﻿Ára:
6,50
forint
Magyar Nemzet
1991.
január 4.
IIV. évfolyam
3. szám
ALAPÍTOTTA: PETHÓ SÁND01
Felcsillan a remény az Öbölben?
Kompromisszumot kínál Washington Bagdadnak
A Közel-Keleten tárgyalnak a magyar diplomácia vezetői
A külpolitikai helyzet
ÜJABB LEHETŐSÉGET kínál fel Washington Bagdadnak: a Fehér Ház csütörtöki bejelentése szerint változatlan amerikai feltételekkel bár, de James Baker kész találkozni Tarik Azizzal január 7—9. között, bármely időpontban, Svájciban. Mivel az iraki—amerikai találkozó végső határidejeként George Bush eredetileg január 3-át jelölte meg, megfigyelők szerint az újabb washingtoni javaslat lényegében engedményt jelent. Talán ezért is látta szükségesnek hangsúlyozni Mariin Fitzwater, hogy a tárgyaláson nem lehet szó kompromisszumokról, „nem jutalmazzuk meg az agresszort”. A bejelentést megelőzően egyébként az AP hírügynökség megbízható diplomáciai forrásokra hivatkozva tudni vélte, hogy az Egyesült Államok bagdadi ügyvivője iraki külügyi illetékesekkel folytatott megbeszéléseket, s korántsem kizárt, hogy ez a próbálkozás összefügg Washington elhatározásával. A nemzetközi olajpiacok is érzékenyen — két-dolláros eséssel — reagáltak azdkra a felerősödött találgatásokra, amelyek szerint az Egyesült Államok és Irak az utolsó pillanatban mégis kiegyezik egymással, és így elkerülhetővé válik a háború az Öbölben. A bizakodó jelentéseknek némileg ellentmondani látszanak ugyanakkor a szembenálló felek kölcsönös katonai készülődéséről szóló hírek. A NATO szerdai döntése értelmében átdobják Törökországba a katonai szövetség harci repülőgépekkel megerősített gyorshadtestét, s újabb repülőszázaddal egészült ki az övezetben állomásozó brit haderő is, miközben Irakban immár tizenhét éves fiatalokat is besoroznak, és világgá kürtölték egy felderítő repülőgép kifejlesztését.
FELGYORSULT DIPLOMÁCIÁI ERŐFESZÍTÉSEK tanúskodnak az ENSZ-ultimátum határidejének közeledtéről. Az Európai K zösség külügyminisztereinek péntekre Luxemburgba összehívott értekezlete azt vitatja meg, megbízzák-e az EK miniszteri tanácsának soros elnökét egy bagdadi küldetéssel, miként Párizs és Bonn szeretné, vagy keressenek áthidaló megoldást, nehogy azt a látszatot keltsék, mintha Nyugat-Európa nem támogatná szilárdan az Egyesült Államokat Irak ellenében — amit leghevesebben Londonban szorgalmaznak. A brit fővárosban kezdte meg nyugat-európai körútját a jordániai uralkodó, aki állítólag azt az algériai elnökkel közösen kidolgozott formulát igyekszik elfogadtatni, amely szerint a Nyugat beleegyezne abba, hogy a pálesztinkérdés megoldására ugyanazokat az elveket kell alkalmazni, mint Kuvaitra, Irak viszont elismerné, hogy a két kérdést nem egyszerre és együtt kell rendezni. Husszein és vendéglátója, Major kormányfő, csütörtökön egyaránt üdvözölte Baker külügyminiszter Aziznalk címzett svájci meghívóját, amely mellesleg bizonyára megkönnyíti a tizenkettek követendő öböl-politikájá körüli nézeteltéréseik elsimítását is. Különös jelentőséget tulajdonítanak az elemzők annaík a szűk körű arab csúcstalálkozónak, amelyen Egyiptom, Szíria, Líbia és Szudán tesz kísérletet az öböl-válság holtpontról való kimozdítására. Emlékezetes, hogy a miszurátai tanácskozás résztvevői mindeddig különböző módon ítélték meg a krízist. Kairó és Damaszkusz a legkeményebben szembeszegültek Bagdaddal, amely élvezte a szudáni junta támogatását, miiközben Líbia köztes álláspontot foglalt el és közvetítő szerepre törekedett.
ELŐREHALADOTT, TITKOS ALKUDOZÁSOKRÓL értesült 1 francia hetilap, a botrányos leleplezéseiről híres-hírhedt Le Canard Enchainé és a népszerű képes újság, a Paris Match. Az INA által rögvest megcáfolt információk egybehangzóan arra utalnak, hogy Genfiben és Bécsben iraki kezdeményezésre folytak tárgyalások egyes arab államok, valamint meg nem nevezett nyugati országok között, s ennék nyomán Szaddám Húszéin nagyszabású béketervvel hozakodna elő. Eszerint Irak elvben nem látja akadályát Kuvait kiürítésének, annál is inkább, mivel Bagdad, Rijád és a száműzött kuvaiti kormányzat között már korábban megállapodás született arról, hogy Kuvait néhány sziget bérbeadásával megfelelő kijáratot biztosítana Iraknak a Perzsa-öbölhöz. A Paris Match azt állítja: Szaddám még arra is kész lenne, hogy nemzetközi ellenőrzést engedélyezzen a ország vegyi és bakteriológiai készlete felett, feltéve, ha ez a térség valamennyi országára kiterjedne. A lap szerint, Húszéin a fenti kompromisszummal megnyithatná az utat a békés rendezés előtt, ám nem világos, milyen engedményt várnak tőle, hiszen „Bush elnök szinte minden ajtót becsapott előtte”.	(V. L.)
Tudósítónk Iflrijelrnfíw
Baker Svájcban adott randevút Aziznak
Zseb
Csalódtak megint a nyugdíjasok. Január első napjaiban a postás ugyanannyi pénzt számolt a markukba, mint egy hónappal korábban. Pedig mindenki biztosra vette — s ígéretben nem is volt hiány —, hogy lesz emelés. No persze lesz, csak éppen visszamenőlegesen. Olvashattuk, hogy „a törvényhozás elfogadta a Társadalombiztosítási Alap jövő évi költségvetésének érvénybe lépéséig szükséges intézkedésekről szóló törvényjavaslatot. A TBA 1991-es költségvetéséről január 31-ig tárgyalnak majd.”
Úgyhogy, már csak rövid ideig kell kitartani, feltéve, hogy ez utóbbi ígéretet komolyan lehet venni. Más kérdés, hány nyugdíjasnak van a kétmillióból annyi tartaléka, ami elegendő az újabb megpróbáltatáshoz. Gondolok legkivált azokra, akik mindenféle minimum alatt kényszerülnek élni évek óta. Miközben a társadalombiztosításnak változatlanul — s már mióta! — nincs ön-kormányzata, amely hivatott lenne dönteni a rendelkezésre álló nem kis összeg felhasználásáról.
Azóta mást se hallunk, mint hogy „minden áron biztosítani kell a társadalombiztosítás önállóságát, függetleníteni kell a költségvetéstől”, erre mi történik: a jelenlegi vezetője fölé kormánybiztost neveznek ki. Nyilván átmeneti megoldásról van szó természetesen, ami tovább erősíti azt a feltételezést, hogy a kormány ezáltal még mélyebben belenyúl az „önálló” társadalombiztosítás zsebébe.
Miközben több millióan fir zetjük a világon egyedülállóan magas, 43 százalékos társadalombiztosítási járulékot anélkül, hogy a legminimálisabb beleszólásunk lehetne a saját pénzünk felhasználásába. Ily módon továbbra is afféle korlátozottan cselekvőképes gondnokoltaknak érezhetjük magunkat, akik helyett a jóságos gyám mindent elvégez. Mindannyian — hála az inflálódásnak — egyre több adót fizetünk, s ennek megfelelően még több bevételhez juttatjuk a társadalombiztosítást, ám ha, ne adj’ isten, leesünk a lábunkról, ugyanolyan rosszul felszerelt kórtermekbe kerülünk, ahol 25 betegre jut egy WC, mint amikor még kevesebbel járultunk hozzá a saját beteg-biztosításunkhoz.
Vagyis, meglehetősen erkölcstelen a nálunk kialakult s már-már elfogadott gyakorlat. Mondom ezt akkor, amikor a társadalombiztosítás másodszor is nyilvánosságra hozza a krónikusan nem fizető vállalatok névsorát. Legutóbb, amikor erre kényszerültek — olvashattuk —, az adósok hipp-hopp befizettek két és fél milliárd forintot, de még így is van vagy húszmilliárd kintlévőség. Hogy ki, miért nem fizet, arra sokféle válasz lehetséges, ezek egyike, hogy az illető cég — s ez igazán nem mfeglepő manapság — .tartósan fizetésképtelen. Ha pedig csődeljárás indul ellene, előbb a többi fizetnivalóit kell letudnia, s a társadalombiztosításnak már nem jut egy vas sem.
Kormányzati ígéret ugyan volt arra vonatkozóan, hogy a TB-t az utolsó előtti helyről közvetlenül a bérkifizetés mögé sorolják, de a túlfeszített munkában nyilván erre sem kerülhetett sor. Csakúgy, mint megvitatni a társadalombiztosítás költségvetését, dönteni a január elején fizetendő megemelt nyugdíjakról, illetve az egészségügy finanszírozásáról, ami hát nem tűnik éppen csekély restanciának. Mint ahogy azok a milliárdok sem, amelyekkel a költségvetés tartozik a társadalombiztosításnak.
Kertész Péter
Washington, január 3. Kompromisszumot kínált a Fehér Ház Bagdadnak az „utolsó” diplomáciai megoldáskeresésre, ezt az elnököt felkereső kongresszusi vezérek üdvözölték, s tudatták: a törvényhozás — a szokástól eltérően — a helyén marad, s Baker—Azlz találkozó után vitathatja meg az öböl-válságot.
Üjév estéjére magához rendelve kulcsembereit, majd az első munkanapot is külügyminiszterével szinte együtt töltve (és a szaú-di fronton szilveszterezett alelnő-kével löncsölve) George Bush a külsőségekkel Is érzékeltette, amit aztán csütörtök reggel szóvivője
közhírré tett: hajlandó még egy, utolsó békeerőfeszítésre. Amint Mariin Fitzwater a kongresszus kétpárti vezéreinek odaérkezése előtt a Fehér Ház sajtótájékoztatóján bejelentette, az elnök úgy küldi Európába és a Közel-Keletre James Bakert, hogy egyúttal január 7—9. között lehetőséget kínál Bagdadnak egy svájci találkozóra iraki kollégájával, Tarik Azizzal, De sem tárgyalásról, sem engedményről, tekintélymentésről nem lehet szó, tehát Iraknak maradéktalanul végre kell hajtani a BT-döntéseket — jelezte a Bush újabb tévéinterjújában is kifejtett hajlíthatatlanságát Fitzwater.
A maga részéről az amerikai
elnök ekként vágná át a gordiuszi csomót: a Bagdad által javasolt január 12-i Baker-látogatás és a korábban Wasghington megszabta, éppen ma lejárt január 3-i „határidő” körüli presztízscsatából kínál kiutat Szaddám Hu-szeinnak, aki így persze nem tárgyalhatna közvetlenül az amerikai külügyminiszterrel. Amerikai külügyi körök szombatig várnak, de valójában már azonnal is szívesen vennék az iraki választ. Az újévkor Washingtonba visszatért iraki nagykövet szerdán megint belemondta egy sor elébe tolt mikrofonba, hogy „a diplomáciai szokás” szerint a fogadó országnak kell kijelölnie egy látogatás időpontját, s ők január 12-ét javasolták Bakernek, ám amennyiben a Bush-kormány belemegy ebbe az elvbe, Bagdad is kész lenne módosítani a dátumot. S mert a svájci találkozó ötletével Bush és Baker megtette az első lépést, még az sem zárható ki, hogy Bagdad nemcsak beleegyezik, hanem megteszi a maga ajánlatát Baker korábbi fogadására.
E hírrel fogadva tehát a törvényhozókat, az elnök bízvást felvethette nekik, hogy hozzanak „gyors” döntést az ő ultimátum-politikája megtámogatására. Hetek óta éppen ettől ódzkodván, és a törvényhozás hadüzeneti jogához ragaszkodván, a demokrata vezérek legalább ilyen ügyesen taktikáztak, miközben vigyáznak arra is, ne lehessen ezért megvádolni őket e kritikus két hétben Bush hátba támadásával
Így a Fehér Ház kertjében, a reggeli megbeszélés utáni szokásos nyilatkozatukban Mitchell szenátusi többségi vezető és Foley képviselőházi elnök közölte a tudósítókkal, hogy a „jó, hasznos, és szinte őszinte” eszmecsere alapján „úgy döntöttünk:	nem
kerül sor a hagyományos szünetre”, mármint a ma hivatalosan összeült (új tagjait feleskető) 102. sorszámú kongresszus a fővárosban marad, s nem „széled szét”, mint szokott, a hóvégi elnöki üzenetig. Naponta fogjuk mérlegelni a helyzetet — mondta Mitchell, és sor fog kerülni a „teljes vitára”, valószínűleg a Baker—Aziz találkozó eredményének ismerete után. A szenátor jelezte, a Bush kérte „gyors” határozatra azért nem keríthetnek sort, mert „bárki” hozáfűzhet bármilyen kiegészítést. Márpedig Kennedy szenátortól és az elnök kezét lefogni próbáló politikusoktól ilyesmire
(Munkatársunktól)
Tíz nappal az ENSZ BT által Iraknak szabott határidő lejárta előtt ,a nemzetközi politikai élet figyelme az Öbölre összpontosul. Ez a tény különös jelentőséget ad annak, hogy a hét végén egyidejűleg a magyar diplomácia két vezetője is a térségben folytatott tárgyalásokat: Katona Tamás államtitkár Kairóban, Jeszenszky Géza pedig Teheránban. Az egybeesés azonban csak véletlenszerű, húzták alá a Külügyminisztériumban, ahol Jeszenszky Géza ma kezdődő kétnapos iráni látogatásáról tájékoztatták az újságírókat. A magyar diplomácia vezetője Ali Akbar Velajati iráni külügyminiszter meghívásának tesz eleget.
A látogatás friss világpolitikai aktualitása mellett figyelmet érdemel az út azért, mert külügyminiszterünk a kelet-európai poli-
bizonyosan lehet számítani. Mit-chel még azt is elárulta, kifejezetten óvta az elnököt a sürgetéstől, mert „most” talán nem is kapna többséget ilyen, a BT-ulti-mátumhoz hasonló döntés, „vagy csak nagyon csekély többséget”, ami felérne a kormány vereségével. Hogyne, lesz vita és határozat is, ám „valaminek” előbb történnie kell a Baker—Aziz találkozón (tehát így vagy úgy), hogy a kongresszus valóban túlnyomó többséggel álljon ki az elnök mögé — mondta Foley. Vagyis, ha Bagdad ezen a neki ajánlott utolsó alkalommal sem enged, a törvényhozók is kénytelenek lesznek felhagyni az eddigi óvatossággal.
Avar János
*
Brüsszelből jelenti az MTI: Péntek délután ülnek össze az Európai Közösségek 12 országának külügyminiszterei Luxembourgban. A január elsején kezdődött, június 30-ig tartó luxembourgi elnökség első kezdeményezése a külügyminiszteri találkozó megszervezése, napirendjén az Öböl-válságban teendő közösségi kezdeményezés meghatározásával és várhatólag a Szovjetuniónak nyújtandó segítség kérdésével.
John Major brit kormányfő csütörtökön üdvözölte, hogy James Baker amerikai külügyminiszter svájci tárgyalásra hívta iraki kollégáját, Tárik Azizf. Lon-lonban úgy vélik, az amerikai döntés nem utolsósorban a közös piaci külügyminiszterek megnyugtatását szolgálja, akik a már decemberben meghirdetett amerikai—iraki találkozó késlekedése miatt önáló kezdeményezésre készülnek.
Szűk körű arab csúcsértekezlet kezdődött csütörtök délután a líbiai Miszurátában. Hoszni Mubarak egyiptomi és Hafez Asz-szad Szíriái elnök, Omar el-Besir tábornok, a szudáni junta vezetője és a vendéglátó Moamer el-Kadhafi három óra hosszat tárgyalt zárt ajtók mögött, majd a líbiai vezető vacsorát adott ven* dégei tiszteletére.
A líbiai vezető a MENA szerint csütörtök este úgy nyilatkozott, hogy a „négy vezető szeretné megkímélni a világot a katasztrófától, hiszen napokon belül háború robbanhat ki”. A megoldás Irak kezében van — szögezte le Kadhafi, aki mindazonáltal annak a véleményének adott hangot, hogy Bagdad az utolsó pillanatban kivonja majd csapatait Kuvaitból.
tikusok közül elsőként tájékoztathatja vendéglátóit térségünk átalakulásának tapasztalatairól. A magyarországi rendszerváltozás kedvező feltételeket teremtett a két ország kapcsolatainak javulásához is, hisz teheráni értékelések szerint a valláserkölcs értékrendjének előtérbe kerülésével hazánk közelebb került Iránhoz.
A két külügyminiszter tárgyalásain az Öböl-válságon túlmenően, kölcsönösen értékeli Magyarország új európai szerepvállalását és az ebből fakadó lehetőségeket, valamint aláírnak két magyar-iráni megállapodást: a két külügyminisztérium együttműködését rögzítő egyezményt, valamint a két ország közötti kulturális kapcsolatok alakulásának munkatervét.
Jeszenszky Géza látogatása (Folytatás a 2. oldalon)
ÉJSZAKÁNKÉNT ŐRKÖDNEK AZ UTCÁN
és a lakosság nagyon hasznosnak tartja a tevékenységüket
(Védegylet Nagytétényben —
3.	oldal).
KULTURÁLIS LAPJAINK
már a közeli jövőben sem lesznek képesek szponzori támogatás nélkül megjelenni (Illúziók nélkül a kulturális sajtóról —
4.	oldal).
CSAK A JÓ TELJESÍTMÉNYT FIZETIK MEG JÓL
a fejlett ipari országokban is: a tisztességes, szorgalmas
munkát. (Részvétel — 5. oldal).
A CSENDES FORRADALOM BARIKÁDJÁRÓL
miért hiányoznak az egyetemisták, és hol vannak a munkások? Erre keresi a választ a szerző. (Hol vannak az egyetemisták? — 5. oldal).
NEM BUKTATUNK,
a gyengébb képességű nebulókból is fantasztikus teljesítményt lehet kihozni. (Csupa zseni — 7. oldal).
Tegnap még vtiht
Hosszú sorok valutáért
Hosszú sörök kígyóztak tegnap a valutaelárusító helyek előtt. A legtöbb OTP-fiókot és IBUSZ-irodát valósággal megrohamozták az ügyfelek. Úgy tűnik — bizitos, ami biztos — sdkan már az óv első napjaiban ki akarják váltani az idei 50 dollárjukat, vagy az ennek megfelelő másfajta valutát.
Az IBUSZ-Lrodák meglehetősen vegyes képet mutattak. Völt, ahol minden keresettebb nyugati fizetőeszközt — német mátkát, amerikai dollárt, osztrák schiillln-get — lehetett kapni, másutt azonban már erősen megcsappanták a készletek. Az Erzsébet körút 6. szám alatti iroda ez utóbbiak közé tartozott. Csak schilling és 50, illetve 100-as címletű dollár várta a vásárlókat. Mint Bihari Istvánná igazgató elmondta, ennek roppant prózai az oka: hatalmas a kereslet, rengeteg a vevő. 1988. január 1-jén vezették be a va-lutalapos rendszert, és a három esztendőre szóló turistaellátmány határideje idén január 1-jén járt le. Ettől az időponttól kezdve tehát ismét vásárolhatnak azok is, akik korábban már kimerítették a keretüket. Blhariné azonban bízik abban, hogy ezután folyamatos lesz az ellátásuk.
Az OTP-k jobban állják a sarat — legalábbis csütörtök délután még ez volt a helyzet —, az ügyfelek, bár hosszas várakozás után, csaknem mindenütt beszerezhették a szükséges valutát. Mi-kola György, az OTP Nemzetközi Igazgatóságának főosztályvezetője szerint nincs gond, egyik fiókból sem jelezték, hogy elfogyott volna a pénzük. Sőt, a kereslet megélénkülése ellenére talán még nagyobbak is a készleteik az átlagosnál. Arra a kérdésemre, hogy szerinte a forint leértékelésétől tartva rohanták-e meg az emberek a pénztárakat, elmondta: erről neki nincsen tudomása. De egyébként is, hiába próbálna meg „illetékes helyen" informálódni, úgysem válaszolnának neki. Ezért inkább meg sem kísérli. Ügy ítéli azonban meg, a legkelendőbb fizetőeszközökből nem fogynak ki, a vásárlók nyugodtan felkereshetik fiókjaikat.
(almást)
Előtérben a kétoldalú gazdasági kapcsolatok
Jeszenszky Géza Teheránba utazik