﻿ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
t napnyugati bölcsek
Beléptünk tehát a XX. század utolsó évtizedébe. Lepergett tíz esztendő az idő fonalas kerekén, hogy Goethét idézzem, elhangzottak a hivatalos államfői nyilatkozatok, még csak azt sem mondhatnám, hogy a kötelező optimizmussal, hiszen senki sem tudja, miképp alakul az öböl-válság.
Ilyenkor az ember gondolatai szabadon szárnyalnak térben és időben. A század első évtizede a boldog békeidőszak korszaka volt, az Osztrák—Magyar Monarchián belül a mi súlyunk észrevehetően növekedett, az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem virágzott, a parlamenti pártvillongások csak a felszínt érintették, a társadalom egésze tette a dolgát, s a tisztességes munka meghozta a maga gyümölcsét aranykoronában, ami jó volt a Bodeni-tótól az Al-Dunáig és Lemberg-től az Adriáig.
Az angol világbirodalom rendületlenül uralkodott öt világrész népein, s bár Viktória királynőt máír VII. Edward követte a trónon, a viktoriánus erkölcsök változatlanul meghatározták sok száz millió ember gondolkodásmódját. A bécsi Burgban hatvan éve egyetlen ember, az öreg császár és király, Ferenc József, mint a ma-radandóság jelképe vigyázta birodalmának békéjét.
A hosszú XIX. század 1914-ben ért véget, akkor — mint mondani szokás — ránk szakadt'a mennybolt, s megváltozott minden. Azóta is folyamatosan változik. Két szörnyű világháború anyagi és társadalmi pusztításéiból ugyan nagyrészt talpra álltunk, de nem múlt el évtized véres forradalmak és helyi háborúk nélkül. Az izrae- * li—arab konfliktus életünk állandó elemévé vált, aztán jött a koreai, a vietnami háború, a magyar 1956, a Karib-tengeri Válság, a csehszlovák 1968, majd Afganisztán, az irak—iráni háború, 1989-ben a közép-kelet-európai földcsuszamlás, most pedig a Kuvait lerohaná-sát követő rendkívül veszélyes Öböl-válság.
Beléptünk tehát a század utolsó évtizedébe, és figyelő tekintettel fürkésszük az éjszakai égboltot, vajon megtaláljuk-e a csillagot, amely tévedhetetle-nül a célhoz vezet bennünket. Beválnak-e reményeink és bízhatunk-e a józanság felül-kerekedésben? De legbelül mégis bizakodunk az élet kimeríthetetlen erejében.
Sokunkban nem kis meglepetést keltett a Magyar Gallup Intézet év végi jelentése, amely szerint hat közép-kelet-európai ország összehasonlító hangulatvizsgálata azt mutatja, hogy az 1991-es esztendőt tekintve, Magyarország népe ítéli meg helyzetét a legborúlátóbban. Vajon miért látjuk jövőnket sötétebben, mint a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság, a Szovjetunió, Bulgária, Lengyelország vagy Jugoszlávia lakosai?
A magyarázat valószínűleg a megközelítés különbözőségében rejlik. Mi elsősorban belső gazdasági viszonyaink várható alakulásán búslakodunk, míg az említett öt másik országot a nemzetiségi ellentétek, az államterület egységét fenyegető veszélyek legalább annyira foglalkoztatják, mint az anyagi körülmények. Ha néhány százalékponttal derűlátóbban ítélik meg az új esztendőt, az várhatóan abból származik, hogy belső politikai nehézségeik csökkenését várják.
Vajha igazuk lenne! Mert a szomszédainknál tapasztalható nemzetiségi villongások súlyos nemzetközi környezetet teremthetnek számunkra is. A Szovjetunió tagköztársaságai között feszülő ellentétek az egész vi-
lágot aggasztják, de elsődlegesen a birodalom egykori „szövetségeseit”, hiszen a diktatúrával való fenyegetőzés nem alaptalanul kelt félelmet. A csehek és a szlovákok gyanakvó tekintettel méregetik egymást. Ha valaminő föderációs szerkezet alakulna ki, az aligha jelentene mást, minthogy a balkanizálódás vonásai jelennének meg immár északi szomszédunknál is. „Államunkat nem kívülről fenyegetik, hanem belülről” — panaszolta drámai hangon Václav Havel. Jugoszlávia legnagyobb tag-köztársaságában, Szerbiában, a kommunisták (most már szocialisták) választási győzelme és Szlobodán Milosevics populista nacionalizmusa tovább élezheti u feszültséget a szlovének, a horvátok, a koszovói albánok és a szerbek között. S mi lesz a vajdasági magyarokkal? Egy szerb újságíró az amerikai Time szerint így fakadt ki: „Eljött a demokrácia, kopogott az ajtónkon, de mi nem voltunk otthon.”
Nálunk az emberek rossz közérzete nagyon is érthető, a már bejelentett és a még várható drasztikus áremelések egyenesen fejbe kólintó hatást értek el. Annak ellenére, hogy gazdasági szükségszerűségüket nem tagadja még az ellenzék sem. A szakemberek legfeljebb azon vitatkoznak, hogy a fizetési mérleg pozitívuma, a nyugati export 30 százalékos növekedése, az adósságszolgálat átütemezésének elkerülése valóban meghozza-e azokat az eredményeket, amelyek kezelhetővé teszik az inflációt, a munkanélküliséget, a szegénységet.
Mennyit bír ki még a magyar társadalom? És egyáltalán, miképp alakulhat 1991-ben a kultúra, az egészségügy és mindenekelőtt az oktatás helyzete, hiszen e „nem termelő területek” költségvetési előirányzatai esnek legkönnyebben áldozatául a takarékossági követelményeknek. Egy rendkívül szűk eszközökkel rendelkező állam-háztartással szemben — már csak az infláció miatt is — minden oldalról növekvő igényeket jelentenek be. Ha nem tudják kielégíteni e jogos követeléseket, akkor számos területen a működőképesség alig lesz fenntartható.
A különféle érdekcsoportok küzdelme a dolog természeténél fogva éleződni fog. Az egyensúlyban tartás rugalmasságot, kompromisszumkészséget és önmérsékletet igényel.
Vízkereszt lévén, maradjunk annyiban, hogy erre legfeljebb a napkeleti bölcsek tudnának ma válaszolni.
A képzőművészet számtalan ábrázolatban tárja elénk a három királyok tiszteletadását az újszülött Jézus jászolánál. Egyedül a római katakombákban legalább tíz ilyen faliképet láthatunk. A mágusokat, más néven, a napkeleti bölcseket a csillag irányította Betlehembe. Ajándékokat hoztak, aranyat, tömjént, mirhát.
A napkeleti bölcsekre most elsősorban a Közép-Keleten lenne a legnagyobb szükség, az Öböl térségében. Mi pedig inkább a „napnyugati bölcseket” várjuk, nemcsak a tarsolyukban rejlő ajándékok reményében, hanem azért is, hogy segítsenek kibogozni az összecsomósodott magyar gazdaságot. Shakespeare a Vízkeresztben ezt mondja: „Idő! te bontod ezt ki majd, nem én, Mert nékem ez a csomó túl kemény.”
Persze, nekünk is fel kell mutatni saját teljesítményeinket.
Pethfí Tibor
Lázas kiútkeresés az
ftböl«válságból
Négy nap múlva Géniben Baker—Tarik Áziz találkozó
Még mindig tart a Sevardnadze-viHar: „drámai konfliktusról” ír a hadsereg lapja
A külpolitikai helyzet
WASHINGTON „UTOLSÖ” AJÁNLATA UTÁN, s az ultimátum lejártának közeledtével egyre erősödnek a békés megoldást célzó diplomáciai erőfeszítések az öböl-válság ügyében. Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár bejelentette, kész Bagdadba utazni, ha ezzel hozzájárulhat a fegyveres konfliktus elkerüléséhez. Hasznosnak tartanának egy missziót az Európai Közösség külügyminisztereinek luxemburgi tanácskozásán is. Ennek az lenne a feladata, hogy nyomást gyakoroljon Irakra és követelje tőle az ENSZ-határozatok teljesítését. Egy ilyen küldetést azonban Irak brüsszeli nagykövete értelmetlennek tartana.
A tárgyalási ajánlat elhangzása után meglehetősen visszafogottan vélekedett a válság békés megoldásának lehetőségéről az amerikai külügyminiszter. Baker szerint Húszéin még mindig blöffnek véli az amerikai álláspontot, pedig alaposan téved. „Ha az irakiak nem vonulnak ki Kuvaitiból, akikor január 15-e után bevethetjük, s minden valószínűség szerint be is fogjuk vetni a haderőt” — mondta. Bagdadban még nem reagáltak az amerikai indítványra, s az iraki tömegtájékoztatás egyelőre be sem számolt róla. A CBS tévétársaság azonban egy magas rangú iraki tisztségviselőre hivatkozva azt jelentette, hogy Szaddám Húszéin valószínűleg beleegyezik majd a tárgyalásokba. Támogatásáról biztosította, s üdvözölte Bush kezdeményezését pénteki moszkvai sajtóértekezletén a moszkvai külügyi szóvivő is. Csurkin hangoztatta, hogy Moszkva igyekezett saját csatornáin is ösztökélni Irákot, hiszen az iraki—amerikai párbeszédnek megkülönböztetett jelentősége lenne az adott helyzetben.
VÉLEMÉNYKÜLÖNBSÉG TAPASZTALHATÓ ezzel szemben az EK és az Egyesült Államék között. Tovatűnt a két héttel ezelőtt még szilárdnak látszó közös piaci álláspont, amely szemt az EK az Egyesült Államok előtt és főleg nélküle nem áll szóba Irakkal. A két nézetet pénteken este a BBC ütköztette egymással. Eyskens belga 'külügyminiszter ismertette a közösség álláspontját, amely szerint, ha Irak békés'en. kivonul Kuvaitiból, akkor széles körű tárgyalásokra lesz lehetőség az araboknak oly fontos ügyökről, egyebek között a palesztinkérdésről és a libanoni rendezésről. Gorton szenátor ezzel szemben úgy vélte, hogy Irak akár kivonul, akár háború lesz, agresz-sziójával egyelőre elrontotta a többi közel-keleti kérdés rendezésének esélyét, mert nem keletkezhet olyan látszat, hogy Húszéin terrorpolitikája a legcsekélyebb mértékben is célravezető. A szenátor is aláhúzta, hogy azért van szükség az amerikai—iraki külügyminiszteri találkozóra Svájcban, mert Húszéin valószínűleg még mindig nem hiszi el, hogy számára végzetes kimenetelű háború lesz, ha nem vonja ki seregeit Kuvaitiból. Leszögezte, hogy az utóbbi napok látszata ellenére az elnök és a törvényhozás egyformán fontosnak tartja az iraki kivonulást. A nézeteltérések arra vonatkoznak, hogy ki és milyen jogi alapon küldheti véres csatába az amerikai fiatalokat, s e döntés előtt kellően ki lesznök-e használva a diplomáciai megoldás esélyei. Az Egyesült Államok a „nem tárgyalás, csak üzenetátadás: kivonulsz vagy háború lesz” elve alapján egyetért a közös piaci kezdeményezéssel, szákértők szerint azonban a svájci találkozóra szóló meghívóval a tizenketteknek ez a próbálkozása vesztett jelentőségéből.	(S. G.)
Washingtoni tudósítónk telexjelentése
Bush reméli: Bagdad „megérti az üzenetet"
Washington, január 4.
Sajtóértekezleten üdvözölte Bush elnök a bagdadi bejelentést, remélve, hogy ez jelzi: Szaddám „felismeri a helyzet komolyságát”, s eleget tesz a világközvélemény követelésének: kivonul teljesen Kuvait-ból.
„Hasznos lépés”, hogy Bagdad „elfogadta javaslatomat" a Baker— Aziz találkozóra,	amelyre
szerdán Genfben kerül sor, ahol is az amerikai külügyminiszter átadja a még most készülő elnöki levelet — mondta pénteki, lapzártánk előtti sajtóértekezletén George Bush, mielőtt a Camp David-i elnöki üdülőhelyre indult helikopterén (ahol szombaton fogadja Peréz de Cuellar ENSZ-fő-titkárt, máris eloszlatta a találgatásakat, hogy ez újabb BT-ülés előjele lenne). — Remélem, az iraki lépés jelzi, hogy Bagdadban kezdik felismerni a helyzet komolyságát és a tizenkét BT-dön-tésben megfogalmazódott világkövetelés teljesítésének elkerülhetetlenségét — hangoztatta Bush, aki szerint „Szaddám Huszeinnek válaszolnia kell a tőle ésszerűséget sürgetőknek”. Mindenesetre Bagdad tisztában van vele, mit kell tennie: kivonni „összes csapatait Kuvait egész területéről”. Az elnök nem jelezte, hogy túl derűlátóan tekintene erre a remélt bagdadi belátásra. Viszont George Bush megismételte Baker
decemberi ígéretét: ha Irak kivonul, nem kell tartania a koalíció támadásától. Elleniben Washington továbbra se hajlandó a közel-keleti válságok „összekapcsolására”. Bush nem óhajtotta „kommentálni” az általa egyelőre nem ismert Mitterrand-javaslatot.
Csütörtök reggeltől, a Baker— Aziz találkozóra tett amerikai javaslattól péntek délig, a bagdadi bejelentés hírének vételéig nagy volt az izgalom Washington-
ban. Csütörtök este, a külügyminiszter az ABC-tévében várakozással, ám az érdemi iraki magatartás megváltozásában kétkedve szólt az ismét „utolsónak” minősített diplomáciai próbálkozásról. De pár órával Baker szavai előtt, az esti tévéhíradók majdnem biztosra vették, hogy a svájci külügyminiszteri megbeszélés, tehát Kuvait lerohanása óta az első magas szintű közvetlen amerikai—iráki tárgyalás továbbiakban, így akár a State Department főnökének bagdadi utazása előtt is megnyitja az utat. Ám az elnöki szavakból úgy tűnt, ezt Bush levette a napirendről, mert szerinte a Baker—Aziz találkozó is elég ahhoz, hogy „Szaddám megértse az üzenetet”. Más kérdés, hogy George Bush nem elégedett meg az iraki hírt „bátorítónak” minősítő szóvivői megjegyzésekkel, hanem maga igyekszik meghatározni a fejlemény értékelését: az elnököt bírálják azok is, akik szerint nem tesz eleget a békés megoldásért, * olyanok is, mint a pénteki The Washington Rostban Charles Krauthammer, akik máris Bagdadnak teendő engedményeket jósolnak, s akként „békeünnepléssel álcázott” politikai vereséget az agresszorral szemben.
Ütban Svájc felé Baker, a brit fővárosban találkozik Douglas Hurd brit külügyminiszterrel — jelentette az MTI.
Hírek szerint a hétfői Baker— Hurd tanácskozásba Jacques Poos luxemburgi külügyminiszter, az EK miniszteri tanácsának soros elnöke is bekapcsolódik.
A közös piaci külügyminiszterek pénteken Luxemburgban francia határozati javaslatot vitattak meg, amely szerint meg kell ígérnie Iraknak, hogy ha békével kivonul Kuvaitból, akkor tárgyalások kezdődnek más közel-keleti kérdésekről, főként a palesztinügyről. Eredetileg éppen ez volt Szaddám Húszéin iraki elnök egyik fő követelése.
Az Európai Közösségek tagállamainak külügyminiszterei megállapodtak abban, hogy az Öbölválság békés megoldása érdekében január 10-re meghívják Luxembourgba az iraki diplomácia vezetőjét. Ha Bagdad elfogadja az indítványt, Tárik Aziz és Jacques Poos, az EK elnöki tisztét jelenleg ellátó Luxemburg külügyminisztere egy nappal az iraki-amerikai külügyminiszteri találkozó után tárral egymással.
Az amerikai kormány nem ért egyet ezzel az „árukapcsolással”, nehogy olyan látszat keletkezzék, mintha az iraki politika a legcsekélyebb mértékben is célravezető lenne.
TÚLÉLÉSRE AZ EGYETLEN LEHETSÉGES ESZKÖZ
az érdekek felett álló tiszta beszéd, amely vigasz, támasz is lehet. (Jelenkép — 5. oldal)
EGYMÁSRA UTALTAK VAGYUNK
az egyetemes nemzeti érdekek szolgálatában, éljünk bárhol is. (Magyarnak lenni — 7. oldal)
AZ ORSZÁG ADÓSSÁGAINAK
kezelését rögtön azzal kezdhette volna a kormány, hogy kijelenti, nem vállal felelősséget egy elnyomó, illegitim rendszernek nyújtott hitelek sorsáért. (Várakozások és eredmények — 9. oldal)
A BEVÁNDORLÓK MÚZEUMÁBAN
keresik múltjuk gyökereit a New York-iak. (Amerika kapujában — 11. oldal)
AZ ISKOLAI TESTNEVELÉSBEN
fordulatnak kell történnie, mert különben bekövetkezhet minden jó és szép az életünkben, mégsem tudunk örülni, mert nem lesz hozzá egészség. (Mi a fontosabb? — 13. Oldal)
Forintleértékelés
A kormány döntése alapján a Magyar Nemzeti Bánik 1991. január 7-i hatállyal a forint konvertibilis valutáikhoz viszonyított árfolyamát 15 százalékkal leértékeli — közli az MTI.
1990-	ben a külkereskedelmi folyamatok az éves gazdaságpolitikai programban előirányzottnál kedvezőbben alakultak. Az elmúlt évet jelentős külkereskedelmi többlettel és a konvertibilis elszámolású folyó fizetési mérleget is előreláthatólag aktívummal zárja az ország. A külgazdasági folyamatok kedvező alakulása, a konvertibilis export dinamikus növekedése tette lehetővé; hogy az év eleji, az MNB saját hatáskörében végrehajtott csekély mértékű leértékelését követően a kormány a forint konvertibilis valutákkal szembeni árfolyamát nem értékelte le.
1991-	ben az árszínvonal növekedése magasabb lesz a főbb gazdasági partnereinek inflációs rátájánál. Az 1990. évi kedvező külgazdasági folyamatok továbbvitele feltétlenül igényli a külpiaci versenyképességünk fenntartását. Ezt célozza a forint konvertibilis valutákkal szembeni árfolyamának módosítása, ami összhangban van a kormány ez évi gazdaság-politikai programjában foglaltakkal, illetve az állami költségvetéssel.
A leértékelés elősegíti a kormány liberalizációs politikájának folytatását, mindenekelőtt az importliberalizáció jelentős kiterjesztését, a kelet-európai országokkal való külgazdasági kapcsolatokban az eddigi transzferábilis rubelelszámolásokról a konvertibilis elszámolásokra való áttérést, valamint az 1991. évi rendkívül feszített folyó fizetésimérleg-kö-vetelmények teljesítését.
SAKKJÁTSZMA
(A Le Monde rajzai