhez. A Szaúd-Arábíában tartózkodó Dán Quayle azt hangoztatta, hogy az egységek készek a harcra, ha Irak nem vonul ki Kuvaitból január közepéig.
AZ AMERIKAI ELNÖK az új év alkalmából, kedden üdvözölte Tosiki japán kormányfőt, s úgy fogalmazott, hogy Washington mindent megtesz a válság békés megoldása érdekében. Tosiki megerősítette, hogy Tokió újabb segélytervet dolgoz ki az ENSZ béketeremtő erőfeszítéseinek a támogatására. Üjévi beszédében a japán miniszterelnök egyébként azt fejtegette, hogy országa kész nagy ösz-szegű segélyt nyújtani Iraknak, ha Húszéin kivonul Kuvaitból. Bagdad közben, a maga részéről visszautasította Mubarak egyiptomi elnök békefelhívását. Az államfő Huszeinhez küldött üzenetében arra figyelmeztetett, hogy „könyörtelen idők" közelednek, ha Irak nem tartja be a BT határozatéit. Az iraki hírügynökség bohócnak és hazugnak nevezte az egyiptomi államfőt, aki Bagdad szerint Bush nevében alattomos szerepet játszik. Irakiban, mintegy a hajthatatlanság jeléül, elrendelték, hogy január első hetében, a 17 éves fiúk is jelentkezzenek katonai szolgálatra. Aki nem teljesíti az utasítást, azt szigorúan felelősségrevonják. Becslések szerint a 13—17 év közötti korosztály létszáma egymillióira tehető.
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGBEN IS VITAT váltottak ki az öbölbeli fejlemények. Párizs és Bonn ösztönzésére Bagdadba készül az EK soros elnöke, Jacques Poos, luxemburgi külügyminiszter, aki fölvetné Huszeinnek: ha kivonul Kuvaitból, azonnal tárgyalások kezdődhetnének a közel-keleti kérdésekről, vagyis a palesztinprobléma kérdéséről, Izrael határainak a kijelöléséről és a biztonsági rendszer létrehozásáról. A közös piaci külügyminiszterek pénteken döntenek Poos útjáról, de London már napák óta erőteljes nyomást próbál kifejteni a partnerekre, hogy ne kötelezzék el magukat a békés megoldás esetére sem. A brit külügyminisztérium közleménye szerint ez még túlságosan korai lenne, Huszeinnek előbb feltételek nélkül ki kellene vonulnia Kuvaitból, a Biztonsági Tanács határozatainak megfelelően. Samir izraeli miniszterelnök egyébként . hűvösen fogadta a Poos-tervet, és megjegyezte, hogy vele erről a látogatásról és annak vélhető céljáról nem tanácskoztak.	(B. M.)
Washingtoni tudósítónk telex Jelen térne
A Közel-Keletre utazik a hívásra váró Baker
Bush az „év embereként” Szaddám meghátrálására számít
Washington, január 1.
Megszaporodtak , az „utolsó” diplomáciai próbálkozásra utaló jelek: Bagdad utalt rá, kész a kompromisszumra a Baker-látogatás érdekében, míg Washington tudatta, hogy a külügyminiszter hamarosan Európába és a Közel-Keletre utazik, s így „semmit sem lehet kizárni".
Egy győzelmet máris aratott Szaddám Húszéin felett George Bush, mert a Time magazin mindig nagyon várt esztendő végi címlapján — rácáfolva az irakit jóslókra — mégis ő lett az „év embere” (e címet annak ítéli — nagy titokban hozva meg döntését — a vezető hetilap, aki a legnagyobb befolyást gyakorolta a világra, akár jó, akár rossz értelemben). Mii több, Bush többes számban, tehát az „év embereiként”, és két eltérő arcának montázsával került a Time-cfmtapra: a határozott világpolitikai vezető a hazai fronton „megfoghatatlan”. Az ilyenkor szokásos interjúban meg is kérdik tőle a szerkesztőik, honnan e „meghökkentő" kettősség, a helytállás az Öböl-válságban és a vezetésképtelenség idehaza? Az elnök az utóbbira „egyszerű” magyarázatot kínál:	a
kongresszus mindkét házában a demokraták vannak .többségben. S rögvest felveti, hogy ez akár az öböl-válságra is kihathat, ameny-nylbetv a törvényhozás nem zárkózik föl mögé. Két héttél a BT-
ultimátum lejárta előtt, felteszik persze a kulcskérdést Bushnak: mit „érez”, lesz-e háború? „Te jó isten” — sóhajt fel az elnök, majd közli: érzése szerint Szaddám ki fog vonulni Kuvaitból, még ha „arab vezetők” ezt nem hiszik is: aki már vívott háborút, és látja, milyen erővel áll most szemben, az igyekszik meglelni a kiutat, ö, Bush, viszont „eltökélt” az ENSZ-határozatok feltételeinek maradéktalan megkövetelésében, s így Kuvait területének felszabadításában, „az utolsó hü-velyknyiig, engedmény nélkül”. S mert a kudarc az agresszorral szemben a háborúnál is „meg-semmisítőbb” hatással járna, Bush „jól alszik” a végső döntésre készülve. Mindenesetre a keddi The New York Timesban R. W. Apple tudatja vele, hogy e döntéstől egész elnökségének sorsa is függ.
Elnökével együtt az amerikai közélet is várja a „csodát”, Szaddám meghátrálását. „Valami majd csak történik” — bizakodott Apple-nak egy főtisztviselő. Hiszen a nyugati diplomaták azt Jelentik haza Bagdadból, hogy ott készülnek a plakátok a hetek óta rebesgetett „spontán” tüntetésre: a tömeg „Szaddám igen, Kuvait nem” Jelszóval „követelné” a kivonulást, s így kínálná a kibúvót a „nép nyomásának” engedő diktátornak. Egy névtelen főembere pedig azt jelezte a keddi The Washington Post címoldalán, hogy
Bagdad kész meglelni a kompromisszumos megoldást a Baker-lá-togatásra: „Nyitva tartjuk az ajtót, ha meggondolnák magukat”, mármint Washingtonban. „Irak várja az Egyesült Államok bármely új javaslatát a dátumügyben” — mondta az anonim magas rangú. Az amerikai fővárosban viszont szilveszterkor meg azt jelezték, hogy a külügyminiszter január 15-e előtt felkeresi az Öböl-koalíoió fővárosait, tehát ott lesz Bagdad közelében. S meg sem próbálták az amerikai tisztviselők csökkenteni a várakozásokat, hogy „ha hívják”, James Baker mégiscsak betoppanhat Szaddám-hoz a január 3-ra kitűzött határidő után is. Feltéve persze az ira-jd ellenengedményt: az új varázsszó, az „egy számjegyű” dátum, tehát a Bagdad követelte 12-e előtti. S bár egy névtelen State Depart-ment-tisztviselő szerint 3-a után „minden csak spekuláció”, azért ő „nem zárna ki semmit...” (hiszen Baker karácsony előtt már jelezte azt is, hogy bagdadi útjának immár nem előfeltétele Aziz iraki külügyminiszter azt megelőző washingtoni látogatása).
A vasárnapi szokásos tévéinterjúkban erre az „utolsó” erőfeszítésre biztatták Busht és Bakert olyan kongresszusi kulcsemberek is, akik különben a kormány szilárd támogatói: Dole republikánus szenátusi vezér, Aspin, a képviselőház katonai bizottságának elnöke. Mindketten úgy érveltek, hogy az amerikai nép enélkül még „hem kész” a háborúra, vagyis csak a diplomáciai próbálkozás kudarca esetén hozhatná meg az elnök azt a döntését. A Camp Dávidból újév napján a Fehér Házba (lapzártánk táján) visszatért George Bush csütörtökön ismét tanácskozik a törvény-hozás vezetőivel. Kormánytisztviselők „egy sor forgatókönyvet” tudnak elképzelni az elkövetkező
DRÁGUL A TEJ, A CUKOR
és majdnem minden... (Mindennapi drágaságunk — 3. oldal)
ALINCSET
TÁRSADALMASÍTANI
nem lehet önvédelem címén, mondja a belügyminiszter.
(Ne kelljen rettegnie a rendőrnek, ha intézkedik — 5. oldal)
PAP VERA KAPTA MEG
a Vígszínházban, december 30-án a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt.
(Születésnapon — 6. oldal)
A PÁPAI NUNCIUS,
Angelo Acerbi, a keresztény élet újjászületéséről és fejlődéséről beszél a közép-kelet-cu-rópai országokkal, így hazánk-
Ikal kapcsolatban is. („A növekedést Isten adja” — 7. oldal)
két hétre, s jelzéseik arra vallanak, Washington nem nyugtalankodik ugyan az Európai Közösségek diplomáciai akciója miatt, ám megtartja a döntőbírói jogot bármi Bagdadnak teendő engedmény kérdésében. A szokásos újévi tv-üzenet-váltásában Mihail Gorba-csovval, Bush elnök hangsúlyozta, mennyire, méltányolja Moszkva „határozott akcióját Szaddám Húszéin brutális agressziójának ellenzésében”: ez aligha csupán a szovjet tévénézőknek szólt.
Avar János
Bonn és Párizs tárgyalna, London óvatosságra int
Londonból jelenti az MTI: A brit kormány továbbra is igyekszik nyomást gyakorolni közös piaci partnereire, nehogy Jacques F. Poos luxemburgi külügyminiszter tervezett bagdadi tárgyalásai a szövetségesek megosztottságának látszatát keltsék.
Jacques F. Poos, akii keddtől az EK miniszteri tanácsának soros elnöke lesz, a BBC tévének nyilatkozva azt mondta: Bagdadban közölni akarja az iraki vezetéssel, hogy feltétel nélkül végre kell hajtaniuk az ENSZ BT határozatait Kuvait függetlenségének helyreállításáról, ám „utána tárgyalni kell más kérdésekről is".
A közös piaci országok kül-• ügyminiszterei	előreláthatólag
pénteken döntenek aa Irakkal való kapcsolatfelvételről.
A BBC értesülése szerint a külügyminiszterek az Iraki vezetéssel „később” megtárgyalandó témák közé sorolják a palesztin kérdést, Izrael jövendő határainak kijelölését és az Öböl-bell biztonság megteremtését.
Korábban, november végén, december elején brit kormánykörökben is jelezték, hogy üdvösnek tartanának efféle menetrendet — nevezetesen azt, hogy Irak feltétel nélkül kivonul Kuvaitból és utána tárgyalások kezdődnének azokról a kérdésekről, amelyeket (mindenekelőtt az izraéli—palesztin konfliktus rendezését) viszont Irak a kivonulás feltételéül szab.
Am, most a brit külügyminisztériumban óvatosságra intenek. Ügy vélik, hogy túlzás mindezt előre megmondani Iraknak, mert ezt Bagdadban a gyengeség jelének és az amerikai— európai összefogás bomlási tünetének értékelhetik.
Korábban a közös piaci álláspont az volt, hogy nincs tárgyalás Irakkal az iraki—amerikai
külügyminiszteri találkozó előtt. Most azonban Poos éppen azzal indokolja a kezdeményezést, hogy az iraki—amerikai tárgyalás vészesen késlekedik.
A brit külügyminisztérium közleménye szerint „korai még a pénteki EK-értekezlet napirendjéről spekulálni" és a kezdeményezés —, ha egyáltalán megszületik —, semmi esetre sem mondhat majd ellent az öbölválsággal kapcsolatos eddigi közös piaci álláspontnak, mely szerint érdemi kérdésekről (Kuvait függetlenségének helyreállításáról és az iraki kivonulásról) nincs helye tárgyalásnak. Brit vélemény szerint a Közös Piac egyébként is csak azután tárgyalhat Irakkal, ha az amerikai —iraki párbeszéd már megkezdődött.
A brit BBC-tévé értesülése szerint az EK—Irak-tárgyalást elsősorban Franciaország és Németország szorgalmazza.
Közben Nagy-Britannia tovább készülődik az Irak elleni háborúra, amelyet a londoni kormány csaknem .elkerülhetetlennek tart. Az amerikaiak után a brit katonák is oltást kapnak, védelemül Inak biológiai fegyverei ellen. A védelmi minisztérium 380 egészségügyi képzettségű tartalékosnak küldött a hét végén béhívót, miután az önkéntes jelentkezésre szólító korábbi felhívásra mindössze 700-an vonultak a zászlók alá, •’«( vért 1500 helyett. Negyedszázada ez az első eset, hogy tartalékosokat hívnak be a brit hadseregbe. Az öbölben állomásozó több mint ,30 ezár főnyi brit sereg mellé eddig kq-zel 5000 főnyi egészségügyi személyzetet küldtek ki.
Még nincs hivatalos döntés arról, hogy a brit csapatok erős!*-tésére és az amerikaiak tehermentesítésére az öbölbe hajó-zlk-e a brit haditengerészet IÁ-